Délmagyarország, 1966. augusztus (56. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-20 / 197. szám

Földeák János: Találkozás el ae főztük a irrnnkáí. SvatoEi a művezető. r Mi a nyavalyát akar már karán reg­Bei? — szedelőzködtél morcosan, és ott­hagytad a brigádot. A művezető mellett egyszerűen öltözött és határozott magatartású férfi állt. Nem becsülted még negyvennek sem. — Itt az új segédmunkástok. Tarlós szaki! Fogadjátok bizalommal — ajanlotta a művezető jóindulatúan. — No. ez nem akárki — méricskélted az új munkatársat, de hegy jobban megnéz­ted, elvörösödtél a meglepetéstől. És rajta is láttad, hogy ismerős lehetsz neki. — Az egyik legjobb bri­gádunkba osztottam be maeát folvtatta a művezető. most már figyelmeztetően. — Szeretnek és tudnak dolgozni, és azt egymástól is meg­követelik. kemény emberek, de nem szív­telenek. Tarlós szaktárs a vezetőjük, a to­vábbiakat majd tőle tudja meg. — Még megijeszted a kollégát — dör­mögted fanyarul, de inkább magad csilla­pítottad, nehogy rögtön kirukkolj a régi ismeretséggel. — Nem vagyok ijedős — mondta amaz szárazon. — Dolgozni jöttem! — hang­súlyozta. A brigád örömmel fogadta. Volt azért egy aggodalmaskodó: — Nagyon finom a keze. te Tarlós szaki. Alighanem íróasztalnál vezérkedett eddig. Csak képekről lótott ez vasat és gépe­ket... — Hát aztán? Te is íróasztal mellől jöt­tél. mégis köztünk maradtál! — vágtad el a készülő vitát. Ki nem tudta a brigádból, hogy az új szaki, akit Simonicsnak hívtak, de másnap már mindenki csak Siminek szóllította, milyen gondokat okozott neked? S ha íratlan szabály is egy brigádban, hogy új embernek nem borulnak rögtön a nya­kába. néhány nap múlva mégis föltűnt a többieknek: nem úgy beszélsz vele, mint szokásod volt. — Haragszol rá valamiért? — kérdezték. Mintha nem is hallottad volna, — Igyekvő a pacák, te Tarlós! — fi­gyelmezteti a másik, — Még nem keleti noszogatni, hogy mo­zogjon jobban — toldotta a harmadik. Igazuk volt. Nem túlzott senki. Magad is meggyőződtél róla, hogy szorgalmasan dolgozik, s csak ha kérdezik, akkor beszél. De ezt alázkodásnak és gyávaságnak vet­ted. Így akarja feledtetni a múltat.. • Hát nem. de nem ám! Mert te nem fe­leitetted el, hogy negyvenhétben Simonics igazságtalanul tartóztatott le, mert te so­sem agitáltál a kommunisták ellen, még ha a másik munkáspártban voltál is. Még igazságtalanabb volt negyvenkilencben! Osztályárulónak, . renegátnak tartott és azért ordítozott veled és vágott kétszer pofon, amikor önérzetesen tiltakoztál, mert „már negyvenhétben is dolga akadt" veled ... „Hát most a markunkban ma­radsz. te vén csibész!" — és úgy taszított sz őrök közé, majdnem elestél. Joggal le­hetett dühös, hisz mindent tagadtál, ami­vel vádolt. Tagadtad, mert nem volt igaz... Ezért nem feledted el az arcát fenye­gető gesztusait. S hitted: egyszer még ösz~ szekerülsz vele, és számonkérheted em­bert megalázó önkényét, durva módsze­reit ... Elmondhattad volna rrridenzt a brigád­nak? Magyarázkodásul, hogy miért vagy szófukar és miért idegenkedsz tőle? Ami­lyen gyúlékony némelyik, talán ki is ker­gették volna a gyárból. Égysaer 3 ^pofátlanságán" megingértőd­tél hogy van bátorsága a közeledben ma­radni, s nem bújik szégyenében a föld alá. Masszőr meg az dühített hogy -„gyáva­ságból" dolgozik izzadásig. Még arra is gondoltál, tán bosszantani akar, azért tart ki. Bebizonyítani, ő is van olyan kemény legény, mint te voltál akkor . .. Néha úgy vetted észre, mintha beszél­ni akarna veled. De a brigád valamelyik­tagja mindig odakerült ilyenkor. Talan féltették Simonicsot? Hatha gorombáskod­nál vele? Magadnak se tagadtad, te is kerülted. Gyűlölted vagy sajnáltad? Utáltad vagy lenézted? Nem tudtad még tisztáz­ni. melyiket vállalnád, ha kérdeztek volna. Amikor Simonics az első fizetését föl­vette. minden előzmény nélkül, a többiek füle-hallatára, váratlanul tudtodra adta: _ — Én még tartozom magának, Tarlóo elvtárs! — mondta nyíltan, de talán csak te érezted ki szavaiból az elszántságot. Nem számítottál erre a fordulatra. És zavart, a többiek kíváncsisága is. Várako­zóan hallgattál. — Nem akarom egv bocsánatkéréssel megbántani, mert... mert azt én is kevés­nek tartom. És biztosan megérti, rrrit je­lenthetett nekem ez a két hét, maga mel­lett dolgozni... Nem volt könnyű ... Elhi­szem, hogy Tarlós elvtársnak se ... Ítéljen fölöttem! Oka van rá. És joga is! ... A brigád tagjai karéjban; feszülten bá­multak és hallgattak. Nem értették, mi dúlhat köztetek? — Maga mit tenne az én helyemben? — kérdezted csöndesen, és olyan fürkészve nézted, mint ahogy ő hajdan téged, ami­kor eléje vezettek. — Mit? Én ... és visszadnék mindent Kamatostól! — mondta, ami kiáltásnak ha­tott volna, ha állnak a gépek és csönd van. Elfogott az indulat és szénalom. — Maga szerencsétlen! — szaladt ki a szádon. — Még mindig t** tart? Nem ta­nult többet, a múltból? ... Szégyelje magát! — Kérem, Tarlós elvtárs — fehéredett el Simonics, és pillanatok alatt úgy meg­roggyant. mintha váratlan terhet raktak volna a hátára. — Igen, szégyelje magát! Meggondolta, mire biztat? ... Hát azt nem! De mennyire nem, Simonics szaktárs! Nagyon egyszerű lenne! Olyan egvszerű, mint. akkor hit­ték ... Nem, én nem teszem! Nem tehetem érti! Nem te-he-tem! — ismételted szenve­délyesen. — Miárt nem? — kérdezte suta bizony­talansággal, de nyomban lehajtotta a fejét zavarában. — Mert én nem kételkedem annyira, hogy azért ne bíznék magában. S azután, nem nekem tartozik, érti?! Nem. nem! Ve­gye végre tudomásul, hogy maga mind­nyájunknak tartozik!... — Igen, Tarlós elvtárs, értem..: Ér­tem és épp azért köszönöm ... — Mit akar köszönni? — néztél rá már Ingerülten, hogy hagyja abba. mert sosem bírtad az alázatoskodó embereket. — Hogy nem zavart el mindjárt. Hogy módot adott... — Hát te csakugyan szerencsétlen figura vagy. Sírni! — vágta hátba valaki a bri­gádból. — Egy gilisztában több a gerinc, mint benned: — Nyugodj meg, mi majd embert pofo­zunk belőled! Jó helyre kerültél! — fenye­gette meg tréfásan egy másik brigád-tag. — Nem lehettél te rossz gyerek, csak na­gyon buta voltál Igaz-e. Tarlós szaki? lVem feleltél. De elfogadtad Simonics tétován nyújtott kezét, és nyugta­tóan megszorítottad. | GA GAL SANDOR 1 Az ünnepek bennünk lobognak Vagytok-e úgy, hogy szombaton., amikor két kézzel eltaszít magától a munka, csak álltok a gyár, a hivatal kapuja előtt és nem tudtok mit kezdeni magatokkal? Vagytok-e úgy, hogy mikor rátok tör az értelmetlen ünnep, a harangszóval felpántlikázott, hánytató kölni szagoktól bűzlő vasárnap — Bennünk magasodnak az ünnepek remegő szökökút-lombjai a malter és mész •szagú meztelen falak között, ahol a munka tenyeres-talpas asszonyával tervezgetjük a jövőt; a cédán szétterült mezőkön, ahol szenvedünk a parazsat okádó naptól s megmarják testünket a szelek sárkányát Ezek a mi ünnepeink. De ha utcára visz bennünket az indulat. ültök a tiszta szobában, s alig várjátok akkor is a munka parasztosan nagytestű. a hétfőt, a keddet, a hétköznapokat? Az ünnepek bennünk lobognak ha az utcakövön, műhelyek üllőin cseng a kalapács, ha az áram kígyómarisától szisszen és fölvonyít a villanymotor. de egészséges asszonyának hódolunk érte vesszük fel új ruhánkat, amit tőle kaptunk. Megértik-e ezt a kislelkü sopánkodók, akik a nyolc órából hatot ellógnak s aztán panaszkodnak, hogy nehéz építeni a szocializmust? Megszagolja a virágot a férfi, és a lányra néz. Hátha még az arcát is látná. Az úszólányok arca rózsanyí­láskor azonban egyforma. Tíznek van egy arca. Csobbanva érkeznek a fiúk. Éppen annyi idő marad: „Köszönöm". Leteszi a rózsákat a betonra, ma­ga mellé, s már mondja is a futam tanulságát a fiúknak, latatlanban. Zsuzsi tadia. ígv kell lenni ennek, ott sem marad. Bárhová húzódnék, Tomi őreá néz a következő start után. És igaz; Elhanezik a füttyszó, me­gint habzik a víz, és Tomi szeme a lányok között keresgél. Csak ám Zsu­zsi nem bolond most a lányok köze ülni, úgy támaszkodik nappal szem­ben a lépcsőn, hogy található legyen. Felemelkednek a rózsák. Mosolyog Zsuzsi. „Jaj! Bár szúrná meg a tövis!" A tövis megszúrja Tomit! Ö meg­rzopja ujját s mosolyog, és nézi Zsu­zsit. Vérző újjaban lappang egy fe­nyegető, játékos mozdulat. Leheti hogy nem emlékszik a Zsuzsi névre? Lehet, de nem gondol most a felesé­gére Tomi. s ez éppen elég!" „Miért ne éppen őt választanám" — gondolja Tomi. Fs Zsuzsi boldogan visszamosolyog. Most senki fiú nem tehetné komáz­va az ó vállára a mancsát! Ezt meg Tomi érti. Bele is borzong. ..Ez nem olyan lány. aki törleszkediki Ez olyan, aki nem feleit, de azt kö­veteli. mindent felejtsek el!" Mikor a fiuk célba csapnak, ki­szárnak a vízből, hogy szárazon hall­gp«->€» meg a be'ejező magyarázatot Kénével a medence fölé hajlova harionász Tomi. de most már mindig úgy, sohase hattal annak a lépcsö­nek. amelyen nappal szemben tá­maszkodik valaki. — No. jól van. fiúk. labdázhattok* — ereszti el őket. s fordultában majdnem rálép a lányra. Zsuzsi ott ül a rózsák mellett Tominak egy pillanatra eszébe jut, akit e szerint a lány szerint el kel­lett volna épp felednie. — Még nem te következel — mond­ja szelíden. — Tudom! Csak a töviseket nyú­zom le. Már csak a virágokkal törődik. Nyugodt a hangja, igen biztos a dol­gában. Kényelmes, de mégis sürgős lép­tekkel a tussoló felé indul. Zuhog nyakára a hideg víz, s a lányra gondol. Amikor koponyára mosott hajjal napvilágra kerül, ismét helyükön a rózsák, s a lány odébb hasra fekve dúdol, a medencébe csüngeti biztos hitű karját. Az ádáz biztonság láttán megrémül a férfi, s ha csak szemmel is, mene­déket keres valamerre. Ekkor lép ki az öltözőből frissen, szárazon kollé­gája, a hollóképű. Int neki. Köszöné­sül, közelítésül. — Folytasd az edzést — mondja halkan —. ő következik. Zsuzsi felé emeli állát. Mentében lehajol a ró­zsákért. hogy míg felpillant a lány, kiléphessen ajándékával, a szabad, vállalkozó világba. Az öltözőn ke­resztül . A nan nem hunyorog. Zsuzsi egyenletesen, tempósan ússza a tá­vot. S a benvulás ulán ós két fütty­szó között odahallgat a hollószavú trénerre. Boldog: Odakint, az autóban várja Tomi! Micsoda ügyes, micsoda tapintatos ember! H. Lanszkoj: Rejtett kamera TÁVOL-KELETI hivata- Mindenki tapsolt, szoron- folytatta. — Menjen e! a los kiküldetésből igyekeztem gatták a kezemet. Láttam, moziba és gyönyörködjék a vissza, Moszkvába. Odalép- szívből örvendeztek. Zaya- szerencséiében, tem az Aeroflot pénztárához, romban alig tudtam kinvög- Persze elmentem a miwl. hogy jegyet kérjek. Letettem ni néhány köszönő szót. és ^^ Ültem néztem. Remu-» a szükséges pénzt. A pénztá- igyekeztem a repülőgép fe- tatták a hiraddt Egvszer^ rosnő úgv nézett rám mint- lé. csak látom a repülőteret, lé­ha a vőlegénye lennek: ra- Ugyanazon a repülőgépen tom Paskát Latiam magam gyogott a pofikája. meg el is találkoztam az eevik bará- és a ceremóniát. Ahogy üd­Pirult a szentem. Mellette tómmal. Paska Guljajewel. vözö1nek. ahogv risszaadiák hirtelen egv egész kiseret je- Vendégségben volt a roko- a ahogv mindnyílan lent meg a színen: valami nainál és ugyanazzal a járat- boldogan nevetnek Alig hal­fő-fő repülő, széles rangjel- tal akart visszarepülni ]om tulaidon. idegenül hang­zéssel a karján, meg egv Moszkvába, amelyikkel jó- zó mvaimtt amint másik meg egv harmadik, magam. Ugyanannál a. pénz- szer elm!>koeom. hogv köszö­Még a szomszédos asztalkak- tárnál váltotta meg a je- n6m. Jaj_ dp nehéz volt M tói is a pénztárosnöhöz sza- gvet. előttem állt a sorban. eeészet véffiBnéznl. mint ladtak a kislányok. és még jobban meghökkent, „publikumnak". Mellettem A rangjelzéses főnök nyúj- rnint én. esy bácsit ette a sárga irigv­totta nekem a repülőjegyet _ Képzeld* — kesergett, ség, nagvof krákogott, majd és az általam letett pénzt _ jja magam elé engedlek, hangosan dohogott: — ön ingyen fog repülni én lettem volna a millió- — Ez valami úi divat, — mondta. módik! Igy pedig a kilenc- ..rejtett kamera". Így hívják. — Hogyhogy? — Csodál- százkilencvenkilencezer- Oldalt van egv szemetesláda koztam. Bizonyára összeté- kilencszázkilencvenkilen- vagv valami automata, abba veszt engem valakivel! cedik! Megörülök! bújik bele az operatőr, ott És mintha vezényszóra — Semmi okod az Irigy- f°rgatja. forgatja, az anyját történt volna, mindenki ne- kedésre — mondtam: — neki- Hosv sz emberek ne vetett a főnök a pénzáros- Ebből a potvajegvből nekem 'ássák őket. Ott görnvednek. nő. mindannyian; nem lesz semmi hasznom. mint 3 színészek, még csak — Mi ezt jobban tudjuk! Benyújtom az elszámolást a neTn ls suhognak. — mondta a főnök. — A mi kiküldetésről, és visszaadom Elmentem az özemi M­elektronikus gépünk soha- a pénzt a kasszának. Kész zottsághoz. sem téved. Üdvözöljük, mint röhej! — Miért keT! nekem vtsz­repülőgéptársaságunk millió- Megbolondultál?! —• szafizetni a pénzt kérdem módik utasát és ebből az Paska csodálkozva. én. ha nekem gratulált aa ünnepélyes alkalomból meg- Neked adták az ajándékot Aeroflot. és most engem iri­aiándékozzuk egy ingi-en nem a vállalatnak. gvel minden néző? jeeeyeL - Ajándék, ajándék. Ide Az . ^^ágban süss. mi van ezen a jegven ™eghanvták-vetették 3 dol­nvomtatásban: ..Milliomodik eot Í2y sz61takí - Vigyázzon a lábmunkára! utas. Ingyenes". A mi fő- —* Ts abban vagv hibás. Szerencséd, hogy magázol! Lám, könyvelőnknek elég ennyi, hoev eltitkoltad a közösség milyen büszkévé tesz. a siker! Ha potyán utaztál. vissza a előtt a szerencsédet. Ami a S amint vege az. uszasnak, repül pénzt illeti, nekünk az a vé­flotazva az öltözőbe. penzn.. , , , ... - A lábmosó lavórt! - kiált már M Ha zavarf okoz ^ a 'emenvunk. hogv nem kell a szerénysor elejéről. , _ . visszafizetned. Gyerünk a - Nem lehet - dünnyögi mélyről ~ ™ndte Paska -. 1oBtanáe908hOT, a kabinos né s alig bir megfordulni, egye fene. cseréli un k. Az én R t agvafúrt jpgá­hogy a szekrényt nyissa, olyan bol- jegyem normális. saját _ . dog az arca. pénzemmel fizettem érte, van' me2 ö Feleselés nélkül a csaphoz kell vo- nem kell els2ámolnom vele ™llotta- ho2v braxisaban nulni lábmosasra. senkinek. Vigyed, hogy meg- i1ren Pket npm fordult eI6" Megtörli a lábát Zsuzsi, (még min- ^u^d' vele 7 főkönyTő ,I,yent eevetlen , törvény­dig fuvolazik), de azért csak odanéz, ......... „ . _ „ konvv sem targval ... ahol a lavór szokott ülni. Megint lelkiismeretet Nekem pedig csak a kabinosasszony hátába ütkö- a milliomodik ió lesz a gyűj- MAR MÁSODIK HETE zik. teményem számára. tart a vita. A többség tnel­Amínt új kabint kell nyitni .mégis, 0daadtam utóvégre Paska lettem van. de egyesek még megáll a cipőkanal Zsuzsa kezeben, , „i. megáll a lélegzete is: két- piros ró- <*lott '**tem ''"Ina haboznak, zsa a lábmosó lavór tiszta tavában, a kilencszázkilencvenkilenc- Tegnap telefonált Paska Ezek más virágok, határozza el. ezer-kilencszázkilencven- Guljaiev. Majdnem sírt, s nem néz. többé a lavór felé. Hanem kilencedik. amíg beszélt: 1—J — — «1 mám** MIÁ C nnm hiWTl — Gyere el hozzánk. röpül ki az uszoda elé. S nem hiszi, hogy sem Tomi. sem autó. Vár negyedórát. Sír egy rövidet moHam, mellékeltem - ,£razold" ho2v « az inKven Nem sós. keserű a könnye. MEGÉRKEZTÜNK. Elszá­a do­Dühös lesz Attól felszárad a. köny- kumentumokat. és az Aerof­nye. S elmúlik nyomban a dühe is. lat ajándékából megörven­Ádáz és esendő Arcán a tiszta szív deztettem az asszonykámat félelmes két redöje. es a srácokat. Mintha semmit se gondolna, visz- r, , . ,. szalép a csarnokba es vár. Kiáltásra L,mult talan var több is. eavszercsak a könv­— Kabinosnéni! Kabinos! — hang- velésre hivattak a nagvfi­zik fel jól hátul a kiáltás. Zsuzsi be- nőkhöz Széttárta a kezeit: libben, a lavórhoz Ki sem emeli a _ Kedves elvtársam, ma­két rozsát, alig is er fosztott szaruk­hoz. Nyakban megtörli a fejét mind­kettőnek. Hadd legyen sz.nmorú a vén kabi­nosasszony! S a tizenhat éves lány tízszertíz ártaltlan arcavai kilép a napfényre. jegy nem az envém.. hanem a tiéd. Én, a kelekótya, el­hencegtem vele a feleségem­nek. Nagvon megörült neki. és most követeli rajtam a pénzt. — Vidd el a moziba — mondtam —. nézze meg a híradót. — Miért? — Majd meglátod. Rejtett a kamera, a fene ott egye mes. bemutatja a telies igazsá­gának vissza kell fizetnie a hazafelé szóló iégv árát. Fennakadt a szemem csodálkozástól. — Hivatalos források alap- got. Ián kell ezt mondanom — Fordította.: Poffonvj Antal Csütörtök, 1966. augusztus 25. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents