Délmagyarország, 1966. március (56. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-30 / 75. szám

Megnyílt az SZKP XXIII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) bű nős lemészárlásának*' — Jelentette ki Brezsnyev. A szónok ezután azzal foglalkozott, hogy a kommunistáknak a legkülönbözőbb feltételek között kell harcolniok. Majd így folytatta: „A forradalmi mozgalomnak az utóbbi években szerzett tapasztalatai újra bebizonyították: azok a pártok érnek el sikert, amelyeket a gyakorlatban kipróbált és ellenőrzött lenini stratégiai és taktikai elvek vezérelnek, azok a pártok, amelyek számolnak a reális helyzettel. Az élet arra tanít bennünket, hogy a marxista—leninista irányvonaltól Vbló eltérés akár Jobbra, akár pedig „balra" történjék, különösen veszélyessé válik, ha párosul a nacionalizmus, a nagyhatalmi sovinizmus, a hegemón törekvések megnyilvánulásával. A kommunistáknak feltétlenül le kell vonniuk ebből a megfelelő következtetéseket". valamennyi békeszerető erő aktivitása válthatja valóra ezt a lehetőséget. A béke védelmében külön szerepet kell betölteni a szocialista országoknak. Az SZKP tehát szüntelenül gorr doskodik az ország védelmi erejének szilárdításáról, a szocialista országokkal való harci szövetség erősítéséről. Az SZKP követi a békés együttélés irányvonalát A dogmatizmus, a revizionizmus és a nacionalizmus ellen Leonyid Brezsnyev ezután a kommunista mozgalom egysége erősítésének konkrét útjait taglalta. A testvérpártok 1957-es ós 1960-as tanácskozásain lei dolgozott fő irányvonal iránti hűség a forradalmi mozgalom egységének ós újabb sikereinek komoly biztosítéka. Az egység csak úgy erősödhet, ha megtartjuk a pártok közötti kölcsönös viszony kollektíván kidolgozott szabályait: a teljes egyenjogúságot és önállóságot, az egymás belügyeibe való be nem avatkozást, a kölcsönös támogatást és az internacionalista szolidaritást Az SZKP ellenez minden hegemonizmust a kommunista mozgalomban, sürgeti az internacionalista egyenjogúságot a pártközi kapcsolatokban — jelentett te ld Brezsnyev. A beszámoló megemlíti, hogy a kommunista pártok túlnyomó többsége határozóitan védelmezi a nemzetközi munkásosztály forradalmi élcsapatának internacionalista összeforrottságát. Az SZKP Központi Bizottsága tökéletesen egyetért más kommunista pártoknak azzal a véleményével, hogy a kommunisták internacionalista egységének, az élet által felvetett új problémák kollektív vizsgálásának fontos és bevált formája a kommunista pártok nemzetközi tanácskozása. Mi — jelentette ki Leonyid Brezsnyev — újabb tanácskozás mellett vagyunk. amikor erre megérnek a feltételek. Továbbra is kérlelhetetlenül harcolunk a revizionizmus, a dogmatizmus ellen, a nacionalista megnyilvánulások ellen, síkraszállunk a marxista—leninista tanítás alkotó fejlesztéséért Az elmúlt években a nemzeti felszabadítás, a gyarmati elnyomás elleni népi harc ügye jelentősen előrehaladt — jelentette ki az SZKP Központi Bizottságának első titkára. Azoknak a népeknek, amelyek még harcban állnak a külföldi hódítókkal, szabadságukért és függetlenségükért küzdenek, az SZKP és a szovjet nép a jövőben is aktív támogatást és reális segítséget nyújt. A beszámolóban Brezsnyev megelégedését fejezte ki a Szovjetunió és a független ázsiai és afrikai országok döntő többsége közötti kapcsolatok sikeres fejlődése felett „Az utóbbi évek fontos eseménye volt, hogy egy sor fiatal felszabadult ország a haladó társadalmi fejlődés útjára lépett". Gyakorlatilag megerősítette ez az 1960-as moszkvai tanácskozásnak azt a megállapítását, amely szerint megvan a lehetősége annak, hogy a felszabadult népek a fejlődés nem kapitalista útján haladjanak. „Komoly társadalmi átalakulásokat valósítottak meg az olyan országokban, mint az Egyesült Arab Köztársaság, Algéria, Mali, Guinea, Brazzaville-i Kongó, Burma". Az SZKP Központi Bizottságának első titkára korunk lényeges tényezőjének nevezte az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek összefogásának erősödését. Leleplezve az imperializmus agresszív politikáját — jelentette ki Brezsnyev —, ugyanakkor következetesen és változatlanul követjük a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének irányvonalát. Természetesen nem lehet békés együttélés a tőkés vagy gyarmattartó országban, amennyiben az osztályharc és a nemzeti felszabadító harc belső folyamatairól van szó. A békés együttélés elveit az elnyomó és az elnyomott viszonyában, a gyarmatosító és a gyarmati uralom áldozata viszonyában nem alkalmazzuk. Brezsnyev miután foglalkozott a Szovjetunió és más kapitalista országok közötti kapcsolatokkal, kitért a még megoldatlan fontosabb nemzetközi kérdésekre. Kijelentette, meg kell szüntetni a külföldi haditámaszpontokat idegen területeken, meg kell fékezni és meg kell szüntetni az imperialisták által kirobbantott fegyverkezési hajszát, gyakorlati lépéseket kell tenni az általános és teljes leszerelés irányában. Említést tett más szovjet béke javaslatok időszerűségéről. Az SZKP Központi Bizottságának az a véleménye, hogy a dolgozók jövedelmének növelését főképpen a munkások ós alkalmazottak bérének emelésével, a kolhozokban végzett közösségi munka magasabb bérezésével kell biztosítani. Az ötéves terv előirányozza, hogy a kiskereskedelmi árakat bizonyos áruknál termelésük és a munkatermelékenység növekedésének mértékében csökkentsék. Az ötéves terv előírja, hogy mindenütt fokozatosan álljanak át az ötnapos munkahétre azzal, hogy ebből haszna legyen a dolgozónak is és az államnak is. Az ötéves terv időszakában tovább javítják a nyugdíjasok helyzetét: felemelik a legalacsonyabb nyugdíjakat, a nyugdíjellátást — a munkások és alkalmazottak nyugellátási szintjén — kiterjesztik a kolhoztagokra, javítják a rokkantsági ellátást. A kultúrában sem mellőzhetők az osztályszempontok Egyre jobban érvényesülnek a szocialista gazdálkodás elvei Szembeszállunk a háborús veszéllyel Leonyid Brezsnyev, miután ismét megerősítette, hogy a szovjet állam békepolitikája változatlan, kijelentette: az imperialisták, mindenekelőtt pedig az Amerikai Egyesült Államok imperialistáinak agresszív cselekményei miatt fokozódott a háborús veszély. Ilyen körülmények között a Szovjetunió politikája arra irányul, hogy határozottan viszszavágjon az agresszív erőknek, ellene szegüljön a nemzetközi helyzet további kiélezésének, harcoljon a világháború kirobbanásának veszélye ellen. A szónok a továbbiakban az amerikai imperializmus vietnami agressziójával foglalkozott. „Washington felelőtlenül azzal fenyegetőzik, hogy még jobban kiterjeszti a hadműveleteket" — mondotta Brezsnyev. „A Szovjetunió a világ békeszerető népeivel együtt erélyesen követeli a Vietnam elleni amerikai agresszió m egszüntetését". Határozottan kijelentjük: az agresszorok, amikor megvalósítják a vietnami nép elleni szégyenletes háború „eszkalációját", szembetalálják magukat azzal az egyre növekvő támogatással, amelyet a Szovjetunió és Vietnam más, szocialista barátai és testvérei a vietnami népnek nyújtanak. Vietnam népe űr lesz saját hazájában és soha senki nem olthatja ki a szocializmus fáklyáját, amelyet magasra tart a Vietnami Demokratikus Köztársaság". A Szovjetunió síkraszáll a vietnami probléma rendezéséért azoknak az elveknek alapján, amelyeket a VDK kormánya és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front fejtett ki. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak érdeke fűződik az európai biztonság garantálásához. Kijelentette, hogy „napjainkban a békére nézve egyik legveszélyesebb tényező az a sajátságos kétoldalú katonai szövetség, amely az Egyesült Államok és az NSZK kormánykörei között kialakul". Ez a két partner „igyekszik fokozni a nemzetközi feszültséget Európában". A Szovjetunió sohasem egyezik bele, sohasem békél meg azzal, hogy a nyugatnémet militaristáknak atomfegyvereket adjanak. „Ha ez mégis bekövetkezik, megtesszük a szükséges intézkedéseket". Leonyid Brezsnyev nagyra értékelte az NDK békeszerető politikáját, rámutatott, hogy a szocialista közösség hadállásai Európában szilárdak. „Mélységes meggyőződésünk — mondotta —, hogy továbbra is érvényes a nemzetközi kommunista mozgalomnak az a következtetése, hogy meg lehet fékezni az agresszort, el lehet hárítani az új világháborút". De csak Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ezután a hétéves terv (1959-1965) eredményeivel foglalkozott. Rámutatott, hogy ezekben az években a Szovjetunióban 58 százalékkal emelkedett a társadalmi össztermelés és 84 százalékkal az ipari termelés. A népgazdaság termelési álló alapjai 92 százalékkal növekedtek. Lényegesen megváltozott a szovjet társadalom szociális struktúrája. A munkások létszáma hét esztendő alatt 14 millióval, a szakembereké ós a hivatalnokoké pedig 7 millióval növekedett. A Szovjetunió részaránya a világ ipari termelésében állandóan emelkedik (1965ben csaknem 20 százalék volt, a második világháború küszöbén pedig még 10 százaléknál is kevesebb). „Kö. vetkezetesen megoldást nyer a párt által kitűzött feladat: az egy lakóra jutó termelésben felülmúlni a legfejlettebb kapitalista országokat" — jelentette ki Brezsnyev. Brezsinyev a hiányosságokat bírálva hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság lemaradása észlelhetően fékezni kezdte haladásunkat, negatívan befolyásolta a könynyű- és élelmiszeripar fejlődésének ütemét; nem tette lehetővé, hogy teljes mértékben megvalósítsuk a nép életszínvonalának emelésére megjelölt intézkedéseket. Az utóbbi években „bizonyos összhanghiány mutatkozott a nehézipar egyes ágazatainak fejlődésében", észlelhetővé vált „a termelés fejlődési ütemének és a munka termelékenységének lassúbbodása, a hatékonyság csökkenése a termelési alapok és a beruházások kiaknázásában". A szónok megjegyezte, hogy „a hétéves terv kidolgozásánál szubjektivista okokból bizonyos számítási hibák, előrefutások történtek". Az új tervezési ós gazdasági ösztönzési rendszert barátaink helyesen értelmezték és — ahogy ez már lenni szokott — ellenségeink igyekeznek elferdíteni. Leonyid Brezsnyev „elejétől végéig nevetséges koholmánynak nevezte a reakciós sajtónak azt az állítását, hogy a szovjet gazdaság — úgymond — „válságban van", és hogy „letér a szociálizmus útjáról". „Ha a központosított tervszerű népgazdasági irányítás erősítését országunkban öszszekapcsoljuk a vállalati kezdeményezés és önállóság további fejlesztésével, ez azt bizonyítja, hogy a szocialista gazdálkodás elveit egyre helyesebben, egyre hatékonyabban alkalmazzuk." Az új ötéves terv „új fontos szakaszt jelent a szovjet népnek a kommunizmus anyagi-műszaki bázisa megteremtéséért folyó harcában" — mondotta a szónok. „Az új ötéves időszakra vonatkozó fő feladatok meghatározásánál azt is figyelembe vettük, hogy tovább kell erősítenünk gazdasági kapcsolatainkat a testvéri szocialista országokkal és a fejlődő államokkal." A társadalmi termelés és a nemzeti jövedelem gyors