Délmagyarország, 1966. augusztus (56. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-20 / 197. szám
Földeák János: Találkozás el ae főztük a irrnnkáí. SvatoEi a művezető. r Mi a nyavalyát akar már karán regBei? — szedelőzködtél morcosan, és otthagytad a brigádot. A művezető mellett egyszerűen öltözött és határozott magatartású férfi állt. Nem becsülted még negyvennek sem. — Itt az új segédmunkástok. Tarlós szaki! Fogadjátok bizalommal — ajanlotta a művezető jóindulatúan. — No. ez nem akárki — méricskélted az új munkatársat, de hegy jobban megnézted, elvörösödtél a meglepetéstől. És rajta is láttad, hogy ismerős lehetsz neki. — Az egyik legjobb brigádunkba osztottam be maeát folvtatta a művezető. most már figyelmeztetően. — Szeretnek és tudnak dolgozni, és azt egymástól is megkövetelik. kemény emberek, de nem szívtelenek. Tarlós szaktárs a vezetőjük, a továbbiakat majd tőle tudja meg. — Még megijeszted a kollégát — dörmögted fanyarul, de inkább magad csillapítottad, nehogy rögtön kirukkolj a régi ismeretséggel. — Nem vagyok ijedős — mondta amaz szárazon. — Dolgozni jöttem! — hangsúlyozta. A brigád örömmel fogadta. Volt azért egy aggodalmaskodó: — Nagyon finom a keze. te Tarlós szaki. Alighanem íróasztalnál vezérkedett eddig. Csak képekről lótott ez vasat és gépeket... — Hát aztán? Te is íróasztal mellől jöttél. mégis köztünk maradtál! — vágtad el a készülő vitát. Ki nem tudta a brigádból, hogy az új szaki, akit Simonicsnak hívtak, de másnap már mindenki csak Siminek szóllította, milyen gondokat okozott neked? S ha íratlan szabály is egy brigádban, hogy új embernek nem borulnak rögtön a nyakába. néhány nap múlva mégis föltűnt a többieknek: nem úgy beszélsz vele, mint szokásod volt. — Haragszol rá valamiért? — kérdezték. Mintha nem is hallottad volna, — Igyekvő a pacák, te Tarlós! — figyelmezteti a másik, — Még nem keleti noszogatni, hogy mozogjon jobban — toldotta a harmadik. Igazuk volt. Nem túlzott senki. Magad is meggyőződtél róla, hogy szorgalmasan dolgozik, s csak ha kérdezik, akkor beszél. De ezt alázkodásnak és gyávaságnak vetted. Így akarja feledtetni a múltat.. • Hát nem. de nem ám! Mert te nem feleitetted el, hogy negyvenhétben Simonics igazságtalanul tartóztatott le, mert te sosem agitáltál a kommunisták ellen, még ha a másik munkáspártban voltál is. Még igazságtalanabb volt negyvenkilencben! Osztályárulónak, . renegátnak tartott és azért ordítozott veled és vágott kétszer pofon, amikor önérzetesen tiltakoztál, mert „már negyvenhétben is dolga akadt" veled ... „Hát most a markunkban maradsz. te vén csibész!" — és úgy taszított sz őrök közé, majdnem elestél. Joggal lehetett dühös, hisz mindent tagadtál, amivel vádolt. Tagadtad, mert nem volt igaz... Ezért nem feledted el az arcát fenyegető gesztusait. S hitted: egyszer még ösz~ szekerülsz vele, és számonkérheted embert megalázó önkényét, durva módszereit ... Elmondhattad volna rrridenzt a brigádnak? Magyarázkodásul, hogy miért vagy szófukar és miért idegenkedsz tőle? Amilyen gyúlékony némelyik, talán ki is kergették volna a gyárból. Égysaer 3 ^pofátlanságán" megingértődtél hogy van bátorsága a közeledben maradni, s nem bújik szégyenében a föld alá. Masszőr meg az dühített hogy -„gyávaságból" dolgozik izzadásig. Még arra is gondoltál, tán bosszantani akar, azért tart ki. Bebizonyítani, ő is van olyan kemény legény, mint te voltál akkor . .. Néha úgy vetted észre, mintha beszélni akarna veled. De a brigád valamelyiktagja mindig odakerült ilyenkor. Talan féltették Simonicsot? Hatha gorombáskodnál vele? Magadnak se tagadtad, te is kerülted. Gyűlölted vagy sajnáltad? Utáltad vagy lenézted? Nem tudtad még tisztázni. melyiket vállalnád, ha kérdeztek volna. Amikor Simonics az első fizetését fölvette. minden előzmény nélkül, a többiek füle-hallatára, váratlanul tudtodra adta: _ — Én még tartozom magának, Tarlóo elvtárs! — mondta nyíltan, de talán csak te érezted ki szavaiból az elszántságot. Nem számítottál erre a fordulatra. És zavart, a többiek kíváncsisága is. Várakozóan hallgattál. — Nem akarom egv bocsánatkéréssel megbántani, mert... mert azt én is kevésnek tartom. És biztosan megérti, rrrit jelenthetett nekem ez a két hét, maga mellett dolgozni... Nem volt könnyű ... Elhiszem, hogy Tarlós elvtársnak se ... Ítéljen fölöttem! Oka van rá. És joga is! ... A brigád tagjai karéjban; feszülten bámultak és hallgattak. Nem értették, mi dúlhat köztetek? — Maga mit tenne az én helyemben? — kérdezted csöndesen, és olyan fürkészve nézted, mint ahogy ő hajdan téged, amikor eléje vezettek. — Mit? Én ... és visszadnék mindent Kamatostól! — mondta, ami kiáltásnak hatott volna, ha állnak a gépek és csönd van. Elfogott az indulat és szénalom. — Maga szerencsétlen! — szaladt ki a szádon. — Még mindig t** tart? Nem tanult többet, a múltból? ... Szégyelje magát! — Kérem, Tarlós elvtárs — fehéredett el Simonics, és pillanatok alatt úgy megroggyant. mintha váratlan terhet raktak volna a hátára. — Igen, szégyelje magát! Meggondolta, mire biztat? ... Hát azt nem! De mennyire nem, Simonics szaktárs! Nagyon egyszerű lenne! Olyan egvszerű, mint. akkor hitték ... Nem, én nem teszem! Nem tehetem érti! Nem te-he-tem! — ismételted szenvedélyesen. — Miárt nem? — kérdezte suta bizonytalansággal, de nyomban lehajtotta a fejét zavarában. — Mert én nem kételkedem annyira, hogy azért ne bíznék magában. S azután, nem nekem tartozik, érti?! Nem. nem! Vegye végre tudomásul, hogy maga mindnyájunknak tartozik!... — Igen, Tarlós elvtárs, értem..: Értem és épp azért köszönöm ... — Mit akar köszönni? — néztél rá már Ingerülten, hogy hagyja abba. mert sosem bírtad az alázatoskodó embereket. — Hogy nem zavart el mindjárt. Hogy módot adott... — Hát te csakugyan szerencsétlen figura vagy. Sírni! — vágta hátba valaki a brigádból. — Egy gilisztában több a gerinc, mint benned: — Nyugodj meg, mi majd embert pofozunk belőled! Jó helyre kerültél! — fenyegette meg tréfásan egy másik brigád-tag. — Nem lehettél te rossz gyerek, csak nagyon buta voltál Igaz-e. Tarlós szaki? lVem feleltél. De elfogadtad Simonics tétován nyújtott kezét, és nyugtatóan megszorítottad. | GA GAL SANDOR 1 Az ünnepek bennünk lobognak Vagytok-e úgy, hogy szombaton., amikor két kézzel eltaszít magától a munka, csak álltok a gyár, a hivatal kapuja előtt és nem tudtok mit kezdeni magatokkal? Vagytok-e úgy, hogy mikor rátok tör az értelmetlen ünnep, a harangszóval felpántlikázott, hánytató kölni szagoktól bűzlő vasárnap — Bennünk magasodnak