Délmagyarország, 1966. július (56. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-10 / 162. szám

CSÉPÉ IMRE A hintázó Krisztus Ax ír6 Kishegyesen szülét ett 1914-ben, Volt béres. kuMkos- napszámos, gondnok, kenyérgyári munkás. Jelenleg % Magyar Sző munkatársra. Megjelent három verseskötete, bárom novelláskötete és Fordul a azél címmel tavaly egy regénye. Nagy. fehér némaság hízik a tájon. Szürke melléből táplálja a téli ég. a napszem álmosan hunyorog felette, s a vastag hólepel alól felnyög a vidék. Északon, mint komor borulat nyúl föl az erdő. Onnan harangszót ver a szél, s úgy suhog a nyomába, mintha ostorral hajtanák. Túl az erdőn falu sejlik. A harangszó sikongva szalad, vékonyka lábain bukdácsol a vastag hófúvásokban, amik úgy húzzák lefelé, mint álom a szempillái A szél még mindig a nyomában porol, űzi, veri, hempergett majd végképp lenyomja a fehér csönd alá, s föléje marokkal szórja a havat. Az utakon pipiskék és varjak vésik a fagyot, tetején ágrólszakadt vándordrótost vallat az idő. Feslett cipője csikorog a szél alá. Keze zsebébe van süllyesztve, karjáról gamósbot lóg. bajszán jégcsap, szeme könnyel van tele, olyan, mintha valamelyik felhót ejtette volna el a havas táj fölé. Előtte föl-föllebbennek a madarak, párat kerülnek körülötte, s károgva hullnak le odébb, mintha vezetnék a pusztaságon által. Megy. Hátán meg-megzördül a szerszámos láda. Az útszélen két akácfa között, oldalra billent kereszt áll. félkarján függő bádogjézus kalimpál furcsa zörejjel a szélben. A mester megáll a feszület előtt, ba jszáról lelökdösi a csapokai a micije simlijét feljebb tolja a fején, 5 fölnéz alóla a hintázó Krisztusra. — Hm — mondja — de jől megy neked uram. már hintára is futja? Nekem meg egy fityók pálinkára se! Ali és nézi. Az úgy hintázik felé, mintha karjába akarna szállni. — A bádog jó még. De milyen. Nem ette meg a rozsda. A festéktől nem fért hozzá a foga. Állát simogatva saccolni kezdi. — A mellkasból kettő — mondja magának —,a hastájról kettő, a fejből egy, összesen öi a láb meg a kar is kifut valamii Itt helyben nagyjából mindjárt ki is szabdalhatja, hogy ne lássák meg a jámborabb kundsaftok, honnan származik az anyag. Még egyszer jól szétnéz a tájon, de a varjakon kívül semmit, sem Iái még egy árva tanyát sem a közelben. Olyan egyforma minden, mint a kitisztult lelkiismeret. A botot belelöki a hóba, letérdel, kibújik a hámból. A ládafiókból ollót vesz elő. — Hát akkor uram — fohászkodik neki — gyere! Elkapja a Jézus lábszáréi s egyből lerántja a keresztről. — így — gondolja — ha a bibliai Jóskának le lehetett venni a mesteri hát miért ne lehetne őneki is. ö ia Jóska, mégpedig a javából. Még csak pilátusi engedély sem kell hozzá, hogy levegye. Aztán meg segít is rajta Krisztus, mert már egy foltra való bádogja sincs. Éhes is, fázik is, pálinka sem volt még ma, meghát aztán jobb helye lesz neki ott ahová ő szánta. A kígyófejű ollót megcsattogtatta a nyak előtt. — Olyan vödörfeneket szabok belőled uram, mint • pinty! Azzal fölszabdalta kisebb-nagyobb darabokra, s szépen sorjába a háti ládába pakolta. — No megvan ez is — elégedik meg magával munka után. Majd rágyújt a csibukra. fölszedelözködik és újból kilép az úton. Néha fölviszket benne egyegy apróbb lelkiismeretfurdalás, amit édesanyja miatvánkos ujja vakart föl benne, de az olyan kuka, hogy a szavát sem érti meg. Meleg gondolattól fűtve lassan kocorász. amerről a harangszót hallia. az erdő felé. Szembe vele sűrű havat hoz a szél. és betemet minden lábnyomok amit a szükség hagyott