Délmagyarország, 1966. július (56. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-09 / 161. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! drnmmm A M A G Y A R SZOCIALISTA ML1KKÁSPÁBT LAPJA HAZAÉRKEZETT A MB&Y9R XÜLD ÖTTSÉG 58. évfolyam. 181. szám Ara: 58 fillér Szombat, 1966. július 9. Az európai béke és biztonság megszilárdításáért A Varsói Szerződés politikai tanácskozó Pénteken délelfitt hazaérkezett Bukarestből a mauvar küldött­ség. araelz Kádár Jánosnak, az MSZMP Kozpontt Bizottsága el. sö titkárának vezetésével részt vett a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének ülésén és a KOS'I-tagállamok kommu­nista és munkáspártjai vezetőinek és kormányfőinek találkozó­ján. Képünkön: a Ferihegyi repülőtéren A Bolgár Népköztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokra­tikus Köztársaság, a Román Szocia­lista Köztársaság, a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsége, a Ba­rátságról, Együttműködésről és a Köl­csönös Segélynyújtásról szóló Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Tes­tületének bukaresti értekezletén kép­viselt tagállamai a kővetkező nyilat­kozatot fogadták cl: m A tartós béke és biztonság biztosítása Európában földrészünk valamennyi népé­nek forró törekvése, amely megfelel az egyetemes béke érdekeinek te. Európa népei, amelyek jelentősen hoz­zájárultak és hozzájárulnak az emberiség haladásához, megteremthetik és meg is kell teremteniük a földkerekség e tér­ségében az enyhülés és a nemzetközi köl­csönös megértés légkörét, amely lehetővé tenné, hogy valamennyi nép. valamennyi ország anyagi és szellemi kincseit akara­tának és döntésének megfelelően teljes mértékben felhasználhassa. Az európai országok kapcsolatainak ál­lapota nagv hatással van az egész világ­helyzetre. Nem szabad megfeledkezni ar­ról. hogy a két világháború, amely em­beréletek tízmillióiba került és hatalmas pusztításokat okozott, az európai konti­nensről indult el. Az európai biztonság problémája nem mai és nem tegnapi keletű. Fél évszázad­dal ezelőtt, az első világháború kezdeté­vel került napirendre. Két évtized elmúl­tával. amikor Európa és az egész világ szembekerült az elóllatiasodott fasizmus­sal. amely egvik államot a másik után gyűrte maga alá. ez a probléma teljes iét­fontosságában ismét felmerült a népek előtt. A népek, amikor a rajuk kénysgerftett élet-halál harcba indultak, abból a re­ményből merítették lelkesedésüket, hogy az utolsó világháborút vívják meg. 1945-ben közelinek látszott az. európai biztonság megteremtésének célja", úgy tűnt. hogy a hozzá vezető út szabad. A német fasizmus a földön hevert és íté­letre várt. Diadalát ülte az igazság. A né­pek. amelyek épphogy átélték a hitleri Németországgal vívott., példátlanul könyör­telen háborút, követelték, mindent tegye­nek meg. hogy a militarizmus és az ag­resszió erői ne zavarhassák meg ismét a mai és a jövő nemzedékek békés életét, alkotó munká ját. A potsdami megállapodás, amelv meg­koronázta a Hitler-ellenes koalíció álla­mainak szövetségi viszonyát, a béke meg­erősítésének széles körű és jövóbe mutató programját hirdette meg. Törénelmében először kapott Európa reá1 is lehetőséget arra. hogy megoldja sa­ját biztonságának problémáját. Ezzel ál­talánosan elismertté lett. hogy az európai biztonság legfőbb feltétele: a német mili­tarizmus és nácizmus újjáéledésének meg­akadályozása és annak biztosítása, hogy Németország soha többé ne fenyegethesse szomszédait, vagy a világbékét Nem akadt senki, aki nem értett volna egyet azzal, hogy e fő feltétel megköveteli a becsüle­tes és barátságos együttműködést mind az európai államok, mind más államok között amelyeknek érdeke az európai bé­ke és a világbéke fenntartása. Ám az események nem igazolták ezeket a várakozásokat. Az európai népek remé­nvei nem váltak valóra, mind ez ideig nem valósultak meg a háború félelmeitől mentes életre való törekvéseik. Ezért a felelősséget azok a hatalmak viselik, ame­lyek tüstént a német agresszorok legyő­zése után megtagadták a Hitler-ellenes nagy koalícióban kialakult együttműkö­dést. nem követték az európai béke fel­építésének közös útját. sőt. maguk váltak az agresszív politika hordozóivá. Most. két évtizeddel a második világ­háború befejezése után Európában még mindig nem szűntek meg e háború kö­vetkezményei. nincs német békeszerződés, továbbra is léteznek a feszültség gócpont­jai. s az államok kapcsolataiban rendel­lenes helyzetek állnak fenn. A jelen nyilatkozatot aláíró szocialista államok úgy vélik, hogy e helyzet felszá­molása. az európai béke és biztonság tar­tós alapjainak megteremtése feltételezi, hogy az államközi kapcsolatoknak — ab­ból kiindulva, hogy lemondanak az erő­szakkal való fenyegetésről, az erő alka'­mazásáról és szükségesnek tartják a nem­zetközi vitás kérdések kizárólagos békés rendezését — a szuverenitás, a nemzeti függetlenség, az egyenjogúság és a bel­ügyekbe való be nem avatkozás, a terü­leti sérthetetlenség tiszteletben tartásának elvein kell alapulniuk. Az európai álla­moknak olyan hatékony intézkedésekre kell törekedniük, amelvek alkalmasak az európai fegyveres konfliktus veszélyének elhárítására és az európai kollektív biz­tonság megerősítésére. Az Ö6szes európai nemzetek e közös törekvésének megvalósítása feltételezi minden — kicsiny és nagy — állam fele­lősségét és hozzájárulását, tekintet nél­kül társadalmi, politikai rendszerére, a szuverén, független és egyenjogú államok­hoz méltó együttműködés kialakításához. A jelen értekezleten részt vevő államok véleménye szerint a jelenlegi helyzet Európa minden népétől, az összes béke­szerető erőktől még nagyobb eltökéltséget és aktivitást követel az európai béke és biztonság megszilárdításáért folyó harc­ban. (TTÍ A mai nemzetközi helyzet egvik meg­határozó vonása a beke fenntartásáért és megszilárdításáért küzdő erők növekedése. Az imperialista agresszív politikával szemben, a népek biztonságáért elszántan szállnak síkra a szocialista államok a ma­guk hatalmas gazdasági, politikai és ka­tonai erejével, a nemzetközi munkásosz­táiv, élén a kommunista pártokkal, a nemzeti felszabadító mozgalom, a leg­utóbbi években függetlenné vált új álla­mok. az egész világ haladó és demokra­tikus erői. Európában mindinkább erősöd­nek és fejlődnek azok az iránvzatok. ame­lvek a hidegháború maradványainak, az egyetemes európai együttműködés normá­lis fejlődése akadályainak felszámolását, a különböző vitás kérdéseknek a kölcsö­nös megértés útján történő megoldását, a nemzetközi élet normalizálását és a népek közeledését szolgálják. Ezzel az irányzattal szembeszegülnék a reakciós imperialista körök, amelyek ag­resszív célokat követve szítják a feszült­ségét és igyekeznek megmérgezni az euró­pai államok kapcsolatait. Az európai béke. az európai népek biz­tonsága szempontjából közvetlen veszélyt jelent az Amerikai Egyesült Államok je­lenlegi politikája, uevanaz a politika, amely a világ más térségében — Délkelet­Ázsiában — máris a vieínami nép elleni agresszív háborúhoz vezetett, és az utóbbi évek során nemegyszer nemzetközi válsá­gokig izzította az államok közötti kapcso­latokat. Az Egyesült Államok beavatkozik más államok belügyeibe, megsérti vala­mennyi nép szent jogát, hogy maga dönt­sön sorsáról, a gyarmati megtorlás és a fegyveres intervenció eszközeihez folya­modik. összeesküvéseket sző Ázsia. Afrika és Latin-Amerika különböző országaiban, mindenütt támogatja a reakciós erőket és a népek szemében gyűlöletes korrupt rendszereket. Semmi kétség az iránt, hogy az Egye­sült Államok európai politikája céljainak semmi közük sincs az európai népek lét­érdekeihez. az európai biztonság feladatai­hoz. Az amerikai vezető körök szeretnék nvugat-európai szövetségeseikre ráerősza­kolni akaratukat, hogy Nyugat-Európa az Egyesült Államok globális politikájának eszközévé váljék. E politika alapiát az a törekvés alkotja, hogy megállítsák, sőt visszafordítsák a népek nemzeti és társa­dalmi felszabadulásának történelmi folya­matát. Innen ered az a próbálkozásuk, hogy néhány nvugat-európai államot be­vonjanak a világ más részein, többek kö­zött Ázsiában folytatott katonai kaland­jaikba. Az amerikai agresszív körök, amelvek élvezik a nyugat-európai reakciós körök támogatását, az észak-atlanti katonai tömb és az általa megteremtett hadigépezet se­gítségével arra törekednek, hogy tovább mélyítsék Európa inog osztottságát, szítsák a fegyverkezési hajszát, fokozzák a nem­zetközi feszültséget, akadályozzák a ke­let- és nyugat-európai államok normális kapcsolatainak kialakulását és fejlődését. íme, az európai népek biztonságának Igazi érdekeitói idegen célokért vannak még mindig Európában az Egyesült Álla­mok csapatai, a nyugat-európai országok­ban ezért vannak ott e hatalom katonai támaszpontjai, ezért létesülnek termo­nukleáris fegyverraktárak, ezért vezényel­nek nukleáris tengeralattjárókat az Euró­pa partjait mosó tengerekre, ezért cirkál a Földközi-tengeren a 6. amerikai flotta, ezért zúgnak nukleáris bombákat hordozó repülőgépek az európai országok égboltján. Az Egyesült Államok a háború óta foly­tatott európai politikája annál te vesze­delmesebb az európai népek számára, mert egyre inkább a nyugatnémet milita­rista és revansista erőkkel való megegye­zésre támaszkodik. Ezek az erők egy még veszélyesebb európai irányvonal megvaló­sítására ösztökélik az Egyesült Államokat. Ez a politika abban is kifejezésre jut, hogy az amerikai imperialisták és a nyu­gatnémet revansisták között egy sajátos szövetség bontakozik ki. Nyugat-Németország militarista és re­vansista körei semmi beveszik a német nép létérdekeit, agresszív célokat kö­vetnek. Ez minden tettükben megnyilvánul: ab­ban is, hogy hadi vágányokra állítják át az ország gazdasági potenciálját, abban is, hogy félmilliós Bundeswehrt hoztak lét­re, abban is, hogy a német hódítások tör­ténelmét magasztalják és gyűlöletet szíta­nak más népek ellen, amelyeknek terüle­teire ismét fenik a fogukat az NSZK em­lített körei. Ma e politikai gyújtópontjában a nuk­leáris fegyverek birtoklásának követelése áll. Az NSZK-ban nyíltan és titokban szorgalmazzák egy olyan műszaki-tudomá­nyos és ipari alap megteremtését, amely meghatározott időpontban alkalmassá vál­nék saját atom- és hidrogénbombák gyár­tására. A békeszerető országoknak és né­peknek közös erőfeszítéssel mindeddig sikerült megakadályozni a NATO gépe­sített nukleáris erőinek megteremtését, ami hozzáférhetővé tenné az NSZK szá­mára a nukleáris fegyvereket. Am ko­rántsem mondtak le az erre vonatkozó tervekről. Minden nép létérdékei megkövetelik, hogy vessék el a NATO sokoldalú atom­ütőereje létrehozására vonatkozó terveket. Ha azonban a NATO-államok - szembe­szegülve a béke érdekeivel — a sokolda­lú atomütőerő létrehozására vonatkozó ter­vek megvalósításának vagy az NSZK atomfegyverhez való hozzájuttatásának út­jára lépnek bármilyen formában, a Varsói Szerződés tagállamai — figyelembe véve az európai békét és biztonságot fenyegető súlyos következményeket — kénytelenek lesznek megtenni a szükséges védelmi in­tézkedéseket saját biztonságuk szavato­lására. A nyugatnémet revansisták területi igé­nyeit határozottan vissza kell utasítani. Ezek az igények teljesen alaptalanok és kilátástalanok. A határkérdés Európá­ban végérvényesen és visszavonhatatlanul eldőlt; Európa népei képesek útját állni a revansizmusnak. Az európai biztonság szavatolásának egyik fő feltétele az európai államok kö­zött jelenleg fennálló határok sérthetetlen­sége, beleértve a szuverén Német Demok­ratikus Köztársaság, Lengyelország és Csehszlovákia határait. A jelen értekezle­ten képviselt államok megerősítik eltökélt­ségüket, hogy visszavernek minden ag­ressziót, amely az imperializmus és a re­akció erőitől indul ki e határok ellen. A Varsói Szerződés tagállamai a maguk részéről kinyilvánítják, hogy Európa egyetlen államával 6zemben sem támasz­tanak területi igényeket. , A német imperializmus revansista és militarista politikája mindig csődbe ju­tott. A jelenlegi nemzetközi és európai erőviszonyok mellett ez a politika nem­csak hogy semmiféle előnyt vagy hasznot