Délmagyarország, 1966. július (56. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-31 / 180. szám

Krarfmada Braon latrin Á feltaláló vallomása Az író Szabadkán született l?6S-ban. írásai napilapokban. folyóiratokban jelennek meg. A Szabadkai Népszínház öt színdarabját matatta be. Higgyék el. nem vagvok tüisagosan hiú ember. Csak jólesett az elismerés. Igen, jólesett. Nos. dolgoztam, dolgoztam. dolgoztam ... így jöttem rá. hogv a sammaes etasuearak koordinátáinak metszőoontiába helyezett mindennemű tárgyon fellelhető legkisebb hiba reakciót vált ki. És jólesett az elismerés. — Ifjú tudósunk — mondotta a nukleáris intezet igazgatója az ünnepélyen — e fel fedezésévet naev távlatokat nvitott a technika további fejlődése ... — stb, Atodta a diplomát, a kitüntetést é« kitört a taosvihar .:. Szemembe könnyek szöktek. Igen. Nem vagvok túlságosan hiú. csak jólesett most ebéd után elnyújtózni a r.yueájtvbnn. és visszagondolni a tegnapi felejthetetlen napra. Akkor megszólalt a feleeeeem: — Benő, léer szíves felmosni az előszobát. Mit tehetünk" Nem Igaz' Áz előszobát fel kell mosni. Rácsavartam a partvisra a nedves torlőrongvot. és húzogattam. Fogtam a partvis vegét és hátrahúztam: egv, ..ifjú tudósunk". Aztán előretoltam: kettó. „e felfedezésével ; .." Űjra visszahúztam: három, „nagy távlatokat" ... A cserép váza Megdermedtem. — Mi az. az istenért" — A vaza. Halálos csend. Feleségem gúnyos lenézéssel mért végig. — Csak cserép volt, kedves ;.. igazán ... — Csak cserép, mi? Hahaha. (Erőltetetten nevet.) Valld be. fiam. hogv téged semmire, de semmire a világon nem lehet használni. Azt hiszem. csakugyan Be is vallottam, ieaza volt neki. Márky Imre szonettjei VINKLER LASZLÖ A BÉKEHARC ALLEGÓRIÁJA Eperjesi büszkén újságolta feleségének: — Gratuláltam a dirinek! Az értekezleten nagv csatája volt a főkönyvelővel, Én kijelentettem, hogy száz százalékig neki van igaza. Az asszony ijedten kérdezte: — Nem fog haragudni rád a főkönyvelő? — Ne félts engem. Nem hallotta, amikor a dirit dicsértem. Később szerenesekivánataimat fejeztem ki a főkönyvelőnek, megcáfolhatatlan, szakszerű érveiért. Somoskői. a bérelszámoló ezért gúnyo6 megjegyzésekkel illetett. Azt mondta, nincsenek elveim. — Remélem, nem vesztél össze Somoskőivel? Az igazgatóm sógora. — Azt hiszed, nem gondoltam erre? önAz óvatos kritikát gyakoroltam, és igazat adtam neki, amiért megbírált. Közöltem vele: hű vagyok önmagamhoz, hogy sohasem szabad ragaszkodnom elveimhez. — Mas nem történt? — összeszidtam a hivatalsegédet, mert másfél óráig kellett várnom egy aktára. — Remélem, nem szidtad nagyon öezsze? — Hová gondolsz? Eszembe jutott, hogy elő akarják léptetni. Mit lehet tudni! Később megkérdeztem tőle, hogy gyengélkedő feleségének javult-e az állapota, és tanácsot adtam neki, hogy milyen orvosságot kérjen számára. — Nagyon helyesen cselekedtél. Lemegyek a házfelügyelőhöz. — Még mindig nem csinálta meg a vízcsapot? Hallatlan dolog! Majd megmondom neki, hogy... — Jaj, ne légy hozzá barátsagtalan, hiszen ... — Tudom, édesem. Majd megmondom neki, hogy ne haragudjon a sürgetésért, de kell az új vízcsap, mert mi nagyon szeretünk mosakodni. Majd bolond leszek összeveszni vele! Hiszen már újságoltam neked, hogy a lányát éppen abba az iskolába nevezték ki tanítónőnek, ahová Évikénk jár. Ha már lemégy a házfelügyelőhöz, légy szíves, hozz egyúttal a ceemegeboltból tiz deka ementálit De ne az a kövér, tupírozott hajú nő vagja le. mert ő mindig csupa héjat ad. A múltkor is visszacsaptam neki a pultra. — Jaj, miért tetted? — ijedezett az asszony. Eperjesi elsápadt: — Miért, mi ran a kövérrel? — A férje Iparági igazgató. Talán egyszer ti is hozzá fogtok kerülni?! — Igazad van, légy hozzá nagyon kedves, és meséld el neki, hogy én milyen ideges vagyok, és mennyire megbántam a múltkori sajtügyet. Egyúttal tudd meg a keresztnevét is. Névnapjára veszünk neki egy szép csokor virágot. Palásti László Bűnhődés Gyalázó leckét háromszor tanultam.'