Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Pándi Pál: Petőfi napján ^Küss jenö: n • • • Január elseje: Petőfi napja. E napon, 1823. január elsején született a világiro­dalom egyik költő-nagysága, aki huszonöt esztendő múltán, katonai kinevezését kérő levelében ezt irja Kossuth Lajosnak: „Ha pedig kinevez Ön őrnagynak ... arra ké­rem, hogy ez januarius l-jén történjék. En csak februarius l-jén mehetek ren­deltetésem helyére, de igen óhajtom, hogy kineveztetésem az C ' első napjára essék, minthogy az születésem napja. Én nagyot lartok az Ily kicsinvségek felöl." Addigi költészete is igazolja Petőfinek ezt a val­lomását: az egymást követő évkezdő na­pok egy-egy Petőfi-vers dátumaként sze­repelnek; Szilveszter a neve a költő for­radalmár-hősének, s talán a születési nap ihlette Petőfit arra is, hogy január else­jén vesse papírra hires jelszavát: Szabad­ság, szerelem... Az emlékezés szokványos szavai helyett egy aktuális problémát említenék meg it­ten. Kezdjük a dolgok közepén. Magáénak érzi-e mai versolvasó közönségünk Pető­fit? Szereti és érti-e az olvasók népes tá­bora Petőfit? Nehéz erre a kérdésre som­más választ adni, de az a benyomásom, hogy: nem eléggé. Tapasztalataimat első­sorban az ifjúság koréból gyűjtöttem, — s bár itt is akadnak lelkes Petőfit olva­sók, az összkép nem mondható kedvező­nek. Természetes a következő kérdés: mi­ért nem szeretik, miért nem értik eléggé nálunk ma Petőfit? A sok, és egymással összefüggő lehetséges válasz közül egyet­len egyet emelek most ki. Nem ismerik nálunk eléggé Petőfit. Tudom, kemény ez a megállapítás, de langyos-szürke szavak­kal nem lehet érzékeltetni egy jelenség, egy probléma tényleges súlyát. Senkit ne tévesszen meg az a tény, hogy talán Pe­tőfitől ismerik nálunk a legtöbb költe­ményt, hiszen az általános iskolától kezd­ve a különböző közép- és felsőfokú tanin­tézetekig tanítják, magyarázzák, szavaltót­ják a költő verseit. S néhány Petőfi-köl­temény valamiképpen a „levegőben van" minálunk: annak ismeretéhez, hogy „Talp­ra magyar", hogy „Befordultam a kony­hára", hogy „Rózsabokor a domboldalon", bárki eljuthat, iskolán kívül is. De mi az, ami az iskolát végzettek verskincstárában Petőfiből megmarad? Tizenöt-húsz költe­mény, néhány strófa vagy sor foszladozó emléke, s a nagy nemzeti költőt megille­tő természetes tisztelet. Am ez a tisztelet viszonylag kevesek­ben fonódik össze a mű sokoldalú isme­retével. Tizenöt vagy húsz vers halvá­nyuló emléke nem elegendő ahhoz, hogy igaz képet adjon Petőfiről. Ismerni kell a Nemzeti dalt — de érdemes megismerni, meg kell ismerni az Egy goromba tábor­nokhoz merész-önérzetes sorait s a sorok mögött húzódó keserves tényeket. Ismerni kell a Szeretlek, kedvesem megkapó, elra­gadó vallomását, de érdemes megismerni, meg kell ismerni a Pacsirtaszót hallok megint fájóan igaz, bús-férfiasan zengő sorait is. Ismerni kell a klasszikus költői felhívást a XIX. század költőihez, de tel­jesebbé válik a kép, ha ismerjük a Szo­morú éj kettős gondot görgető strSfáit. Ismernünk kell a Szeptember végén elé­gikus szépségét. De ismernünk kell a Vá­lasz, kedvesem levelére izgalmas gondo­lati Ívelését