Délmagyarország, 1966. június (56. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-05 / 132. szám

MŐyEK ÉS MESTEREK Szonyi István: Udvaron Városunk művészet Iránt érdeklődő közönsége több mint tíz évvel ezelőtt ismerte meg közelebbről Szőnyi Istvánt (1B04—1960), az új magvar festészet egyik vezető egyéniségét, amikor a 60. évét rétöltő mester alkotásaiból Budapest után Szegeden is gyűjteményes kiállítást rendeztek. A Móra Ferenc múzeum képtárában most is néhány szép Szőnyi-festményt lathatunk, melyek közül az Udvaron című nagyméretű vászna a legjelentékenyebb. Az. ezüstös tónusú, halk színezetű ábrázolás egy falusi udvar belsőt mutat, ahol parasztasszonyok tartózkodnak. Van köztük, aki mélázva álldogál, vagy éppen ülve a haját Igazítja. Van azonban, aki kosárral a kezében — fiacskája mellett haladva — buzgón serénykedik. A változatos mozdulatú nők. a munkával és pihenéssel töltött lét kiegyensúlyozott, boldog állapotát sugallják. A négyzetes mezőben átlósan elhelyezett alakok komponálása harmonikusan összecsengő tömeg-ellentétekre van felépítve. A műnek sajátos báját nemcsak a világos, áttekinthető képszerkesztés ad, hanem főleg a színek elragadó látványa, a párásán enyhe atmoszférikus kolorit Szőnyi a nagybányai impresszionizmus tovább fejlesztője, akinél a fény és a szín a legfontosabb kifejező eszközök közé tartozik. Halkan muzsikáló, varázslatosan puha tőnusf.it. az egymásra rakott majd lekapart tenájp. rétegek modulációi révén alakította4 W. Festészete — mely a Duna melletti falucskának, Zebcgénynek csöndes hétköznapjaihoz és pompás természeti környezetéhez fűződik — a színekkel való mesteri tudása és humánumot sugárzó tartalma kapcsán lett kimagaslóvá. A

estűSós kosz koszsaart kanyarodott és fékezett eltakarva a kilátást Az volt ráírva: KÖRJÁRAT. Mikor ki, nyftt a hátsó ajtó. az anyák ; kétségbeesett sikolyokkal tuszkolták fel csecsemőiket; ordítottak, szétdobálták tagjaikat és csak akkor ömlött el arcukon a megkönnyebbülés fátyolos mosolya, amikor már sivított az önműködő ajtózáró berendezés és lassan a busz is megindult Néhány csecsemő azonban a nyílásba szorult — ezeknek szül® sikoltva rohantak a busz után. átkozták a kalauzt kezük® tördelve szidták a világ®: egyesek még sokáig rohantak a busz mellett mások hamar orra buktak, felhengerültek, elterültek. Odabent viszonylag meleg volt éa a gyerekek masziu kezdtek a padlón előre — mert az utasáramlás iránya szigorúan meg volt szabva: hátértről előre, hátulról ®őre. Többen eldobott piszkos jegyekk® játszottak és örömükben sikongtak. hogy szép. és széttépték őket feldobálták a papírt a levegőbe és akkor az volt a hóeses. De közben üj megállóhoz értek, újra nyílt az ajtó, alig fért fel a rengeteg csecsemő és mindenki kiabált hogy középen még van hely, csak szoruljanak összébb és összébb szorultak, még öszszébb. A kalauz kérte a jegyeket de a gyerekeknek nem volt pénzük és akkor a kalauz azt mondta, hogy a jegy ára bukfenc és többen erre vitatkozni kezdtek, hogy a túlzsúfolt buszban nem is lehet bukfencezni.de mégis kell®t mert aki nem fizette meg a jegy árát. azt már a kőv®kező megállónál leszállították. Erre kialakftottak egy bukfencező helyet Gombé PtSl A BUSZ A KOMMÜN NAPJAI Brecht nálunk ismeretlen drámája a Berliner Ensemble műsorán és gyorsan, gyorsan, aki tudott, átperdült a fején es ha már sáros volt a haja és piszkos az arca. akkor tudták, hogy jogos utas. Néhányan megpróbálták elbliccelni a bukfencet, csak úgy besározták magukat — ezek könnyebben úszták meg. de egész úton rettegtek, hogy majd jön az ellenőr és akkor leleplezi őket noha egyesek. ®t s közép felé. azt mesélték, hogy az ellenőr az csak mese. nem jön sohasem, vagv ha igen. akkor is száz utazás közül esak egyszer, úgyhogy voltaképpen mindenkinek bliccelni kellene. Ezeket azonban a többség lehurrogta, hogy ha ők meg tudták fizetni az árat fizesse meg más is. G

onosz szeme volt a kalauznak és folyton kiabált hogy tessék összébb szorulni és hogv igyekezzünk, kérem, igyekezzünk. több utast le is gorombított. méghozzá egyre ocsmányabb hangon. Rikoitoeását felerősítette a megafon és ebbe bele kellett süketülni. Azok az utasok, akik ülőhelyhez jutottak, viszonylag elégedettek voltak, sietve szedték rendbe öltözékük® éa fontoskodva rendezgették szatyraik vagy aktataskáik tartalmát., sőt olyik pökhendien szétteregette újságját; a legtöbben azonban álltak és egymás lábát taposták. Az ablakon át látszott hogy odakint autók suhannak, némelyikben csecsemő ül; ezeknek sikerült gondolták és elkeseredett kedvükben nagy® böktek szomszédjukon. A kocsi közepetéján külön örvényekre bomlott a tömeg; Egyesek másnemű szomszédjukhoz tapadtak* összeismerkedtek vele és elforgón tűn, a kocsi elülső részében más lesz a helyzet? csalódtak; de rendszerint már elfásulva játszották tovább addig megrögzött játékokat; bizalmaskodtak vagv veszekedtek vagy beletörődötten sodródtak, bar néhányan most jutottak ülőhelyhez és ezek azt suttogták: végre, végre! Errefelé már működött egy visszafele fordulni igyekvő, de inkább csak az előrehaladást gátló áramlat is. Töb? ben ugyanis, akik már látták. hogy az elülső kijáraton mindig lesodor egy csomó embert a tömeg — ezek megijedtek és igyekeztek megkapaszkodni a fogantyúkba, vagy odasimultak az ülésekhez és ldbukkal-kezűkkel fogódzót kerestek, még a sima ablakba is belemarkoltak. s® volt. valaki, aki egy ülő szakállába csimpaszkodott és az volt a legfurcsább. hogy az hagyta, nem mert szólni, úgy tett, mintha nem zavarná az olvasásban. Ezek a visszafelé igyekvők-megtapadók azonban már öregek voltak és a fiatalemberek rácsaptak a kezüki-e. hogy előre, tata és szorították őket az ajtó felé — a vének üvöltöttek és kiszálltak úticéljuk előtt Ilyenkor az ülőhelyeken terpeszkedők csak mosolyogtak. elégtétellel pihentették fáradt lábukat de ők is becsapódtak, mert bár az autóbusz köriárat volt időnként mindenkit leszállásra szólítottak fel és ha nem akart magától kiszállni, kisöpörték a szeméttel együtt* mert rendnek és tisztaságnak kellett lennie végső fa. kon. A söprés idején a kalauz fütyörészett és malmo. zott; sanda pillantásában* amellyel alulról leste a történteket dühös kéj lövellt, ámbátor tudta, hogy a szolgálat leteltével neki » távoznia kell. D e nem akarok arról sem megfeledkezni* nehogy az arrtóbuszvállalat hitelt feledkeztek a hőségről, a lök- rontással vádoljon. hogy dösódésről és nem figyelték időnként egy-egy autó a a kiabálókat, vagy fölénye- busz mellé állt és valakiben nevettek rajtuk. Mert a nek szóltak: az ablakon át többeég már tombolt az ide- réleugorhat. Az ilyen empességtől; egymást vádolták, rért nagyon irigyelték éa hogy a másik kezdte, tipor- sokan esak azért nem száll A Neues Deutsehland, az egy egész könyvet irt róla. néhénv főalakot látjuk az új, hisz Shakespeare korában tak * maKÍk Wúkxzemét, tik ki * középső ajtón mert NDK egysegpártjanak napi- viszont H. Ihering azt kifő- előtérben. A dráma igazi se igen volt -, narratorral alattomosan veséjükbe fur- remeitek, hogy majd ők is lapja mindennap közli, hogy gasolta. hogy n dramának hatasa azonban aktualitasá- vagy anélkül. Csak az a fon- !ak • könyökük® Néhányán ugorhalnak ., viszont azt a berlini színházak mit ját- nincs meséje, a drama tulaj- ban áll. Abban, hogy a fran- tos. hogy «z egyes ember, a IgT előrejutottak mások sem szabad elhallgatnom, csanak. A rovat azt is fel- Honképpen maga a történél- cia kommün eseményeiben társadalom és a népek szá- nem h,rtak tovább es ki- hogv masokat. az autóból tünteti, hogy az előadásra mi esemény, epizódokra esik nemcsak a második világhá- mára a közelmúlt és a ma ezáUtek a középső ajtón, szállított ki es ugyanazokon van-e még jegy. A május 4-i szét és ezeket semmilyen kö- boni utáni, a szocializmust izgalmas kérdéseire keressen 1'vénkor a