.'. Remény-bölcsőket már nem ringatok, Hamvukba haltak mind a csillagok, Az álmok sírján kopja fás a múltam. Gőgös gerincem dölyfös dacra lázadt, S örvénybe csaltak csábos mágnesek. .1 Kifosztott koldus vallomást teszek: Vagyok pőrére vetkőzött alázat. Nehéz igámat könnyen elviselném: Romok felett e szív hűsége reszket — 5 rim-csöngettyűket csörrent játszi elmém. De. mert lobogva kába, kandi lázban. Családom sorsát kétessé cicáztam: Az önvád ácsol kinzató keresztek Polcé far niente Dárdám szilánk csak, zászlóm tarka foszlány: Birokra, tettre nem feszül izom: Felejtő mámor fortélyát iszom Ramus kenyéren, gond közt darvadozván. Aszás tehetség vallomása vackor: Bilincs a restség, szárny a szorgalom'.'.'. A késő bánat könnyét csorgatom Rimes, vezeklő, csöndes alkonyatkor. Tűnődve tűnő álnok álmokon: Rontó igézet izét csámcsogom — S idézem sorsom baljós csillagát Gonosz varázsa: dolce far niente A munka lázit véremből kicsente: örök, nagy éjbe gúnnyal ringat át. Hiába Szitál az alkony égen és a földön'.'.l Hiába hinti szürke árnyait: Egy váll márványa rajtuk átvakík Hogy mély gyászomban vigaszt tündököljön. Nem fon babéros diszt fejemre senki.II A szó hiába pengő cimbalom: Szavak bölcsőjét féltőn ringatom — S az álmok titkát féltőn pengetem kt Hiába sejtek (mennyben vagy pokolban) Valami jobbat, szebbet, vagy nagyobbat: Az elmúlás fáj s néha megvagogtat... Ha füstös fáklyám végső lángra lobban: Hűlt homlokomra dermed néma billog, S csillag-csilláros ég hiaba csillog. Varga Imre A VEGSZO Kassai, a széki-ári színigazgató, kávézás közben félrehúzott szajjal mondott valamit a pesti Fészek Klubban Bratincsáknak. az ismert fővárosi színházi igazgatónak Tan dóri Tibiről, az évad végén fővárosivá rangosodé főrendezőjéről. Hosszú időt. mondok, hogy Tandori másnap delben. ugyanott, a leves közben, pontosan tudta a mellékmondatot. Mire a kávéval végzett, és tiz ujjal körbe gereblyezte cézárfrizuráját, már kész volt a plánummal. Marrtunt a visszafizetési akció ütemtervével. A székvári főpályaudvaron, amikor begördült az aznap esti pesti gvors, véletlenül ott sétifikált Tuby Tünde, az ismert filmcsillag és helybeli drámai szende. — Aáá. főrendező úr. Hogyhogy ilyen korán? A diri meg nem jött haza ... — Hozom az Aranyszamár példányait, kottáját. Mondja. ki van ina a meghallgatasos olvasópróba? Maga, remélem, tudja. Tízkor, igen, holnap tízkor. Kassai szobájában. — Noná. termeszetesen. Tandorika. terrrmészetesen ..'. Mikor beert albérleti szobájába, a háziasszony remegve várta. — ötször kereste a főrendező urat Ballagó művésznő. Ötször... Hatodjára meglelte. Ügy beszéltek telefonon. hogy Tandori az asztalra tette le a kagylót, közben végezte a maga dolgát. Az operaénekesnő hangia úgyis kicsilingelt belőle, akár a mentők szirénája a köznapi utcamorajból. Megnyugtatta, meg. meg. Aludjon egeszen nyugodtan. Szükség van az operai hangokra, a magácskáéra pláne, az Aranyszamárban pláne. És még csobogott a monológ, amikor Tandori kikocogott a lakásból. A jól dresszirozott