Délmagyarország, 1966. július (56. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-03 / 156. szám

Elhanyagolt kapu a város közepén Ha külföldi vendégek érkeznek Szegedre, a város köz­pontjában örömmel keresik fel a Klauzál téri Virág cuk­rászda teraszát. Kétségtelen, ez a hely Szeged egyik legrep­rezentatívabb tere. A virágokkal körülvett terasz igazán hangulatos, meghitt kikapcsolódásra ad alkalmat a hosszú titazás után. De ne csak a külföldiekre gondoljunk, hanem azokra is, akik mindennap vendégei a cukrászdának. Szá­mukra még bosszantó látványt nyújt a Klauzál tér 1. szám alatti ház elhanyagolt, piszkos nagy kapuja. Rontja a kör­nyezet hatását. Jó lenne, ha legalább a szabadtéri játékok megnyitása előtt rendbehoznák ezt az elhanyagolt kaput a város kö­zepén. Gyufa — láng nélkül Igazán bosszantja az em­bert. hogy a trafikban, üz­letben vásárolt gyufával nem tudja meggyújtani cigarettá­ját vagy éppen gáztűzhelyét. Ügy látszik, hogy „takaré­kossági" hónapban vagyunk. A gyufásdobozon ugyanis sokszor csak minden tizedik gyufaszál gyújtható meg. Mi­ért? Tóth B.-né Nincs mész a TÜZÉP­telepen Néhány héttel korábban, panaszunk bejelentését kö­vetően az illetékesektől olyan választ kaptunk, hogy a TÜZÉP raktáraiban kisebb adagban is kapható mész. Az új-petőfitelepi TÜZÉP­nél hiába kerestünk, hiába kértünk meszet, nem tud­tunk vásárolni újonnan épí­tett házaink meszelésére. E problémák mellett felvető­dik még az is. hogy a fodor­Nagy Sándor Kárász utca telepi TÜZÉP-telepen csak szenet és tűzifát árusítanak. Itt pedig lehetne cserepet, téglát, cementet, mozaiklapot is árusítani kisebb tételek­ben, hiszen ezek az új épü­letek anyagául szolgálnak. K. M. Szemét az utcában Sajnálatos, és a lakók szá­mára bosszantó, hogy az ab­lakok. alatt állnak sokszor szinte napokig a nagy sze­méttároló edények, a KUKÁ-k. Kellemetlen, egészségtelen illatot áraszta­nak, s ezért még szellőztetni sem tudunk. Az edényeket naponta többször is feltúr­ják a guberálók. Ezzel kap­csolatos kérésünkre az I. kerületi tanács, a házkezelő­ség, a háztömb-megbízott csak ígéretet adott. Pana­szunkat mindeddig nem or­vosolták. M. I. Püspök u. 9. Szünidő a gyerekseregnek Amíg a gyerekek az iskola tenek. Szomorú, hogy némely padjaiban ültek, rendszere­sen hallgatták az előadáso­kat, a szülőnek vajmi kevés dolga volt velük. A nagyobb feladat, a felelősség inkább a tanárokra, nevelőkre há­rult. Mióta véget ért a taní­tás, szomorúan tapasztalom, hogy a szülők közömbösség­ből. nemtörődömségből a gyerekeket csaknem teljesen szabadjára engedik, „hadd pihenjenek!" jelszóval. Arra már kevesen gon­dolnak, hogy játék közben mit csinál a gyerek. Nem ritka eset, hogy a pajkos csintalanság rossz, durva, csaknem garázda duhajko­dássá fajul. S ha valaki ép­pen a társadalom és a szülő érdekében figyelmezteti az édesapát, vagy az édesanyát, hogy gyermeke rendellenes doigokat követett el, való­sággal felháborodnak, szi­dalmazzák. sértegetik a fi­gyelmeztetőt. Kijelentik, hogy dolgoznak, hagyják őket békén, gyermekük nem rossz, csak ráfogják. Olykor gyermekeik köny­nyen pénzhez jutnak, amit elég könnyelműen el is köl­szülő kevés gondot fordít ar­ra, gyermeke mivel tölti sza­badidejét. Nem szólnak azért sem, ha a gyerek kezébe filléres ponyvaregény, vagy pikáns képgyűjtemény kerül. P. I. a Szegedi Közlekedési Vállalat dolgozója a színpadi pmbúh 5 Hétfőn lezárják a jármű- letezik, hogyan lehet minél forgalom elől a Dóm teret, gyorsabban, praktikusabban Július első napjaitól folya- mozgatni az egyes színek­matosan érkeznek Szegedre ben, képváltozások közben a szabadtéri játékok appará- ezeket a hatalmas díszítő­tusának fővárosi résztvevői: elemeket, néhány szereplő, technikai Péntekre „összefutnak" a dolgozók, műszaki gárda. A balettesek is. A Szegedi budapesti elektroakusztikai Nemzeti Színház balettgár­gyár munkásai elkezdték a {lóia mellett a2 Állami Ope­hangositoberendezesek fel- ... , , szerelését, s a jövő hét köze- rahaz es a debreceni szm­pétől megindulnak a tér- '»áz táncosai, valamint az hangosítási próbák. A vilá- Állami Balettintézet felső­gosítók már hétfőn műszak- osztályos növendékei tartják ba állnak. A Tragédia dísz- az e]ső próbát július 8-án letelnek felújítását és kiegé- Barkó sándor iranyításá­sziteset elvegeztek, s lassan , .... , ,,. . befejezik a Faust díszleteit val az Apathy kollégium tor­is. Felállítják az oldalsó to- natermében. ronyszínpadokat. úgyhogy Masnap, szombaton dél­kedden, július 5-én már in- után zajlik le a Tragédia el­dulhatnak. a díszletállító pró- só statisztaválogatója, ugyan­bák. A színpadkellékek ad- akkor mindjárt meg is kez­digra elkészülnek, s kikísér- dik a próbákat A Szeged városi KISZ-bizottság az el­múlt években sokat foglal­kozott a szabadtéri játékok „néma szereplőinek" tobor­zásával. Értesüléseink sze­rint az idén is szép számban jelentkeztek fiatalok a KISZ­bizottságon, így valószínűleg hamar be is telik a Tragédia 450 főnyi statisztagárdájának létszámkerete. A Háry Já­noshoz szükséges 140—150 ki­segítő válogató próbái július 14-én lesznek. örzse és Márta Prága után, Athén előtt szerepel a szabadtérin Komlóssy Erzsébet Népszerű, fiatal énekes- Gazdag és szép program, nőnk, Komlóssy Erzsébet, az Büszke lehet rá a fiatal éne­Állami Operaház tagja, több kesnő. De mit mond szegedi külföldi vendégszereplés kö- vendégszerepléséről? zött lép fel az idén a sze- — Örzse szerepét sokszor gedi szabadtérin. Kodály énekeltem és nagyon szere­Háry-jában örzse, Gounod tem. A népi alakok egyéb­Faust-jában Márta szerepét ként is közel állnak hozzám, énekli. Salgótarjáni vagyok; kiejté­Mozgalmas ez az év a mű- semen máig is érződik a vésznő számára. Tavasszal nógrádi tájszólás hatása. Pozsonyban a Carment éne- — Pályámat egy másik kelte, aztán a prágai zenei Kodály-szereppel kezdtem. A fesztiválon az Aidát. S rög- Székeiyfonó Háziasszonyát tön a szegedi előadások után énekeltem. És éppen Szege­Athénbe utazik majd. A vi- den. Most kétszeres az örö­lághírű spanyol gordonka- möm. Abban a városban sze­művész és zeneszerző, Pablo repelhetek, ahonnét — és Casals meghívására közre- Kodály-szerepben, amellyel működik az idős mester A elindultam, iászol című — Budapesten is — De nemcsak pályakez­kivételes sikerrel előadott — désem, hanem életemnek ta­oratóriumának athéni elő- Ián legnagyobb sikere is Ko­adásán. Ezután férjével, Lu- dály művészetéhez kapcsoló­kács Ervin karmesterrel dik. Az egyik Székelyfonó együtt berlini vendégszerep- előadás után — már itt Pes~ lésre utazik. Az Acta Hisiorica új kötete Az Osztrák—Magyar Mo- ták, ez utóbbit azonban még rarchia expanziós külpoliti­kája a századforduló után a Balkán felé irányult, ahol összeütközésbe került a Tö­rökországot legyőző Orosz­ország érdekeivel. Amikor 19Ü8. október 3-án este a magyar miniszterta­nács elé terjesztette Wekerle miniszterelnök Bosznia— Hercegovina annektálásának javaslatát, két lehetőség kö­zül kellett választani: leszá­abban az évben végrehajtot­ták. Ennek az annexiónak köz­vetlen előzményeit, majd magának a bekebelezésnek nemzetközi elfogadtatását, s az ezzel járó diplomáciai bonyodalmakat tárgyalja a József Attila Tudomány­egyetemi Actájának 20. köte­te, Gulya Károlynak, az új­kori egyetemes történeti tan­, ., szék adjunktusának Az an­molas iszerbiaval, vagy n€Xióg váLság és az 0sztrák an~ —Magyar Monachia balkáni Bosznia—Hercegovina nexiója. Mint utólag a tör- litikája c(mű tarluimánya. tenelembol tudjuk, az első variációt 1914-re halasztót- N. I. ten. az Operában — bejött az öltözőmbe Kodály Zol­tán, s nagyon melegen gra­tulált alakításomhoz. — A Háryt Szegeden Szi­netár Miklós rendezi. Vele már dolgoztam. Ö rendezte a pesti Székelyfonó előadást is. Melis Györggyel viszont, aki a szegedi szabadtérin a cím­szerepet játssza, a Háryban még nem énekeltem. A pro­dukció ilyen szempontból számomra ;s izgalmasan új­nak ígérkezik. — A Faust Mártája tel­iesen úi feladat számomra. A szerepet még sohasem énekeltem, a szegedi bemu­tatóra kell megtanulnom. Szerencsére van rá időm. A szerep ugyanis jelentős, de nem hosszú. Mire e sorok megjelennek, Komlóssy Erzsébet — a rá jellemző Igényességgel és gondossággal — már tanulja szerepeit. S a szegedi sza­badtéri közönsége az idén is nyilván ugyanolyan forró tapsokkal köszönti majd a kitűnő művésznőt, egyik kedvencét, mint az elmúlt években a Bánk bán ós a Cigánybáró előadásai után. Várossá alakult Szarvas A Holt-Kőrös partján, festői környezetben fekvő Szarva­son szombatom ünnepi ta­nácsülést tartottak. A Vajda Péter művelődési házban rendezett ünnepség díszel­nökségében foglalt Fehér La­jos, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, Kiss Károly, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának titkára, Frank Fe­renc, az MSZMP Békés me­gyei bizottságának első titká­ra. Klaukó Mátyás, a Békés megyei tanács vb elnöke, a viharsarki munkásmozgalom számos veteránja és több or­szággyűlési képviselő. A tanácsülésen — amelyen Szarvast ünnepélyesen vá­rossá nyilvánították — Klau­kó Mátyás köszöntötte a megjelenteket. Ezután Fe­hér Lajos, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese emelkedett szólásra. Az ünnepi beszéd után hazánk legfiatalabb városa — Szarvas — első tanácsülé­sén megválasztották a vég­rehajtó bizottság és az állan­dó bizottság tagjait. A várossá nyilvánításnak — a történelmi és politikai vonatkozások mellett — gaz­dasági tekintetben is megér­tek a feltételei. A Népköz­társaság Elnöki Tanácsának döntése tehát időszerű volt. A város lakosainak száma csak­nem 19 ezer fő, s döntő több­ségük belterületen él. A ke­resők 40 százaléka a mező­gazdaságban, a többi pedig az iparban és egyéb területeken dolgozik. Szarvas kiterjedt, fejlett helyi Iparral — első­sorban szövetkezeti iparral — rendelkezik. Új csillag Az amerikai „Astrophycal Journal" című csillagászati szaklapban amerikai tudósok érdekes közleményt jelentet­tek meg. Egy 160 kilométer magasra kilőtt rakétával si­került új égitestet felfedezni­ük, amelyről megállapították, hogy erős röntgensugarakat bocsát ki. A mérgelődés kútja Igen, így védekeztünk a ránk zúduló ordas eszmék borzadálya és az ezek­ben az eszmékben fogant elemberte­lenedés ellen, összebújtunk, egymás szemébe néztünk és melegedtünk tisz­ta fényénél, egymás vágyába, hitébe kapaszkodtunk, és gondolatainkból olykor harsány kiáltás, lázadás, sőt ellenállás is fakadt: „Emberek, nem vadak — elmék vagyunk! Szívünk míg vágyat érlel nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!" K ezded már érteni, rég nem lá­tott kedves barátom, mit ku­tattam én elszállt évek táján? Az erőt adó összebúvások. a szép szó és a tisztes gondolat cseréjének forró élményeit, a szabadságról és az em­berségről folytatott meghitt beszélge­tések rezdüléseit. Tudod, gyakran jár eszemben, hogy még mindig nem raj­zoltuk meg a negyvenes évek szelle­mi ellenállásának térképét, bár már sok mindent beleírtunk. Emlékszel az 1943-ban Szegeden rendezett Juhász Gyula-estre? Milyen különös varázsa volt a szervezett munkások otthoná­ban felcsendülő versnek: A munkás­otthon homlokára, és milyen hitet sugárzott a holnap lényegét felvillan­tó kép „Itt nem boldogul más, csak aki alkot, aki munkás". Még a híres, sőt a fasiszta hecclapok jóvoltából hírhedt Hamlet-előadás is a zsarnok­ság elleni tiltakozássá éleződött az akkori atmoszférában. Szóval még sok mindent el kell mondanunk, hogy kitessék: nemzedékünk összebú­vásában nemcsak riadtság, félénkség, önáltatás és beletörődés rejtőzött, de dac, a szépség és az igazság fegyve­rének vitézi forgatása, sőt harci ké­szülődés is, amelyből hősi megmoz­dulások igen, de népi-nemzeti ellen­állás — nem bontakozott ki. „Fel kéne szabadulni már!" — Hangunkat a szovjet fegyverek zajá­nak kellett felerősítenie, hogy az óhaj, a vágy történelmi sorsforduló­ban realizálódjék. A zóta, kedves barátom, hogy ha­misítatlanul szenvelgő-szenti­mentális módon fejezzem ki magam: huszonegy év pergett le az Idő homokóráján; mondhatod úgyis: elrepült, tovatűnt, az Idő mélyébe hullt, vagy ahogy akarod, mindegy, semmiképp se lesz kevesebb. Ha ép­pen megfeledkeznél róla, figyelmez­tetnek rá sudár fiaink, nemes tar­tású lányaink, akik keveset szólnak arról, ami a mi összebúvásainkban központi gondolat, éltető hit és szent bizonyosság volt: a szocialista forra­dalom. Ök élik azt, mert az idő meg­valósította bennük. Hála jó sorsunknak, mi is éljük, és talán nem túlzott önbecsülés, hogy tettünk is érte valamit. Csakhogy ők valamelyest másképp élik, lélegzik, hitelesítik és formálják valóságun­kat, mint mi. Természetes mozdula­tokkal, önfeledten, fesztelenül, bát­ran és magátólértetődően. Még akkor is, ha tanulmányaik — és nem élmé­nyeik! — az előzményekre is rányit­ják szemüket. A riasztó emlékekre, amelyekből népünknek ki kellett emelkednie. Mi úgy éljük valóságunkat, mint tengernyi küzdelem, elbukások, már­tírumok. megrázkódtatások és törté­nelmi viharok eredményét, mint a felszabadulás csodálatos művének fo­lyományát. Innen alkalmasint a nézőpontok, az összehasonlító alapok különböző­sége, és innen olykor értetlenségünk fiataljaink állásfoglalásával, fellépé­sével, kritikusságával és igényeivel szemben. Ne érts félre: semmiképp se akarom menteni és palástolni túl­zásaikat, a torzulásokat, a nyesegetni való vadhajtásokat, de megítélésük­nél és megértésükhöz sohase feled­tük el, hogy tőlük merőben idegen a szorongás, amelyet mi egy átkozott korszak nyomaként idegpályáinkon hordozunk, ök már nem összebúvá­sokban melengetik az igazságot és a tiszta szépséget, hanem szabad közös­ségi élményekben, gazdagon kibonta­kozó alkotásokban, harsány vitákban és abban a módban, ahogy birtokuk­ba veszik az élet — a magunk által formálható és szépíthető életünk — örömeit. L acikám, most már valóban ki­engedlek a bölcselkedés szorí­tójából. Bár lehet, sőt bizo­nyosra veszem, hogy az évtizedek ha­tármezsgyéjén téged is elkapott a töp­rengés, a számvetés, az összegezés kényszere és szenvedélye. Szívből köszöntelek: SÁRKÖZI ANDOR Tegnap, szombaton kora reggeltől a déli órákig Sze­ged belvárosa a nagy gép­járműforgalom ellenére lé­nyegében benzinkút nélkül maradt, illetve a Dugonics térhez közeli Lenin körúti kétoszlopos kút működölt csak, egyetlen kútkezelővel. Az Anna-kuti üzemanyag ál­lomás még pénteken este elromlott; az aknán szűrőt cseréltek, utána pedig a nagy esőzés „töltötte meg" a földalatti üzemanyagtar­tályt. Gyakorlatilag ez a kút, ha nyitva is volt, nem szolgálhatott ki. A lüktető, eleven város gépjárműforgalma évről év­re növekszik, a benzinkutak száma viszont eddig nem szaporodott. A hétvégi for­galom önmagában is megkö­veteli a zavartalan üzem­anyag kiszolgálást. S ehhez vegyük még hozzá a város határállomás-jellegéből kö­vetkező átmenő idegenfor­galmat, s említsük meg a tiszai viziéletet is: több száz motorcsóna'-ctulajdonos szom­baton viszj a délutáni és a másnapi, vasárnapi túrához szükséges üzemanyagot. A rendellenességre Csapó Béla, az ÁFORT szegedi ki­rendeltségének vezetője úgy válaszolt, hogy ezen az ál­lapoton nem tud változtatni, mert a kutakhoz nem ren­delkezik elegendő létszám­mal. Két év óta kér létszám­emelést Budapestről. Szeged gépjárműforgalmá­nak nem elégséges, hogy csak a szabadtéri játékok időszakára biztosítsanak 1öbb kútkezelőt a töltőállo­másokhoz. Javaslatunk, hogy az ÁFORT központja sürgő­sen változtasson a jelenlegi szegedi állapotokon addig is, amíg a töltőállomások szá­mát itt is szaporítják a kor­szerű forgalom követelmé­nyeihez szabva. L. F Bika a vágányok között Szerdán délután szokatlan izgalom kavarta fel a sze­gedi Rendező pá­lyaudvar békés hangulatát. Miköz­ben a füstöt-gőzt pöfögő mozdonyok áruval megrakott vagonokat rendez­tek sorba, az acélsínek között kamasznyi bika rengette a patái alá került kavicsot, s lángot lövelltek véres szemei. Tombácz Lajos, a térfelvigyázó, tízszeres sebesség­gel tekerte a tele­fon karját, s liheg­ve jelentette a bot­rányt Kovács László forgalmis­tának. Toldi Miklós kel­lett volna biz oda! Dehát ha nem volt ilyen dalia, mást nem tehettek, to­vább adták telefo­non a hfrt a bika­fiú gazdájának, az Állatforgalmi Vál­lalatnak. Nosza, autóra ültek markos legé­nyek. s mielőtt a négylábú rendbon­tó besétált volna a piros karszalagos tiszt szobájába, cselt vetettek neki. Kötéllel erősítették aztán a tehergép­kiocsihoz, s úgy vonszolták vissza társai közé. az egyik külföldre irányított vagonba. Helyreállt a rend. Csak a ré­mület elültével ál­lapították meg a renitenskedés okát: a TERIM­PEX a fuvarlevé­len vágómarhának tüntette fel a büsz­ke ifjú hímet, s nyilván ez a de? radálás nem tet­szett neki. Bánkfalvi Gyula Vasárnap, 1966. július 3. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents