Délmagyarország, 1966. június (56. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-12 / 138. szám

r GERGELY SÁNDOR A kétkezi munkások írójáról Pintér Jóaseí: Lesnói házak MÁRKI IMRE VERSEI r Alku az álmokkal Álmatlanság Visszadöbbenjek, keserű kudarctól, Bontva bús álmok kusza sziláit ki?! Dóré prédálgat pazarolva kincset, Pénz az idő is. ösztövér )uss pört nem akaszt nyakamba. Csacska hold tud csak mese-holdjaimról; Kósza, pletykás szél ptinnyaí hahotizza: Gazdag a költő! Fórumok forró diadalma másé. Harmatos vágyak deli szüze másé, Hír, tekintély, rang ragyogása másé, Minden a másé! Könny, oerejféfc. t<ér patakokban ömlik, Záporos jajfal sikolyok zokognak, Mennyköves nltldm haragot halált oszt, Mind az enyémnek! 'Alkuszom méals ravasz ötletekkel: Balga hajt barmot legelészni jégre. Hány üres zsebnek teli, szítt a titka. Eletem: álmok. Zord bilincsekből kalapálva kardot! Csattogó szárnnyal születik szabadság Áldva ujjongják az egész világon: Felszabadító! Téli gondoktól menekülne kamrám, 'Törpe töprengés magasodna tetté, Töltené színig feledés kupáját Isteni álom. Búfetejtésben, sugaras reménység Gonitalanságban lobogó vidámság Férfias tériben dagadó önérzet Mámora izzik. 'Alkumat kötném: ne kerüljön álom. 'Álmomat kérném: ne könyörögjön alkut. Alkuját s álmát gyönyörű mesévé Zengi a költő. Hajszás keservet álom édesít... Békét kötnék az álmok istenével: Dérült nyugalmak magvát hintené el; Kemény dió, hogy ossza mézeit. Feküdjem későn, ébredek korán ... Szelíd álomba ringató fuvalmak Makacs szememre csak ritkán suhannak Álmatlan éjek torlódó során. Vergődve vívok töprengő tusákat; Az elmém: zagyva szálakat kuszáJgat, A lelkem: ádáz falkaűzle dúvad. Lidérc, vagy nyű, mi véremen zabál? Álmatlanul hej, addig tart a bál, Míg veszni indult testem összesuvad. Mentegetődzés Száj, szitokra születve: szitkozódik; Ajk, fohászra teremve: zeng imákat: Van, kit földi javak varázsa csábít; Van más, kit csak az ég derít reményre; Rám poéma szitál gyönyört, meg álmot... Régi sok sebemet kötözd be csókkal, (Közben új sebeket ne hányj szememre!) Edes balzsam a csók keserves ízen, Mit boszorka kevert ravasz röh.jjel — S mit kudarc keserít epés ec té... Vlg, ki telt kamarát sürögve járhat; Kincsnél nincs komorabb be tti é lek Csap le Vad keselyű szelíd galambra: Éhezők panaszán remegve sírok, Jajszavát rianás hasítja lelkem... Drága hitvesem, úgy gyötör makacs hit: Törtető lihegés javít szerencsén. Tévedés, aranyom! Hiába küzdök: Baljós csillag alatt, örök pecsétül, Ferde sorsom igát nyerítve nyögni.. Bűvös áfiumok hol illatoznak? Titka mélybe merül? Magasba kúszik ÖCeán se füröszt meg ennyi könnye' Üstökös se lobog derűs csodákat! Pusztulásba taszít a Sors hararja, V

alaha — ném sokkal a felszabadulás előtt — ha nagyritkán írói, irodalombarát társaságban Tömörkény neVe szóba került, furcsa bizonytalanságot, szinte szorongásfélét éreztem. 1914 júniusában érettségiztem Sopronban, a maturáló osztály s az iskola egyik legjobb „irodalmára" voltam, de Tömörkényről nem tudtam semmit. Kitűnő irodalomtanárunk — költő és tankönyvíró — soha nem beszélt nekünk róla, mi még Jókain, Vas Gerebenen, Hercsegen, Pékáron, Petőfin, Aranyon, Kiss Józsefen, Pósa Lajoson, Szabolcska Mihályon nevelkedett „végvéri" diákok, se tankönyvben, se könyvtárban, se az önképzőkörben nem találkoztunk a nevével. 