Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

Színhely: tus aktagyártó vállalat központi irodája. Időpont: ma. Annyira ma. hogy amint arra rá fognak jönni, tegnap nem is lehetett, tegnapelőtt még kevésbé és holnap meg holnapután egyre kevésbé fog problémát jelenteni az, ami még az. DEMARSCSIK: (lottócédulát tölt ki, közben eszik) SÁRI: (uzsonnázik, miközben egy divatlapot nézeget. A táskarádió halkan szól.) DEMARSCSIK: Változtatmon kell a lottószámokon. SÁRI: Ez a ruhafazon tetszik, csak a minta nem. DEMARSCSIK: Mondd Sári. hanyadik lesz az új fönök? SÁRI: Az ötödik. Mit tudsz róla. Egon? Fiatal, öreg? Magas, alacsony? DEMARSCSIK: Szóval az ötödik. Megteszem az ötöst. Hátha szerencsét hoz. SARI: Nem tudod, hógy nős-e vagy nőtlen? DEMARSCSIK: Semmit se tudok róla, csak annyit, hogy ha itt akar megöregedni, akkor tartsa szem előtt a dolgozók érdekeit. Hogv állunk a feketével? SÁRI: (megnézi a presszógépet) Mindjárt kész lesz. DEMARSCSIK: Egy kis serital is kellene. SÁRI: Azzal nem 'szolgálhatok. DEMARSCSIK: A főnökség igazán gondoskodhatna róla. Mindjárt jobb kedvvel menne a munka. De hát mit számít itt a dolgozó?! A legfőbb érték az ember és még egy kis seritalt se érdemel (zsebéből kis pálinkásüveget húz elő és húz belőle egy nagyot). SARI: Azért úgy látom, nem kell téged féltem. DEMARSCSIK: Ezzel vigasztalom magam (megsimogatja az üveget). KÁRÁSZ: (be) Jó napot kívánok. (Sári elzárja a táskarádiót). DEMARSCSIK: Üdv a dolgozónak! (a feketéjét issza, amit Sári időközben kitöltött neki). KAR ASZ: Nem tudom, jó helyen járok-e? DEMARSCSIK: Hát ami azt illeti, lehetne jobb is ez a hely, de hát mit csináljunk? Ez van! KARASZ: Mért? Nincs megelégedve a munkahelyével? DEMARSCSIK: Jókat tud kérdezni maga is. Hát látott már egyetlen egy dolI\Jlmdn Zsdszlo gozót, aki meg lett volna elégedve a munkahelyével? KARASZ: Láttam. Nem is egyet. Sokat. DEMARSCSIK: (Sárihoz) Ez a holdból jött. KÁRÁSZ: Kérem, én azért jöttem, hogy ... DEMARSCSIK: Rosszkor jött. Nem látja, uzsonnaszünet van éppen. KÁRÁSZ: Nem is tudtam, hogy itt uzsonnaszünetet is ts i*ti3 n k DEMARSCSIK: Az én újításom. KÁRASZ: Es hivatalosan is elfogadták? DEMARSCSIK: Azt nem, de mi bevezettük. Kísérletképpen. KARÁSZ: És? DEMARSCSIK: Bei-ált. Egészen jól bevált. Ugye, Sári? SÁRI: Nagyon. Tudja, az ember nem gép. Az egésznapi megfeszített munka közben kell egy kis pihentető. Egy kis beszélgetés, tere-fere... KÁRÁSZ: Kemény Ervin főelőadó kartárssal szeretnék beszélni. DEMARSCSIK: Ez hiányzott csak még. Mért nem ezzel kezdte? KÁRÁSZ: Kérem, én megpróbáltam, de nem engedtek szóhoz jutni... SÁRI: Mert a kedves kartárs olyan szimpatikus. Talán nincs ls szükség rá, hogy a főelőadó kartárshoz bemenjen, má is elintézzük, ha lehet DEMARSCSIK: Ügy van, elintézzük! KÁRÁSZ: Hát kérem, ha ragaszkodnak hozzá Én leszek a közvetlen új főnökük és utasításokért megyek Kemény kartárshoz. SÁRI: Tudtam, hogy baj lesz. Reggel egy vörös macska ugrott elém az úton. Izé... nagyon örülünk kedves ... KARÁSZ: Kárász János. SARI: Kedves Kárász elvtárs. Hozta isten. .. mondom: Isteni. Nagyon örülünk... KÁRÁSZ: Látom. SÁRI: Az imént egy kissé megvárakoztattuk, de hát... KÁRÁSZ: Ezt ne tegyék többé. A tisztviselők udtüz varia&sága: a pontosságuk. Sosem szabad megfeledkezniök arról** hogy nem az ügyfelek vannak értünk, hanem mi vagyunk' az ügyfelekért. SÁRI: Igenis. Nem mi vagyunk az ügyfelekért, hanem az ügyfelek... ó, mit is beszélek