növekedési üteme, továbbá a termelőeszközök gyártása növekedési ütemének (49—• 52 százalék) és a fogyasztási cikkek gyártása növekedési ütemének (43—46 százalék) lényeges közeledése jellemzi az 1966—1970 közötti időszakra szóló új ötéves tervet Amint a felsorolt számadatokból is kitűnik — a párt a jövőben is a nehézipar elsődleges fejlesztésének, a termelőeszközöket gyártó népgazdasági ágak gyorsabb ütemű fejlesztésének politikáját folytatja — mondotta a szónok, majd megállapította, hogy a szovjet ipar műszaki fejlettségi szintjét, a munkások és a szakemberek képzettségét tekintve világviszonylatban is élre került A mezőgazdaság fejlesztése területén továbbra is a szemes termények hozamának növelése a legfőbb feladatunk. „A mezőgazdaság termelőerőinek fejlesztése megköveteli a falusi termelési viszonyok további tökéletesítését A sokéves tapasztalatok meggyőzően bebizonyították a társadalmi termelés mindkét szervezeti farmájának — a kolhozoknak és a szovhozoknak — az életképességét. Ugyanakkor azonban az utóbbi években kísérletek történtek arra, hogy indokolatlanul szovhozzá szervezzenek át sok kolhozt Az 1965. márciusában tartott plénum kijavította ezeket a hibákat" — állapította meg a szónok, majd felvetette azt a kérdést, nem kellene-e választott kolhoz—szövetkezeti szerveket létesíteni kerületi, területi, köztársasági és országos szinten. „Az irányításnak ez a demokratikus formája lehetővé tenné, hogy alaposabban kihasználjuk a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit a mezőgazdasági termelés további fejlesztése érdekében" — jelentette ki Brezsnyev. Beszámolójának az életszínvonal emelésével, a tudomány és a kultúra fejlesztésével foglalkozó fejezetében Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nemzeti jövedelme — amely a világon egyike a legnagyobbaknak — a múlt évben meghaladta a 190 milliárd rubelt. Lakásépítkezésekre öt év alatt 35 milliárd rubelt költöttek; az új ötéves tervben tízmilliárddal többet költenek erre a célra. A lakosság reáljövedelme az ötéves tervidőszak alatt körülbelül 1,3-szeresen növekszik. Leonyid Brezsnyev miután megemlítette, hogy a Szovjetunióban 660 000 tudományos dolgozó, vagyis a világ tudományos dolgozóinak egynegyede tevékenykedik — szólt az irodalmi és a művészeti személyiségek szerepéről. Megjegyezte, hogy a párt ellenzi az adminisztrációs és önkényes döntéseket művészeti és irodalmi kérdésekben, majd így folytatta: változatlanul szem előtt tartjuk a művészet pártosságának, a kultúra területén történő dolgok osztályszempontból történő értékelésének elvét. A szocialista művészet mélységesen optimista és életigenlő. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy csak a jóról lehet írni. Ismeretes, hogy nálunk igen sok a nehézség, a fogyatékosság, s ezek igazságos bírálata a művészeti alkotásokban hasznos és szükséges, mert ez lehetővé teszi a szovjet emberek számára, hogy leküzdjék a fogyatékosságokat. Sajnos, akadnak a művészetnek olyan kontárai is, akik a nép segítése helyett szakmájukká kiáltják ki rendszerünk bemocskolását, hős népünk rágalmazását. Természetesen, ilyen emberek nálunk kevesen vannak. Ezek egyáltalán nem képviselik alkotó értelmiségünk érzéseit és gondolatait, amelyek elválaszthatatlanul egybekapcsolódnak a néppel, a párttal. Ezeknek a kontároknak még a szocialista haza érdekei sem drágák, ami pedig minden szovjet ember számára szent dolog. Tökéletesen érthető, hogy a szovjet nép nem hunyhat szemet az ilyen emberek szégyenteljes tevékenysége felett. Úgy bánik el velük, ahogy megérdemlik — hangoztatja a beszámoló. Hangsúlyozva a párt figyelmét az értelmiség