Délmagyarország, 1966. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-08 / 32. szám

Moro visszaadta megbízatását 9 Kóma (Reuter) Aldo Moro közölte Saragat­tal, hogy feladja a politikai válság megoldására és egy új kormány megalakítására irányuló erőfeszítéseit. Moro meglepetésszerű be­jelentését röviddel azután tette, hogy Saragat köztársa­sági elnök befejezte kétna­pos intenzív tanácskozásait a politikai pártok vezetőivel. E tárgyalások azt a célt szolgálták, hogy segítsenek legyőzni a négy koalíciós párt közti nézeteltéréseket. Kormányközleményben je­lentették be. hogy most, e hét szerdáján Saragat új tár­gyalássorozatot kezd. Aldo Moro sikertelen pró­bálkozása láttán megfigye­lők véleménye szerint nö­vekszik az általános válasz­tások megtartásának lehe­tősége. Erhard Párizsban 9 Párizs (MTI) dött az Elysée palotában. Egy­Erhard nyugatnémet kan- ldejüen a miniszterek is ta­cellár hétfőn Párizsba érlce- nácskozásra ültek össze, zett, hogy tanácskozzék De A francia sajtó különösebb Gaulle francia elnökkel. A várakozás nélkül tekint a kancellár kíséretében van megbeszélések elé. De Gaulle Schröder külügy-, Von Hassel és Erhard kétnapos tárgya­hadügy- ós Schmücker gazda- lása — írja a Combat — nem ságügyi miniszter. hidalhatja át a Párizs és De Gaulle és Erhard meg- Bonn külpolitikai koncepció­beszélése 11 órakor kezdő- ja közti ellentéteket. Wilson választási taktikája 9 London (MTI) rendezett tanácskozáson. Hi­Harold Wilson angol mi- vatalosan a „hosszútávú po­niszterelnök „minden lehe- litikai tervezés" szerepelt a tőséget nyitva tart" a kö- a napirenden. A fő figyelem vetkező általános választá- a~onban valójában a belpo­sok időzítését illetően. A litikai helyzet mérlegelésére es a rövidtávú választási munkásparti vezérkar va- taktikára irányult. sárnap lezajlott egcsz napos A megbeszélések eredmé­tanácskozásán a miniszterei- nyeként belpolitikai tervező­nők — értesülések szerint bizottságot hoztak létre — „márciust, áprilist, októ- Brown gazdasági csúcsmi­bert, vagy a jövő évet" je- niszter és miniszterelnök­löltc meg a következő álta- helyettes vezetésével, lános választások lehetséges Politikai hírmagyarázók időpontjaként. szerint „Wilson közvetlen Hatvan munkáspárti veze- környezetének az a vélemé­tő — kabinetminiszterek és nye, hogy a miniszterelnök a kormánypárt végrehajtó most már komolyan mérle­bizottságának tagjai — vett gen egy márciusi vagy ápri­lisi választás előnyeit". A lázas választási speku­lációk közepette a megfi­gyelők egy pontban egyetér­tenek : bármilyen időpontot választ is Wilson az erőpró­bára, az utolsó pillanatig igyekszik majd bizonytalan­ságban tartani a konzerva­tív tábort. Ha tehát a kora­tavaszi választás mellett döntene, ezt legkorábban február 25-én, moszkvai lá­togatásáról hazatérve jelen­tené be. részt a miniszterelnök vi­déki rezidenciájában meg­Az USA egyre jobban gyiirkőzik Vietnamban Johnson és Ky tanácskozása — 200 ezer amerikai katona Vietnamban Saigon (MTI) 9 Honolulu (AFP) Honoluluban, a Hawaii-szi­getek fővárosában hétfőn kétnapos tanácskozások kez­dődtek a Johnson elnök ve­zette amerikai küldöttség és a saigoni kormány dele­gációja között. Johnson elnök, aki hiva­talba lépése óta most első ízben hagyta el az Egyesült Államok szárazföldi terüle­tét és személyesen tárgyal dél-vietnami megbízottjai­val, a honolului repülőtéren rövid üdvözlő beszédet mon­dott, amelyben nyomatéko­san hangoztatta, hogy az Egyesült Államok továbbra is támogatja a saigoni rezsi­met. Azt bizonygatta, hogy a Dél-Vietnamba küldött amerikai katonák az Egye­sült Államok területétől sok ezer kilométer távolságban is az amerikai érdekeket védik. Válaszában Van Thieu az amerikai és a dél-vietnami kormánv „baráti kapcsolata­it" méltatta és kijelentette, hogy a saigoni kormány „a kommunizmus kiirtására tö­rekszik". Röviddel a saigoni kor­mány küldöttségének szállás­helyére történt megérkezése után az épület előtt nagyobb lömeg tüntetett az Egyesült Államok vietnami politikája és a saigoni kormány ellen. A dél-vietnami—amerikai tárgyalásokat a legnagyobb titoktartás övezi. A politikai és katonai kérdéseken kívül öt különbizottság tárgyalja majd a Dél-Vietnam gazda­sági életének, mezőgazdasá­gának, egészségű gyének és közoktatásának fejlesztésére adandó amerikai segítség kérdését. 9 Washington (TASZSZ) Visnyevszki j. a Pravda wa­shingtoni tudósítója a hono­lului tárgyalásokkal kapcso­latban megállapítja, a dél­vietnami és az amerikai kül­döttség összetétele arról ta­núskodik, hogy a szélsősé­ges militarista körök egyre nagyobb szerepet játszanak az Egyesült Államok külpo­litikájának alakításában. E körök a VDK elleni bomba­támadások fokozását és a vietnami háborúnak a szom­szédos országokra való ki­terjesztését kívánják. A CDS amerikai rádiótár­saság washingtoni tudósítója „legmagasabb helyről" szer­zett értesülésre hivatkozva azt jelentette, hogy Johnson elnök elrendelte az Észak­Vietnam ellen folyó bomba­támadások nagymértékű fo­kozását. 200 ezret. Jelenleg a száraz­A saigoni amerikai kato- földi hadsereg 128 000 kato­nai 6zóvivő közölte, hogy va- nája, 38 000 tengerész, a lé­sárnap a rossz időjárás el- gierők 25 000 katonája, va­lenére folytatták a VDK el- lamint 10 000 főnyi parti őr­leni bombatámadásokat. Dél- ség tartózkodik Dél-Viet­Vietnamban az amerikai re- namban. A számokban nin­pülőgépek 377 támadást haj- csen benne a hetedik ameri­tottak végre a dél-vietnami kai flotta több ezer főnyi le­szabadságharcosok vélt szál- génysége. lásai ós csapatöeszevonása A szóvivő szerint is fokoz­ellen. . ták az Észak-Vietnam elleni A Dél-Vietnamban állomá- légitámadásokat és jelenleg sózó amerikai csapatok pa- amerikai, dél-vietnami és rancsnokságának szóvivője dél-koreai csapatok vannak hétfőn bejelentette, hogy az felvonulóban a vietnami há­amerikai csapiatok ottani lét­száma már meghaladja a ború legnagyobb közös had­műveletének lefolytatására. 9 Lahore (MTI) Lahoreban befejeződött a pakisztáni ellenzéki pártok kétnapos kongresszusa. Az értekezleten hozott határo­zat támadja az Ajub Khan és Sasztri miniszterelnök ál­tal aláírt történelmi jelen­tőségű taskenti nyilatkozatot. ® Üj-Delhi (MTI) Hétfőn délelőtt eltűnt az Indiai Légitársaság egyik Fokker-Friendship típusú utasszállító repülőgépe, amely fedélzetén 33 utassal és 4 főnyi személyzettel a kasmíri Srinagarból Dzsam­mun át Űj-Delhibe tartott. ® Párizs (MTI) A Francia Rádió és Tele­vízió újságírói hétfőn sztrájkba léptek. A sztrájk következtében a híradómű­sorok legnagyobb részét le kellett mondani, az igazga­tóság mindössze néhány rö­vid híradást tudott biztosíta­ni. A sztrájkolók a lapoknál dolgozó újságírókkal azonos fizetést és nyugdíjigényeik rendezését követelik. 9 Phenjan (TASZSZ) Az Egyesült Államok az utóbbi időben fokozta Dél­Korea felfegyverzését, új tí­pusú tankokkal, repülőgé­pekkel, ágyúkkal és más ka­tonai felszereléssel látta el a dél-koreai hadsereget. • Algír (AFP) A spanyolországi partok előtt tengerbe zuhant ame­rikai nukleáris szerkezetet nem hivatalos források sze­rint sikerült megtalálni, de legalább két hétig tart majd a kiemelése. Illetékes kato­nai körökben úgy tudják, hogy két olyan „tárgyat" találtak, amelynek vissza­szerzése az amerikaiak szá­mára igen fontos. Az egyik állítólag egy rendkívül tit­kos elektronikus szerkezet, a másik pedig a keresett atombomba. 9 Lusaka (MTI) A Zimbabwe Review. a Zimbabwe Afrikai Népi Unió hetilapja jelenti, hogy Rhodesia egyik tartományá­ban körülbelül ötszáz afri­kai szabadságharcos küzd fegyveresen a fajüldöző Smith-rendszer ellen. A he­tilap jelentése szerint sok más körzetben szintén foly­nak fegyveres összetűzések. Belgium válságban Halasztások vagy inkább halogatások napjait éli Bel­gium. A véres bányászsztrájkok előreláthatóan ideiglenes szünetelése után, a fenyegető orvossztrájk árnyékában Harmel belga miniszterelnök kormánya benyújtotta le­mondását. A király ezt nem fogadta el, az orvosok pedig elhalasztják a sztrájkot, amíg a politikai helyzet legalább a felületen némileg tisztázódik. így hát minden súlyos kérdés nyitva maradt, s a jelek szerint Nyugat-Európa egyik leggazdagabb és legfejlettebb ipari országának új­ból hosszú és gyötrelmes válságszakasz elé kell tekintenie. Vegyük sorra a problémákat. A közvetlen válságot ki­robbantó okok látszólag egyszerűek. A nyugatnémet határ közelében levő belgiumi „fekete háromszög" bányászai azért léptek sztrájkba, hogy tiltakozzanak néhány akna tervezett bezárása ellen, amely több ezer bányászt foszta­na meg munkájától. A válság másik közvetlen oka, az or­vosok követelése, ennél is jóval egyszerűbb. Belgiumban az orvosok a polgári társadalom olyan meglehetősen zárt rétegét alkotják, amelynek igen erős parlamenti befolyása is van. Az orvos-érdekképviseleteknek sikerült a legkon­zervatívabb parlamenti csoportok támogatását megnyer­niük avégett, hogy ne terjesszék ki Belgiumban a társada­lombiztosítás körét. (Másfél évvel ezelőtt egy hasonló or­vossztrájk már általános politikai válságot robbantott ki az országban.) Mindez azonban — bármilyen súlyos problémát je­lentsen is önmagában — csak a felszín. A bányabezárások ügye vagy az orvossztrájk körüli tánc csak azért lökheti a belga kormányt a szakadék szélére, mert az ország sú­lyos nemzeti krízissel küzd, amely mintegy másfél eszten­deje lehetetlenné teszi a vitás kérdések higgadt megköze­lítését! E krízis lényege: a Belgiumot alkotó két nemzeti­ség, a flamandok és a vallonok mindinkább elfajuló bel­harca. (Jellemző, hogy a sztrájkoló flamand bányászok li azt állították: a kormány a vallon területeken levő bá­nyák megmentése végett akarja kenyértelenné tenni őket.) Az 1830-as forradalomban született Belgiumot a fran­cia nyelvű vallon burzsoázia vezette, ipari túlsúlyával, gazdag szén és acéliparával. Ennek a korszaknak a követ­kezményeként a vallon munkás- és szakszervezeti mozga­lomnak vannak a legkiemelkedőbb hagyományai Belgium­ban. A XX. században, s főként az utolsó húsz esztendő­ben — amerikai pénzügyi hitelek segítségével — előretört a korábban mezőgazdasági jellegű Flandria. A vallonok attól félnek, hogy kisebbségi helyzetbe kerülnek. Ezért az 1831-es alkotmány megreformálását sürgetik. Olyan föde­rációs alkotmányt követelnek, amely biztosítékot jelentene jogaik védelmére. A