Délmagyarország, 1966. május (56. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-29 / 126. szám

KÖNYVHÉT * «UI1!l!lllllllllll!l!lllim I Yáci Mihály versel Ut és utas fíoldog. akit, mint a teljes valóság, kísér, betölt a súlyos szerelem. — lelkem büszke ragyogással hajóz át kísérő végtelen vizeiden. Mint az utas az útra bizza sorsát, úgy vagyok véled, s te mindig velem, — veszélyen, csúcson szelíden hajolsz át, kitérve óvsz — s én észre sem veszem. A szárny az égő levegőre tárva bárhova száll: — a szelet öleli: benned lélegezve, kitárva, szállva: csak téged karollak, veled teli. A földön, úton, ösvények porában füved lábam, esőd arcom veri. Rijeka Hová lesznek? Mikor a pázsit, mint a gyermek, kócos, — nyár elején villognak a kaszák, a hóid fenödik szikrás csillagokhoz, I meg-megsuhognak már az éjszakák ö. kaszálás ünnepel — Távol járatlan ártereken, nyírfák tér dinéi, a rétek zöld-ezüst haja ha lángol, beletemeti arcát felzokogva a szőke szél és szerelmet remél. Mit tudtok ti, kis elpalántált füvecskék a sztyeppék szelekbe bontott hajáról, a legelőről, mely könnyű eget lehel, az árvalányhajas hegy homlokáról, ahol a fények gulyája legel. Hová lesznek a rendek, szénaboglyák, jászlakba vetett ágyak illata, részegítő sarjúval telt saroglyák álmai, míg a szekér visz haza, s az ájulások, mik szemünk lefogják! A szerelem hová hajtja fejét, hol zokogja ki az ember magát, ha szerelmes és semmi nem elég? Hová lesznek a szénarendek, rétek, — learatott énekű citerák, amelyeken dalokat vert a lábunk, ha láboltuk a holdfények tavát. 0, hova száll a tájakról az illat.'? A völgyekből eltűnik keserű tömjénje legédesebb álmainknak, mint húr nélkül kopog a hegedű, s nem lehelheti ki lelkét a fü! Ö. hová lesz a sok lehervadt emlék, — 8 Múlt! — keserű szénaillat! Erzik-e majd, kik géppel kaszálják a rétet, •- éneklő illatát sok elvirágzott, és szárbaszökkent álmainknak? Kép, keret nélkül Móló, csípős szél, tele szesszel, hullámok ostora suhog, a viz friss csónakot keresztel, kortyolnak a részeg habok. Az eget éles fájdalommal metszi a földtől penge-kék pára — és lomhán a túloldal felereget pár jegenyét. A part levágott, nádasán ég a friss hajtások lilazöld suhogása, és a zománc ég lehelt ködökből szárnyát ölt. Egy hegycsúcsot valószínűtlen messzeség partjáról elold a káprázat, — ringó derűkben a láthatáron körbehord. Űszik a hegycsúcs távolodva a felszín égő tükörén, tárt pálmáit fölé kibontja a fény, a délszaki növény. A Nap a tóba óriási merítő hálókat bocsát, emelgeti és milliónyi nyüzsgő, villódzó fényt kiránt. A hullámverés vakítóan szikrázik, ég, mint a halak vergődnek partra vont hálóban, csapkodnak kövér sugarak. Körül a hullámok vonulnak, indul a tó szembe velem, s órák múlva e ringas ugy hat, — a mólón a tavat szelem A fények karcsú árbocára a szél csattogó vitorlái kitárulnak — halálra szánva a végtelennek nekivágni. A-.1 fatóújt^. ttsdüfbs járók, már rég esz. rerették, hogy • színpadról és a vasaonrói hiányoznak a klasszikus, vagy éppen romantikus értelemben vett hősök. a heroikus lángolásban élő figurák. Ha végignézzük a tavalyi, vagy az idei filmtermést, nem is igen