Délmagyarország, 1966. július (56. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-09 / 161. szám

Az európai béke és biztonság megszilárdításáról (Folytatás az i. oldalról.) gaival, beleértve a két német állam nor­mális kapcsolatait is. Az európai béke és biztonság híveinek befolyása napról napra érezhetőbbé válik, az agresszív politikai hívei pedig kezde­nek teret veszíteni. Egyre több európai ország és nép ismeri fel. honnan ered az ót és egész Európát fenyegető veszély, s mit kell tenni valamennyi európai állam biztonságának megvédése érdekében. Az értekezlet résztvevői abból indulnak ki, hogy mindegyik európai államnak méltó szerepet kell játszania a nemzetközi ügyeikben és teljesjogú partnerként részt keD vennie az európai népek és államok közötti kapcsolatok olyan rendszerének kialakításában. amelynek keretében a® egyas államok biztonsága egy­értelmű lenne valamennyi állam biztonsá­gával. Az európai államok külső beavat­kozás nélkül meg tudják oldani kölcsönös kapcsolataik problémáit. A szocialista országok véleménye sze­rint az európai biztonság megteremtésének egyik alapfeltétele az, hogy ezek az álla­mok erősítsék és fejlesszék normális kap­csolataikat, a szuverenitás, a nemzeti füg­getlenség. az egyenjogúság, az egymás belügyeibe vaió be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elvei alapján. Fontos, hogy az európai államok között, társadalmi rendjüktől függetlenül, erő­södjenek a béke védelmére hivatott poli­tikai kapcsolatok. Az európai országok, amelyeket hagyo­mányos kereskedelmi kapcsolatok kötnek össze, csak nyerhetnek a gazdasági együtt­működés kölcsönös fejlesztésén. Gazdasá­gi kapcsolataik kiszélesítése, s az ennek útjában álló megkülönböztetések és aka­dálytok felszámolása kiváltképpen előmoz­díthatja a népek közeledését, s kölcsönös bizalmukhoz és megértésükhöz ezükséges Iétgcör megteremtését. Az európai orszá­goknak gazdasági kapcsolataik fejlesztése módot ad arra is, hogy más világrészek országaival ugyancsak kiszélesítsék áru­forgalmukat Az európai ártalmaknak és népeknek, tekintet nélkül arra. hogy társadalmi-po­litikai rendszerük, ideológiájuk és politi­kai felfogásuk eltérők, van egy közös fel­adatuk, amely összhangban van vala­mennyiük nemzeti létérdekeivel. Közös feladatuk, hogy elejét vegyék az európai békebontásnak és megfékezzék az agresz­szív erőket. H A nyilatkozatot aláíró államok vélemé­nye szerint a most kialakuló helyzetben valamennyi európai államnak aktív erő­feszítéseket kell tennie az európai béke megszilárdítására. Az európai kormányok nem hihetnek azok megnyugtató jelentéseiben, akik ag­resszív terveket szőnek, nem bízhatnak azokban, akik a második világháború kö­vetkezményeinek felülvizsgálására töre­kednek, emellett azt bizonygatják, hogy saját biztonságuk érdekében van szükségük atomfegyverre. S nem ma­radhatnak passzívak, mert akkor, akar­va-akaratlanul. azoknak az erőknek ad­nak ösztönzést, amelyek Európát pusztító nukleáris konfliktus szinterévé akarják tenni. Az európai államok -kormányainak né­peink iránti nagy felelősségük tudatában olyan lépéseket kell tenniök. amelyek meghozzák az európai feszültség enyhülé­sét, a biztonság megszilárdulását, s a köl­csönösen előnyös, békés európai együtt­működés kibontakozását eredményező for­dulatot. Nem először vetődik fel ez a feladat Európában. Az agresszív erők az első és a második világháborút mélységes titok­ban készítették elő. Békés szándékaikról pufogtatott hazug szólamokkal leplezték terveiket. Minden alkalommal a propa­ganda és a félrevezetés gigászi apparátusát használták fel a népek éberségének elalta­tására. A népeknek ugyan kinyílt a sze­mük. de már csak akkor amikor emberek milliói pusztultak el. s virágzó városok és falvak váltak romhalmazzá. Az atomener­gia és az óriás rakéták korában nem hagy­hatjuk, hogy ez harmadszor ls megismét­lődjék. Az értekezleten rész vevő országok ha­tározottan