Délmagyarország, 1966. június (56. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-24 / 148. szám

Az országgyűlés előtt az űj ötéves terv iteffi társadalmi réteg, a munkások és alkalmazottak és a parasztság jövedelmé­nek helyzetére. A mezőgaz­daságban a munka termelé­kenységiének növekedése és a foglalkoztatottak szakmai összetételének változása in­dokolja, a tervszerű munka­erő-gazdálkodás pedig egye­nesen megkívánja a két alapvető réteg jövedelmi vi­szonyainak fokozatos közelí­tését. Ennek a hosszabb ide­ig tartó folyamatnak a meg­valósításában a 3. ötéves terv is haladást jelent. A parasztságnál — a mezőgaz­dasági munka termelékeny­ségének egyidejű emelkedé­sével összhangban és az előirányzott mezőgazdasági termelés megvalósulására támaszkodva — a lakosság átlagánál némileg gyorsabb ütemű jövedelemnövekedés a cél. Államunk természetesen a jövőben is a központosított társadalmi tiszta jövedelem jelentős részét használja fel a közös szükségletek (egész­ségvédelem, oktatás, kultu­rális szükségletek stb.) ki­elégítésére. Így, mint isme-: rétes, ma már a lakosság csaknem egésze társa dalom­biztosításban részesük A terv előirányzatai szerint a termelőszövetkezeti paraszt­ság társadalombiztosítási el­látásának színvonala szintén közeledik a munkás- és al­kalmazottakéhoz. A szociális ellátás pénzben kifizetett juttatásai (nyug­díj, családi pótlék, segélyek stb.) öt év alatt összegükben 40 százalékkal, mintegy öt­milliárd forinttal növeked­nek. A terv lehetővé teszi az egy főre jutó hús-, tej-, és tejtermékek, tojás-, állati fe­hérje fogyasztás növekedé­sét, viszont azzal számol, hogy a növekvő életszín­vonallal összhangban ter­mészetes folyamatként a liszt és kenyér fogyasztása csökken. Az élelmiszeripar tervezett fejlődése biztosít­ja, hogy — a lakosság igé­nyeinek megfelelően — az élelmiszer-alapanyagok mind nagyobb hányada kerüljön feldolgozott formában a fo­gyasztóhoz. Ruházati cikkekből is ja­vul az árukínálat. A terve­zett forgalomemelkedés a tartós fogyasztási cikkekben 40—45 százalék. Többek között azzal szá­molunk, hogy 1970-ben min­den második család rendel­kezik televízióval és csak­nem minden harmadik csa­lád hűtőszekrénnyel. Öt év alatt 300 ezer új lakás A tervidőszakban folyta­tódik a 15 év® lakásépítési program végrehajtása. A 3. ötéves terv 300 000 lakás épí­tését tűzte ka célul, ebből 100 ezret az állami lakás­építés keretében. Ezzel a 2. és a 3. ötév® terv 10 éve alatt összesen 582 000 lakás épül fel. A megépülő laká­sok egy része — az állami lakásoknál csaknem 10 szá­zaléka — lebontandó laká­sok pótlását szolgálja. A nagyszámú lakásépítés elle­nére még sok jog® lakás­igényt nem tudunk kielégí­teni, s ezért e területen fej­lődésünket a lehető legna­gyobb mértékben meg kell gyorsítanunk. . A mintegy 200 000 magán­erőből építendő lakáshoz az áTlam öt év alatt 10 mil­liárd forint hosszú lejáratú hitellei típustervekkel segí­ti a lakosságot Ezen belül előnyben kívánja rész®íteni a társasházépítést. A terv 20—30 ezer társasház formá­jában épülő lakással számol. Tervezzük, hogy a közmű­feji®?, tésre előirányzott köz­ponti erőforrásokból 13 vá­rosban új vízművet, 24 vá­rosban pedig új csatornát építünk. A lakosság helyi erőforrásai elsősorban a fa­lusi közmű v® vízellátásra célszerű fordítani. E célok megvalósításaként 1970-ben a lakosságnak mintegy fele vízvezetékkel ellátott, 27— 29 százaléka pedig csatorná­zott területen fog lakni. Biztosítani fogjuk, hogy 1970-re minden második csa­lád rendelkezzék propán­bután gázzal, vagy vezeté­kes gázzal. Továbbtanulás, szakmunkásképzés, egészségügy