Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

Gumigyári véradók között Csupaszén? és csupamosoly ez a lány: Rajnai Zsuzsa gumigyár! raktárkönyvelö. Sört Iszik és desszerteket tart a kezében. — Viszek belőle a főnökömnek — mutat a csomagocskára —. bár a sört jobban szereti. — Miért nem jött ide ő Is. sört is Ihatott volna? — kérdezem a véradó helyiségnek berendezett iroda asztalánál Véradó dolgozókkal beszélgetek, véradás után. amikor 'ea. sör. sütemény mellett elmondják ennek az itteni első véradásnak történelét. Rainai Zsuzsáról azt tudón? meg. hogv rá bízták a raktári dolgozók megszervezését. ígv jelentkezett ö ls. — Na. meg egy sportoló nen? is maradhat ki a véradásból — teszi hozzá, ugvanis kézilabdázó a Textilművek csapa Iában. Schneider Béla hasonló korú fiatalember, laboráns, szintén első ízben adott, vért. s « lánnyal együtt bizonyítja: semmi kellőméi len nincs ebben Viszont jó érzés, hogv az ember vérével Szodcalisfák plakátja a re ad őrség ajfajárc Epizódok a munkásmozgalom történetéből KIFOGYHATATLANOK Kacsa meg rásimította a sa- hazafelé tartottak. Kezükját plakátot. Dolguk végezté- ben üres vödör, zsebükben azok az élmények, melyeket vei indultak volna tovább, egy-két plakát. A mai felsóa munkásmozgalom veterán- mikor a hátuk mögött meg- városi vendéglő helyén egy jai régmúlt idők harcairól, szólalt egy hang: „Hát az rendőr örszoba volt, ezelőit derűs eseményeiről el tud- urak mit csinálnak itt?" nak mondani. Walter Mihály „Nem láttad, kutya?" — s elvtárs visszaemlékezései azt Kacsa a még csaknem teli vette, hogy az őrsparancsnok bizonyítják, hogy az állandó vödröt ráhúzta a rendőr fe- karjára bókolva alszik. Egy veszély közepette is mennyi jére. Aztán nyűlcipőt vettek, kacsintós Bahr felé, s máris ötlet és forradalmi romanti- de csak a legközelebbi bo- készen volt a terv. Igenám, ka színesítette a nehéz fel- korig, onnan lesték, nevetést de a vödör alján levő ragaszelhaladtukban Dáni az üvegezett ajtón keresztül észreadatok végrehajtását. visszafojtva, hogyan prüszKépviselőválasztások előtt kft], fuldokol kínjában a rend kút nem nemcsak kortesbeszédekben, tisztes őre, míg megszabadít- csinálták, tót fel kellett még hígítani, i volt a közelben, ahogy férfi emhanem a különböző pártok ja fejét a kellemetlen sisak- ber vizet tud teremteni. Azplakátjain Ls megígértek tói. Utána meg káromkodva, mindent a választóknak, csak- átkozódva indult a közeli hogy megnyerjek voksaikat, kúthoz mosakodni. A szociáldemokratapárt bal- Hanem másnap aztán volt oldali tagjai és a szakszerve- felbolydulás a munkásotthon- his_€n őrsoarancsnokot is zetl aktivisták szintén ra- ban. miknr megjelent a pó- n, .fz "fsparancsnoKox is gasztottak pinkátokat, s ruljárt rendőr és a politikai elkaptak volna, mert aludt, ezeken leleplezték a hazug csoport vezetője. A delikvens Hajnalban azonban már csoígérgetöket. önkéntes ragasztócsopnrtnk alakultak ezek sorra méricskélték a jelenlovöket. (Kaosáék éppen úszóedzésen voltak akkor.) Végül is egyenesen megkérből párosával indultak a késő éjszakai órákban a kijelölt utcákba, hogy elvégezi/ék a kettős feladatot. tán fel a plakátot az örszoba ajtajára és meg sem álltak a munkásotthonig. Persze, ebből nem lett ügy, nálánál fejjel magasabb portok • álltak az ajtó előtt munkásokra emlékezett, s Ugyanis először leszaggatták riezték, kik ragasztottak előmáis pártok 1—2 órával előbb ző éjjel plakátot a Felsővéés nevetve emlegették az üzemben is, hogy a szocialisták milyen merészen megtréfálták a hatóságot. Kondoros! János IFJÚMUNKÁS kitett plakátjait, azután azok helyébe rakták a magukét. Lehetőleg jó magasra, hogy ne lehessen hozzáférni. KASA ANDRÁS segíthet az kon Túrák már (Kacsa) Török borral járt párban, volt a Hétvezér utca, a Csongrádi sugarút, a Makkos is i erdő sori szakasz. Egy alka rosbán. Erre — mindenki tudta már Kacsáék heceét — Lengye! Gusztáv és Georgiádesz elvtárs előlépett, egyőjük sem volt magasabb 155 | centiméternél. A rendőrségi —•— emberek eredmény nélkül Gá- távoztak, övék NÉHÁNY NAP MÚLVA Dáni János és Báhr János arra rászoruló- x lommal — éjfél felé járt már plvtársak még nagyobb bosz— a Klapka tér sarkán levő szűságot okoztak a rendőr- _ , urák 1Ó,ser hidraulikus házról operálták le éppen az ségnek. A Damjanich utcától ^^tfJ^tóiJ^/ • többszoros véradó, meg j ellenpárt plakátját. Simán. g KosRUth ^ SUKárúton tott haza, hogy bekapjon valamit. Két falat között faggatom. — Gond? Nem... az túlzás lenne... — Nosztalgia a város iránt? ... Ezen még nen? is gondolkoztam. — Művelődés? ... Nézd meg a könyveimet meg a képeimet! — Hogy a megbecsülés? . Hetedszer: inas korában bekapcsolódott 1 egv darabbar leszedték, Tö- ...... R mozgalomba. rök Gábor zsebredugta, aztán végig vegeztek mar, ej fel — Csuk Itt eddig nem felkente a kleisztert a falra, után egy óra ls elmúlt, s ők szerveztek véradást, remélem. ezentúl rpár rendszeresen lesz — mondja, s egy idősebb munkásra mutat: — Kecskés elvtársék most ls kitettek magukért. Kecskés Adán? kazánkezelő. a Munkásőr szocinlista brigád tagia. A brigád 23 dolgozója közül tizenheten jelentkeztek véradásra. Hunyndvári István nem a gvár alkalmazottja, a telepen levő földmüvesszövetkozeti bolt vezetője. Erős. az egészségtől viruló ember, többszörös véradó, — Itt 'dolgozom, élek én is. már hogyan maradhatnék ki" A gumigyárban első ízben szervezett véradást a Vöröskereszt. A szervezésben az üzem mozgalmi szervein kívül részt vettek a védőnőképző iskola növendékei Is — a munka eredménnyel Járt. A hűtőládákban egymás után sorakoznak az értékes palackok. Nagv segítség ez a gyógyító munkához. K. J. Nemzetközi műszaki könyvkiállítás Május 20 es 30-a között. számára rendezik, s a könyhetedik alkalommal rendezi vökét' áz érdeklődök a meg a Műszaki Könyvkiadó helyszínen megrendelhetik, a Budapesti Nemzetközi Vá-• EnTiék megfelelően az-anyasár keretében a Nemzetközi got tematikai csoportonként, Műszaki Könyvkiállítást. Az s ezen belül kiadónként álelsőt 1960-ban szovjet, títják ki, A tematikai csoNDK-beli, csehszlovák és magyar kiadók részvételével rendezték. Ma hatszor akportok száma 25, a korábbi évekhez képest differenciáltabb, s ez gyorsabbá és kora területén 12' gllam kö- könnyebbé teszi a könyvek zel 80 kiadója állítja kl áttekintését. A jelentős legújabb termésénen színe- anyagban — közel 4 ezer javát. kötet kerül kiállításra — A kiállítás jellegzetessége megkönnyíti a tájékozódást — a szokásos könyvvásárok- az Országos Műszaki Könvvlól eltérően —, hogy nem' tár és Dokumentációs ICöza könyvkereskedelem. ha- pont által a kiállításon idén nem az olvasók, mérnöKök, első ízben megszervezett Iátechnikus- k szakmunkások jékozfató szolgálat. Tájak és emberek Hát ez az irigyelt falusi a jelentésről, mondd meg, sen nekilátott a brigád. Nem körzetorvos haza. Jobbra hogy reggel postára adom. volt egy szó se! Ugy tettek esik a váró és a rendelő, bal- Lehet, hogy kijön. N. a já- az emberek, mint a rossz ra három kis szoba és hall. r ás tói az új egészségház gyerek, ha csínyen kapják. Rendes takaros minden. A ügyében. Tartsd szóval, mu- El akarták felejteni és felakás is olyan, mint a ren- tasd meg neki a feljegyzést ledmi. delő, tisztára és fényesre és feltétlenül várjon? meg! — — Saját magáról csaknem ezzel búcsúzik a feleségétől, szól? Aztán megy, nem is megy, — Hogy-hogy nem szólok? hanem szalad, bedobja ma- Erről beszélünk már egy gát a Moszkvicsba és nagy órája! port keverve elrobog. Mi ott maradunk az orvosnéval a WlUMUi kertben, — Szépek ezek a gyümölcsfák. — A férjem hobbyja. — És a virágok? — Azokat nekünk még locsolni sem szabad. — De m-ikor csínálja? — Nem is t tudom. . Tíz Először magával vessen szá- percei vannak. Olyankor. n?ot az ember.. De azt hi- .Sárga-fehér nárciszok bőszem, szeretnek. Nemcsak lógatnak a kertben karcsún a szelakkor jönnek hozzám, ha és frissen. Körülöttük ned- — Van itt valaki? valami fáj. ves a föld. A doktor most — Hivatalosan?... Tudom locsolta meg őket. De miis én. De ha meggondolom, kor és hogy csinálta? Itt majd dinnye lesz ezen a réti földön. Hat hold dinynye. A kanális partjától az oíajsövényig. Még nincs rajta semmi.' Csak egy talicska ott a tábla végén, az is felfordítva. Itt telelt volna? Vagy valaki viccből kitolta a kun yhóból ?—Lehet, mert a kis sárház ajtaját is lengeti hogy jut a munkából, a hivatalos megbecsülésre sem lehet panasz. Én volnék a népfrontban... mi is volnék? — Most beszéljen magáról! Ott állunk a tulipánok — Elnök — segíti ki a fe- erdejében. Hullámzó piros lesége. áradat. Odébb egy végtielen— No igen. Szóval ón va- nek tűní) sárga sáv. Mintha gyok az elnök, csak a fele- a legszebb selymeket loségem képvisel. <5 csinálja bogtatná a szél. Nem esik tulajdonképpen. Hogy -hogy — Van. Hogyne volna! Lajos. Az egykori bicskás falu-réme. Most is a kezében a penge, szalonnát majszol, s nagy karéj parasztkenyeret — Hát te' vagy itt? — Látod. — De hiszen te azt mond-tad, inkább a kötél... — Tényleg azt mondtam. — S csak nevettél, mikor ingereltelek, hogy milyen lehet? Egyszer?!: én soise vagyok itthon. Az álmommal sem én rendelkezem. messze a tulipánmező az kemény brigádvezető lesz országúttól. Nincs autó, mo- belőled! tor, amelyik le ne lassítana, mikor a kanyarból elé tárul Legyűri az utolsó falatot a virágok