Délmagyarország, 1966. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-11 / 35. szám

Megkezdődtek az FMSZ küldöttgyűlések A jelenleg már több mint kétmillió tagot számláló földmű vessző vetkezetek megkezdték, s március vé­géig mindenütt befejezik 1965. évi gazdasági tevé­kenységük elemzését, illetve 1966. évi feladataik meg­vitatásét. Az alapszabály előírásainak megfelelőim, a felosztható tiszta felesleg arányában, a tulajdonukban levő részjegyek után is és egész évi vásárlásaik, il­letve értékesítésük összege után is visszatérítés illeti meg a szövetkezeti tagokat. A SZÖVOSZ vezetőinek előzetes becslése szerint az idén ilyen címen több mint negyvenmillió forintot fi­zetnek ki a fóldmüvesszö­vetkezetek. (MTI) Négy nap alatt Negyvennyolcezer hold föld került víz alá Harmadfokú készültség az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság körzetében Az általános belvízvédelmi helyzetről Kardos Imre, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság vízrendezési osztá­lyának vezetője a következő nyilatkozatot adta lapunk munkatársának: Február 7-én az enyhe idő hatására szokatlanul gyors hóolvadás kezdődött az igaz­gatóság területén. A Tisza jobb párján húzódó területe­ken 30—40, a bal parti ré­szeken mintegy 50 millimé­ter csapadék keletkezett. Vannak azonban körzetek, ahol a hólé mennyisége a 60 millimétert is eléri. Emiatt csütörtök reggelig az igazga­tóság területén 48 ezer 100 kataszteri holdra növekedett a vízzel borított területek MUNKABAN A SZERELŐK nagysága. Ebből 9 ezer 700 hold őszi kalászos vetés, 11 ezer 800 hold szántóföld, 25 ezer 350 hold pedig rét és legelő. Mintegy 1250 holdra tehető azoknak az egyéb te­rületeknek a nagysága is, melyeknek nagyobb része szőlő és gyümölcsös, s víz alá kerültek az ültetvények. A kritikus helyzetnek meg­felelően szerdán reggel az igazgatóság területén elren­delték a harmadfokú készült­séget. Jelenleg teljes erővel folyik a veszélyeztetett te­rületek fontossági sorrend szerinti mentesítése. Az olvadás első napjaiban Kiskundorozsma, Domaszék, Röszke, Zákányszék és Móra­halom körzete volt komo­lyabb veszélyben. E helye­ken azonban a gyors beavat­kozás máris sokat segitett. Most a Tiszán túli részeken alakultak ki nagyobb, össze­függő vízborítások. Komoly erőket összpontosítottak töb­bek között Szeged, Petőfi­telep. Tápé, Algyő és Kü­bekháza határainak védel­mére. Nehezíti a munkát, hogy a csatornákba, átereszekbe beszorult, bekásásodott a hó. ezeket most leginkább csak kézi erővel lehet megtisztí­tani. A vízügyi igazgatóság 820 dolgozója van most szin­te éjjel-nappal szolgálatban. A viztársulatoknak pedig 100 munkása fáradozik a csatornák tisztításán. A tsz­ek és magánszemélyek is meglehetősen nagy erőkkel dolgoznak mindenütt a bel­vizek továbbításán. A veszély elhárításához nagy segítséget nyújtanak a tanácsok is. A területi víz­ügyi bizottság is értekezletet tartott, s az ügy érdekében hathatós intézkedéseket hoz­tak. Télen is a szabadban dol­goznak a víz-, villany- és a gázvezeték-szerelők. Napról napra végzett munkájuk is biztosítja a város zavartalan életét. A Kolozsvári téri transzforniátorkörzelben megnöveke­dett a villamos energia fel használásáa, s ezért szüksé­ges a vezetékek kicserélése. A Faragó utcában — ahol felvételünk készült — a DÁV szerelői. Varga I.ajos művezető csoportjának tagjai dolgoznak Összefogással a belvíz ellen A Hazafias Népfront Sze­ged városi bizottságának