Ajtai Miklós az oktatásról hangsúlyozta, hogy a távlati szakemberszükséglet kielé­gítése érdekében bővíteni kell az oktatási kapacitáso­kat, komplex, átgondolt in­tézkedések révén pedig biz­tosítani kell a korábbi évek­ben született nagy létszámú korosztályok maximális to­vábbtanulásának lehetősé­gét. 1970-ig az általán® isko­lák tanulóinak száma jelen­tősen csökken, ennek elle­nére az egy® körzetekben fennálló problémák miatt további tantermek és inter­nátusi férőhelyek építése szükséges. A 3. ötéves terv időszaká­ban fejezik be az általán® iskola 8. ®ztályát az 1952— 1954. között született, vi­szonylag nagy létszámú kor­osztályok. Ennek megfelelő­en csökken az általán® is­kolások összlétszáma, de nö­vekszik az általános iskolát végzettek továbbtanulási igénye. Ezért szükséges, hogy a tanácsok az iskolai tantermekkel gazdálkodva, azokat átmenetileg más tí­pusú oktatási célokra is baszn®ítsák. A következő években gyorsabban fejlesztjük a szakmunkásképzést, 1968— 1969-ben mintegy 10 000 fő­vei többet v®zünk majd fel ezekbe az iskolákba, mint jelenleg. Figyelembe kell venni, hogy bár a következő években jelentős számú fia­tal áll a szakmnkás képzés rendelkezésére, az 1970 utá­ni években azonban a kor­osztályok létszámának csök­kenése miatt Inkább bizo­ny® fokú hiány várható. Az egyetemek és a főis­kolák nappali tagozatának első évfolyamára évente 9500—10 000 hallgató vehető feL Az egyetemi-főiskolai képzés terve ezzel a távla­ti igényeket kielégíti. Az ok­tatási feltételek megjavítá­sa érdekében tovább folyik a tanszékek, laboratóriumok, tantermi és kollégiumi fé­rőhelyek fejlesztése. Tovább épülnek a műszaki és a vi­déki tudományegyetemek. A távlati szakemberszük­séglet kielégítése a felsőfo­kú technikusképzés jelentős mennyiségi és minőségi fej­lesztését indokolja. Az első évesek létszámát ezért az ipari felsőfokú technikumok majdnem minden tagozatán növelni kell, a felsőfokú technikumok nappali tagoza­tainak első évfolyamára fel­vett hallgatók száma évi 4500—5000 lesz. A szórtok az egészségügy­ről kijelentette: a terv mint­egy 7—7500 kórházi ágy lé­tesítésével számol. Tovább bővül a rendelőintézeti há­lózat, az orvosi körzetek szá­ma 4300—4400-ra (12—14 százalékkal) növekszik. Nagymértékben fejlődik a vidéki fogászati ellátás, bő­vülnek az üzemorvosi, köz­egészségügyi-járványügyi in­tézmények, a bölcsődék és a szociális otthonok is. 1966—1970 között csaknem 4000-rel nő az orvosok szá­ma — mondotta Ajta.i Miklós, majd így fejezte be b®zédét: kat, amelyeket tervgazdál­kodásunk korábbi tapaszta­latai szerint több évre elő­re szükség® áttekinteni, de nem célszerű jogi erővel bí­ró határozattá, törvénnyé emelni. A törvényjavaslat tehát lehetőséget ad arra, hogy a kormány a terv fő céljai­nak hatékony végrehajtása érdekében számos részlet­kérdést az éves tervekben és operatív intézkedések­kel a tervteljesítés meneté­ről, az objektív gazdasági körülményektől, a nemzet­közi piaci helyzet alakulásá­tól függően határozzon meg. A törvényjavaslatban és az indokolásban tótetesen csak az elkövetkező két év­ben indítandó főbb beruhá­sokat szabtuk meg míg a tervidőszak végén induló és hatásukban 1970 után érvé­ny®ülő beruházásokról té­teles döntést a kormány a terv végrehajtása közben, folymatosan fog hozni. Er­re azért van szükség mért bár az 1970 utáni fejlődés­re vonatkozóan rendelke­zünk megfelelő ismeretek­kel, mégis a technika gyors fejlődése, a/. 