igé- » nyei iránt, Leonyid Brezsnyev kijelentette, hogy az alkotó szervezetekben és intézményekben meg kell teremteni a művészi igényesség, az elvhűség és a néppel szembeni állampolgári felelősség légkörét. A lenini párt társadalmi szerepe Leonyid Brezsnyev beszámolójónak befejező részében foglalkozott az SZKP szerepének növekedésével a szovjet társadalom életében, sorainak erősödésével, a tömegekhez fűződő kapcsolatainak szilárdulásával, munkája formáinak és módszereinek tökéletesítésével. Az SZKP Központi Bizottságának októberi plénuma (1964) — jegyezte meg Brezsnyev — „kifejezte a pártnak azt a megmásíthatatlan akaratát, hogy fejleszti és szigorúan betartja a pártéletnek és a vezetés elveinek lenini normáit". „Az októberi plénum határozatai alapján a gazdasági és pártélet területén kiküszöbölik azokat a fogyatékosságokat és hibákat, amelyek kapcsolatosak voltak a párt-, a tanácsi és a gazdasági szervek indokolatlan átszervezésével". A plénum „pozitív befolyást gyakorolt a párt, a szocialista állam, áz egész szovjet társadalom életének és tevékenységének minden területére. A plénum ragyogó tanúbizonysága volt a párt tömör összeforrottságának és egységének, politikai érettségének, ama képességének, hogy bátran és határozottan el tudja hárítani mindazt, ami gátolja haladásunkat". Az SZKP-nak ma 12 millió 471 ezer tagja és tagjelöltje van (a beszámolási időszakban 2 millió 755 ezerrel emelkedett a létszám). Ma minden egyes belépővel szemben támasztott magas követelményeket diktálja az az óriási felelősség, amelyet a lenini párt visel a szovjet nép előtt. A tanácsok tevékenységének megjavítását — hangzik a beszámoló — további demokratizálásuk alapján kell megvalósítani. Javasoljuk, vezessék be, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán beszámoljon a Minisztertanács, a legfontosabb törvényjavaslatokat bocsássák össznépi vitára, a gazdasági, társadalmi, kulturális és államépítési kérdések széles körét bocsássák megvitatásra a Legfelsőbb Tanács ülésszakain. „A párt, fejlesztve az lamépítés demokratikus elvét, abból az elvből indul ktl hogy a szovjet szervek egésx tevékenységének az állan>polgárok széleskörű alkotó részvételének az ország ügyeinek irányításában a szocialista törvényesség legszigorúbb betartásán kell alapulnia" — mondotta Brezsnyev. Brezsnyev jellemezte, hogyan gondoskodik az SZKP a Szovjetunió honvédelmének megszilárdításáról. Kijelentette: „A gazdaság, a tudomány és a technika területén elért sikerek lehetővé tették, hogy a hadsereget és a flottát a legmodernebb nukleáris rakétafegyverekkel és a haditechnika más legújabb gyártmányaival lássuk el. A szovjet fegyveres erők felszerelése megfelel a korszerű követelményeknek, a fegyveres erők egyre növekvő ütőképessége és tűzereje teljes mértékben elegendő ahhoz, hogy megsemmisítsünk bármilyen agresszort". Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió biztonsága megköveteli a hadiipar további fejlesztését, a nukleáris rakétafegyver és a technika összes többi ágának további tökéletesítését. A szónok, miután aláhúzta a szovjet szakszervezetek nagy szerepét a kommunizmus építése feladatainak megvalósításában, megemlítette, hogy a szovjet társadalom aktív alkotóereje a lenini Komszomol, amely 23 millió fiatalt tömörít és a szovjet ifjúság vezetője. Az ifjúság körében végzett eszmei nevelőmunkának megvannak a fogyatékosságai — jegyzi meg beszámolójában Brezsnyev. — Egyes párt- és komszomolszervezetek időnként nem számolnak azzal, hogy az ifjak és lányok mai nemzedéke nem járta meg a forradalmi harc (Folytatás a 4. oldalonJ 2 DÉL-MAGYARORSZÁG Szerda. 1966. március 30.