Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

I iííi ÍMttS IHAR BÉLA MÁJUS! HAJNAL Hajnalra, mint csilláron a láng felgyulladtak a gesztenyefánk ágain az ezernyi tüzek; a kínyiló bimbók és rügyek, s mint ünnepi fényből szőtt zenét hallgatom a fa halk énekét. Bimbók, rügyek piciny levelek: mindegyike egy-egy üzenet a gyökértől, mely sötétben, lent, hol rögök közt nedv. nyirok kereng munkál, harcol, hatol lefele, hogy viruljon lombja, levele. A magasba csak a mélyen át. törhet fel az cg felé. az ág. Ez a törvény: ágy nő meg a törzs, OVÁSZI MARTON ha oda. le, a mélységbe törsz Ezt hirdeti e gesztenyefa szivemből felsuttogó szava. Ezt példázzák rügyek és csirák s körülöttem a bokrok, a fák. midőn itt e korahajnalon, bensőmből a hangjuk hallgatom s velem együtt az egész világ figyeli az ájulás dalát. Mint habos tej. a napsugarak csobognak a kek felleg alatt Bimbózó ág, piciny levelek, hadd nyíljak ki én is veletek, hogy viruljon bennem is tovább remény, hűség: tavaszi virág. Májusi dal Májusi fényben fürdik az erdő, májusi réten enyhe a szellő. Nézd csak e sok-sok májusi képet: zöldszemű lombok kedve feléled. Üt visz a hegyre telve virággal szól csivitelve hetyke madárdal. Jó a nagy égen fölfele nézni, dús fű ölében elheverészni. I 4 • "»T,tj (IV Edes az illat hársfa tövében, földanya ringat mint a mesében Ébred az élet zöldarany ágon májusi ének zeng a világon Röppen a labd" hangos a tájék, vig dali-dalra zajlik a játék. Májusi tájon tüz-szinü rózsák májusi álom? Nem! A valóság! Csönd és STŐ . oldsarlö-hangon, 'ontosan olyan ívben, nini a farktollaik, •Isőt kukorékolnak a korahajnali kakasok. szaggatott, súlyos tarajukat hátravetik, zárnyuk beleakad a felhomályba, erdesnek csönd és szó között, le végül •ercenként pirosabbakat robbanva, íjra meg újra -étveti csőrüket a szivükből-szakadt kiáltás. Mert kell. hogy fölpirkadjanak egyszer a bronzba-zárt arcok, s hogy a virradat lovai hasig harmatban és kalászban átgázoljanak a gyönyörű búzaföldön. DÉR ISTVÁN RAJZA K

isgyerekkoromban természetesen még nem foghattam fel, hogy a május elsejének más értelme-tartalma is van, mint az, hogy kirándulunk a Nagyerdőre. Mégis, már legkorábból megmaradtak bennem a május elsejének igazi ízei. Éles színekre emlékszem; az utcabeli akácfák zöldjére, a barnaszínű, meg kátrányszint! deszkakerítésekre s kapukra a házak között, melyek mintha mind frissen lettek volna vakolva, a piroscserepes meg szürkepalás háztetőkre, fehér kis függönyökre az ablakokban, sárga redőnyökre, zöld zsalugáterckre. s a pamacs kis bárányfelhőkre a tisztakék égen. Az egyik oldalon a házak árnyéka még beért a kiskocka-kövas úttest közepéig. a másik oldalon aranyossárgán sütött a nap. Az emberek mind a napos oldalon mentek. de nem olyan egykedvűen, mint más napokon, hanem mintha fürödtek volna a bőséges napfény-zuhatagban. Majdnem mindenki velünk egy irányban haladt: családok szatyrokkal, vagy piros-sávos fehér szalvétákkal letakart piaci kosarakkal, amikben most az egész napi hideg ennivalót vitték az erdőbe. Aztán hat lovasrendőrrel találkoztunk: gyönyörű nagy barna lovakon lovagoltak: a meseszép büszke paripák meg-megtáncoltak a fényescsizmás. sarkantyús rendőrök alatt. Szigorú, pödrött bajuszos emberek voltak ezek a rendőrök, s olyan nagyon sötétkék, ahogy a tarka-barka kis batyus-kosfeíras csoportok mellett lovagoltak, s csak