Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

VASÁRNAPI tHnHuiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiuiiiiitmiiiiiiiiiiiiiuini QBBH A múzsák testvérisége Gyertyán Ervin könyve A tanulmány — mint a szerző mondja bevezetőjében — a marxista esztétika eddig még kevéssé feltart területével foglalkozik. Azt kutatja, mi az ami testvériséget teremt a műt eszetek világában, mi az. ami közös minden miialkotásban.' összehasonlító esztétika: igy határozható meg legtömörebben e törekvések jellege es szándéka. Kisse megfoghatatlannak és meghatározatlannak tűnik ez a meghatározás első pillanatra. Valójában azonban IKIOyov is világos és könnyen áttekinhető koncepció kifejtéséről van szó ebben a könyvben. Kiderül ez rögtön. aniint a szerző megkezdi tulajdonképpeni mondanivalója kifejtését. A művés/etek felosztásának elveiből indul ki. Először a legel terjedtebb osztályozás elvével, az idő és tér szembeállításának elméletével foglalkozik Mint ismeretes, e felosztás szerint vannak térbeli és időbeli művészetek. Olyanok, amelyeknek térre van szükségük ahhoz, hogy megvalósuljanak (szobrászat. festészet stb.) és olyanok. amelyekre időre Van szükségük ahhoz, hogy elhangozzanak. Gyertyán Ervin kimutatja ezeknek és más hasonló nézeteknek alkalmatlanságát az osztályozásra és másfajta rendező elvet ker®. Gazdag anyagú, nagy esztétikai anyagot felölelő és világ® gondolatmenetű fejtegetéseiben ezt a rendező elvet végül is a művészi absztrakció különböző típusaiban találja meg. Abban tehát, hogy a valóság az egves művészetekben különböző fokú áttételeken, absztrakciókon át nyilvánul meg. A legintenzívebb ez az absztrakció a zenében, amelynek tárgyi valóságanyaga a legkevésbé szemléiéi® és a legkevésbé intenzív a képzőművészetek esetében. ahol a valóság részletezően ielenik meg. A két véglet között természetesen az átmenetek sokasága helyezkedik el. A zene után a tánc, aztán a pantomim, maid s színjátszás következik. Mindez persze csak tömör és szükségszerűen egyszerűsített váza Gyertyán gondolatmenetének. E gondolatmeneten belül rendkívül érdekes fejtegetésekkel találkozunk. Ezek nagyon érdekesen és nagy meggyőző erővel mutatnak rá egy-egy művészeti ág sajátosságaira. Izgalmasan tárgyalja például a tanulmány a v/.ínlatszás mibenlétét, áttekinti az erre vonatkozó irodalomtörténeti. helyesebben esztétikai irodalmat, s közben vitatkozik, cáfol, érvel, egy pillanatra sem tévesztve szem előtt gondolatmenetének fö- és alapvonalait. Újszerűségét, újdonságvoltát tekintve azonban mégis az a legizgalmasabb, amit a filmről mond. A szerzőnek ecvébként ez a fő érdeklődési területe. ..civilben'' ugyanis a Filmvilág munkatársa. A filmet eddig sokféleképpen igvekeztek meghatározni művé, , - ..voltának sajátosságait sokfnek i.pcn próbáltak meghatározni. Az egyik álláspont szerint például a film legfőbb jellemzője az. hogv teljesen objektív Ahogyan a hír® francia film®ztéta. André Bazin mondja: „A film a fénykép objektivitásának kiteljesedése az időben". Gyertyán ezt és a többi más hasonló elképzelést is meggvőző érveléssel cáfolja és kimutatja, hogy a film leglényegesebb sajátossága az. hogy a mozgás szemléletes absztrakciója. Ez a felfogás elfogadhatónak, igaznak és helv®nek tűnik, ha ebben a tömör megfogalma7.