maga után. E a azért vagyok Itt, hogy az emberek szemébe nézzek — mondta az orvos, és egv barátságos invitáló mozdulatot tett a szomszéd szoba felé. amelyben sötétségbe burkolódzva unatkoztak a komor szemtükrök. A kis köpcös ember azonban megállt ott az íróasztalnál, és egy kicsit türelmetlen mozdulatot tett a kezéveL — Kérem, én mondtam, hogv nekem csak atropin kell. Atropin, minden szemvizsgálat nélkül. — Atropin? — csodálkoKOIOZSI TIBOR Az emberek szemébe nézni... Kolois) Tibor Szabadkái) született 1915-ben. írásai a napisajtóban és a Híd cimű folyóiratban Jelentek meg. Jelenleg a ' Nap eimfl hetilap főszerkesztője. ,Megiel»nt egy elbeszclésgyűjteménye és az idén Árnyék a Tiszán címmel egy regénye. Hintáznak tán uralmukban a végtelen világűrben a csillagok. Egy egész világ hintázott vele. És összeomlással fenyegette. Lent tátogott a folyó, és éhesen nyalta a szájaszélét. Fölötte megmozdult az ég. és köszörülte a fogait. Jaj! — sikoltott az ünneplő tömeg, és elörelódult Előre, ami lehet, hogy hátra van. A híd. A tömeg. Az áramló és a dobhártyán doboló vér. Most. most szakad fejére a nap! Mindez valóban emlyeri gondolat? Mindez valóban elfér egy emberi szem üvegtestében Ittl^f^z! mondta még egyszer a köp- sődve. És ilyenkor borzai- is? Csatatéren száguldó táncos. és hangiában könyörgés mas fejfájás kínoz. Hát ezért kok. békés lakóházakra zúrezgett. mintha hárfa húr- van szükségem az atropinra, duló bombák, falhoz vágott jain szólna. Ez a lágyság ha- — A szem a lélek tükre csecsemők ós megerőszakolt másik szoba ajtajában, és onnan lökte vissza a szavakat, egy kicsit pattogtatva, mintha cseresznvemagokat lövöldözne csúzliból. — Atropin? — Ugyan, mit akar maga az atropinnal? — Kérem, mondtam már egyszer, hogy szükségem van rá. A beteg szemem miatt. A kis köpcös ember a vá- . , rószoba egyhangú zsibongá- roPin. rendelöbe.^Már S^s^ eg^réen^ma^rW^ Mban_me^az élénk zsivaj kára halván^cs^rajtott egy kicsit az orvosra is. — elmélkedett az ápolónő, megzabolázta idegesen rán- és mosolya azt sugározta: duló kezét, és megkérdezte „Lám. miiven okosakat tumég egyszer, szinte csillaní- dok mondani!" Az orvos rágvereklányok. Franz Kafka, Bertold Brecht és Picasso lelőtt békegalambia. — Ó. iszonyúak a maga tóan. mélyről fakadó meg- nézett, elfintorította a szájat, gondolatai! Leült ott a sötétben, szemben a köpcössel, és nézte a nyugtató hangsúllyal: és tanácstalanságában szét— Minek magának az at- tárta karját. Sietett volna. fél hétre valami tanácskozá- kibontakozó éjszakát. Kezét lehet olyan *>°n ke!1 lennie, a várószo- az ölébe eltette. és homlo" " "--'ványsárga csíkot rajszemtükör villanymond. mint egy egész reLehet — mondta a köobában vette le sötétkék rSn. "VátanT születési "hiba Jelri hogy bizony van- tolt a franciarapkáját. azt az ujjai ez a betegség. Amikor már "ié« torukra varo be- égője• _ közt gyűrögette de ki sem annyi szomorú kép halmozó- tegek ~ Isz0nyuak ,a gomboTta a kabktfát. MinTha dik fel odabent az üvegtest- - No. gyerünk, gyerünk - még egyszer es ugy erezte éppen csak egy jelentékte ben. bogi- nincs neki elég «£>pcos em- ez az esvetlen szó többet lenül röpke pillanatra látó- hely. akkor csak a pupillát ber végre megadta magát mo gatott volna be az alkonyodó kitágító atropin segít " Á v utca őszi félhomályából egy - Mit zagyvál m össze k c5s. _ Lehet. hogv iSH>. s^ffírs^ ^^siísssíaz ssí*íinem iszonyúbbak r^T^K m1rV'amÍ ^ 82 figyelmeztet- - Maga szömvete* » vZJ^?