Délmagyarország, 1966. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-08 / 32. szám

Újabb hévizes kertészet A szegedi Haladás és a Felszabadulás, valamint a szentesi Üj Barázda tsz-eknek volt csak eddig termálvízfűtéses téli kertészete a megyében. A jövedelmező, korszerű üzemágak száma mcxst gyarapodott: a napokban bevezették a 96 fokos meleg vizet Mindszent 12 000 négyzetméteres „üvegváros"ába, a Tiszavirág Tsz blokkházaiba is. A kivitelezésben a közös gazdaság építő brigádja is részt vett s így a tervezettnél jóval korábtean kerültek tető alá az épületek. A hatalmas üvegházakat palántanevelésen kívül korai zöldségfélék: saláta, retek, étkezési paprika előállításával is hasznosítják. Az új kertészet az idén — a tervek szerint — másfél millió, később pedig évente négymillió forint értékű árut ad a népgazdaságnak. Korszerűsítik az országúti jelzőrendszert (MTI Foto - Fényes Tamás felvétele) Az aluljáró makettje Az UVATERV modellező műhelyében elkészítették az EMKE aluljáró ötvenszeres kicsinyítésü makettjét. A föld alatti részeket plexilap teszi láthatóvá. Gaiami István crafikus az utolsó simitá«okat végzi a maketten, amelyet rövidesen a közönség is megtekinthet. — Kicsik az útjelzőtáblák, s a robogó autóról alig-alig olvashatók a szövegük — panaszolják a hazai és külföldi autósok. A KPM Közúti Főigazgatóságán kejelentették: a panaszok jogosak. Az 1935-ben meghonosított közúti jelzőrendszer régesrég elavult, a járművek ugyanis ma jóval gyorsabbak, mint akkoriban. Az egész jelzőrendszer korszerűsítésre szorul; az útbaigazító és KRESZ-táblákat, valamint a kilométerköveket Számol a család Mi az olcsóbb, mi a drágább? — ezt vetik össze az emberek, hogy az ár- és bérintézkedések után elkészülhessen a család számvetése. Amit persze a gyakorlat hagy majd jóvá. Az intézkedések anyagi vonatkozása országosan kiegyenlíti egymást. Bz tény. Az egyes családoknál azonban már mása kép: plusz, mínusz vagy éppen ott is kiegyenlítődés. A számadás persze nem könynyú, mert a többirányú intézkedések összkihatásával alakulhat ki. A változatos, sablonokba nem fogható számvetésekről beszélgettünk néhány családban. • Naptól, széltől cserzett arcú építőipari dolgozó Magyar József. Nagyszerű kubikosbrigád vezetője. Annyit keres, mint a másik 12 társa, akivel együtt dolgozik. — Hogy mennyit kerestem eddig? Havonként úgy 1700—1800 forint körül mozgott általában. Arra számítok, hogy a keresetem a béremeléssel 100—150 forinttal lesz több havonta. Három gyermekem van. Józsi fűtésszerelő tanuló, az idén segéd lesz. Juliska 5 éves, Laci 12. Utánuk 100 forinttal több lesz a családi pótlék. Szóval a bevétel nálam 250 forinttal több lesz. Olcsóbb a textilholmi, a cipő. Ezzel is jelentős lesz a megtakarításunk. Csend. Aztán jön a „másik oldal". Ha a keresete 1950—2000 forint lesz. akkor a nyugdíjhozzájárulás összege 20 forinttal emelkedik havonként. A 3800—4000 kalónás üzemi ebédért — amihez a vállalat, az állam naponként egy-egy adaghoz 7 forinttal járul hozzá — egy hónapban körülbelül 26 forinttal növeli a kiadást. Ez eddig 46 forint. Ehhez jön a friss hús, hentesáru, vaj vásárlása. — A hűs, hentesáru nálunk számottevőbb gondot nem jelent. Vágtunk disznót, jövőre is akarunk. A feleségem a szegedi Felszabadulás Tsz tagja és kacsákat is hizlal, csirkéket is tenyészt a családnak. Nem sokszor