Délmagyarország, 1966. június (56. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-12 / 138. szám

TAJERTEKEZLET n *G¥ EASKLd Dél MAYER GYULA KARIKATÚRÁJA VASÁRNAPI iiniiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiniiiihiiiiiiiiiiHUiitiiii könyvszemle Mérni a mérhetetlent Lungysl József írásai ' Ez év augusztus 4-én tölti be hetvenedik életévét Lencyel József Kossuth-díjas író. s ezzel csaknem egy időben köszönti Őt a magyar Írótársadalom félévszázados költőt, írói Jubileumén. E kettős évforduló alkalmából adta közre két vaskos kötetben összegyűjtött munkáit Mérni a mérhetetlent címmel a Szépirodalmi Könyvkiadó. Elbeszéléseket, filmeposzt, esszéregényt. meséket, verseket, történelmi riporté zst (Visegrádi utea), útinaplót (Keresem Kína közepét). és regényeket (Prenn Ferenc hányatott élete, Üjrn a kezdet, Treud Richárd ttallomnífll) — egy kommunista meggyőződésű, számtalan próbetételt kiálló művész szenvedélyes hitvallását. Egyik méltatója írta róla: ^Az utóbbi idők magyar irodalmában alig van hozzá hasonló nyíltságé, szenvedélyességű, vitatkozó író — minden egyes leírt sora nyílt kiállás valami mellett és valami ellen. Lengyelt humarázmusinak igazsága és szenvedélyesség® tette elfeledett. Csak Irodalomtörténeti érdekességül íróból eleven, nagyhatású alkotóvá". Humanizmusa, szcnvedélycsségc nyilatkozik meg a szibériai élménykörről szóló elbeszéléseiben, s újabb tematikájú novelláiban egyaránt. Azt vizsgálja, miként tükröződnek a lélekben, az öntudatban, a különféle események, a nehéz kritikus helyzetek, megpróbáltatások, s az. íváBok sommája: azok mararinak meg, akik meatartjak — legnehezebb körülmények közt is emberi méltóságukat. Az Oldás és kötés címet, adte az új novellákat tartalmazó ciklusának. Ezekben az elbeszélésekben is. mint a harmincas években Írottaknak n helytállás emberi körülményeit. következményeit feszegeti, a helytállás, a munkában önmagét megtartás erejét dokumentálja. Még jól emlékezünk például a címadó novella —, amelyből film is készüt - Adámfl professzorára. A hetvenhárom éves professzor, aki — miként a hír keringett róla — „siettében a cipőjébe vizelt, mikor nem találta azonnal az. éjjeli edényt", s akli „remegős házi ereklyeként" tartottak számon — mesteri kézzel nyitotta fel a aúlyoe beteg hasüregét és hajtotta végre a« operációt... Lengyel József szűkszavúan és mégis sokrétűen ábrázolja hőseit: írásaiban minden ténynek, mozzanatnak Is jelentősége van. Stílusa Igen vonzó. A Mérni a mérhetetlent gyűjteménye nemcsak kitűnő olvasmány, de az egyes korszakok jellemző irodalomtörténeti dokumentuma ia. I* O Barérti laios Suhanó kocsik karavánja fogta körül a szolid homlokzatú művelődési házacskát, mely otthont adott a tájértekezlotnek. Az autók között vezető férfiak nyüzsögtek, kövérek, soványak, kopaszok és dús fürtű javskorbeli negyvenesek, csillogó hajú veteránjelöltek, többen valamilyen magas kitüntés közeli várományosai, vagy éppen tulajdonosai. A kavargó emberseregl n csak egyetlen azonossági jelet véltem felfed- trrl. Az ülepén mindenkinek fényes volt a nadrág, tanúskodván arról, hogy rendes hétköznapi értekezletre járó ruhájukban jöttek az emberek. A sofőrök, mint puszi pajtások üdvözölték egymást. Egy-kettöre társaságok verbuválódtak s a tegnap vagy azelőtt megzavart ultiparti befejezésén tüsténkedtek. Az értekezlet rendezői is itt voltak, közmegbecsülésnek örvendő nagy tudású, vezető emberek. Láthatóan azonban nem ne' kik volt a legtöbb rajongójuk, hanem annak a fiatalnak éppen