el­nöksége tegnap, csütörtök délután ülésezett. Foglalko­zott a művelődéspolitikai irányelvekből adódó további népfront feladatokkal Sze­geden, valamint a népfront, az MSZBT városi bizottságá­nak idei általános teendői­vel. Tárgyalta az elnökség a saj­nálatosan helyenként Szege­den jelentkező belvízveszély­lyel kapcsolatos társadalmi feladatokat. A városban a belvíz Petőfitelep, Hattyaste­lep és Újszeged délkeleti te­rületének egy-egy részén fe­nyeget. A városi tanács vég­rehajtó bizottsága foglalko­zott a belvízveszéllyel és megtette a szükséges véde­zési inézkedéseket. Az állami úton biztosított védekezéssel együtt a nép­front városi bizottságának elnöksége szükségesnek tart­ja a veszélyeztetett területen a társadalmi összefogást. Ezért kéri, s felhívja a bel­vízveszéllyel fenyegetett te­rületek lakóit, hogy amennyi­ben szükséges — elsősorban saját lakásuk előtt — tisz­títsák meg a csatornákat, és húzzanak árkokat, hogy a víz lefolyhasson. Az állami és a társadalmi összefogás szép és követendő példája mutatkozik márHat­tyastelepen. Itt a népfront csoport, a tanácstagok, a nő­tanács tagjainak közreműkö­désével a lakosság 150 méter hosszban árkot ás, hogy a belvíz lefolyhasson a Haty­tyas-holt-tiszai vízelvezető csatornába. (Somogyi Károlyné felvételei) A Kossuth I.ajos sugárúton új szennyvízelvezető nyo­mócsövet helyeznek el. A munkát a Víz- és Csatornamű­vek Vállalat szerelői végzik. Képünkön: Boros József brigádja butángázpalack segítségével szárítja a vizes csö­veket, mielőtt gumigyűrűvel összekötné Növelik a fürdőkádgyártást A Zománcipari Müvek 800 elérjük, hogy két percre si­munkással dolgozó kecske- kerül csökkenteni egy fürdő­méti üzemegységében nagy- kád formázását, ami jelentős arányú rekonstrukciót végez- teljesítmény és modern gé­nek. Falakat húznak, műhe- pek nélkül elképzelhetetlen, lyeket létesítenek, a rakta- Nagy raktárakat is építünk rakban becsomagolt autorna- a nyersanyag és a készáru ta gépek beszerelésre várnak, tárolásara. A fürdőkád esztendők óta A rekonstrukcióval a dup­hianycikk. Az öreg 50 éves Iájára nő termelésünk és fürdőkádgyár már nem tud- nem lesz majd hiánycikk a ta ellátni a fokozott belföldi fürdőkád. Ebben az évben, és exportszükségleteket. A sajnos örülnünk kell, ha az hiány megszüntetésére a kor- építkezés okozta zavarok manyzat 300 millió forintos miatt legalább a múlt évi beruházást irányzott elő. A mennyiséget legyárthatjuk, város határában, az új Le- 1967-ben azonban már nö­ninvárosban, hatalmas lakó- vélni tudjuk termelésünket telep közelében fekszik a — mondotta befejezésül Zá­gyáregység. Az első emeleten ray igazgató. — 1968 végére találjuk meg Záray Géza pedig minden igényt kielégí­igazgatót. tünk. Termelésünk 100 szá­— 3600 négyzetméteren zalékkal lesz több, viszont az teljesen automatizált új ön- automatagépek beállításával tödét és formázót építünk, a létszámunk csak 12 százalék­segédüzemekkel együtt — mondja az igazgató. — A 'ta' emelkedik. két. pár automata gépsorral Zsolnai László lövőbe mutató intézkedések R égen túlnőtt a gazda­sági szakértők szúk körén, s a széles köz­véleményt foglalkoztató té­ma manapság a népgazda­ság tervezési-irányítási rend­szerének korszerűsítése. Is­meretes: a változásokat elő­készítő szakértő bizottságok most dolgozzák ki javasla­taikat, s a tervek szerint megvalósításuk 1968-tól kez­dődik. Fontos természetesen, hogy a közvélemény a való­ságnak megfelelően