is. Nem folytatom a felhívá­sok sorolását, aki érteni akar, ennyiből is ért. De hogy semmiképpen se essék félreér­tés, egy megjegyzés még ide kívánkozik. Egy időben sokat emlegették, s nem is alaptalanul, hogy a tankönyvek, ismerte­tések, előadások egyoldalúan mutatták be Petőfit, amikor csakis politikai költemé­nyeire vetettek fényt. Az egyoldalúsáp megmutatkozott abban is, hogy tájlíráját, szerelmi költészetét, népdalait mindig ugyanazzal a három-négy verssel mutat­ták be a különböző könyvek és ismerte­tések. s így alakult ki a közismert Petőfi­versek sokat ismételt listája. Ez a lista azonban a politikai lírájának teljességét sem képviselte, s költészete más tájairól sem adott friss és izgalmas képet. S az is előfordult, nem is ritkán, hogy egy-egy vita Petőfi szülőhelyéről vagy ha­lála helyéről nagyobb érdeklődést keltett, mint maga a Mű... Pedig minden, ami Petőfi életében és utóéletében érdekes, az csakis a Műtől, a Mű fényében kapja meg igazi értelmét. Mi hát a teendő? Ápolni Petőfi kultuszát, csak nagyobb lélegzetet, véve költészete levegőjéből; terjeszteni is­kolában és iskolán kívül a verseit, de nemcsak a rég ismert lista alapján; érteni és megértetni költészete izgalmát, Illyés Gyula szavai szerint: „a szépség mellett a szellem átérzésével". Mogy oróh éjb a n i KLIKKEN KÍVÜL Bárhogy osztják is a kártyát, hol a társaság ki van: szóba se jöhet amelyik lap — nem volt a „pakliban!" POÉTASORS Ne irigyeld a költőket: százból egyet, ha közölnek. De még az az egy is örül, ha tucatnyi verse közül pár percent — nyomdába kerül. MARADJUNK FIATALOK Az ifjú szívben még él a szabály, hogy az Igazság oldalira áll! Később? — magunkra szűkítjük e kört (s hajbókolva főnökeink előtt) mar azt nézzük: mi a kifizetöbb! KEZD BEFUTNI X. utóbb oly könyörtelen és törtető svihák lett, hogy — önmagán kívül — ma mar senkinek sem bocsájt meg! ISMERTETŐJEL Többek között — az a jó „Nagy", aki érzésbellteg — Jie-m felejtve el a múltat — benn — megmarad „kicsinek!" NVALKAS MÓDSZER Üj házat szerzett a csiga maganak, s többen faggatják: — Nahát! hogy csináltad?.,. — Ö, gyerekjáték, megleheti bárki: pompásan tudok csúszni, nyalni, 1TICL2Z1IÍ PÉLDAKÉP Közismerten szerény: (ami fontos szempont...) ön magarái — soha, semmi rosszat nem mond! J MIKES GYÖRGY: II A KO SZIVU EMBER LQCLZXL A baakellről fi,,*­hidegebb hangon. — A ter­mészet folyamata es. Én natvan perc múlva tehetet­len tömeg vagyok. Az orvos mondta. Legyen olyan jó, üljön ide az ágyam mellé, a kis asztalhoz, írja fel, amit mondani fogok. CSOHANY KALMAN RAJ ZA zású, parasztélményeket hurcolászó író tagadja meg magat Mert 1. a paraszttéma egyenlő múlt századiség, narodnyikság. Mert 2. nem jó a pa­rasztké'-dést feszegetni, különösen a gazdasági mechanizmus rendezése so­rán. Következtetés: a modern téma nem a falun található. A legmoder­nebb természetesen Pesten, de álta­lában modern városon. Rendben van. Hadd mutassak zsengéimből vala­mit. M — 3—M Huszonnyolcezer elektroncső, tizen­negyezer jelfogó, nyolcezer-hétszáz­kilencvenegy kapcsoló, hetvenhétezer­kilnecszáznegyvenkettö forrasztás, ti­zennyolcezer méter vezeték. 