már nem mondható, de még mindig bájosan szép, érett, piros almára hasonlító büfésasszonynak. Bodegáíftt ügyszólván kifosztották, pedig láthatóan az asszonykának volt már némi tapasztalata abban: miként készüljön fel egy olyan eseményre, melyen egy egész táj vezető férfiainak színe-java találkozik. Künn az assaonyka hátamögötti udvari ajtó előtt csaknem az eresz aljáig értek az egymásra halmozott sörösládák. Káromnegyed órás késéssé! végre is sikerült az értekezőket asztalhoz kényszeríteni. A tárgy előadója irgalmatlan hosszú beszédet mondott. Közelmúltban milliós példányszámban megjelent újságcikkek tartalmát mondta fel. Olyan nagy. számokat emlegetett, hogy mire a tízesekhez és az egyesekhez ért, a hall -üóság közül tán kettő sem tudta volna megismételni a milliós számjegyek értékét. Egy nagyon helyes fiafalasszony mellett ültem. Tőle mór az első negyedórában kénytelen voltam megkérdezni, hogv nem Kalocsán született-e véletlenül? Mire ő határozott nem-mel felelt — Akkóf nem is értem, hogy miért éppen a kalocsai pingáló asszonyok olyan híresek, Az én kedves szomszédom ugyanis olyan gyönyörű tulipánokat tearózsákat, meg mindenféle virágokat tudott rajzolni, hogy szerintem neki a legjobb magyar népművészeti szalonokban, külországokban kellene képviselnie színeinket A tartós műélvezet után egy sunyi tekintetű kis emberen akadt meg a szemen;. Miért ls néztem éppen őt? Még az értekezlet előtt egy kedélyes söröző társaságban azt beszélték róla, hogy a napokban írták alá a minisztériumban a menesztő levelét. 0 azonban erről még nem szerzett hivatalosan tudomást, különben nem volna itt. Bár a menesztés bizonyos lehetett, mert törvényes kinevezett utódja is ott volt már mellette, a kis ember jóízűen aludt. Álmatlan éjszakája lehetett. Mellette a hosszú fehérrel terített asztalsorok mögött még sokan aludtak. Ám nem mindenki egyformán húzta a lóbőrt A kis ember feltámasztott koponyával magasra tartott önérzetéé ábrázattal. Mások előre!: kott fejjel, nagyokat bólogatva helyeselték a szónok minden gondolatát, még akkor is, amikor az, szünetet tartván, vizet ivott Meg nt mások egészen leborultak az asztalra, de ők se egyformán. Volt, akinek a feje előrenyújtott öklén az asztal közepén pihent, mások meg csak az asztal szélére hajoltak. Nos, a szocialista építés álmodozóinak ez utóbbi típusa ragadta meg leginkább a fantáziámat Ideges mocorgás, olykor prüszkölő fulladozás, néha meg kuncogás kísérte álmukat. Mikor felkapták a fejüket afeukon az álmosságnak nyoma sem Iái.szőtt Inkább nagy lélegzetekben szedték a levegőt, mintha vízbehalók lettek volna. Valami óramű pontosságú követkeRámjöttek virágaid sebfiek, égek szerelmem, millió fölösleg fogaddal utamat beültetted, csontig leeszed cipőmet, hiába kérlek. kínommal a delet felfodrozftad s pengeted akár a végzet, de én elérlek. eröm az elvemért szerelem, füstölhet a teljes világ vélem, válhatnak talppá a térdek, de én elérlek, de hajad sebemre leszáll, bekötsz vele, fekszem selyemben s félve oldoz el a halál szerelmem, jaj szerelmem'. BEDE ANNA zetességet ls meg lehetett figyelni aWban, mikor kl hajtja le a fejét és mikor ki emeli a magasba. Meglesvén, nem kefiéne-e már tapsolnt Imígyen ágaskodott fel bennem a nyomdafesték-fogyasztók kis ördöge: égesse kl a ZBcbom a hnlhntatLanság pitvara előtt sorbaállásra feljogosító igazolványom, ha ennek a ritka tüneménynek nem találom meg a nyitját Miközben kedves kfs szomsaédasszonyom még csodásabb kompozícióba fogott észrevétlen az asztal alá csúsztam. Amit olt láttam, attól akkorát rfkhántottam, hogy kfshíján odafenn is meghallották. Az anyátok, megálljatok! Az asztalok alatt sörösüvegek tömkelege állott nagy összevisszaságban. Más üregek pedig mint a gyümölcs a fán csüngtek sorban a dcs/.