érezze a reformok hangsúlyozottan jö­vőbeni jellegét, hiszen korai lenne túlzott várakozásokat fűzni a csupán tudományos előkészítés fázisában levő és évek múlva érvénybe lépő változásokhoz. Ez azonban semmit sem von le azoknak az intézke­déseknek a jelentőségéből, amelyek — részben már a későbbi reform gondolati és gyakorlati előkészítéseként — az idei népgazdasági terv teljesítését is segítik. Jólle­het, ma még nincs szó a tervezési-irányítási rendszer átfogó korszerűsítéséről, egész sor fontos részintéz­kedés mégis megérdemli a közvélemény figyelmét. E változások hatása ugyanis, ha megfelelően alkalmazzuk, közvetlen és közeli lehet — kétségkívül közelibb, mint a részleteiben is kidolgozott, s csak később érvényesülő tel­jes reformé —, egyszer­smind mégis már a holnap gazdaságirányítási elveinek több elemét emelik a gya­korlati alkalmazás törvény­erejére. így például jelentősen bő­vül a vállalatok önállósága. Erre mutat a prémiumrend­szer ismert módosítása is, amely az eddiginél széle­sebb körben alapozza válla­lati döntésekre a premizá­lást. az anyagi érdekeltség oldaláról növelve a vállalati önállóságot. Még ebben az évben hatályba lép a szállí­tási szerződések rendszeré­nek korszerűsítése, amely vi­szont a szükségletek és a termelés összhangját hiva­tott erősíteni, szintén nagy­mértékben vállalati dönté­sekre építve. Különösen fon­tosak azok a változások, amelyek a népgazdasági ter­vezés mutatószám-rendszerét módosítják, mérsékelve a kötelező előírásokat. Az irányítási csúcstól a vállalatok felé haladva, idén már minisztériumok számá­ra is kevesebb kötelező mu­tatót írt elő a Miniszterta­nács. Törölték például a kö­telező mutatók sorából az ipari teljes termelési érté­ket, a költségszint-csökken­tés arányát, részben azért, mert például a teljes terme­lési érték keveset mond a vállalat termelésének lénye­géről (többek között a ter­mékek minőségéről), s álta­lában a mennyiség növelésé­re korlatozza az üzemek ér­Tavaszi készülődés Idejében, elegendő vetőmagot ígérnek Az Országos Vetőmagtermeltető és Ellá­tó Vállalatnál elmondták, hogy a megyei tanácsok közreműködésével országszerte felmérték a tényleges vetőmagigényeket. Megállapították, hogy — néhány megye túlzott és indokolatlan igényétől eltekintve a központi készletekben levő tavaszi kalá­szos magvak mennyiségileg és minőségileg egyaránt megfelelnek a szükségleteknek, a a hibridkukorica-vetőmag pedig az ország teljes kukorica-vetésterületére elegendő. Az őszi fagyok a kései érésű MV—l-es fajta csírázóképességét rontottak, s így a tervezettnél kevesebbet tudnak átadni be­lőle az igénylő gazdaságoknak. A hiányt azonban középérésű hibridekkel pótolják. Kívánatos, hogy a termelőüzemek mielőbb küldjék el megrendelésüket a megyei ter­ményforgalmi vállalatoknak, ahol csere­termény ellenében a szokásos feltételekkel hamarosan átvehetik az igényelt tavaszi kalászos és hibridkukorica-vetömagvakat. Gazdasági magvakból ugyancsak megfe­lelő készletekkel rendelkezik a vállalat, a bejelentett igényeket általában ki tudják elégíteni. Kivétel a lucerna- és a vörös­heremag, amelyekből — a tavalyi gyenge termés miatt — csak igen korlátozott mennyiséget adhatnak ki. A vetőmag vállalat számottevően javítja az ellátást a kiskereskedelem útján főleg háztáji gazdaságokba, házikertekbe kerülő magfélékból is. Az igények növekvő ten­denciát mutatnak. Az úgynevezett tasakolt zöldség- és virágmagvakból 10—15 