Délmagyarország, 1966. június (56. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-19 / 144. szám

Grúzul is megszólal Szeged írója Megjelennek grúz nyelven Tömörkény novellái NémetUI, oroszul, angolul helyzetbe került. Ki tudná » felár olvashatók novellái, de mégha néprajzkutató ts — nyilván sem maga az Író, kapásból megmondani mi a sem pedig mi, Tömörkény gugorázás, a vasbika és harajongót, legmerészebb ál- sonlók? Itthon odanyúlt a munkban sem mertünk arra polchoz, leemeli a Szegedi gondolni, hogy elbeszélései Szótirt, és máris eligazodik. grúz nyelven is megjelenje- De a messzi idegenben csak Bek. Pedig nem kellett hoz- saját tudására van hagyatva. 3b együ este, őgy kilenc óra tájban, derék barátomba. Kelemenbe ütköztem. Sietett, s rohantában majdnem fellökött az utcakereszteződésnél, — Ö. te vagy? torpant • j , * meg. — Képzeld, most jö.mí™f-!,. vök az év végi szülői értekezletről. megfigyelt Tömörkény!) Nagy ritkán maga az iró okozott akaratlan gondot. A gög cimű novella címét a grúzok kérésére változtatták meg (Paraszti öntudat), mivel nem érezték a tartalomhoz pontosan illőnek. Oroszoknak, németeknek és gá más, mint olyan iroda- a nyomda sürget, a kérdést grúzoknak egyaránt a Csata lomkedveifi, aki mindkét valahogyan — jegyzettel, kftliyelvet beszéli, és Tömör- rülirással — meg kell oldalfényt is szereti. Ilyen dr. ni! Grúziában folyami hajóIstvánovits Márton kandidá- zás nem nagyon van. a tengetus, az Eötvös Loránd Tudo- ri hajózás régóta nem nemmányegyetem Néprajzi Inté- zeti keretek között folyik, retének adjunktusa. szinte teljes szókincse kiveKárom évet töltött Grúziá- szett, így valóságos nyelvban. kandidátusi értekezését történeti búvárlatra volt grúz nyelven írta és védte szükség, hogy minden pon— No és? Hogyhogy tett —• méltatlankodott — Persze. neked nincs gyereked, könynyen beszélsz. — Nem egészen «— világositottam föl. — Ma már a pedagógia közügy, drága ba«- Hogy manátad? Kennek? — Nem titkolt büszkeséggel elmosolyodott. — Az a Pistike szokása..i Tudod, olyan eszes, találékony gyerek. hogy kirándulások alkalmával. persze éjjel, cipőpasztával bekeni alvó társai arcát... Hát nem leleményes?! mi Meglepően! * a katonával tetszik legjobban. Ezen kívül a Valér a földbe megy és A hazasság rátom... Hogy ugv mondelsö éve aratott osztatlan jam. társadalmi kérdés... sikert Egyébként az oroszok Csak nincs megint baj a is grúzok is szeretik és érté- fiacskaddal? kelik Tömörkényt; oroszul Kelemen mérgesen nézett már a második kiadás jele- mm: „Ugratsz?" nik meg az egyetlen váló- — Világért se. 11 Kívángatásból. A 12 grúzra fordí- c® lennék. tort novella előbb a Grúz — Hát akkor hallgass kie írószövetség központi folyó- — kezdte megenyhülten. — meg. fi volt ott az első Ilyen tosan megfeleljen. De sike- iratában, a Mnathobx-ban je- Te ismered a Pistit? külföldi A grúzok megbe- rültl esülésére mi sem jellem- Ki gondolná,' hogy a neBfibb, minthogy központi lap- künk közismert fogalmak tójukban többhasábos cikket lünk kissé távolabb, mán közöltek dolgozatának vitájá- kulturális környezetben miről a szerző képével. Művé- lyen