Délmagyarország, 1966. április (56. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-04 / 80. szám

Kedvez a tavasz az építőknek Az ÉM építőipari főigazgatóság vállalatainak dolgozói az első negyedévben jól kihasználták a tavaszias időjárást és folytatták a múlt évi termelési sikereiket A főigazgatóság vállalatai nemcsak -az előírt 833 új otthont, hanem az első negyedévi terven felül még továbbá, mintegy 400 lakást adtak át az országban. A Baranya megyeiek Pécsett 30 lakást, a borsodiak pedig Miskolcon 60 új otthont adtak át a negyedévi terven felül. A második negyedévben nagyobb a feladat, kereken négyezer új lakást kell átadni az ÉM-vállalatok dolgozóinak. Századunk magyar művészete Kiállítás nyilt a képtárban AZ ELSŐ SZAZAD Egy délvtón munkásSrek között Felszabadulásaink 21. évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Galéria és a Móra Ferenc Múzeum A XX. századi magyar festészet és szobrászat címmel kiállítást rendezett a Horváth Mihály utcai képtárban. A kiállítást nagyszámú érdeklődő jelenlétében tegnap délben nyitották meg. A megjelenteket Bálint Alajos, a Csongrád megyei múzeumok igazgatója köszöntötte és a többi körött hamMa is a régi lelkesedéssel goztatta, hogy a nagyszabású kiállítás megnyitásával a szegedi közönség régi kívánsága teljesült. Megnyitó beszédet Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója mondott. A kiállítás azt szeretné érzékeltetni — mutatott rá a többi körött — hogy a magyar művészek mit tettek hozzá az egyetemes művészi törekvésekhez. A kiállítás azt is bizonyítja. hogy a modern magyar művészetre nem hatott olyan nagymértékben a Fart pour Vart, mint a nyugatira. A magyar művészek alkotásaiba mindig erőteljesen és hatékonyain szólt bele a valóság. A kiállítás modem anyaga azt bizonyítja, hogy ettől a hagyománytól a mai fiatal művészek sem akarnak elszakadni. A nagy tapssal fogadott megnyitó beszéd után a megjelentek: megtekintették a 130 alkotást — köröttük 25 szobrot — bemutató kiállítást, amelyet dr. Bodnár Éva, a Magyar Nemzeti Galéria tudomány® kutatója ós Szelesi Zoltán művészettörténész rendezett. A kiállítás anyagát a Nemzeti Galéria kölcsönözte a Móra múzeumnak. A tárlat mintegy két évig marad Szegeden. A sűrű nyárfaerdö melletti úton halad a munkásőrök gépkocsija. A szakaszparancsnok halkan adja utasításait.: „A következő pár felkészülni gépkocsiról!" A fák tövében egymástól száz méterre foglalnak állást a géppuskások, a záróvonal derekán a golyószórós. A harcállásponton rövid jelentés: „A parancsot végrehajtottam. a blokkirozás megtörtént". Körülzárták az erdőt indulhat a kutatócsoport. hogy elfogja, vagy megsemmisítse a feltételezett ellenséget a efiverzánst. Vendégek a gyérből Babinszki László, a szegedi Gera Sándor munkásőrzászlóalj eisö századának parancsnoka a gyakorlat befejeztével megdicséri a szakasz tagjait: mindent rendben, az előbb megbeszéltek szerint hajtottak végre. Ezután pihenői rendel el. s külön magyarázatba kezd egy kis csoport civilnek. Ezek ruhagyári fiatalok, öt lány és egy fiú. A munkahelyen hozták szóba először, hogy szeretnének tagjai lenni a munkásőrségnek, s ha lehet, részt vesznrfc egy gyakorlati foglalkozáson. Azért vannak itt m®t. Hideg szél fúj. a géppisztoly, a karabély, látják, a második, harmadik órában mór lehúzza némelyiknek a vállát, s hallják, hogy eűég gyakran félnapokat is igénybe vesz a A rési lelkesedéssel szállt az én dal: ifjúság, ifjú Nem tévedés: a legutóbbi MADISZ-taggyűlést tegnap, vasárnap délután rendezték meg Szegeden. A volt alsóvárosi szervezet veteránjai a Földműves utcai Mátyásvendéglőben jöttek össze, felidézni a felszabadulás utáni első évek emlékeit. Magukkal hozták „tanúként" feleségüket, férjüket, gyermekeiket