fordulunk meg a húsüzletben. Szóval a boltból vett hús, hentesáru, meg ha hozzáveszem már a tüzelőt is. úgy gondolom, havi 60—80 forintnál nem jelent több kiadást. Ez és az előbbi plusz kiadás, a 46 forint 106 vagy 126 forintot jelent. Az egyenleg tehát — számolgatjuk — 144 vagy 124 forint többletet hoz. nem véve figyelembe a megtakarításokat a textilholmiknál, a cipőknél.' — Summa, summárum — állapította meg Magyar József —, úgy gondolom, hogy az ár- és bérintézkedésekkel a mi családunknak ráfizetése egyáltalán nem lesz, sót hoz a konyhára. Azt kérem azonban én, meg a brigádom, hogy mindig biztosítsák számunkra a folyamatos munkát. Meg az is fontos, hogy az olcsóbbá lett textíliákból, cipőkből legyen elég, ne tűnjön el a boltokból. • Az újszegedi szövőgyárban a szövőnők közül sokan arról is szóltak: szeretnék, ha a termelőszövetkezetekben az eddigieknél még többet és még gazdaságosabban termelnének. Minél több mezőgazdasági terméket várnak a piacra, s az üzletekben folyamatosan szeretnének vásárolni baromfit, hogy a sertés- és a marhahússal együtt asztalra kerülhessen. A bérrendezés itt sokakat, főként szövőket érint, s az alacsonyabb kereseteket növeli a végzett munka alapján. Általában megelégedéssel beszéltek róla. A hangulat? Mert nincs miért, itt sem borúlátó. • Kispéter Ferencné az újszegedi szövőgyár közmegbecsülésben álló munkamódszer-átadója, az üzem egyik legrégibb dolgozója. Őszintén beszél róla, hogy az árrendezések (ilyen hét év óta nem volt hazánkban) hirtelen jöttek. Nem tapsoltak az áremelkedéseknek, de persze örülnek az árcsökkenéseknek, a bérek, nyugdíjak és a családi pótlék rendezésének. A számvetés az ő családjában pluszt nem hoz. Az ő fizetése, s a férjéé, aki a közlekedési vállalatnál dolgozik, meg a lányáé, aki tisztviselő, az eddigiek szerint változatlan marad. Az élet pluszai és mínuszai körülbelül egyformára billentik a mérleget. Lehetnek olyan hónapjaik — így számolták —, amikor az intézkedések összhatása mínuszszal zárul. A család minden tagja dolgozik. Életnívójuk — ha természetesen és helyesen még többre vágynak — kiegyensúlyozott. s ezt értékelik. Mert a múltra gondolva. ez nem is ob"in kis dolog. • Ponyvaszövögépen dolgozik Szabó Kálmánná. A férje az újszegedi gyárban lakatos. Az asszony havi átlagkeresete eddig 1530 forint, míg a férjéé 2100 forint volt. Két gyermekük van. A plusz a családnak: 100 forinttal több lesz a családi pótlék, az asszony keresete a gyárban 130—150 forinttal lesz több. A férje keresete nem változik. Ehhez jön a | megtakarítás a textíliák, cipők vásárlásánál. A többletkiadás: a férjének havi 20 forinttal több nyugdíjjárulékot kell fizetnie. Az étkezési költségek is emelkednek, de mivel disznót vágtak, egy ideig nem kell hentesárut venniök. Ez könnyebbséget jelent számukra, s jobb helyzetben vannak azokkal szemben, akik nem vágtak disznót. — Pontosan még nem tudom, hogyan alakul családunkban a többletkiadás és a megtakarítás — mondta. — Annyit azonban látok, hogy nem járunk rosszabbul. Mert jön is, megy is a családi kasszánkba. • A szövődé vezető műszaki értelmiségije Tóth József. Helyeselt akkor is, amikor Szabóné arról szólt, jön is, megy is a család kasszájába. Náluk is így van. A maga családi számvetését még nem készítette el. A szövődé, a nagy közösség ügye: a bérrendezés, a termelés kötötte le. A saját számvetésében azonban annyi már világos: igencsak mínuszt, s időnként hoz kiegyenlítődést. Helyes-e, hogy a társadalmi igazságosságnak megfelelően a mostani helyzetben a nagyobb keresetűeknek jobban részt kell vállalniolc a terhekből? Hogy az alacsonyabb kereseteket emelték fel? Feltétlenül. Tóth József arról beszélt, hogy korszerűbben, jobban, gazdaságosabban, termelékenyebben akarnak dolgozni a szövődében, mert ez az út visz oda, hogy kevesebb gondunk, több örömünk legyen. Morvay Sándor és a közöttük álló peremjelző oszlopokat — az úgynevezett kerékvetöket — minden főútvonalon nagyméretű fényvisszaverő táblákkal és oszlopokkal cserélik ki. A munka megkezdődött: a tatai bányai és a balatoni műúton már láthatók az új jelzőtáblák első példányai. Ebben az évben a legforgalmasabb országúton, a balatoni műúton és az új Budapest—Székesfehérvár autópályán állítják fel az új típusú jelzéseket, s az ötéves terv végéig valamennyi főútvonalon megtörténik a csere. A régi útbaigazító táblákat csak 25 méterről lehet elolvasni. Az új nagyméretű és nagybetűs táblákat a maximális sebességhez viszonyítva alakították ki. Tehát az új autópályán, ahol 120 kilométer sebességgel suhanhat az autó, 49 centiméteresek lesznek a betűk: s a vezetők már mintegy 150 méter távolságból elolvashatják a szöveget. Az I. rendű főútvonalakon 28—35 centiméter nagyságú betűket írnak a táblákra. Az egyéb fontosabb utakon 21—28 centiméteres betűket használnak — így ezeken az utakon az útbaigazító szöveget már 60— 80 méterről jól olvashatja a gépjárművezető. A táblák színe is megváltozott: a régi. fehér színű fekete betűs táblákat, a külföldön is jól bevált smaragdzöld színű fehér betűs, fényvisszaverő táblák váltják fel. Az országúti KRESZ-táblák cseréje során a főútvonalakon a régebbi 70 centiméter átmérőjű táblák helyett 90 centiméter átmérőjű fényvisszaverő táblákat állítanak fel. A régi kilométerköveket — fokozatosan — alacsonyan elhelyezett fényvisszaverő kilométertáblákkal cserélik fel. A „mérföldkövek gyerekei": a két kilométerkő között álló, 60 centiméter magas peremj elzöoszlopok helyébe egy méter magas oszlopok kerülnek. Minden oszlopra fényvisszaverő prizmát helyeznek el, (ez ködben is jó láthatóan jelzi az országút két szélét.) Az útjelző-rendszer korszerűsítése gyorsabbá s egyben biztonságosabbá teszi a közlekedést. Több és jobb burgonyát Két megye szakembereinek tanjolyama Szegeden Hétfőn burgonyatermesztési tanfolyam kezdődött Szegeden a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben. Két héten keresztül neves kutatók tartanak előadásokat Csongrád és Békés megye legnagyobb termelőszövetkezeteiből meghívott vezető szakembereknek. A hallgatókat megismertetik a fontos élelmezési cikk és ipari növény termesztésének legújabb hazai és külföldi tapasztalataival. A most első izben megrendezett „burgonya-iskola" egyik célja a nagyüzemi vetőgumó előállítás mennyiségi és minőségi növelése. Ezért több előadásban foglalkoznak a másodnövényként való termesztés jelentőségével. Erre különösen a Duna—Tisza közi homoki tájakon kedvezőek az adottságok. A szegedi járásban már vannak e téren példamutató kezdeményezések. A tanfolyam másik lényeges feladata a Makó, Apátfalva, Magyarcsanád, Tiszasziget és Üjszentiván környékén hagyományos újburgonya termesztés eredményesebbé tétele nagyüzemi méretekben, s a kártevők elleni védekezés hatékonyabb módszereinek elsajátítása. A kéthetes tanfolyam megnyitó előadását dr. Botos Lajos, a Földművelésügyi Minisztérium osztályvezetője tartotta „A burgonyatermesztés szerepe hazánk mezőgazdaságában" címmel. Pontosan, szépen... A

lírai címet egészen prózai dologhoz illesztettem: a nemrégen befejeződött műszaki konferenciák munkájához, légköréhez, mert ezek a tanácskozsok valahogyan eltértek a megszokottól. Hogy miben? Sokban. Először is megkülönböztetett gonddal készültek rá minden vállalatnál, s már ez is minőségi különbség a régebbi gyakorlattal szemben. Továbbá, igen nagy részletességgel és alapossággal beszélték meg a legkisebbnek látszó problémákat is. A legfeltűnőbb azonban mégis az volt. hogy a műszaki szakemberek igazi közgazdász szemlélettel tervezgettek és nagyon is névre szólóan. Régebben olyan volt egy ilyen tervezgetés, hogy akinek inge, vegye magára, akinek nem, az legfeljebb tanulságokat szerez. Most pontosan megmondták, hogy kié az ing és kinek kell magára vennie. Véleményem szerint az volt a legjelentősebb minőségi változás a műszaki konferenciák légkörében, hangulatában: hogy tulajdonosi felelősséggel, közgazdasági és kereskedelmi koncepcióval határozták meg a követendő utat. A körültekintő felkészülést a beszámolók reprezentálják. Bővebbek voltak ugyan a megszokottnál, de tartalmasabbak és nem vesztek bele a számok tengerébe, a „millforintokba" és a szövevényes, kezet-lábat megkötő mutatószámokba. Nyíltan és őszintén beszéltek. A ruhagyár főmérnöke például kereken kijelentette, hogy a tervet csak 98,1 százalékra teljesítették, mert több megrendelő visszalépett. Elküldhettek volna akár 300 dolgozót emiatt, de kiutat kei-estek és sikerült az exportot 12 millióval tetézni. Vitájuk középpontjában újfajta mondatok keveredtek, olyanok, melyekről régebben kevésbé esett szó. A minőség, az olcsóbb előállítási költségek, az igények rugalmas kielégítése. Annak adják a megrendelést, aki gyorsabban, jobban elkészíti a terméket, és aki kedvezőbb árakat ajánl — mondták. Talán érdemes Gera Imre technikus szavait közreadni: „A varrógépek apparátjaira 50 millió forintot adott ki a gyár évek során. Lehetett volna kevesebb is a kiadás, ha a dolgozók nem tartanának maguknál sok esetben két garnitúrát is. A másik dolog az új termékekre való átállás. Azt mondják a varrónők, hogy nekem mindegy, hogy lassan, vagy gyorsan megy-e az átállás. E szemléleten kell változtatni, s minden dolgozónak a gazda szemével kell néznie a gyári feladatokat". E

rről van sző végeredményben, hogy minden vezető és minden dolgozó egy kicsit a gazda szemével vizsgálódjon üzemében. A konzervgyár műszaki konferenciáján is érvényesült ez a szempont. Aprólékosan és a részleteket sem kihagyva polemizáltak, hol és miként lehetne valamit is javítani a gazdálkodás eddigi menetén. Ugyanilyen légkör uralkodott a 10. számú AKÖV konferenciáján. ELmondták a résztvevők, hogy régebben évente 30 ezer darab menetrendet nyomtattak, amelyeknek egy része ott porosodott az irodákban. Ezentúl csak annyit kell rendelni, amennyire szükség van. Apróság — mondták, de jó gazda módján vallják, hogy a sok kicsi sokra megy. A józan megítélés jellemezte továbbá a műszaki konferenciákat. Több vállalat tanácskozásán is részt vettem, de egy helyen sem hallottam, hogy a tervek megoldhatatlanok lennének. A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat gyáregységeinek vezetői és főmérnökei a múlt években általában azt hangsúlyozták év elején, hogy feszített a terv, most így módosítottak: feszítetten reális. A konzervgyáriak előzetes elképzeléseit például fel kellett adni, mivel kevesebb húskonzervet készítenek majd. Indokolt lehetett volna a sopánkodás, hogyan, miként teljesítsék a tervet, de ilyen hangok nem hallatszottak. Reális — mondták. — megoldjuk. Így következik az újabb jellemző vonás: optimizmus töltötte el a gyárak műszaki kollektíváját, újfajta pezsdülés, lelkesedés, akarni vágyás ós nagy-nagy önállóság. A tervek realitásai feltétlenül megnyugtató érzést váltanak ki, de jelen esetben — s kár lenne áltatni magunkat — az újabb anyagi ösztönzésnek is szerepe van, a módosított premizálási lehetőségek serkentő hatását kár lenne lebecsülni. S ezeken a konferenciákon döntöttek és hozták nyilvánosságra a bérrendezés által nyújtott korrekciókat is. A művezetők fizetését méltányosan emelték, s ezzel együtt a művezetők munkakedvét is. Nem az elején említettem, de ott is lehetett volna azt a jellemző vonást méltatni, hogy a lezajlott műszaki konferenciákon újból érezni lehetett a gazdaság és az ideológia egységét, a gazdasági és a politikai munka elválaszthatatlanságát. A gyárak párttitkárai minden konferencián elmondták a pártszervezet véleményét, a kommunisták álláspontját. Ugyanakkor a gazdasági vezetők sem ragadtak rá a mérlegszerű instrukciókra, nagyon helyesen vázolták gazdasági életünk jellemző vonásait, a harmadik ötéves terv és annak első esztendei feladatait. M

ilyen álláspontot foglaltak el? Egységes volt a nézet a tekintetben, hogy folytatjuk az elmúlt nyolc-kilenc esztendő jól bevált politikáját minden téren. Az 1964-es decemberi párthatározat továbbra is érvényes, és meghatározza a gazdaságosabb munka érdekében szükséges tennivalókat. Hangsúlyozták, hogy az idei terv szerény, megalapozott és összhangban van a népgazdaság teherbiróképességével, érdekeivel. Figyelembe veszi a realitásokat és gazdasági törvényszerűségeket. A tények alapján konstatálták, hogy éves tervünk máiszerves része a gazdaságirányítás változásának, annak első láncszemét képezi. Az okos közgazdasági szemléletet tükrözte az az álláspont, hogy nincs szükség a mindenáron való mennyiségi hajszára, hanem a pontos, normális gazdálkodásnak kell felülkerekedni a vállalatok életében. A szükségletekre való termelés a lényeg — ismerték el és ismerik fel minden konferencián. Ezért szerepelt a legtöbb helyen igen alapos elemzéssel az export bővítése, az észszerű import takarékosság, a termelékenység emelése, és mindazoknak a paramétereknek javítása, amelyek szerepet játszanak egy vállalat felvirágzásában, sikeres gazdálkodásában. Bármennyire is száraz téma egy-egy műszaki konferencia, mégis a költő szava jutott az ember eszébe, amikor e gyári parlamentek tervezgető munkáját figyeltem. „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes". E dicséret még akkor is jogos, ha itt-ott gyengébben, felületesebben sikerültek a munkát indító konferenciák. Az általános kép viszont mindenképpen újat, minőségileg jobbat mutat, és egyben biztos zálogot jelent a most induló termelési tanácskozások sikereihez is. GAZDAGH ISTVÁN Kedd, 1966. február 8. DÉL-MAGYARORSZÁG 3