ásban talán nem is, de a könyv szemlélet® anyagában. gondolatmenetében feltétlenül. A tanulmánynak azonban nemcsak ezek az izgalmasan érdekes esztétikai fejtegetések az értékei. A könyv anyaga beleszól mai vitáinkba is. Tudiuk például, hogy mostanában igen sok szó ®ik nálunk arról, hogy a „művészi" film „megszüntette" a cselekményt, mint olyan valamit. amelyre nincs szüksége többé. Gyertyán .szembeszáll ezzel a divatos véleménnyel és bebizonyítja. határozottan kimondia. hogv a cselekmény nem közömbös a film művészi értéke szempontjából. Mindezzel elsősorban kedvet szerettünk volna csinálni a könvv elolvasásához. Megérdemli, hogy a téma iránt érdeklődők minél többen elolvassák. ö. L. MŰVEK ÉS MESTEREK Medgyessy Ferenc: Művészet Ha nia is élne nyolcvanöt éves lenne Medgyessy Ferenc (1861—1998). az új magyar s okrászat e yik legkiemelkedőbb alakja. Párizsban előbb festeni tanult, s csak később váltott át a szobrászat; n. Kibontakozó tehetségét nem a kor Rodin-i szellemiséggel áthatott, színpadias romantikája ragadta meg, hanem a francia és olasz múzeumokban rátalált egyiptomi, szumir, asszír, ógörög és etruszk szobrok költői szépsége, id itten egyszerű.- <e. mely tevékenységét <ler®-olóan megihlette. A Móra Ferenc Múzeum képtárában látható Művészet című kis bronz-szobra is métiá'i tükrözi a mester ezirányű plasztikai törekvéseit. Előlapul mánynak tekinthető remek vázlata kapcsolatos a debreceni Déri Múzeum bejáratához került azon® nevet viselő, nagyméretű ülő leányaiakjával, melv e s'udiumhoz hasonlóan, szimbólumként apró szobrocskát tart kezében. E müvével, illetve az ehhez tirtozó szobor-csoportjával. a párizsi világkiállítás na.ydíiát nyerte el. Medgyessy pompás életművet hagyott ránk örökül. Kitelj®edett ívű munkássága a derű, a termékenység, a békés emberi lét himnusza. HOANG HOC Elesett barátomnak A vietnami nephaör®*? tisztje volt. Harcban esett el. Megrázó verseket hagyott hátra. Tegnap még a léptedet követtem Hosszú fehér úton, Ma gyönge ágat vágok S reszketni fog a sírodon. Mondd meg nékem a golyó nevét, Hlondd meg nékem a kérnek a nevét. Mondd meg nékem az arcnak a nevét, Lelkem fele hű barát. Gyarmatosítónak hívják a golyót Imperialistának az arcot, Kollaborálónak a kezet, Kalóznak a betolakodót. Száraz a szemem és sírok, Fájdalom présében a szívem. Szó nem jön a számra, A nyelvem néma harang. Koporsódnak fa nem akadt Aludj hát e takaró ban; Kunyhók parasztjai adták. Benne simulj bele a földbe. Holnap, ha fegyverek Zajá'ól jajgat az erdők széle, Tudd, Mi indultunk támadásra az Éjszaka ellen. MADÁCSY LÁSZLÓ fordítása Bezzeg az én időmben! Gizike, aki csak tegnap ;eket tett a kor erkölcsért*, esett tul az erettségin. élve s büszke öntudattal gondolt a független embereknek ki- vissza az ő fiatalságára, járó teljes szabadsaggal, ki- amikor otthagyta az apácault a teraszra, s fuldokolva kolostort, .ahová egyenesen bár. de azért a legnagyobb Szufuszluk basa háreméből gyönyörrel szívta élete első szökött, s hazament törzscigarettáját. Nagymama epp főnök atyjához, aki Matuukkor lépet! ki szobájából, zsálemnek egyen® ágon üks a megbotránkozástól lel- unokája volt. A törzsfőnökháborodva npakociott ra: atya végső elkeseredésében — Megbolondultál? Hát elhatározta, hogy elad.ia Üknem sül le a képedről a anyát a rabszolga vásáron, bőr? Te... Szégyentelen! Egy gazdag kereskedő hajGizike angyali nyugalom- landó is lett volna Ükanyámal egy kézlegyintéssel el- ért megadni a húsz aranyat, intezte az ügyet: amikor ő így szólt törzsfő— Ugyan mar. Mami! — nik-atyjához, aki egyenes s fuldokolt to\ abb. ágon ükunokája volt MatuNagymama becsapta szo- zsálemnek: baja ajtaját, s éppen csak — Atyám! Inkább adj olyan hangosan, hogy Gizi- oda olcsóbban az előbbi veke is meghallja; zokogta: vőnek. Az csinosabb. — Ez a mai erkölcs! Bez- Ekkora erkölcstelenség halzeg az én időmben! latára Ükanva törzsfőnökS a silón fiókjából ájtatos atyja elképedve kiáltott fel: képpel vette elő öreg imád- — Micsoda erkölcs! Eezságos könyvét. Leporolta. zeB az én időmben! megtörölte, s megenyhült te- s a törzsfőnök-atva a vákintettei simogatta a bar- -árrfS1 hazafelz menet nagv sonykútést. lelki gyönyörűséggel gondolt Hej! Ha ez a kis könyv vjssza ifjúkorának szilárd most beszelni tudna. Bizto- erkölcsns.séeére. Talán tizensan elmondana, milyen jo ta öt iehetett. s felbuzdulvolt este a vecsernyerol ha- va Ábrahám példáján, aki /.afelé az utón egyszerre két egyetlen fiát hajlandó lett puha. forró kez.ben pihenni. volna fe]á1dozni elhatározóagymama akkor tizenha- ^ hogy ,3 3cc.se feláldozásárom eves volt s Bálint - va, kedv®kedik az úrnak, óh. hol van mar Bálint? — Ezze, atyjának is segíteni íizenot év® A rtatlan, tiszta akart az örec Sehogyse tuszerelem volt az. Bálint se- d(ytt dűl(-)pe verg5dni örökögitett, Nagymamanak az ima- se kiválasztásának dolgákonyvet fogni. Mas semnu ban. És bár felajánlását nem tortént, csak egyszer, , . . na ®etleg kétszer raókolta csak reszben telj®itette. meg Bálint Nagymamát a öcsének csak fél kezét, fél kiskapuban. lábát mlét orrát ***** S hogy rátámadt Nagy ma- 8 égette n^gybátymára Dédnagymama. Be- emlegetett csapta a tisztaszoba ablakát. Kain ,mégis ^háborodott ahonnan szemmel lehetett a tettGn: tartani a kiskaput s éppen ~ Ez a mai erirölctó Be*. csak olyan hangosan, hogy «« 32 Nagymama is hallja, sápító- mennydörögte, zott: ® akkor nagy erköl— Ez a mai erkö!®! Bez- esi magasabbrendőséggel zee az én időmben1! gondolt vissza arra a régi Valóban, mennyire má*. jó erkölcsös világra, amikor erkölcsösebb is volt az a vi- ő, az egyetlen fennmaradt lág! Dédnagymama sokáig anyakönyvi másolat szerint emlegette, hogyan fenyeget- az első emberpárnak, Ádámte őt meg Ükanya. amikor nak és Évának a gyermeke. Dédnagymama elvált negye- egészen véletlenül leütötte dik férjétől egy tizennyolc Ábelt, a testvérét Egésze* év® deli ifjú miatt. Ükanya véletlenül. S milyen patáazt mondta: ez az utolsó- Hát csaptak abból a kis ügyelőtti eset. de tényleg az bői. Még a hivatalos lapba, utolsóelőtti, hogy visszafo- a Bibliába is beleszerkeszgadja a családi házba Déd- tették. nagymamát és tizenegy Hiába! Az volt csak aa er« gyermekét. kölcsös világ! Ükanya akkor megjegyzé- PETROVACZ ISTVÁN GODA GÁBOR K. községből meglátogatott Kurondi József, két gyermekes parasztember. Nem ismertem őt az lőtt. Csodál kotam. ami kor be jelen tették. Azt mondta, hogy egyik regényemet ol vasta. tetszett neki s úav határozott, ha feljön Pestre, meglátogat. Két liter bort is húzott. Az.t feleltem neki. hogy a bor sava csinál nekem az utóbb: iriőb n, egvébkén látogatásának nagvon örülök ét csod Ikozom. hogy az általa említett regényem tetszett. hiszen olyan világról szól, amely látszólag távoli az. övétől. Kurondi azt felelte, hogy ez nem jutott eszébe és különben us niindegv az. h »gy kikről szól a regény, fő. hogv igaz emberek legvenek Erre mégis csak ittunk egy pohárkával — Hát mi szél hozta ide? — kérdeztem. Előbb rám nézett mint aki fürkész/ hogy csakugyan éidkel-e amit. mond aztán nyilván meggyőződött erről és ísv szólt: — Két fiam van. (ró úr. Az egyik tizenhat. a másik tizenkilenc. Tessék a fényképüket megnézni Szép kél fiú volt. Senki sem mondhat ta volna hogv falusi gyerekek: a ruhájuk is olvan városias, ingük is, nyakkendőjük is. hogv beillett -k volna akár pesti értelmiségieknek. — Nagy baj van velük — folvtatta Kurondi. — Megmondom én. hogy mi a ba Akármiről szólok nekik, azt mondják ..ne agitáljon, éde-apám". Tessék elhinni hogv nem ls agitálom őket semmire, nem vagvok párttag, politikával csal kevese' foglalkozom, annvit amennyire a tsz-be feltetlenill szükség