Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-30 / 25. szám

MADÁCSY LÁSZLÓ Romáin Roll anci T

egnap volt január 29-én, száz éve, hogy született Clamecy-ben (Niévre) egv vidéki városkában — Franciaország közepe táján van kb. kétszáz kilométerre Párizstól —, amely mint régen, ma is „unalmas magát nézegeti a nagy kanális zavaros és mozdulatlan vizében; körülötte egyhangú legelön, szántóföldek, erdők. Fekvése érdektelen, nincsenek remekbe szabott emlékművei, sem történelmi nevezetessége. Nincs benne, mi vonzana, de minden úgy van benne megalkotta, hogy szülötteit megtartsa". Ebből a világból lépett ki Romaiin Rolland, mint kis gimnazista, hogy később Európa, sót a világ lelkiismerete legyen. Alig 19 éves, amikor felkeresd Vicfcor Hugót, s majd 1887-ben levelezésbe lép Tolsztojjal. A művészettörténet majd a zenetörténet professzora 1912-ig Párizsban, 1916-ban elnyeri a Nobel-díjat. 1933-han vlszszautasít ja a hitleri Németország Goethe-érem kitüntetését, 1935-ben Gorkij vendége Moszkvában. 1938-han tiltakozik a gyászos müncheni konferencia végzése ellen, 1944-ben megírta Beethoven című műve utolsó köteteit, ós nemsokára VéMlajr-ben meghal. Szülővárosában temetik el. Oly időben született amikor a gondolkodás a tett halála volt A „fin de siécle" (a század vége) kifejezéssel jelzik e kor teljes polgári dekadenciáját, melyben a descartes-i racionális igazSzűletésének 100. évfordulójára pos lelkiismeretvizsgálat után letépje magáról mind- emlékeztet, tömött bajusza azokat „az ideologiai felépít- és szökés szemöldöke ezüstményeket", amelyek a szel- szálakkal telehintve, rövidlem és szolgálóinak kaszt- re vágott haja szürkés, keját alkotják: a Gondolatot, zed nagyok, kissé lesoványoaz Eszmét, a Fogalmat és dott testet takar a bő blúz, Leibnitzet á la Hegel, kiből hangja búg, mint az orgoa polgári éra intelligenciája náé, szemei sáppadtkékek, táplálkozott. „Minden filozó- amelyeknek mélyéről nafiától függetlenül létezik az gyon sok jóság sugárzik, és anyagi világ." S ha az igaz- nagyon sok szomorúság söság az értelem számára oly- tétlik. Egy fejjel nagyobb kor felbomlani látszik, ez nálam, s amikor megölelt, csak azért van, mert dina- azt hittem, összeroppant... mikus, mert fejlődik, és Hazában a legteljesebb egymegéli a maga történetét, szerűség és szabadság uralEs az embernek megvan a kodik. Unokaival allandóan helye ebben a történésben; incselkedik. Az egyiket tudja, meddig jutott cl, s anarchistának nevezi, mire mi a szerepe abban a drá- egymásra oltogetik nyelvűmában, amelybe belép. Azaz: ke :. ~ «Soth?-sf"? tudtan? értelmét kapott az élet, mert Jg° tiszteletet szerezm minden ember és eszme a ALMASY GYULA BÉLA EGY KIS PIHENŐ maga helyén van. Az univerzumban elveszett ember újra megtalálta hivatását és tennivalóját Az integrális vSét ewtt, "^g^alTori ember többé nem elvont, ves ^^matikus magam iránt — mondta mosolyogva. Romáin Rolland naplójából még megtudjuk, hogy Gorkij ekkor már beteg volt Nagyon keheköhögési amely egyetlen, az egyetlen Életet kell, hogy éljük. hanem a való elet a teljes rohama; voltak. Előjelei ., es a tudatos elet forrasaba közeliién leselkedő halálnak, mártott szociális ember, em- A két nagy író találkozása ben ember... beteljesedése és egyben E drámai felismeréstől szimbóluma annak a tolszkezdve, hálála pillanatáig, toji hitvallásnak, hogy csak élete munka és harc a fa- a jó és a szép keresésében Szüntessük meg a véget az- sizmus ellen, a szociális igaz- találhatnak egymásra az zal, hogy életünket beleolvasztjuk az egyetemes létezésbe." (1887) T

olsztoj válaszában mintegy kifejti a fenti gondolatot, és a hivatástudatnak olyan formájában látja az ságért, az emberiség bóké- emberek." jéért. Hirdeti Clérambaultban, az első világháború idején, majd azután írt politikai röpirataiban (A vérző világ fölött, Tizenöt év harca) és minden más művéM' ég c.sak annyit, szegedi vonatkozásban, hogy az első világháború idején Juhász Gyula rettentő magányából Romáin Rolland felé tekintett, s a Svájcban ben (regényeiben, drámáieieTbeteSérét 'éTteljed ban- tanulmányaiban), hogy "HOI^J .Xkamely az áldozatba- dm-ű ^^ «41t ^ 1 ás nak sorozatából áll. Mert ság feloldódik, mint cukor szerinte az „tcrazi tudományéi vízben. Egy intellektuális nak és művészetnek az alkopessjámizmus lesz eflural- (ájai az áldozathozatalból kodó; azaz: képtelennek következnek... A jó és a tartják az embert arra, hogy SZgp oz> atni az embereket a világot megismerje, s e0yesíti, és ami elválasztja ban teljesedik ki és teljesedik be. Ez az emberebb emberi magatartás viszi közel Gorkijhoz, hiszen céljuk egy volt: kenyér mindenki szóésharc- csolatot, s hogy Szegeden élt egy gimnáziumi tanár, dr. Krammer Jenő, aki ROmáin Rolland-nal levelezésben állott, hogy Zsolnai Béla professzor vezetése mellett a francia szakos tanárhogy benne megtalálja a maga helyét. Ezt a schoppenhaueri erkölcsi pesszimizmust, a fejlődésbe veőket, az a rossz és a rút... A tudomány az ember igazi tudásának összessége, s ha a mára és béke mindenki kö- jelöltek Romáin Rollandzött. kutatásokat végeztek. Már Romáin Rolland 1935-ben, életében így teljesedett be, mint fentebb már írtuk, amit önmagáról írt: s1 rLKLr&iS se -sür.-v: (1887) , , . úgy, ahogy Romáin Rolland amelyben éltem. Remélni A Jean-Christophe című ie]rta naplójában: merem, hogy az új generámű így lesz tehát a „század- „Gorkij pontosan olyan, ció felismeri majd benne - .. végi" magányos úton jaro ^^ amilyennek elképzel- saját útjának, lendületének, nek az eldugott kis falucskának igaz történetét. Ezért neriiff j=L-«Húir ráffreúihatiák- írbnak önvallomása, a szá- tem Magas, magasabb mint vergődéseinek, tévedésének, héz az utolsó sor előtt abbahagyni regényének olvasását, 8 JOj , — _ Jc_ —„a x.nai Vnrrinónnlr x»rlxnlr<x- X.- IX —1. —.. . .:.,.fi X— — -1... esett kiáltása: „Az univerzumot intellektuális üstbe dobták, s benne fortyogtatjak. Rotyogtathatják, amedFüstkutyák Bertha Bulcsu regénye Az ember kezébe veszi ezt a regényt, olvassa, olvassa és akkor teszi le, amikor Krizek sorsa egyenesbe jut, amikor mély álmában magához szorítja a szépszemű Pásztor Erzsit. Így fejeződik be a regény. De Krizekkel együtt — aki majdnem elbukott, de mégis megtisztulva ébredhet — egy kis falucska élete is egyenesbe jutott, amelyet szintén az elbukás fenyegetett. A Pécsett élő fiatal, tehetséges prózaíró új kötete meglepetésnek számít. Két okból .is: először azért, mert Bertha Bulcsút novellistaként tartotta számon az irodalmi közvélemény, s eddig megjelent kötetei — Lányok napfényben. Harlekin és szerelmese — után újabb novellák csokrát vártuk tőle. Bertha a dunántúli táj szerelmese, stílusa sajátosan adja vissza a Balatont, a vizet, n hajókat, a természetet és generációjónak, a huszonöt-harminc éveseknek életét, vágyait. Másodszor meglepetés, hogy regényében nem a városi fiatalok lelkivilágával, gondjaival foglalkozik, hanem a falu átalakulásának szövevényes problémáival. ' Mondhatnánk, hogy a téma nem ÚJ. Különösen a Húsz óra után mi újat lehet még e tárgyban mondani? Persze lehet, s nem is keveset. Bertha nem is a termelőszövetkezetek létrehozásának körülményeit vizsgálja regényében, hanem a fejlődés későbbi problémáit, amikor két, önmagában kevéssé életképes szövetkezet egyesítésére kerül sor. Krizek, az új üzemegységvezető nehéz helyzetbe kerül a Dráva menti falucskában. Kemény és zárt életet kell feltörnie, kusza szólakat kell kibogoznia, mohos fátylakat kell fellebbentenie, hogy valamiféle tisztaságot és értelmet fecskendezzen helyére. Durván és keményen lót feladata elvégzéséhez. De nem tehet mást: a széplelkek itt elbuknak. Vagy a kocsmában vagy a Dráva partján egy orvul kilőtt golyó által. Krizek feltöri a kemény diót. A titkok szétpattannak. A némán tűrt és takargatott gomolyag széthullik és a sok tisztára mosott szálacska új fonalban kívánja szőni élete sorát. Bertha Bulcsu érdekesen és izgalmasan írta meg entudományos, abrakadabrás boszorkányitálát, melyhez az ihletett majomnevelésünk szolgáltatja, végül az ember formulákon ás hazugságokon kívül mit sem nyer belőle. Ez az atom? Mihelyt egyszer felfedezték, az emberiség arcóba robhan. S ha megismerik az étert, szerteillan. Eljuthatsz egy jelentörténete. Sedan és a félelmet keltő, pöffeszkedő német militarizmus ellenére a regény hősei Christophe és Olivier, a német és a francia ifjú, a jóban és a szépben találkozhatnak. Christophe az író álmainak Olivier emlékeinek szülötte. A tolsztoji, milliókat egyesítő szép és jó az élettava, ságos, orra nagy kacsáéra bűnének egy-egy résziét, a maga igazságát." amelyet a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában adott kezünkbe. G. I. seg alapbázisóhoz, máris amelyből Christophe úgy lép ezer elemre bomlik, mely- ki, hogy Beethoven erejét, nek mindegyike új problé- Rubens túláradó élctszeretemát jelent. És mennél több tét, Schubert gazdag érzeproblémát. oldasz meg. an- lemvilágát egyesíti magában, nái több vár megoldás- Valljuk be, Christophe, mint ra ..német, ilyen tulajdonsógoklme a századvég nyomasz- kai csak az író álmaiban létó és nyugtalan tehetetlen- tezhetett. A történelem sajsége. amely bofelhőzá az új nos más típusokról tanúskoszázad hajnalát dik. De Romáin RollandÉs Romáin Rolland, már nak nem is az volt a célja, mint,ifjú egyetemi hallgató, hogy „ólmai szülöttét" virádöbben arra, hogy ez az gye el Párizsba, hanem meg alélt, eszményeit vesztett vir akarta láttatni egy idegen lág nem az övé. Nem fordul szemével az ismeretlen nép sem Barrés rendje, sem Pé- millióinak önfeláldozókészguy spiritualizmusa felé, ha- ségét, hibáival együtt fel nem Tolsztojt hívja segítsé- akarta fedezni a franciák és gfll az egyetemes testvériség a világ számára a nép könosztalgiájával, és védelme- rében élő igazi, névtelen Bába Mihály zője és folytatója lesz ama nagy emberi értékeknek, amelyek a század káoszában már-már végleg elmerültek. hősöket, akik alkotómunkájukkal „életüket beleolvasztják az egyetemes létezésbe". A