síkraszállnak azért, hogy mi­előbb Ror kerüljön az európai biztonságot erősítő, építő intézkedésekre. Meggyőződé­sük. hogy a jelenlegi körülmények között reális lehetőség van erre. e célból készsé­gesen együttműködnek más államokkal. Az európai béke és biztonság meghízha­tó garanciáinak megteremtése fontos fel­adat. Ehhez szükség van valamennvi eu­rópai állam részvételére. Elengedhetetlen az álláspontok türelmes és építő megvita­tása, hogy közhelyeslést keltő döntéseket lehessen hozni. A nyilatkozatot aláíró államok vélemé­nye szerint főleg az alábbi vonatkozások­ban lehet és kell intézkedéseket tenni az európai biztonság erősítésére: Először: az értekezleten részvevő álla­mok felhívjuk az összes eurónni országokat hogy fejlesszék a jószomszédi kapcsolato­kat. a függetlenség, a nemzeti szuvereni­tás. az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás, a kölcsönös előnyök s a különböző társadalmi rendszerű álla­mink között megvalósuló békés egvnrts mellett élés elvei alapján. Ennek meefe­lelóen síkraszállnak a gazdasági és keres­kedelmi kapcsolatok erősítéséért. A kap­csolatok és az együttműködés formáinak fejlesztését óhajtják a tudomány, a techni­ka, a kultúra és a művészet terén, s min­den olyan területen, amely új lehetősége­ket nyújt az európai országok együttműkö­déséhez. Az európai államok a békés együttmű­ködés minden területén módot találhatnak arra, hogy további, kölcsönösen előnyös lépéseket tegyenek. Az általános európai együttműködés fej­lesztése érdekében mindegyik államnak le kell mondania a más államokkal szem­ben alkalmazott bárminemű politikai, vagy gazdasági megkülönböztetésről és nyomásról. Elengedhetetlenül 'szükséges továbbá valamennyi állam egyenjogú együttműködése és normális kölcsönös kapcsolatainak megteremtése, beleértve a két német állammal való normális kap­csolatokat. A különböző társadalmi rendszerű euró­pai államok jószomszédi kapcsolatainak megteremtése és fejlesztése élénkítheti a kölcsönös gazdasági és kulturális kap­csolatokat, s így nagyobb lehetőségeket nyújthat ahhoz, hogy az európai államok hathatósan előmozdítsák az egészségesebb helyzet s a kölcsönös bizalom és megbe­csülés kialakítását földrészükön. Másodszor: a szocialista országok mindig következetesen ellenezték, hogy katonai tömbökre, vagy szövetségekre osz­szák fel a világot Mindenkor azon voltak, hogy elhárítsák az egyetemes békére és biztonságra ebből háruló veszélyeket Barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésük, a Varsói Szerződés megkötése válasz volt a NATO, ezen agresszív katonai csoportosulás meg­alakulására és Nyugat-Németországnak a NATO-ba való belépésére. A Varsói Szerződés tagállamai azonban úgy vélték és úgy vélik, hogy az impe­rialista erők által kikényszerítőit katonai tömbök és külföldi katonai támaszpontok léte akadályozza az államok együttműkö­dését. Minden európai ország biztonságá­nak és haladásának igazi biztosítékát nem katonai csoportosulások adják meg. ame­lyek nincsenek összhangban a nemzetközi élet mai egészséges tendenciáival, hanem egy olyan hatékony európai biztonsági rendszer megteremtése, amely a földrész valamennyi államának egyenjogúságán és kölcsönös megbecsülésén, minden európai nemzet egyesített erőfeszítésein alapszik. A jelen nyilatkozatot aláíró országok vé­leménye szerint megérett annak szüksé­gessége. hogy lépéseket tegyenek elsősor­ban az európai háborús feszültség enyhí­tésére. Ennek radikális módja az len­ne, ha a fennálló katonai szövetségeket egyidejűleg feloszlatnák. A jelenlegi hely­zet lehetővé teszi ezt. Államaink kormá­nyai többször hangoztatták, hogy az Észak­atlanti Szövetség működésének megszűné­se esetén a Varsói Szerződés hatályát vesz­ti. s helyüket egv európai biztonsági rend­szernek kell elfoglalnia. Most ünnepélye­sen megerősítik, hogy hajlandók az emlí­tett szövetségek egyidejű felszámolására* Ha azonban az észak-atlanti