hátramaradottak a nyitott ablakokon belökött megvalósítani akaró német- becsületesen és szenvedélye- megborzongtak. De az utas a buszon a sofőr, ség ismert a saját problé- sen feleletet a darab és az mégsem lett kevesebb, mert Több nem jut eszembej is hozzátehetjük, máira, hanem én is a miénk- előadás, s drámaíró és szín- egv-egv leszálló helyébe hé- Hacsak még az nem, hogv (jegy kapható. a Metropol hogy egy főhőse sincs. A re és minden nációréli a sa- ház értsen a mesterségéhez, rom-négy csecsemőt M fel- nagyon párás volt az üveg szám szerint a Német Álla- zös szál nem fűzi össze. E/: mi Operába Az eladott meny- kétségtelenül így van. sot asszonyra már csak néhány még azt 6zinház revűjére, a Csókolj dráma azonban, úgy ahogyan játjára, ott, ahol a szocializ- Ahogy ezt a Berliner En- löktek a mindenütt, tátott és néhányan — én ts — ránicp Katámra még sok jegy a Berliner Ensemble elóadáyan, a Deutschcs Theater- sában láttam, mégsem unal ben Rozov Űton cimű — Sze- mas. Feszültséget kelt és le nie a maga igazáért Az előadás méltatása előtt tudja kötni a nézö érdeklő- néhány szót magáról a szinmusnak meg kellett küzde- semble esinálja és Brecht is szájjal csinálta. KÁLMÁN LÁSZLÓ sikongva várakozó rajzoltak, vagy írtak az a tv anyák. lakra, de a kalauz azután Akik azt várták, hogv a mindent röhögve letörölt. geden is játszott — drámájá ra minden jegy elkelt, a dését, tetszését is kivívja, házról. A Brechtről elneveMaxim Gorkij Színházban amit az előadás közben fel- zett téren álló színházat azClaus Hnmmel, mai NDK 6zerzőknek Fon tané regénye alapján írt Frau Jenny Treicsattanó tapsok és a végén a előtt Schiffbauerdamm-Thea~ hosszú ünneplés bizonyít temek hívták, most a BérliBOR AMBRUS Mi a magyarázata ennek ner Ensemble nevet vi.seli. A bei cimű darabjára csak né- az ellentmondásnak? Az színház nézőtere a barokk hany jegy kapható. Anélkül, egyik magyarázat a tökéletes stílus klasszikus remeke. A ötletes, de dús aranyozás és figurális hogy további adatokat közöl- előadás, ami nénk. már ebből a felsorolásból is létható, hogy a berlini közönség igényes és pás masinában, minden pon- légkörben a legforradalmibb jobban látogatja a szinvona- tosan a helyén van. Ügy Ias irodalmi igényű darabo- érezzük azonban, igazságtaugyanakkor aprólékosan ki- díszítés szinte udvari színhádolgozott és mint egy pom- zi légkört teremt és ebben a SZÉP JELEN lanok lennénk a szerzővel neszek kat, mint a íelszines műveket. A színházak műsortervében egyébként két olyan produkció is szerepel, ami tékkal magyaraznánk. minket szegedieket különösdarabbal, a legreálisabb eszközökkel játszó szílázítanak szemben, ha az előadás vitathatatlan sikerét esak a rendezéssel és a színészi jáképpen is érdekelhet. Az kes, mindössze egy-két heegvik Rozov Uton-ja, a máföurak, n bankárok és a porosz nemzeti önteltség ellen. Felmérhetetlen Brecht színházának óriási nevelő A tragédia maga is érde- jellege. , A rendezés minden érképeik Svarc Sárkány című színműve. Erről a Sárkányról a Gorkij szinház egyik fiatal rendezőjének és egy ezínházbajáró nézőnek egyaránt az, a véleménye, hogv a színházi szezon legjobb előadása. • Most azonban arról az élményről szeretnék beszámolni. amit Brecht magyarra meg nem fordított tragédiájának. a Kommün napjainak bemutatása jelentett szánomra a Berliner Ensemble eloadasábnn lyen lehetett volna — véle- zelhető eszközt felhasznál a menyünk szerint — rövidíte- siker érdekérén. A sok képni. Kiderült, hogy a nagyhorderejű történelmi események önmagukban, az írói bői és színhelyből álló dráma törés és megszakítás nélkül pereg le. A rendező felhaszfantéziának minden különle- nálta a fehér előfüggöny előtges hozzáadása nélkül is ti elószínpadot, a jobb és hal érdekesek, különösen, ha — elsőemeleti páholyt, a zsinórmint itt — a régi történelmi padlás és az. előre elkészített események a közelmúltra és és síneken régördített dísza mára