Délmagyarország, 1966. július (56. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-20 / 170. szám

A genfi évforduló Amikor tizenkét esztendő­vel ezelőtt, 1954. július 20.­án a Genfi-tó partján alá­írták az Indokína három or­szágának bókéjére vonatko­zó egyezményeket, csupán az Egyesült Államok utasította vissza tüntetően, hogy kéz­jegyét elhelyezze a békét ígérő okmányokon. Dulles, akkori külügyminiszter ott­hagyta a konferenciát, s Eisenhower elnök ugyanak­kor kinyilatkoztatta, hogy a genfi döntéseket az Egye­sült Államok „nem tekinti magára nézve érvényesnek", mert kormánya nem vett részt a döntések meghozata­lában ... A washingtoni kormány akkor ugyan a tárgyalóasz. tálhoz kényszerült a nem­zetközi közvélemény nyomá­sára, de az USA, amely már 1950-ben egyre intenzíveb­ben avatkozott be az indo­kínai eseményekbe, egyetlen pillanatra sem mondott le arról, hogy átvegye a kolo­nialtzmus védelmezőinek fő­szerepét. És bár az 1954-es genfi értekezlet nem csu­pán a „szennyes háború" vé­gét, hanem egyúttal az ame­rikaiak első négyéves vietna­mi Intervenciójának kudar­cát is jelentette, a Penta­gonban kidolgozták a be­avatkozás fokozásának ter­vét. Az USA semmibe vette a genfi egyezmény előírása­it, tehát Vietnam, Laosz ós Kambodzsa szuverenitásá­nak tiszteletben tartását, az ideiglenesen kettészakított Vietnam választások útján történő békés egyesítését. Kezdettől megsértették a külföldi beavatkozásra, a külföldi katonai támaszpon­tokra és fegyverszállításra vonatkozó tilalmakat. És 1961 óta az Egyesült Álla­mok közvetlen fegyveres harcot folytat Dél-Vietnam­ban. hadüzenet nélküli „kü­lönleges háborút" visel a Vietnami Demokratikus Köz. társaság ellen. Csupán egyet­len szám az amerikai ag­resszió méreteiről: naponta Jelenleg átlagosan nyolc­száz légi bevetést hajtanak végre, ebből háromszázat a Vietnamd DK, százat pedig Laosz felszabadított területei ellen! A vietnami háború meg­szüntetéséhez és a kérdés rendezéséhez vezető egyet­len járható utat a VDK kor­mányának négypontos és a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadítási Front ötpontos javaslatai mutatják. Ezek a genfi egyezmények előírá­sait és szellemét idézik: A vietnami nép alapvető nem­zetközi jogainak elismerése, béke. függetlenség szuvere­nitás. egység és területi ép­ség. A genfi egyezmények­nek megfelelően az Egye­sült Államok kormányának ki kell vonnia Dél-Vietnam­ból csapatalt, fel kell szá­molnia katonai támaszpont­jait. teljesen be kell szün­tetni intervencióját Észak­és Dél-Vietnam ellen. Dél­Vietnam belső problémáit a dél-vietnami népnek kel] megoldanai mindenféle kül­földi beavatkozás nélkül. A DNFF-nek. mint a dél-vi­etnami nép egvetlen igazi képviselőjének, döntő szere­pet és beleszólást kell kap­nia a dél-vietnami kérdés rendezésébe. Vietnam békés eszközökkel történő egyesí­tése a két övezet lakosságá­nak dolga lesz. külföldi be­avatkozás nélkül. A vietnami nép e jogos követelései teljes összhang­ban vannak az 1954-es genfi egyezményekkel. A békeren­dezés alapja: az amerikai ag­resszoroknak távozniok kell Vietnamból és egész Indokí­nából! E törekvéseket, mint arra legutóbb a Varsói Szer­ződés országainak határo­zott hangú bukaresti nyilat­kozata ts leszögezte, egyön­tetűen támogatják a szocia­lista országok és szerte a világon a haladó