szerződós tagállamai még mindig nem hajlandók hozzájárulni ahhoz, hogy teljesen meg­szűnjék a két csoportosulás, a jelen nyi­latkozatot aláíró államok célszerűnek tar­tanák. ha már most megegyezés jönne létre az Ésyak-atlanti Szövetség és a Var­sói Szerződés katonai szervezetének fel­számolásáról. Ugyanakkor kijelentik, hogy mindaddig, amíg létezik az észak-atlanti tömb és az agresszív imperialista körök merényletet követnek el a világbéke el­len. az értekezleten részt vevő szocialista országok megőrzik nagyfokú éberségüket és el vannak szánva arra. hogy fokozzák ereiüket és védelmi képességüket. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk, hogy az észak-atlanti tömbben és a Varsói Szerződésben részt vevő valamennyi ál­lam, valamint a katonai tömbökhöz nem tartozó államok két- vagy többoldalú ala­pon tegyenek erőfeszítést az európai biz­tonság előmozdítása érdekében. Harmadszor: napjainkban úgyszin­tén nagy leientőségre tesznek 6zert az olyan részleges intézkedések is. amelvek az európai földrészen tapasztalható hábo­rús feszültség enyhítésére irányulnak, mint például: a külföldi katonai támaszpontok felszá­molása: a külföldi csapatok teljes kivonása ide­gen területekről saját nemzeti határok mögé: mindkét német állam fegyveres erőinek meghatározott mértékű és meghatározott idejű csökkentése; az atomkonfliktusok veszélyének elhárí­tására irányuló intézkedések; atommentes övezetek létrehozása, kötelezettségvállalás nz atomfegyverekkel rendelkező hatalmak részéről, hogv nem alkalmaznak atom­fegyvert az ilven övezetekhez tartozó ál­lamokkal szemben stb. Az atom- és hidrogénbombákat szállító külföldi repülőgépek repüléseinek beszün­tetése az európai államok területe felett, az atomfegyvereket hordozó külföldi ten­geralattjárók és más hajók távoltartása ezeknek az államoknak a kikötőiből. Negvedszer: tekintettel arra. hogy az NSZK-nak az atomfegyverek birtoklá­sára vonatkozó igénye veszélyezteti Euró­pa békéjét, az államoknak erőfeszítése­ket kell tenniök annak megakadálvozá­sára. hogy a Német Szövetségi Köztársa­ság bármilven formában — közvetlenül vagv közvetve. áll árucsoportosul ásokon keresztül kizárólagos birtoklással, vagy e fegyver feletti rendelkezésben való bármi­lven formájú részesedéssel — atomfegy­verhez jusson. E kérdés megoldásától nagymértékben függ az európai és nem csupán az európai népek jövője. Fél­megoldások ebben a kérdésben megen­ged hetetlenek. Ötödször: a határok sérthetetlen­sége az európai tartás béke alapja. Az európai helyzet normalizálásának érdekei megkövetelik, hogy valamennyi európai állam éppen úgy. mint az európai föld­részen kívül eső államok, külpolitikai lé­péseikben abból Induljanak ki: el kell is­memiök az emberiség történelmének leg­pusztítóbb háborúja után az európai álla­mok között reálisan kialakult határokat, köztük az Odera—Neisse lengyel határt és a két német állam közötti határokat. Hatodszor: a német kérdés békés rendezése megfelel az eurónai béke érde­keinek. Az értekezleten részt vevő szo­cialista államok készek tovább keresni e kérdés megoldásának útjait. A megoldás­nál figyelembe kell venni az összes érde­kelt ország és Európa egész biztonságának érdekeit. E kérdés és vele együtt az európai biz­tonság más vonatkozásainak építő jellegű kezelése csak a jelenlegi helyzetből, min­denekelőtt a két német állam — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — létezése tényé­nek elismeréséből kiindulva képzelhető el. Ugyanakkor feltétlenül szükséges e rendezés érdekében, hogy elismerjék a meglevő határokat és hogy mindkét né­met állam mondjon le a nukleáris fegy­verekről. A két német állam egyenjogú részvé­tele az európai államok kapcsolátainak fejlesztésére és erősítésére irányuló erőfe­szítésekben a legkülönbözőbb tevékeny­ségi területeken — politikai, gazdasági, tu­dományos, műszaki, kulturális téren egy­aránt — lehetővé teszi a két német ál­lam munkásosztályának, parasztságának és értelmiségének, egész lakosságának, hogy lehetőségeikhez, alkotóképességeik­hez mérten más európai népekkel együtt hozzájáruljanak a haladás és a béke ügyé­hez. Ami a két német állam egyesítésének kérdését Illeti, ennek eléréséhez az út a feszültség enyhítésén, a két szuverén né­met állam fokozatos közeledésén, meg­egyezésükön. a német és az európai le­szerelésre vonatkozó megállapodáson, va­lamint annak az elvnek a megvalósításán keresztül vezet, hogy az egyesített Né­metországnak valóban békeszerető, de­mokratikus államnak kell lennie, és soha többé nem veszélyeztetheti szomszédai és Európa békéiét. Hetedszer: nagy pozitív hatással lenne egy olyan általános európai tanács­kozás összehívása, amely megvitatná az európai biztonság szavatolásának és az egvetemes európai együttműködés kibon­takoztatásának kérdéseit. Az ilyen érte­kezleten születő megállapodás kifejeződ­hetne például egy közös európai nyilatko­zatban, amely az európai biztonság fenn­tartásáról és a megerősítése érdekében kialakítandó együttműködésről szólna. Egy ilyen nyilatkozatban az aláíró álla­mok kötelezettséget vállalhatnának hogv egymással való kapcsolataikban a béke érdekeit tartják szem előtt, a vitás kér­déseket csak békés úton oldják meg. kon­zultálnak és tájékoztatják egymást a köl­csönös érdekű kérdésekről, elősegítik a gazdasági, a tudományos, műszaki vala­a kulturális kapcsolatok sokoldalú fejlődését. E nyilatkozathoz minden érde­ke'? állam csatlakozhatna. Az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó értekezlet összehí­vása elősegíthetné a kollektív biztonsági rendszer megteremtését Európában, jelen­tós mérföldkő lehetne Európa jelenkori torténeimében. Országaink készek részt­venni egy ilyen értekezleten, bármilyen más érdekelt államok számára. így az Észak-atlanti Szövetség tagállamai és a semleges államok számára is alkalmas időpontban. Az európai semleges országok is pozitív szerepet látszhatnának egy ilyen értekezlet összehívásában Magától érthetődik hogy egy Ilyen ta­lálkozó vagy értekezlet napirendiét és az előkészítésével kapcsolatos felvetődő egvéb kérdéseket valamennyi részvevő állam kö­zösen határozná meg. figyelembevéve min­denegyes részvevő ország előterjesztett ja­vaslatait. Az értekezleten jelenlevő országok ké­szek arra, hogy más rendelkezésükre ál­ló módszereket ls igénvbevegyenek az európai biztonság problémáinak megvita­tására: a diplomáciai csatornákon folvó tárgyalásokat, a külügyminiszterek vagv külön-megbízottak két, vagv többoldalú találkozóit, valamint a legfelső szintű sze­mélyes kapcsolatokat is. Az a véleményük, hogv a fentebb kifejtett elkénzelések ma­gukban foglalják az európai biztonság ga­rantálásának alapvető és legfontosabb vo­natkozásalt. Készek arra. hogy megvitas­sanak minden olyan javaslatot, amely en­nek a problémának a megoldását célozza, bármelv állam terjesztette is azt elő. vagy terieszti elő a jövőben. Ami az ilyen vitában való részvételt il­leti, a Varsói Szerződés államai senkit nem zárnak ki belőle. Minden államnak magának kell eldöntenie, résztvesz-e vagy sem az európai nroblémák megvitatásá­ban. vagv megoldásában. A néneknek természetesen nem mind­egy milyen politikai irányvonalat választ az egvik. vagv másik állam — olvant vá­laszt-e. amelv megfelel a béke a biztonság érdekeinek, vagy pedig olvant. amely el­lentétes ezekkel az érdekekkel. Az értekezlet részvevői meg vannak ró­la győződve, hogy más földrészek orszá­gainak sem lehet közömbös, milyen irány­ban fejlődnek Európa ügyei. A két világ­háború tüze Európa földjén lobbant láng­ra, de csaknem egész bolygónkra kiter­jedt. Sok ország, közöttük Európától tá­volfekvő kontinensek országai is megis­merték a pusztítást és nagy veszteségeket szenvedtek. Ezért minden olyan állam­nak. amely szívén viseli a béke sorsát, üdvözölnie kell minden olyan lépést, amely a feszültség csökkentéséhez. az