Délmagyarország, 1966. július (56. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-31 / 180. szám

RINNA SZINYELNYIKOVA A költö szerelnie 4 t alabbldkhan kárált <JrSm«résrIet érdekes dokumentuma Szered #a Odessza testvérvárosi C" kapcsolatainak. Iréja, R. Szlnyelnyikova, az odesszai televízió munkatársa, hossza éveit éta fojzlatkozih a masvar Irodalommal. » taoitl magyarul. Különösen a Szovletunlóban ts nepazerit Pelrtíi Sándor forradalmi költészete keltette föl erdeklödését. „A kffitö szerelme" címmel Petőfiről drámát. Is Irt. A romantikus hangvételű mfl megismertet bennünket Sz-ndrev tgnáe uradalmi tiszttartóval és leányával. Júliával, azután Nagykárolyba kalauzolja az olvasót, a föispán-választas alkalmából rendezett bálra. A báró szőreimével ostromolta Júliát, aki — atyja akarata ellenére la — kitart szerelme mellett: Petőfihez mrev feleségül. 1M8-ban a Pilvax kávéházban találkozunk Ismét a költővel, a forradalom előestéién, maid a harcmezőn látjuk viszont. A darab cselekményét Ilonkának, az rgyszetű kis Jobbágylanynak Petőfi Iránti mélvséges, Igaz szerelme «»órl át. Az Odesszát írónő drámájából Magyarországon előszőr lapunk hasábialn közlünk részletet, náflnt István fordításában Petőfi Sándor halálának mai. 117. évfordulója alkalmából. fM! S&. trü féOiomttf ereszkedik U az erdő isfleri. Itt tartja pihenőjét a Petőfi ttetette honvédcsapat. Jobb oldalt az előtérben /UJ Petőfi sátra, fölötte zászlót lenget a szél. A sátorban gyertya ég. Távolabb balra tábortűz, körülötte honvédek. A háttérben epy fala fényei villognak. Petőfi, aki eddig a sátor előtt dk, belép a sátorba, leül és valamit úr. Egy hzmned lép hozzá. PETŐFI: Vágta.*. barátom. • faluba. Add hírül mindenkinek, reggel kilenckor gyülekező. Megértetted? HONVÉD: Igenis, kapitány úr! (A honvéd távozik. Távolodó lódobogás hallatszik. Petőfi gondolkozik és jegyezget. A tábortűznél egy fiatal honvéd mesét Itt ül Ilonka is. Elgondolkozva teletni a tűzbe, aztán areát a sátor felé fordítja, ahol Petőfi dolgozik.) FIATAL HARCOS: És látom, fiúk. hogy az osztrák, mint a sáska Jön felém. Jóska! kiáltok — Jóska! . EGY HANG: Az meg imigyen szóla: „Itt vagyok, barátom, itt vagyok." (Hangos nevetés hallatszik.) FIATAL HARCOS: Ugyan már! Saját hangom se hallottam. Mint a pokolban. Köröskörül vzs-zsí, vzs-zsí. Golyók fütyülnek, kartács robban. EGY HANG: Oszt nem sütögetett meg egy kicsit? FIATAL HARCOS: Miért? Még a lakodalmamba is el akarok menni. Var rám a Piroska. EGY HANG: No. ez tiszteletreméltó ok. FIATAL HARCOS: Hát így történt Ügy jartam a mezőt, mintha varázsló védett volna a golyóktól. Hallom, a mieink éljent kiáltanak. Utánuk iramodék. Az ellenség úgy hull. mint a pelyva. Én meg csak rohanok előre, egyre csak elóre. Hirtelen az osztrákok úgy elfutottak, hogy lábuk se