is. Ismét szót kaphatott mindenki, bár Kószó József, a taggyűlés elnöke — egy kicsit tréfából, egy kicsit a múlthoz való ragaszkodásból — szigorúan betartotta B parlamenti formát. Először dr. Földi Gábort, a KISZ vár®i bizottságának titkárát jog®ította fel beszédre. — A mai fiatalok számára is nemes példa az egykori Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség hősi múltja — mondta. — A MADISZ élen járt a harcban a felszabadulást követő években, tagjainak többsége akkor is, később ls megállta a helyét, s mind á mai napig ez ifjúság nevelői közé tartozik. A KISZ számít rájuk, szüksége van ez ő segítségükre is ahhoz, hogy úgy nevelhesse az ifjú nemzedéket, ahogy a párt Se+adatául tűzte. A tisztelet, a megbecsülés hangja jólesett a régi MADlSZ-osoknak, nemkülönben a következő szónoknak, Széli Sándor munkásmozgalmi veteránnak, aki egykor az alsóvárosi pártszervezet titkáraként foglalkozott a fiatalokkal. — A mi MADISZ-szervezetünkre mindig, mindenben lehetett számítani: ha ek: „Földön, égen zeng az új ság, ifjúság ..." éjjeli plakátragasztásról volt szó, ha gyűlést kellett szervezni, vagy a háborús romokat takarítani. A párt szavára készségesen csatasorba álltak, s tudom, ez ma sin® másként. Azután ismét Kószó József következett: — Javaslom, hogy 1970ben, egykori szervezetünk megalakulásának 25. évfordulóján ismét tartsunk taggyűlést. Aki elfogadja, karfelnyújtással szavazzon... Köszönöm ... Ellenszavazat? ... Tartózkodott valaki?... A javaslatot a taggyűlés egyhangúlag elfogadta. Nevetés csendült, de a szemek mégis meghatottságot -tükröztek. A találkozó hivatal® része ezzel véget is ért. Az asztaloknál elkezdődött a besizélgetés. Ki tudná elsorolni, hány régi esemény elevenedett fel, hány emlék kapott újra életre? Talán nem túlzás azt mondani, hogy a szegedi munkásmozgalom csaknem egész felszabadulás utáni története. Fehér Kálmán ÜNNEPI POSTA olvasóink írásaiból Ünnepi postát kapott szerkesztőségünk. Olyan leveleket, amelyeket nem sorolhatunk a szokás® napi p®tához. Hétköznapokon talán használhatatlannak minősítené a szerkesztő, hiszen sem hírt, sem eredményt, sem bíráló észrevételt nem tartalmaznak. M®t mégis jóleső érzéssel olvastuk őket. Az ünnepi postának ugyanis van valami különös értéke, érzelmi telítettsége. Az a benső együttérzés, mely felszabadulásunk évfordulóját, népünk ünnepét az egy® ember saját ünnepévé is avatja. Többüket versírásra is ihlette április 4-e. Miért? Nem tudjuk, hogy a múlt keservei, vagy inkább a jelenünk teremtő ereje diktálta-e Pipicz István (Szeged, Pál fi u. 91/a). Fogas Gézáné (Szeged, Retek u. 35'b), a mórahalmi Németh József és mások verssorait, hiszen nem ismerjük sorsukat. Egyikük a kórházból köszönti a szabadság évfordulóját, Országos fotoszakköri kiállítás A makói művelődési ház fotó6zakköre felszabadulásunk évfordulójára minden évben fotókiállítást, rendez. Ez évben a Népművelési Intézet és a Csongrád megyei tanács mű\relődésügyi osztálya segítségével országos Tsz-új ság Kisteleken Szerkesztőségünkbe naponta érkező sokféle rang® hazai és külföldi újság, folyóirat között szolidan meghúzódva kedves, új vendéget találtunk. A kisteleki Üj Élet Tsz üzemi lapjának első számát, melyet a közösség pártszervezete indított útjára. A stencilen nyomott kis lap első száma nagy nemzeti ünnepünkön, április 4ér üdvözli elsőként a gazdákat S mint köszöntőjéből kiderül, szép és nagy missziót vállal magára a szocialista közösségi élet fejlesztésében. A lap szerkesztői őszintén számítanak az írott szó erejére és azokra az. újabb gondolatokra, melyek a gazdák agyában születnek írásainak olvasása közben. Örömmé! üdvözöljük az Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Híradóját társadalmi szerkesztő bizottságát és minden olvasóját kiállítás megrendezésére vállalkozott. A Csongrád megyei tanács művelődésügyi osztálya a kiállításon legjobb eredményt elérő szakkör részére vándordíjat alapított. A kiállításra az ország legjobban működő szakkörei küldtek be képeket. A kiállítás tehát a fotóamatőrnvjzsalom ország® helyzetét tükrözi, s többek között azt is mutatja, hogy a megyénkben működő fotószakkörök sem maradnak el az országos színvonaltól. A kiállításon .35 szakkör közül kettő szegedi: az ÉM Tervező Vállalaté és a kórházé. A bajai Türr István közgazdasági technikum szakkörének anyaga nyerte el a kiállítás vándordíját. A kiállítás április 17-ig a makói József Attila múzeumban tekinthető meg. Bogdán Lajos másik levélírónkat a vietnami nép harca szólalta ja meg. S ha Ttt-ott sántítanak is a verssorok, az érzés tisztasága, a gondolat humanizmusa igazi értékű. Hiszen megadja az ünnep fényét a zászlódísz, a pompás felvonulás, de mélységét és erejét attól kapja, hogy menynyiben gyökerezik az a dolgozó emberek szívében. Benső sajátja-e az a népnek? Az ünnepi posta levelei ilyen benső együvétartozást fejeznek ki. Vallomások április 4-ről. Dokumentumok népünk érzéseiről és gondolatairól. melyek a szabadság légkörében foganták és más népek szabadsága iránti tiszteletből is táplálkoznak. Azt fejezik ki ezek a levelek, hogy népünk szívében eleven ünnepként él április 4-e. Ezzel a megemlékezéssel, az önkéntelenül írt levelekkel a felszabadulás óta eltelt huszonegy évet értékelik, a szocialista országépítés mellett tesznek hitet — vagy csiszoltabb szavakkal úgyis mondhatnánk: egy-egy szál virágot tesznek soraikkal a szabadság emlékművére. szabadidőből az elméleti, vagy a gyakorlati foglalkozás. A kérdésre mégis így válaszolnak. — Babinszki elvtárs, jó lenne mielőbb elintézni a felvételünket Népszerűek Búza István a szegedi munkásőr-alakulatnak éppen úgy kezdpttöl, vagyis 1957 elejétől tagja, mint nyugdíjas társait Mármarosi György: Murányi Gyula és Triesz Jakab. Négyőjükkel beszélgetek a gyepes domboldalon. — Közülünk Mármarosi elvtárs 1919-ben is fegyverrel védte az első magyar rminkásállamot. Mi erre a célra először az 1956-® ellenforradalom után vehettük kézbe a fegyvert. A gyárban nyolcan voltunk a kezdetnél. Szinte a párt szervezésével egy időben vetődött fel a gondolat. Akkor még nem volt könnyű sem az egyik, sem a másik. Voltak, akik ferde szemmel néztek ránk. — Számunk azonban hamarosan megnőtt. Látták az emberek, hogy a munkásőrök a rend helyreállításában, a termelés megindításában is az elsők között voltak. Azóta sok idő eltelt, s ma már egyre több fiatal igyekszik úgy dolgozni és úgy viselkedni, hogy bekerülhessen közénk. Kell is. hiszen mi lassan kiöregszünk. — Egy hete új brigád ala^kutt a gyárban, a „Munkásőr-brigád". A tagok közül öten munkásőrök, a többi még nem, de ha a névhez méltón dolgoznak, élnek, hamarosan ők is felölthetik a szürke egyenruhát. Mi az ilyen népszerűségre már büszkék is vagyunk. Például Ilonka Kovács Ilonka, aki a konzervgyár főzeléküzemében munkás, szintén büszkeséggel beszél arról, milyen jól érzi magát az első században, my.yen szépnek találja a munkásőréletet. — Harmadik éve, hogy munkásőr lettem. — Hogy jött ez a gondolata? — Négyen vagyunk testvérek, két fiú, két lány. Édesapám a deszki termelőszövetkezetben dolgozik, ott párttitkár. A családból akkor még senki nem volt katona, öcsém azóta le is szerelt már, nekem tetszett, amit a munkásőröktől láttam. Bejelentettem, hogy közéjük akarok kerülni. Csak otthon lepődtek meg az elhatározásomon, a munkahelyemen örültek neki. — Nem bánta meg? — Látja, • azóta is itt vagyok, lassan már „öreg" munkásőrnek számítok. Nem