össze-vissza ... KÁRÁSZ: A jogok kötelességekkel járnak együtt. Kérem, jelentsen be Kemény elvtársnak. • DEMARSCSIK: Kérem. (el). ' SÁRI: Kárász kartárs honnét jött? KÁRÁSZ: A központból. SÁRI: Nős, nőtlen? KÁRÁSZ: Nős. Három gyerekem van. Hanem most én szeretnék valamit kérdezni. Milyen volt az elődöm? ' SÁRI: őszinte véleményt akar? <» KÁRÁSZ: Természetesen. SÁRI: Hát jó. Maga akarja. Azért kellett elmennie, mert felült a dolgozók nyakára és magasan hordta az orrát. Mindig csak parancsolt. Kiszívta a dolgozók vérét. KÁRÁSZ: Hát ez nem nagyon látszik meg magán. Meg a kollégáján sem. SÁRI: Mert mi nem hagytuk magunkat. KÁRÁSZ: Értem. De azért munkafegyelem is van a világon. vagy nem? SÁRI: De van, természetesen. DEMARSCSIK: (vissza) Kemény. elvtárs egy bizottsággal tanácskozik bent. Egy kis türelmet kér. Majd kijön. Addig is tessék helyet foglalni annál az asztalnál. (Sárihoz). Engem a személyzeti osztályra küldött át, téged pedig az anyagraktárba, hogy , nyugodtan tárgyalhasson vele és kiokíthassa. Na de mi is kezelésbe vesszük majd. (Kárászhoz). Evezze jól magát itt nálunk. Ha akarja, bekapcsolhatom a rádiót. KÁRÁSZ: Nem, köszönöm, inkább ne. DEMARSCSIK: Kár. Megkínálhatom egy kis sziverősítővel? (zsebéből előveszi a kis pálinkás üveget.) s ennek a függvénye ez a lakás, a benne zajló családi élet meg a te reggshkészítésed. nem pedig fordítva! Majd ha a te háziasszonykodásod szolgálati velejárója lesz az én beosztásom, akkor ahhoz alkalmazkodom én is! — Ideges vagy, fiam, egy kis kikapcsolódás kellene. — Kikapcsolódás? — Igen.t Hogy ne kelljen mindig a szolgálatra gondolnod, mert olyan kimerültnek látszol. Végy ki szabadságot, fiam, egy hétig le se meni, a családi kör majd elfeledteti a szolgálatot, megnyugtat! — Megnyugtat? — vörösödött el Gabnai. — Vegyek ki szabadságot? Jó. Kiveszek. Kikapcsolódok. Jó. De vedd tudomásul, akkor kikapcsolódok ebből az átkozott családi körből is, mert*a szolgálat után harminc éven át évente rendszeresen megkaptam a szabadságomat, de a családi korból huszonnégy év alatt egyetlen nap szabadságom se volt. Hát cz éppen olyan szolgálat, mint a másik, ha nem súlyosabb, és ha te azt tanácsolod, hogy kikapcsolódjak, máris készítsd a bőröndöt nekem, és hagyj békén! — Azzal sarkonfordult, bevágta az ajtót és lement az irodába. Egyenesen a telefonhoz, és csöngette az igazgatóságot. Azután föl se ment ebédre, elrendezte a dolgait, megvárta az idősebb forgalmistát — egyben helyettesét —. átadta bőséges utasításokkal körítve hivatalát, majd búcsút vett, és negyed ötkor fölment. Felesége kisírt szemekkel szemelgette a babot a máspapi ebédhez a konyhaban. természetesen nem csomagolt öszsze semmit. Elővette a bőröndöt, hat rend fehérneműt, sötét öltönyt, hozzá való cipőt, nyakkendőt csomagolt be, másik civil ruháját magára öltötte és — háromnegyed öt után öt perccel — megállt a konyhaajtóban. Megyek — mondta valahova a felesége mögé pillantva, ahol. a házitűzhely fölött színes bádog falvédő tarkállott a következő szövegű háziáldással: FÉRJEM A PÉNZT HAZAADJA EZ A BOLDOG HÁZASSÁG ALAPJA — Ezer forintot magamhoz vettem a szekrényből — tette hozzá. — Isten veled. ' . — Hát csakugyan elmész? — bámult hitetlenül Gabnainé. — Sosem változtattam meg az elhatározásomat. n — Istenem — sóhajtott a felesége — ezt is meg kellett érnem. — Mikor jössz haza? — Nem tudom, és ne ls kérdezd. Maradok, ameddig jólesik. Illetve... egy hét szabadságot