utálnál:. Brecht ezen jetelemek adta lehetőségeket, a téren ls elődje és mintáké- a vetítést, a feliratokat és pe a mai dokument drámák- mindez semmi stilustörést •nak, gondoljunk csak az nem keltett. Az egyes képeOppenhrimcr ügyre, vagy P. ket kevés, de teljesen reális Weiss Vizsgálatára. Ugyan- és Illúziót keltő díszlettel egészen élet- és valósághűen akkor azonban A kommün FÍőször magáról a drámá- napjaiban mégiscsak érvé- ábrázolták. ról Brechtnek ez az utolsó nvcsül bizonyos drámoi szer- Az előadás azt is rébizom ive. 1957-ben jelent meg kesztö elv. Az egyes jelene- nyitotta, hogy modern előés első bemutatása 19f>6-ban tek hatásos, kiélezett csat- adást, nemcsak díszlet, nélkül volt Karl-Marx-Stadt-ban. Az előadás nagy vihart ka tanóval fejeződnek be, es stilizált játékkal lehet, elszerző érni. A művészetben nem szabad dogmákat felállítani. kellőképpen vart fel A nyugatnémet saj- adagolja a közvetlen _ tó jó része elitélöleg nyilatko- hangot érzelmességgel, a Lehet jő színházat csinálni 7ot t róla. az NDK legtöbb pátosszal, a drámai össze- realista fe ultramodem, avarrtkritikusa nagyszabású műnek ütközéssel es végeredményben a legtöbbször ugyanazt a tartotta, Hans Kaufmann gard törekvésekkel is. díszlet nélkül, — ami nem is olyan A tévéről ebéd előtt esett szó apáméknál. Sokadszor említettük, a én ism® a® mondtam, nem Horizont® vennék. inkább Deltáit, készpénzért. Ha ott vidék®) nem kapnak, felhajtok egyet Pesten. Volt évfolyamtársam mérnök az Orion ban. Ennyi szó esett erről a vasárnapi ebéd előtt Szeretem azokat az ebédek®. Ritkán ve evünk otthon ralamennyien, a húgom, e sógorom, a kisfiúk meg én. Anyám nagy ebéd® főz, süti a kacsát, bontja a réf®teket meg a savanyúság® Engem persze nem az ebéd vonz: az jó, hogy együtt vagyunk. Azt mondanám, derűsen és elégedetten vagyunk együtt. Most már harmadik éve a szüleim házában. Felépítették. Jól élnek benne. A tágas konyhába délelőtt besüt a nap. csillog a fény az új bútoron, edényeken, az asztalon ta Dognak a poharak. Az a konyha jóval nagyobb a réginél, ahol felnőttem, a gyártelepi munkáslekásbar. Mi még ott gyerekeskedtünk a húgommal, s ősztől tavaszig a konyhában laktunk. Irtuk a leck®. betűk® körmöltünk. Anyám t®te a dolgát, apám műszakból jött, műszakba indult, kék munkaruhában. A ruha mindig cementporos volt. Apám negyvenk® évig dolgozott a cementgyárban, harminc évig laktak a munkástelepen. Az új ház konyhája takókomyhanak is beillik, s ha otthon vagyunk és ebédkor körülüljük a negy asztalt, $51 elférünk. Felh®lennek érzem ezek® ez együtt^ léteket, szeretem. Szüleink is szerethetik: anyám sokat és szívből nevet, apám derűsen szentenriázik. hümmög. Ül a vasárnapi ebédhez terített asztalnál, fehér ingben, ugratja az unokáját. A képhez számomra az is hozzátartozik, hogy apám mögött a mosógép® látom a sarokban* amely kék és kerek, a t®ején meg kicsit megbillenve áll az Unipress, az valahogy ott lelte meg a hely®. Nekem mindezek miatt, jó az otthoni ebéd, vasárnap, ha hazalátogatunk. Bort én szoktam vinni az ebédhez. Apám odapillantott mikor elővettem a táskámból az üveget, s dugóhúz® kepestem. — Noháe lesz az — adta a lekicsinylőt. — Innen látom. — Furmint — mutattam az üveg®. Kihúztam a dug®, az üveg® az asztalra állítottam. Árián az előbbi, a tévéről folyt beszélgetést told tam meg: — Szigmát kellene venni. Az aztán készülék! — Nyolcezerért — mondta a sógorom. — Nyolcért? — kérdezte az öreg. — Az is pénz? Anyám evőkanállal locsolgatta a sülő kacsa hátára a zsírt, s nevetett. Apámék jól megvannak, mind a k®len nyugdíjban. Ami kell a házban, ház körül, apránként mind megvették. Apam most a vízvezeték® tervezg®i; fárasztó a vízhordás a kútról. Apám negyvenk® évig nem gondolt a szívére, és az most rossz. Ha ®sétál az öreg kultúrházba, tevét nézni, tasaá • nltrommtet, kicsi, f«U DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap* IMA Dióim X