sok gondot és fejtörést Bek témája a kaukázusi né- okozhatnak! Pedig igy van! pek folklórja. A grúz balla- Míg Molnár Ferenc regényét, dák kérdéseit kutatta, ami- A Pál utcai fiúkat minden kor tavaly ősszel megérke- nehézség nélkül fordítják ratt Tbiliszibe i— egy Tömör- szinte bármely nyelvre, Tötoény-kötettel a zsebében. Üti mörkénnyel más a helyzet ofvasróányul vitte magával íme pár példa: hogy fordítaz Olcsó Könyvtár válogatá- sák a csákót? Grúz nemzeti sát (A házasság első éve) hadsereg a 13. 6zázad óta Péter László gondozásában, nem volt, Idegen szolgálatotószavávaL Ha semmi mást, ban viszont a grúzok nem csak ennyit ért volna el az viseltek soha csákót Kézen8 kis mű, akkor ia elérte fekvő lenne egy cári oroez a célját Fél évig dolgozott vagy oszmán-török katonai kint Istvánovits, sok min- egyensapka fogaimát behedenről szó esett baráti kör- lyettesíteni, ámde ez hamisíben, Tömörkényről is. Fel- tás lenne! Inkább feloldották, keltette barátai — írók, et- körülírták, esetleg magát a nográfusok, folkloristák — szót tartották meg, és jegyérdeklődését; egyikük, Andro zetelték az ilyen és a hasonLekiasvili szívesen vállalko- ló esetekben. A tarhonyát zott a társfordítói szerepre, sem ismerik; ezt a szót — a Minthogy nem tud magyarul. Balkán-félsziget és a Kárpáta nyers, tehát szó szerinti medence népeit kivéve, mivel fordítást Istvánovits készítet- itt készítését és fogyasztását te részére. De már a nyers egymástól tanulták el a küíorditáeban is együttműköd- lönféle népek — minden tek, még inkább az irodalmi nyelven nehéz visszaadni, ítüntetésben! Éz a két ember Sokáig nem ismerték pélegymásra talált! Lekiasvill dául a dunántúliak sem! tudós és műfordító egyszer- a fordítók bravúros megolamind, az etnográfia és a dást találtak a látófa fogalfolklór kandidátusa, neve ls- mának visszaadására: Grúzia mert a grúz irodalomban ia hegyes-völgyes tájain nincs lenik meg. Az a Grigol — PólyáskorátóL Abasidze a szerkesztője, aki — Es mi a véleményed Petófit grúzra átültette, igaz, róla? nem magyarból; Istvánovit- — HátII hogy ls mondsék fordítása az első, amely jam... Élénk. Igen élénk..i nem közvetítő nyelv segít- amolyan fürge fiú — udvar segével készült! E fordítást riaskodtam _ a hírneves grúz író, Arcsil — Na látod.11 És ezt nem Szulakauri gondozza. Már értik meg. Elkéoesztó! megvan a szerződés egy ön- — Felháborítói — mondálló kötetre is, amely a 12 tam. novellát és sok újat is fog _ Persze, hogy az!.:. Nem tartalmazni. Hogy melyeke?, , nvugsz0m ^e. Felme. azt Istvánovits tetszesére biz-- ' ták. Ahogyan én ismerem őt, nem lesz rossz válogatás az sem! Kis nép a grúz, de több ezer éves kultúrája, sőt saját, írása van. Volt már közöttünk kapcsolat a múltban is: Mátyás király követei érintkezésbe kerültek velük, Misztótfalusi Kis Miklós készített grúz betűket, a híres Kalevala-fordító, Vikar Béla ültette át először Rúsztavéli Párducbörös lovag ját, majd Weöres Sándor vállalkozott újból a tolmácsolására. Maga Istvánovits Márton is sokat tett a grúz nép és irodalom megismertetéséért: mesekötetet fordított magyarra, és számos tanulmányt trt a grúz népköltészet köréből. Pár hét múlva a grúz balett mutatja be sajátos művészetét Tömörkény városában. Jó érxés, ha szellemi erőnkből telik íróink művészetének terjesztésére. Még jobb. ha kedvelt írónk több irányban is elindul világhódító útjára! egyre magasodó alakja könnyedén átlépte a Kárpátokat, s most már a gyek a..; — Jól teszed."