Délmagyarország, 1966. július (56. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-24 / 174. szám

K | iss Jánosné ott öl az asztal mellett Feketében. Kezét az asztal lapján kinyújtva pihenteti Koszos repedések futkosnak az asztalon és az öregasszony tenyerében. A kis szobában csend van. Reggel még járt az óra, fáradtan ketyegett. Elfelejtette felhúzni. Most csend van. Kiss jánosné a csendet szereti legjobban. Kis ablakon szóródik be a fény. A vékony sáv megrflágítja a kemencét és az asztalt. Az öregasszony kezét is. Kint délutánra jár. Ha felemeli fejét és kitekint az ablakon, látja a csenevész orgonabokrokat T Az orgonákat nagyon szerette. Amikor még fiatal lány volt. minden reggel szedett, egv csokorral. A kastély és a cselédházak között orgonák nyíltak. Bevitte a szobába, a kancsóba vizet öntött, s beletette a virágokat Régen volt Apja haragudott érte. — Minek virág a eselédházakban ? — kérdezte. Későn jött leült a kanapéra, gyonsan nyelte a falatokat Belezuhant az Agyba. Hajnalban keltette a dudaszó. Ruhája, élete szegényszagú lett Sohasem szerette a virágot Egyszer napközben szaladt haza apja, váratlanul. Kivette a si főnből a kenyeret és egy üvegből zsirt kent rá Száraz, kicsit penészes volt már a kenyér. Mérgesen harapta. Akkor meglátta a kancsóban az orgonát. Haragudott — Dobd ki. Nem Idevaló — ordított lányára De 6 nem haragudott meg. Sohasem tudott haragudni. Bedig egyszer megérdemelte volna apja. Akkor már bálba Járt Ruhát akartak venni. Könnyű kis, új ruhát Anyja dugdosta a pénzt Esténként ijedten számolgatta, ki lesz-e már az ára? Egyik hajnalban a harisnyaszarbál alakított erszény az apja kezébe került — Urilányt akarsz csinálni belőle? Nekem meg kivan az ülepem a nadrágból — ordította. A cselédházakban mindenki felébredt — Ugyan, István. Hogy tehetsz ilyet? — szomorodott e1 anyja. Akkor este még későbben érkezett meg apja. Aludtak már a cselédsoron. Halkan tette be az ajtót. Észrevétlenül jött. Nem akart senkivel se találkozni. A lány úgy tett, mintha aludna. De azért figyelte apját Ült a kemenoepadkán. Világos volt kint a tavaszi éjszaka. Megrajzolódott alakja Görnyedten ült, szánalmasan. — Miért nem fekszik le, apám? — kérdezte csendesen. — Te csak aludj, kislányom. Aludj, hiszen holnap bálba mentek. Kiss Jánosné megmozdul a széken. Kitekint az ablakon. Látja az orgonabokrokat ls. De már nem szereti a virágot. — líem Idevaló a virág. Apjáról a betűk ls eszébe Jutnak. A tanulás. Nem Járt 6 iskolába A szegénység parancsolt mindennek. Ruha, cipő ritkán akadt Hn meg jöttek az őszi-tavaszi esők, sár borította a vidéket Sár, sár mindenütt Apja szerzett egy krétát Felirta a barna szobaajtóra a leckét Ha megjött a munkából, kikérdezte. Ez volt az iskola. Ül a csendben. Ráér. Nem sok dolga van már a világban. Lámpát gyújtani korai .lenne. így meg elűzi az időt A férjéről a levelek jutnak eszébe. Négy-öt levél összesen. Ritkán hozta a postás, a szemüveges Zsigmond bácsi. Alltak az ajtó előtt és felolvasta neki, mit Is ír Kiss János a frontróL Nehéz esztendők voltak. Aztán a levelek ls elmaradtak. A gyerekek. Az öregasszony arca felfénylik. Szeme élénken néz ki az ablakon. Mindenre visszaemlékezik. Világosan látja maga előtt a napokat Dóri Mihályék hfvták el meszelni. Reggel összekeresgélte a meszeiét, vödröt edényeket Kenyeret vágott a gyerekeknek Meszelt Délután a kislány szaladt, a Pista beteg, fekete az arca Le« csapta a meszelót Futott Csúnyán hörgött a gyerek és Jajgatott. Felkapta a kemencekucköből és már újra szaladt A másik kettőre rázárta az ajtót A faluban lakott egy fiatal orvos. Odáig szaladt Szólni se bírt állni se. Lerogyott a székre, könnyei peregtek Az injekciótól megkönnyebbült a gyerek. Szeme lázasan csillogott de figyelt — Kisfiam. Jobban vagy? Kisfiam? — hajtogatta egész úton. Akkor este vacsorázni la elfelejtett (elült a kanapé sarkára. Elővette a szakadozott kabátokat cérnát "Hót tűt és foltozni kezdett. A gyerekek már aludtak. Pista még nyugtalanul lélegzett Elnézegette őket Reggelig foltozott akkor. — Édesanyám le se feküdt? — csodálkozott a nagyobbik lánya, Jult — Nem. kislányom. Nem voltam álmos. A gyerekek hamar emberré nőttek A maguk útját Jártak. Csak Pista maradt az öregasszonnyal. Akkor még eljárt dolgozni. Kerékpármegőrzést vállalt A főtéren, a tanácsháza előtt álldogált Reggeltől estig. Ha jött egy motoros, vagy kerékpáros, leszakított egy számot a kiadott tömbről. A pénzt mindig jól eltette. Forintok, ötven filléresek. Sokszor a kevés is elég. Mindenkinek köszönni szokott. Ha hozták a kerékpárt ha vitték, ó köszönt. Pedig sokan nem köszöntek vissza. Egyik este, ahogy hazament, megdagadt n kezp Aztán a lába ls. Szappant, vett elő, vizet öntött a lábára és kenegette. Pista megszólalt — Ne dolgozzon tovább. A keresetemből ketten megélünk. — Ne dolgozzak? — kérdezte vissza. — Anélkül nem tudok megélni. — Megélünk — mondta a fiú. Másnap a ^véreket besorozták katonának. Ültek csendben a kis vaakálvha mellett. Az öregasszonv kinyitotta az öntöttvas ajtót aztán becsukta. Este volt — ősszel elvisznek? — El. Egészen biztos, hogv el. Ültek csendben. Az öregasszony már akkor is a csendet szerette legjobban. A csend olyan volt, mint ő maga. — Ha meglövök, akkor nem engedem tovább dolgozni. Soha többé — mondta a fiú később. Jó. Az jő lesz — így az. anyja. — Csak meggvere. — Nc féljen. Semmi az egész, nincs most háború. — Nincs, az nincs. ősz volt. Didergett a kerékparmegórzésnél. Kevesen jöttek már. leginkább, akiknek (igves-bajos dolguk akadt. Az akácfák is clpergették a leveleket. Szél fújt Fázott Kiss Jánosné. A postás ott adta át a papírt. — FEÉTAST • ÜR ŐKET — Viszik — bólintott rá ta Öregasszony, összehúzta magan a kendőt. Kiadta a kerékpárokat és hazament Megszámolta a tyúkokat. A legszebbet megfogta. Elvágta a nyakát. Húslevest és pörköltet főzött, mire megjött a fiú. A papírt,, a behívót nem tette az asztalra — A többiek ma megkapták. — Meg — hagyta rá — Az enyémet nem hozta a postás? — Nem. A tiédet még nem hozta. Kiss Jánosné másnap is tyúkot vágott Attól kezdve minden második nap. Pista nem kérdezte többet a behívót Tudta, hogy megjött. Hajnalban elkísérte fiát. Csak gondolatai sírtak. — Kl ír nekem levelet? — Én — mondta Kiss Jánosné. — Hiszen anyám nem érti az írást — írok. Hidd el, írok. Az öregasszony most felkel a székről. A falba vert szögről leakasztja a lámpát. Az asztalra teszi. A szekrényből irkakat vesz elő. Meg egy papírzacskót. S füzeteket Azokban leveleket őriz. A Pista fiú leveleit. Azon az őszön beiratkozott az iskolába. Csak az írással, olvasással törődött Nyárra tanulta meg a betűvetést. Vizsgák után behívatta a tanárnő. — No, Kiss néni lássunk a levélíráshoz. Rövid levelet fríak n fiúnak. Jól vagyok. Nincs semmi bajom. Meg ehhez hasonlókat. — Vigye haza. Kiss néni és tegye el. Ezzel könnyebben megy majd a levélírás. Az öregasszony két este Irta meg az első