az ünnepek remegő szökökút-lombjai a malter és mész •szagú meztelen falak között, ahol a munka tenyeres-talpas asszonyával tervezgetjük a jövőt; a cédán szétterült mezőkön, ahol szenvedünk a parazsat okádó naptól s megmarják testünket a szelek sárkányát Ezek a mi ünnepeink. De ha utcára visz bennünket az indulat. ültök a tiszta szobában, s alig várjátok akkor is a munka parasztosan nagytestű. a hétfőt, a keddet, a hétköznapokat? Az ünnepek bennünk lobognak ha az utcakövön, műhelyek üllőin cseng a kalapács, ha az áram kígyómarisától szisszen és fölvonyít a villanymotor. de egészséges asszonyának hódolunk érte vesszük fel új ruhánkat, amit tőle kaptunk. Megértik-e ezt a kislelkü sopánkodók, akik a nyolc órából hatot ellógnak s aztán panaszkodnak, hogy nehéz építeni a szocializmust? Megszagolja a virágot a férfi, és a lányra néz. Hátha még az arcát is látná. Az úszólányok arca rózsanyíláskor azonban egyforma. Tíznek van egy arca. Csobbanva érkeznek a fiúk. Éppen annyi idő marad: „Köszönöm". Leteszi a rózsákat a betonra, maga mellé, s már mondja is a futam tanulságát a fiúknak, latatlanban. Zsuzsi tadia. ígv kell lenni ennek, ott sem marad. Bárhová húzódnék, Tomi őreá néz a következő start után. És igaz; Elhanezik a füttyszó, megint habzik a víz, és Tomi szeme a lányok között keresgél. Csak ám Zsuzsi nem bolond most a lányok köze ülni, úgy támaszkodik nappal szemben a lépcsőn, hogy található legyen. Felemelkednek a rózsák. Mosolyog Zsuzsi. „Jaj! Bár szúrná meg a tövis!" A tövis megszúrja Tomit! Ö megrzopja ujját s mosolyog, és nézi Zsuzsit. Vérző újjaban lappang egy fenyegető, játékos mozdulat. Leheti hogy nem emlékszik a Zsuzsi névre? Lehet, de nem gondol most a feleségére Tomi. s ez éppen elég!" „Miért ne éppen őt választanám" — gondolja Tomi. Fs Zsuzsi boldogan visszamosolyog. Most senki fiú nem tehetné komázva az ó vállára a mancsát! Ezt meg Tomi érti. Bele is borzong. ..Ez nem olyan lány. aki törleszkediki Ez olyan, aki nem feleit, de azt követeli. mindent felejtsek el!" Mikor a fiuk célba csapnak, kiszárnak a vízből, hogy szárazon hallgp«->€» meg a be'ejező magyarázatot Kénével a medence fölé hajlova harionász Tomi. de most már mindig úgy, sohase hattal annak a lépcsönek. amelyen nappal szemben támaszkodik valaki. — No. jól van. fiúk. labdázhattok* — ereszti el őket. s fordultában majdnem rálép a lányra. Zsuzsi ott ül a rózsák mellett Tominak egy pillanatra eszébe jut, akit e szerint a lány szerint el kellett volna épp felednie. — Még nem te következel — mondja szelíden. — Tudom! Csak a töviseket nyúzom le. Már csak a virágokkal törődik. Nyugodt a hangja, igen biztos a dolgában. Kényelmes, de mégis sürgős léptekkel a tussoló felé indul. Zuhog nyakára a hideg víz, s a lányra gondol. Amikor koponyára mosott hajjal napvilágra kerül, ismét helyükön a rózsák, s a lány odébb hasra fekve dúdol, a medencébe csüngeti biztos hitű karját. Az ádáz biztonság láttán megrémül a férfi, s ha csak szemmel is, menedéket keres valamerre. Ekkor lép ki az öltözőből frissen, szárazon kollégája, a hollóképű. Int neki. Köszönésül, közelítésül. — Folytasd az edzést — mondja halkan —. ő következik. Zsuzsi felé emeli állát. Mentében lehajol a rózsákért. hogy míg felpillant a