európai helyzet egészségesebbé tételéhez vezet és támogatnia kell minden ilyen erőfeszítést Országaink kifejezésre juttatják, hogy érdekeltek az európai biztonság megszi­lárdításában, készek megtenni a cél érde­kében a szükséges lépéseket és meg van­nak róla győződve, hogy valamennyi eu-' rópai államnak kötelessége hozzájárulni az egész világot érintő problémák megoldásá­hoz, amelyek rendezése kétségkívül az európai helyzetre is kedvező hatással len­ne. Ide sorolhatjuk az egymás belügyeibe való be nem avatkozást az erőszak és az erővel való fenyegetés megtiltását a nem­zetközi kapcsolatokban, a leszerelést, a nukleáris fegyverek alkalmazásának meg­tiltását és az atomkonfliktus veszélyének elhárítására irányuló más nagyhorderejű intézkedéseket, továbbá a gyarmati rend­szer teljes felszámolását annak minden megjelenési formájában, az Idegen terüle­teken létesített külföldi katonai támasz­pontok felszámolását, az egyenjogúságon alapuló nemzetközi gazdasági együttműkö­dés fejlesztését. Az értekezleten részvevő államok a jövőben is minden tőlük telhe­tőt megtesznek annak érdekében, hogy elősegítsék e világméretű problémák mi­előbbi rendezését Nagy jelentőséget tulaj­donítanak az Egyesült Nemzetek Szerve­zete megerősítésének az ENSZ-alapok­mány maradéktalan betartása alapián, az ENSZ egyetemessége biztosításának, to­vábbá annak. hogy összehangolják az ENSZ tevékenységét a világban végbe­ment változásokkal; mindenképpen hozzá­járulnak a világszervezet hatékonyságá­nak fokozásához, az általános béke és biztonság megőrzése és a népek közötti baráti kapcsolatok fejlesztése érdekében. A nyilatkozatot aláíró államok hangoz­tatják; készek más államokkal együtt ke­resni az európai béke megszilárdításához vezető kölcsönösen elfogadható utakat. Ál­lamainkat az a szilárd eltökéltség hatja át. hogy a nemzetközi életben megvédik a béke. az államok nemzetközi együttműkö­dése, valamennyi szabadságszerető és ha­ladó erő összefogása politikai vonalát harcolnak az imperialista agresszió, az erőszak és a diktátum politikája ellen* támogatják a szabadság, a nemzeti függet­lenség és a társadalmi haladás ügyét. Az értekezlet részvevői azzal a felhívás­sal fordulnak valamennvi európai kor­mányhoz és nemzethez, földrészünk béke­szerető ás haladó erőihez, ideológiai, poli­tikai. vagy vallási meggyőződésüktől füg­getlenül egyesítsék erőfeszítéseiket azért hogy Európa — a világclvilizácló egyik leg­fontosabb központja - egyenjogú nemze­tek sokoldalú és gvümölcsöző együttműkö­désének földrészévé, a tartós béke és a világméretű kölcsönös megértés hatal­mas tényezőjévé váljék. A Bnleár Népköztársaság nevében: TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: ANTONIN NOVOTNY, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. JOZEF LENART, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében: WLADISLAW GOMTJLKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központ! Bizottságának. első titkára. JÖZEF CYR ANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság Miniszter­tanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevében: KADAR JANOS, a Magvar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. K A L L A I G Y U L A , a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: WALTÉR ULBRICHT, a Német Szocialista Egvségpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Állam­tanácsának elnöke. WILLI STOP II, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztársaság nevében: NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára ION GHEORGIIE MAURER, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Szovjet Szocialista Köztársaságok QzRvetsézo novében: LEONYID BREZSNYEV, a Szovietnnió Kommunista Pártja Köznontí Bizottsázának 'őtitkára. ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökei 2 DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat, 1966. július 9

Next

/
Thumbnails
Contents