Belgiumban 1965. május 23-án tartott választások bebizonyították, hogy az adott helyzetben jó­formán lehetetlen megoldást találni. A vezető pártokat (keresztényszocialista és szocialista párt) ugyanis belülről megosztja a flamand—vallon ellentét! Ezt mutatta, hogy a választásokon mindkét nagy párt elvesztette mandátumai­nak 20—25 százalékát. Ez kormányzóképtelenné tette a nagynehezen hat hét után megalakított Harmel-kabinetet. A bányász-összecsapások és az orvossztrájk ily mó­don különös jelentőséget kap. Minden egyes konfliktus al­kalmas arra, hogy a nemzetiségi harcdúlta Belgium kor­mányát megbuktassa. S a helyzet kilátástalanságát fokoz­za, hogy az esetleges új választások az 1965 májusi tanul­ságok szerint aligha hozhatnak megoldást. Belgium min­denképpen a nemzeti válság hosszú időszaka elé tekint, s a kiutat csak az egyelőre még körvonalaiban sem látszó alkotmánymódosítás jelentheti. G. E. BOROS BÉLA e Anglia másik arca I. Áramlatok a brit békemozgalomban Az Angol Békebizottság Claverton Street-i helyiségének ajtaját megnyitva barátságos, fiatal titkárnő invitált a belső szobába, hogy — korábbi megállapodás alapján — a bizott­ság titkárával találkozzam. A helyiségben, ahol Collin Sweet üdvözöl, egy szabad széket kerítünk először íróasztala mel­lé, mert a szolidan és okosan berendezett szo­bában még két hölgy is dolgozik. Mint kide­rült, a bizottság titkára járt már hazánkban, és véleménye szerint jó kapcsolatok fűzik össze az angol és a magyar békemozgalmat. OKOK ÉS OKOZATOK A rövid ismerkedés után a lényegre tér­tünk: mindenekelőtt az angol békemozgalom jelenlegi helyzetére. Ennek megítélésében, s a következtetések levonásában abból kell kiin­dulni, hogy néhány esztendővel ezelőtt az an­gol békemozgalom rendkívül kezdeményező és aktív volt, s mint ilyen, jó hatást gyakorolt például az amerikai békemozgalomra. A je­lenlegi helyzetre már nem egészen ez jellem­ző. Az okokat vizsgálva, amelyek egyébként szorosan összefüggenek, a következőket álla­pithatjuk meg: O Az elmúlt években a békeküzdelem mindenekelőtt a nukleáris háború el­leni harc kérdéskörére koncentrálódott. Szo­rosan ide tartozik az is, hogy a háború és béke problémái zömmel átterelődtek a Távol­Keletre, és bizonyos értelemben elvonták a figyelmet a helyi feladatokról. O A munkáspártnak a béke kérdésében elfoglalt álláspontja jelentősen megvál­tozott. Másként kezelték a kérdéscsoportot el­lenzékben, mint a hatalom birtokában. A tö­megek korábban azt hitték, ha a munkáspárt hatalomra kerül, programba veszi a béke kér­dését. Ennek elmaradása csalódást, kiábrándu­ltat keltett. Több forrásból szerzett értesüléseim egybevetése szerint az aktivitás csök­kenéséhez hozzájárult a különböző békemoz­galmi szervezetek közötti egység hiánya is. Jóllehet a tömegek egységesek a béke ügyé­ben, a különböző békemozgalmi vezetők kö­zött nézetkülönbségek vannak, s ez hosszabb ideje érezteti hatását az angol békemozgalom­ban. A fő nézetkülönbség mindenekelőtt a paci­fista és nem pacifista álláspontot képviselő vezetők között található. A pacifisták szerve­zeti tekintetben nem a tömegakciókra, hanem az egyéni akciókra építenek, míg a nem paci­fisták — helyesen — ennek ellenkezőjét vall­ják. A békemozgalmon belüli nézetkülönbsé­gekre hatással van a nemzetközi munkásmoz­galomban levő véleményeltérés is. Szerencsé­re, e nézetkülönbségek alapjában véve csak a vezetők között jelentkeznek. A munkáspárt jobb szárnya tiltja tagjainak a békemozgalmi tevékenységet, aki ennek el­lenére résztvesz abban, azt kizárják a párt­ból. A sokéves tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a nehézségek leküzdhetők, és a munkás­párt centrista részével, illetve balszárnyával sikerül együttműködni. ANGOLOK VIETNAMÉRT A korábban említett aktivitás csökkenés ter­mészetesen nem jelent tétlenséget. A vietnami háború befejezéséért indított mozgalom pél­dául 1965 februárjában kezdett terebélyesed­ni. Márciusban a Trafalgar Sqare-i hatalmas tömeg demonstrációhoz 100 munkáspárti kép­viselő is csatlakozott. A békemozgalom meg­erősödése szempontjából ez az akció rendkí­vüli jelentőségű volt. Júniusban több mint tízezer ember vonult a parlament elé, hogy átadják követeléseiket a képviselőknek. Érde­mes megemlíteni, hogy a tízezres tömeg a szakszervezetek és a különböző békemozgalmi szervezetek küldötteiből állt!Ebben az időszak­ban körülbelül 150 vietnami bizottságot alakítottak, s ezek rendkívül aktívak voltak, gyűléseket tartottak, képviselőket hívtak meg eszmecserére, s aláírásokat gyűjtöt­tek a háború befejezését követelő ívekre. Nem elhamarkodott következtetés: az egysze­rű angol emberek többsége ellenzi a vietnami háborút, s belátja, hogy az Egyesült Államok valóban agressziót követ el vietnamiak — álláspont kialakítását azonban megnehezíti az angol kormány taktikázgató, nem őszinte ma­gatartása. Míg a munkáspárti kormány minisz­terei. s maga Wilson miniszterelnök is a gya­korlatban támogatják az USA szennyes hábo­rúját, ha a tömegekhez szólnak, akkor arról be­szélnek, hogy lehetséges a béke, s ehhez csak a vietnami kormány, Kína és a Szovjetunió beleegyezése kellene... E céltudatosan hamis nézet azonban mind kevésbé talál hitelre, an­nak ellenére, hogy a kormány ösztönzésére az angol sajtó hangos kampánnyal népszerűsíti az Egyesült Államok kegyetlen vietnami hábo­rúját. Az emberek, legalábbis józanabb részük, inkább a ritka, de szókimondó, a valóságot megközelitő, vagy azt kimondó sajtóvélemé­nyekre figyelnek. FORDÍTOTT ÁBRA Mint már említettem, néhány évvel ezelőtt az angol békemozgalom erősen befolyásolta az Amerikai Egyesült Államok békemozgalmát. Most a fellendülő amerikai békemozgalom van hatással az angolra. November utolsó napjai­ban például tapasztalhattuk, milyen hatalmas tömegeket megmozgató béketüntetések voltak Amerikában, s velük egyldőben Londonban is. Az Angol Békebizottság egyik legsikeresebb akciója a vietnamiak megsegítésére irányuló egészségügyi mozgalom, amelynek támogatói között sok képviselő és neves értelmiségi is szerepel. A mozgalom keretében, több mint öt­ezer fontot gyűjtöttek össze, s érdemes megem­líteni, hogy még az egyház ls az adakozók kö­zött volt. Hiba lenne, ha az angol békemozgalom tevé­kenységét leszűkítenénk a vietnami békéért ví­vott harcra. Hangsúlyozottan felhívják a figyel­met arra a halálos veszélyre is, amelyet Euró­pában a nyugatnémetek atomfegyverhez való juttatása jelentene. Erre mutat az is, hogy az Angol Békebizottság 1966 márciusában rende­zendő kongresszusának középpontjában előre­láthatóan az európai béke kérdése szerepel. Túl mindezen, napi, aktuális kérdésekkel is foglalkoznak, most például a rhodesiai helyzet­tel, a fajvédők leleplezésével. (Következik: északon és délen lakók — milliói ellen. A nyílt RUSSEL MOZGALMÁNAK NÉHÁNY VONÁSA) f DÉL-MAGYARORSZÁG Kedd, 1966. február 8.

Next

/
Thumbnails
Contents