1910-ban hónapokon át. átmenetileg, harctéri szolgálatra nem beosztott egyéves önkénfr'ként kerültem Szeged, re. Féléves hivatásos újságírói múlttal be-belátogattam a Szegedi Napló Dugonics téri szerkesztőségébe, amelyet akkor Móra Ferenc vezetett.. Sok színes riportom jelent meg a lapban, amelynek szerkesztőségi szobáiban gyakran találkoztam Cserzy Mihállyal, Sz. Szigethy Vilmossal és Ortutay Istvánnal. Bejárt-e, nem. jártáé be a Naplóhoz Tömörkény, nem tudom, de én sose kerültem össze vele. Írásait bizonyára olvastam, mert nemcsak mindennapos olvasója voltam a napilapnak, hanem sok ráérős időmben, a szerkesztőség valamelyik csöndesebb zugában, az újság sok bekötött évfolyamán is átrágtam magam. Bizonyára sok Tömörkény-Írás is szemem elé került, de nem hatottak rám, mert nemcsak c yetlen írására nem emlékeztem, de sok-sok évig Tömörkény neve sem raktározódott agyamba. Később, vasy hat év múlva, amikor háborús szemsérülésemből úgy-ahogy kigyógyulva, újra olvasásra adhattam magámat, és válogatás nélkül faltam regényt, verset', novellát s könyvtárakban napilapok és folyóiratok évfolyamait, bizonyára találkoztam Tömörkény írásaival — de újra csak benyomás nélkül múlt el ez az újabb összefutás. Es nem emlékszem rá, hógy korombeli kezdő írókkal, kritikusokkal vagy az idősebb író-nemzedék egyetlen egy tagjával Tömörkényről beszéltünk volna. Pedig akkoriban számba vettünk mindenkit, aki a magyar irodalmi életben, a jelenben s a közelmúltban számított. Űjabb évtized telt el... Emigráns voltam. Moszkvában éltem, s valaki, elvtársam, Magyarországról jőve, ajándékot hozott: könyveket, újakat s régebbi kiadásokat. Tömörkény István stOtetétének ltM. CvfaíaUÍajAHl e-rtilékkáttyvpt .lelerttet míg a s?pstertl váH)sl laitárs mflvriOdráünyi tisztáivá ás A Tfttnarkvnv fertilék&líöltti*. OttójtHv Sitvlnv nlállhl (Iását ír emlékkönyv «ter» kesztairtck kávását-e fátái s most lápunkban kt>rU1 íl9szBr » nyilvánossá* ele. Tömörkény-kötét ls volt köztük. Ma már nem tudom, kinek a gondozásában jelent meg. Az elbeszélések címére tartalmára sem emlékszem, de olvasásuk közben s a kötet olvasása után, el-eltünődtem azon, mi lehetett az oka, hogy Tömörkény eddig nem érdekelt? Hamarosan ráébredtem arra is, hogy nemcsak előző éveim kritikai fogyatékossága okozhatta e-zt a közönyt, s nemcsak a Tömörkény-Írások gyűjteményes kiadásénak a hiányán épülhetett a magam s a magyar olvasóközönség tömör tájékozatlansága! Persze, most már hamarosan megtaláltam az eredő oköt s bűnt! A magyar irodalmi szervezetek, a különféle irodalmi társaságok, a napilapok s folyóiratok beteg élet- s irodalomszemlélete formálta s teremtette meg a magyar irodalmi közvéleményben ezt a vakságot, amely többek között ezt a különöskülönös nagy írót, Tömörkény Istvánt is, jóformán az irodalom perifériáira, néha még azon is túlra szorította, száműzte. Az írásom elején jelzett szorongás csak a felszabadulás két évtizede alatt oldódott fel, akkor Is csak részben. Most ugyan nagyjából már elolvastam Tömörkény szépirodalmi hagyatékát. Most meg állandóan felvetődött bennem a vágy, amely megkísért ma is, hogv megmagyarázom másoknak ls, magamnak ls, miért nem hatott rám és másokra az a kevés Tömörkény-írás, amely annak idején a közöny ellenére is áts beszivárgott a nép- és trorialomellenes szemlélettel körülbástyázott irodalmi közvélemény táborába. T

őmörkénr nagv írásművészete nem vitás! De ki kellene mutatni a különös és nagy író magánvosaágának az okát- Mert nemcsak az értetlen kör ítélte magányosságra Tömörkényt, megfosztván korlátoltságával a világot, elsősorban a magyarul beszélő világot attól az emberiességet sugárzó művészettől. amelv a tömörkényi alkotói szemléletet olyannyira jellemzi. Fs nem is csak erről van szó! Kutatni kell. s ki kell mutatni azokat az okokat, is. anielvek miatt az nlkotó-teremtő Tömörkény István — maga ítélte magát magány osságra! Ián a hivatalában? De hisz az előbb, amikor kivette a Százast... Igen, akkor még nem érezte, hogv a borítékból hiányzik. Feltétlenül meg kellett volna éreznie már az előbb is. A láhv ott kuporgott a fotel ölében, tves lábát felhúzva, állát a térdére támasztotta. Tiszta, átható a tekintete, mint amikor elhatározta a férfi,: ném akar semmi mást, csak segíteni a lánynak, hogy visszajusson szüléihez. „Lehetetlen, hogy éppen ő vegye el" — gondolta a férfi. — Ezernégyszézhúsz — számolta ismét. — Érdekes ... Magának adtam száz forintot... Ezernyolcszázhúsz volt. Hiányzik háromszáz... Egyszerűen nem tudom, hová tűnt,.. A lánv zavartalanul nézett a férfi szemébe. Mint aki kérdezné: „Hát én honnan tudjam?" Csak a szemétel kérdezett. Különben hallgatolt. A férfi tovább morfondírozott magában. ..Hiszen majd mindig bent voltam a szobában. Amíg az ételt behoztam? Az nagyon kis idő. S a lany nem is tudta, hol tartom a pénzem. Előbb bizonyára a tárcában keréste volna . .. Többre meg nem akadt ideje." Nem értett valamit. Egyszerűen azt, hogv ő elhagyhat, vagy hogy tőle valaki elvegyen pénzt. Élete tisztességben telt el. Nem vett el senkitől semmit, s nem is lalalt, mint ahogy ezldáig nem is veszített el. „Éppen most?" — rémlett fel benne. S hitellenkedett. — Nem értem — hajtogatta. — Ném értem. — Valahol kirántotta a zsebéből — vigasztalta á lány. — Megesik az... Egyszer én is hagytam él így pénzt. — Mért épp háromszázat... Mért mind a három százas volt, ha már ki is rántottam? — Ilyen a véletlen — sóhajtott együttérzöen a lény. Ahá! — jutott eszébe a férfinak. — Amikor tusoltam. Az legkevesebb, öt percig tartott. S mert hirtelen haragot is erzett („Még hogy én kirán(Fehér Kálmán raj za) tok három darab százast a zsebemből?"), a szemébe mondta: — Valaki kivette a zsebemből... Itt... Márpedig itt csak maga volt... Senki nálam nem járt ma. csak maga! — Ezek szerint...? Pám gondolt? — s mint, akibe tűt szúrtak, úgy pattant talpra a lány. — Én semmit nem gondolok! Csak következtetek. — Azért, mert elfogadtam a segítségét. i. mert Ilyen helyzetben vagyok? Akkor már lopok ls? — kiabált nekivörösödve a lány. — Miért kiabál? — mordult fel a férfi. — Nekem lenne hozzá jogom, otthon is vagyok, meg a pénzem... — Motozzon meg! — sírta el magát a másik. — Itt van! — s kopott kis retiküljét az asztalra borította. Kiforgatta kabátja zsebeit is. — Tessék, nézze meg... Nem hiszi? — kibontotta blúzát. — Nézzen végig! Ahol akarja. — A blúzból kibukott a lány melle. Megoldotta szoknyáját ls. — Nézzen végig! — sírt a lány s Ott állt a férfi előtt csaknem meztelenül. — Nem! Nem így gondoltam... — mentegetőzött a férfi. — Igazán nem... — Látni akart...? — nézett rá könnyekén át a lány. — Tessék, keresse a pénzét! A férfi undort érzett a torkában. Szégyellte magát nagyon. És sajnált valamit. Nem a pénzét Azt. hogy ez az este. mely olyan szépnek és jóságosnak ígérkezett, ilyen közönséges lett. — öltözzön fel — szólt rá a lányra. — Gyorsan, kérem! A lány felöltözött. Minden egyes ruhadarabot kifordított, majd meglengetett. — Visszaadom ... — mondta halkan — a százasát. Nem fogadhatom el magától. Ezek után. — Szüksége van rá — mondta a férfi. S amikor a lány az ajtó előtt állt már, megfogta a két