szállásadónő keszségesen rakta helyére a kagylót. A Kelemen László drámai és opera színház állagában közel járogat a centenáriumhoz, de a szellem benne ma is olyan tüzes, a szezon végén is, akár a megnyitás évében lehetett. Tandori alig lépett be az irodába, máris elé bukott Kovács Karola, igen, igen. emlékszik rá. ez az a fiatal, két éve végzett táncos, énekes színésznő, aki... szintén ki van írva. — Tandori úr, az mi. hogy... meghallgatás? Még hogv Balagó es pláne Tuby Tünde! Hát mit ért az Fotls szerepéhez? Ott kerem énekelni kell, ott táncolni kell, ott kánkánt Kell járni görög módra, ott szeretkezést kell imitálni klasszikus módra, nem melodráma kell oda, főrendező úr! És akkor maga engem meg akar . . .?! Tandoril az eg és a jószerencse megkímélő. A diri szobájából. a szakszervezeti bizottság üléséről, a két meteres. basszushangú Bögözi jött ki a hangváltásra, a titkár. Csak ugy felre tolta a fiatal nót, s ekként dörgött: Tandori elvtárs, maga azt mondja rólam a kertek alatt, hogy én nem feledtem el az NB egyes ökölvívó formámat Hát ez igaz, elvtársam. És maga ilyen körülmények között akar... meghallgatni?! Engem, a titkárt?! Hát jó, hallgasson. De nem Tallér Tassal egyszerre! Érti? Aki se nem operett, se nem dráma, se nem táncos, hanem egyszerűen — hal. Tetszik érteni, micsoda? Hal... És vegye tudomásul, én nem leszek ott. visszaadom, köszönöm szépen. Kettős szereposztásban! Tallér Tassal! Uram, hol a maga szeme? Azt hiszi, ez belefér a magyar színháztörténetbe? Tandori már elfeledte a pesti Fészekbeli dupla ebedet, tehát a színeszklubban is két porciót rendelt, hozzá bort, több üveggel, és kettőig magyarázta a kollektívának, miért korszerű módszer a meghallgatás. Olyan ez. akár a pályázati kiírás az állásokra. A jobbis győz. ugyebár... Amint magyarazgatták ezt egymásnak Bögözivel és számos figyelmes színházi dolgozóval, megérkezett kocsin Kassai is. Szeretettel megcsókolták egymást, és hazamentek aludni. Tízkor együtt a társulat java. Váltakozva olvasták a szövegkönyvet. Volt rész az Aranyszamárban, amit hárman is felolvastak. Kinek hogy fekszik, világos, meg kell nézni. Csak Tallér Tas hiányzott a meghallgatásról. Még Pesten volt, élete első filmfőszerepét játszotta, egy flegma magyar bakát, aki a legnagyobb tűzben is órákat gyűjt (lásd de genere Szárnyas Fifi — de ez csak egészen véletlen!), mivel a menyasszonya bolondja az óráknak... Persze, távirat neki is ment, de hát sütött a nap. és ha a nap süt, akkor nincs mese, illetve olvasópróba egyetlen érintett színházban sem, akkor a magyar földön filmfelvetel van ... Így Tallér Tas nélkül zajlott le az olvasópróba. Este hattól mindenkit a frász tördelt, vajon kik kapják a szerepeket. Kassai Karoly kitessékelte a vendegkoszorút az ablakon kidöntötte a füstöt, és visszafogta Tandorit. Hogy kettesben mit sutyorogtak, csak másnap délután derült ki, amikor Suhatagine. a titkárnők császárnője, kirajzszögezte a próbarendet. Amikor mindenki ebédelt, akkor. Tallér Tas aznap vágtatott haza az esti gyorssal. Miért ne vágtatna?! Első évadját játszotta a színháznál, méghozzá Thália patinás templomában, ahol egykor, ugyebár. F.laháné, Egressv, etcetera (több név sosem jut ez ember eszébe) lépdeltek a nyikorgó színpadon. Első filmszerep, igen. és most a híres, világot bejárt Aranyszamár szerelmes ifjúja, Lucius! Miesoda alkalom a szóra, szerelmi játékra, táncra, a szamárrá válás után pedig a sok kunéros kalamajkára! Hozzá mr. Smith zenéje! S mindez a csavaros eszű