Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-29 / 126. szám

Körkép SS Huszonnégy mai magyar novella Ami a sommázó válogatás tematikáját illeti, úgy tűnik, hogy a második világháború élménye most kezd igazában beérni íróinknál. A válogatás huszonnégy darabja közül ugyanis hat foglalkozik a háborúval. Közülük Feleki Lászlónak, a szervezett tébolyt véresen gúnyoló groteszkje, a Labdarúgó-mérkőzés emelkedik ki, valamint Tabák András szelíden szomorú rajza egy, a deportálásból visszatért kisfiúról. Barabás Tibor felszabadulási élménye. Cseres Tibor budai ostromképe, Galabárdi Zoltán ellenállási rajza és Illés Endre lélektani Írása mind kihordozott, élményt adó müvek, de közösek is egyben: nem kerek novellák. Kiemelt regényrészletként hatnak inkább. Virtüóz-irást hármat találunk. Bertha Bulcsú balatoni impressziója, Szakonyi Károly őszi borongása és Thurzó Gábor kutyahistóriája arról tudósit bennünket, hogy e három igen felkészült, komoly tehetségű prózaírónk pici ötletből is tud megragadót írni. Rangján alul szerepel Wándy Iván. A Saki ez az elkapkodott boxoló-karcolat — gondoljuk —. hogy antifasiszta mondanivalója miatt került a kötetbe s nem stiláris értékeiért. Kolozsvári Grandplerre Emil Írása nem azt a mindig világos Grandpierre-t mutatja, akit ismerünk. Stílusa fárasztó. Ugyanez áll Thiery Árpád talányos szimbólizmuséra. Mennyiségét tekintve a szatíra e kötetben mostohagyerek. Viszont Moldova György A verhetetlen tizenegy című sport-karikatúrájával — érezzük — e műfajban egyszeriben a legelsők közé lört fel. Hangja kissé nyers, de szeme a lehető legélesebb. Hatásosan villantja elénk v. ; 'ságunk egy-egy szilánkját Csák Gyula, Lázár Ervin, Molnár Zoltán és Végh Antal. Oly egyéni sorsokat írnak le igen éretten, amelyek csak az ábrázoltra jellemzők. Talán Molnár napfényes anyácska-képe és Végh letargikus anyóka-portréja igyekezne általánosan érvényeset is elmondani, de ez kettőjüknek helyenként sikerült csupán. Nádas péter novellája. A kertész a kötet stílusban legkonzervatívabb írása. Nem idegen tőle a régies naturalizmus. Ami erénye, az a nyugalmas hang. Palotai Boris elárvult gyermekei viszont nagy mértéktartással megrajzolt és ezért oly hiteles alakok, hogy sorsuk elszoritja szivünket. A kötet legliraibb írása Veres Pétertől van, az Ilus és Bandlka, mely egy. az asszonyiság, az anyaság első sejtéseit átélő lányka mesteri tollrajza. A legtöbb szereplót Szabó Pul mozgatja a Szépülő szegénység című, kisregénynek ls beillő elbeszélésében. Eleierős, szép és méltóságteljes írásmű ez a kózös gazdálkodás hasznosságát lassan megértő alföldi parasztokról és a művet át meg át szövik a szemérmetesen balk humor aranyló szólacskái. Baráth Lajos kissé darabos elbeszélése igen rokonszenves, mert bnnyásznői A Kuszenda-lányok tornyos testükkel, hihetetlen munkabírásukkal nem valamely hősi pózű szoborrá nőnek előttünk, de magányos aszszonyok maradnak, szeretetrevágyók. A válogatás egyik legdöbbenelesebb darabja a Magány Vészi Endre tollából. Témája egy süketnéma segédmunkás elárvultsága, vergődése társai között, akik hiába segítenék ki rossz sorsából, de védencük baja előtt bénán áll az orvostudomány. A Kórkép 66 összeállítása nagyjából sikerült, ám kérdéses, hogy az Idei körkép egyenlő-e a mostanában bőséges és változatos novellatermésünk tükörképével? Darázs Endre ÜNNEPI Tw&áuzkv lörsi fetift tartói Endre rajul SIMONYI IMRE József Attila már az első pillanattól mintha húszan feszültek volna kívülről az ajtónak aztán harminckét rettenetes esztendőn keresztül mintha állandóan legalább húszan feszültek volna annak az ajtónak s te egymagad tartottad ott belül míg egy napon aztán az ajtó is ellened fordult de akkora robajjal mintha a föld szakadt volna ki sarkaiból mintha a mennybolt szakadt volna le