száza­lékkal igényelt többet a kereskedelem, mint az utóbbi három év átlagában. Va­lószínűnek látszik, hogy az idén a gazda­sági és kertimagvakat mindenütt idejében beszerezhetik a termelők és a vetőmag­hiány még igen korai tavaszodás esetén sem lesz a vetéskezdés akadálya. (MTI) dekeltségét, részben pedig azért, mert több, addig kö­telező előírás — például a költségszint-csökkentés aránya — más mutatóval ís megközelíthető, tehát feles­leges. Ugyancsak fontos elő­relépés, hogy a múlt évig az úgynevezett kiemelt ter­mékek termelését általában negyedéves ütemben hagy­ták jóvá; most a mutatók mintegy 15—20 százalékát éves, 20—25 százalékát pe­dig féléves előírásokban rög­zítik. (Közbevelőlcg megje­gyezzük: nemcsak az ipari termelésben, hanem a nép­gazdaság egyéb területein is csökkentek a kötelező elő­írások; azokat a mutatókat például, amelyek alakulását a beruházások amúgyis meg­határozzák — ilyenek a kór­házi ágyak száma, több egészségügyi célkitűzés — kihagyták az idei terv mu­tatószám-rendszeréből.) A z egyszerűsítések ha­tása természetesen to­vább gyűrűzik a mi­nisztériumok és a vállalatok kapcsolatára is. Jellemzi a változások méreteit, hogy például idén a kohó- és gép­iparban hozzávetőleg 10—15 százalékkal csökkent a felső szervek számára kötelezően készítendő adatszolgáltatás mennyisége. Különösen fi­gyelmet keltőek a könnyűipar tervezési újdonságai: itt csu­pán négy kötelező mutatót írnak elő a vállalatok szá­mára (a szállítandó áruk. s a fontosabb anyagok mennyi­sége, a bérek, valamint a be­ruházási és felújítási kere­tek). Az anyagi érdekeltség — tehát a gazdasági befolyá­solás — több új tényezőjével pótolják a régen kötelező, utasításként előírt mutató­kat; a gyengébb minőségű, s ezért alacsonyabb osztály­ba sorolt termékek például „zsebileg'' is érintik a kőny­nyűipar üzemeit. Az építőipari vállalatok eddig csak központi — fő­hatósági — kijelölés alapján vállalhattak munkát; most az értékhatár alatti építkezése­ket (s 1965-ben mintegy 6000 építési munkahely közül több mint 5000 ide tartozott) saját elbírálásuk alapján, te­hát vállalati hatáskörben mérlegelve, kezdhetik el. En­nél is fontosabb az a válto­zás, hogy megszüntették az építkezések éves ütemezésű tervelőírásait, s a hangsúly áttolódott a befejezési határ­időre. A vállalat — feladata­it ismerve — mérlegelheti, hogyan teljesítheti a legjob­ban, az esztendők szakaszos­ságától függetlenül, határ­idős kötelezettségeit, ezzel szemben viszont a beruházá­si építkezések határidejének túllépése az eddigieknél sok­kal súlyosabb anyagi követ­kezményekkel — büntetőka­matokkal — jár. Az építő­ipari vállalat ezután a szám­lát csak az építkezés teljes befejezése után nyújthatja be az építtetőnek. Ügyszólván valamennyi változással kapcsolatban utaltunk a vállalati önálló­ságra — de éppen ez jelzi az idei intézkedések viszonyla­gos jellegét. Olyképp érten­dő ez, hogy az önállóság bő­vülése önmagában még csu­pán lehetőségeket nyújt a jobb, eredményesebb gazdál­kodásra, hiszen nyilt kérdés: melyik vállalatnál hogyan élnek az önállósággal, a na­gyobb döntési jogkörrel. Annyi azonban bizonyos: már ez a szélesedő hatáskör is számottevő előrelépés, elő­nyei csak akkor válhatnak teljessé, ha a gazdálkodást eddig többé-kevésbé korláto­zó „falak" bontása együtt jár a felelősebb, megalapo­zottabb vállalati irányítással! TÁBORI ANDRÁS Péntek. 1966. február 11. DíLrMAGYARORSZÁS 3

Next

/
Thumbnails
Contents