van, meg hogy ne áll Ion az ember sem a párttitkár sem a par előtt úgy. mint borjú az újkapu előtt Mert az egyik is mond valamit, a másik is ós az ember mindkettőnek olyat akar felelni, ami nagyjából igaz. Aztán meg nem is vagyok afféle lelk®ed i fajta, no, magyarán: nem dőlök be mindennek, a ióra azt mondom, hogy jó, a rosszra azt, áogy rossz. Ilyen volt az apám is, de a agyapám is. Mert rossz, hogy annyival kevesebb az állat a faluban meg a környező majorokban, de mégis csak jó, hogy majd mindegyik parasztnak van ám szép háza, kinek két szobája, kinek három, konyhája, villanya, mosógépe, TV-je és egyetlen olyan móló vakolatot sem lehet látni nálunk a faluban, mint amilyeint az író úr házának a vakolata itt Budapesten a Rózsadombon. — Ha mondom ezt a két fiúrak. rámmordulnak, hogy ..ne aoitáljon, édesapám". Ilyenkor csak nézem őket és nem é -oem az egészet. Azt gondolom magamban, hogy ez a két gyerek nemigen emtaksz.ik, ami természet®, arra a világra, amelyben felnőttem. Mondom nekik, hogy a báró úr birtokán voltunk zsellérek, akadt ennivaló is, nem éheztünk, de mezítláb nőttünk föl, a kalendáriumon kívül könyv nem került a házba és hogy a báró úr megkövetelte tőlünk, hogy míg elhalad előttünk, megálljunk, és csak álltunkban süvegelhetjük meg őt; azt is megkívánta, hogy meghajoljunk előtte, a méltóságos isszony pedig nemcsak a férfiaknak, de iz asszonyoknak is kéz®ókna nyújtotta a .ezét. Mondom a két fiamnak, most gyüot az atyaúristen, ti nem süvegelitek meg 1 tulajdon apátokat sem. nem hogy derék'.ögbén hajlonganátok. Sem a pap, sem a árttitkár, sem a téeszelnök. sem a tanácselnök nem kívánja tőlük, hogy isten ti OEL-MAGYARORSZÁG vasárnap, i9€«. május t tudja miféle cifrasággal köszöntsek őket. A tisztelendő úr nem követeli, de a legtöbben azért „Laudétur"-ral köszöntik, a párttitkár elvtárs viszont már rég nem kívánja, hogy „Szabadság"-ot mondjanak neki. Olyan urak ezek a kölykök a faluban, amilyen a báró úr két fia sem vott annak idején. Sokkal önállóbak, mert beleszólhatnak mindenbe. Ha ezt mondom nekik, rám néznek és legyintenek, „ne agitáljon, édesapám" mondják nekem. „Ez a világ nemcsak mifelénk változott, nem®ak a mi falunkban .... ,.. Biztos úgy volt, ahogy apánk mondja, mert a mi apánk mindig az igazat mondja, csak mindig olyan sematikus dolgokat, hogy eláll a fülünk tőle." — Azt mondom nekik: „Ne bolondozzatok fiúk. Nem agitálok én senkit soha a büdös életemben, én nem szeretem, ha folyton agitálnak. De ha a főtisztelendő úrnak nem vették rossznéven évszázadokon át az örökös agitálást. holott olyat ígért, amit amúgy sem tud megtartani, nevezetesen a mennyei boldogságot, nem kell olyan nagyon lázadozni az igaz dolgok ellen sem és nem kell mindent agitációnak kinevezni, csak azért, mert mindazt, ami ebben 0 mostani falusi életben mégiscsak jobb, időnként rendre felsorolja az ember, föltéve, hogy tisztesség van benne és nem olyan agyalágyult. hogy elfeledje szőröstül-bőröstül az, egész múltat". Dehát. tisztelt író úr, tetszik tudni milyen a fiatalság! Beszélhet nekik az ember Hol vigyorognak, hol vitába szállnak, hol úgy néznek az apjukra, mintha öreg hülye volna. Aztán jönnek és azt mondják: „Édesapám köllene nekünk sötét ruha, mert már mindenkinek van egy az esti tánchoz; új cipő köllene, édesapám". Mondom nekik: „Olyain ép a tS rágd cipőtök, hogy még egyszer sem vittétek talpalni. A ruhátok is olyan rendes, egyszer Fehér Kálmán rajza sem köllött azt foltozni. Mi a fenének új cipő, új ruha, új nyakkendő rneg új ing, amikor már van nektek két irova-ingetek. egy-egy nylon, nem beszélve az ol®óbbakról, amiből kettőtöknek tobb