24—800 V feszültség. Egy ferrit mágneses gyorsmemória — becenevén Mozu — kettő darab 3000 sec. fordulatszámú mágnesdobmemória. Kapacitás: 1500 adat sec. Hagyományos kéz, jégkorból * örö­költ fekete szőrzettel, benyomja az egyes számú kapcsolót. Szférikus zörej. Apró sistergések. Lámpák vil­lognak, kozmosz csillagaiként. A gép száz kilométer hosszú mátrixot fal föl gurgulazva. Ez neki a program. Számtechnikusokból álló kollektíva — 12 tagú — három hónapig húz­gálhatná a logarlócsöt ilyen eredmé­nyekért. A gép 19 perc alatt megérti a feladatot. Hagyományos kéz, feke­te szörzettel benyomja a , kettedik számú gorr)bot. Az M—3—M elkez­di megoldani feladatát. Számol, be­szél. Világosan. Laikusnak Mars-béli nyelven, értőnek szó szerint, értel­mesen Időnkén! gépfegyverhangon tapogatja le memóriadobjárol a cí­meket, mas.tor a Moree-gepek behí­zelgő, diszkrét hangját használja és egy-egy részfeladat befejezésekor sa­játos tak-tak jelzéssel közli, hogy nem csalt, megy tovább. A hagyo­mányos kéz hagyományos ölben pi­hen, csak az amőba korunkból érző­ideg csonkunkból szemmé fejlődött orrunk két oldalán elhelyezett néző­eszközünk mered a manipulátor fényreflexeire. A terem lege 28 Cel­sius-fok. A gép rohan. Programja: Diesel elektromos motor kardánhupp­főeröhordozója kopás, szakítás, tűrés középarányosának felállítása. Három óra latt elvégzi. Üj matrixra lesz éhes. Géphangon üvölt utána. Egyéb­ként a hagyományos Szegeden mű­ködik. A környezet gondolatgazdag­gá válik körülötte. Deltoid, pasztell­csau kumulu.szok lebegnek a légben. A Tisza HjO-jának molekulái sebe­sen lökik egymást a gravitáció tör­vényeinek engedve a tömegvonzású tengerek felé. A fák fotókemizációs levélüzemei lassan egyesülnek a HjO-val, és átalakulnak nitrogén, foszfor, metán, sulfur vegyelemek­ké. Este lesz. Glóbusunk tengelye körül elfordult 180 fokos szögben a Naphoz való viszonylatában. A gép megy. Űj program száguldoz agyá­ban és ereiben. A hagyományos em­berek pihenni térnek. Még tökéletlen lények. Az utcákon fényelektron csó­vák veszik birtokukba a tárgyak tö­megeit. Szóval így valahogy. Persze még ki kell munkálni. Ezek a sorok pusz­tán ez első dadogó szavak, de ér­zem. ez az út vezet az irodalomhoz. Szakit mindennel, ami régi, és po­ros. Természetesen beismerem, so­kat kell még fejlődnöm. Valialom. Kedvem serken egész regenyt meg­A nő csendesen irta a rá- A barkácsoló természetű bízottakat. Richárd pedagógus lett, szőtt a kis szobácskába az — Második fiam, Richárd, méghozzá a tekintélyes ma­éljenzés, de az orvos már hamarosan leszerel. Ne zu- tematika-fizika szakon. Si­kózöhe, hogy az ünnepelt- páljon be, Nyisson ön neki került is a városban elhe­nek. a nagy Baradlay Káz- egy maszek autószervizt; ott lyezkednie. Édesanyja hói­méinak mindössze egy órá- dicsősége mindannyiunkra dogan mondta: ia van hátra. Szív-veröér- íog világítani, mert isme- — Tanár lett a fiam! Nem kövesülésben szenvedett ré- rem, 6 bőviben lest minden- mászik naphosszat mocsko­gen, üehá: mégis evett-ivott- kor a Volkswagen. Simca és san kétes elemek leprako­dohányzott mértéktelenül, s Fiat 1100 alkatrésznek. Eb- csijai alatt, nem lopkodja ki ez