^ a doktoralv^ rém a doktor elvtársat. Ti sz- nróbált vitatkozni az orvos. f, , toté Kőt ^ r TTT * +a a lelkiismeretem. Nem önmagával is és az egész vtls. s ez a tojásból eppen kl- csánatkérő mozdulat a kabújtkislibákat juttatta az rokkal. amibe belefért a fél ápolónő eszébe valami fur- szoba. Az ápolónő csöndesen csa képzettársítás folytán, kuncogott, öt valósággal föl— Atropin? — kérdezte üdítette a szokásostól eltérő még egyszer az orvos, és az- látogatás, az összefüggésüktehetek róla. H lággal is. — Az lehet. De nemszönogv miről nem tehet nvetegebb, mint más. azt nem magyarázta Hallgattak. Kint a másik meg bővebben. Az ^obában gvufa sercent. , ,, . . , . ápolónő pedig ra- olvan volt mint mikor az tán elgondolkodva hozzátette ben értelmetlen .szavak üres kacsintott az orvosra, és ml- éjszakai erdőben csendes még: — Az nem megy ám kongása. amelyeknek értei- közben a cukorkát forgatta szerény muzsikaszóval elolvan egyszerűen. Nekem mét nyilvánvalóan hiába is a szájában, szeme mintha pgttan ecv száraz ág. Talán feltétlenül látnom keíl a sze- kereste volna, no meg a kis azt mondaná: „No. doktor- unatkozó ápolónő rövidímét. Kérem hát ne akadé- köpcös emberke ügyetlenbe- kám, nem sajnálja, hogy vé- feftr me" az időt és rágyújkoskodjék, hanem vegye le csánatkérő mozdulata. ge a felvonásnak?" tntt eev cigarettára, azt a szemüveget! — A mesebeli sárkány. Az orvos megszokta, hogy — Ha nem tudná, én is — Nem tehetem — mond- mi? — kérdezte az orvos, és belenézzen az emberek sze- ember vagyok — mondta a ja a kis köpcös ember, és mindinkább belelovalta ma- mébe. Valahogy úgy csele- köpcös. — Az ember. És széttárta a karját, mint aki gát a mindenki iránt érné- kedte ezt mint mikor a ká- azért hordok sötét szemüveboesánatot kér. — Ez külön- ketlen sértődöttségbe. Hogy- dár belenéz az üres hordóba, get.. hogv eltakariam. eltitleges eset kérem. Hinnie isne! Az ember maid két év- hogy megállapítsa, rendben knliam magamat. Érti már, kell nekem. tizedig tanul, a tudomány vannak-e a dongák. A hordó miért kell az atropin? — Mit higgyek? — kér- már valósággal szétrepeszti a oldalában van egy lyuk a Kísérteties volt a hangja, dezte türelmetlenül az orvos, fejét aztán ideáll egy köp- dugónak, azon át még a le- Bagolyhuhogás töltötte be a — Azt kérem, hogy én cös fajankó, és azt mondja: takart hordóha is behatol a szobát. Szól a halálmadár. A különleges eset vagyok, és „Ezt nem lehet olvan egy- fény, s ennek a fénvnejt le fejük felett szól nekem nincs szükségem szerűen elmagyarázni, ké- lehet mérni a mennyiségét — "— szem vizsgálatra. Jól tudom rem!" Mit nem lehet elma- is. meg lehet állapítani a én. mi az én bajom, ezt gyarázni? Az egész olyan minőségét is semmiféle orvos sem tud- egyszerű, mint a krumpli- A kis köpcös leült oda a hatja jobban. Ilyen különle- hámozás. szemtükör elé. engedelmeges eseteket nem tanítanak — Az én szemeim furcsa sen. mintha nem is ő akadéaz egyetemeken. szemek, doktor elvtárs. Nem- koskodott volna még — No. ne viccel len. ké- csak a külső világban tör- imént. — Nem tudtam, hogy Ilyen iszonyú az ember. — Iszonyú? Ugyan! Attól fíigg. ki hogyan látja. Hallott már a nudistákról? No ugye. Mi minden rossznak az el nem mondiák őket! Hát ide füleljen! Én egvszer a rem. nincs nekem időm az ténő dolgokat tükrözik visz- Egy ember, aki föladia el- tengerparton titokban beloilvesmire. Jöjjön a szemtü- sza. hanem valóságos képpé veit gondolta az orvos, és nóztam egy nudistatelepre. kör elé. vagy menjen a fe- rögzítik még a saiát gondo- verette volna egv kicsit Azt hiszi, borzalmas volt' nébe lataimat is. Ezek a huncut megszorongatni a felöltőből ö, dehogy! A meztelenség — De kérem, nekem atro- képek aztán jóidéig ott ma- kinvú.itózkodó vastag nva- ünnepe volt ott. És szép volt plnra van szükségem — radnak az üvegtestbe vé- amelven egv kicsit po- ez a meztelenség. • fonra csábítóan félrecsúszott — Igen. a test meztelena gumiszalagos nyakkendő. sége.:. De a léleké? Az bohogy maga írtán sír-e valaki .'