panorámája. és futtában köszön. — Kovács néninek megírtam a receptet, ott van az íróasztalon. Ha érdeklődnek — Magamról? Itt vannak ugye ezek a virágok. Megjött a rendelés, reggelre ennyi meg ennyi szálat. Igenám, de mikor nálunk — Még most Is nevetek. — Aztán min? — Hogy megyen a világ. Vele kell menni! — Min .matatsz itt ilyen koréin? — Foltozom a kunyhót. Mert ültetés" után kijövök Májusi emlék Nehéz dolog érzékelhetővé tenni, drámaivá forrósítani olyan történetet, melyei semmilyen tekintetben nen? tudnak saját élményekhez kapcsolni azok, akiknek a törtenetet szánja az ember — okulásul, tanulságként. Sokszor gondolkodom azonvajon a kisfiam, ha nő még néhány esztendőt, mennyit, fog érteni az én gyerekkoron? legemlékezetesebn moz zanataiból? El fogom-e tudni mondani néki — megfelelő hitelességgel, kellő érzékletességgel —, mennyi félelem szorította a torkol??, mint kicsi gyerekét például május elseje táján, amikor rendszerint történt valami a nagyapámmal . .. Nagyapámmal, akit végtelenül szerettem, becs.ülie?? szorgalmáért. csendes, emberséges szavaiért melyekből nem csupán a sz retet, hunén? a gyermeki lélek megbecsült se, a gyermek emberként való értékelése ls minduntalan kisütött, valahányszor megszólalt... Mennyit fog a fiam érzékelni abból a vad rettegésből, mely nagyanyámat, s engem eltöltött.. valahányszor a b kése-ab u ópi1ő- vagv földműn'- '-sok valan? yen bátor akcióba kezdtek, hogy megmutassák a hatalmon levőknek: senki sem hatalmasabb azoknál, akiknek a keze nyomán gyárak emelkednek, hidak ive villan. — s akiknek a verejtékét a „hatalmasok" gondtalan s henye életre váltják. „Életük gondtalanságát sokszor zavarta meg. számtalanszor dúltfi fel egy-egy bátor kiállás, egy-egy félelmetes erőről tanúskodó demorstráció. Nemcsak mi éltünk félelemben — munkásgyerekek. s asszonyok — hanem a körösparti villák, s a gyulai udvarházak urai is. Spionjaikat sokszor küldték szaglászó útra. mégsem tudtak mindenről, s legtöbbször képtelenek voltak kiszámítani előre a történések menetét s következményeit. Az 1930. évi szemptember i.-i felvonulás például eléggé felkészületlenül érte őket. Hatalmas tömeg hömpölygött a Vasút utcán, a csabai szervezett munkásság, az építők, textilesek. földmunkások legelszántabbjai vonultak a polgármesteri hivatal felé, hogy ismertessék követeléseiket. S valahányszor a vadul kardlapozó rendőrök a mellékutcákba szorították a tömeget, kerülő utakon ismét és ismét betörtek a főutcára, s újra rendezték soraikat. Vezetőik elszántan kiáltották oda a brutális megtorlást irányító rendőrtiszteknek: — Ha a polgármester úrnak az kell. hogy vér folyjék — ám legyen! De ve gye tudomást)!, hogy a mieink nem hátrálnak meg. mert éhesek. Az „éhesek vagyunk, kenyeret kérünk'' nem volt üres. jelszó, hanem nagyon is véres valóságot tükrözött 1931. április 7-én is, amikor a munr kanélküli földmunkásokat összeírták. Az összeírás spontán és elementáris tüntetéssé nőtt, s a kirendelt karhatalom csak durva erőszakkal szoríthatta le a tömeget a városháza emeletéről. Az ilyenfajta előzmények egyenes következménye volt. hogy 