pedig csupán egy ájult nemzet zuhant reád Találkoztam az íróval Na persze nem egyedül, semmi nem volt. Én csak Voltunk még vagy ötszázan, megszégyenülve, bocsánatot akartam kérni Tőle. Egy öt éve hozzá irt levélért, amiből csak ennyire emlékszem: Tekintve, hogy a Parnassus számomra messze van, s az induláshoz egyelőre egy göthös szamaram sincs, szeretném kérni szíves segítségét. Kérem ne értsen félre, nem a szamárügyben ..." De a szamárügy azóta ls nyomasztott. Most végre De évek óta várok már erre a percre! Meg kell vallanom, imponált nekem lenyűgöző önkritikája. Márminthogy emiitette, hogy nem szeret igy találkozni, mert lerontja a kedves olvasó Illúzióját. Az enyémen nem rontott. Láttam egyszer a tv-ben. 1®' aztán, hogy szemtől szembe, azazhogy többünkkel .... szóval nem is volt olyan ronda. Meg nem is volt olyan kopasz, meg kövér. Né megszabadultam tőle. — mondtam, nem is olyan rossz ez a fej, pláne mikor beszélni ls kezdett. Rögtön i®-ekeztem ügy elhelyezkedni, hogy lásson, azazhogy lássam. De előttem egv irtó magas szivar üldögélt, aki vörös arcával állandóan hátrafordult és engem bámult, ahelyett, hogy elült volna onnan, vagv az írót bámulta volna, aki u®an nem volt szép, de mégis ... Hogv milyen marhaságokat tudnak kérdezni egy ilyen iró—olvasó esten? Még szerencse, hogy az író humorista volt és nem sokat szen Jakab Ágnes Egy»w rdamefrfk buüapekf egyesülete ben léptem fok mint gitárrr&reész. még a fölszabadulás előtt. Az előadás végéin a művészszobába benyitott egy kissé elvirágzott de nagyon elegáns, ékszeres hölgy és mögötte egy hasonló úriember. A hölgy az úrra mutatót* és igy nádit: — Ee av úr nem tud egy szót sem magyarul. Azért engem kért meg arra. hagy tolmácsoljak. Neki nagyon tótszett a műsorunk. Persze kiváltképpen a zenés számok. amiket élvezni tudott. Ezt azzal méretné viszonozni az. előadóknak, hogr testületileg meghívja őket egy kis mulatságra. Nagyon neheztelne, ha nem fogadnák d a meghívásét ML, művésznők és inöpősaek, összenéztünk és máris egvek volttmk ebben, hogy a világért sem „„ sértjük meg ezt a bőkezű idegent. De a hagy még folytatta: — Az fa megfelelő számú taxit lettdek a művé saek számára. Ezek a kocsik aztán ott várnak a mulatság végéig és odavisenek mindenkit, ahova akarják. Természetesen az úr költségén. Hát ez végleg nem bolond ember! Etet meg kell állapitanunk az idegenről. A hölgy így fejezte be a mondókáját: — Nem kell őt sajnálni a költekezésért Ez az úr egy valódi milliomos. Igy, ahogy megnézik ót! Nahát, elrobogtunk mindnyájan egy zenés kaffába. Ott a hölgy megint egy kis szónoklatba kezdett: Fönntartás nélkül tessék rendelni bármit, ami az étlapon található. Vacsora, nvalánkság, sör, bor, pálinka, pezsgő, bólé... bérmit. bármit! A házigazda nagyon zokon venné, ha takarékoskodnának. Tessék jól mulatni. Tessék jól érezni magukat! Az összetolt asztalok meflé telepedtünk. A milliomossal szembe ültettük a táiwilat szépségkirálynőjét, egy barna karcsú énekesnőt. Mert észrevettük, hogy a milliomos kezdettől fogva sűrűn rajta felejtette tekintetét. Ezzel szemben meg kell hagyni róla, hogy nem feledkezett meg az asztál legigénytelenebb tagjáról sem. Ha kevesellte valakinél, amit rendel, rögtön, szigorúan fölszólította hölgye által, hogy: meg akarja bántani a vendéglátót? Nem Ízlik ez és a mez? Tessék fogyasztani! Jazz húzta. A koccintások mind sűrűbbek. A muri váltig emelkedett — hangulatban. Egyszeresek belépett a kávéházbn a Bólyás ember. Nagy kosarából babák, nyulak, gólyák, illatszer bütykösök és rrrft tudom micsoda holmik tarkállottak elő. Amint az asztalunk felé közeledett, a milliomos rögtön racsapott A hölgy máris tolmácsolt : — Tessék! Mindenki szabadon választ magának emléktárgyat az árus kosarából. Lehet több darabot is. A vendég — gazda