Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-29 / 24. szám

A költségvetés parlamenti vitája (Folytatás az 1. oldalról.) nika és technológia fejlesz­.. , , , , ,,, lésével, n munka és a ter­SScinrSszStS mf* j0bb, ^-vczésé­Most mór olyan jellegű gaz- vel» a munka termelekenysé­dasági növekedésre kell át- B^hek elmélkedésével valósul térnünk, amely főleg a tech- meg. Gazdálkodásunk hatékonyságáért olyanok la, akik a szocialis­ta tervgazdálkodás létjogo­sultságát vitatják, — A tervgazdálkodás min­den szocialista ország fej­lődésének közös törvénysze­rűsége, a szocialista társa­dalmi rendszer sajátja, amely az emberek érdeké­beh a Céltudatosságot, a tu­domónyoe megalapozottsá­got, oz előrelátást. állítja szembe a kapitalista gaz­dálkodási rendszer anarchiá­jával, az embert kiszipolyo­zó konkurrcneiaharcávai Nem állítjuk, hogy a fej­lődésnek ez az útja problé­mamentes. Mi is keressük a hasal, sajátos viszonyaink' nak, Hőforrásainknak leg­jobban megfelelő utakat és módszereket a szocialista gazdaság további fejleszté­sére. A felszabadulás óta megtett utunk, dc különö­sen az utóbbi, csaknem egy évtized gazdasági eredmé­nyei szemléltetően bizonyít­ják, hogy gazdaságunk fej­lesztésében — összes gond­jainkkal együtt helyes titán jártunk és járunk. — ElegendÓ, ha csak né­hány alapvető tényre hi­vatkozom. Az ipar részese­dése a nemzeti jövedelem­ből 1949-hez képest csak­nem háromszorosára, ipari termelésünk ez idő alatt ke­reken megháromszorozó­dott. — Fejlődésünk eredménye­képpen gazdaságunk mére­téi megnövekedtek, de bo­nyolultabbá is váltak. Mind­ez megkívánja, hogy a szo­cialista gazdálkodás hatéko­nyabb legyen. — Második ötéves tervünk során — nem végleges ada­tok szerint — több, mint 200 milliárd forintot fordítottunk beruházásokra. 1500-hál több ipari létesítményt helyez­tünk üzembe, illetve rekonst­ruáltunk. Öt dt> alatt Jet) ezer tif lakás épült, 40 ti) nagy áruház, 800 új kiske­reskedelmi üzlet, 5000 kórhá­zi és mintegy 18 000 óvodai és napközi helyet btzíoiító létesítmény készült el. ÜJ, vagy kibővített kulturális In­tézményetek befogadóképes­sége 110 ezerrel gyarapodott. A bérből és fizetésből élők száma öt esztendő alatt csaknem 400 ÖOO-rel nőtt. Mindezekkel együtt a terve­zettnél valamivel nagyobb mértékben, mintegy 19—20 százalékkal emelkedett a la­kosság reáljövedelme, bár n reálbérek terén nem értük el a tervezett emelkedést. — Iparunk nemcsak üj létesítményekkel gyarapo­dott, hanem jelentős mérték­ben korszerűsödött ls. Az űj. modern gépekkel együtt növekedett n munkabizton­ság, csökkent a balesetek száma, javultak az élet- és munkakörülmények. Tiszteit Képviselőtársak! — Engedjék meg, hogy ennek a történelmi szakasz­nak a lezárása kapcsán né­hány szót szóljak szocialis­ta tervgazdálkodásunkról. Annál is inkább érdemes erről beszélni, mert gazda­ságvezetés! rendszerünk ter­vezett reformja, valamint a február 1-én életbe lépő ár-, bér- és szociálpolitikai in­tézkedések kapcsán egyesek kétségbevonják népgazdasá­gunk szilárdságát, s vannak Történelmi mércével mér­ve hihetetlenül rövid idő, lcét évtized alatt, a magyar dolgozó nép olyan utat tett meg a termelőerők fejlesz­tésében. az élet- és munka­körülmények