1970 utáni nemzetközi kapcsolatok előt­tünk álló egyeztetése, to­vábbá a mechanizmus re­formjának várható hatása nem indokolja, hogy már m®t tétel®en rögzítsünk olyan elképzeléséket, ame­lyek részleteikben még a következő évben változhat­nak. A tervszerű beruházási politika érdekében ugyan­akkor a minisztériumok fel­hatalmazást kapnak arra, hogy a legjelentősebb beru­házások műszaki, gazdasági előkészítését már ebben az évben megkezdhessék. A terv kidolgozásakor részlet® és összehangolt kül­kereskedelmi számításokat végeztünk, amelyek meg­szabják a külkereskedelmi forgalom fejlődését, szerke­zetét és az egy® ágazatok ezzel kapcsolatos feladatait. E számítások eredményeit azonban szintén nem java­soljuk törvénybe iktatni, mivel a külkereskedelmi forgalomra erősen kihat a nemzetközi piaci helyzet, másrészt tehetővé kell ten­nünk az export és import egymással egyensúlyban ál­ló rugalmas változtatásának tehetőségeit. Azzal, hogy a külkereske­delmi előirányzatok rögzíté­sét a kormányra javasoljuk bízni, lehetőségünk nyílik ar­ra, hogy az új mechanizmus bevezetésekor rugalmasan megvalósíthassuk minden olyan importot, amely egy­ben az export fokozását elő­segíti és ezzel a nemzetközi fizetések egyensúlyát maga­sabb szinten is biztosíthas­suk. Fő társadalmi célunk, tt szocializmus teljes felépíté­sét szolgálja a gazdasági mechanizmus tervezett re­formja is, amely a gazdasá­gi fejlődés újabb forrásait, a nép alkotókészségének to­vábbi kibontakoztatását fog­ja eredményezni. Harmadik ötév® tervünk összhangban áll a mechanizmus reform­követelményeivel. A terv a fejlődés olyan programja, amelyben a párt politikája ölt t®tet és amelynek telje­sítésére harcba hívjuk a magyar dolgozók millióit, Dr. Horgos Gyulai Nagy Dánielt Fokozni kell a mezőgazdaság belterjességét A tárgyalás alatt álló har­madik ötév® népgazdasági tervünk törvényjavaslata meghatározza azokat a leg­fontosabb célkitűzéseket, amelyeket az ipar, a mező­gazdaság, szociális és kultu­rális fejlődésünkben, népgaz­daságunk valamennyi ágaza­tánál és területein meg kell valósítani 1970-ig. Igen font®, hogy a tör­vényjavaslat valóban csak az irányelveket, a kereteket ha­tározza meg és menet közben az évenként jóváhagyott ter­vekkel lehet szabályozni a konkrét, részletes tennivaló­kat A Központi Statisztikai Hivatal által kiadott részle­tes jelentésből ismerjük a második ötév® tervidőszak alatt elért eredményeket, a népgazdasági ágaknál rész­leteiben is, így azokkal nem kívánok foglalkozni. A tervjavaslat célul tűzi ki, hogy a mezőgazdasági termelést, mint azt Ajtai elvtárs is említette, a harma­dik ötév® terv időszakában 13—15 százalékkal kell emel­ni. Felmerülhet a kérdés, hogy reális-e a mezőgazdasá­gi termelés 13—15 százalékkal való emelése öt év alatt. Vé­leményem' szerint igen, reá­lis. Az utóbbi három-négy évben meg alapozódtak a me­zőgazdasági termelés felté­telei. Népgazdaságunknak és dolgozó népünk életszínvo­nalának az emeléséhez a tervidőszak alatt igen sok húsra, tejre, vajra, állati ter­mékre van szüksége, ezért a mezőgazdasági termelésnél fokozni kell a belterjes irányban, ható termelés meg­szervezését, a belterj®ség fo­kozása érdekében jobban ki kell használni a mezőgazda­sági üzemekben már meg­tevő gépeket, ®zközöket, be­rendezéseket. Németh Károly: Fokozni kell a belterj®­séget öntözéssel, a zöldség-, gyümölcs- szőlőtermelés fo­kozásával. Ennek is megvan­nak a tehetőségei. A má­sodik ötév® terv időszaká­ban 1961-től 1965-ig nagy területeken végeztünk sző­lő- gyümölra-telepítéseket, építettünk öntözőberendezé­seket Ezek a telepítések most fordulnak termőre és gondoskodni lehet a termés fokozásáról. ötév® tervjavaslatunk a tervidőszak alatt 44—45 mil­liárd forintot irányoz elő mezőgazdasági beruházások­ra. Ezen beruházási összeg­ből igen nagy összeg gépek­re is fordítható: A mezőgaz­dasági gépeknél további nagyszámú univerzális trak­torokat, szállító-, rakodógépe­ket tehet beállítani, ami elősegíti a mezőgazdasági termelést A korszerű gépek bevezetésével 1970-re a ga­bonabetakarítás 95 száza­lékig, a kukorica- és a cu­korrépa-betakarítás az álla­mi szektorban közel 100 szá­zalékig, a termelőszövetke­zeteknél is mintegy 40 szá­zalékig gépesítve lesz. A tervjavaslat jelentős összegeket irányoz elő a sző­lő-; gyümölcstelepítés járu­lék® beruházásaira, mint gyümölcs-tárolók, csomago­lok, bekötő utak. bor®pin­cék stb. építésére. Ez nagyon font® kérdés, mert így le­het tárolni és exportcélra előkészíteni a különböző gyümölcsféleségeket. A me­zőgazdasági beruházásra for­dított összegeket nagymeny­nyiségű és jóminőségű áru­val kell viszonozni, amelyek alkalmasak mind exportra, mind a belföldi igények ki­elégítésére. A járulék® beruházások megépítése a szőlőterületek­nél azért is különösen fontos, mert 1970-re 5,8 millió hek­toliter borterméssel kell számolni, ami az eddigi több évi átlagterméseknek a más­fél-kétszer®ét jelenti A tervjavaslat szerint a zöldségtermelést 45—50 száza­lékkal kell növelni. Ezt in­dokolja a gyorsan növekvő konzervipar, a lakosság, az ipar és a bányavidék friss zöldséggel való ellátása. A zöldségtermelés fokozása szintén a belterjesség irá­nyában hat Igen fontos bel­terjes ágazat a mezőgazda­ságban — a termelőszövetke­zeteknél is minél jobban el lehet terj®zteni — a baromfi­tenyésztés. amely szintén a fiatalkorúak foglalkoztatá­sát a téli foglalkoztatottsá­got is bizt®íthatja. Beszélt a képviselő a ter­mény megóvás fontosságáról is. Minden évben jelentós mennyiségű takarmányt im­portálunk, ugyanakkor nem fordítunk kellő gondot az itthon termelt takarmányok megőrzésére, tárolására. Miért nem épftünk olcsó ku­koricagórékat, tirolókat? A vas, vasbeton és drótszo­vet alkalmazásával könnyen tehetne szövetkezetenként 8—10 górét, tárolót építeni. Felszólalását így fejezte be: A harmadik ötév® nép­gazdasági terv törvényjavas­latában foglalt célkitűzések, a tervidőszakban bevezetés­re kerülő új gazdasági irány­elvek biztosítják, hogy nép­gazdaságunk továbbra is eredményesen haladjon a szocializmus építésének út­ján. A harmadik ötév® nép­gazdasági tervre vonatkozó törvényjavaslatot örömmel elfogadom, s a tisztelt or­szággyűlésnek elfogadásra ajánlom. A szocializmus építésének nemzeti programja Németh Károly egyetérté­sének adott hangot a har­madik ötéves tervjavaslat­tal, a benne foglalt főcélki­tüzésekkel, majd így foly­tatta: A harmadik ötéves terv elért eredményeink megszi­lárdításának, a szocializmus további építésének, az élet­és munkakörülmények javí­tásának szolid, megalapo­zott terve, a szocializmus építésének öt évre szóló nemzeti programja. Ezután méltatta azt a munkát, amelyet a második ötéves terv időszakában pártunk vezetésével a munkás®ztály, a parasztság, az értelmiség, egész dolgozó népünk vég­zett, A tisztelet és a megbe­csülés hangján szólhatunk csak arról a munkáról — mondotta — amely az el­múlt öt esztendőben is ma­Összhangban o mechanizmus reformkövetelményeivel 'A kormány a törvényja- merteti a törvény alapjául vaslathoz részlet® indoko- szolgáló olyan részlet® el­lást fii zött, amelybe® gondolásokat és szarni táso­X gépipar várható fejlő­déséről szólva dr. Horgos Gyula utalt arra, hogy a termelés belső szerkezeté­nek átalakítása folytatódik. Elsősorban azok a gépipari ágazatok