levelet Az Igazi levelet ' Az ősz hirtelen, újra megjött Kegyetlenül csapkodtak végig a falu utcáiban a szelek. Haragosak voltak. Belehasogattak az öregasszony testébe. Akkor írta meg a második levelet. Két este Felszította a petróleumlámpa fényét kihegyezte a ceruzát Lassan írt, erőlködve Október volt. Várakozott a piactéren, nézte a fák lehulló leveleit. Sorban álltak a fák. Katonásan. Kiss Jánosné akkor már nagyon félt A tanácsházán hallgatták a rádiót. Beolvasták a katonák neveit — Rossz világ jár ránk, Kiss néni — szólította meg a tanárnő egy napon. — Rossz. Nagyon rossz. — Semmi hír se jött Pistáról? — Semmi. Semmi a világon. Útközben törölgette szemét Várta a leveleket Egyszer elment a postára is. Amikor a levélhordó beforchdt a sarkon, kiállt a kapuba. De nem Jött se levél, se üzenet A rádióból hallotta meg a Pista nevét Meg a rendkívüli kitüntetését. De nem hitte, hogy meghalt Várta. Feküdt a kis heverőfélén és zokogott Mindenféle szavakat kiabált. Később énekelt Se étel, se ital nem kellett. Az orvos mindennap megjött, beoltotta. Három hónapig. Azóta elmaradt a szolgálatból, a kerékpármegőrzé*ből. A postás egyszer beállított hozzá. — Pénzt hoztam, Kiss néni. Nyugdijat A Pista után. — Páratlan jó fiam vott Kiesi korában, hogy megijesztett Beteg volt Szaladtam vele a doktorhoz. Nyári tárlat 66 A zacskóból kitüntetéseket szed elő n öregasszony. A füzetből a leveleket. Kiteríti maga előtt. Nehezen látja már a betűket Minek is? Kívülről tudja, mi állt bennük. Jól emlékszik minden sorra, minden betűre. A másodiknak azt írta a végéra: — Örülök, hogy megtanultam frrrf. Nem bocsájtanára meg magamnak, ha nem kapnál tőlem levelet. S az öregasszony ott 01 az asztal mellett. Feketében. Ül, ül. Néha kitekint az ablakon. Gyűrögeti, kisimítja, nézegeti a két levelet A kis szobában csend van. Kiss Jánosné a csendet szereti legjobban a világon. Kosxta Sztrandzsev VTNCZE ANDRÁS NYUGTALAN ÉJ POIHER ZOITÁH HŐSÉG Kőkorszak forró nyár. A mezOfcöu vízágyúk szirtes pávái, nézd: Lomha vashüllő hajlik s folyóra ét uürc*őö langyos vizét. VCágtUmak a bazalt ugdrpBS s s szét méregzöld páfrányai közül egy-egy izzadó traktor fojtott szívdobogását hallani. Rák tzOvafttk: kOométemyt t szputnyik egy sötét darázs. Dinnyék nyúftózsivorjén fut C hdség ét robban a kukoricán. Az Mss rég mélyén hűsöl Ttt most már csak én bontogatom, hogy teremtést idézzük, sárga szoknyádat kdfwtjfcdófL Majd homlokodon t«k puszták, fetkOk f sugárhajtású madarak t végül minden szavunkban a kőkorszak forró nyár, amely ránk maradt A harmadik az úton Kosxta Sztrandzsev elvtárs — plovdlvl testvérlapunk, az Oteosesztven Olasz kulturális rovatának vezetője — szerkesztőségünk vendégeként két hetet töltött Magyarországon. Sztrandzsev elvtárs hazájában. Bulgáriában ismert író. több regényt, filmet, színdarabot írt Az alábbi novellát szegedi látogatása alkalmából közöljük. Hárman álltak meg a kőhidon. Az újonnan jött egészséges fiatalember volt. eleven zöld szemei friss derűt sugároztak beretvált arcára. „Az iroda előtti nagy arckép..." — ismertem fel rögtön. Az első kerület darusainak brigadérosa. Panaszkodott, hogy a menetrendszerinti busz nem várta meg ebben a nagy hóségljen. és gyalog kell bemennie a városba. Ünneplőbe volt öltözve, világos barna kamgarn öltöny, arany inggombokat és hegyes orrú fekete cipőt viselt Arcomon a meglepődés jeleit látva így szólt: — Azért kellett, őrmester elvtárs, mert most vesznek fel tagjelöltnek ... Elindultunk. Mi ketten a darussal az út.menti elsárgult faleveleken gázolva mentünk. A harmadik távolabb az út közepén lépkedett. Nem zavarta, hogy a nap süti, porfelhő burkolja. Letartóztatták . . . Néhány lépéssel a híd után az építkezés igazgatójának dzsjpnie bukkant fel előttünk. Tisztelegtem, ahogy illik, de az Igazgató nem vette észre köszönésem. Kiszállt, a társaságomban levő darushoz fordult és vállára helyezte kezét. — A miniszternek kellene szólni, barátom..; —• mondta neki. — Sosem kapjuk meg különben a hiányzó alkatrészeket. A darus elmosolyodott. Nadrágja élét igazgatta, majd egy doboz Rodopi cigarettát húzott elő zsebéből. Nem dohányzom, de én is rágyújtottam. Kényelmetlen elutasítani, amikor az igazgató is rágyújt, pedig ő sem dohányos ember. Akárhogy is állott a dolog, nem illett kéretnem magam. A főtörzsőrmesterem azt mondta, hogy a múlt év május elsején ez a fránya darus úgy berúgott, hogy társának két bordáját törte el a vita hevében, de senki sem, meg ő sem merte letartóztatni Még a haja azóta •m gűrMUtaeé megf — mondta am építkezés párttltkára, — aranyember _ Izaadtságcweppek csorogtak a szemembe, a számba® keserű ízek gyűltek, mintha üres gyomorra keserű gyógyszert ittam volna. Nyilván a dohánytól van ez. — Nem az én feladatom ac alkatréseszerBés — mondja a darus, amikre m igazgató elmegy és folytatjuk utunkat — Az igazgató azt mondta, te vagy a mi átütő erőnk. Én nem tudom elintézni. Benned van minden reményem. Menj Dekov elvtárs. — ez én vagyok. — hagyd Itt a darudat és ügess be Szófiába! A miniszterhez, az igazgatóhoz, az öszsv.es vezetőhöz... Jónapoí; én vagyok ez meg ez a darus ... Nincs előtted zárt ajtó ... Ez nem hazugság! Igazat beszél. És mint egyszerű rendőrőrmester, tudom ezt. Embernagyságú fénvképe nem hiába áll az igazgatóság épülete előtt. Az újságban ia kétszer olvastam róla. Még moziban is láttam... Elég csak olajos, eres kezeire tekinteni — munkás kezek... A harmadik eközben jól megelőzött bennünket. Neki könnyű, gyorsan halad csizma nélkül. Az építkezéstől kezdve állandóan egy dalt fütyörészve lépked az úton. Hogy nem sebesedik bele a fúle! Ördögadta vastagbörfl kölyke. Ha kérlelt volna, nem is fogtam volna fülön. Ahelyett nevetséges helyzetbe hozott az emberek előtt: Odaadom a betétlapomat, — mondta — ha megmondod, miért nem a hűtőből, hanem a-sebességváltóból folyik a víz... Mindenki nevetett körülöttem, és cinkosán rámosolygott. Szóval így állunk — gondoltam magamban és letartóztattam. A darus levetette zakóját, a vállára dobta és a sofőrre mutatva halkan kérdezte: — Talán szabotálni akart? Legyintettem. A forró és unalmas úton nem volt ked^ vem beszélgetni. Mégis válaszoltam: — Szabálysértésért. Három ember helyett négyet vitt a vezetőfülkében. Majd a közlekedésrendészeten móresre tanítják. A jobb lábujjaim elzsibbadtak — bel ed agad t a lábain a csizmába. Levetni nem mertem. A darus elkotyoghatja valamelyik miniszternek, vagy más górénak és kinevethetnek ... Aztán magvarázhatom a főtörzsnek. összeszorítottam a fogam es tovább bicegtem ... — Ké. gólyalábú! — kiáltottam rá. — Fogd röridebbre a lépted'... — Üdvözlöm a főnökséget! — integetett hosszú fehér kezével. — Üdvözletem!.,. Haragosan gondoltain arra. hogv egyszer majd csak elérünk az őrsre, és úgv teleírom az egész betétlaplát, hog7 máskor, ha meglát, még a járdáról sem mer lelépni... 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1966. július 144.