megharagszik -a szerénykedésért! A gólvás ember körútra indult a hátunk mögött. Mindenki válogatott magának emléktárgyat. Így került vissza a milliomoshoz. hogy átnyújtsa neki az elég borsos Banketten •zárójáé De a méh ion**; csak úgy az oidaltaebéből előrántott egy csomó bontant éa szesnheeiynrftái* nélkül flactott. A gőtyaa ember a visszajáró aprópénzt * mflSonvis elé rakta az asztalra. A «AJwnon felmarkolta és kJma-itbetetleei zsebébe dugta. Ámde közben egy pénzdarab leesett az asztalról a padMra. Egy hdsrföuna A irtffltocao* nyvBiájHB wtónanéaatt: b*v vá esett a húwrfiltóres? Nem láttái Idftgesen hátra kocsikáztatta a széfcet az aotsteJtdl és taí* lába között lehajolva kereste a pénzdarabul Majd szómét litt m twesteT aftá dugta a fejét, és letanyeneft a padlóra. Ahá* Most már érteni< Raaaees képé es • müBomea. A barna énekesnőt nagyon ,„ , szemlélgette derékig az asztal fölött, most a bokájára kíváncsi az asztál alatt. A húszfiHéces. já urftgy t*6ti eme. Ámde erről sné A mllBomoa szemlátomást csak az elgurult húszfillérest vadászta... Végre meglelte. Nagyot szusszantva, vörösen bukkant föl az asztal alól, a pénzdarabbal a két ujja között. Becsúsztatta a zsebéhe. Mindenki figyelte. Talán egy ezresnél I* ffWb. an* erre a mulatságra szemrebbenés nélkül költött. Es most, egy seprőnek való vacak hűszfil1 érésért kitornássza a lelkét. Micsoda furcsa jellem! Nyilván így szedte össze millióját. Sok gondolkodásra azonban nem hagyott Időt nekünk. Mert ahogy a padlóra tenyerelt, ott jól ösmaemaszatolta.. És erről megfeledkezve, maszatos tenyerével törült egyet a homlokán. A táreeség már eddig Is öassje-Ő6szenézett, vihogott. Most a barna művésznő már nem Mi ta* hogy föl ne ugorjék és a mosdó felé ne siessen. Ugyancsak vele rohant a szono. szédja is. amint ez a hölgyek szokása. A visszatartott röhögéstől fulladozott az asztal. De persze senki egy pisszet, vagy fintort nem engedhetett meg magának.' Egyedül a milliomos titokzatos szerepű hölgye vihogott, bátran. Majd zsebkendőjével gyorsan letörölte a milliomos homlokát. Nos, a történet tulajdonképpen eddig tart. Bár, elismerem, csattanónak járna hozzá bizonyos tanulság egy gazdag ember lelkiségének meghökkentő zugai ról. De most gondolják meg! Szép volna tőlem, hogy egy becsmérlő szót is ejtsek erre a milliomosra? Megvendégelt, mtwt soha más. Azonfelül viselkedésével olyan szórakoztatásomról is gondoskodott, amivel a legkitűnőbb kabaré sem szolgált nekem. Hiszen napokig mulattam magamban azon a húszfillérea jeleneten, akkor... Na és most? Hi.szen e pillanatban is az én milliomosom szolgáltatja ennek a kis írásomnak az anyagát, amiért remélhetően tiszteletdíjat fizetnek nekem. SIKLÓS JÁNOS A vonatok gyorsan járnak Falhoz támasztottam a kerékpárt. Letettem a küszöbre az ételhordót. A naggya sarat lerúgtam a bakancsomról. Elcsöndesedett a délelőtti fl eső: a ritkuló felhők mögül kisurrant vedett. Bár ezt nem merem egy erőtlen napsugár, s átvillant a írásban adni. Szóval szörnyű száraz gazzal borított síneken. Az acél lehet mindig készenlétben nem csillant föl, megfakult az idő állni, tudni, hogy a közönség rozsdájától. Itt felejtett vakvágány ez, mindig humort: és szellemes- a bukaresti fővonalat áthelyezték séget vár és még olyan bár- Békésbe. Régen nagy forgalom járta gvú kérdésekre is. hogy mért a pályán, apám mindig készenlétben oly silány a humor és szatíra élte nappalait, éjszakáit. Piros zászlótermésünk, es hogy hívták a val vagy a kis lampával állt az őrkedves édesanyját... De az Író tréningben volt. Olvadó gyönyörűséggel hallgattam magas kultúrájú, szellemmel, humorral teli válaszait, amelyeket a vidéki intelligencia aktíváinak kérdéseire remekelt. A plebs örült és kárörvendett és hallgatott, mikor éppen mit kellett. Aztán a helyi színtársulat