Délmagyarország, 1966. augusztus (56. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-20 / 197. szám

Filmklubok és filmesztétika „A fn m — száradunk nepműveszete" — írja Balázs Béla, a filmesztétika egyik legtöbbször idézett mestere, majd hozzáteszi: fejlődéséért .3 közönség felelős". Írásaival ennek a felelősségnek a súlyára igyekezett rádöbbenteni, s szavainak az utóbbi évtizedben széles körű visszhangja támadt, az alkotók és a közönség soraiban egyaránt. Az elmúlt években rendre megalakultak a filmbarátkörök. A Filmtudományi Intézet és a TIT törődött, gondoskodott programjukról, és kiépítette szervezeti formáit Kezdetben leginkább egy-két regebbé a mozik műsorain nem szereplő film-ínyencség vonzotta a nézőket Ezt a Jlltott gyümölcsnek" kijáró kíváncsiságot azonban hamarosan felváltotta egy mélyebb, sokoldalúbb érdeklődés: a filmművészét értékeihez igyekeztek közelferkóaNÉ A nyolc-tízéves útkeresés mérlege: országszerte BO filmkör működik, s tagjainak száma túl van a huszonötezren. F. szép eredmenyek ellenére világosan látni kell: csupán kísérletről volt eddig szó. Most érett meg a mozgalom arra, hogy igazán átfogó fóruma legyen a filmművészetnek, a filmkultúrának. Kialakulóban van egv— a közízlés szempontjából felbecsülhetetlen fontos réteg, amely egy-egy filmet nemcsak a „másfél órás szórakozás, kikapcsolódás" kedvéért néz meg, hanem mert felismerte, hogy a filmművészet is az általános műveltség szerves, elválaszthatatlan része. A TIT tavaly » vidéki Irodai omszakos pedagógust részesített átképzésben". Közülük legalább 10 lett kitűnő „film-pedagógus*. Rájuk, de a többiekre ts kettős feladat vár* vezetni ök kell a filmkőröket Az ói jövőre életbelépő oktatási rendelet értelmében az iskolai filmoktatás sokrétű, felelősségteljes munkájában nagy teendők hárulnák rájuk. Mit várhatunk a filmkluboktól? Elsősorban azt, hogy kilépnek eddigi szűk. a továbbfejlődést mindenképpen akadálj'ozó keretek közüL A Magyar Filmklub Szövetség megalakulása nemzetközi kapcsolataiban ugrásszerű változást teremthet A filmek fokozott cseréjével, az arehiv-készlet alapos felfrissítésével újabb érdeklődőket vonhatnak be a filmismeretterjesztés munkájába, s emellett a régi törzsközönséget. sem kell elveszíteni. Jelenleg 120 filmből állítják össze a fllmkörök sorozatali (Irányzatok a filmművészetben, Oj utak a filmművészetben, A film történetéből. Nagy színészek, Nagy rendezők, stb.) Ez a tartalék pedig kevés. A* újjászervezendő filmklub-mozgalom a szélesedő választék mellett gondoskodni fog arról is, hogy keskenyfilvetítő berendezésekkel és az ehhez szükséges filmkópiákkal, megfelelő számú előadókkal stb. ezreket és tízezreket „képezzen". Akik nemesnk nézik, de értik is a filmeket. S mert értik, vitatkoznak is azokról. R. T. ÚJ VERSEK FISSHÜ^I ANDRASSY LAJOS Nevem ntogiSH. Nevem mögött e két ess-ipszilont oroztam én; apám eldobta régen, tót nagyapám még — acsfejszét ragadva j gyalut suhintva... Kinn a városvégen még sárkányt eregettem mikor bősz tanárom megcsútolt érte — s esküvel fogadtam: viselem míg a körmöt, lábom ujján, míg hryapásra egyetlen fogam van! Néhai ősöm vágtat hadak útján labancverö hós kurucoknak élén s dacos-haraggal hozzá hű maradtam.. S már hozzám nőtt, mint orrom, vagy a gégém. TENAGY SANDOI? Szárnyak CZINKE FERENC RAJZA Már ebéd óta ott leselkedtek az udvar hátuljában. mely közvetlenül a patakra nezett Ormótlan, sötét udvara volt a bérháznak, kietlen, mint a kitakarított nyári pince; zöldet csak cserépben láthatott ott az ember, esetleg egy-két erkélyen virított leánder, ládában, de azok is kókadoztak már. Barálh Lajos Lurkók tornána. a kist* verebek egyike kétségbeesetten e«rpegett, 0 harmadik fiú kezében megfeszült a csúzli . „ A esillár két ága darabokben hullott a szőnyegre. A nő sikoltott, a férfi pedig dermedten