!. De mégis mik® kennek a fiadra? — Persze, hogy az.. < Ezt a Márton tanár úrnak is meg kéne értenie. — (5 az osztályfőnök? — Nem... Csak véletlenül az ő arcát is bekente a Pistike! — Tévedni emberi dolog — nyugtattam meg. — Ezt mondtam én ls. És egyáltalán, minek alszik egy tanár a diákokkal egy szobában?! Még éjjel ls bakterkodni fölöttük? Aludjon külön, és hagyja, hogy bekenjék egymást 1 Hát persze. — És hogy bokán rugdossa a lányokat?!... Édes istenem! Minek kezdenek ki vele? — Ügy. Elvégre férfi méltóság is van a világon... És csak ennyi a kifogásuk ellene? — Tudod, milyen régi Iskola az övék. Valami mindig elromlik. Pisti ilyenkor azonnal beveti magát. Hiszen ezermester 1 Például a műT&ör k rendbefoszfc I vécét. — Brávó! — lelkesedtem; — És már ez is baj? — Nagyon finnyása* ÜJ Míg Pisti kijavította a vé. cét, egy kis víz kiszaladt a folyosóra. — Ebben a hőségbenl —» legyintettem. — Ezt mondtam én teráj Talán baj volt; hogy egy-két órán át me- , zítláb mentek be az osztályba?!... Bokáig érő vízbe különben sem fulladt még bele senkii — Csal* ennyi az egész? Hát vah még, amit n agyon felhánytorgatnak.. 1 Tudod, Pistikém igen gyakorlatias ember. Nem szereti a fölösleges cuccokat. Nagyon unta mar, hogy a megmaradt rongyok, egy zsákba gyömszölve, ott foglalták a hely® az udvar «?yik sarkában. Az az ötlete támadt, hogyha a MÉH-nek már nem kell, hát égessék el!... Egyik hűvös napon ez meg ls történt..; Hogy közben szél támadt, és a lángok belekaptak az iskolába?... Erről a fiam igazán nem tehet!... De azt meg kell hagyni, hogy most is talpraesetten viselkedett. Rögtön riasztotta a tűzoltókat! — Bámulatos!! — mondtam. — No ugye!?.:; Es még Ilyen nagyszerű fiúnak akarnak magatartásból hármast adni! Balogh Béni KATONA IMRE Haflatlamul lelkiismeretes; szükség erre a pusztai „kiláegy-egy szép, költői kifejezé- tóra", a grúz fordító azon- Kaukázust is.' Biztosan szét' Bért, az eredetinek a szelle- han talált egy síkföldi meg- néz 6 17121 jd a tengereken túl mét, savát-borsát visszaadó felelőt Ezt a hajdanában a ls* ' J szóért képes volt napokig grűz parasztok a törököktől szakkönyvek® bújni, nyelv- vették át időközben megho- * járásokat tanulmányozni, nosodott az irodalmi nyelvszótárakat lapozgatni Elő- ben is, művelt embernek il- Gyurkó Géza fordult, hogy legédesebb ál- lik ismernie, nem volt hát mából csengette fel Istváno- akadálya a behelyettesftésvitsot telefonon, hogy a nek. megtalált kifejezés örömét megossza vele! De maga Ist- „"•T,?1 n B,°nd,ll1kft . „ , , ., nép életformajanak és ku fúva no viis te éppen ilyen em- rájának különbségéből adó. berf A két jó barát három dott Bőven volt nyelvi, stiláhónapig dolgozott tizenkét ris, sót gondolkodásbeli nenoveUa tolmácsolásán. A hézség is, nem