Délmagyarország, 1966. július (56. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-10 / 162. szám

legfiatalabb testvérvárosának élénk irodalmi élete van. Szamos Ju«o<*rfűvta-Ba»rte ismert szerző dolgoaik a városban, s több folyóirat, Illetve művűwi hetitap Jelenik itt meg, egyrészt magyar, másrészt szerb-horváth nyelven. A kétnyelvű irodalom közelsége és a szerzők együttműködése igen kedvező a műfordító mii fajnak: isc a® irodalmi közvetítés nagyon élénk a magyar és a szerb-horvát nyelvű Irodalom között. A szabadkai irodalmi életben számottevő a magyar nyelvű szerzők munkássága. Gazdag termésükre jellemző, hogy tucatszám jelennek meg köteteik, főleg az újvidéki Fórum kiadásában. Vasárnapi Irodalmi flsszeáOTtülsnofcat feeötőnelc szántuk a szabadkai magyar nyelvű szerzők munkásságából. Teljességre nem törekedhettünk, hiszen Szabadkán mintegy harminc szerzőt „jegyeznek" az ottani élő magyar nyelvű Irodalomban, válogatásunkat azonban úgy állítottuk össze, hogy valamennyi generáció és irodalmi irányzat szerepeljen. DÉR ZOLTÁN Születésnapi temetés Dér Zoltán Szabadkán ssületett 1328-baa. A 1 Nap elrafl hetilap munkatársa. Két verseskötete, erv mongráflája lelent már meg, • rádiójátékot, valamint kabarét Is Irt. Üjabban fdleg a Vajdaság Irodalmi múltjával, elsősorban Kosztolányi Dezsfl munkásságával foglalkozik, ügy szakadt rám ez a magány, mint haldoklóra a halál, fuldoklóra a sötét Ügy élek, mióta gyűlik az évek alom ja alám, mint a penész nyirkos szobák falán, s kinek gondolatai közt kóborol a sörét. LÉVÁT £NDRE Levél Ldvay Endre Szabadkán BT 01 et!> t* isii-ben. 193«-ben elad szerkesztője a Ilid etmd Irodalmi folyóiratnak. Ma as újvidéki rádió mnnkatársa. Tflbb rádlódrámáá írt. tőbb kőtetn Jelent meg. Legújabb regénve, a BaL Inngék, a Szabadka kórnyéki települése* fiataljainak életével foglalkozik. lahol a malom körül zajlott, s egy emberöltő után a kovácsokéval, a kútásókéval együtt elveszett Ami maradt az egy anyakönyvi bejegyzés, meg egy Több mint szózeszísn- sírfölirat Alig valamivel álé* a szürke szélmalom több. De odáig még nem juGunaras szívébea. Téglát tottunk el, hogy minden a malomból Naplójegyzet hordták a kenyérgabonát és hívogatásra közelebb Témég kevesebbet molnárok- pett... Aztán, mintha ról, akiknek az élete itt va- újabb intés következett volna ... Letette a búzával telt szakajtót a fűre, i egészen közel lépétt a vitorlához, hogy még jobban érezze a nagy szárnyak lehelteiét... És a malom egyik szárnya átölelte a kislányt, s vitte Hónapok óta már esak temetek: egy-egy mozdulatod, emlékét három nyárnak, mindent, aminek értelmet, szépséget szerelmünk adott, hogy hetvenhét halállal halt halott lehessél, s a megaláztatásért megbocsássak. Sírásó vagyok s temető. Koporsók korhadnak bennem, mint földben a gyökerekKegyetlen halál virágzik ujjaim közt s a szivemben, hogy magzatodban mást fölismertem, s a feledés sürú sötétjébe rejtettelek. már rég hullanak, ftrtépcsől már rég elkoptak, tengelye a Járástól olyan sima, mint ax agyonslmogatott és csókolt márvány a templom előtt Megérintem, megfogom a fa simára csiszolt testét, hogy az érintés által valami kapcsolatot teremtsek az Idővel, ami elmúlt és ami van. Mert a szélmalom olyan, mint a száz vagy többszáz esztendős odvas fa: magába szívja és marasztalja ls az időt. A tél voltál, de lehettél volna érő ószöm, zsenge tavaszom, terhes nyaram, és nem hullna rám most a téboly kátrányfekete leple. Lehettél volna érdem, ereklye. a "fellegek Mért nem lettél, mondd miért nem, a síromon avar? a szokIzlelgetem még néha a neved, kacérkodom vele, kitagadott eretnek. vele föl, a magasba, hogy együtt röpüljön emberi közösség — egy felé... Röppent ilyen csöpp tanyafaln életét nyáeskája, szőke hajtincse is — valamilyen munkás is szállt s mire a molnár atkotás megrögzítse az Idő- megállította a vitorlákat, a ben, s ne engedje elenyész- nagy-nagy szárny „ölében a ni egészen úgy, mint ahogy gyermek halva volt", a füst elenyészik, eltűnik, amikor kiszáll a családi tűz- Sokéig tűnődtem helyből, s csupán meleget a különös, és keserű, hagy maga után. De ez a és névtelen, és ismeretlen meleg is - azután - las- bácskai balladán Nem tu- ZÁKÁNY ANTAL san klhül. dom, hogy. kl hallotta rajtam kívül még, amikor a gunarasiak mesélik, és kutatnak, és keresgélnek az éz a gondolattal, hogy — bárhogy fáj—nem pusztulok belő, nek. KOPECZKY LÁSZLÓ Kilátszik a pszichopata Krpeczkv László 1938-baa uülrtctt UgrAn, Erdélyben. Gimnáziumot Szabadkán véfzctl. Jelenleg a Magyar Szó munkatársa. E.Hlg régv kötete, köztük kit regénye Jelent m-g. s Irt több kabarét, rádiójátékot. Gyalázat! Álmomban elloptam egy tenisz- és egy ping-ponglabdát. A félemeleten történt, a kihalt lépcsőházban, rögvest azután, hogy a lift vízszintesen elsuhant mellettem. Az a bizonyos kirakat nem volt beüvegezve, és ért nem tudtam ellenállni... Egy teniszlabdát!... És egv... egy!... Én! Én, aki világéletemben becsülete voltam a mintakénnek! Fhű! Szörnyen kínos! Koszos kirakat... a lépcsőház törött karfája ... szédülök... (bár zuhantam volna le)... Odalépek ... Körülnézek... és ... hopsz! Nem, ennek fele sem tréfa, mégha álom Isi Freud mester szerint világos, mint a nap. hogy én in fondo hitvány tolvaj vagyok, csakhogy mindezidáig tudat alá tudtam szorítani Igazi Arzénnepomet, Lupinságomat. Egy fordított kereskedelmi vállalat vagyok, mert bár lopjanak ők, ez csak felszíne viszszafojtott becsületességülcha meglegyint az elmúlás szele. De tudom: magamat temetem hogy eltemetlek. emberöltő alatt lejátszódhatott Mert itt, ebben a nagynagy bácskai völgyben ez az egyetlen Tanú. Az Idő taeke, a kapa, az ember tfz körme, és a háborúk változalább a kislányka nevét örökíthetnék meg az Időben. Lehet hogy valaki tudr kinél megszületik, aztán meghal, és a szomszédnál kel új életre. Akkor már Most csak a malom áH Itt hogy meséljen Gunara,, .. , , . _ non, mert messze még az emlékeik~"között, legí Majd minden érzékszer- az idő, melynek eljövetelé- " vemmel azt keresem, ami ról Jean Paul Sartre mesél: itt, a malom körül pár „Eljöhet az az idő, az a nap, amikor az írás bárhol, bár- , Lónál nutnölcHY Ja • •« A távozóban mindig bó^ kál valami olyan érz^, ^ , ^ , mintha énjének egy darabnem lesznek íróki legföl- j-jt akkor ott hagyta volna, núja. Körötte minden meg- jebb emberek, akik többek ahonnan eltávozott Mert a változott még maga a föld között írnak is. Ez lesz az környező messzi tanyavilág is, melyet a víz, a szél, az igazibb" szeme sokáig az egyetlen malom felé fordult; ez adta Bá rmlly 0 n marass- a kenyérhez a lisztet, a patai ó a táj füve, vize, lentához az édes kukorica-; tatak meg. Csak a malom pora> a tanyai gyepe* jelke morzsát a jószágnak a damaradt a régi. írás helyett „ 8zeretne g^Uni. Szeretné rát Eletet adott, és.:." följegyzések helyett, regi a fcanászi mozdulatlanságból ::. lehet ha tovább ődöng-" emberek életének lerögzíté- egyszer kttépni magát hogy tem volna a vén malom kö-i ae helyett csak a malom ^röppen^,,. röpüljön rüt mást is meséltek volna téglája, fája, köve, foszladoCsak egy korty neszre egyenesen, ívben fölfelé, s a falak, de a régi fakövesse a madarak, a fel- laknál mi, siető mai embe-, toriája maradt meg régi h6k> a g^lek útját messzi- rek, kl nem köthetünk. re, amerre a nap jár, mert 1 a nap mutatja Itt leghívebben a távolba, a magasba URBÁN JÁNOS vezető utat m ' Sok parányi, rongyos, pervzó kötele, kát behemót vinarasl könyvnek, képnek, szárnyalnak suhogásával valamit elmondó muzsikának. Mennyi mindent egyesfmes szfllflk (ta. WlBtplil SsstőmunkAa von és úfkmfmt nufitil -^ZTPtt. JeterOen a ISftfjtt SM iBunkstérsa. Négy verses kötete