érte a földet, fgy aztán... PETŐFI: (A sátorban ir.) Hiába ömlik, hősök. véretek. Ha a koronát el nem töritek.:: fLONKA: (A tűz mellett.) No, es a Jóska?... Megtaláltad? FIATAL HARCOS: Meg.;: Nyugodjék békében. EGY HANG: Meghalt? FIATAL HARCOS: Megölték. PETŐFI: (Egyedüt) Hiába lenne ennyi áldozat? — Akasszátok fel a királvokatl..: FIATAL HARCOS: A földön fekszik::: Elnyúlva... Fjjyia kezében puskája, a másik .. . ökölbe szorított kezében veres földdarab és... előre néz. „. amerre az osztrákok futnak... HANGOK: Borzalmas volt? De mennyire! FIATAL HARCOS: Megfordítottam, el akarom venni a puskáját, de nem adja. Ogy szorítja, mintha élne. Kiharcoltad magad — mondom. Elég volt... Mi maid... nélküled... Nem élted meg, barátom, a győzelem óráját. HANGOK: Ügy bizony... Ilyen az élet_l (Az esti csendet hirtelen egy dal szakítja meg. Az erdő szélén egy tántorgó honvéd tűnik fet énekel) Én vagyok a, én vagyok a kunsági fl. Nem parancsol nékem senki. stb. ILONKA: Halkabban! A kapitány úr.:; HONVÉD: Mi közöm a kapitányodhoz, kislány? (Ilonkához er. megpróbálja átölelni, és megcsókolni. A lány ellöki magától és mindenki számára páratlanul arcul üti a katonát, majd elsiet) HANGOK: Na mi vnn, gavallér? (Nevetés hallatszik.) Jól ellátta a bajod! Talpraesett egv lány. anny! bizonvos! HONVÉD: (Arcát törölve kiált) ördögbe velük! A kapitánnyal is. a kedveséve! is, meg az osztrákokkal is! Mindenkit vigven el az ördög! (A zajra előlép Petőfi) PETŐFI: Na. ismételd csak meg, még egyszer! Lássuk! HONVÉD: Mondom !s..'. Én a vérem ontom, ó meg, látjátok... Mint a nebancsvirág! PETŐFI: Él innét, zsivány! El innét, ebben a minutumban! Még hogy a vérét. ontja. Érdemtelen vagy arra is, hogv meghalj a szabadság szent zászlaja alatt! HONVÉD: (Kérőn) Kapitány úr..". PETŐFI: Tűnj. innét, semmirekellő! (A katona lassan távozik) Figyelmeztetek mindenkit: ha valaki részegeskedni, erőszakoskodni és a békés lakosságot zaklatni merészeli, azt a legnagyobb szigorral büntetem. A forradalmi hadsereg katonái — a hon védői, nem hullarablók és erőszakoskosdók. EGY HANG: Kapitány úr, soká lesz vége ennek a...? PETŐFI: Még néhány olyan győzelem, mint a pákozdi . és az osztrákokat meg Jellasics bandáit kiűzzük Magyarorszagról: kétszázezer hazafi lépett be a nemzeti gárdába. EGY HANG: Csak minél előbb! PETŐFI: Kossuth azt mondta, hogyha nem zúzzuk szét a császári seregeket a Lajtánál, akkor a Rábánál, ha a Rábánál sem. akkor Pest alatt, ha pedig Pest alatt sem. akkor a Tiszánál mindenképpen szétzúzzuk őket. HANGOK: Él.ien Kossuth! I-e az osztrákokkal! Bécsben verjük szét a németet! Vesszen Jellasics! Győzni fogunk, fiúk! (A távolban dobpergés és a magyar forradalmi seregek indulója hallatszik. Az egyik őrszem fut be. Petőfihez siet) E1.SÓ HONVÉD: Kapitány úr. kapitány