fejlődnek jelentő­sebb mértékben, amelyek iránt állandó és nagy a ha­zai és külföldi igény, to­vábbá amelyeknek gyárt­mányait a legrövidebb idő alatt nemzetközi színvonal­ra tehet emelni. A gépipar fejlesztésére 80 százalékkal nagyobb összeget költenek, mint a második ötéves terv­ben. Továbbra is kiemelten kezelik a híradástechnikai ipart. iparag Lényegesen növekszik a következő öt évben a fény­források termelése is. Az Egyesült Izzó és nagykani­zsai új telepének fejlesztése csaknem egymilliárd forint­ba kerül, s termékeivel a jövőben jobban ki tudják elégíteni a hazai és külföldi igényeket. A műszeripar szerkezete, a folyamat-mű­szerezés, a számítástechni­ka és a szervezéstechnikai eszközök irányába tolódik el. Egyik alapvető cél az automati ka-ágazat bővítése. Üj vezérlési rendszereket is szélesebb körben kell alkal­mazni, különösen a szer­számgépiparban, s ebben radandó alkotásokkal gya­rapította hazánkat. Hibák, gyengeségek, kö­vetkezetlenségek is tarkítot­ták munkánkat. De ezek si­keres leküzdésének az is feltétele, hogy mindenki, aki becsületesen dolgozik — és népünk túlnyomó többsége így dolgozik — tudja: van értelme a munkának, az erőfeszítések a haza, a nép javát szolgáló eredmények­re vezetnek. Németh Károly ezután a fővárosnak a második öt­éves terv időszakában elért eredményeiről adott szá­mot, majd arról szólt, hogy az ipar, valamint a lakosság létszámának növekedésével a vár® fejlesztése nem tar­tott lépést. Budapesten az eddigieknél jobban előtérbe kell helyezni meglevő üze­meink korszerűsítését, a kiemelt nagy feladatai lesznek az erősáramú. iparágnak is. Ezután azokról az intéz­kedésekről beszélt, amelyek az ütemes, egyenletes ter­melést, a negyedévvégi haj­rák felszámolását szolgál­ják. 1965-ben a KGM 18 vállalatánál valamennyi külső és belső feltételét megteremtették az ütemes termelésnek, ennek eredmé­nye, hogy a gépipari terme­lés 30 százalékát már való­ban egyenletesen bocsátották ki a vállalatok. Befejezésül a gyártmányok élettartamának növeléséről szólt.­műszaki fejlesztést, hogy a termelésnek a szükségletek­kel összhangban álló növe­kedését a termelékenység fokozása útján érjük el, s ez létszámmegtakaritással is járjon együtt — mondotta. Folytatni kell egyes fővá­rosi üzemek vidékre telepí­tését, mégpedig az eddiginél zökkenőmentesebben. Az or­szágos nagyvállalatoknak az eddiginél több termelési profilt kell „átterelniük" a fővárosi üzemekből már működő vidéki üzemekbe, ahol egyúttal a foglalkozta­tási problémákon is köny­nyebben lehet enyhíteni. Népgazdasági érdek, hogy ilymódon is javítsunk a fő­város munkaerő-helyzetén, s elősegítsük a túlzsúfolt­ságból származó feszültsé­gek feloldását. A harmadik ötév® terv végére a főváros 2 030 000 lakossal számolhat. Helyi és központi forrásból ennyi em­ber legszükségesebb igényed­nek kielégítését tudjuk biz­tosítani. A harmadik ötéves terv az állami lakásépítés ará­nyát a fővárosban magasab­ban irányozza elő az előző öt évinél. A korszerű lakás­építés feltételeinek további javítására a tervidőszakban két újabb nagyteljesítmé­nyű házgyárat helyeznek üzembe. Javítani lehet és kell a lakáselosztási rendszert is. Szabályozni kellene ponto­sabban az állami erőből épült lakások elraztását. A szónok ezután a lakos­ság fogyasztási cikk-ellátá­sáról szólt. Megállapította, hogy az utóbbi években je­lentősen javult helyzetünket figyelembe véve kedvező, s végezetül a harmadik öt­éves terv végrehajtásában a főváros dolgozóira háruló feladatokat ismertette. Péntek, 1966. június ZL DÉL-MAGYARORSZÁG 3 A

Next

/
Thumbnails
Contents