1932. május 1-én már 900 ember vett részt a Munkás Otthonban rendezett ünnepélyen. A szónokok hangos szóval hirdették: — Minden proletárnak érdeke, hogy megszülessen a szocialista gazdasági rend, a magyar proletároknak pedig ez létkérdésük! Az éhezés, a munkanélküliség elkeseredést szült, s az elkeseredés az elszántságot növesztette. A viharsarki munkásságban ráadásul élénken éltek 1919 emlékezetes eseményei is, amikor belekóstolhattak életük saját maguk által való formálásának jóízébe, — s reményeiknek szükségszerűen valóra kellett válniok. Nen? mindegyikőjük alakját őrizte meg az emlékezés, legtöbbjük a névtelenség homályában maradt, úgy állt helyt, szervezett, agitált, s munkálkodott azon, hogy a kisfiamnak — s minden magyar gyermeknek — relegésrmentesek, boldogok legyenek a májusai. Vajon a kisfiam — idővel — képps lesz-e olyan rajongó szeretettel beszélni ezekről a névtelen hősökről, ahogyan manapság Toldi Miklósról, vagy Kinizsiről emlekezik? Nagyon remélem. Megérdemlik. D. E. bejön a retek szezonja, élő ide az asszonnyal, és holt csak azzal bíbelődik. . — Te vagy a dinnyés emOtt minden nap késedelem ber? százakat, ezreket jelent. Ki _ ' Eltaláltad. Ebben van jön nekem ide a közösbe üzlet. Munka is, de nem oltulipánt vágni? vad el a járandóság a te— Jó, jó, de maga hogy él nyeremben. Én így szeretem. Bandába neh? megyek, az inkább öregasszonyoknak való. Láthatom: ezt végeztem, ez jár. — Hát ez az alkotmány? — Figyelő torony! Haha ... Abból végig látom az egész rétoldalt. Menj csak föl! itt? — No persze! Márpedig a virágnak is meg kell leinni, gondoltam magamban. Elkezdtem számolni. Melyik családban több a kéz, hol nem sínyli meg a retek a tulipánt. Tizennyolc brigádtagot számoltam össze. Haj- Beláthatsz • a kertek aljáig! nalban tizenhat itt volt Párállik a föld. A búzaveNyolc órakor már el is vit- tések kis lándzsáinak hetek mind a rendelést, s ment gyén játékosan vibrál a felmindenki újra retket cso- szálló pára meg a nap. mózni. — Majd csak olyan ez így, — Ez nagyon szép. És ma- mintha igazán az enyém ga? volna. De honnan volna ne— Igen, igen. Kicsit elka- kem hat hóid dinnyém? landoztam.. Szóval én ... zárom egy este a kaput, körülnézem a házat, s érzem, hogy'északról jön a szél. De olyan hirtelen, hogy mire a házhoz érek, már hallom is — És a brigádvezetést nem sajnálod? — Brigadéros vagyok így is. Az én csapatom az aszszony, a két gyerek. az iivö iiioi II<III„IIL aj _. , éjszakai csöndben, hogy apam az anyósom. Volt oda is ért már a palántanevelőhöz. Durrognak a fóliák, kapkodja őket. a szét Fogom magam, szaladok, látom ám, hogy a hanyagság megbosszulja magát. Nem jól kötözték ós súlyozták le nappal a fóliákat, itt is, ott aki azt mondta: családi koncesszió. Fölkínáltam neki..; Így esett. Lajcsi, az egykori falu-réme nem a lányok Után kajlálkcdó legényeket kerget, hamum rilnynyctolvajokat. Áhogv az öreg tanító mondta: a rotsz is alájuk kap a szél. Jól el- gyerekből biztosan életrevamúlt éjfél, mire rendbe tet- ló ember lesz. tem. Másnap aztán együtteSz. S. L 4 OÍL-MAGYARORSZAG Vasárnap. 1966. május V