és a bé­kéért aggódó százmilliók. Sebes Tibor Moszkva? őt/a után Ma az alsóházban beszél Wilson • Moszkva (MTI) Harold Wilson brit mi­niszterelnök kedden reggel repülőgépen hazautazott Moszkvából. A vnukovól repülőtéren Wilsont Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. • London (MTI) Moszkvából való hazatéré­se után Wilson miniszterel­nök kedden délután az alsó­házban nyilatkozott Koszigin szovjet miniszterelnökkel Moszkvában folytatott tár­gyalásairól. Ezt követően Wilson elnökletével össze­ült a kabinet, hogy döntsön a szerdán beterjesztésre ke­rülő kényszer takarékossági rendszabályok „csomagtervé­ről". A „sorsdöntő" kabinet­ülés után szerdán délelőtt a szűkebb kabinet végzi el az utolsó simításokat Wilson miniszterelnök délután el­hangzó alsóházi nyilatkoza­tában. A kedd délutáni interpel­lációs vitában több munkás­párti képviselő követelte, hogy a katonai kiadások ra­dikális csökkentésével és a „Szueztől keletre" politika feladásával oldják meg a gazdasági válságot, nem pe­dig a nagytőke által köve­telt deflációs rendszabályok­kal. amelyek tömeges mun­kanélküliséggel fenyegetnek. Wilson miniszterelnök a szerdán esedékes parlamenti nyilatkozatára utalva kité­rően válaszolt ezekre a köve­telésekre. Moszkvai látogatásáról szólva Wilson „értékesnek" nevezte a szovjet kormány­fővel folytatott tárgyalásait, bár elismerte, hogy a vietna­mi kérdésben sem a szovjet, sem az angol álláspont nem változott. Wilson hangoztat­ta. hogy a moszkvai megbe­szélések „részletesebbek vol­tak e kérdésben, mint bár­mely korábbi tárgyalás egy nyugati és egy keleti kor­mányfő között". A tárgyalá­sokon — mondotta — „nem történt kísérlet, hogy leplez­zék vagy kicsinyítsék a viet­nami helyzet súlyosságát, s a lehetséges fejleményekben rejlő veszedelmeket". Kérdésekre válaszolva Wil­son elismerte, hogy „nincs semmi ok a derűlátásra, ami újabb genfi értekezlet ösz­szehívásának lehetőségét il­leti". Az észak-vietnami légvédelem rír G nagy gyuzelme 7fi bevetésen támadtak olaj­vasútvonalakat. a VNA hírüevnök- raktárakat, a VNA mrugynoK- hi(Jalcat a területén, IIa dell.ltf" Tinh és Vinh térségében tobb kétmillió röplapot szórtak le. szabotázsra biz­tatva a lakosságot. • Hanoi (VNA) Mint ség jelenti, kedden amerikai kalózgépek ^ ,jf, hullámban támadást intéz- £££ tek a VDK területén levő lőttek MMOBimiBP bombáztak lakott területe- A hanoi rádió közölte, ket Hanoi és Haiphong köz- hogy kedden Hanoi közelé­vetlen közelében. ben rakétaegységek lelőttek Észak-Vietnam hadserege egy amerikai repülőgépet, pi­és népe lótáját foglyul ejtették. Ez­Ho Si Minh elnök felhfvá- zel 1213-ra emelkedett a sának szellemében VDK fölött lelőtt amerikai kemény csapást mért az ag- repülőgépek száma, resszorokra és az első jelen­tések szerint a légvédelem rakétaegységei. légelhárító lövegei, a légierők repülőgépel tíz támadó gépet lelőttek. Ezek közül ötöt rakétákkal pusztítottak el. kettőt pedig a néphadsereg légierőinek repülőgépei lőttek le. Több amerikai pilóta esett. • Saigon (MTI) A saigoni amerikai kato­nai parancsnokság szóvivőié kedden közölte, hogy Dél­Vietnam legészakibb megyé­iében — Quang Tri megyé­ben — a Hastlngs fedőnevű hadművelet során heves harc volt amerikai tengerészgya­logosok és partizánok között. A szóvivő beismerte, hogy az amerikai