nyilatkozata nem hozhat az NSZK-nak. hanem egyene­sen helyrehozhatatlan következményekkel járhat a Német Szövetségi Köztársaság számára. Európa ős a világ békéjének és bizton­ságának érdekei — de a német nép érde­kei is — azt követelik, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság uralkodó körei szá­moljanak az Európában reálisan létező helyzettel. Ez azt jelenti, hogy a két né­met állam létének tényétől induljanak ki. mondjanak le az európai határok megvál­toztatására irányuló követelésükről, arról az igényükről, hogy joguk van egész Né­metország kizárólagos képviseletére, mond­janak le azokról a próbálkozásaikról, hogy nyomást gyakorolnak az NDK-t el­ismerni kész államokra, mondjanak le a bűnös münchéni diktátumról és ismerjék el annak érvénytelenségét kezdettől fog­va. Bizonyítsák be tettekkel, hogy valóban számot vetnek a történelem tanulságaival, véget vetnek a militarizmusnak és revan­sizmusnak. és az államok közötti kapcso­latok normalizálásának, a népek közötti együttműködés és barátság fejlesztésének politikáját folytatják. A Német Demokratikus Köztársaság — az európai béke és biztonság e fontos té­nyezője — építő javaslatokkal fordult az NSZK kormányához és szövetségi gyűlésé­hez: kölcsönösen mondjanak le a nuk­leáris fegyverekről, csökkentsék mindkét német állam hadseregének létszámát, kö­telezzék magukat arra. hogy nem folya­modnak erőszakhoz egymással szemben? üljenek tárgyalóasztalhoz az NDK-t és az NSZK-t egyaránt érdeklő megérlelődött nemzeti kérdések megoldása vésett. Am az NSZK kormánya nem mutat érdeklő­dóst e javaslatok iránt. A jelen nyilatko­zatot aláíró államok támogatják az NDK említett kezdeményezéseit. Az értekezleten részvevő áTlamok — mi­után sokoldalúan megvizsgálták a jelen­legi európai helyzetet, s mérlegelték az e helyzet fejlődését meghatározó ténye­zőket — arra a következtetésre jutottak, hogy Európában, ahol az államok csaknem fele szocialista, lehetőség kínálkozik arra. hogy megakadályozzák az események nem kívánatos fejlődését. Az európai ál­lamoknak a békéért küzdő összes társa­dalmi erőknek együttes erőfeszítésével — tekintet nélkül az ideológiai nézetek, val­lási és egyéb meggyőződések különböző­ségére — meg lehet oldani az európai biztonság problémáját. Ez a feladat annál sikeresebben fog megoldódni, minél gyor­sabban bénul meg azoknak az erőknek a befolyása, amelyek még tovább kíván­ják szítani az európai államok közötti fe­szültséget. A háború óta nemegyszer sikerült meg­hiúsítani az európai béke aláaknázására irányuló terveket. Ebben döntő jelentősé­ge volt az európai szocialista államok és valamennyi szocialista ország egységének és szolidaritásának, az általuk folytatott békeszerető külpolitikának, miközben ébe­rek voltak a potenciális békebontókkal szemben, továbbá ama készségüknek, hogy együttműködjenek az európai biztonság megerősítéséhez hozzájárulni kész minden állammal. Ugyancsak e cél elérésére tö­rekednek minden erejükkel a nyugat-eu­rópai országok munkásosztálya, annak élenjáró osztagai, a demokratikus haladó szervezetek és a békemozgalom, amelyek a legszélesebb dolgozó tömegek közvéle­ményét alakítják. Európában a katonai kalandok megvaló­sítását mindinkább megnehezíti egy fon­tos tényező: a nyugat-európai országokban növekszik azoknak az erőknek a befolyá­sa. amelyek szükségesnek tartiák. hogy a jxilitikai nézet- és felfogásbeli különbsége­ken felülemelkedve síkraszálljanak a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a köl­csönösen előnyös, minden megkülönbözte­téstől mentes európai államközi kapcso­latok átfogó fejlesztéséért, országaik tel­jes függetlenségéért és nemzeti arculatá­nak megőrzéséért. A nyilatkozatot aláíró államok kedvező jelenségnek tartják, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaságban vannak olyan kö­rök. amelyek fellépnek a revansizmus és a militarizmus ellen, s követelik, hogy az NSZK normális kapcsolatokat teremtsen meg mind a Nyugat, mind a Kelet orszá­(Folytatás a 2. oldalon.) i

Next

/
Thumbnails
Contents