most megbosszulta ma- böl bőven telik mindenre, a jó alkatrészeket a szervi­gát. Felesége sírva állt a írja ön le ezt is. zelő autókból! Másokat okít! dívái y előtt, amelyre a kő- A nő így tett. Oh, bt gyönyörül szívű Baradlayt fektették. — Harmadik fiam, a leg- i ejma okos és eszes Je­— Semmi gyöngeség Ma- ifjabb, Jenő; az én kedven- " nőt Marié könyv­ne — szólt a férfi egyre ccm- Nem tagadom, hogy tárosnak íratta be; az ifjút ' ~ legjobban szerettem öt a az egyetemi évek befejezté­három közül. Legyen ő si- vei vidékre helyezték. Az ma, okos és eszes jó fej, anya boldog volt, hogy a fiú hogy őt. idézzem, akkor min- a kultúra és a tudomány dig magasabbra fog emel- nagyszerű alkotásai között kedni. Tartson ismeretséget tevékenykedhet. Büszke ia r.agy nevekkel és hatalmas volt, hogy a kőszívű Kaz­befolyásokkai. legyen női mér gonosz tervét sikerült . . .. .... fodrász. Ezzel azt hiszem, végképp keresztülhúznia. A no teljesítette a paran- m;ntjent megmondtam. Az ó Könyvelő és pedagógus fia csőt, a ferj tolytata: feladata lesz, hogy szükség sokszor felkereste az özve­— írja Marié, mi dolguk esetén anyagi támogatást gyet, s hol virágot, hol ap­Itsz fiaimnak halálom után. ebből adjon testvéreinek. ro ajándékot is vittek neki. Járják ők ki az élet iskolá- A kőszívű ember lehuny- Később azonban érték-^ebb ját. Legidősebb fiam, Ödön, ta szemét és tanácsot kért ? dolgok Is kerültek Baradlay­egven pincér. Adjon min- sötétségtől. Megtalálta azt. né asztalára név- és szülé­dig elég pénzt neki, amíg Töredezett hangon rebsgé, tésnapokon, húsvétkor, ka­ipari tanuló lesz, hogy ver- — Az óra végére jár .. rácsonykor. Egy-egy sxép senyezhessen a pálya nemes Az orvosnak igaza volt... müanyagruha, egy vég vá­fjaival, akik degeszre kere- Már nem fáj semmi... Sö- szon, egy liba, egy opera­sik magukat borravalóval, te* lesz minden ... Csak fia- bérlet. Nézze el túlcsapongó szen- im képe világít még... — Nektek sincs sok — vedélyeit, mert ha egy jó » » izii. hogy a vég- szólt ekkor Marié. — Miért ' nyári restibe, vagy egy ked- » UU latld, sŐ perc be- költitek rám azt a kevés, veit pesti nagyvendéglöbe telt, férje halva van. Odaro- pénzt? Vegyetek példát Jenő kerül, mindezt folytatni tud- gyott térdére az íróasztal öcsétektöl. Az ott videsen ja az emberi kor végső ha- mellé s két összekulcsolt ke- meghúzza magát a kis f zo­táráig. zet a teleirt papírra fektet- tésével, nem szórja a pénzt, ve rebegé: mint ti! — Esküszöm, hogy az el- Egyszer elhatározta, meg­. . •, u. , , . , lenkezője fog történni an- leP' Jenőt és visz is neki írm ennel strammabb egzaktabb nak amit ö végrendeletével valamit, abból a sok jóból megformalasban. Egyik baratom ra- parancsolt. N*m engedem és szépből, amivel Ödön és bólint, biztetn csöndes munkahelyet hogy fialm konjun8ktüra: Richárd elhalmozta Elment kínai hozza. A címet is megmondja, emberekké legyenek- Eskü- a kis városi könyv-árba. Pulcz tábornok utca 1. De en u- szöm _ Am Jenőt nem találta ott. dom, nincs igaza. Amit nagyon akar Egy emberen túli, egy A könyvtáros - kopott kö­az ember, az vegulis sikerül. Si- elképzelheteUen borzadálvú nyöku- borotválatlan ember