szólva TöSTEFANIAY EDIT MEGNYUGVÁS Autóban pyers fordításból a végén ugyan nem maradt semmi, annyira megváltozott a stílusa, de mégis hű és művészt ta áttOtetés, méltó a magyar eredeti szín vonatáshoz és a kitűnően átkerült oroez fordításhoz is. vagyis befagy; ez utóbbit természetesen vissza lehet adni grúzul is, de akkor éppen a népi, s részben az egyéni íz vész el. Nehéz szemléletes megfelel® találni Vagy itt van ez az öreg parasztok által még ismert El sem tudjuk képzelni, kifejezés: a fényes gombról fen minden váratlan nehéz- .m<* ". ^OVmadár , .... . , , , . mondja Tömörkény. Ha seg adódhat Tömörkény for- „ór<M fordítják, dítása közben. J/zoktatöui" „ grúzok szamára ért he tatÉjszaka volt Az országút végtelenbe kanyargó csíkja fehér kígyóként tekergett az autó kerek® alá. A pucér fák diszörsége mereven állt és mintha kézről kézre adta volna kocsinkat A vezetőn kívül ketten ültünk benne, álmörkény egyéni izeiről. Tő- mosa.n. átkozva a lassúság®, amellyel az autó fúrta mamörkénynél is beáll a víz, gat e,"re * sötetben. a kíméletlen makacssággal felsorakozó kilométerekkel gvürközve. — Éjfél is elmúlik, mire haza®nnk.,. Pedig gyermekkoromban menmyiire szerettem az autót — szólt Útitársam és unott arccal nézett ki az ablakon. — Én a sárga bors® szerettem... — Hogy jön az most ide? — nézett rám csodálkozva. — Most utálom. Meg nem enném. Változik az ember ízlése Férfiasodik. A süteményt se szeretem. A cukrot se ... — Az autó nem cukorka. Egyszerű: akkor szórakozás volt, amihez tíz évben egyszer jutott az ember, ma mindennapos munkaeszköz — legyintett —, mondén napos... Falun rohantunk át Jól megtaposta a gázt a gépkocsivezető, de vajon létezik-e olyan gyorsaság, amelv négyotym novellává} (Sztrájkta- len. téves, esetleg nevetséges szAz. kilométer után és az utolsó száz kilométer előtt kielégíti az embert? A reflektorfényben hirtelen alakok tűntek fel, jobbra a fák között egy gépkocsi, úgy borulva az árokba, mint özvegy, aki a megholtat siratja. Az úton, keresztben felborult motorkerékpár és emberek. Élők. Mozgók. A gépkocsivezető fékezett, kidugta a fej® az ablakon. upán) kezdték, amely már összetétel. Nehéz tehát a megjeleni oroszul. Érdekes, ^f^0'6'* ágaimat megta. Il' „ lalni* Míg például a kétkezi hogy ra a valogatásba végül munkások ^ n ^uzörű tzötoessem került bele. Amikor gény embörök kifejezést 8 fordítóst már begyakorol- minden nehézség nélkül ták, altkor vágtak neki a vissza lehetett adni. ismét váltott néhány szót. az ott ácsorgókkal, aztán óvatosan kitucatnyi elbeszélésnek (Csata tói volt a vizenjárók és a kerülve a motor-kerékpárt, újra rákapcsold... a katonával. Két vénség, vizMl tl5k kifejezéssel. — Baless® — fordult vissza — a motorkerékpárnak Aavoahordás, Csös^halál, A Nemcsak szavak, egész ro6SZ volt a lámpája, a gépkocsivezető későn vette észre, ő Sze® Mihály a jégben, Va- jenetek is magyarázatot kí- ^ t^J^A^^ * túlvilagra. Már el is vittéklér a földbe megy. A házas- vanták. Kütön ^ ^ ^ ^ kocsib8n. mindhárman az sag első érc, Por. A vadállat, kellett a Gar.ba!di-fele sza- ismeretlenj s jgy számukra egyszerű újsághírré és tánulA gőg. Termés kőszívű Mi- badsagharcra vonatkozo uta- sfífxA s^rkült motorossal fogtál kuztunk. kicsit sajnálva a hály. A kraszniki csata). Él- sításokat A kraszniki csa- szerencsetlent inkább hozzátartozóit, mert a ha iái minvezetes de fáradságos mun- "?tón a vásári képmutoga- dig az élőknek fáj. De csak egy kicsit sajnáltuk, hisz nem La woti Néhány esetben mc2- "1',ro1 15 szo nmi nem ismertük és ez a sajnálkozás m tíikább csak illem, köteka yoit iNenany esetoen meg volt a grúzban, nálunk is leró és ktcsú erőltetett emberség yok, mint igazan mely felélő szakkönyvek híján nyugati jövevény, csak a érzés, maga Istvánovits ls nehéz szakemberek ismerik értei- — Azért bcxrzaeató-raí — Az..: — ... hogy az ember csak megy, mondjuk egy motoron si® haza, viszi az álmait, emlékeit, ágyra gondol, talán nőre is, akitől forróbb lesz az ágya, megy a motoron) testében ritmikusan ver a szív, kering a vrér, tökéletes a mechanika és egyetlen perc múlva mar semmi és senki. Borzasztó — kapart elö ideges ujjakkal egy cigar®tát — A halál mindig az élőknek borzasztó. Mert azok tudják, mi a halálfélelem és más pusztulásában tulajdonképpen saját magukat siratják el előre... A halál filozófia, a halál az.;. az — kereste a szavakat. — igen, a halál olyan tény, amelynek nincs már tényezője sem. Van és nincs. A legfeloldhatatlanabb ellentmondás ... — Senki sem él örökké — bölcselkedett hátra a gépkocsivezető. de észrevehetően lassabban hajtott, hogy meghnsszabitsa útját az örökkévalóságig... — örökké... Ki nem akarna örökké élni, s ki nem tudná, hogy úgysem élhet az idők végeztéig, ha egyáltalán van olyan? — h®kant fel útitársam. — De élni minél tovább élni, mindenki akar?... És egy ostoba karambol. Eh. A halál irtán egy perccel már senki és semmi vagyok. Éltem. Megszűnt számomra a jövő idő, már csak múlt idő vagyok. Emlékeim, vágyaim, terv®m, ezernyi volt örömöm. bánatom a halál után egy perccel teljesen semmivé válik. Egy perccel a halál után — nyomta el idegesen a dgarettát. Hallgattunk mind a hárman, csak a motor duruzsolta egyenletesen a kilométerek indulóját, csak a fák sorakoztak tovább az út mentén ... — ...mint valami fejfák... Eh! — mutatott ki az ablakon útitársam. — Megrázott ez a csúnya baleset. S még engem vádoltál a filozofálással! Végtére miért esünk kétségbe attól a gondolattól, hogy úgyis meg kell halni... És különben is, a halálban van annyi jó, hogv minden szépet elmondanak majd sírod felett, te leszel a legjobb férj. apa, munkatárs, meg minden... Legfeljebb az bosszanthatja az embert, hogyha már ilyen tökéletes volt életében, miért nem kapott prémiumot... A gépkocsi vezető eli-öhintette magát, de úgv csinált, mintha köhögött volna. Meg jobban ráhajolt a kormánvra, csupán meggörbült hátáról gondoltam, hosv belül rázza a nevetés. Ennyire szívtelen ember lenne, hogy általa humorosnak vélt megjegyzésnél képes nevetni néhány perccel r halál után? Vagy ennyire reális ember, aki végtere, ha nem is, mint a fronton, de csak minden nap szembenéz, a száguldás útja mellett koncsorgó halállal? A Df.L-MAGrARQftílÁG Vaaarngft 15M. Júnttu