beszervezett tagjai ®-önyőrű részleteket adtak elő és elrejtettek az író müveiből. Az Író mély hódolattal köszönte meg a közreműködést, ebből ls látszott, mily nemes szellem. Az est végeztével hódolók gyűrűje vette körül, köteteibe autogramért könyörögve. Nemes egyszerűséggel pöttyintgette nagyságos nevét az összefogdosott, .szamárfüles kötetekbe. Nálam ház elébe, s köteiességtudóan tisztelgett a robogó szerelvény előtt. Néha ott maradt mozdulatlanul és sokáig nézte a futó vonatokat. Hiába kérdeztem, hogy mire gondol nagy bámulásában, soha nem mondotta. Később én is néztem a sebes járatú vonatokat, különösen tavaszon, és én sem mondtam, hogy miért nézem őket. Mindig csak belegondoltam a messzeségbe, ahová ezek a vonatok elérnek. Ügy szerettem volna velük menni, ki egészen a tengerig, ahol más nyelven beszélnek és mást esznek az emberek. Néha el akartam menni a Göncölszekér alá. hogy ne oldalról nézzem, hanem pontosan alulról, mert úgy biztosan szekér formája van. Anyám hessentett el a pályától, mindig valamilyen munkát bízott rám. iskola idején szólított hogy induljak már, hiszen messzire van a tudomány helye. Egyetemista voltam, pesti kollégiumban laktam, de nyaranta éppen úgy bámultam a vonatokat, mint gyerekkoromban. Most már nem szólított anyám, gyönyörködött szótlan szomorúságomon, azt gondolta, hogy a tanult emberek ilyen szótlan szomorúak. s ez a méltóságos hallgatagsag ad megnyerő, finom modortól,yan gyönyörűséggel nézegetett, mint cicomás-pompás virágos ágyúsait. Nem mertem bevallani, hogy én már régen nem járok egyetemre, megbuktam az első év végén — magatartásból. Azóta nem igénylem apám pénzét; a derék bakter egy másik tehenet vett, az én szorgalmamból. Ügy mondtam, hogy szorgalom jegycin ért ezután minden ingyen jár. Alázatos tisztelője vagyok minden elöljárómnak és fölöttesemnek, mert tudom, hogy szegény fiú csak a jó emberek kegyelméből boldogul. Ilyen szépen írtam leveleimet, csak azt nem leveleztem soha, hogy az alázatos viselkedést késve tanultam meg. Ha korábban anyám .szép tanítására hallgatok, talán másképpen alakul az én sorsom. De mit csináljak. ha apám nagyakaratú, dacos természetét örököltem. — Te Itt állsz az ajtóban? — szólt anyánk — Csak a sarat takarítom a cipőmről. Fölvette a küszöbről az ételbordót és bevitte a konyhába. Nézelődtem még a kis bakterház előtt. Fehér falalt sötét agyagszínre vásta az Idő. Megroggyant a cseréptető az észairi oldalon, a levéiajtóról levedlett a zöld festék. Félredőlt a kerekeekút cement kávája, letört a húzókar, ott hever a sárban. Dudvás paréj borítja az istálló helyét, olyan, mint a rozsdatemető. Bogár kutyánk faháza most is ott áll a ház végén: kipusztult belőle az öreg kutya. Apám ragaszkodik az emlékéhez, azért hagyta a házát. Hűségesebb támasz a kutya, mint az ember — mondogatta gyakran előttem. Elértettem a célzást. Pedig en is hűséges akartam maradni, hogy kiérdemeljem a becsülést, annyira; mint a Bogár kutyánk. Hiába mondtam én. hogy nem a jószándék hiányzik, jönnék én haza. de mit csináljak itt. a pusztaságban, ahol félóra járóföld egyik tanya a másiktól. Nincsen nekem való munka, itt nem építkezik csak a madár, az is a fa tetején, a fürj a barázdában. Hiszen ha volna valamilyen építőipari alkalom, jönnék én, aztán oda venném őket magamhoz, tgy nem tudom, mivel egy szobánk van, aztán hárman va®'unk benne. Meghagyta nekik a vasút ezt a bakterházat, itt kinn a puszta szélén; Később bontani akarta, de mivel ez volt az e®'etlen födél az apámék feje fölött, részlettörlesztésre me®'ették. Most is fizetik a havi húsz forintot. Ez maradt negyvenkét évi állami szolgálat után. Apám úgy gondolta az öregséget, hogy majd vesz egy hazat Orosháza szélén, aztán beköltöznek odst Eltette a pénzt a hábo? 6 DÉLJHAGYARORSZAQ Vasárnap. 1966. máj™ 29.