\alapolt alján. Az asztalszélre borult fejek szájnyílásai lent kibelezett mofém-ceruzákbafl folytatódtak olymódon, hogy azok alsó végei egy-egy nyújtott nyakú sörösüvegben végződtek. Odafenn a felyilégban a szónok éppen a társadalmi tulajdon védelméről beszélt Arról, hogy e percekben ls hányan és hányan lopnak valahol. Ugyancsak ráhibázott az elvtárs. Loptak hát, méghozzá a szeme előtt, éppen az ő drága idejét lopták. Az asztal alatti kirándulásom mezejéről valaki visszaszólított A fülembe súgta, hogy odakünn a büfében megalakult a „veterán értekezletre járók szocialista brípád ja". Talán érdekel a téma. A söntésbe nyílt a klubszoba ajtaja, belestem rajta. Régi barátom, egy csonka kezű üzemi vezető éppen a „dögöket" szedte össze. Aztán kiment. Amikor visszatért, italt nem hozott Csak egy híre volt. — Emberek csajkára! Odakinn megfőtt a paprikás. — Hát nem aranyos? — szólt valaki Künn a budiban végül annyit jegyeztem fel a notészomba: derék, sok értekezletet megért, jobb sorsra érdemes emberek! Könnyítenek ök a sorsukon.!: CSÉPI JÓZSEF Ha másnak születünk Talán az elsö mozdulat a ciprus-istennek eáött. kögú la-monstrumak előtt a sziromfüggörtyök alatt V<m a legelső tminlát a jelzésteien ÉJ előtt az amorf ámytömbdk. igen az lehetett hibás Ha más rétegben kezdfOk él talán ha oldozást hozó ha máshogy ér hozzád a sző hogy hívtalak hogy menni (kell Az űrbe lökött Irutyadög olóriásan izzik ragyog unottan rugdaljuk tovább a porbahullott csillagot Az angyal hogyha földre fszm csalódottan lépünk tovább a csavargóhoz aki áll a gödörben s hagymát zabál Mennyi félig szőtt szó (maradt a lesöpört észtét alatt ha kimegyünk a tzél lehüt de neved zúgja mindentItt Talán ha másnak szfíJettMk Köd lepte mz utca nevét hajolj hozzám dermeszt az éf a szád Zuhansz Semmi se (véd O 3ZABP TASZL/B Legszebb ágam •M Legszebb ágam, elhajoltál m lombjaid szeszélyes árnya másnak terül udvarára, másnak gyönyörére szolgál Ott hivalkodsz, ott kínálod csókom-öntözte virágod, mit kertem magának őrzöttt másnak érleled gyümölcsöd » s elfeledni ha kívánlak, ki kell vágnom egész fámat! J CSALÓDÁS Az utca sarkán állt a lény. Egyszerűségét az tette különössé, hogy sírt Sírhatott volna másvalaki is a tízezrekből, akik ott sétáltak vagy siettek gyalogosan, villamoson és autókon a város esti neon-zuhatagában. A férfi viszont aki észrevette a sarkon vesztegelő pityergőt, csak ezt az egy embert látta sírni, ezért szólította meg. A lány — bár a sírás clörcgítette arcai — ránézésre nem lehetett több tizennyolc évesnél. Egyszerű, barna lódenkabátot viselt, feltűrt hajtókával, féllábra ereszkedve, vékony divatos kendőeskéie alól kibukó fekete hajfonattal. Szépnek és tetszetősnek tűnt Kékesen világító fekete hajétól merészen eltérő sápadtsága, finom metszésű, keleties szempnrja (mely kivételesen dióbarna színben játszott, de ezt a neonfényben nem lehetett megfigyelni) és. ajka, melyről talán pár órája, hogy letörölte a könny a makacsságot és most engedelmesen meggörbült. Mindezek eléggé vonzóvá és meghatóvá tették a lányt. — Szülei? — kérdezte a férfi, miután megtudta. hogy a lány állás nélkül maradt, sőt pénze álnes. — Messze laknak — és megnevezte a kisvárost is, ahol apja, anyja dolgozik. A férfit zsibongó bátorság kerítette