Délmagyarország, 1966. június (56. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-24 / 148. szám

Az országgyűlés előtt az új ötéves terv (Folytatás az 1. oldalról.) össze az adott időszakban a tás ós a felhalmozás ará- tervezett fejlődési ütem mel­nya az előző öt évhez ké- lett az életszínvonal folya­pest változatlan (78:22) ma- matos emelése cs a népgaz­rad. Ily módon hangolható diaság jövőbeni fejlődése. Beruházásokra: 250-260 milliárd A kormány a szocialista szektorban 5 év alatt vég­rehajtható beruházások ösz­szegót 250—260 milliárd fo­rintban javasolja meghatá­rozni. Számolva azzal, hogy a felhalmozáson belül az áüóalapok növekedése gyor­sabb, a forgóeszközök állo­mányának növekedése pedig lassúbb lesz a korábbinál. Beruházási tervünket azon­ban nemcsak a nemzeti jö­vedelem arányai alapján határozzuk meg, figyelembe vesszük a beruházások kivi­telezéséhez szükséges kapa­citásokat ts. Egyidejűleg szocíális-kul­tnrálts létesítményekre és lakásépítésre körülbelül 47 milliárd forintot fordítunk, többet, mint a 2. ötéves tervben. A nemzeti Jövedelem el­osztásánál természetesen biz­tosítani kellett azt is, hogy a nemzetközi helyzet köve­telményeinek figyelembevé­telével erősítsük honvédel­münket. szocialista hazánk biztonságának, népünk bé­kés építőmunkájának vé­delmét. Ajtai Miklós a továb­biakban hangsúlyozta, hogy a népgazdaság összes beru­házásainak 46—50 százalé­kát — vagyis mintegy 120 milliárd forintot — az ipar és az építőipar fejleszté­sére fordítjuk. Az ipari üze­meknek, beruházóknak úgy kell beruházási terveiket, programjaikat összeáll ítani­ok és végrehajtamok, hogy maximális legyen a terme­lést. e termelékenységet és a műszaki fejlődést közvet­lenül szolgáló korszerű gépi beruházások aránya, és vi­szonylagosan csökkenjen a sok esetben improduktív, költséges építkezések aránya. Az építőiparnak biztosítania kell a beruházási építkezé­sek gyors és a szükségletek­hez alkalmazkodó végrehaj­tását. A tervben ezért a korszerű építőanyagok és elemek gyártásának nagy­mértékű növelését és az építőipar nagyarányú gépe­sítését irányozzuk elő. Az Alföld és Dunántúl előtérben A tervidőszakban az ipar olyan területi elhelyezését tervezzük, amelynek alap­ján jobban érvényesülhetnek ttt egyes országrészek fej­lesztési adottságai, és to­vább csökkenhet ez egyes területek között ma még fennálló gazdasági különb­ség. Mindenekelőtt az Al­föld ós a Dunántúl egyes te­rületein jelentős ipari fej­lesztés valósul meg — mondotta, majd a terv fon­tosa bb elgondolásairól eze­ket mondotta: O Fűtőanyag-szükségle­tünk fedezésében to­vább kell növelnünk a szénhidrogének, vagyis a kőolaj és a földgáz felhasz­nálását. E szénhidrogének részaránya az összes tüze­lőanyag-felhasználáson belül 1970-ben az 1960. évinek mintegy kétszeresére, vagyis kb. 40 százalékra emelkedik. Ezzel fokozatosan közele­dünk a fejlett országok ener­giafogyasztási arányaihoz. O A vaskohászati terv­előirányzataiban a ter­mékek minőségével és a technológiai fejlesztéssel kapcsolatos feladatok állnak előtérben. A minőségi acél­gyártás növelésére új, elektroacélmű építését ter­vezzük. Az ötvözött acél korszerű továbbfeldolgozá­sa szükségessé teszi egyes hengersorok korszerűsítését, 62 elő- és kikészítő kapa­citás növelését, valamint új hőkezelő