Délmagyarország, 1966. július (56. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-03 / 156. szám

KÁRÓL VFEREDŐN E cikk először cseh nvelven. a Karlovarsky lázensky casoDls fKarlow Vary. Fürdő Ülsáz) 1958. márciusi számában jelent mez. „Kárlovv Vart' híres látogatóinak galériélából" cím. mel. Az alamtásának 809. evfcrdulólat ncnrée ünncDelt ősi gyógyhely a regi Kai'isbad. sok magvamak hozott evóav ilrst. Neves íróink közúl főként Aranv János és Móra Ferenc fordult meg gyakrabban Itt. A cseh nyelvű cikk bevezető része Mora Ferenc eletét és műveit Ismerteti röviden. kiemelve a ,,Hannibál föltámasztása" című kisregenyt. amelyet filmről a csehszlovák közönség ts ismer, s amefiv 1957-ben a Karlow Varv-i filmfesztiválon az egyik fődíjat nyerte. „A szegedi múzeumigazgatóknak olyan törvényük van. hogy azok ötvenkétéves korukban leteszik az élet hivatalát és elmennek Földvárra deszkát árulni. Két elödöm volt eddig, s az mind a kettő ebben a korban váltotta ki az úticéduláját, amelyikben én most vagyok''. E sorokat Irta az író 1930-ban, első karlsbadi tartózkodása idejen Karlsbad futtában című tárcájaban. Ékkor már előrehaladt szervezetében a roncsoló kór, a hasnyálmirigy, amely egy sikertelen operáció után. 1934. február 8-án végleg kiragadta a tollat kezéből. Rajta is beteljesedett elődeinek végzete. Móra Ferenc két ízben kereste föl. gyógyulást remélve, Karlsbad — ahogy régies magyar ízzel ő neveztfe: Károly/eredő — csodálatos forrásait. 1930-ban a Zu drei Mohren (A három mórhoz) nevű fürdőházban lakott; ez a név számos saját nevével kapcsolatos szójátékra adott neki alkalmat. Mert még itt is mindenben a vidámságot kereste. Amikor sárgaságából gyógyítgatva orvosa megkérdezte tőle. nem fáj-e a feje, azt válaszolta: — Csak ha a pénztárcámba nézek... Első ízben barátjával, Balta Jenő újságíróval ment Karlsbadba. s itt több magyar újságíró társaságában töltötte el idejét. Másodszor, saját kívánságára. 1933-ban utazott Karlovy Varvba. Ballá Jenővel a Tschamler-villában szállt meg. ahogy arról a Kurliste (vendéglista) 13173. számú bejegyzése tanúskodik. Alattomos betegsége gyorsan haladt előre, s Mórának szilárd meggyőződése volt, hogy csak Karlovy Vary hosszabbíthatja meg életét. Kezelőorvosa, Rusznyák István nem fosztotta meg ettől a reménytől, de bizalmas lelevet irt Arany György fürdöorvosnak Karlovy Varyba, amelyben kifejtette Móra betegségének igazi helyzetét. Arany doktor tudta, hogy a pusztító rákot a Karlovy Mára — magyar újságírók társasagában Vary-i források sem tudják meggyógyítani, s ezért a vízivás és a diéta előírásait nem vette komolyan. Móra azonban túlságosan szófogadó páciens volt. s ezért gyakran ment az orvos rendelőjébe megkrédezni, ehet-e bizonyos ételeket, amelyeket a Pupp-hotelben választott ki az étlapról. A Karlovy Varyban üdülő magyarok hagyományos reggeliző helye volt a Posthof (Po6tovni dvur), ahová félévszázaddal azelőtt Arany János is járt. Ott, a magyar asztal mellett üldögéltek, ők ketten szegediek, és a baráti köréhez csatlakozott két ungvári újságíró, Havas Emil és Bálint Miklós. Fönnmaradt egy fénykép, amely a Villa Tschamler négy magyar lakóját a Posthof asztalnál örökítette meg, ..Sörénél csak a tejét nehezebb elfeledni Karlsbadnak" — írta Móra. A magyar gyomor számára kissé szokatlan levesek is ízlettek neki. „Amit pedig levesek dolgában produkálnak a karlsbadi szakácsok — írta ebben a cikkében — azért egyetemi katedrát érdemelnének". Két dologgal nem volt kibékülve. Az egyik: a víz. „A Sprudelt határozottan jobb nézni, mint inni" - irta tréfásán. (Karlow Vary legnagyobb és legforróbb [72.5 C°] gyógyforrása; csehül Vrzidlo. [Ejtsd: Vrzsidló.] Időnként embernyi vastagságú sugárban négy méter magasba is kilövell.) S barátainak a következő versikét küldte: Szakítottam a karlsbadi tájjal. Nem győztem már se léppel, [se májjal. Megátkoztam a sokféle Quellét, Innom őket ml fenének kvellett? S a szerint, hogy hova küldte a rigmust, másként fejezte be. Miskolci barátainak így: Mert tarsclyos hústól és avast [bortól, Békéscsabai és gyomai barátainak: C&abai kolbásztól és gyomai [bortul Eltem sors soha sárgára nem [fordul. A másik, ami az egykori lírai költő szemét bántotta, fenyvesek költészete''. Azokra a rigmusokra gondolt amelyeket túlbuzgó fűzfapoéták gyártottak, a Karlsbad szépségét és csodás gyógyvizeit méltán megéneklő nagy költő-vendégek gyönge epigonjai, akik a nagyokhoz abban is hasonlítani akartak, hogy ók is megverselték a források dicséretét. ,A világ legrosszabb alkalmi versei" — írta róluk Móra. Második tartózkodásának két hete után Móra fölismerte kúrájának hasztalanságát Egy reggel megjelent Arany doktor rendelőjében, hogy engedélyt kérjen a hazautazáshoz. Azzal búcsúzott tőle, hogy mégiscsak szívesebben hal meg az ember otthon ... Ügy ment el Karlovy Varyból. hogy már semmiféle reménye nem volt a gyógyulásra. Félév múlva be is fejezte életútját Karlovy Vary tartózkodása alatt tehát két házban lakott: a vásártéren (Trziste) a három mórnál (most Dagmar), ahol egykoron Goethe is lakott; ezt Móra büszkén is emlegeti; valamint a Tschamler-villában, amelyet 1944-ben német gyújtóbombák pusztítottak el. Azóta újjáéipült: a Jednotné odbory úton (Szakszervezetek útja) álló háznak ma Constanza a neve. Számos külföldi vendég érkezik Karlow Varyba, hogy hódoljon a világirodalom itt megfordult nagyságainak: Goethének, Schillernek, Mickiewicznek és másoknak. Arany Jánosnak, a „magyar Goethének" 1957 óta emléktáblája van, s reméljük, hogy hamarosan Móra lábanyomát is könnyebb lesz majd megtalálni a Karlow Varyban vendégeskedő magyarnak. PÉTER LÁSZLÓ VÁCI MIHÁLY Gyökerek fogóznak Töltésoldal, tördelt akácos, a sinnel fut. mint a puli, a fürge gyalogút; földöntúli csillag vezet az állomáshoz. A szél ujja veri keményen: s az útra tűzött nyárfasor suhogva mint a hárfa szól: gyökerek fogóznak a mélyben. A kukorica rendezett seregben visszavonul — a tarló néha lángol; mint csigaszarva: — a világból az utak visszahúzódnak ijedten. A zúgó erdők zSld-kék áradása a föld alá visszaszivárog: a táj kiszáradt meder, csorba árok, s a szárazon maradt hal csillartása minden levél. — A földbe eke vág az acba ránc és fájdalom a szívbe. Az ember alig bírja eleinte, de aztán tűrhető lesz a világ. BARABÁS SVA Számonkérés Hol van a kék porsapkád kedves? Hová tűnt el a zubbonyod, mit forró nyárban vigan Kordtál, ha lenn a völgyben olcsó bornál melletted ült a Holnapod? A Holnap volt a leghűbb társad, az életkedvvel nőtt rokon. Bővérű, pompás tervek nőttek, épülő házak álltak előtted és birkóztál a romokon. Ma már nem beszélsz terveidről Talán álmodban éjszaka szállítószalag mozgat téglát, nem köt a beton, munka vár még rád s orrodba csap a mész szaga. Naptól szikkadt mézszinű bőröd nyomát keresem — nem lelem. A múlt kútjába hullt a Holnap. A közönycseppek rárakódtak. Filiszter lettél. Szégyellem. SOLYMOS IDA Első szerelem Jaj, kedvesem, be megszaladtál1 esteledik, j magamra hagysz. Várlak, eztán örökre nagylány, eligazítod sorsomat? Nehéz nekem igy egyedül. Évszakok összevissza ráznak. Az alkonyat rámfeketül és megkeserít az alázat Hány esztendő, míg ideérsz? Hiába gyúrtam hógolyókat? Hiába lestem a vetést? «. palántáknak fecsegtem rólad; neveltem cirbolya-fenyőti ha érkezel, alája állok s azóta emeletje nőtt s fölserdültek rég a platánok. Még most is ott vagy? Istenem, hét vármegye takar előlem. Arcodat még megismerem? azóta két-arasznyit nőttem. A hangod néha erre száll, elsuhog bozontos esőkkel. Hallgatom — kőszürke madár — vakítózöld, vizes mezőben. CS. PATAJ MIHÁLY TANYA 6 lányt éppen nem, mert már odaígérte kedvenc fiának. Nagy búsan ballagott haza Beke Pál Törökországból. Közben a szultán nem fogadta el a király jobb kezét és nagy haddal egyenesen a derzsi pusztának tartott Beke Pál Is kardot rántott, égette a szivét a keserűség. Éppen a Tiszánál harcoltak, amikor egyszerre hírt kapott: a lány üzent itt van a törököknél! Mentek a huszárok rögtön az ellenségre, kaszabolták, úgyannyira, hogy már a szultán is szaladt, amikor Beke odakiáltott neki, hogy adja ki a lányt, mert ha nem, tízezer fejet veszít A főember már hajlott volna valahogy a jó szóra, de a fia azt kiáltotta vissza, hogy inkább megöli a rabnöt, de nem adja! Bekéék erre a szultángyerek után ugrattak, az meg, amikor látta, hogy utolérik, átdöfte kardjával a lányt, ledobta a lóról és elmenekült Keserű haragra fakadt Beke Pál. Kiszámolt tízezer törököt és mind leölette, majd tisztességgel eltemettette őket a derzsi kapuhoz. Hát így került Szandára ez a domb..: Esték estére múltak, az öregből nem apadt ki a szó. Megtudtuk, hogy hol úszkáltak a legszebb hattyúk a kengyeli laposon. Ott persze akkor még tó volt — mesélte —, sót nem is tó, hanem tenger, mert olyan nagy hattyúk, amiken lovagolni lehet, csak a tengeren úszkálhatnak. Ezt nem vonta kétségbe senki, meg azt se, hogy a ven Tukuznál különb varjúlesőt nem isrrter az egész puszta. Kiment a szérűskertbe és ki tudja, hogy csinálta: egy röpke fél nap alatt tíz-tizenöt varjút fogott. Nem volt rosszabb hasuk a pásztorpecsenyénél, csak főzni kellett istentelenül, mert ahogy az öreg mondta: némelyik még Kossuth apánk lova után eszegetett. Évek évekre múltak. Hol kövérebb, hol soványabb varjakat adott a szérűskert. Születtünk, haltunk és az öreg is olyan vén volt már, mint a Beke Pál halma, amikor egyszer azt újságolta, hogy üzent a fia Amerikából. Szen mindenki eltátotta a száját, úgy tudtuk, olyan magányos. mint a kóró a pusztán. Hitetlenkedtünk, de ő csak- erősködött, hogy majd meglátjuk, mi mindent küld neki egyszer a gyerek, és akkor majd nekünk is ad a sok jóból. Csak várni kell, amíg ideér a kocsi, mert az az ország jóval túl van még Szögedén is. Csak várjatok, pernahaiderek, váriatok «— mondogatta. Hát mi vártunk is. Nyolcan-tízen mindig csorgó nyállal hallgattuk, amikor az amerikai mogyoróról beszélt, meg az édeskörtéről, ami olyanforma, mint a szamárkenyér, csak sokkal finomabb. Egyszer, jó december derekán, egy havas reggel őkrösfogatok vitték a búzát a városba. Az öreg felkéredzkedett az egyik szekérre. Vitte a gubászsákot is. Körülugráltuk, a vén ember meg csak nevetett: — Bírjátok mán ki holnapig, a fene üssön meg benneteket. Akkor örüljetek... A szekerek az öreg nélkül jöttek vissza. Senki sem tudta, hova tűnt. Közben nekifogott havazni, három napig dühöngött az idő és a vén Tukuz Balázst gondolatban már mindenki eltemette, amikor beállított a tanyára. Lerázta magáról a havat és csak annyit mondott: — Megjött a csomag! — ezzel a konyha közepére tette a zsákot. Volt abban minden: nyalóka, selyemcukor, medveszíj, lekvár, még narancs is. Amikor egymásnak estünk a sok jó falaton, az öreg megint csak nevetett, sokat sejtetően, fölényesen: — Mit marakodtok, .lesz még több is, hozok még többet is, csak most nem bírtam. Nem bírta a göthös vállam. Habzsoltuk, majszoltuk a cukrot. Jutott belőle mindenkinek, pedig odatódult az egész majorság. Megnőtt az öreg respektje: hát mégis igaz az a gyerek, ott Amerikában. A vénember csak bólogatott, magyarázott, hogy milyen a fia háza, mert látta róla a fotográfiát, meg hogy hány hold földje van a gyereknek, hány száz tehene, és milyen nagy görögdinnyék teremnek ott. Persze abból a magból, amit ó küldött a tengerentúlra! Hajnalnak indult a nap, amikor szétszéledt a bámész gyülekezet Akkorra a zsák is kiürült, a négyeskonyha is kihűlt Amikor mindenki elment, az öreg feje alá tette a gubászsákot, magárahúzta a nagykabátot és olyan elégedettnek látszott, mintha megnőttek volna a dinnyéi a nyáron. Reggel valaki rugdosni kezdte a zsalut. Kicsódültünk a hideg kőre, ott remegtünk, amikor a rangidős béres kinyitotta az ajtót Csendőrök voltaki — Na, szedje a motyóját, vén lókötő! — mordultak rá Balázs bácsira. Az öreg a konyha tégláit leste, majd fogta a pipáját és odaállt a puskások közé: — Mehetünk, törzsőrmester úr. Megindult a találgatás. Senki sem tudta, mit csinált az öreg. Voltak, akik azt mondták, a fia miatt vitték el, mert kém, mások meg újra kétségbevonták, hogy amerikás gyereke lenne. Biztos, lopta a nyalánkságot^ azért tették vas alá. Két nap se múlt, beállított az öreg. Azt mondta, hogy csak tanúskodni vitték valamiért, megtette a vallomást és hintón hozták hazáig. Még a szakálla közötti kék foltokat is megmagyarázta: eltört a hintó tengelye, leesett. Szerencsére a hóba, mert különben jobban is megütötte volna magát Ennyit mondott, többet semmit. Pedig körülkaptuk, vártuk a cukrot vagy hogy legalább mondja meg, mikor hozza a csomag másik felét. Hiába ácsingóztunk mellette, mert csak végighordta rajtunk nagy szürke tekintetét é3 lefeküdt. Álmában jajgatott, nyöszörgött, segítségért kiabált, és éppen fel akartuk költeni, hogy megkérdezzük, mi baja, amikor megint rugdosni kezdték az ajtót A gazdatiszt volt: — Ide figyeljenek, aki befogadja ezt a vén tolvajt a konyhájába, már hurcolkodhat'is, ki a hóra! Ez a parancs! Értik?! Néhányan szép szóval szabadkoztak, hogy éjnek idején hová menne az öreg, megfagy odakint... Balázs bácsi legyintett: — Ne ajnározzatok folyvást, ha itt nem lehetek, akkor hazamegyek. Van nekem házam, lehetek ott... — Nincs takarója, Balázs sógor! Hogy marad meg a hóban? Megfagy! — szánakoztak rajta az asszonyok. Az öreg már huncutul nevetett: — Hát a csomag! Van abban lópokróc is. nem is egy! Ott van, otthon, a házban. Azt már hazavittem. A kukástanyán már megint hinni kezdték a gazdag amerikai gyereket, amikor másnap a kerülő újságolta, hogy az öreg Tukuz csonttá fagyott a birtokán, a szárkúpban ... Vasárnap, 196«. július 3. DÉL-MAGYARORSZÁG 7