és a közönség-ámításban fővarázsló Tandori rendezésében ... A főpályaudvaron belebotlott Szabó Gidába. a szemüveges. pipázgató, kecskeszakállt növesztő, huszonnégy éves KISZ-titkárba, aki flegmán így szólt hozzá: — Természetesen, örezsem. a másodszereposztásban tiéd Lucius. Hiszen mi kiállunk a fiatal tehetségek mellett ... Akkor egy nvargalás a szállásra (hatszáz havonta, lavórhasználattal, ótte női Latogatas), onnan be a dirihez, aki viszont beléptekor, szokatlan mód, ünnepélyesen felállt asztala mögül. — Ügy alakult a helyzet, hm, ez a főszerep, hm. olyan tapasztalatokat kíván, hm, amiket még meg kell szereznünk hm, fiatal barátom, hm, persze nem ebben a szerepben, de másokban, hm. így csak felmerült a kombinációban szerepeltetésed, hm. de... De sebaj, kispajtás, ősszel tevéled nyitunk. Táskám, hm, ez egészen biztos, szervusz, hm, van szerencsém.... A következő órában megérsezett Székvárra és a színházhoz az ESTI HlREK. benne a második oldalon Tallér Tas ny'latkozatá (fényképpel, amint éppen a géppuska mögött hasalva tíz darab órát néz gyönyörködve, középütt az arra fotójával), és elmondta a cikkecskében, hogy menynyire csorog a hála szivéből kedves dirije, Kassai Károly és Tandori főrendező iránt, akik lám most bízták rá élete első színpadi főszerepét, méghozzá az Aranyszamárban, mely egvenesen ráiródott még Apuleius úr által, ő lesz a legfiatalabb magyar Lucius. és most F. C. Müller átdolgozásában és mr. Smith zenéjével miután már bejárta a világ színpadait, aztán magyar szokás szerint, hála az önálló műsorpolitikának, ugyebár végigjárja egymás után a vidékieket is ... Hát ez pukkant. Mint egy kisebb plasztikbomba. A színházban, a város két kávéházában is. A következő eseményről viszont senki sem vett tudomást. Tallér Tas ugyanis megjelent Székvár II. számú postahivatalában, s ennyit táviratozott egy bizonyos Bratincsák nevű igazgatónak, hogy „vállalom". Különben van munkafegyelem, erről Bögözi Pál is gondoskodott.. A próbák lefolytak. Megtörtént a bemutató is. A férfi főszerepet Bögözi Pál játszotta, kissé bizonytalan énekhanggal, mint szamár különösen komikusan. Tuby Tünde nem énekelt, helyette magnóról jaszották Ballagó Ida hangjával a Fotis nevű örömlány danáit. A helybeli sajtóban a helyt költő írt kritikát, akinek neje különben együtt jár a TIT-előadásokra szavalni Tuby Tündével. Elképzelhető, mit irt. A fővárost szaksajtó eléggé sokáig váratott magára. Mire az egyik irodalmi folyóiratban napvilágot látott L. F. kissé maceráló írása, már levették a műsorról a darabot. Csendben megbukott. Különben Tuby Tünde Pestre szerződött. Ballagó Ida szintén. Tallér Tast is tagjává fogadta egy fővárosi kísérleti színpad, összesen tízen adták fel a poggvászt a főpályaudvaron. Ott maradt a Kelemen László színház nevek nélkül, A múlt héten, a vasárnapi lapban a helyi egvetem egvik tanszékvezető profja cikket irt. Színészeket akarunk látni a színházban, különben minek az egész? címmel. Minap Kassai ismét megjelent a Fészekben, de nem talált helyet egyetlen asztalnál sem. Foglalt volt, mindhez. vártak valakit. Érezte, megcsúszik a'atta a bordó szőnyeg. Kicsit szánalmas volt. Mint az atya, akit gyermekei cserben hagytak. Csak Tandori nem hatódott meg. Ült a sarokban, időnkint tíz ujjal cézárfri túráját meggereblyézve, és Mefisztó-mód mosolygott. Nem szólt egv szót sem. de arcara rajzolódott a gondolat. Hja. kerem, rendezni tudni kell. És jól kell megadni a végszót. Vasárnap. 1966. július 31. DEL-MAGYARORSZÁí 7