várta az ismeretlen hatalom további büntetését, amiért kételkedett hatásköSóvár vágta, a szégyené, dobna magasba, fölfelé, irigység, föld-húzta, vas-nyomta vágy, esak egyszer, csok egyszer legalább, legszebb irány, függőleges út, madarak-őrizte fénykapuk, növekvés, rekord, ifjúság, csak egyszer, egyszer legalább példát, fegyelmet tervező ragaszkodás, vér, erő. Üssetek rám, ne féljek, jutalom igy lesz az élet, szárnyak, szárnyak, szárnyak, szavammal éleset vágjak, gyönyörű ostrom, igaz merénylet, adattál kevés keménynek, pörkölhetsz rám 4* bélyeget., díszítsd föl ember-képemet, zúzódjak össze bátr rohanva, nem esik szégyen utamra, mutatom mindig földi életem, bakancsos lábam, vas-nehéz kezem? BÉCS ERNŐ Évszakok ha éri irtosi leülök és írok egv levelet... mondjuk a Kovácsnénak ... Megírnám, rében és átkot kért tőle rrvahogy a férje ezzel, meg az- gára. — Es ha estig se jön? — zal ... Persze, elhinnék. És A három hrrkó utcákon át türelmetlenkedett a legkisebb, szőke buksija ott lapult két társa mögött — Jön! — bizonygatta egyre a nvúrga. s a harmadikra hunyorgott bíztatóan, napja nem kerestél.. — Tegnap is jött, meg teg- _ Becsületemre, hogy nem napelött, meg azelőtt, fo- tgaz — könyörgött a barlgott is egy verebet... — ton. megérintette a mereven fi- _ No? Csillapodj már.:: gyelő harmadikat. — El ta- itt szakadjon rám a ... a lálod vétem... Engedd ne- csillár, ha igazi Igen, szakadkem... jon rám a csillár, ha... A harmadik ingatta a fe- Ebben a pillanatban jét, nem szólt, minden fi- tarka kandúr kúszott a gyeimét az eresz és a csatorna ellenőrzésére összpontosította. — De, ha mégse jönne. kész volna a botrány... futott, futott. A dombnak A nő újra csak sírt induló hajlatok egyikében — Ilyen betűket csak nő megpihentek. A hosszabbik fr le... És ilyen mondatot sokáig simogatta szöghaját is ... „Édesem, harmadik aztán megszólalt — Mondtam, hogy add egy Ide nekem... Én nem hibáztam volna, tudom. A harmadik, termetre a középső, szégyenkezve hallgatott. — Holnap aligha jön dl a kandúr mondta szomorúan 0 legkisebb, aki mindig kételkedett Vénasszonyok nyara Gyümölcsök át érik, fáradt Nap csókja fSntfWt, vadlibák úsznak sugaras délnek. Hordók mélye kong a dombon, csősz őrzi • ctrpeló estéket. Holland ősz Dohogó gőzösök, hangtalan uszályok. A kikötő obién kósza tzéi kiáltoz. Tengerbe eSüyed az alkonyi ottorta, s átbaOag ez estén —, tűnődve, Spinoza! Köd A köd bfkdl elnyelték e várost. Lebegnek, mint a szárnyat ránk, testükbe szívnak, nwii « Cet Szén-szagú füstökkel táplálják nyirkos, irdatlan tüdejüket. J mondjuk... — hozakodott elő kételyeivel a legkisebb. — Maradj már csendben! — sziszegte a harmadik, termetre a középső, zömökebb és akaratosabbnak látszott társainál. — Még elriasztod . _ Nyár végi csönd volt, meleggel, esőszagú szellővel, s a légben — valahol a mezőkön — talán már útrakeltek az ökörnyálak. E természetes csöndet csupán a negyedik emeleti ablakból előbukkanó szócsata zavarta. Cseres Tibor: Edzés Kegyetlen és ártatlan. Odaadó, és csak a maga boldogságával törődő. A tizenhat éves leány. Ádáz és esendő áldozat Még nem tudja, hogy a tiszta szív örök hűségre kötelez. S még azt sem tudja, hogy a tiszat, szív félelmetes. . , ... Zsuzsi. F,gyesüIetben úszik, még témely a feher cstpkeruggony- len ^ heterite kétszer. Tavasztól nyel együtt kilibbent a za- mindennap. varos vizu kanálisra... Tomi szigorú: „Menj a ligetbe, öcsi, — Semmit se bizonyít? — vaey a moziba, ha valamit akarsz!" kíméletlenül csípős, női Tamás. tonar valamikor tán bajnok hang kerdezett M volt_ m^ negyvenéves és: Tomi. — Semmit! - ez meg egy R a7 usznda s./ent Tomi Vedi a lámely hanton volt — Rossz- nvokat nlegis azt sugdosok indulatból tette valaki. lányok: „Vali csakis úgy szerezhetett Irigyelték a boldogságunkat bajnokságot, hogy Tamás oktatta..! A nő élesen és nevetett. — Boldogság?.;: A férj pisszegett. — Az egész város hallja! A nő sikongott keserűen még ej jel is. És vitte autóján, víztől hazáig, hazulról a vízig." Vali továbbállt, de Tomit nem izgatja a világhír, meg- Neki az a hivatása, hogv védje a medencében a lányokat. Bár a fiúk is szeretik, tisztelik, mert nem szól, — Nem érdekel.;; Tudja ha a parton tenyérben latja valamemeg mindenki, hogy milyen Ivik lány vállát. Az a lány dolga: vagy. Képmutató... És bo- „Csak vízbe ne ugorjatok együtt!" lond. Nem hittem senki- Ezért egy kicsit mindenik lány szenek .. . Pedig mondták, hogy relmes Tomiba. Csakhogy tudják, itt megcsalsz. s a főiskolán legalább száz lány mo— Egy levél semmit se bi- zog a keze alatt! Ugrál, amíg ő pak zonyíthat — dörögte a fér- togtat. fi. hangjára felriadtak a Tominak mindig csak ©gy kell. A csatornán tollászkodó lusta feleségén kívül, ezt tartja a suttogás, verebek. — Teszem azt... Sóvárogni viszont nem érdemes. Ezért nem Ifi bán ják, bogy nős. Hogyan is állhatna meg ennyi trikós leány előtt És mégis a kocsi ritkán üres. A vajszínű kocsi. Tominak igazi sportoló alakja van, bár deres már a haj füle mögött. S ezért néha hirtelen megjelenik a helyettese. hollóképű férfi, s átveszi az edzést Hogy Tomi kocsiba ülhessen valakivel. Bár tegnap, tegnapelőtt te trta<s nélkül ment él. Mindegy! Armrt vágyakozás nem bimbő«odhatik hiába! Ahol megnyitott érzés villog, ott ne volna egy csöppnyi remény? A lány a kapu felé tart a kert ösvényén. Szép. Alakja szabályos. Járása keméy, rugalmas. Szembe néz a nappal. Vonásait elfedi ezer napbarnított leány arca. 0 is csak a levegőt látja. Kilép az utcára. T>e megtorpan, mintha elfelejtett volna valamit.. Lám. mégis megakadt szeme egv bimbózó rózsatőn. Az húzta vissza. Leguggol s két szálat elfűrészel körmével. Táskájába teszi a két rózsát. Aztán gondol egyet, megcsókolja az árván meredő csonkokat. „Jaj. csak nehogy aztán a helyettes oktasson ma!" Az uszoda kapuján egv nagv nő lép be. de vetkezés közben eszébe jut: ..Valami szép fonal ken©! De a kabinosnénak sem fehér, sem ararrv, sem ezüst fonala nincsen, csak spárgái a, madzagja. Az nem jó." A tükörben -emiatt kétsége támad: „Elég szép vagyok-e? Hogy átadhassam neki?" A trikó azt mondja a tükörnek: „Majd meg szakadok, idelent. két ponton. a ott lent hátul csupa erő feszít. Qsupa repedhetnék vagyok."' S a napfényben odafcfnft mégte hátra kell lendítem hirtelen a rózsákat* egyik marokba rejteni a fejüket, s másik kéz ujjaival a tövisek tövét szorítva. Startkövön ül Tomi. Oktat Fiúknak magyarázza a vanrptnv kat Köréjük gyűlnek. Ez )ó most Köszönés nélkül oda lehet menni, oda lehet állnL Még biccenteié K kell. „Miért ne én Tehetnék. aJctt Igazán szeret?" — gondja éppen most Zsuzsi, s az most mindegy, hogy felesége is van Tominak. Mert Zsuzsi képzeletében még nincsen olyan szó, hogy: örökre. De olyan sincs: amíg élek'' Csak azt érzi. beste világit és Tomi talán még a fiúk csupasz bordáin át Is látja ót: J5 ha már engemet látsz, biztosan észreveszed a rózsákat is hátam mögött hiszen pirosabbak nálam". „Miért ne éppen én lehetnék az?" Füttyszó. Fiúk a startköveken. Fiittvszó: fiúk csobbanásn. Habok kúsznak a kötelek között Most mindenki a vízre néz. Még Tomrt is. Egy lépés előre. Semmi. Aztán mégis megfordítja fejét. Na, i'gve? Zsuzsi úgy látja (s nem csodálkozik rajta), hogy Tominak tátva maradi a szeme. Ha estig is várna, ilyen alkalom akkor se jön! — A mii kertünk most. nyíTfk. íí Tomi elébb nem nyúl a rózsáit után. Medence partján ő még nem kapott virágot. Másutt sem igen. hiszen azt a lányoknak adják győzelem után. — Igen? Talán: a mi kertünkben... — Igen. Most nyílik, és nagyon sok van ! Mert ha nagyon snfc van belőle, akkor csakugyan el kell fogadni L (jél-MÁGYAR0RSZÁ6 Szombat, 1966. augusztus 20l