kaptam. — Nem felejtettél itthon semmit? •f— Nem. — Hát jó — nyújtotta csókra kisírt arcát a felesége —, vigyázz magadra. Isten veled. A bojptvád is viszed? — Nem. az ördögbe is! — Na látod, mindjárt gondoltam. Várj! — Siess, mert a hathuszonkettes két perc múlva bejár. — Nem is ebédeltél, meg fogsz éhezni búcsúzott még egyszer sírós hangon Gabnainé. Lesietett, éppen csak annyi ideje volt, hogy odanyújtsa lebélyegzésre a szabad jegyét helyettesének — „Majd beírom a vonaton", mondta —, már be is járt a hathuszonkettes. Felszállt, a nyitott ajtóban állt. míg kijárt a vonat, kezét könynyedén kalapja karimájához érintve. A bakter feszesen tisztelgett a sorompónál, majd, miután kijárt a vonat és fölnyitotta a sorompót, beballagott az udvarba, s odaszólt a feleségének: — Na, a kis Gabnai elment egy hétre. Most nyugtom lesz tőle. — A feleségét nem vitte? — érdeklődött a bakterné. — Nem. Csak ő maga ment. — Megette a fene. Nem marad az akkor egv hétig — pittyesztette el a száját a bakterné. — Saját fülemmel hallottam, hogy anynyit vett ki, ha mondom! — Ugyan? Mi ütött beléjük? Sose ment ez el egymagában ... — Tán csak nem gondolod, hogy .. otthagyta a feleségét? — Nc te ne! Sose féltsd te a főnöknét. nem olyan asszony az, akitől olyan könynyen megszabadulhatna. Csak teveled nagylegény a Gabnai, de odafönt — az emelet feié intett, s legyintett —, odafönt nem ő a főnök. Nem adok neki három napot, meglásd! — Ne légy olyan nagyra a tudásodrtt' mit ütöd mindenbe aziorrod! — méfgelo dött meg a bakter. — A szolgálat az szolgálat, te ezt nem érted, azt mondom! — s azzal kiment és a váltót kezdte kenni. Pír1 liavia KÁRÁSZ: Köszönöm, nem DEMARSCSIK: (Sárihoz) Nehéz pasas. (Kárászhoz) Igaza van. Finomabb ital is akad itt. KÁRÁSZ: Köszönöm, semmit se kérek. DEMARSCSIK: Sajnálhatja. KÁRÁSZ: (bekapcsolja a táskarádiót, kezébe veszi a pálinkás poharat.) Kedélyes kis bisztró (elzárja a táskarádiót, leteszi a poharat.) KEMÉNY: (be. Alacsony, kis ember, kemény, katonás. Mindig sietett, mindig pattog.) Csak egy percem van. Fontos tanácskozás bent. Röviden: elődjének azért kellett mennie, mert a dolgozók uszályába került. Mindent elnézett nekik. De majd maga ráncba szedi ezt a bagázst. Először is: ebédidő nincs. KÁRÁSZ.: Nyolc órát evés nélkül csak nem lehet.... KEMÉNY: Mindent lehet, csak ésszerűen kell csinálni. Van itt egy találmány: etetőgép. , KÁRÁSZ: Micsoda?! KEMÉNY: Etetőgép. Amíg a dolgozó a munkáját végzi, az etetőgépből egy kar nyúlik ki és a dolgozók szájába rakja az ételdarabokat. KÁRÁSZ: Az uzsonnaidőt én is lógósnak tartom, de ebédidő jár a dolgozóknak. KEMÉNY: A dolgozóknak az jár, amit én megengedek. Jelszavam: termelj ma több aktát, mint tegnap. Éppen ezért holnaptól kezdve a beosztottjai egy órával korábban jönnek be és egy órával később mennek haza. KÁRÁSZ: A nyolcórás munkaidőt önkényesen nem emelhetjük fel tízre. KEMÉNY: Figyelmeztetem, ha a dolgok nem mennek, maga megy. Most én megyek. (el.) KÁRÁSZ: Hogy itt mi megy? (Demarscsik és Sári vissza. Demarscsik a Füles és a Ludas Matyi legújabb számát hozza és nyújtja át Kárásznak.) Parancsol egy Fülest} vagy a Luéas legújabb számát? KÁRÁSZ: Ami itt folyik, nem mehet tovább (félrelöki az újságokat.) DEMARSCSIK: Mi folyik? Talán csak nem lyukas valamelyik üveg? (ijedten a dosz•iziés polchoz lép.) KÁRÁSZ: (leinti) ^ maguk naplopása nem mehet tovább. DEMARSCSIK: (megkönynyebbülten.) Már megijedtem, hogy valamelyik üveg