.'. Mert ha én itt vesznék, nem siratna meg senki. Az asszony erre nem szól semmit, de magában arra gondol, hogy megbocsáthatatlan könnyelműség volt egy ismeretlen emberrel nekivágni a ködnek... Mit is tehetne, ha most rátámadna? Hiába kiáltana, ki hallaná meg. és a ködben úgysem könynyen találnának rájuk... Meg ha ordítozna, a férfi még a vízbe is lökhetné ... Megborzongott A férfi észrevette megkérdezte: — Fázik? — Nem, csak olyan.;; — itt elakadt. — Fél? . — Hát az igazat, megvallva, nem érzem magam valami remekül... — Elhiszem... én sem hittem, hogy Ilyen gyorsan leereszkedik ez az átkozott köd. No, de én azzal vigasztalom magam, hogy :ha itt maradok, akkor — itt az asszonyra nézett — mondom, ha itt maradok, legalább egy szépa ss zon ryyal halok meg ... Elvégre, ennyit csak bevallhat az ember önmagának ... vigasztalásul. Ilyen magamfajta vándorlegény ritkán van egy növel így kettesben ... Az asszony ijedten bámul a férfira. Nézi, nézi és a férfi ls nézi őt Az asszony már képzelődik... hogyan is dulakszik majd a férfival... Aztán megint csak arra gondol, hogy át kell jutnia, még ha cselhez is folyamodik, akkor is. Hirtelen a karján lévő táskában lapuló pénz jut eszébe. Miért is kellett megígérni, hogy ma átviszi a pénzt. Meg mégis csak jobb lett volna, ha keblébe rejti, mint anyja szokta volt annak idején. Aztán meg hirtelen eszébe villant, hogy tulajdonképpen miért is fél, miért rémüldözik, hiszen a férfi még nem bántja, ott ül előtte s egyhangúa-n evez. Nem is olyan csúnya. Csak kissé elhanyagott:.: Védekezésre ráér akkor ts gondolni, ha rákényszerül... Olyan becsületes arcú ember az útitárs ... Ebben a pillanatban valahonnan a folyó felső folyása felől hosszú hajódudálás hallatszik... — No, még csak ez hiányzik. Hajó. Néz meglepetten az asszonyra a férfi. — Hej. asszonyom, ha most a folyó közepén vagyunk és a hajójárat azon az oldalon van amerre igyekszünk. akkor már hozzákezdhet a fohászkodáshoz... Ugy derékba kap bennünket... Az asszony az arcához kapott és az ujjain át nézett vissza a férfire, aki már nem is evez, csak ül és vár valamire. Ahogy az asszony mozdulata után észrevette a rémült tekintetet, rájött arra, hogy butamód megijesztette az asszonyt és hogy most valamit tennie kellenne. Azért nem adjuk olcsón az irhánkat — és valami furcsa hangon nagyot kurjantott, majd megmarkolta az evezőt, és erőteljesen evezett A ladik halkan úszik a várakozással telített csönd ber). Az asszony az ülőke deszkáját szorítja, a férfi evez... Mintha simább vízre értek volna, a folyás lassúbbodik. Hirtelen valami örvény kapja meg a ladikot, de ezt csak az evezős érzi... aztán megint lassú folyású a víz. A hajó megint dudált, a hangja közelebbről hallatszott... Mindketten felfigyeltek. De csak egy tekintetnyi ideig, aztán az aszszony, mint aki felfedezett valamit, halkan megjegyezte, hogy mindjárt partot érnek, mert a víz... ebben ^ pillanatban a fűzfák közé kerültek a ladikkal. Az asszony megkapaszkodott egy ágban, de nyomban el is engedi, mert a ladik majdnem kisiklott. alóla. A férfi ráordított: — MaradjorJ. + üljön le, majd ha beértünk az erdőbe, akkor úgyis megállunk. A megáradt