a hatalmas nagy kardjuk lógott le nikkelfényesen az oldalukon. Molnár Zoltán: nekem, hogy olyan szépen, vidáman; azóta tudom, hogy a felnőttek is szeretnek játszani s ezt nem felejtettem el. Később, felnőve magam is gondolkoztam rajta, s megértettem, hogy igazán nem is lehet élni játék nélkül, úgy kell az az embernek, mint a Cigánykerekek — A rendőrbácsik is kijönnek a május elsejére? — Kijönnek, kisfiam. Az erdő sarkán, amikor nagy volt a torlódás és sokan leszorultak a járdáról a kocsiútra. a rendőrök odafaroltatták a lovaikat, úgy terelték-nyomták vissza az embereket; volt hát ebben a rendőr-dologban valami érthetetlen is, de amit én már kérdezni nem akartam, hiszen majdcsak kitalálom előbb-utóbb magamtól. Nagy tölgy alá raktuk le a kosarat, pokrócot, labdát, meg a hintának való ruhaszárító kötelet. Hintáztunk, labdáztunk, fogócskát játszottunk a többi gyerekekkel. Hanem énnekem az kínálkozott legnagyobb mulatságnak, hogy a felnőtteket nézegettem. Mert ők is játszottak, s tetszett munka, a táplálék, a levegő. S miket játszottak! Körbedobálták a labdát, s aki elejtette, annak féllábra kellett állnia. Vagy egy bement középre s annak el kellelt fognia, ahogy a többiek egymásnak hajigálták. Meg szembekötöxdit is játszottak, s más mindenfélét, éppen úgy, mint a gyerekek. De nekem legjobban a zsákbafutás tetszett. A játékok közül legviharosabb-nevettet óbb talán a „Hátulsópár előre fuss!" volt. Vagy tizenöten játszották ezt, férfiak, lányok, aszszonyok nagy jókedvükben, mikor már szerte mindenütt az. erdő tisztásai, utai. sűrűi kiabálástól, nevetéstől, nótától, mindenféle gyerekzsivajtól, felnőttbolondozástól zengtek .,. Kettesével állottak fel egymás mögött, egy pedig cgvedül legelői, s makor az elkiáltotta: ..Hátulsó pár előre fuss!" — akkor a legutolsó kettőnek két oldalról előre kellett szaladni, és valahol valahogy újra találkozni. morf ha az elől álló fogónak sikerült, elérni és megfogni vnlnmolyickot. akkor az az ő párja lett., s aki egyedül maradt, az lett a fogó. Mekkora lárma, mekkora kacagások! Egyszer, éppen a legnagyobb vígság közepette jött két lovasrendőr, ezek még korábban itt mentek keresztül be az. erdő mélyé felé. Most ls komorak voltak, mint menet, éppen csak eggr pillanatra néztek oda, hogy mi az a nagy zsivaj? De meg se rezzent még a szemük sem; végigléptettek a tisztáson, mint a szobrok s eltűntek a város irányába. Ügy viselkedtek, mintha olyan magasan ülnének azon a lovon, hogy őket onnan egyáltalán nem is érdekelhetné semmi, ami t ezek a zsivajgó kis ember-félék csinálnak. De az emberek is. akárha észre sem vették voTna őket, mint valami átvonuló lovas kísérteteket, akiket legbiztosabban az tart távol ettől az emberi világtól, ha nem érdemesítik őket figyelemre. E

gy. csak egy gyerek, egy nálam nagyobb, borzashajú szeplős fiú öltötte ki utánuk a nyelvét a hátuk mögött, aztán megfordult. rikkantott és vetett vagy három cigány kereket. van. mint őseiteknek összesen kétszáz éve." — Ja, ilyenkor aztán olyat röhögnek az apjukon és azt mondják nekem: ..Hat mi maga, édesapám? Kommunista prédikátor? Vagy mi a fene? Hát mi fiz.etést kap azért, hogy ilyen állhatattosa.n agitálja a két fiát"? Tetszik tudni, ilyenkor nekikeseredem. Még azt mondják az apjuknak hogy kammunista vagyok. Holott be sem léptem a pártba és a téesz-be is tsak azért léptem be, mert hát úgy adódott. Aztán tudnék magam is panaszkodni, mert én is látom, hogy mehetne jobban a munka, lazsálnak az emberek, a földdel sem bánnak úgy. ahogyan kellene, inkább admini ztrálják azt a disznót, mipt nevelik és hogy őszinte legyek, én magam is legfeljebb a felét dolgozom annak, amire szoktatott az apám. Nem áldok én mindent, nem asem én hasra csak úgy átabotában, meg van nekem is a véleményem erről, arról és amarról. Hanem ami igaz, az mégis csak igaz és nem agitáció. Hát ha mi úav ennépk. mint hajdan! Mit szólna ez a két fiatal úr hozzá? Jól van, tudom, műveltebbek nálam. Én korán hagytam abba az iskolát. A kicsi mezőgazdasági technikumba jár, a nagyobbikat egy esztendő múlva veszik fel az egyetemre, értesítése szerint Szegeden. Pedig de szerettem volna, ha mind a kettő otthon marad a faluban Mondom is nekik, hogy ..hol az öreg apátok kínjába gondolta volna a nagvapátok hogy diplomásak lesztek mindketten" amit, már megtetszik bocsátani, bolond ságnak' tartok, mert lassan olyan árva lesz ez a föld, hogy alig akad, aki simogassa. De. ha mindezt mondom nekik, azt felelik: „Ugyan már. édesapám, hagyjon föl ezzel az agitációval, mi az ördögnek ünnepli egész nap azt a világot, amelyben olyan kicsi egységet fizetttek magának, hogy ha nem lenne még háztáji, meg erő a karjában, nem élhetne így sem". — Erre aztán elszámolok nekik, hogy mi g\tin a háztájiból, mi az egységből, hány ház épült a faluban, mennyi idő alatt fizetem a részleteket az építkezési hitelre, mennyit adott kölcsön a takarékpénztár, mit hitelezett a község, szóval számolunk, számolunk, én csak neki vörösödök és dühös Teszek, ök meg azt mondják: ..hagyja abba édesapám ezt a sematikus dumát Megváltozott a világ és punktum. Nem kell úgy odalenni tőle. Hollandiában, Dániában, vagy Svédországban sem rosszabb. ..Nehezen birok velük, mert lát >m, hogy bosszantja őket az agitáció, mert engem is bosszant, ha foly'on lelkesítenek, mint a befogott lovat. Hanem azért csak nem marad nyugton bennem az ig >zság és bánt. hogy ez a két kölyök úgy játszik velem mintha afféle öreg... volnék, akiből ugyancsak akad egy-kettő a faluban. Na jó. gondolom magamban, hát sematikuvagyok. Hogy mi az. azt ugyan ponto'an nem tudom és akármennyit kérdeztem tő lük, ők sem tudták. Csak azt mondják, hogy az olyan, mint a süket duma vagy a városi hadova. Lehet, nem tudom, honnan tudnám én. hogy mi a süket dunv meg a városi hadova" — Hanem arra gond >ltam. ige 1 tisztel író úr egy napon, hogv elég volt ennea két gyereknek a pimaszkodásából és móresre tanítom őket. Először is kirámoltam a szekrényeket, mindössze ogy ünneplő és egy mindennapi inget hagytam meg nekik. Egy ócska nadrágot is. Egé-z héten át semmi egyebet nem kaptak, mint lebbencslevest és főtt burgonyát, A rekamiékat is kihordtam a szobájukból és strózsákon kellet aludniok. Reggel négykor kellett felkelniük és úgy dolgozniok, ahogyan az ő korukban nem köllöfcfc Hát azt tetszett volna látni! Kibújt belőlük az agitáció. Forradalmárok lettek. Negyvennyolc óra múlva már az egész falut szervezték az apjuk ellen. — Elsőnek jött a párttitkár. Méltóságteljesen, higgadtan 1 részéit a lelkemre, hogy hát Kurondi elvtárs így, meg Kurondi elvtárs úgy, nem szabad elvonni a fejlődést tulajdon gyermekeitől, mert a szocialistává fejlődő társadalom . .. Szóval agitált, ahogyan csak kifért belőle és én sehogy sem szívleltem az agitációt. Aztán jött a népfrontelnök és olyan kegyes szavakkal mondott nekem akkora kegyetlenségeket, hogy felforgatom a falu rendjét, azt képzelem magamról, hogy egy Józsua vagyok, aki megállítja a napot., vissza akarom hozni a múltat és még beszélt annyit, miközben megivott vagy másfél litert a boromból és igen jókedvűen távozott. A negyedik napon aztán Jött a tisztelendő úr. Szép szál ember, nagy híve mindenféle békének és azt mondta: ..No. Kurondi, maga szép dolgokat művel. Hát mit gondol, joga van-e megtagadni tulajdon két fiától a keresztényi szeretetet? Joga van-e lebbencslevest adni nekik naponta meg főtt krumlit, mintha nem változott volna semmit a világ? Hát miféle ember az. Kurondi, aki a rekamiét kiviszi a fiai szobájából és szalmazsákra fekteti őket egy olyan világban, amely már a mi urunk Jézus Kri-ztus jóvoltából, a szocializmus útjára lépett?" Hát erre már én is dühbe gurultam. nagyot csaptam az asztalra és kikérte mmagamnak, hogy beleszóljanak családi ügyeimbe, reggeltől estig agitáljanak, hol i szocializmusra, hol a kereszténységre, hol a családi összefogásra és az isten tudja még mire hivatkoznak. Elvégre is nem vagyok én bolond, hogy eltűrjem ezt a rengeteg agitációt. Minek nekem ez a sok sematizmus? Tudom én mit csinálok. Én nevelem ezt a két kölyköt. A rosszat is, a jót is én neveltein beléjük és elküldtem ezt a sok prédikátort a megfelelő helyre, aimi aztán az egész falut ellenem lázította. — Mikor vasárnap misére mentem, nem szóltak semmit, de éreztem, hogy égeti a tekintetük a hátamat mintha azt monda nák: „Hej Kurondi, Kurondi, nem éi tessz te semmit abból az új világból. Ügy bánsz a tulajdon két fiaddal, mintha a te akaratod jött volna el és nem a modem világé. hogy szenteltessék meg az ő neve." Hát még a két fiam! Igen tisztelt író úr, el sem merem' mondani a nagy szégyent amit ez a kettő ejtett rajtam. Ott hagyták a lebbencslevesemet, a szalma ágyat és mindketten átmentek .a szomszéd házába. Még csak nem is köszönnek nekem. Azt sem mondják, hogy „ne agitálj minket édesapám". 'Hanem esténként ott ülnek a Kulcsár szomszédnál, táncolnak is, kártyáznak, rádióznak és nézik a TV-t, én meg az ablak elölt járok fel-alá és az egész falu vasvilla-szemek kel néz rám. Nem merek agitálni többet. Tessék mar megmondani, mit tegyek? Mert ha ez így tart még egy hétig, istenemre elbujdosok. — Tudja Kurondi úr, — mondtam — a legjobb, ha hazamegy és mindent szépen helyreállít, ahogyan volt. Hagyja magát „legyőzni". Jöjjön vissza a kft fiú és pe törődjön vele, ha azt mondják, hogy ..ne agitáltj, édesapám". Maga c aló agitál jóinde egyet ne felejtsen: semmiféle agitációnak sincs olyan ereje, mint a való ágnak. S a valóság ellen hiáha lázad maga is és hiába lázadnak a fiai. Sót az egész falu is hiába lázad. Végső fokon nem a jelén, hanem a műit ellen lázadt fel a falu. mert nem lehet a ma valós gát még tréfából sem visszacsinálni. Ha közben kinevetik magát, ne törődjön vele. Ez azért mégis a mi sikerünk. — Igaza van — mondta Kurondi. Bort töltött és koccintottunk. — Hiába — folytatta — nem nekünk kell bölcsnek lenni, hanem, úgy köll tenni, mintha ők lennének a bijkstk. Hanem, ha még egyszer azt mondjak mindenre, hogy sematikus, meg hogy agitá-ió, isten úgyse úgy faron billentem ő'-et — No, no, no ... — Igaz, igaz, író úr. Lehet azt máskép is. Vasárnap, 1966. május 1. QU-MAGYARQRSZAü g