folyik. KÁRÁSZ: Munkaidő alatt ezentúl nem járhatnak a városba bevásárolni, nem tölthetnek ki lottócédulákat és totószelvényt. Ügyintézés hehelyett nem beszélhetik meg. hogy ki kivel, mikor és hol. A munkaidő arra való, hogy dolgozzanak. DEMARSCSIK: A dolgozókról senki se nyúzhatja le büntetlenül a bőrt. KÁRÁSZ Hát ez már mégiscsak sok. KEMÉNY:'(be.) Mi az, még mindig itt állnak? Mi van itt, ismerkedési est? Mért nem dolgoznak? DEMARSCSIK: Nézeteltérésünk támadt. KEMÉNY: Ügy? (félrehúzza Kárászt) Tanulja meg. hogy itt minden ügy van, ahogy a főnökség elrendeli. DEMARSCSIK: (a másik karjánál fogva a másik oldalra húzza Kárászt.) Illetve ahogy a dolgozók jónak látják. KEMÉNY: (visszahúzza Kárászt) Itt csak kemény kézzel lehet vezetni. DEMARSCSIK: (visszahúzza) Csak az vezethet, aki azt "karia. amit mi. KEMÉNY: Ha nem fogja keményen őket, rossz vezető! DEMARSCSIK: Ha nem huny szemet a lazaságok felett, rossz fönök. KÁRÁSZ: (kitépi magát közülük.) Ha mind a ketten -zidnak, akkor járok a helyes '•ton. KEMÉNY: Kérdés meddig? DEMARSCSIK: Nem sokáig. SÁRI: Ki tudja? Simái Mihály vasárnapi könyvszemléje Keszthelyi Zoltán: Feltámadt már j Kevés jót kaptam, mégis az örömöt énekelem, nem a fenyegető pusztulást — vallja Imádság című, világért aggódó, az emberiség mai sorskérdéseire kérdező és választ kereső versében Keszthelyi Zoltán. 1963-ban megjelent Nyár volt című verseskötete után ismét a nyár szimbólumával, Feltámadt nyar címmel gyűjtötte össze azóta írt költeményeit a József Attila-díjas költő. Gazdag és jelentős életmű csúcsán áll a Szépirodalmi Könyvkiadónál megjelent új kötet, amely versgyűjteményeinek sorában immár a tizenegyedik. A szép hullámzású versekben — beszélgetése® és mégis pátoszos, egyszerűségükben is bonyolultan továbbsiető ritmusuk van — a sorok olyan természetesen nyitódnak és csukódnak együtt a gondolattal, akár egy madárszárny. A legnagyobb élmény, a szerelem, amely mar nem egyszerűen eRy valakihez kötődő érzésként, hanem szinte minden fontos, fenséges és ünnepélyes érzés szintéziseként jelentkezik. Mint meleg áramlás, végigkövethető a kötetben ez az örök téma. A költő emlékezete belefürdik a visszajáró csodákba, s megújul, vagy elkomorodik, hogy aztán bonyolult áttételeken keresztül, nemegyszer a keserű paradoxonok nyelvén sugallja mondanivalóját: az élet szép, de végtelenül felelősségteljes és veszélyes is, különösen ma, a modern veszedelmek, az atom felszabadulásának korában. Keszthelyi mélyen gondolati költő, de minden gondolatára ellenpontok sűrűjében találunk rá. Abból a mesteri tudatosságból, ahogyan ezeket a kontrapunktokat egymásra felelteti, különösen izgalmas e» nagyivű, melyen és valóságosan emberi ciklusok támadnak tolla alatt. S nem a rövid költemények jelentik az ő igazi elemét. Ezekből is van bőven a vaskos kötetben, a határokon túli tájakat, városokat énekli bennük, de sem a Londoni vakáció, sem a Cseh városkában cimű szonettgyöngysort nem érezzük teljesnek, igazinak. Viszont a Két világ között című kötetnyitó ciklusnak mind a négy nagyobb egysége, a Gyónás feltámadt nyárban, a Szeptemberi zsoltárok, a Két világ között és az Üres az ég — magas szintű költői alkotás. Ezek g a többi nem is teljesen szabadversszerű ..szabadabb" versek jóval teljesebben matatják Keszthelyi költői és emberi arcát. Az ellentétest pólusok közötti feszültség ad valamiféle vöröses belső izzást ennek a lírának, úgy, hogy a feltámadt nyár színeiből és