Jelent mez, >1 utolsó F81dt»4uttúkúf címmel xsts-btn. Kitép a mocska a seprű zsenge erdejéből, melyben feketébe öltözik az ette, t elhúz a törpe orgona előtt, a az ajtón a kamrába úgy lei be. mint gonosz munkafelügyelők ül ám szelíd (tX 8fCft| ttkélW hasonlít a pörayés, kis játék-henye re fcfs, melyekbe emlékszik még a szám — szomjas, és egy korty neszre fordult be oda csupán. A teniszlabda moet felnyitotta a szemem. Tehát az egész becsületességem hartnincvalahány esztendőn keresztül puszta dekoráció volt smink. (Smink még azt hittük, hogy nem buzog ősi pénztárnokvér ereinkben!) Nem loptam, hogy ezzel mintegy félrevezessem a világot és becsületesnek tessék-lássanak. D« lehet prózaibb oka lm mindig odanéz; tek* Ez az? Meg vagyok! Eetepleztera magam. Most már beszélhetek magamnak, egy szavamat se fogom többé elhinni Köszönöm neked, pfrajponglabdal Most már tisztán látok, és pontosan tudom, mit kell termem! S h« mégegysver — ne ad) Isteni — azt álmodom, bogy tenisz- vagy ptng-pongtebdát lopok, szólok a legközelebbi rendőrnek. Vagy csórok hozzá mtndv Járt ütőt ISL I tett magában egykor és ml- delyes gymk tóvon ^ lyen messzire tekintő diadalmassággal őrködött apró tanyai házak fölött::.? <5 volt az egyetlen gép, a nyákról Idemerészkedve) ál_ mélkodott e malom vitorlája alatt, nézte, hogy hányja a cigánykereket, s tán azközelgő új Idők egyetlen je- ^ a yággyal nézte> hogy 6 le ebben a távoli bácskai völgyben, melyet csak temÁtkelés Az (ró Adón született l«l-ben. A Masyar Szó szabadkai szerkesztője. A Jugoszláv Irodalmi Lexikon mnnkatársa. írásai magyar és szerb-horvát nyelvű napilapokban, folyóiratokban Jelennek meg. Eddig négy verseskötete, két novellagyűjteménye Jelent meg, s két színdarabot Irt. is szárnyra keljen. Egy tanyai kislány Jött gernyí poron, vagy tenger- hogy amolnárnál egy nyí sáron át lehetett vala- szakajtó búzáért ll8ztet ^ ^^ mondtaj hogy ^ embe_ mikor megközeiieni. réljen. Ennyi volt a szó, rért nem megy a komp. Várjon, amíg Sok Ilyen megközetfThetet.- arrdvej a szállásról, az 6 többen összejönnek. Ezt is a csárlennek vélt és tölderttetlen kjs„bái k6zül útnak eresz. ^ hangok* kíS pontja van a mi életünk- tettók_ hogy - csak ugy Füst ^ ordibál Amikor belépett, nek, de arra eddig soha mezftiábasan — először éle- hirtelen csend, majd füttyentés, csonem futotta, hogy egy iró tében bemenjen a tanyafa- dálkozást nyilvánító pisszenések ós ember behúzódjon (mond- luha.:. A szélmalmot már ^Vviz széléig. Arad jukj egy ilyen malomba, ki- messzlrfil meglátta: nagy, n f0iyó _ állapítja meg magában, topogassa, kihallgassa en- szflrke teste az ő szemében Felemel egy göröngyöt és a vízbe nek a tájnak és emberének \_nn volt mint a felhő, dobja. A szólénél ls mély a víz. Köny. my . .. . ., nyen meglehet, gondolja, hogy azon eiezreznmeseL s Magas és elérhetetlen, s ez- a ^^ ahol áll> a víz alámosta a mint a nagy, süket muzsl- ^ n magasságával és elér- talajt és minden visszalép. Irtózatos kus az elhagvott malomban, hetetlenségével ragadta meg lenne ilyenkor a vízben... Persze a meglelt és a megsejtett . gyereklány lelkét Belül- nyáron unem is várakozna a kompo, . a gyereKianj sokra, hanem átúszna. Igen am, de a hangok nyomán visszahozza rA1 kihallabszott, hogy sur- csomag... Szóval, még nyáron ls váa múltról azt talpazatnak, rognak bent a malomkere- rakozni kellene. Milyen érdektelenek ami már csaknem elve- kok amfg morzsolgatják az vagy kimondhatatlanul nyugodt em-' ' , . , . , .. _ berek ezek a révészek. Megfordult és SZett'-- búzaszemeket, künn gzembe taláUa magát egy sovány> Arról, hogyams« pedig szelíden, oly szelíd- r0stás arcú férfival. Ügy vélte, a komlom hány tanyaesoportnak nek tűnőn keringtek a ma- posok közül való és már kérdezni is. őrölt búzát, darált kukori- lom vitorlái. Szép lassan tet- — No; átmegyünk? , ,. , .... . , — Azt mondja a révész, majd ha cát s közben hány gazdát ték meg körbe -az utat, többen l€szünk _ válaszolt a fiatalcserélt pár adatot ugyan meglegyintették a kislányka ember. föl tud hozni a gunaras! szoknyáját, lehet hogy — Maga is utas? — érdeklődik az emlékezet, de sokkal keve- „Cserfakirály"-! hívogatás- ^f0"^ most már ketten vasehbet, vagv semmit azok- sal megsimogatták csodálko- gyünk... majd csak jön még valanak az életéről, akik Ide zástól kipirult arcát s ő e ki „„, Hafgataak Á fiatalember tessaa bámulja a vizet. Az asszony a dombig megy, ott megáll Így oldalról szemléli a fiatalembert Munkából jöhet — gondolja magában az asszony —, mert igen gondozatlan. Az is lehet hogy csavargó. A faluban bizonyára nem szóltak volna egymáshoz; de itt kint várakozás közben már beszélgette* is. A fiatalember lement a komphoz. Az asszony figyeli. Látja, amint babrálja a komphoz kötött ladik láncát A komppal ladik is megy, mert hát ki tudja, mi történhet az átkelésnél. Különösen most hogy ilyen széles; hogy így megáradt a folyó. A fiatalember hirtelen nagy lépésekkel az asszony felé tart — No, átmegyünk a ladikkal? — Nem tudom, engedik-e a révészek ... — Meg sem kérdezzük őket csak megyünk. Én tudok evezni. Ha akar jöjjön, ha nem maradjon. A révészekre ugyan várhatunk még órákat ls, mire megszánnak bennünket és kibújnak a csárdából. Az asszony minderre nem szól semmit. Valami . félelem fogja el. Arra gondol, hogyan is menjen át ezzel az idegennel a ladikon. A fiatalember is a folyót nézi. Aztán megindul a komp felé. Odaszól az asszonynak, hogy ha nem akar délig itt vesztegelni, akkor induljon, mert nincs mire várni... Menni kell addig, míg a köd le nem ereszkedik egészen. • Az asszony megindul. A kompról belép az imbolygó ladikba és leül az ülőkére. A fiatalember elköti, majd ellöki a ladikot a komptól. A víz megkapja és lassan vinni kezdi délnek az úszó alkalmatosságot. A férfi néhányat, erőset márt az evezővel, és ezzel megadja az irányt a ladiknak. A folyón mintha hidegebb lenne, mint a parton, gondolja magában az asszony és merlegeli, miként haladiHűe::: Jt kompot kererf, hogy BWÜJA nyíre hagyták már el, amikor rádöbben, hogy a komp mintha a víz nyelte volna el, eltűnt Azaz ott valahol, feljebb, majdnem egy Irányban velük valami sötétlik, de nem biztos, hogy a komp, mert ahogy oldalt néz, ugyanolyan sötét foltokat lát, mint fentebb. Ügy véli, hogy még nagyon közel vannak a parthoz, ahonnan elindul-. tak, mivel a víz inkább lefelé viszi őket, nem pedig át a másik oldalra. A férfi ütemesen evez. Az asszony, ahogy ránéz, valami nyugalom árad el benne. Egy ideig csak a férfit nézi. Az észrevehette, mert a vízre szegzett tekintetét az asszonyra emelte. Lehet, hogy már előbb is megnézte az aszszonjrt. de most a tekintetük is összetalálkozott. Az asszony arra gondolt, ha most lesüti a szemét, vagy félrefordítja a fejét, a férfi észreveszi ezt, és mit gondolhat róla itt a folyó közepén ... Megszólalt: — Micsoda köd..Nem látni a partot, amit elhagytunk .., — Az lenne a legkisebb baj — válaszol a férfi —, de én nem látom azt a partot sem, ahova igyekszünk... Az asszony hirtelen megfordul és körültekint A ladik kissé megbillen, mintha az asszony tekintetét kísérné, majd siklik tovább az evezővel kényszeritett irányban. A férfi továbbra is csak a vizet nézi, az asszony meg a férfit... Aztán váratlanul megint egymásra néznek. Ekkor a férfi szól: — Van családja? — Nincs — válaszol kurtán az aszszony. — Vagy csak menyasszony? — Miből gondolja?... — Látom az ujján a karikagyűrűt ... — Jal — önkéntelenül is kezére tekint az asszony, majd folytatja — már asszony vagyok... Családunk még nincsen. — Hát, csak azért kérdezem, mert ha nem találunk ki a partra, tudjam. 6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap. 1966. július KL