Délmagyarország, 1966. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-06 / 31. szám

Jteka bécsi egy homoki tsz hetvenegynéhány esztendős éjjeliőre éjfél tágban körüljárta még egyszer a majort, aztán behúzta maga mögött a raktárajtót. — A fene se szokott már ilyenkor ide Jönni — morfondírozott magában s elnyúlt a korpás zsákok tetején. Jócskán el is szundított. — Fertályóráig sem aludtam én, Veszter fiam — szabadkozótt, amikor az éjszakai ellenőrzéssel megbízott fiatal brigádvezető rányitotta az ajtót, s aztán megböködte az öregnek a vállát. — Hát így őrzi kend a közöst? Hová jutunk, ha még az ittalvásért is munkaegységben fizetünk — pörölt a brigadéros, s azzal felkattintotta a villanyt. Leakasztotta a falról a szögön függő ellenőrző naplót, s a fiától elkért golyóstollal odakanyarintotta a még vadonatúj füzet első oldalára: . „Az éjjeliőrt fél egy tájban alva találtam. Árendás Szilveszter ellenőr" — Na, Isten áldja — lökte oda köszönését az öregnek, s becsapta maga mögött a raktárajtót. Jóska bácsi ott maradt égető röstellkedésével. S hiába kerülgette körül virradatig tízszer is a majort, nem tudott megnyugodni. Az a bizonyos kovács a hét zabszemmel sem tudott volna mit kezdeni az öreggel. Szinte már szédült a sok kerülgetésben, talpalásban. Minden kör után felütötte a füzet fedelét és böngészte Veszter betűit. — Hogy az anyád istenit! Hát ezért Toltam én jó szomszédotok, dajkáltalak pulya korodban, hogy most megszégyenits! — dörgött hangosan. Alig várta, hogy megjöjjenek az első állatgondozók. Akkor kapta magát és ment a faluba, a tsz irodába, de előbb a kabátja alá gyűrte az ellenőrző naplót. — Máris kocog, Józsi bátyám! — szóltak utána az állatgondozók, mert máskor mindig ott tiblábolt az öreg körülöttük és bele-beleszólt a munkájukba, ha valamit nem jól csináltak. — Dolgom van bent, üzent értem az elnök — lódított az öreg, s fiatalos léptekkel taposta a harmattól nedves homokot. Hanem elszámította magát. A korai buszszal a városból érkező Juliska, a bérelszámoló még nem érkezett meg. Átellenben a kocsmából is lesett rá vagy jó óráig, de csak nem jött. — Ez a perszóna ls most marad el — szűrte a foga közt, s legurított mérgében még egy féldeci törkölyt, aztán elfüstölgött. A falutól vagy három kilométernyire volt Jóska bácsi tanyája. Ott lakott a fiával, a menyével és iskoláskorú unokájával egy fedél alatt. A fia már nem volt otthon. Az éjjeliőr A menye meg a sajtárral a kezében éppen fejni ment az istállóba. Az unoka pedig a boldogok álmát aludta, öreg a gyerek táskájában matatott. Kivette a redőnyös tolltartót, az ablakból pedig leemelte a tintát. A kabát alatt kicsit meggyűrödött füzetet kiterítette, simította az asztalon, s bütykös ujjai közé fogva belemártotta a tintába. Mindez fél percig sem tartott, s amilyen gyorsan sietett haza, olyan iramban taposta visszafelé az utat a majorba. Alig valamivel előzte meg a tsz koránkelő elnökét aki akkorra már bejárta motoron az egész határt. — Mi újság. Józsi bácsi? — köszönt rá az elnök, amint az öreg éppen rátolta a reteszt a raktárajtóra. — Csönd volt, elnök elvtárs, az éjjel is. Nem jár erre olyankor a madár se — pirult bele a feleletbe Jóska bácsi, s azzal tovább is állt. Az elnök sarkig tárta a raktárajtót, hadd szellőzzön a helyiség. Akkor ötlött' a szemébe a falon lógó kétfedelű ellenőrzőnapló, amelynek a fedele felkunkorodott, szamárfüles^é vált. A rendszerető ember figyelmével vissza akarta simogatni. mikor meglátta az első oldalon kandikáló bejegyzést: „Az éjjeliőrt fél egy tájban álva találtam." — olvasta fennhangon Árendás beírását. — A fenének ír be ilyesmit ez a Veszter, méghozzá ekkora nagy helyesírási hibával — tette hozzá gondolatban. — Kinevetnek érte a járásiak, ha ez a kezükbe akad. Azzal a füzetből kitépte a lapot és zsebregyűrte. Napközben arra vitt az útja, ahol Árendás Veszter brigádja dolgozott, s nem tudta magában tartani a kérdést: — Mondd esak, fiam, hányas tanuló voltál te az iskolában? — Jeles, elnök elvtárs. — Helyesírásból is? I— Abból a legjobb. — Hát akkor ez?... — vette ki a zsebéből és tartotta az orra alá a papírlapot. Veszter nézte, nézte a kezevonását, nagyot nyelt hozzá, s a lába újjáig belevörösödött. — Na, jól van, fiam. Nem vagy te fiskális. Csakhát az ember két lábon áll, két ellel, hogy kevesebbet botoljon — mondta. Azzal a motorra ült és ment tovább. Veszternek pedig mintha gyökeret eresztett volna a lába a puha homokba, úgy állt és tűnődött, aztán elnevette magát: — No, megállj csak, te vén huncut! Legközelebb azt is beleírom a füzetbe, hogy horkolásoddal fölverted az egész majort, s nem tudtak aludni a tyúkok, a kakasok. SZAKONYI KÁROLY AMBRUS Lődi Ferenc A

derült téli hajnalokat szerette Ambrus; nagy csend volt es szikrázó hideg, fülére húzta prómsapkáját; nagy biztosítótüvel összekapcsolta nyakán a kabátgallért, és bár kezét minduntalan összedörzsölte, nem fázott. Vállán ormótlan rongyszatyor lógott, benne összekoccantak a fél- és egészliteres tejesüvegek ... A lába — a lába nem fázott Ambrusnak: falába volt. Az egyik térd alól, a másik combból felcsatolva. Óvatosan lépdelt, vigyáznia kellett, hogy el ne vágódjon a síkos úton. Ahogy ment most az úton, autódudálást hallott. Hátranézett. A Feketehajú jött a teherkocsijával. Amint mellé ért, egészen lelassította a gépet, félig kihajolt a kabinjából, kiintett: — Jó reggelt, papa! Széles mosollyal visszabólintott. Kedves fiú ez a Feketehajú. Nem tudta a nevét, azért csak így nevezte. Minden reggel erve jár a kocsijával, éppen ebben az órában. Valami vállalatnak hord ócskavasakat. — Érdekes — gondolta mindig —, van ilyen vállalat, ahol összegyűjtik a sok ócskaságot és eladják. Okos emberek. Elismeréssel gondolt az ügyes emberekre, ö sohasem volt okos. Már ami a leleményességet illeti. Mindig kibabrált vele a sors, el ls ment a kedve mindentől. Nem maradt más a háború után, mint a romos lakás; az asszonynak a sírját találta meg, a szomszédok vezették ki a temetőbe. Mással is megesett ez így, mégis sokan kilábaltak a bajokból. Dehát Ambrusnak ott maradtak a lábai a frontkórházban. — Ambrus bácsi! Hej, hideg van ma, fene ezt a telet!... Felkapta fejét a hangra. Fercsi, a kifutófiú triciklizett el mellette. — Hopp! Várjon már — fékezte le járművét. Leugrott a nyeregből. Fekete, vastag siruhájában úgy pattogott, mint egy ördögfióka. deletet. Miért adnak olyan nevet a nép kiáltó szava nak? Ha valaki sorsának rosszabbodásáról panaszkodik, az már mindjárt szocializmus? Íme ismét egy akta, amelynek nem hiszek, mert ismerem annyira a népet, hogy jogom legyen nem hinni benne. Ha valakinek nincs mit enni, ezt panaszolja, azonnal ráfogják, hogy az szocialista. Panaszkodni valójuk pedig van sok, ha csak azon bajaikat, miket én is ismerek, mind le akar-1 nám most írni. akkor ebben az újságban nem lenne se vezércikk, se újdonság, se távirat, se hirdetés, hanem tisztán csak ez a tárca volna benne, de alighanem a lap feje is lemaradna a lapról, hogy én a tárcával jobban beleférhessek. Hogy panaszaik jogosultak-e, nem tudom. Hogy igazak, azt tudom. Ezt így kell mondani, mert jog és igazság soha egymástól távolabban nem állottak, mint e század végén. Szép volna, ha ez irányban több újság többfelé fölszólalna. s levenné népünkről a vádat, mert biz e vádak nem mindig igazak, még azok sem mind, melyek a törvény előtt hivatalból emeltetnek. mint azt már több esküdtszéki fölmentés példázza. A panaszkodás még nem szocializmus, s ha valaki igaz panaszra is nyitja száját, azért még nem föltétlenül szükséges a becsukatása. mert azzal ugyan a társadalmi renden semmi módon segítve nem lesz, ha egy családapát, ki eddig is az élhetésre nehezen bírt keresni a családjának, becsuknak, hogy azontúl éppen semmit se bírjon keresni. A királyi ügyészeknek, kiknek az igazságról csak mint magánembereknek vannak ismereteik, de hivatalukban folyton a paragrafusokra épített jogot keresik, e dologban van némi eltévelyedésük. Mert az a kérdés, hogy szabad-e panaszkodni. Ha nem szabad panaszkodni, akkor nekik van igazuk, s akkor csak csukassanak be engem is, mert ím, én is panaszkodom. Ha pedig szahad panaszkodni, akkor nincsen annyi igazuk, amennyit ók bírni hisznek. Elvégre volt-e szocializmus Bánk bán idejében; ama Endre királyunk alatt. Avagy volt-e szocializmus 1821-ben, a mi Ferdinánd királyunk alatt, amikor bizonyos nevezetű Katona József irt ama Bánk országos urunkról egy szomorú játékot, s beleszerkesztette abba bizonyos nevezetű Tiborc parasztnak történelmét Kecskeméten. Elmondhajuk, hogy sem Endre királyunk, sem Ferdinánd királyunk alatt hírét sem hallották a szocializmusnak. s mégis mit mond Tiborc. Csak ízelítőül adok egy darabot azok részére, kik mór régen olvasták, s taian elfeledték: A jó merániak legszebb lovon Ficánkolódnak — tegnap egy kesely, Ma szürke, holnap egy fakó — nekünk Feleség s porontyainkat kell befogni, Ha veszni éhen nem kívánkozunk. Ők játszanak, zabálnak szüntelen, Ügy, mintha mindenik tagocska bennük Egy-egy gyomorral volna áldva: nekünk Kéményeinkről elpusztulnak a Gólyák, mivel magunk emésztjük el A hulladékot is. Szép földjeinkből Vadászni berkeket csinálnak, a — Hová nekünk belépni sem szabad. S ha egy beteg feleség vagy jegy szegény Himlös gyerek megkívánván, lesújtunk Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek. Felemelte a ponyvát és két — Mondja csak — kérdezta jóillatú, friss pogácsát nyo- Ambrus. — Magának nincs mott az öreg markába. valami mechanikus ismerő— Na, tegye el gyorsan. 6e? Hogy van? — Mechanikus? Minek? Meg sem várta a választ, — Tudja, fáj a lábam. A visszapattant a nyeregbe és derekam is majd leszakad kicsit felágaskodva nyom- mindig. Egy olyan háromkekodni kezdte a pedált. rekű izét szeretnék ... Érti, — Isten áldja, sietek! nem? Beleülnék, hajtanám a Fejcsóválva nézett a fiú kezemmel, mint a többiek... után. Micsoda imposztor! a nyomorékok. Tenyerét melegítette a po- —Hm... — verte le magágácsa, szívét a kedvesség, ról nagyjából a port a szeami a fiúból áradt ezen a metes. - Az elég drága lehet, fagyos téli reggelen. Miket _ Elég drága, de anélkül ki nem talál? Tegnap zsem- mar nehéz nekem boldogulni, lét adott. Az isten áldja Megvárta, mig a szemetes meg • • • felugrott a bakra és újra Betért az egyik házba, rázni kezdte a csengőt Bajuszán még ott ült né- _ Na, isten áldja! hány morzsaszemecske. Le- _ isten áldja — kiáltotta tette a tejet. Kövér asszony- túl a csengőt a szemetes. ság lakott itt, s mint a kö- Ha tudok valamit, majd szóvérek általában: kedélyes i0k. volt. - Ím halkneszű autó jött — No, Ambrus — mondta akkor, és ő el akart ugrani. —, hogy aludt az éjjel? Nem volt útban, de meg— Keservesen — pana- ijedt a surranástól. Azt út szólta. — A kályhám kicsi, eiéR gödrös volt, a jég hehamar kihűl, hajnalban már pehupás. Elvesztette a lába olyan hideg van a szobá- aiól a talajt, még a fa után ban... Ujjnyi rések vannak akart kapni, de nem sikeajtón. ablakon. A labam is rült... Végigzuhant a fölfáj. Mindig szaggat a seb- dön, az üvegek nagy csörömhely. Meg mintha a lábam pöléssel összetörtek, a jégen feje is fájna. Ki hallott már tGÍ és ja^an szivárgó vér ilyet? Mióta nincs nekem fojyt (jssze rózsaszín patalábam feje, és mégis fáj. kocskává — Csakugyan? _ A kórházban van - me— Néha annyira fáj, hogy sélte a szemetes este a venfelszisszenek. déglőben. Nagvfröccsöt ivott. — Képzelődik. három négy kortyintásra. fel— Nem. Pontosan erzem... hajtott egy pohárral. - Én Rossz ám ez a sok maszka- iattam, hiszen akkor váltunk as A derekam majd lesza- el _ magvarázta a többiekTudja, mi kéne? nek Néhány házmester volt — Autó. ott( mef, a fekete hajú sofőr. — Autó a csodát! Olyan _ A fejét vertc be_ meg tricikli. Olyan, mint a nyo- összevágta magát... Kiáltamorekoknak van. Arra gyuj- ni sem tudtam> 0iyan hirter, . fe" történt. — Gyújt? — Az asszony _ veszélyes? - kérdezte a meggyújtotta a rezsot fel- soför tette forralni a tejet. — Az- _ Nem sokat mondott a tan mennyi van mar? mentőorvos. A feje... az— Hát nem sok. Azt mondzal lett valami baj. Nem ják, kéz alatt megkapnám volt magánál. ezerötért. _ Mennvit' beszéltek róla! — Mi az maganak... _ szólt cgy matróztrikós ra- Mi az nekem... ugye? kodómulilk!Ls. - Mintha a Na kezet csokolom, mert rokonotok lenne. Melyikőtök mindjárt del lesz ... rokona7 „Olyan nyomorék-tricikli _ Egyikőnknek sem — tekerne csakugyan — mond- lelte röviden a fekete hajú. — Csak szerencsétlen. Epp elég baja van. És nincs senkije — mondta a szemetes. — Na és? Ki törődik veletek? Vagy velem? Nem értem, hogy lehet egy vadigegennel ennyit foglalkozni. — Nem vadidegen — fortyant fel az egyik házmester. — Jól ismerjük. A háboj-ú tönkretette és tejet hord ki. Abból él. meg más, apró munkából. Neked megvan mindkét lábad, mindkét ta magában, amint tovább ment a kerítések mellett. Itt is nagyon kellett vigyáznia, mert féloldalasan fagyott meg az út, a bal lába minduntalan a jobb alá csúszott. Néha — érdekes — egészen elveszíti az ember az egyensúlyát, s akkor vége, bizonytalanná válik, alig mer megtenni egy lépést is. — Idővel motort is szerelnék rá, az nagyon praktikus. akkor másféle munkát vállalhatnék hallottam egy d Esészség« vagy. lab-nelkulirol, aki gazpalac- . . ?„ • v»u i—„im. u/,„i,u„„ Hala isten, én is ... Mit kell kokat szállít házakhoz ... A másik háznál erről beszélt, pedig itt egy szűkszavú agglegény vette át a bejesüvegeket. — Mit tetszik gondolni — kérdezte alázatosan Ambrus itt magyarázni? — Szép szavak! — mondta a matróztrikós és elment. Kicsit szégyellte magát. - Triciklit szeretett volna — mondta maga elé a sze-, mennyibe kerülhet egy „^"uunr^kn+v híX^t-^vn ií-w., széltunk. Hogy akkor könyKönyvem, melyből e pár sort kiírtam, Arany János széljegyzeteivel van ellátva, s az Itt közölt részlet utolsó szavánál egy jelzés Van, melynek nyomán megtalálja az ember Arany jegyzetét, ei egy szavat: A bitófához. Nos hát. Senki sem mondhatja, hogy akár Bánk, akár Katona, akár Arany korában valaki még csak harangozni is hallott volna hazai szocializmusról. Panasz azért mégis volt, mégpedig, mint e példa mutatja, lehetősen erős hangú, és senkinek eszébe nem jutott, hogy keservből történt. kifakadását egy elnyomott osztálynak idegen szavakkal bélyegezzek. S nincs-e meg ma is e panasz? Megvan, nem egy Tiborc, hanem százezrek ajakán. S vajon ez szocializmus-e, mint Katona a nép panasza vanánt említi. Ha igen, akkor föl, honfi tisztedet teljesíteni, királyi ügyész, s foglaltasd le. koboztasd el Katona József e könyveinek minden példányát, s becsukatandó Ráth Mór, ki e könyvet kiadni, sőt terjeszteni merészeié. Becsukatandó azonnal Festetich Andor, mert e dolgot a Nemzeti Színházban előadatni merészeli, s fölterjesztés küldendő fölséges urunkhoz, hogy királyi színházban a Bánk bán opera előadásával szocialista tanok terjesztését ne | segítse elő. Kétségkívül sok tökéletlenség van olyan háromkerekű jármú ami a nyomorékoknak van? Valaki azt mondta nekem, hogy ezerötért kéz alatt... inn, az úton, a szemeteskocsissal találkozott. Éppen a ház előtt ment el. Nagy. bőrkötényes ember volt és olyan szürke, furcsa szagú, mint a kályhahamu. Állt a bakon, egyik kezével a gyeplöt fogK nyebb lenne a sorsa. — Az biztos — bólintott a sofőr. — Kérdezte, hogy nincs-e valami mechanikus ismerősöm. — Mechanikus? — Aki szerezne olcsón — Hm ... — Mit gondolsz? — Segíteni kéne rajta. Hallgattak. — Nekem az apám elesett ta, a másikkal meg egy éles a fronton - mondta a sofőr, hangú csengőt rázott. — Jó reggelt Ambrus — szállt le a kocsiról. AsszoazokbanT miket itt most hamarjában | ny°k hozták ki szemetesved. rtntot _ m0ndta az összehordtam, de van egy mentségük, , rüket. Ambrus megállt, házmester egy alapos mentségük, hop^tökélet- ! megkapaszkodott egy vékony fa derekában, mert és a poharába nézett. — Nagyon derék ember volt. — összeadhatnánk pár foegyik lenségük mellett véletlenül igazak is egyszersmind. Miből következik, hogy ron fogva, miből ismét következik, hogy a tökéletesség pedig nem járhat mindig karonfogva az igazsággal, mert az néha elhagyja a tekintetes Tökéletes urat. De jól is van ez így, mert ha megmagyarázni, hogy miért nincs végrehajtva az országban az iskolatörvény. mely a népnek iskolákat adna, s miért van végrehajtva a vadászati törvény, amely a néptől elvette a Katona által is emlegetett galambfiókot, mit himlős gyermeke vagy beteg asszonya megkívánt. Mintha az asztalnál lenne meleg, s arább fáznának, közelebb ültek az asztalhoz. Valami egybevonzotta őket. — Várjunk csak — ráncolta a homlokát a sofőr. — Én a tökéletlenség és igazság járhat ka- j kezdett elfáradni a csúszkalásban. - Mi újság? — kérdezte a bőrkötényestöl. - Gyúrjuk az ipart. Na mi mindenféle ócskavasat horvan, akad még tüzelője? Ha dok. Szerelni is tudok. Tanem hagyná el Tökéletes urat, akkor eifoRyott, majd kimegyúnk a lén majd akad valami ezen ur nem tudna oly szellemesen . .., '. |J ldlarnL szemettelepre. Korulnezhet. _ Én is körülnézek - szólt - Nagyon köszönöm. a bőrköténves. - A szemétA szemetes erős ember volt. telep esész kincsesbánya .. mint a pelyhet, úgy emelget- - Telefonálni kéne a körte a sok szemetes edényt, házba. Mégis: hogy van?... egy-kettőre felpakolta vala- A fekete sofőr odament a mennyit. kesjzához és tárcsázott... Vasárnap, 1366. február 6. DEL-MAGYARORSZAG 7