berendezéseik léte­sítését. Mindezek eredmé­nyeképpen az ötvözött hen­gerel taeél termelését 1965-ról 1970-re 60—65 százalékkal keM növelni. Kohászatunk „minőségi ar­culatának" megjavításához tartozik a kohászati „másod­termékek" gyártásának fej­lesztése is. Ezen belül a lágy és nagyszilárdsági acél­huzalok gyártását fejleszt­jük, amik különösen az épí­tőipar. a mezőgazdaság és a lakosság jobb ellátását hi­vatott biztosítani. Emellett jelentős fejlesztést tervezünk a fémmel bevont acéltermé­kek (cső, huzal és lemezfé­leségek) gyártásában is. © Alumíniumiparunk to­vábbi fejlesztése a tervidőszak egyik legjelentő­sebb ipari programja. A terv időszakában elsősorban a magyar—szovjet alumínium egyezmény értelmében, tim­földtermelésünk jelentékeny fokozását irányozzuk elő leg­korszerűbb alapon. Mint is­meret®. az egyezmény alap­ján áthidalható majd bauxit­vagyonunk gazdaság® hasz­nosításának egyik akadálya: a nagymennyiségű, olcsó vil­lam®energia-hlány. Mivel az egyezmény értel­mében a Szovjetunió a tim­földből kinyerhető alumíniu­mot teljes egészében vissza­szállítja, így 1970-ben a Szovjetunióban részünkre feldolgozott 120 ezer tonna timföld ellenében 60 ezer tonna, továbbá hazai term® lésből ugyancsak 60 ezer tonna alumíniumfém áll majd rendelkezésünkre. A timföld feldolgozásában együttműködünk a baráti Lengyel Népköztársasággal is. A tervidőszakban és az azt követő években az alu­míniumipar legnagyobb és legsokoldalúbb feladata, meg­oldani az alumínium feldol­gozását korszerű, érték® fél­gyártmányokká és készgyárt­mányokká. Az alumínium félgyártmá­nyok termelésének növelésé­re a harmadik ötév® terv­ben több beruházást indítunk a szűken vett alumíniumipa­ron kívül is. O A magyar iparfejlesz­tésnek a harmadik öt­éves tervidőszakban is köz­ponti feladata marad a vegyipar fejlesztése. A vegyipari termelés ter­vezett fejlődési üteme évi 10 százalék, amely majdnem kétszerese az ipar átlag® fejlődési ütemének. A harmadik ötéves terv­ben a nitrogénműtrágya­gyártásunk — kereskedelmi súlyban számolva — több mint egymillió tonnával nö­vekszik és szénbázisról teljes egészében átállunk földgáz­bázisra. Megindítjuk a kar­bamid-műtrágyagyártást és az úgynevezett kettős műtrá­gya gyártását, amely nitro­gént és f®zfort egyaránt tartalmaz. Hazánkban 1965-ben az egy főre jutó műanyagfelhaszná­lás négy kg volt. de ebből csak 3 kg-ot fedezett a hazai termelés. Harmadik ötév® tervünkben a PVC gyártásá­nak nagymértékű fokozásá­val és a polietiléngyártás megindításával két nagyfon­tosságú és nagyvolumenü műanyag gyártása kerül elő­térbe. Ezenkívül megkezd­jük. illetve bővítjük külön­féle kisvolumenű műanyagok és műgyanták, valamint lakkgyanták termelését. 1970­ben az egy főre jutó mű­anyagfelhasználásban megkö­zelítjük a tíz kg-ot. A szintetikus szálanyagok termelésére könnyűiparunk nyersanyagbázisának bővítése miatt van szükség. Hazánk­ban a szintetikus vegyi szá­lak gyártása jelenleg még alacsony szinten áll, 1965­ben mindössze 2400 tonna volt. A termelést 1970-ig 6500 —7000 tonnára bővítjük. Noha a könnyűiparhoz so­roljuk, de itt említem meg, hogy tervünk kiemelkedő feladatokat ír elő a cellulóze és a papíriparban. Lábatlanban új, évi 35 ezer tonna kapacitású vé­konypapírgyárat építünk. Ezenkívül jelentékeny bővítő és