kerül majd absztrahálnom ami kiáltás hangzott fel a csend- - 3 -szemben levő ragyogó egyenlő: elvonatkoztatnom, azaz mo- ben A fe,Aadt nő rettenve üzletre mutatott. Annak dernne tennem, ami végül is ertel- tekintett az ágvon fekv6 h homlokzatén csillogó betük­metlen (Hat nem azok a bámulatra Iottra Aztán összeszerite kel állt a (elirat: melto képzőművészeti alkotasok is?) miní!en énzét mé OTp. „Baradlay Jenő női fod­De akkor lesz majd írásom uj, figye- kölcsönt is 'igény£e rasz-szalon." lemre méltóan gondolatgazdag, le- h e, tudja kellően tel Előtte gyönyörű nyeget kifejező stb. Szeretném, ha mettetrn ^szemmel láthatóan" a tulaj­donosé. — Most épített villát ia — mondta lelkesen a könyv­táros. A7 anua sírva ment at a ix6 dnya tékozló fiúhoz: — Kőszívű, te, akar az , , . , mettetni kőszívű férjét: felfigyelnének az asztetikusok, recen- viszont lób J • zárok irodalorntortenaszek, hiszen jutott h vegakaratát teJ. irogato munkamban hatarozottan uj jesjts4 fordulatot veszek. Mert nemcsak mo- " dern témát, de az engem megható- Baradlay Odon tulcsapon­rozó falusi témát is át akarom kot- 8? szenvedélyű ifjú volt va­tirozni. Szándékom szerint a disznó- 'óban. Am Marié, az edes­kondáró! való emlékeimet kellene, a"yJa nam, nyugodott bele mint soron következő írást megalkot- ebbe a helyzetbe oly köny- fLttJ^L** 6^ «karatat ni. A témát tudom. Egy falusi disz- nyan, mint apja es kozgaz- ^n^ ri ^.ó u \ nócsorda lélektanát írnám le modern technikumba járatta, módszerekkel. Csak a cím lenne ha- Arabig ott is csapon-. mttattalak. Hogyan tehet­gvományos. bár kicsit frivol: „Him- 8ott amennyire ezt a túl­nusz a disznókról". Azután jöhet az zsúfolt technikumi tanrend Jenő pironkodva mondta: írás. S itt el fogom vonatkoztatni a megengedte. Utóbb lehi*- . — Egy darabig dolgoztam disznót, a kanászt, a dudáját, a lege- §adt es 4-es átlaggal meg- en a könyvtárban, de felkü­ldi. a falut és így tovább. Ezt vállal- szerezte a technikumi érett- Pott az allam. Akkor eszem­nom kell, ha nem akarok az alpári- Ts„e8d. Aztán beiratkozott a ne jutott, minek szánt bol­háé. a vidékiség járhatatlan mocsa- Hozgazdasagi Egyetemre, azt dogult apuka. Esti tenfoiya­raban csücsülni Év végi szám ve- elvégezte. Végül elhelyez- mon kitanultam a női fod­tésém tanulsága hát ez. Örülök, bol- kídetl az egyik Impex-nél Mszatot. És üzletet nyitot­dog vagyok, hogy felismertem az iga- könyvelőnek. tóm. zi igényt és utót, és a jövő évi iro- — Dc nem tett mégse pm- — De miért? — aokogtg daJmi program, amely vezérlő- cér^ aki visszeressé futja a Marié. csillagom lesz, ím ez: előre az ossz- lábát, hogy jókeresetű sze- — Mert legalább egyi­népi-absztrakt, gondolatgazdag, szo- mélyek kétforintjalt kiérde- künknek jól kell keresnie cialista és általános emberi, huma- melje! — szólt Marié. — Azóta támogatni tudom tesf­nistó mélységű, konkrét es mérhető Tisztviselő lett belőle, író- véreimet is — ebből veszik sűrűségű vidéki szépliteratura fölvi- asztala van, emberi életet a többi közt neked az aián­ragoztatasaert! élhet! dákokat. Szcmbai, 1986. iaamte-fc DíL-MASYARORSZAO 7 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents