Délmagyarország, 1966. augusztus (56. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-20 / 197. szám

Filmklubok és filmesztétika „A fn m — száradunk nepműveszete" — írja Ba­lázs Béla, a filmesztétika egyik legtöbbször idézett mestere, majd hozzáteszi: fejlődéséért .3 közönség felelős". Írásaival ennek a felelősségnek a súlyára igyekezett rádöbbenteni, s szavainak az utóbbi évtized­ben széles körű visszhang­ja támadt, az alkotók és a közönség soraiban egyaránt. Az elmúlt években rendre megalakultak a filmbarát­körök. A Filmtudományi In­tézet és a TIT törődött, gon­doskodott programjukról, és kiépítette szervezeti formáit Kezdetben leginkább egy-két regebbé a mozik műsorain nem szereplő film-ínyencség vonzotta a nézőket Ezt a Jlltott gyümölcsnek" kijáró kíváncsiságot azonban ha­marosan felváltotta egy mé­lyebb, sokoldalúbb érdeklő­dés: a filmművészét értékei­hez igyekeztek közelferkóa­NÉ A nyolc-tízéves útkeresés mérlege: országszerte BO filmkör működik, s tagjai­nak száma túl van a huszon­ötezren. F. szép eredmenyek ellenére világosan látni kell: csupán kísérletről volt ed­dig szó. Most érett meg a mozgalom arra, hogy igazán átfogó fóruma legyen a film­művészetnek, a filmkultúrá­nak. Kialakulóban van egv— a közízlés szempontjából fel­becsülhetetlen fontos réteg, amely egy-egy filmet nem­csak a „másfél órás szóra­kozás, kikapcsolódás" ked­véért néz meg, hanem mert felismerte, hogy a filmmű­vészet is az általános mű­veltség szerves, elválasztha­tatlan része. A TIT tavaly » vidéki Irodai omszakos pedagógust részesített átképzésben". Közülük legalább 10 lett ki­tűnő „film-pedagógus*. Rá­juk, de a többiekre ts ket­tős feladat vár* vezetni ök kell a filmkőröket Az ói jövőre életbelépő oktatási rendelet értelmében az isko­lai filmoktatás sokrétű, fe­lelősségteljes munkájában nagy teendők hárulnák rá­juk. Mit várhatunk a film­kluboktól? Elsősorban azt, hogy ki­lépnek eddigi szűk. a to­vábbfejlődést mindenképpen akadálj'ozó keretek közüL A Magyar Filmklub Szövetség megalakulása nemzetközi kapcsolataiban ugrásszerű változást teremthet A fil­mek fokozott cseréjével, az arehiv-készlet alapos felfris­sítésével újabb érdeklődőket vonhatnak be a filmismeret­terjesztés munkájába, s emellett a régi törzsközön­séget. sem kell elveszíteni. Jelenleg 120 filmből állítják össze a fllmkörök sorozatali (Irányzatok a filmművészet­ben, Oj utak a filmművé­szetben, A film történetéből. Nagy színészek, Nagy rende­zők, stb.) Ez a tartalék pe­dig kevés. A* újjászervezendő film­klub-mozgalom a szélesedő választék mellett gondoskod­ni fog arról is, hogy keskeny­filvetítő berendezésekkel és az ehhez szükséges filmkó­piákkal, megfelelő számú előadókkal stb. ezreket és tízezreket „képezzen". Akik nemesnk nézik, de értik is a filmeket. S mert értik, vi­tatkoznak is azokról. R. T. ÚJ VERSEK FISSHÜ^I ANDRASSY LAJOS Nevem ntogiSH. Nevem mögött e két ess-ipszilont oroztam én; apám eldobta régen, tót nagyapám még — acsfejszét ragadva j gyalut suhintva... Kinn a városvégen még sárkányt eregettem mikor bősz tanárom megcsútolt érte — s esküvel fogadtam: viselem míg a körmöt, lábom ujján, míg hryapásra egyetlen fogam van! Néhai ősöm vágtat hadak útján labancverö hós kurucoknak élén s dacos-haraggal hozzá hű maradtam.. S már hozzám nőtt, mint orrom, vagy a gégém. TENAGY SANDOI? Szárnyak CZINKE FERENC RAJZA Már ebéd óta ott le­selkedtek az udvar hátuljá­ban. mely közvetlenül a pa­takra nezett Ormótlan, sötét udvara volt a bérháznak, ki­etlen, mint a kitakarított nyári pince; zöldet csak cse­répben láthatott ott az em­ber, esetleg egy-két erké­lyen virított leánder, ládá­ban, de azok is kókadoztak már. Barálh Lajos Lurkók tornána. a kist* verebek egyike kétségbeesetten e«r­pegett, 0 harmadik fiú kezé­ben megfeszült a csúzli . „ A esillár két ága darabok­ben hullott a szőnyegre. A nő sikoltott, a férfi pedig der­medten várta az ismeretlen hatalom további büntetését, amiért kételkedett hatáskö­Sóvár vágta, a szégyené, dobna magasba, fölfelé, irigység, föld-húzta, vas-nyomta vágy, esak egyszer, csok egyszer legalább, legszebb irány, függőleges út, madarak-őrizte fénykapuk, növekvés, rekord, ifjúság, csak egyszer, egyszer legalább példát, fegyelmet tervező ragaszkodás, vér, erő. Üssetek rám, ne féljek, jutalom igy lesz az élet, szárnyak, szárnyak, szárnyak, szavammal éleset vágjak, gyönyörű ostrom, igaz merénylet, adattál kevés keménynek, pörkölhetsz rám 4* bélyeget., díszítsd föl ember-képemet, zúzódjak össze bátr rohanva, nem esik szégyen utamra, mutatom mindig földi életem, bakancsos lábam, vas-nehéz kezem? BÉCS ERNŐ Évszakok ha éri irtosi leülök és írok egv levelet... mondjuk a Kovácsnénak ... Megírnám, rében és átkot kért tőle rrva­hogy a férje ezzel, meg az- gára. — Es ha estig se jön? — zal ... Persze, elhinnék. És A három hrrkó utcákon át türelmetlenkedett a legki­sebb, szőke buksija ott la­pult két társa mögött — Jön! — bizonygatta egyre a nvúrga. s a harma­dikra hunyorgott bíztatóan, napja nem kerestél.. — Tegnap is jött, meg teg- _ Becsületemre, hogy nem napelött, meg azelőtt, fo- tgaz — könyörgött a barl­gott is egy verebet... — ton. megérintette a mereven fi- _ No? Csillapodj már.:: gyelő harmadikat. — El ta- itt szakadjon rám a ... a lálod vétem... Engedd ne- csillár, ha igazi Igen, szakad­kem... jon rám a csillár, ha... A harmadik ingatta a fe- Ebben a pillanatban jét, nem szólt, minden fi- tarka kandúr kúszott a gyeimét az eresz és a csa­torna ellenőrzésére össz­pontosította. — De, ha mégse jönne. kész volna a botrány... futott, futott. A dombnak A nő újra csak sírt induló hajlatok egyikében — Ilyen betűket csak nő megpihentek. A hosszabbik fr le... És ilyen mondatot sokáig simogatta szöghaját is ... „Édesem, harmadik aztán megszólalt — Mondtam, hogy add egy Ide nekem... Én nem hi­báztam volna, tudom. A harmadik, termetre a középső, szégyenkezve hall­gatott. — Holnap aligha jön dl a kandúr mondta szomorú­an 0 legkisebb, aki mindig kételkedett Vénasszonyok nyara Gyümölcsök át érik, fáradt Nap csókja fSntfWt, vadlibák úsznak sugaras délnek. Hordók mélye kong a dombon, csősz őrzi • ctrpeló estéket. Holland ősz Dohogó gőzösök, hangtalan uszályok. A kikötő obién kósza tzéi kiáltoz. Tengerbe eSüyed az alkonyi ottorta, s átbaOag ez estén —, tűnődve, Spinoza! Köd A köd bfkdl elnyelték e várost. Lebegnek, mint a szárnyat ránk, testükbe szívnak, nwii « Cet Szén-szagú füstökkel táplálják nyirkos, irdatlan tüdejüket. J mondjuk... — hozakodott elő kételyeivel a legkisebb. — Maradj már csendben! — sziszegte a harmadik, ter­metre a középső, zömökebb és akaratosabbnak látszott társainál. — Még elriasz­tod . _ Nyár végi csönd volt, me­leggel, esőszagú szellővel, s a légben — valahol a me­zőkön — talán már útrakel­tek az ökörnyálak. E termé­szetes csöndet csupán a ne­gyedik emeleti ablakból elő­bukkanó szócsata zavarta. Cseres Tibor: Edzés Kegyetlen és ártatlan. Odaadó, és csak a maga boldogságával törődő. A tizenhat éves leány. Ádáz és esendő áldozat Még nem tudja, hogy a tiszta szív örök hűségre kötelez. S még azt sem tudja, hogy a tiszat, szív félelmetes. . , ... Zsuzsi. F,gyesüIetben úszik, még té­mely a feher cstpkeruggony- len ^ heterite kétszer. Tavasztól nyel együtt kilibbent a za- mindennap. varos vizu kanálisra... Tomi szigorú: „Menj a ligetbe, öcsi, — Semmit se bizonyít? — vaey a moziba, ha valamit akarsz!" kíméletlenül csípős, női Tamás. tonar valamikor tán bajnok hang kerdezett M volt_ m^ negyvenéves és: Tomi. — Semmit! - ez meg egy R a7 usznda s./ent Tomi Vedi a lá­mely hanton volt — Rossz- nvokat nlegis azt sugdosok indulatból tette valaki. lányok: „Vali csakis úgy szerezhetett Irigyelték a boldogságunkat bajnokságot, hogy Tamás oktatta..! A nő élesen és nevetett. — Boldogság?.;: A férj pisszegett. — Az egész város hallja! A nő sikongott keserűen még ej jel is. És vitte autóján, víztől hazáig, hazulról a vízig." Vali továbbállt, de Tomit nem iz­gatja a világhír, meg- Neki az a hivatása, hogv védje a medencében a lányokat. Bár a fiúk is szeretik, tisztelik, mert nem szól, — Nem érdekel.;; Tudja ha a parton tenyérben latja valame­meg mindenki, hogy milyen Ivik lány vállát. Az a lány dolga: vagy. Képmutató... És bo- „Csak vízbe ne ugorjatok együtt!" lond. Nem hittem senki- Ezért egy kicsit mindenik lány sze­nek .. . Pedig mondták, hogy relmes Tomiba. Csakhogy tudják, itt megcsalsz. s a főiskolán legalább száz lány mo­— Egy levél semmit se bi- zog a keze alatt! Ugrál, amíg ő pak zonyíthat — dörögte a fér- togtat. fi. hangjára felriadtak a Tominak mindig csak ©gy kell. A csatornán tollászkodó lusta feleségén kívül, ezt tartja a suttogás, verebek. — Teszem azt... Sóvárogni viszont nem érdemes. Ezért nem Ifi bán ják, bogy nős. Hogyan is állhatna meg ennyi trikós leány előtt És mégis a kocsi ritkán üres. A vajszínű kocsi. Tominak igazi sportoló alakja van, bár deres már a haj füle mögött. S ezért néha hirtelen megjelenik a he­lyettese. hollóképű férfi, s átveszi az edzést Hogy Tomi kocsiba ülhessen valakivel. Bár tegnap, tegnapelőtt te trta<s nél­kül ment él. Mindegy! Armrt vágyakozás nem bimbő«odhatik hiába! Ahol megnyi­tott érzés villog, ott ne volna egy csöppnyi remény? A lány a kapu felé tart a kert ös­vényén. Szép. Alakja szabályos. Já­rása keméy, rugalmas. Szembe néz a nappal. Vonásait elfedi ezer napbar­nított leány arca. 0 is csak a levegőt látja. Kilép az utcára. T>e megtorpan, mintha elfelejtett volna valamit.. Lám. mégis megakadt szeme egv bimbózó rózsatőn. Az húzta vissza. Leguggol s két szálat elfűrészel körmével. Táskájába teszi a két rózsát. Az­tán gondol egyet, megcsókolja az ár­ván meredő csonkokat. „Jaj. csak nehogy aztán a helyettes oktasson ma!" Az uszoda kapuján egv nagv nő lép be. de vetkezés közben eszébe jut: ..Valami szép fonal ken©! De a ka­binosnénak sem fehér, sem ararrv, sem ezüst fonala nincsen, csak spár­gái a, madzagja. Az nem jó." A tükörben -emiatt kétsége támad: „Elég szép vagyok-e? Hogy átadhas­sam neki?" A trikó azt mondja a tükörnek: „Majd meg szakadok, ide­lent. két ponton. a ott lent hátul csu­pa erő feszít. Qsupa repedhetnék va­gyok."' S a napfényben odafcfnft mégte hát­ra kell lendítem hirtelen a rózsákat* egyik marokba rejteni a fejüket, s másik kéz ujjaival a tövisek tövét szorítva. Startkövön ül Tomi. Oktat Fiúknak magyarázza a vanrptnv kat Köréjük gyűlnek. Ez )ó most Köszönés nélkül oda lehet menni, oda lehet állnL Még biccenteié K kell. „Miért ne én Tehetnék. aJctt Igazán szeret?" — gondja éppen most Zsu­zsi, s az most mindegy, hogy felesége is van Tominak. Mert Zsuzsi képze­letében még nincsen olyan szó, hogy: örökre. De olyan sincs: amíg élek'' Csak azt érzi. beste világit és Tomi talán még a fiúk csupasz bordáin át Is látja ót: J5 ha már engemet látsz, biztosan észreveszed a rózsákat is hátam mögött hiszen pirosabbak ná­lam". „Miért ne éppen én lehetnék az?" Füttyszó. Fiúk a startköveken. Fiittvszó: fiúk csobbanásn. Habok kúsznak a kötelek között Most mindenki a vízre néz. Még Tomrt is. Egy lépés előre. Semmi. Az­tán mégis megfordítja fejét. Na, i'gve? Zsuzsi úgy látja (s nem cso­dálkozik rajta), hogy Tominak tátva maradi a szeme. Ha estig is várna, ilyen alkalom akkor se jön! — A mii kertünk most. nyíTfk. íí Tomi elébb nem nyúl a rózsáit után. Medence partján ő még nem kapott virágot. Másutt sem igen. hi­szen azt a lányoknak adják győze­lem után. — Igen? Talán: a mi kertünkben... — Igen. Most nyílik, és nagyon sok van ! Mert ha nagyon snfc van belőle, akkor csakugyan el kell fogadni L (jél-MÁGYAR0RSZÁ6 Szombat, 1966. augusztus 20l

Next

/
Thumbnails
Contents