tengerészgya­logosok „súlyos vesztesé­geket" szenvedtek a harc­ban. Nasszer nyilatkozata # London (MTI) Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke szomba­ton Alexandriában fogadta Hetheringtont. a Guardian című londoni lap szerkesztő­jét és több kérdésre vála­szolt Nasszer kijelentette, hogy Egyiptom csak akkor hajlan­dó felújítani diplomáciai kapcsolatait Angliával, ha az utóbbi véget vet a rhode­siai telepesek lázadásának. Á CIA tevékenysége Vietnamban i Moszkva (TASZSZ) Jasznyev, a Pravda. ausztráliai tudósítója Ismerteti azt nyilatkozatot, amelyet Bartos amerikai repülő adott fogságba Harry Stein újságírónak. Bartos nemrégiben érkezett Ausztráliába szerződéses munkára. A nyilatkozatot a Tri­büné című ausztráliai lap közölte. Bartos néhány évet töltött Dél-Vietnamban, ahol szer­ződéses alapon teljesített szolgálatot a Vietnam Air Trans­port légitársaságnál. A társaság csupán a CIA (Központi Hírszerző Hivatal) vietnami fedőszerve. Gyakran vittem ilyen embereket repülőgépemen, mondja Bartos. — Az egyik Vietnamban tevékenykedő CIA-főnök egész csomó fényképfelvételt mutatott nekem áldozataikról. Azzal dicsekedett, hogy ő gyilkos különítmé­nyeket küld az ország valamennyi részébe és addig nem fizet nekik, amíg nem kap tőlük az áldozatokról fényké­pet. A gyilkosságért járó szokásos vérdíj 20 amerikai dol­lár. Az amerikai pilóta a továbbiakban, elmondta, hogy a CIA egyik leszámolási módszere: repülőgépből nagy ma­gasságból kidobni a foglyokat. Az amerikai helikoptereken Amerikai forrás szerint általános módszerré vált ez, amit „nagy szórakozásnak" amerikai repülőgépek hétfőn tartanak. Indira Gandhi sajtóértekezlete • Delhi (TASZSZ) Indira Gandhi, India mi. niszterelnöke kedden sajtó­értekezleten számolt be a Szovjetunióban. Jugoszláviá­ban és az Egyesült Arab Köztársaságban tett látoga­tásáról. Moszkvában a szovjet ve­zetők kijelentették — mon­dotta — szeretnék, ha mi­előbb rendeződnének a kap­csolatok India és Pakisztán között és kedvezően fogadták Indiának azt az eltökélt szándékát, hogy a gyakor­latban is megvalósítja a tas­kenti nyilatkozat rendelke­zéseit. Kérdésekre válaszolva az indiai kormányfő aggodal­mát fejezte ki a vietnami helyzet miatt és kijelentette, hogy a békés rendezés érde­kében haladéktalanul be kell szüntetni Észak-Vietnam bombázását. A szovjet leszerelési javaslat vitája • Genf (TASZSZ) A leszerelési bizottság ked­di ülésén a nukleáris fegy­verek elterjedésének meg­akadályozásáról folyt a vi­ta. Robledo mexikói megbí­zott összehasonlította a szovjet és az amerikai szer­ződéstervezetet. Kijelentet­te. hogy országa kedvezően fogadta Koszigin szovjet kormányfő üzenetét, amely­ben kijelentette, hogy a szovjet kormány hajlandó a szerződéstervezetbe felvenni egy olyan cikkelyt, amely megtiltja nukleáris fegyve­rek alkalmazását a szerző­dést aláíró olyan nem nuk­leáris államokkal szemben, amelyeknek a területén nin­csenek nukleáris fegyverek. Robledo javasolta, hogy a szerződéstervezetbe vegye, nek fel egy új cikkelyt, amely szerint az államoknak a világ különböző részeiben joguk van atomfegyvermen­tes övezeteket létesíteni. Az amerikai megbízott art a hiedelmet próbálta kelte­ni, hogy a Szovjetunió, nem pedig az Egyesült Államok a felelős azért, mert nincs előrehaladás a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására vonatko­zó szerződést illetően. Újabb ősszel űzcsek az USA-ban # New York (MTI) A hírügynökségi jelenté­sek újabb összetűzésekről számolnak be az Egyesült Államok három nagy váro­sában, megerősítve art a vé­leményt. hogy a múlt heti chicagói zavargások nem te­kinthetők elszigetelt esemé­nyeknek. Az Ohio állambeli Cleve­land várocában hétfő este a rendőrség brutálisan támadt háromszáz néger tüntetőre. Az összetűzés során fejlövés érte Joyce Ornette 26 éves néger fiatalasszonyt, aki sé­rüléseibe belehalt. A kövek­kel és üvegekkel védekező tömeg megsebesített négy rendőrt New Yorkban, Harlemban és Brooklyn négernegyedé­ben szintén összetűzésre k»­rült sor. A Florida állambeli Jack­sonville-ben mintegy 350 né­ger vonult fel hétfő este. hogy átnyújtsa panaszlistá­ját a város vezetőségének. Ebben követelték többek kö­zött, hogy több néger rend­őrt alkalmazzanak és tilta­koztak a munkásfelvételben alkalmazott faji megkülön­böztetések ellen. A gumlbo. lókkal és könnygázbombák­kal fellépő rendőrség szét; oszlatta a tüntetőket. Szimpátiatüntetések Sukarno mellett • Djakarla (MTI) Az AP hírügynökség je­lentése szerint az utóbbi na­pok során összetűzésre ke­rült sor Közép-Jávában Su­karno elnök hívei és ellen­felei között. A térségben, amely a hírügynökség sze­rint Sukarno híveinek jelen­tős központja, egymást érik az utcai verekedések, éjsza­kai összecsapások és tünte­tések. Egy katonai szóvivő szerint az összetűzéseknek egy halálos áldozata ós több sebesültje van. A zavargá­sok a jelenté® szerint Djog­djakartában és Sukakartá­ban voltak a legjelentőseb­bek. SZABÓ LASZLÖ: Orvtámadás és visszavágás 0 1941. december 7-én a japán légierő min­den előzetes hadüzenet nélkül megtámadta az Egyesült Államok legnagyobb csendes-óceáni támaszpontját, Pearl Harbourt A támadás, amelynek következtében több mint háromszáz amerikai repülőgép és a csendes-óceáni flotta túlnyomó része megsemmisült, maga után vonta az USA hadbalépését és a második világháború csendes-óceáni frontjának megnyitását. (Pearl Harbour a Hawaii-szigetek Oahn-szigetén fek­szik.) Az egyre terjeszkedni akaró japán imperializ­mus ezt a nagyméretű támadást már évekkel előbb előkészítette. Az amerikai földrészen fél­évszázada letelepedett japán koloniák tagjaiból olyan hírszerző hálózatot épített kl, amellyel ke­vés ország dicsekedhetett. Ez a szervezet, a Pearl Harbour-i támadást megelőzően, már egy jó fél­évtizeddel előbb mozgásba jött, mégpedig egyet­len cél érdekében: Japán állandóan tudni akar­ta, milyen amerikai erők mozognak a Csendes­óceán térségében, hogy egy elkövetkező hábo­rúra ennek megfelelő ellenőrt készíthessen fel... 1940-ben a San Francisco-i világkiállításon egy különös „intézmény" csalogatta a kiállítás lá­togatóit. A cégtábla ugyan nem sokat árult el. mert mindössze ez állt rajta: „Művészi fény­képészek modell-tetúdióia", viszont amit benn le­hetett látni, már inkább ... Csekély belépődíj ellenében bárki bemehetett. Egy fiatal nő vette » Részlet a szerzőnek a Zrínyi Kiadónál ősszel meg­jelenő könyvéből. át a kabátot, aztán megjelent a tulajdonos és a belső fiatal hölgy üldögélt. Amikor vendég ér­kezett, mindhárman ledobták magukról a se­lyempongyolát a látogató elé lejtettek. Néhány beállítás, és máris kattant a fényképezőgép: bár­ki lefényképezhette a meztelen modelleket. Öriási volt a forgalom, és a tulajdonos, bizo­nyos A1 Blake, közismert amerikai artista elége­detten dörzsölgette a kezeit. Blake. ez a kiöre­gedett artista, úgy érezte, össze tud szedni any­nyi pénzt, amennyi a nyugodt öregkort fedezi. Pedig valamikor milyen jól ment neki: még az­zal is óriási pénzeket keresett, hogy tökéletesen uralkodva izmain, a nagy szabóságok kirakatai­ba helyezett próbababák közé állt, s a járókelők — a kellő nyeremény reményében — „totózhat­tak": melyik a baba és melyik az élő ember. .. Blake ezzel a képességével megszerezte magá­nak Amerikában a „robotemberek királya" cí­met. De aztán ahogy öregedett, úgy csökkent iránta az érdeklődés, s persze ezzel együtt a pénzbeli honoráció is. De talán ez az ötlet a meztelen lányok fényképezésével. Ismét „be­vág ..." S valóban, a San Francisco-i világki­állításon gyorsan híre kelt. hogy csinos, fiatal, meztelen lányokat lehet néhány centért fényké­pezni a „Művészi fényképészek modell-stúdiójá­ban". Blake éppen egy látogatót bocsátott el. amikor egy zömök, ötven év körüli japán férfi lépett a stúdióba, nyakában az elengedhetetlen fényké­pezőgéppel. Ezekben az években amerikai föl­dön azzal lehetett megkülönböztetni a japánokat és a kínaiakat egymástól, hogy az előbbiek, bár­milyen nyomorúságosan is éltek — mindenütt fényképezőgéppel a nyakukban jelentek meg. S ha már itt tartunk, elárulhatjuk azt is. hogy ezeket a gépeket egyetlen Amerikában élő ja­pán 6em maga vásárolta, hanem ajándékba kap­ta, mégpedig — ismeretlen feladótól. S a nagy­lelkű ajándékozó — amint ezt már tudjuk — a japán hírszerző szolgálat volt, amely elsősorban a faji hovatartozásukra apellálva, tízezer számra dojgoztatta, mint kémeket a világ különböző tá­jaira letelepedett honfitársakat. A zömök japán férfi, miután belépett a külö­nös stúdióba, néhány felvételt készített, aztán jól szemügyre vette a tulajdonost... — Mi már találkoztunk valahol — mondta an­golul, némi amerikai akcentussal. — Nem hiszem ... — válaszolta Blake. — fen nem emlékszem önre. Bár. ha meg nem sértő­dik, az én szememben a jellegzetes japán voná­sok elmossák az egyéniséget... A tulajdonos észrevette, hogy az ötven év kö­rüli férfi arca egy pillanatra összerándult, ezért újra és újra bocsánatot kért tőle, hangsúlyozva, hogy nem volt sértő a szándéka. — De azt nem tudom, honnan ismer... Öh, talán az egyik filmbeli, szerepemből emlékszik rám — csapott a homlokára Blake. — Igen, va­lószínű ... Chaplin filmjében, a Shoulder Anná­ban léptem fel, még 1917-ben ... — Ugye, mondom, hogy találkoztunk vala­hol ! . .. Meg is van: én voltam Charlie Chaplin komornyikja... Nem a filmen. a valóságban. Torzitohi Kono vagyok — mutatkozott be a zömök kis japán Blakenak. A két férfi néhány percig ezután a közös em­lékékről beszélgetett, majd Kono, már távozó­ban, még így visszaszólt a tulajdonosnak: — Hogy-hogy már nem szolgál a flottánál. Mister Blake? — kérdezte. — Mintha egyszer ott szolgált volna... Nem? — De — dadogta Blake, s fogalma sem volt. honnan tudja ezt a japán. De meg sem kérdez­hette, mert Kono így folytatta: — Sok pénzt kereshetne, ha most a flottánál lenne ... — s eltávozott. (Folytatása következik) 2 DÉL-MAGY ARORSZAG Szerda, 1966. jullu® 20. i

Next

/
Thumbnails
Contents