karját. óvatosan, csak a kabátja ujjat. — Ne haragudjon, kérent — s ahogy jó erősén megszorí• totta a lány karját, érezte, hogy a félhajtótt katoátui.iban papír zizeg... A lány most is tisztán s áttetszően nézett a szemébe. Hirtelen elválasztódott benne az undor és a sajnálat és olyan gyengének érezte magát, mint még soha. — Tévedtem — mondta. Tévedtem. — Maga sem tudta, hogy mire érti ezt a tévedést. Gyorsan lefeküdt, s ügy érezte, nagyon fázik. Van valami mélvségeeefi megható Tömörkény alkotó! felfogásában. A kétkézí dolgozók: tanyai emberek. ha« 1 ászok, tiszai hajósok, zsellérek, kubikosok szörnyűségesen nehéz életének az ábrázolását szokatlanul — szinté áhítatosan — gyengéd hu* mórral vonta be. Ezt a lélek legnemesebb rezdüléséiből fakadó halk derűt értet, len kortársai eöregábott* torzításnak érezték, Dehet. hogy az én bizonytalankodásomnak. afnelvét amolyan „bűntudat"-félé formálhatott szorongássá, talán az akkori közízlés Volt a szülője. Én sem érléttém meg, sőt elítéltem az alkotói módszert, amelv azt a szörny! életet, amelyben a tömörkényi teremtmények nagy része élt. néha adomázó, néha tréfálkozó körítésben tálalta. Ma már hiszem-tüdom: at akkori kort. társadalmi viszonyait s bennük az írói lehetőségeket latolgatva* enélkül a könnyes-hurtfkrf nélkül Tőmörkénr mondanivalója: a szegén vem bérek testi és lelki ktuzsorázóttBága az olvasónak elviselhetetlen lett volna. Tömörkény talán az elromlott ízlésű olvasóközönség „éberségét" kijátszva ebbe a csipke finomságú humorba burkolva közölte nemcsak a mai nemzedék előtt, dé még Tömörkény kortársai előtt ls Ismeretlen magvar valóság légkörét s a benne fuldokló „népek" mindennapját. A századforduló agrárszocialista szárnvcisaoásal Tömörkényt is megérintették. A Sztrájktanyán című elbeszélése nemcsak igazolja ezt, hanem Tömörkénynek a szabadságmozgalom Iránti szimpátiáját is jelzi. Több Írása — s köztük n legjobb novellái — közvetve, a leleplezés eszközével segíti a kétkezi munkások osztálvharcátNem, nem az elnvomás, a ki. zsákmányolás módszereit érzékelteti, nem ls az elnyomó, a kizsákmányoló portréját rajzolja meg. hanem „csak" a kizsákmányolás, az. elnyomás hatását, anvagi és szeltárni következményeit mutatia fél a magyar irodalomban ismeretlen, szomorkás humorral és féltés azonosulással a szegény sjegenyékkel... Tudott, tudhatott Tömörkény a forradalmi mozgalmakról. Rövid életének utolsó írásai közül való a Mihály és a fáradalom. Ebben a rövid. halk írásban Vaszllij, az orosz hadifogoly, akit a fogolytábor munkára adott kl, a hírre, hogv Oroszországban elkergették a Cárt, megszűnik engedelmes rabszolgának lenni, megtagadja á további robotot. S a gazdának rohan... De Vaszilij „fórádalma" csak tiszavirágéletű, s Vaszllij újra nagyon csöndes legénv lett. Nem a megtorlástól ijedt még. hanem valaki a sorstársai közül — aki bizonyára értett valamit a forradalmi harcok menetéből — megmondta neki, hogv ez még nem a ..fóradálóm". mert még az se igaz, hogv felakasztották a cárt... Vigyázni kell. nem szabad elsietve igazi arcot mutatni. Talán ez a kis novella is kulcs Tömörkény irodaloméi életszemléletének megértéséhez. Néhénv mondattal felvillantja a „fóradalmat", utána rezignáltán legyint: hátha mégse az ... S' ok mindent közölt velünk a századforduló életéről Tömörkény, Nem véletlen. hogv emberséges ,,néoeiről" szóló mesteri híradását csak szocialista társadalmi viszonyok között élő „népek" értékelik éa értik mag igazán. Vasárnap. 1966. június 12. OEL-MAGYARORSZAG J