korszerűsítő beruházással fejlesztjük papírgyártásunkat és papír feldolgozó iparunkat is. O Tovább folytatjuk a. gépipar gyors fejleszté­sét, korszerűsítését, növelve a gépipari beruházások ará­nyát, az ipar egészén belül. A gépipar számára a terv az előző ötévinél 80 száza­lékkal nagyobb beruházási lehetőséget bizt®ít. A beru­házás további jelentős részét, a külker®kedelem és az ipar általán® fejl®ztése szempontjából igen — jelen­tős közúti jármű programra fordítjuk. Ezen belül — az a tervünk —, hogy autóbusz­gyártásunkat 1970-re körül­belül évi 7000 db-ra emel­jük. Az autóbuszgyártás ter­vezett fejl®ztése alkalmas arra, hogy a gépipar több ágában és a népgazdaság egyéb iparágaiban is jelenté­keny fejlődést vonjon maga után. © A beruházások és a lakosság sokrétű igényei kielégítésében dön­tő feltétellé vált az építőipar. Az elkövetkező években az építőipar nem számolhat nagyobb arányú munkaerőbővítési 1® hetőségekkel. Ezért különö­sen nagy jelentőségűek azok a műszaki fejtesztési megol­dások, amelyek az építőipari munkaráfordítást nagyobb mértékben képesek csökken­teni, és azok a szervezési, irányítási, módszerek, ame­lyek nélkül a korszerű technikát nem lehet ha ték® nyan kihasználni Az építkezések technoló­giájának korszerűsítésére tervbe vettük az előregyártó kapacitások jelentős bővíté­sét és műszaki tervezésünk­ben a fejlett, gazdaságos épí­tési elvek alkalmazásának ki­terjesztését. Az előregyártás fokozódásával az üzemi gyár­tás és helyszíni szerelés egy­re szorosabb — helyenként szalagszerű — kapcsolatba ke­rül egymással, így az üzemi gyártás ütemessége a helyszí­ni munkát is üzemszerű szer­vezettségre készteti. Az üze­mi előregyártás fokozására a tervidőszakban épületelem­gyárakat építünk, és fokozot­tabban alkalmazzuk a köny­lyített acélidomokból össze­állított acélvázszerkezeteket is. A terv előirányozza, hogy 1970-re az ipari, közlekedési és raktározási célokat szol­gáló csarnoképületeknek leg­alább a fele. a mezőgazdasá­gi épületek vázszerkezetének körülbelül 70 százaléka üzemileg előregyártott szer­kezettel készüljön. Különö­sen az ipari építkezéseknél szükség® a kivitelezési idő­tartamot lényegesen csökken­tő előregyártott szerkezetek alkalmazása. A lakásépítési kapacitás korszerűsítésére, termelé­• kenységének növelésére a tervidőszakban házgyárat építünk. Az ország® építőipar — új technológiáknak megfel® lő — gép®ítéséhez több mint 3 milliárd forintot irányoz­tunk elő. Ennek eredmény® képpen elérhető, hogy az ÉM építőipari vállalatainál a gépállomány telj®ítőképes­sége egy építőipari munkás­ra vonatkoztatva 40—42 szá­zalékkal növekedjék. O A fogyasztási cikkeket előállító iparágakra nagy feladatok hárulnak, mind a lakosság igényeinek kielégítésében, mint pedig az exportban. A textilipar fejlődésére jel­lemző a mesterséges szálas­anyagok, főként a szinteti­kus szálasanyagok felhaszná­lásának gyorsütemű térhó­dítása. Nálunk is csakúgy mint világszerte a textüipari termelésen belül fokozódik a kötött, hurkolt termékek részaránya. A harmadik öt­év® tervidőszak végére a kötszövőipari termelés rész­arányát a textilipar term® lésében az 1965. évi 12 százalék­ról 15—16 százalékra növel­jük. Mintegy ötmillió párral (körülbelül 20 százalék) ter­vezzük növelni a bőrcipőter­melóst. Gyógyszeriparunk