lány, kiléphessen ajándékával, a szabad, vállalkozó világba. Az öltözőn keresztül . A nan nem hunyorog. Zsuzsi egyenletesen, tempósan ússza a távot. S a benvulás ulán ós két füttyszó között odahallgat a hollószavú trénerre. Boldog: Odakint, az autóban várja Tomi! Micsoda ügyes, micsoda tapintatos ember! H. Lanszkoj: Rejtett kamera TÁVOL-KELETI hivata- Mindenki tapsolt, szoron- folytatta. — Menjen e! a los kiküldetésből igyekeztem gatták a kezemet. Láttam, moziba és gyönyörködjék a vissza, Moszkvába. Odalép- szívből örvendeztek. Zaya- szerencséiében, tem az Aeroflot pénztárához, romban alig tudtam kinvög- Persze elmentem a miwl. hogy jegyet kérjek. Letettem ni néhány köszönő szót. és ^^ Ültem néztem. Remu-» a szükséges pénzt. A pénztá- igyekeztem a repülőgép fe- tatták a hiraddt Egvszer^ rosnő úgv nézett rám mint- lé. csak látom a repülőteret, léha a vőlegénye lennek: ra- Ugyanazon a repülőgépen tom Paskát Latiam magam gyogott a pofikája. meg el is találkoztam az eevik bará- és a ceremóniát. Ahogy üdPirult a szentem. Mellette tómmal. Paska Guljajewel. vözö1nek. ahogv risszaadiák hirtelen egv egész kiseret je- Vendégségben volt a roko- a ahogv mindnyílan lent meg a színen: valami nainál és ugyanazzal a járat- boldogan nevetnek Alig halfő-fő repülő, széles rangjel- tal akart visszarepülni ]om tulaidon. idegenül hangzéssel a karján, meg egv Moszkvába, amelyikkel jó- zó mvaimtt amint másik meg egv harmadik, magam. Ugyanannál a. pénz- szer elm!>koeom. hogv köszöMég a szomszédos asztalkak- tárnál váltotta meg a je- n6m. Jaj_ dp nehéz volt M tói is a pénztárosnöhöz sza- gvet. előttem állt a sorban. eeészet véffiBnéznl. mint ladtak a kislányok. és még jobban meghökkent, „publikumnak". Mellettem A rangjelzéses főnök nyúj- rnint én. esy bácsit ette a sárga irigvtotta nekem a repülőjegyet _ Képzeld* — kesergett, ség, nagvof krákogott, majd és az általam letett pénzt _ jja magam elé engedlek, hangosan dohogott: — ön ingyen fog repülni én lettem volna a millió- — Ez valami úi divat, — mondta. módik! Igy pedig a kilenc- ..rejtett kamera". Így hívják. — Hogyhogy? — Csodál- százkilencvenkilencezer- Oldalt van egv szemetesláda koztam. Bizonyára összeté- kilencszázkilencvenkilen- vagv valami automata, abba veszt engem valakivel! cedik! Megörülök! bújik bele az operatőr, ott És mintha vezényszóra — Semmi okod az Irigy- f°rgatja. forgatja, az anyját történt volna, mindenki ne- kedésre — mondtam: — neki- Hosv sz emberek ne vetett a főnök a pénzáros- Ebből a potvajegvből nekem 'ássák őket. Ott görnvednek. nő. mindannyian; nem lesz semmi hasznom. mint 3 színészek, még csak — Mi ezt jobban tudjuk! Benyújtom az elszámolást a neTn ls suhognak. — mondta a főnök. — A mi kiküldetésről, és visszaadom Elmentem az özemi Melektronikus gépünk soha- a pénzt a kasszának. Kész zottsághoz. sem téved. Üdvözöljük, mint röhej! — Miért keT! nekem vtszrepülőgéptársaságunk millió- Megbolondultál?! —• szafizetni a pénzt kérdem módik utasát és ebből az Paska csodálkozva. én. ha nekem gratulált aa ünnepélyes alkalomból meg- Neked adták az ajándékot Aeroflot. és most engem iriaiándékozzuk egy ingi-en nem a vállalatnak. gvel minden néző? jeeeyeL - Ajándék, ajándék. Ide Az . ^^ágban süss. mi van ezen a jegven ™eghanvták-vetették 3 dolnvomtatásban: ..Milliomodik eot Í2y sz61takí - Vigyázzon a lábmunkára! utas. Ingyenes". A mi fő- —* Ts abban vagv hibás. Szerencséd, hogy magázol! Lám, könyvelőnknek elég ennyi, hoev eltitkoltad a közösség milyen büszkévé tesz. a siker! Ha potyán utaztál. vissza a előtt a szerencsédet. Ami a S amint vege az. uszasnak, repül pénzt illeti, nekünk az a véflotazva az öltözőbe. penzn.. , , , ... - A lábmosó lavórt! - kiált már M Ha zavarf okoz ^ a 'emenvunk. hogv nem kell a szerénysor elejéről. , _ . visszafizetned. Gyerünk a - Nem lehet - dünnyögi mélyről ~ ™ndte Paska -. 1oBtanáe908hOT, a kabinos né s alig bir megfordulni, egye fene. cseréli un k. Az én R t agvafúrt jpgáhogy a szekrényt nyissa, olyan bol- jegyem normális. saját _ . dog az arca. pénzemmel fizettem érte, van' me2 ö Feleselés nélkül a csaphoz kell vo- nem kell els2ámolnom vele ™llotta- ho2v braxisaban nulni lábmosasra. senkinek. Vigyed, hogy meg- i1ren Pket npm fordult eI6" Megtörli a lábát Zsuzsi, (még min- ^u^d' vele 7 főkönyTő ,I,yent eevetlen , törvénydig fuvolazik), de azért csak odanéz, ......... „ . _ „ konvv sem targval ... ahol a lavór szokott ülni. Megint lelkiismeretet Nekem pedig csak a kabinosasszony hátába ütkö- a milliomodik ió lesz a gyűj- MAR MÁSODIK HETE zik. teményem számára. tart a vita. A többség tnelAmínt új kabint kell nyitni .mégis, 0daadtam utóvégre Paska lettem van. de egyesek még megáll a cipőkanal Zsuzsa kezeben, , „i. megáll a lélegzete is: két- piros ró- <*lott '**tem ''"Ina haboznak, zsa a lábmosó lavór tiszta tavában, a kilencszázkilencvenkilenc- Tegnap telefonált Paska Ezek más virágok, határozza el. ezer-kilencszázkilencven- Guljaiev. Majdnem sírt, s nem néz. többé a lavór felé. Hanem kilencedik. amíg beszélt: 1—J — — «1 mám** MIÁ C nnm hiWTl — Gyere el hozzánk. röpül ki az uszoda elé. S nem hiszi, hogy sem Tomi. sem autó. Vár negyedórát. Sír egy rövidet moHam, mellékeltem - ,£razold" ho2v « az inKven Nem sós. keserű a könnye. MEGÉRKEZTÜNK. Elszáa doDühös lesz Attól felszárad a. köny- kumentumokat. és az Aerofnye. S elmúlik nyomban a dühe is. lat ajándékából megörvenÁdáz és esendő Arcán a tiszta szív deztettem az asszonykámat félelmes két redöje. es a srácokat. Mintha semmit se gondolna, visz- r, , . ,. szalép a csarnokba es vár. Kiáltásra L,mult talan var több is. eavszercsak a könv— Kabinosnéni! Kabinos! — hang- velésre hivattak a nagvfizik fel jól hátul a kiáltás. Zsuzsi be- nőkhöz Széttárta a kezeit: libben, a lavórhoz Ki sem emeli a _ Kedves elvtársam, makét rozsát, alig is er fosztott szarukhoz. Nyakban megtörli a fejét mindkettőnek. Hadd legyen sz.nmorú a vén kabinosasszony! S a tizenhat éves lány tízszertíz ártaltlan arcavai kilép a napfényre. jegy nem az envém.. hanem a tiéd. Én, a kelekótya, elhencegtem vele a feleségemnek. Nagvon megörült neki. és most követeli rajtam a pénzt. — Vidd el a moziba — mondtam —. nézze meg a híradót. — Miért? — Majd meglátod. Rejtett a kamera, a fene ott egye mes. bemutatja a telies igazságának vissza kell fizetnie a hazafelé szóló iégv árát. Fennakadt a szemem csodálkozástól. — Hivatalos források alap- got. Ián kell ezt mondanom — Fordította.: Poffonvj Antal Csütörtök, 1966. augusztus 25. DÉL-MAGYARORSZÁG 3