korabeli francia irodaEzért lesz az újkor nagy ma- lomkritika nem értette, dc gúnyosa, aki csak saját ha- nem is érthette meg a rezájóban nem lehetett prófé- gényt, még kevésbé íróját, ta. Egyedül járja végig éle- akit még André Gide is azte hosszú és mégis rövid útját a máglyára ítéltek megégethetetlen hitéveL JeanChristophe című monumentális műve Tolsztoj eszméiben fogant. Lássuk csak. mit ír' a 21 éves R. Rolland Tolsztojnak: „A tudás vóRya kínoz, de az is, hogy megtudjam: hogyan éljek; és zal a váddal illetett, hogy „kiábrándító és nevetséges túlzó őszinteségében". Ez a kritikai magatartás érthető, hiszen a kortársak a magányos utak követőinek nyelvét alig értik meg. Mégis, már 1920-ban, a Jean-Christophe 50 kiadást ért meg csak Franciaországegyedül öntől kaphatok vá- ban. Műve utat tört magálaszt... A halál ama gondolata kínoz, amelyet ott találok az ön regényeinek csaknem minden lapján. Rádöbbentem, hogy a világi élet, a gyakorlati élet nem a való élet, mert a halállal végződik; az Élet csak úgy lebet jó. ha legyőzzük a halált Abban az Egységben. nak a világ népeihez annak ellenére, hogy csapást csapásra kellett elviselnie. Ám elkövetkezik 1914 augusztusa, és ekkor Romáin Rolland az írástudók felelősségérzetével lép be a politikai küzdelembe a béke érdekében. Becsületbeli kötelességének tartja, hogyalaA ruhatárosnö A lány megállt a ruhatár előtt. — Csokolom, mami. i — Csókolom — állt fel nehézkesen a támla nélküli székről. — Hátra tegyem? Sokáig marad? — kérdezi, amikor átveszi a selymes tapintású orkán kabátot. — Igen, azt hiszem — mondja a lány bizonytalanul és belepillant a baloldalt' álló tükörbe. Megigazítja lazán tupírozott hajót, ujjait végighúzza a szemöldöke ivén, aztán vállán át pislog a terem felé. — Sokan vannak? — Á. nem. Majd egy óra múlva. — mondja a ruhatárosnö és a leghátsó fogasra akasztja a kabátot. A lány felveszi táskáját, könnyű, kecses léptekkel indul be a terembe. Átmegy az asztalok között, leül az ablak melletti ? asztalkához, egyik lábát átveti a másikon, rövid szoknyáját lejjebb húzogatja, mert combja feléig felcsúszott. A ruhatárosnö nem veszi le róla tekintetét, a széket középre húzza, hogy láthassa a lányt. Olyan, mint én voltam — szomorodik el. — Olyan karcsú és szép. •Tizennyolc éves sem volt, amikor ő is ilyen frissen, vidáman, jókedvűen ült be a presszóba. Nem telt el egy félóra már jött hozzá valaki, leült mellé, udvarolgatni kezdett. Csakhogy ő nem volt könnyű eset, neki ólmai voltak: énekesnő akart lenni, és természetesen színésznő. Szülei hallani sem akartak róla. Apja egyszérű gimnáziumi tanár volt, anyja tanítónő. Azt hitték, hogy 6 is az lesz. De ő makacsul kergette álmát Megismerkedett egy zeneszerzővel. — Te leszel a világ legjobb énekesnője! — lelkendezett. — Olyan számot komponálok, amivel bejárjuk a világot. A szöveg már kész... Holnap négykor próbálhatnánk. Az hitte, hogy még egy-két hó-' nap és meghódítja a színpadot. Másnap négy órakor becsöngetett a zeneszerzőhöz. ötig próbáltak. — Remek, isteni — ugrott fel néha a zeneszerző. — C.sak még a hangod ... de semmi baj... délelőtt, délután próba,... Csak egy óra, aztán pihenés, légzésgyakorlat, csak mindent bízz rám. Rábízta önmagát is. A próbák után ittak, aztán ott maradt késő estig, néha reggelig. Amikor észrevette, hogy gyereke