halalmába. Érezte, felelős ezért az emberért, segítséget kell nyújtania ahhoz, hogy visszataláljon oda, ahonnan elindult, boldogságot keresni. Harmincöt éve alatt megtanulta, hogy a nők soha sem elégszenek meg a boldogulás tervével, különösen ha szépek és fiatalok még. 6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasára*,, ím. június T5, r —• Evett ma? — kérdezte. A lány intéttr, hogy nem, s kopott lódenkabát hajtókájából kivillant hosszú fehér nyaka. — Szívesen meghívom... Ma kaptam otthonról csomagot... A lány a másik lábára ereszkedett. Induló mozdulatnak is vélhette ezt a férfi, aki úgy találta, minden vigasztaló szó közül, amit eddig elmondott a lánynak, az utóbbi volt a leghatásosabb. — Nyugodtan feljöhet a lakásomra... Teljesen átfázott, majd főzünk feketét. — Szeretnék hazautazni — mondta a lány és elindult a férfi mellett — Segítek magán. Amikor a meleg szobában levetették kabátjukat, úgy érbzték, már nagyon régi ismerősök. Sima zöld szövetruha volt a lányon, mely szinte észrevétlenül simult testéhez, amikor ledobta tűsarkú élpőjét és feltelepedett az egyik fotelba. — Megfürödhet... ha akar — ajánlotta a férfi s melegen nézett a lány szemébe. — Mert átfázott ... — levetette kabátját, ráakasztotta a szék karjára; úgy érezte, most valóban otthoni a hangulat. Behozta a hazait. — Egyen — kínálta a lányt. — Én addig letusolok... S ahogy csobogott a melegvíz, arra gondolt a férfi, valóban segít ennek a lánynak. „Százasból futja". Kc.t napja kapott fizetést; pénze bőven volt. A lány evett. Jóízűen ropogtatta a sós uborkát s óvatos kortyokkal bort ivott a húsra. — Még ma este elutazik? — kérdezte a férfi s a százast letette az asztalra. Felírta a címét egy noteszlapra. — Ha megérkezik, majd megküldi. A lány eltette a pénzt. Megtörölte száját, ivott. — Elutazom. Meg ma el akarok innen utazni! — Igaza van — mondta a férfi, miközben megtöltötte a kávéfőzőt és töltött a poharakba. — Én már vacsoráztam — nézett bocsánatkérően a lányra. — De maga csak egyen nyugodtan ... Mint otthon... csupán nyolc óra múlt, és a legközelebbi vonatja fél egykor induL A lány jókedvűen mosolygott — Nagyon kedves. Hogy' köszönjem meg? — Nincs mit köszönnie. A pénzt kölcsön adtam; a hazait meg szívesen. Míg a feketére vártak, hallgatták a rádió tánezenéjét — Ilyenkor sugározzák a legjobb tánczenét — kedveskedett a férfi. — Nem szokta hallgatni? — Nem! Nincs rádióm. — Otthon sincs? — Kicsi. És már nagyon régi. Az egyszerű, erős szövetruha is a lény szegénységéről vallott — Otthon talál magának munkát? — kérdezte kis hallgatás után a férfi. Mér döntött magában: segít, a lánynak és semmi mást nem akar. A tiszta és átható tekintete miett. Ügy érezte, megzavarná, foltot, ejtene ezen a tekinteten, és ezt néha újra látná, mely bizonyára elrontaná jókedvét. — Nyáron .mindig van munka mifelénk. Ha máshol nem, hát a gyárban. Ott biztosan találok. A f.'rfi arra gondolt, kevés lesz az a pénz a lánynak. Lehet, hogy sok testvére van, a szülei meg keveset keresnek s nem számítanak rá. Tud la, bogy milyen értéke van a pénznek ott, ahol keveset látnak belőle. Ki vette kabátja belsó zsebéből a pénzes borítékot. Mindig itt tartotta a pénzt, így nehezebben veszítheti el. Vékonynak találta a kék borítékot. Kivette pénzét, megszámolta. Ezernégyszázhúsz ... Lehetetlen — gondolta, hiszen pontosan tudta, hogy ezernyolcszázhüsz forintja van. Pénzét mindig számon tartotta. Visszapergette a napját Semmit sem vásárolt A lakbérrel még adós, reggel majd kifizeti. Ta-