találunk ilyen nagybetűre! írott hősi szerepekre: legtöbbször csak egyszerű embereket láthatunk, akik ugyan emberileg sokkal közelebb kerülhetnek a nézőhöz, de ugyanakkor egy kérdést is feltesznek: egy magatartás valóban eltűnt? Az így jöttem fiatal gyerek katonái éppúgy nem tévednek erre a területre, mint ahogy a Húsz óra is kikerüli a tipizálás ilyen útjait jóllehet a helytállás szám® változatát mutatja be a raSsöffiaa egy teduW Hétpálya első megpróbáltatásainak emberi reflexeit kessesi a film. N

em állítjuk, hogy maradéktalanul sikerült is megoldani ezt a művészi feladatot, mégis mindkét filmen átcsillan az alapvetően új törekvés: hőseik számára a megpróbáltatások, az élet kisebb-nagyobb áldozatai nem kikerülendő, vagy elviselendő terhet jelentenek, hanem olyan feladatot, melyet természetesen vállalnak, s a bennük való helytállás nélkül nem ls tudják életüket elképzelni. Hogy az orHOSOK és emberek riftí a iítvompSs'', Heroikusa* kiaknázható helyzetéket 3 jóllehet végigharcolja az. ellenállási mozgalmat hekftaH a koncentrációs tábor poklában, mégsem tar^a magát hérosznak. De ennek a magatartásnak másik oldalai hogy szinte kegyetlenül elvárja mindenkitől környezetében, hogy adott nehéz helyzetben természetesen vállalja ki-ki a nehezebbik feladatot: mert — mondja Semprun — az ember saját méltóságát. sőt szabadságát, em. berségét csak igy, ezzel az áldozattal őrizheti meg. Itt nem a régi franciás-romantikus hősiesség szólal meg tehát, hanem egy új heroiai mus. az az életvitel. mely sajáí egyéniségét, emberségét akarja kiteljesíteni azzal, hogy hőst kívánó helyzetekben vállalja a legvégsőt is: mert tudja, hogy a kitérés,az elmenekuíés az emberi és morális elzülléshez vezet. Míg a régi típusú hősié® ség-képben a hangsúly első. sorban az áldozatok nagyságára esett, addig a kommunista Semprun — szerintünk — egy új etika megfogalmaigénye, s így szolgálja a közösség világtörténelmi céljait. Adott világ Látod — a lét se rossz, te jó; adott: — hát elfogadható ellenfélként, hogy ellene küzdj — eggyé fonódva vele. Komor törvényei szerint alakul: — mindig! — most megint! Hajszoló düh, lelkesedés, és önkéntes istenkedés, se mellette, se ellene, semmit se ér. — Csak a vele, csak a benne, az érte tett, szülői hánykódású tett. — Mint a magzat teremt anyat, s az — változásban — magzatát: — így szüli a kort az erős, az, kivel kora viselős, ki azonosként érzi át, s kivel egy-egész a világ, s érzi verni-fájni e kort. mint szárnyat, mely vállába forrt. A kritika is feljegyezte ezt ree a halál árnyékában is a folyamatot nevet ls adott betegeiért lohol, s hogy a már neki a: deheroizálás, a fiatal tanítónő saját „fejevéhóstelenítés címszavát, je- tele" órán harcol ki iskolát lezvén, hogy ez a törekvés és kultúrát a tanyai nebuinkább művészi elbizonyta- lóinak — ez mindkettőjük lanodás, mint egy új társa- számára valami természetedalmi jelenség felfedezése, sen életükhöz, egyénlségükErmek a vitának összecsapó höz tartozó vonós. Pedig véleményeit Somogyi Tóth egyébként tele vannak csaSándor kitűnő kisregénye, a lódássaL, szenvednek némePróféta voltál, szívem kap- lyik hivatal vagy az embe- zója: megmutatja, hogy emcsán olvashattuk: itt - a rek értetlenségétől, életük bernek maradni bizonyos nekritika egyik pólusán - fo- botlások sorozata is - tehát . . hel—tekbeB „ galmazódott meg határozót- nem „héroszok" - és mégis helyzetekben csak az tan az a gondolat, hogy kirajzolódik ebben a maga- áldozatok termeszetes et művészi fejlődésünkben van tartásban egy megkapó em- póznélküli vállalása révén egy törekvés a hősiesség ki- berség, ha úgy tetszik, egy ;ehct, s a hősiesség elsósorkerüléséne, az ironikus lá- újfajta heroizmus. Hasonló ban az egyéni kiteljesedés tasmódhoz való közeledésre, etika vezeti az Álmodozások Nos — hadd mondjuk meg korának „felnőtt kamaszait" mindjárt fejtegetéseink ele- is, jóllehet ott még egy fájén — mi vitázni szeretnénk zissal korábban kapcsolódik ezzel a borúlátó, és sommás be a felvevőgép: az életpáhelyzetmegítéléssei. Szerin- lya kezdésének álmai felől tünk ugyanis művészetünk láttatja figuráit, és az ilfejlődésének egésze, és külö- lúziók lehámlásának loglkánösen a legfrissebben reagá- ját, társadalmi menetét akarló ága, a film, egy újfajta - ja ábrázolni. De a lényeg itt tlk anyagukat. Az u.i szemle„hétköznapi" - hősiesség fel- is annak keresése, mi ma- letmod azonban, mely ekozfedezésének irányába halad, rad meg ezekben a fiatalok- kialakult, nemcsak ebés e törekvésének csupán ban, emberségben, kitartás- hen a temaban teljesedett ki, egyik mozzanata a romanti- ban és nagyot akarásban - hanem segített feltárni azokus hős ábrázolással való - akkor is, ha - hamisnak bi- kat az uí emberi retegeket legtöbbször önmagában is talá- zonyult — illúziókat elveszi- is, melyeket a jelen törtéló és egészséges - vitája. Nem tik. a hősiesség tagadásáról, hanem újfajta jelentkezésmódjónak kereséséről van tehát szó, melyet a hagyomány® . , klisék már-már eltakarnak, 3 hamis„ l!,uzi0k- P<"»k vagy s hogy fel lehessen fedezni, egyszerűen: a tornénelmileg előbb ezeket, a sémákat kell "ar túlhaladott magatartasoldani. Gondoljunk csak két forrnak lehantasarol, melyet legutóbbi filmbemutatóra, az 32 Tf113 színeivel próbál Orvos halála és a Szentjános megoldani ez a törekves. fejevétele című alkotásokra. Masrró* ennek a^ kritikanak Az egyikben egy munkában A szovjet novellisták és Semprun témái azonban nagyrészt a háborúból meriEbben az új ábrázolási törekvésben tehát kettős folyamatról van szó. Egyrészt eltöltlött élet. szürke és észrevétlen áldozatainak summáját hozza a közelgő, magát állandóan előrejelző vég. rús infláció, a teheneket eladták, nem bírták a dolgot, nehéz volt már. Üjra talpra vergődtek, de akkor meg a nyugdíjazás következett. Kicsi a pénz. havi hatszázhatvan. Nem mertek házvételrc gondolni, a megtakarításból egészítették ki a szűkös havit. Most már nincsen semmi, csak a kis nyugdíj. Apám már nem tud járni, inkább fekszik a sötét kis szobában. Messze a falu közepe, tavaszon, nyáron anyám még csak bírta az utat a boltig, de ilyenkor őszön, meg télen nem mert neki indulni. Hazaköltöztem, a isz-építőbrigádban kaptam helyet, de sajn® lakást nem tudnak szorítani. Építési kölcsönt adtak, hogy húzzak föl egy házat, de mire a portát kifizettem, építőanyagot megszereztem, már csak annvi erő maradt, hogy éppen tető alá hoztam. Majd a jövő tavaszon befejezem. Űtödmagammal vagyok már. igen nehéz félretenni valami kis pénzt. — Na. gyüssz mán fiam — szólt újra anyám. Bementem a konyhába. Apám még evett, anyám az ételhordót mosta. Közben mondta, hogy estére mit hozzak a boltból. Kis papírra írtam, kenyér. cukor, krumpli, zsír. petróleum. — Majd hozom. Apám befejezte az ebédet. Rákönyökölt az asztalra és a piszkos ablaküvegen át nézte az esős, kopár pusztát. Ügy nézíe. mint régen a vonatokat. szótlanul. Senki nem tudta, mire gondol. Én meg a lerongyolódott. vetetlen ágyat néztem. Tarka foltokat nyomott anyám a dunyha csíkos huzatára, a fejpárna rózsaszíne is kifakult, a szürke ciha látszik kél tenyérnyin a közepén. — Agynemű is kéne már! — Kár volna arra a pénz — ellenkezett anyám. — A vonatok gyorsan mennek, egymás után. Gyorsan mennek — mondja apám, s borúsan kémleli a sivár pusztát. M®t hallottam előszőr. Talán mindig erre gondolt, amikor nézte a robogó vonatot — Indulok — veszem kézbe az ételhordót. — Várjál, fiam, apád akar valamit —: Sietnék, van még munkám. Apám rám nézett. Nem szólt. Gyűrött arcát felém fordította, fehér bajusza szaja szögletére konyult. Hoszízúszárú fehér gatyója a térd alá kötve, alsó lábszára olyan sötétbarna. mint a konyha föld® padlója. Duzzadt láhafejére nem tér rá a rossz papucs. Görbe hátán lötyög a bekecs. Most veszem észre, hogy alig tudja magát ülve tartani. — Gondolkoztunk a sorsunkon, fiam — mondja keményen a szavakat. Ügy. mint régen. Leülök a sámlira, kigombolom a viharkabátot. ezzel is jelzem, hogy figyelek a szóra. — Nem jó ez így. Naponta kétszer jönni sárba, ®öbe. hóba. Nem kívánhatjuk. Van elég ba.i úgy is. — Mit akarnak-' — kérdezem türelmetlenül. — Várjál ®ak. Anyáddal már a nyár utóján akartuk mondani, de nehezen szántuk ra magunkat. Tegnap este aztán, hosy zsörtölődtél, beláttuk, hogy kár hallgatni. — Az asszonv miatt. — Jól van, jól... tudom én! Főzni. m®ni ránk .. Tudom én — Szeretnénk bemenni az öreg házba. — Hova? — Hát oda. ahol az öregeket befogadják. — Miért? — Könnyebb lenne az életünk, meg a tiétek is. — Apám, Ilyet ne mondjon többet! Megvillant szürke szeme a belső ... .,, , Indulattól. Ilyenkor emészti el befelé "égis rl„ k < ' me°: funkciója az, hogy szabaddá tudja tenni azokat a rétegeket, melyekben egy valóságos emberi gazdaság tűnhet már elő, s így hozzáférjen a ma formálódó-alakuló újszerű emberséghez és helytálláshoz. Ez az új magatartásforma nem „szép", a szó romantikus értelmében, s nelmi-táTsadalmi fejlődése hozott magával, g melyet most kezdünk csak igazán felismerni. Olyan helyzetekben, mikor az élet már nem kívánja, hogy az emberek végsőkig f®zített szituációkban vizsgázzanak helytállásból, gerincességből — ez a fajta művészi szemléletmód tudja feltárni az emberség új rétegeit. Itt ugyanis a helytállás szerkezete is átalakul. Nem néhány órára, vagy néhány hónapra kell óriási ellenállóerőt tanúsítani, hanem sokkal reszedelm®ebb „kelepcékkel" kell a mérgét. — Szóljál az elnöknek. Tombácz segíthet, nagy az ismeretsége. — Soha apám, én nem szólok soha! — Ne lázadozzál fiam. — Ilyen szégyent! Kecskés András anyja, apja az öregek házána. — Ne szégyeljed magad fiam, mink kérjük. — Jövőre készen lesz a ház, beköltözhetnek. — Csak ez a jobb, ezt akarjuk győző, mert valahogy annak megküzdeni. A morált, gea fejlődésnek l®zűrt, embe- nricességet alattomosan és országban - és bennünk - lani" helyzetekben kell ezt hűsz év alatt bekövetkezett, az új emberséget kialakítani Ez a kettős szerep l®z a és a hétköznap hősének biz® vízválasztó is, mely elhatá- nyúlni. rolja egymástól az ún. m^t már visszatérhe,.szkeptikus" műveket a má- tünk bevezetőnkben felvetett val szenvedély®en elköte- problémánkhoz. Ennek az új Üjra az ablakot nézte. A gyorsan lezett alkotásoktól, s mely ez helyzetnek fii VíYnatnLraf • talán nfaíTii alfart llt/iKVii obri oV nlárftnt/vH L - . futó vonatokat; talán utazni akart utóbbiaknak elégtételt tud rezonátora velük, valahova m®sze; irigyelhette a gyorsaságukat, vagy a masiniszta foglalkozását? — Itt éltek mindig. Itt haltak el a t®tvéreim mind a ketten. Minden ez volt, ez a kis állami ház. meg a kert Apám fölemelte a tekintetét a plafonra. néhány másodpercig nézte a színehagyott alacsony mennyezetet. — Annak már vege van. Itt már résen nem jár vonat. Észrevettem, hogy sír. Nem tudtam, mit is mondjak. Figyeltem az arcát, még soha nem láttam a könynyeit. M®t nem bírta, előrebukott, vállait megrázta a belső indulat. Fölzokogott. — Hallgass apádra, kisfiam — kérlelt anyám. Köszönés nélkül kiléptem az ajtón. Hegyes, csípős nyugati szél sodorta a felhőket. Egészen alacsonyan ereszkedtek a pusztán. Fölhajtottam a viharkabát gallérját, a bicikli kormányának szarvára akasztottam az étel hordót. Elindultam a gyöp® csapáson. az országút irányába. Toltam a kerékpárt. Olyan nehéz volt, mintha a görgő, gomolygó felhők súlya nyomná a vállamat meg a karomat szolgáltatni. legérzékenyebb a film és a n® A kritika - vella volt: itt jelent meg enegy® elemzésekben - már „ek az új társadalmi jelenmegkülön- ségnek művészi feldolgozása legelőször. Az újfajta hősmegtette ezt a böztetést, de a köztudatban valahogy mégis még hibapontként szerepel a „hösietlenités" fogalma és jelensége. A valóságban az a helyzet hogy van ilyen „negatív" jellegű deheroizálás is, de művészi fejlődésünk fővonalát mégis egy új magatartásforma keresése, és néha siker® telitalálata határozza meg. Ez az új törekvés az ir® dalnri fejlődésben is megtalálható. Gondoljunk Semprun A nagy utazás císzemlélet és hőstípus itt tört magának először utat. A drama - legalábbis ebben az évadban — nem igen tudta nyomon követni ezt a társadalmi és emberi változást. D e minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy most csupán a készülődés szünetében vagyunk, és a felfedezett új Jorge emberi-társadalmi jelenség varázslata után sokkal ne- • , • „ hezebb ennek a ielen«é-»nplc mu jelen tosegeben ma mog bels6, bonyolult szeletéi alig felmerhető regényére, felmérni és kifejezni Ennek a műnek főalakja ezért ez a viszonylag® '5s_ szinte példája lehetne az ság ~~ 3 ülmhez mérten. ..ellenhősnek": tudatosan ke- almás! miklós TMna* 1900. májas 29. DÉL-MAGYARORSZÁG 7