folyó az árterület! erdőben a fák nyakát nyaldossa. A ladik alig fér el a surjától és a lehajló ágak között. Az asszony segít A lanyolultabb, rétegeződő, bomló meztelenség. Hoav is írta Baudelaire? Romlás virágai ... Mért vetkőzött meztelenre előttem? — Én figyelmeztettem — te szemére a zöld szemüveget. — Nos. kapok végre at— Kérem, vegye le már a szemüvegét! — Ha úgy tetszik —mondta a köpcös, és megadóan fölvonta a vállát, mint akinek már minden mindegy. dikban térdepelve húzzák előbbre Az ezután következőkért mondta a k°r>eos. és egy magukat... A hajó már közelebbről már nem ő viseli a felelős- CA'ors mozdulattal visszatetjelez, benn a folyó közepéről halk réget. morajlás Ls hallatszik. És az orovos belenézett a . , . . ... Boldog megkönnyebbüléssel érzik! szemtükörbe. És nem akart rop,nt' dcktPr elvtars? talpuk alatt a talajt. Vizesen, csap- hinni a szemének. És nem A z orvos föllélegzett, zottan értek partot. A férfi egy fához jött szó a szájára. És emlé- \ s már tuszkolta ki erősíti a ladikot, aztán megáll a víz fcezett. Sohasem látott atom- maga előtt a furcsa szélén, leveti az ingét, leguggol, elő- bombákra. Napok szétrobba- beteget, ször a kezét mossa, utána pedig rá- nására. Világok megsemmi- — Adok atropint..: Ez a hajol a folyó szélére és mosakszik. Az „ülésére. Emberi gondolatok foglalkozásom — mormolta asszony tétován, lassú lépésekkel a ousztító árvizére. maga elé. mintegv magvarágatra megy, áll es var. Éepva, in- Egyszer, valamikor régen, gátképpen. Az ápolónő csokabb csak önmaga előtt oda-oda fi- mikor is volt az. tán máius dálkozva nézett rá. és fölgyei, mit csinál a férfi. A férfi pe- elsején, nagv tömeggel együtt kelt az asztal mellől, dig zsebkendőjében törülközve meg- d js vjdáman vonult át a — Szólítsam a következő indul felfelé a töltésre: hídon a csöndesen vibráló beteget? — Latja, nem olyan könnyű ám folyd föIött akkpr meg- — Nem. hagvia csak! Mámeghalni, — szol a várakozóhoz, mozdult a híd. Szabálvos ra befeieztem. Képtelen vamajd megkérdezi. — Most aztán merre tart? — Haza — hangzott a kurta vállasz. — És maga? kérdezte az asszony? — Én most visszamegyek a kompjáráshoz és ha akad valaki ezen az oldalon, aki a kompra várakozik, majd megkérem, hogy mondja meg a révészeknek, a ladikot itt találják meg a füzesben ... Én még nem loptam soha semmit és most sem szeretném, ha a ladikot rajtam keresnék. A révészek azért tanulhatnak az esetből... A férfi megindul. Menet közben köszön el, hogy jó szerencsét... Az asszony is megindul az ellenkező irányba. Amikor már elhaladt néhány lépét.s, valami búcsúzkodó érzés vesz erőt rajta. Hirtelen arra gondol, hogy meg kellene köszönni a férfinak, hogy áthozta... Visszafordul, kiáltani akar, de azt a másikat már eltemette a szürke, hűvös köd. lengő mozdulatokat tett. Elő- gvok most más ember szere. hátra, hátra, előre. Így mébe nézni... BURKUS VALÉRIA Kincs \7 frénS a 1 Nap rímfl hetilap eyermekroratAnak szerkesztője. írásai napilapokba n. folyt.iiatokban Jelentek mee. Fdrtis három rádiójátékot, egy s/inparll Játékot írt, s megjelent egy verseskötete Elité sett nyár címmel. Eldicskednék veled, mint gyermek, ha játék közben kincset talál, cukrot vagy fénylő üvegcse[repet. Mutogatnálak: Én ezt a kezet becézgetem, s nézzétek: ez a két meleg szem tükröm nekem. Eldugnálak, hogy senki se lásson. Magamnak is vastag kötéssel bekötném a szemem. És néznélek az ujjaimmal, és látnálak a véremen át, és dicsekednék, dicsekednék mint gyermek, aki kincset [talált. Vasárnap. 1968. JŰtas M. DÉL-MAGYARORSZÁG 7