javításában, amihez a fejlett tőkés orszá­goknak több, mint száz esz­tendőre volt szükségük. A szocializmust azonban nem azért építjük, hogy kivív­juk ellenségeink elismerését, hanem azért, mert népünk akarata. Felelősséggel is csak a magyar dolgozó nép­nek cs a nemzetközi mun­kásosztálynak tartózunk. Az ellenség taktikája — Természetesen az ellen­ségnek semmi sem drága és minden eszköz jó arra, hogy megkísérelje rendszerünket lejáratul. A nyugati „sajtó­szabadság" nagyobb dicsősé­gére a legutóbbi napokban is olyan híreiket kürtölt vi­lággá az. amerikai AP hír­Ügynökség. hogy az ár- és bérintézkedések kapcsán Csepelen a dolgozók kivo­hultak az Utcára, táblákkal és jelszavakkal tüntettek. A ..kitűnően informált" hír­forrás még azt is hozzátet­te, hogy a tüntetőket a rend­őrség oszlatta szét ós 160 csepeli munkást letartóztat­tak. Mit mondhatunk erről a Beruházásra 45 milliárd — Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Ez évi programunk, III. Ötéves ter­vünk első évének alapvető céljai ismeretesek. A terv a reáljövedelem 3,5 százalé­kos, a reálbérek 1,5 százalé­kos emelkedését irányozza elő. Mintegy 45 milliárd fo­rintot fordítunk beruházá­sokra, 340 új létesítményt helyezünk üzembe. 1965-höz képest az ipari és mezőgaz­dasági termelést egyaránt növeljük. A kivitel és a be­hozatal mintegy fi—H szá­zalékkal lesz magasabb a tavalyinál. Nő a foglakozta­tottak száma, bár a terme­lés emelésének mintegy 80 százalékát továbbra is a ter­melékenység növelésével kell biztosítanunk. A feladatok teljesítésével lehetővé vá­lik a lakosság szociális, kommunális és kulturális el­látásának további javítása. Üjabb lakásokat, iskolákat, gyógy! mézeteket, kultúrott­honokat építünk. A továbbiakban arról be­szélt Gáspár Sándor, hogy hosszú előkészítő munka, a vény erejével is lépjenek fel a lakoLsiságot megkáro­sító, burkolt áremelések, vagy spekulációs törekvések ellen. — A közelmúltban nyilvá­nosságra kerültek a több, mint egymillió dolgozót és nyugdíjast érihtő bér- és szociális jellegű intézkedé­sek. amelyek pénzügyi ki­hatása — a családi pótlékok felemelésére fordított ösz­szeggel együtt — 2 milliárd 800 millió forint. Ezeket az intézkedéseket a dolgozók töbsége megértéssel fogad-, ta. — A bér- és társadalom­biztosítási intézkedésekkel kapcsolatban a gazdasági, párt- és szakszervezeti ve­zetők figyelmét a gondos és körültekintő végrehajtásra hívjuk fel. Különösen fon­tos, hogy a bérügyi intézke­désekkel központilag rendel­kezésre bocsátott összegeken túl az 1968. évi bérfejlesz­tést, a bértartalékokat, a tartós létszámcsökkentésből adódó bérfejlesztési lehető­ségeket, az űj prémium­rendszert elsősorban a mun­kaeredmények ösztönzése ér­dekében használják fel. — Amikor a demokrati­kus sokoldalú fej lesztésről szólunk, világosan meg kell mondani, hogy ez nemcsak jogokat, hanem kötelessége­ket ls jelent. A demokrá­ciának pároisulnla kell a centralizmussal, a határoza­tok, a döntések fegyelmezett, Tökéletesítjük a szocialista elosztási rendszert — Ügy véljük, hogy a vál­lalatok rendelkezésére ál­ló összes anyagi ösztönzők célszerű és okos felhaszná­lása hatékony eszlcöte le­het az 1968. évi feladatok teljesítésének — mondotta Gáspár Sándor, majd a mű­szaki konferenciákról be­szélt, amelyeken a termelés irányítói megtárgyalják az 1966. évi vállalati tervet és az abból adódó feladatokat. E műszaki konferenciák má­sik fő feladata a február 1­től sorra kerülő termelési tanácskozások előkészítése. A gazdasági, párt- és szak­szervezeti vezetők kérjék ki mindenütt a munkások, a műszaki dolgozók, a gazda­sági szakemberek vélemé­nyét. javaslatalt és haszno­sítsák azokat munkájukban. Egyre jobban bontakoztas­sak ki a dolgozók termelési aktivitását. Fejlesszék a szo­cíallstabrigdd-mozgalmat. de ne hanyagolják el a szocia­lista verseny egyéb, hagyo­mányos formált sem. — Mint ismeretes, foglal­kozunk gazdaságirányítási rendszerünk reformjával — folytatta Gáspár Sándor. — Ez elvileg és gyakorlatilag is szükségessé teszi szocia­lista elosztási rendszerünk tökéletesítését, a munka sze­rinti elosztás elvének foko­tottabb érvényesítését. A végzett munkának, a dolgo­zók igazságérzetének jobban megfelelő bérezési rendszert kell kialakítani, amiben kel­lőképpen érvényesül a szak­tudás, a szorgalom elismeré­se. — Meg kell vizsgálni to­vábbá a proletárdiktatúra rendszerében helyet foglaló politikai, állami és társadal­mi szervek tevékenységét. Javítanunk kell, a megnöve­kedett követelményekhez jobhan hozzá kell igazítani és hatékonyabbá kell ten­ni államhatalmi és végrehaj­tó szerveink munkáját. — Jobb munkamegosztást kell elérnünk politikai én társadalmi Szerveink között, kiküszöbölve a párhuzamos­ságokat és üresjáratokat. Minden szinten küzdenünk kell a társadalmi túlszerve­zettség, a bürokratizmus el­len. Fokozni kell a proletár­diktatúra rendszerében he­lyet foglaló valamennyi szerv ós testület önállóságát, fe­lelősségét. A további demokratizálás útja minden alapot nélkülöző rá­galomról. amelyet számos nyugati lap — köztük a ve­lünk Jószomszédi viszonyban levő, semleges Ausztria ma­gát tárgyilagosnak nevező polgári sajtója — sem átal­lott elsőoldalas szenzáció­ként feltálalni? Ebben a parlamenti teremben itt ül­nek a csepeli dolgozók vá­lasztott képviselői is. Ta­lán meghívhatnánk az AP tudósítóját ós néhány nyu­gati szerkesztőt Csepelre a munkások közé, hogy ott próbálják elsütni ezt a szen­zációjukat — bár kétlem, hogy lenne hozzá bátorsá­guk. szakemberek százainak vé­leménye alapján a közeljö­vőben a párt Központi Bi­zottsága elé kerülnek a gaz­daságirányítás reformjával össze/üggö feladatok. — Azok az intézkedések, melyeket a pénzügyminisz­ter elvtárs előadói beszédé­ben ismertetett, már a gaz­daságirányítás reformjának irányában hatnak. Gondolok itt elsősorban az üzemek ön­állóságának és felelősségé­nek növekedésére, a szállítá­si szerződések reformjára, az új prémiumrendszerre, a különböző ér- és bérintéz­kedésekre. — ismeretes, hogy feb­ruár l-től felemeljük a hús­én tejtermékek árát, ugyan­akkor leszállítjuk a zsír. a szalonna és néhány széles körben keresett textilnemű órát. Ezeket az intézkedé­seket következetesen végre kell hajtani. De a párt ós a kormány nevében, nyo­matékosan felhívom az il­letékes szervek figyelmét, hogy szigorúan tartassák be az Arakat, s ha kell, a tör­— A megoldásra váró nagy kérdések közül egész közéletünk további demok­ratizálásának feladatairól kívánok kissé részletesebben szólni. A társadalmi élet de­mokratizmusa napjainkban azt jelenti, hogy még többet kell előzetesen tanácskozni a munkásokkal, a dolgozók­kal a szocialista építés gondjainak, problémáinak, feladatainak megoldásáról — ez egész népet érintő és a helyi intézkedések kidol­gozáséval kapcsolatban egy­aránt. Más szóval: még in­kább közüggyé kell tenni épitőmunkánk összes gond­jait. Feladataink megoldá­sának fontos feltétele, a párt politikájának továbbra is sarkalatos elve, hogy a dol­gozókat bátrabban vonjuk be tennivalóink, országépítő gondjaink előzetes megvita­tásába. — A szocialista demokrá­cia gyakorlásához szükséges fórumok és szervezeti kere­tek a mi társadalmunkban adottak, városban és falun egyaránt. Az ipari üzemek­ben a munkások közvetlenül és osztályszervezeteik útján közvetett módon is részt vesznek az ügyek intézésében. A termelőszövetkezeti pa­rasztság közvetlenül bele­szól a termelés megszerve­zésébe ós a javak elosztásá­ba is. — Ami a dolog lényegét illeti, mindkét területen van tennivaló, A feltételek meg­érettek arra, hogy a szocia­lista demokráciát tovább­fejlesszük. Különösen fontos napjainkban az üzemi de­mokrácia szélesítése. Még pontosabban az, hogy a mun­kások beleszólási és döntési Jogát, felelősségérzetét minél teljesebbé tegyük elsősorban osztályszervezetelk útján. Pártunk és kormányunk nagy figyelmet fordít e fon­tos feladat megoldására. — Az e téren előttünk ál­ló tennivalók közül külön kell hangsúlyoznunk a szak­szervezeteknek, mint a mun­kásosztály tömegszervezetei­nek szerepét ás tevékenysé­gét. Tovább kell növelni a szakszervezetek társadalmi súlyát. A szakszervezeti ve­zetők minden szinten élje­nek az eddiginél jobban a törvényben biztosított joga­ikkal és alapelvként tartsák szem előtt, hogy tevékeny­pontos végrehajtásával. Egy­szóval! egész társadalmi és gazdasági életünkben több demokrácia szükséges min­den fontos kérdés előkészí­tésében és eldöntésében — és több határozottság a vég­rehajtás megszervezésében és ellenőrzésében. Minden lazaság és felelőtlenség ellen ségükért az őket megválasz­tó dolgozóknak tartoznak fe­lelősséggel. Ugyanakkor min­den gazdasági vezető köte­lessége, hogy a termelést, a dolgozók élet- és munkakö­rülményeit érintő minden lényeges kérdésben kikérje, figyelembe vegye és érvé­nyesítse a szakszervezetek útján a dolgozók vélemé­nyét. Tisztában vagyunk az­zal. hogy a mi gazdaságve­zetés! rendszerünkben ér­vényes az egyszemélyi ve­zetés. De ezt össze lehet és össze is kell egyezteni a munkáskollektívák nagy je­lentőségű termelési és poli­tikai tapasztalatainak ál­landó felhasználásával, hi­szen közösek a célok, egy ügyet szolgálunk. — A szocialista demokrá­cia elengedhetetlen feltéte­le a dolgozó emberek részvé­tele a célok meghatározásá­ban, a megvalósításban és a végrehajtás ellenőrzésében. Fejlődésünk mai követelmé­nyei között üzemi, vállalati szinten ennek az elvnek a szakszervezetek útján lehet és kell érvényt szerezni. Gáspár Sándor hangsú­lyozta: a szakszervezetek szerepét nem lehet csupán a szűken vett érdekvédelmi tevékenységre korlátozni. Szemünk előtt, a szocialista építőmunka tüzében bonta­kozik ki a szakszervezetek széles skálájú, sokszínű te­vékenysége a történelmileg megváltozott körülmények között. — A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa a közeljövő­ben megvitatja gazdaságve­zetési rendszerünk reform­jának irányelveit. Ismert, hogy a gazdaságvezetés új rendszere a szakszervezetek jogkörének további bővítését is feltételezi. Indítványozni fogjuk, hogy a dolgozók törvényben biztosított jogai­nak képviseletét, azok el­lenőrzését és betartását az üzemben egyértelműen a szakszervezeti szervek lás­sák el. Meg kell majd vizs­gálni annak lehetőségét is, hogyan érvényesüljön Job­ban a munkások vélemé­nye a szakszervezetek lé­vén az üzemek gazdasági ve­zetőinek kinevezésében, il­letve felmentésében, nem sértve természetesen oz ez­zel kapcsolatos állami jog­köröket. — A munkásközvélemény, a dolgozók igénylik, hogy következetesen érvényt sze­rezzünk határozatainknak, rendelkezéseinknek. Szüksé­ges és helyes például a bér­ügyi és normaintézikedések végrehajtása. Dc ennék a hatása sem lehet kellően eredményes és hasznos, ha nem tudunk érvényt szerez­ni a termelés felételeinek, a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek javítását, a la­zaságok, rendellenességek megszüntetését célzó intéz­kedéseknek. Más szóval: az eddiginél sokkal jobban kell törekednünk a termelés jó feltételeinek biztosítására. Gazdasági vezetőinknek még jobban meg kell tanulhiuk a helyes üzemszervezést, még következetesebben vég­re kell hajtanluk azokat a gazdasági intézkedéseket, amelyek az üzemszervezéssel függnek össze. — A vezetőnek magával és mindenkivel szemben fo­kozottabb kövtelményt kell felállítania. Fegyelmezett, tervszerű, tisztességes mun­kát kell megkövetelnie min­denkitől. Ez a követelmény egybevág a dolgozók túlnyo­mó többségének véleményé­vel. A munkások elemi igé­nye, hogy az üzemben rend és fegyelem legyen. Ennek kielégítésében minden gaz­dasági és mozgalmi vezető támaszkodhat az üzemi munkás/közvéleményre. — Régi, ismert tétel, hogy nem az a jó vezető, aki mindent elnéz, hanem, aki rendet, fegyelmet tart a maga területén. Az ilyen ve­zetési módszerekkel termé­szetesen egyetértenek a párt­ós szakszervezeti szervek. — Közvéleményünket fog-, lalkoztatja, hogy sok eset­ben nyilvánvaló hanyagság, gondatlanság, felületesség, a köztulajdon megkárosítása, pazarlása következmény nél­kül marad. Ez joggal vált­ja ki a m un Írások nemtet­szését ós — enyhén szólva — nem valami erkölcaneme­sítő tényező. — A párt és a kormány életünk minden területén határozottan fellép, szank­ciókat foganatosított és fo­ganatosít mindért lazaság ét felelőtlenség ellen. Nincs azonban a világnak egyetlen olyan rendszere, kormányza­ta sem, amely központilag fel tudna fedni és meg tud­na torolni minden rendelle­nességet, a társadalomra héz­ve káros cselekedetet. — A2 ilyen Jelenségek nem küszöbölhetők ki va­lamiféle központi intézkedés­sel, vagy puszta elhatározás­sal. Mint minden feladat megoldásához, ehhez is tár­sadalmi összefogásra van szükség: nagyobb felelősség­vállalásra és fokozott köz­életi aktivitásra. — Amikor minden be­csületes magyar dolgozó részt vállal én ki-ki a ma­ga helyén dolgozik hazánk boldogabb jövőjének formá­lásán, akadnak olyanok, akik viaszaélnek a szocia­lista demokrácia adta le­hetőségekkel, félreértik tü­relmünket, emberségünket és a dolgozó tömegek között megbújva, sokszor azok ne­vében rendszerünkkel szem­ben ellenségesen nyilatkoz­nak, mert azt hiszik, hogy eljött az ő idejük. Liberálisak vagy kemények vagyunk? — Egyes volt tőkés és föl­desurak — a történelem pa­noptikumából kilépve — is­mét próbálkoznak, sőt kö­vetelőznek. Azt hiszem, elő­ször mindenki szinte hihe­tetlennek tartotta a hírt, hogy pár hete néhány Nóg­rád megyei községben meg­jelentek a volt földesurak és fogadott prókátoraik. Pil­lér Jenő volt földesúr bir­tokát, kastélyát követelte vissza, mondván: „Most van Itt az ideje". — Nem, urak, nem jött el az önök ideje! Az önök ide­je végérvényesen lejárt és soha többé nem tér vissza. Nyugodjanak végre bele ab­ba, hogy amíg az elmúlt ezer év az önöké volt. a kö­vetkező évezred a miénk — a munkásoké, a parasztoké, a fizikai és szellemi dol­gozóké! — Az elmúlt hetekben néhány államellenes izgatót belügyi szerveink őrizetbe vettek. Egyesek ezért túl­zott keménységgel vádolnak bennünket. Ugyanakkor „a másik oldalon" pedig egye­sek azt mondják: liberáli­sok, puhák vagyunk. Min­den félreértés elkerülése végett újra hangsúlyozzuk: pártunk politikai irányvona­la egy jottányit sem válto­zott es nem is fog változni. Továbbra is megőrizzük rendszerünk humanizmusát' — nem letérve sem jobbra, sem balra. Szigorúan őrkö­dünk a szocialista törvé­nyesség betartásdti, de ez nem a gyengeség jele, ha­nem rendszerünk szilárdsá­gát, erejét bizonyítja. Egyéb­ként alapvető igazságként vegye tudomásul mindenki, hogy az oszlályharcnak nemcsak etikája, hanem lo­gikája ls van. Aki az osz­tályharc etikáját megsérti, az logikájával kerül szem­be. Akik a nép hatalmára kezet emelnek, lázítanak és bomlasztanak, azok el­len a szocialista állam tör­vényeinek teljes szigorával fellépünk. Munkásosztályunk érdekében továbbra is szent kötelcwégünknek tartjuk szo­cialista vívmányaink védel­mét. Egyéni boldogulás — a közösség keretében - Tisztelt Országgyűlés! — Most újra nagy felada­tok előtt állunk, amelyek megvalósítása nemzeti fel­emelkedésünk egyedüli útja. Csakis ebben a nagy mun­kában, építésben kovácsolód­hat még szorosabbra népünk szocialista nemzeti egysége. A szocialista nemzeti egység továbbfejlesztése feltételezi, hogy erősítjük a mtmkásosz­tály vezető szerepét egész trásadalmi életünkben. Fel­adataink megoldásához to­vábbra is szükség van mun­kásosztályunk minden ne­hézségén úrrá levő, szorgal­mas munkájára és szövetsé­gesének, a szocializmus útjá­ra tért parasztságnak a tá­mogatáséra. — Az egységes szocialista paraszti osztály kialakításá­nak irányában hatnak a párt és a kormány által elhatá­rozott intézkedések, amelyek kedvezően befolyásolják a Parasztság termelési kedvét, életkörülményeit és elősegí­tik, hogy a parasztság élet­színvonala közeledjék a mun­kásosztályéhoz. Számítunk arra, hogy a termelőszövet­kezetek vezetői és tagjai él­nek az intézkedések nyúj­totta lehetőségekkel, javítják gazdálkodásukat és fokozot­DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat, 1966. Január 89.

Next

/
Thumbnails
Contents