lesz, a zeneszerző orvoshoz küldte. — Most pár napig pihenned kell. Ha már jobban érzed magad keress rel. Két hét rmilva elment hozzá. A zeneszerző az előszobában fogadta. — A tanítványom van itt, de holnap a presszóban mindent megbeszélünk — tuszkolta ki. Majdnem sírvafakadt. Pénze nem volt, otthon csak veszekedtek vele. Elmenekült otthonról a barátnőjéhez, albérletbe. Megismerkedtek egy filmrendezővel ... nem főrendezővel, hanem egy olyan mindenessel, aki a rendező mellett segédkezik. A barátnőjével felvették és szerepet kapott. Igaz, nem kellett megszólalni soha a filmen, de mégis csak filmszinésznő volt mór. Egy évig a rendező mindenesével járt, aki azzal hitegette, hogy nemsokára nagy szerepet kap. A nagy szerepre hiába várt és még orvost sem szerzett, amikor bajban volt. Neki kellett szaladgálni pénzért is. Ekkor elhatározta, hogy szakit a filmmel. Megint énekelni akart, de hangját rekedtnek találták, Akkoriban sokat ivott és dohányzott. Esténként ott ült a presszóban, aztán az alkalmi vendégekkel felke-' rekedtek és valamilyen legénylakásban folytatták a mulatozást hajnalig. Barátnője férjhez ment, egyedül maradt az albérleti szobában. Sokat fizetett érte, de szabadon rendelkezett vele és azt csinálhatott amihez kedve volt. Ismerőse, barátnője anynyi volt. hogy számukat, nevüket sem tudta. Egyik festő ismerőse bevttte a főiskolára modellnek. Nappal néhány órát meztelenül álldogált, vagy ült és közömbösen tűrte a festők kutató tekintetét. A rajzokra nem volt kíváncsi, csak a pénz erdekelte meg a papír, hogy dolgozó nő. Vendégeket hívott meg. énekelt, játszott, hogy 6 milyen nagy színésznő, csak félnek tőle és nem engedik érvényesülni. Valaki megígérte neki, hogy lefotózza, a képet elhelyezi a színházi lapokban és akkor felfigyelnek rá. Meg is jelent a képe egy melltartóreklám-versikével. Várta a leveleket, a telefonhívásokat. Hiába, senki sem jelentkezett. Újabb fotókat készítettek róla. meg is jelentek, de az eredmény elmaradt. Akkor lett először beteg. Hogy kitől kanta a betegséget nem tudta. Egy hónapig kezelték. Szörnyű volt... — Miért nem veszi fel a telefont? — kiált rá a főnök. Felkapja a fejét. — Igenis — mondja és siet a telefonhoz. Nagyon elgondolkozhatott, mert nem hallotta. Az egyik törzsvendéget keresték. — Nagyon figyelmetlen, sok a panasz magára, nem túrhetem sokáig — pattog, ropog a főnök szava. Mire mentegetőzne, mire bocsánatot kérne már el is viharzott. Visszaül megint, a lányra néz. aki . még mindig egyedül ül az ablak mellett. ... Valamelyik gazember betegen feküdt le vele, az tette tönkre. De ki volt? Melyik volt? Nem tudja, akkor nem tudta. A festő? Talán a színész, vagy a rendező, vagy valamelyik fotós? Jöttek hozzá egyszerre többen is. Amikor meggyógyult, megpróbált mindenáron férjhez menni. Ot vőlegénye is volt, de mind eltűnt, mire kimondták volna az igent. — Az elvált asszony izgalmasabb, mint a vénlány — gondolta. Harmincéves már elmúlt akkor. — Hirdess újságban — javasolta valaki nevetve. Elgondolkozott ezen. aztán titok-, ban feladta a hirdetést. Húsz levelet kapott, de mind azt kérdezte, hogy mennyi pénze, milyen vagyona van. Neki pedig nem volt semmije. Apja hallani sem akart róla, hogy visszaköltözzön. Az anyja imádkozott; hogy isten térítse jó útra lányát. 6 dtl-magtarqrszto Vasárnap, 1966. január 3Q,