termelé­se kiállja az összehasonlítást a legfejletteb országokkal is. A magyar gyógyszeripar vi­lágviszonylatban is jelentős, exportunk összessége tekin­tetében pedig a hetedik h® lyet foglalja eL A gyógy­szeripar korszerűsítése, fej­lesztése érdekében többszáz millió forint értékű beruhá­zást hajtunk végre. © Közismert, hogy a la­kosság igényeinek ki­elégítésében és az export nö­velésében nagy szerepet ját­szik a tanácsi ipar és a szövetkezeti ipar is. A taná­csi és szövetkezeti ipar fel­adatait a tervidőszakban t® vább növeljük és jelentős támogatást nyújtunk, hogy a belső piac rendkívül sokré­tű áru- és .szolgáltatási szükségletei megfelelő szín-" vonalon kielégíthessék, és fejl®zthessék exporttevé­kenységüket is. A szövetke­zeti és tanácsi iparban több mint kétmilliárd forint be­ruházást tervezünk. A lak®ság ellátásában, el­sősorban a javítási- és szol­gáltatási igények kielégítésé­ben továbbra is számítunk a kisiparosokra — mondotta. A mezőgazdaság kulcskérdés Ajtai Miklós a továbbiak­ban hangsúlyozta, hogy a lakosság életszínvonalát csak a mezőgazdasági termelés fokozásával emelhetjük. Ha­zánk kedvező mezőgazdasá­gi adottságokkal rendelk® zik s a mezőgazdaság —kül­kereskedelmi áruforgalmi aktívumával — segítséget nyújt az egész népgazdaság növekedéséhez is. Mindez azt indokolja, hogy a mezőgazda­ság fejlesztést a harmadik ötéves terv időszakában is kulcskérdésnek tekintsük. Az előterjesztett törvényja­vaslat azt tűzi ki célul, hogy a mezőgazdaság termelése 1966—70 átlagában, a meg­előző öt év átlagához képest 13—15 százalékkal növeked­jék. Ez a feladat — vagyis az előző időszaknál gyorsabb ütemű mezőgazdasági term® lés növekedés bizt®ítása — nagy követelményeket tá­maszt a mezőgazdasággal szemben, de rendelkezünk azokkal a feltételekkel, me­lyek a sikeres megvalósítás­hoz szükségesek. Engedje meg a T. Országgyűlés, hogy ezek közül csupán a legj® lentősebbeket emeljem ki: — A harmadik ötév® terv megkezdésekor a szocialista nagyüzemek kialakultak, a termelőszövetkezetek számot­tevő hányada gazdaságilag megszilárdult. — Az előző öt évhez vi­szonyítva növeljük a beruhá­zásokat A beruházásoknak most nagyobb hányada szol­gálja az állóalapok tényleges bővítését. Míg az átszervezés időszakában elsődleg®en a termelés folyamatosságát és bővítését alapvetően elősegí­tő álló®zközök létesítése, b® szerzése volt a fő feladat, most már mód van arra, hogy ezek komplettirozása és hatékonyabb kihasználása érdekében nagyobb anyagi erőt fordítsunk a járulékos beruházásokra, elsősorban a szőlő, gyümölcs és zöldség­term®ztés, valamint az ál­lattenyésztés területén. - Folytatjuk a gépesítést: többek között 38—40 ezer traktor, 35—36 ezer pótkocsi és 6—7 ezer gabonakombájn b®zerzése válik lehetséges­sé. - Az 1966. január 1-én életbeléptetett termelői ár­emelés és az amortizációs kötelezettség bevezetése, t® vábbá a termelőszövetkezeti tagok szociális és egészség­ügyi ellátását javító intézk® dések növelik o parasztság anyagi érdekeltségét, fokoz­zák a termelési kedvet és a rendelkezésre álló ®zközök — ezen belül a meglevő álló­alapok és munkaerő — haté­konyabb kihasználását ered­ményezik. - A háztáji és kisegítő gazdaságokkal kapcsolatban a következő tervidőszakban is folytatjuk világ® és határ® zott politikánkat és ennek eredményeképpen azzal szá­molhatunk, hogy a gazdasá­gok termelési színvonala a mezőgazdasági népesség szá­mának csökkenése ellenére sem esik vissza, sőt egyes ágazatokban (mint pl. a ba­romfitenyésztés) emelkedik. — A mezőgazdaság munka­erőellátását javítja az a kö­rülmény, hogy a tervidőszak­ban munkába lépő fiatalok évfolyamai nagylétszámúak és így a lehetőség reális a mezőgazdaságot életpályának választó fiatalok számszerű növekedésére. Ehhez azon­ban mind a termelőszövet­kezeteknek, mind az állami szerveknek széles körű gaz­dasági intézkedéseket kell tenniük. Ezek között igen jelentős a termelőszövetke­zeti tagok egyenletesebb — jövedelmet is emelő — fog­lalkoztatása, részben azáltal, hogy az eddigieknél fokozot­tabb lehetőséget nyújtunk a mezőgazdasági üzemekben termelt nyersanyagok helyi feldolgozására és közvetlen érték®ítésére. — A mezőgazdasági gép® sítés során Különös figyel­met kell szentelni az őszi betakarítás gépesítésére, s ezzel az őszi mukaraúraban jelentkező munkaerőhiány enyhítésére. — A mezőgazdasági ter­melés előirányzatai szerint a növénytermesztés a terv­időszakban gyorsabban fej­lődik, mint az állattenyész­tés. Ez nem kismértékben a korábban telepített szőlők ós gyümölcsösök termőre fordulásának következmé­nye. — Ügy tervezzük, hogy az ország kenyérgabona-szük­ségletét hazai termelésből fogjuk kielégíteni. Ezért a megfelelő vetésterület biz­tosítását, az idejében törté­nő gond® talajelőkészítést és vetést, a műtrágya szak­szerű, céltudat® felhaszná­lását továbbra is lényegében kötelező jellegű feladatként állítjuk a termelőszövetk® zetek és állami gazdaságok elé. — A tervidőszakban nem számolunk sem a művelési ágak arányainak, sem pe­dig vetésszerkezeteknek lé­nyeges változtatásával, össz­hangban a lakosság igényei­nek növekedésével, valamint az export fokozásával — ezen belül különböző nem­zetközi egyezményekben vál­lalt kötelezettségekkel — a zöldségtermelést 1970-re az 1963—64. évek átlagához ké­pest mintegy 45—50 száza­lékkal kívánjuk növelni. Ez igen nagy feladatot jelent, növelni kell ugyanis a zöld­ségfélék területét és termés­átlagát. Ennek megvalósítá­sa megköveteli a rendelk® zésre álló anyagi erőforrá­sok koncentrálását és a fel­vásárló szervek, valamint a konzervipar és a termelő­szövetkeztek szor® együtt­működését. — Az állattenyésztés nö­vekedési üteme az előirány­zat szerint a 2. ötév® terv időszakában elért fejlődés­sel azon® mértékű lesz. Legfontosabb feladatnak az adottságainknak megfelelő és külkereskedelmi szem­pontból is döntő fontosságú szarvasmarha- és juhte­nyésztés fejlesztését tekint­jük. A hazai szükségletek és az exportigények kielégítése érdekében növelni kell a hústermelést. Ezt elsősorban a fajlag® takarmányfelhasz­nálás és a tenyésztési mun­ka hatékonyságának javítá­sával tervezzük elérni. — Az állattenyésztés elő­irányzatainak teljesítéséhez jó kiindulási alapul szolgál az az anyagi ösztönzés, amit az 1966. január 1-i árintéz­kedések biztosítanak. Emel­lett a 3. ötév® terv az ál­lattenyésztés fejl®ztése ér­dekében előirányozza a lce­verék-takarmánygyártás 50 százalékos, a fehérjeim oort mintegy 40—45 százalékos növelését. A mezőgazdaság termelésére alapozva 1965. ós 1970 között a felvásár­lás 28—32 százalékkal nö­vekszik. — A felvásárlás fő for­májának a 3. ötéves terv időszakában változatlanul ff szerződéses termeltetést te­kintjük. A termelési bizton­ság növelése érdekében cél­szerűnek tartjuk a hosszú lejáratú termelési szerződé­sek rendszerének kialakítá­sát. A lakosság úgyneve­zett napi piaci cikkekkel (zöldség, gyümölcs, baromfi, tojás és hasonlók) történő Jobb ellátása érdekében, olyan gazdaságpolitikát ki- ( vánunk érvényre juttani, amefy a termelők (elsősor­ban a tsz-ek) és fogyasztók (különösen a nagyfogyasz­tók) közvetlen kapcsolatát bővíti és erősíti. Alapvető feladatnak tekintjük a fel­vásárló és szervező munka megjavítását, különösen azt, hogy az áru útja a terme­lőtől a fogyasztóig lerövidül­jön. — A mezőgazdasági ter­mékek tárolásához. felvá­sárlásához és feldolgozásá­hoz szükség® kapacitások bővítését a terv előirányza­tai számításba veszik. Külö­nösen a növekvő zöldség-, gyümölcs- és bortermelés felváásrlásához és fel dol g® zásához szükséges hűtőtár® lók, átmeneti tárolók, va­lamint szőlő- és borfeldol­gozók létesítésére fordítunk nagy anyagi erőket — Jelentős fejlesztési fel­adatokat kívánunk a terv­időszakban az élelmiszer­ipar területén megoldani, mert a lakosság állandóan növekvő igényei mellett nagy élelmiszeripari expor­tot ls tervezünk feldolg® zott termékekből, hogy így mezőgazdasági alapanyaga­inkat jobb hatásfokkal ér­tékesítsük. A nyersanyag­termelés lehetőségeiből, to­vábbá a lakosság és az ex­port igényeiből kiindulva azt tervezzük, hogy az élelmi­szeripari termelés 1965 és 1970 között mintegy 28—32 százalékkal növekszik. Nagyarányú fejlesztés a közlekedésben Ajtai Miklós ezután a köz­lekedésről szólva kijelentet­te, hogy a 3. ötév® terv időszakában a közlekedés fejlesztésének legfontosabb feladata a műszaki színvonal további emelése. Ezért mint­egy 36 százalékkal növeljük a közlekedési beruházásokat és a közlekedés fejlesztésére több mint 36 milliárd fo­rintot irányzunk elö. A fej­lesztés során erőtelj® kon­centrációt hajtunk végre a vasút és a közúti járművek fejlesztésében. A legfontosabb cél a vas­úti vontatás korszerűsítése. Ennek érdekében öt év alatt csaknem 500 villamos és Diesel-mozdonyt szerzünk be. Villamosítjuk a Miskolc —Nyíregyháza és a Buda­pest—Debrecen—Záhony kö­zötti főútvonalakat mintegy 400 km hosszúságban. A korszerű vontatás részará­nya a gőzvontatással szem­ben 75—80 százalékra emel­kedik, oimi már megközelíti a fejlett európai országok színvonalát. Reáljövedelem és reálbér A szónok a továbbiakban kijelentette, hogy a terv elő­irányozza, hogy a szocialis­ta építés előrehaladásával a lakosság életszínvonala és életkörülményei rendszere­sen tovább javulnak. A 3. ötév® terv előirányozza az egy főre jutó reáljövedelem 14—16 százalékos növelését. Számol azzal, hogy az élet­színvonal nemcsak függvé­nye, eredménye a nemzeti jövedelem alakulásának, ha­nem ugyanakkor megaíap® zója, növekedésének elősegf­tője is. A lakosság jöve­delmének növekedését túl­nyomóan a személyes ren­delkezésű — mindenekelőtt a munkával összefüggő — jövedelmek formájában irá­nyozzuk elő. A reálbér 5t év alatt a számítások szerint 9—10 százalékkal emelk® dik. A tervben — fontosságá­nak megfelelően — figyel­mei fordítunk a két alap*. 2 Oit-JVIAGYARORSZAú Ftntek. 1966. Június 24.

Next

/
Thumbnails
Contents