lobogásából már érzik az ősz hűvös rozsdája, a maradandóságból a múlandóság, a szerelem hevüléséből az öregedő férfi vívódásai, panaszai. Az említett első résznek, s a kötet többi nagylélegzetű versének — a költőnek láthatóan szólaló eleme a nagy lélegzet —' minden gondolatát művészi gondolatritmusok sodorják sorról sorra. Az Ihlet cimű költeményben például így: Elindultam az erdőben, fények kíséretében, kigyulladt szememben a látás a jövőbe, boldog lett a lányom nyugalomszilárd emberi jóakarattól, a megválogatott szavaktól. hajára recés levelek estek, a jövendő első levelel, muzsikát hallott a földről, az égről, én is ezt hallottam, boldogan tártam ki a karom, mintha szerelmes lennék., v Természetes, hogy ennek a stílusnak veszélyei is vannak, elsősorban a terjengősség. Ezt azonban a költő az esetek nagy részében sikeresen kerüli el. Külön kell szólnunk az „életút-versekről". Keszthelyi jó néhány ilyet írt. hosszú kiáltások ezek. a vívódás lírai elbeszélő költeményei. Ilyenek például a% Elégia és a Sírás az éjszakában. A Szüless meg című költeményében hévvel szól arról, milyen legven as új kor. az új ember, s hogy mennyire kell a béke a két háború halálszelét megélt világnak. Érzékeny, humanizmustól áthatott, magas színvonalú líra: gazdag életmű biztató új állomása a Feltámadt nyár. Várkonyi Nagy Béla: Egyszerű varázslat Egy hosszú és hánya .t élet alkonyán, közel a hetvenedik évhez adta ki új verseskötetét — a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában — Várkonyi Nagy Béla. Az iskolapadtól úgy szalasztottak a frontra, hogy nem tudtam elbúcsúzni saját fiatalságomtol — írja magáról. Az egykori vöröskatona, majd emigráns, a távoli világok szépre ámuló utazója hosszabb hallgatás után. 1957-ben kapcsolódott be újra az irodalmi életbe. Legutóbb 1963-ban jelentette meg költeményeit Ének az Óceánról címen. Nem új költö és nem is újító. A hagyományos hanghordozás jellemzi költői beszédét. De Várkonyi Nagy nem is a formák újszerűségével, hanem a mondanivaló forróságával, az életigenlés mélységével akar s tud is hatni és hódítani. Valóban „egyszerű varázslat" az övé, nem „bűvésznek" jött, és nem is „mindennek", de otthon van a világban, ahol énekel, s a mai magyar költészet szegényebb lenne egy igaz emberi lírával, ha ez a lant nem csendül fel új erővel. Rokonszenves költői alapállás: tisztán látni a hajnalt az élet alkonyán is. hinni az emberben, s nem rezzenni az „^lmúUis kalózszelének'' érintésétől. Minden tettre, azaz dalra készen találja az idős-fiatalos poétát. Belső kényszer irányítja és ösztönzi, büszkén vallja, hogy dolga van mr~ itt, s azt is, hogy hisz minden dolsok mértékében, „az emberben, és az emírségben". Világkép című versében érzékletesen vil••ntja meg, hogy minden összefügg ezen az ös«zeíüggő földön: „a lét mélyá: urnában valahol görcsösen • eymásba kapaszkodnak" a világ minden dolgai, ahogy a madár, a fészket adó ág és a lápláló gyökér is szorosan összetartozik. Így lesz jelképpé a táruló ablak, az önmagát szigetté építő korall, s a remény, amely szikrázó tűzkőfoglalatban szikrázik fel, és így Írsz költészetté az öreg kor bölcsessége néhány szép költemény friss és erős verssoraiban. Tenni akarás és tettre késztetos ver, -'•>'- x. tetben. Akár a békéért, akár a népek bar... ,„ért, akár az új lakótelep lakóiért emeli fel szavát, őszintesége, humanizmusa, bölcsessége fogja meg az olvasó szívét. Va&u-aap, 1966. januar 9. DÉL-MAGYARORSZÁG 7