mondom, a lőgyakorlatoktól tartottam eleinte, de aztán belejöttem, a parancsnokom szerint a céllapomról egyáltalán nem állapítható meg, hogy nő vagyok, s azt. hogy néha még izgatottan fogom a kezembe a fegyvert. Szakaszparancsnok Babinszki század parancsnok Horváth Ferencet, a géppuskásszakasz parancsnokát is bemutatja. így: — Alig másfél éve munkásőr. — Igen — veszi át a szót Horváth Ferenc —. azelőtt is megfordult már az eszemben, hogy jelentkezem. Hatvannégyben aztán katonai átképzésen voltam Keszi Zoltán barátommal együtt, alti már régebbi munkásőr. Mikor leszereltünk, kértem a felvételemet ... Katonai szakképzettségemet itt jól tudtam hasznosítani, persze részt vettem néhány speciális kiképzésen, s m®t. már a vasasokból álló géppuskások parancsnoka vagyok. — Munkahelyén mivel foglalkozik? — Géplakat® a szakmám, csoportvezető vagyok. Öregek és fiatalok Az első század hét különböző szegedi üzem dolgozóiból áll. öregekből, fiatalokból, nőkből, férfiakból, vezető állásúakból és beosztottakból. Jól összeszoktak az évek során. Paran®nokuk, Babinszki elvtárs, a legrégibb század parancsnokok egyike, hét éve vezeti ezt a kollektívát. A kiképzési feladatok végrehajtásában, a termelőmunkában, a politikai felvilág®ításban és aa egyéni, emberi magatartásban jól megismerték egymást, felelősséget éreznek egymásért. Legutóbb elnyerték az „egység legjobb százada" címet, amely igen komoly elismerést jelent és nem könnyű dolog megszerezni. Tartani is akarják. Ezért vesznek részt valamennyien a foglalkozásokon, ezért igyekeznek megállni a helyüket a munkában is. Egy idő óta naplót vezetnek minden tevékenységükről, fényképekkel örökítik meg a későbbi időkre is munkásőr-' életüket. ... Ez a délutáni foglalkozás js véget ér. A munkásőrök még rendbe teszik felszereléseiket, azután szétszélednek a vár®ban, ki-ki az otthonába, a családi körbe. De minden percben készen állnak, ha kell, hogy felöltsék az egyenruhát és megfogják a fegyvert. Kondorost János Másfél hónsp a tenger alatt Részletek a szovjet atom-tengeralattjárók föld körüli útjáról Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere az SZKP XXIII. kongresszusán elhangzott felszólalásában körölte, hogy néhány nappal ezelőtt szovjetatom-tengeralattjárók egy csoportja földkörüli utazást hajtott végre. Gorskov tengernagy. a szovjet hadiflotta főparancsnoka most újságíróknak beszámolt a szenzációs utazás részleteiről. A körülbelül 40 ezer kilométeres út valamivel több mint másfél hónapot igényelt. Ez alatt a tengeralattjáró személyzete egyetlen egyszer sem jött fel a •víz felszínére. Útjukon néhány kiképzésű és kutató feladatot is teljesítettek. Gorskov tengernagy elmondta, hogy a tengeralattjáró berendezései és műszerei kifogástalanul működtek. A búvárnaszádok megkerülték Dél-Amerikát, áthaladtak a Drake átjárón és a déli sarkvidéki jéghegyek között. A tengernagy megjegyezte, hogy az expedícióban részt vett tengeralattjárók gyakorlatilag bármilyen távolságú utat megtehetnek és nagy sebességgel haladnak. Rádióberondezésükkel a víz alól is állandó kapcsolatot tarthatnak fenn a parancsnoksággal. Az atomenergetikai berendezések viszont szükségtelenné teszik, hogy nagy mennyiségű édesvizet vigyenek magukkal. A vizet ugyanis a tengerből nyerik sótalanítással. Gorskov tengernagy ezután hangoztatta, hogy a Szovjetunió hatalmas és korszerű haditengerészeti flottával rendelkezik és e hajóhad fő ütőerejét a rakéfcaés atomfegyverekkel felszerelt atom-tengeralattjárók jelentik. Az a tény, hogy a Szovjetunió >ncm rendelkezik katonai támaszpontokkal más földrészeken, egyáltalán nem akadályozhatja meg a szovjet haditengerészet egységeinek erőtelj® akcióit. (MTI) •éttfi, mm. április 4- DÉL-MAGYARORSZÁG $