úr! PETŐFI: Mi van. fiam? ELSŐ HANG: Egy honvédcsapat érkezett! (Mindenfelől éljen kiáltás hallatszik) ELSŐ HONVÉD: Halljátok.,; Az ő dobjuk szól! PETŐFI: Ki vezeti őket? ELSŐ HANG: Nem tudom.;: Csak a zászlót láttam ... A mi zászlónk... (Behallatszik az induló) MÁSODIK HONVÉD: Kapitány úri Vasvári csapata jő! PETŐFI: Játszd a sorakozót! (Kürt harsan. a honvédek felsorakoznak. Parancs hangzik.: Sorakozz! A katonák énekelnek) VASVARI: Csapat állj! Vigyázz? (Tiszteleg Petőfinek, Petőfi pedig neki) Vasvári kapitány honvédcsapata megérkezett, hogy egyesüljön ... PETŐFI: (Vasvári kezét szorongatva) Tudom, tudom ... HONVÉDEK: Éljen Petőfii Éljen Vasvári! PETŐFI: Csapat pihenj? Oszolj! VASVÁRI: Csapat pihenj! Oszolj' (A két honvédcsapat katonái üdvözlik, megölelik egymást, aztán elvonulnak) PETŐFI: Pál barátom. Mennyire örülök, hogv ismét láthatlak! Mennyire vártalak! VASVARI: Azt hiszed, hogy én nem siettem. megtudva, hogy csapatod van itt? (Petőfi a sátorba vezeti barátját) PETŐFI: No. fflj le.;: Meséli el mindent sorban Kit láttál, mit hallottál hol jártál? De várj csak. Előbb falatozz egy kicsit. VASVARI: Az jó lesz. Apropos, egy kulacs bort is hoztam. PETŐFI: Ragyogó. Rögtön. (Kitekint C sátorból) Iluska. Iluska! VASVARI: Kit hívsz? PETŐFI: Hogy-hogv kit? HonkAt, a nagvkárolyit. Hisz ismered? VASVARI: Itt van. veled? PETŐFI: Hát persze. Ez a bátor kislány már egy hónapja viseli a csapattal együtt a katonaélet minden viszontagságát. hordja a sebesültejcet a harcmezőről. VASVÁRI: Istenem, én meg mint egy őrült kerestem ót. egész Pesten. Gyere. Sanyi, hadd csókoljalak meg! PETŐFI: Várj csak. barátom. Ugye nem vagy közömbös iránta? (A távolból egy dal hallatszik) PETŐFI: Iluska énekel, rögtön hívom. VASVARI: (A dalt hallgatva) Nem, nem. nem kell, Sanyi! PETŐFI: Ahogy akarod. A leánykérőd persze én leszek. VASVARI: Ne merj neki semmit mondani! PETŐFI: Kérlek. (VastNÍrí csendesen énekel, majd kimegy a sátorból. Iluska mind közelebb ér) VASVÁRI: (Halkan hívja) Tluska.:: ILONKA: (Meglátja Vasvárit, csodálkozva) Vasvári úr? VASVÁRI: (Keményen megszorítva Bonka kezét) Galambocskám ... Végre ismét látlak. Ez az a csodálatos kéz, melv a haláltól ment meg. ILONKA: Miért beszél így, Pál úr? Egy szegény kislánnyal? VASVARI: Milyen úr vagyok én? Vajon úrhoz vagyok hasonlatos? Nevezz egyszerűen Pálnak, vagy Vasvárinak, ahogy akarsz, csak ne úrnak. PETŐFI: (Kilép a sátorból) Nem gondoljátok, hogy unom már az egyedüllétet és alig várom, hogv félbeszakadjon gyöngédségtek vízesése? ILONKA: Jaj. kapitány úr! (Arcát eltakarja a kezével) VASVARI: Sándor! PETŐ FT: Jó. rendben, hallgatok. De menjünk. igyunk már! Vígyen el benneteket az. ördög! Találkozásunkra, barátságunkra, szerelmünkre! VASVARI: (Gyöngéden) Menjünk Husira? ILONKA: Nem, nem.:: En nem megyek. PETŐFI: És ha én kérem? (Iluska hoszszú. szerelmes pillantással néz Petőfire. a sátor felé lép, majd hirtelen megá-ll) ILONKA: (Halkan) Nem megvek... VASVARI: Iluska! ILONKA: Nem. nem... Nem kell (Fejét hirtelen felemeli, nyíltan, bátran Petőfire néz és megfordulva elfut) PETŐFI: (Utána) Ilonka (Szünet. Vasvári némán bemegy a sátorba, bort tölt a kulacsból) Elfutott. .. Nem is lánv, tűz! De miért hallgatsz barátom, te ördögfióka? Né szomorkodj kenyeres, visszajön. Így hát ismét együtt vagyunk. Gyere, hadd nézzelek! Sas. igazi SAS! (A boros csuprot emelve) A találkozásunkra! VASVARI: És győzelmünkre! (A barátok isznak. falatoznak) Te. Sanyi, miért beszélsz az ausztriai hadjárat ellen, honunk végleges felszabadítása ellen? PETŐFI: Ezt. mondják? VASVARI: Nemcsak mondják, de írják is. PETŐFI: Hitványak. Istenem, mikor szűnik meg ez az ármány. Vajon keveset tettem még a haza érdekében? VASVÁRI: Éppen arról van szó. hogy túlságosan is sokat Te a néppel vagy, ők pedig — ellene. Csak ezt nagyon finoman csinálják. Mi. mondják, az egész, emberiség apostolai, a világ polgarai vagyunk. Valójában pedig kozmopoliták, akik az emberiségen segíteni nem tudnak, a hazának meg nem is kivannak... PETŐFI: Igazad van. Pál. Az ilyenekről mondja a magyar: se hazája, se országa! VASVARI: Árulás árulánt követ... Nemcsak a seregekben, hanem a kormányban is. PETŐFI: Hányszor mondtam, hogy könynyű bánni külső ellenünkkel, ha kivesznek a belső bitangok. Nem így van? VASVARI: Pusztába kiáltó szó barátom. Az ítéletet csak akkor hajtják végre, ha az árulás már szemmel látható. Miként azt Zichy Ödönnel is tették. PETŐFI: De az árulókat mind gyakrabban bünteti maga a nép, főként a paraszti nép... VASVARI: Őket meg aztán önkényesk®désért lövik főbe. PETŐFI: Ej. Kossuth, Kosaufh!.:; Menynyi támogatóra lelne a parasztság körében. ha nekik adná a földet és véglegesen megszabadítaná őket jobbágyi ter beiktől. VASVARI: Kár is basaéln! erről. Majd elfeledem. Hallod Sándor, levelet hoztam Arany Jánostól. PETŐFI: Vigyen el m ördög, barátocskám. Miért hallgatsz?! Tényleg Jankótól hoztál levelet? VASVARI: Tőle. persze. PETŐFI: Add ide, mielőbb! (Vasvári előveszi a levelet és átnyújtja Petőfinek. Petőfi olvassa) PETŐFI: Hallod. Pál? Nagy barátunk és költőnk szintén puskaport szagol. Nos? Hogy tetszik? (Olvassa) „... Arad város piacán hallgattuk az ágvúdörejt úgy. hogy az. már nem újság számunkra." Es képzeld, ott ebben a viharben sem dobja el a tollat! VASVARI Na és? Hát te? PETŐFI: Én? Hát én már megszoktam (Tovább olvas. Vasvári jegyzetfüzetet talál a földön, felemeli ét olvasta. Szünet) VASVÁRI: (Hevesen) A tiéd. Sándor? El tudod képzelni, milyen szenzációt kelt a vers az, udvarnál? „Akasszátok föl a királyokat!"... A császár aligha fog ezután kitüntetni. (Nevetnek) PETŐFI: Azt his-zem. VASVARI: Sanyi, Sanyi! A fejedre árért vigyázz!... PETŐFI: Vigyázok. Térkép van nálad? VASVARI: Elhoztam. PETŐFI: Hadd lám! így.:; fgy.".: rendben. Tehát mi veled ezen az úton megyünk és itt egyesülünk a Merővel ..; Óvakodnunk kell nehogy Jellasics közénk ékelődjék. VASVART: Csapatainknak egy időben kell esniekedniök. PETŐFI: Ügy, úgy. ügyi VASVARI: A hírvivők? PETŐFI: Minden rendben. VASVÁRI: A helvbeli lakosságban megbízol? PETŐFI: Föltétlenül. Jellasics sokat ígért. de semmit sem adott nekik, a nép ellene van. ígv hát nekünk segít. Általában mindent meg kell majd magyaráznunk ... VASVARI: Bár már indulhatnék. PETŐFI: Rövidesen. Pihenj le kissé. VASVÁRI: Nem esik kedvemre. PETŐFI: Izgatott vagy? Semmiség barátom. szokj hozzá a hadfias élethez. Még sokat kell csatározmmk. (Petőfi lefekszik. Vasvári némán ül) VASVARI: (Gondolkodva) Te. Sanyi, tudod. hogy Iluska szerelmes? PETŐFI: Természetesen. VASVARI: És tudod, kibe? PETŐFI: Ostoba vagy! VASVARI: Nem. Komolvan. PETŐFI: Beléd. VASVÁRI: Ej. barátocskám, te semmit se értesz. Láttad a szemét? ... PETŐFI: (Félbeszakítja) Na és? VASVARI: Ahogy rád tekint, ahogy hallgat téged? PETŐFI: Mi van ebben? VASVÁRI: Mi van? Mi van? (Keserűen) Leánykérő . . . Már Pesten észrevettem. hogy olyan a tekintete ... Reám Ilonka így sohasem tekintett.... PETŐFI: Kedves, szép. bátor leány. Pont ilyen kell neked Pali. Nekem meg ott van Juliskám. Ő a legcsodálatosabb arzzorrv magyarhonban. Mi ls lehet vele nélküiem? Tudod. rövidesen fiunk lesz. (A falu (elő! piroslik az ég) ILONKA: (A sátorba futva) Kapitány úr! CG! PETŐFI és VASVARI: (Fölugorva) Hol. mi? ILONKA: A faluban ég. (Zaj a honvédek felől. Hangok: Tűz van, fiúk! Alighanem a faluban. Mondjuk mrg a kapitánynak! Lehet, hogy egy úri házat gyújtottak föl? Nézd. nézd. hogy lobog! A raj egyre közeledik. Látni lehet, amint a tűz előterében fáklyás emberek futnak. A színpadra kaszával. villával felfegyverzett parasztok jönnek. Egy megkötözött nemest és egy magyar ruhába öltözött osztrák kémet vezetnek. Szájuk ronggyal van bekötve. Középre lökdösik őket. FARASZTOK: Halál rájuk! Aniló bitangok! Bécsre kacsingattál? öljük meg! (Egy paraszt nagy köteg röplapot nyújt át Petőfinek> EGY PARASZT: Ehol e. kapitány uram. .. Enné a kutyáná vöt. De elcsíptük. (Petőfi olvas) PETŐFI: Nézzétek csak! Milyen fontos bűnözővé lettem. Még ismertető jegyeimet is terjesztik. (Nevetve olvassa) De azért hasonlítok rá. ördögadta. Olvasd csak Pali! (Átadja Vasvárinak) VASVARI: (Olvas) Valóban Kossuth i» idekerült. Árulás, kemkeriés mindenütt. PETŐFI: (A foglyokhoz fordulva) Jertek kózelébb! (A parasztok előbbre lökdösik őket) Szedjétek ki szájukból a rongyot! (A parasztok kirángatják a rongyot a foglyok szájából, a nemes felemeli fejét) PETŐFI: (Meglepődve) Lajos?! VASVARI: Ez aztan a találkozás' LAJOS: Én magyar nemes vagyok* HANGOK: Áruló! Elárulta a hontl Vérszopó! LAJOS: Várjatok, rátok Is sor kerül a lázadásért! (Meglátva Ilonkát) Te is itt vagy. kislány? HANGOK: Eleget görnyedtünk miattatok! PETŐFI: Honnét került a röplap hozzátok? LAJOS: Az államhatalomnak tartozom válasszal. Nektek nem! HANGOK: Látjátok? PETŐFI: Mi. a republikánus hadsereg képviselői választ követelünk! VASVARI: Háborús időkben jogtrok felelősségre vonni a hon árulóit! (Lajos hallgat) PETŐFI: Lajos, szólani fogsa végre? (Szünet) Ha bűntelen vagy, védd magad! LAJOS: Semmit sem mondok? VASVARI: Biz ez nagy kár! HANGOK: Na. mi van. uram? Megijedtél? Nvakravalót kötünk a nyakadra rögvest! Jó szorost! LAJOS: El innét, pórnépi VASVARI: Milyen adatokat Juttattatok el Bécsbe? (Lajos hallgat, a parasztok a kémet körülvéve jobbra, balra lökdösik) HANGOK: Hogy kiöltözött? A ruha Jó, csak a lelke fekete! Nem te viseled! Gyere, bújtassuk ki belőle' (Let. épí Je róla a mentét, egyikőjük fel is próbálja) No. milyen legénv vagvok? PETŐFI: (A kémhez) Honnét jött? A KÉM: Bécsből. PETŐFI: Miért, van Itt? Kémkedni? A KÉM: A császár parancsat teljesítem. VASVARI: Na, lám. HANGOK: le a császárral és ebefveB Le velük' PETŐFI: Tudja, hogv • revolúdó mfkené számol le elleneivel? A KÉM: Tudom. PETŐFI: (Lajosra mutatva1 Ezen w úron kívül kivel volt még összeköttetésben M. gyarországon I A KfiM: Senkivel. PETŐFI: Igazat, szóljon? HANGOK: Mindent mondj el. mert kirázzuk belőled a lelkeddel együtt! A KEM: Mindent elmondtam. (A parasztok Lajost körülvéve gúnyolják. A harag teljes erővel szakad az árulóra. A faluban a tűz egyre erősebb) HANGOK: Iám, hogy lobog! A bérünk az. mit ti szívtatok ki. Most ebbe fulladsz belé! LAJOS: Nem tettem semmit! Hazugság? HANGOK: 0. jó az úr, jó' Kegyeskedjél megbocsájtani rabodnak! Kegyeskedjél! Hahaha (Hajlonganak előtte) A fiam. hol a fiam. te sátán? Hallgatsz? Agyonvertétek! (Lajost ütik) Az én, az én fiaim meg az adósságokért vitték el! Látod, milyen foltos a gúnyám? Add ide a tiéd! így járni szegyen. Még a földecske is a miénk lesz! LAJOS: El innét! Mit akartok tőlem? HANGOK: A véredet! Halálodat! PETŐFI: Halljátok? A nép halálotokat várja! LAJOS: Rátok Is sor kerül, várjatok! A KEM: A császár bosszút áll ertünld HANGOK: Jól ránk ijesztett! Kinek mondod ezt? A KEM: Nektek..; Mindenkinek. Lerombolja minden házatok... Mindannyiótokat megöl... EGY HANG: Hazudsz! VASVÁRI: Ideje végezni vele? PETŐFI: Vezessétek el őket! (A honvédek elvezetik Lajost és az osztrákot, A parasztok nyomukban haladnak, kaszát, villát rázva kezükben. Zaj, kiáltozás) VASVÁRI: Nesze neked, gyülekező! PETŐFI: Kossuth. Kossuth!... Lána mily erős a nep! (Kintről két lóvét hallatszik) g 0ÉL-MAGYAROR5ZAG Vasárnap. mJűttö »