Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-28 / 23. szám

Az idei költségvetés ^^^^ VlEÁG PROEETÁRfAI, EGTESOŰfETBKI DiiMmmm az országgyűlés \ MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 56. évfolyam, 23. szám Ara: 50 fillér Pcntck, 1966. január 28. előtt tímár mátyás Csütörtökön délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy Szabó József Somogy megyei képviselő lemondott mandátumáról, és a megüresedett képviselői helyre Gombaszögi Jenő soron következő pótképviselőt behívta. A lemondás folytán a honvédelmi állandó bizottságban egy hely megüresedett. Vass Istvánné javaslatára az országgyűlés egyhangúlag Molnár György Szolnok megyei képviselőt választotta meg a bizottság tagjává. Bejelentette az országgyűlés elnöke, hogy Klujber László interpellációját — amely a legutóbbi ülésen hangzott el, s az arra adott választ az országgyűlés nem fogadta el — az ügyrend 15. paragrafusa 5. bekezdése alapján tanulmányozásra és tárgyalásra kiadta az ipari bizottságnak. A bizottság az interpellációban felvetett kérdés tanulmányozását még nem fejezte be, ezért ezzel kapcsolatos jelentését későbbi időpontban terjeszti az országgyűlés elé. Vass Istvánné ezután arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány megbízásából dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter benyújtotta az 1966. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. Az elnök a benyújtott törvényjavaslatot előzetes tárgyalásra kiadta az országgyűlés állandó bizottságainak és szétosztotta a képviselők között. Az országgyűlés elnöke bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az országgyűlés 1965. november 13-án berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű réndeletéről szóló jelentését — az alkotmány rendelkezései nek megfelelően — a képviselők között ugyancsak szétosztotta. Az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését tudomásul vette. Az országgyűlés ezután Vass Istvánné javaslatára az 1966. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot tűzte napirendre. Ezután dr Timár Mátyás pénzügyminiszter emelkedett szólásra, s tartotta meg költségvetési expozéját. A nagy tapssal fogadott beszéd után dr. Pesta László, a terv- és költségvetési bizottság előadója javaslatára az országgyűlés az előterjesztett törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben együtt tárgyalta. A vitában felszólalt Vida Miklós budapesti, Stark Janka Pest megyei, Szabó István Hajdú-Bihar megyei, dr. Hornung Mátyás Szabolcs-Szatmár megyei képviselő, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Mohácsi Imre Szolnok megyei, Juhász János Fejér megyei, Friss István budapesti. Szél János Csongrád megyei, dr. Törő Imre Pest megyei, Mihályfi Ernő Nógrád megyei, Varga István budapesti, Kovács József Békés megyei, dr. Fekszi István Szabolcs-Szatmár megyei, Bódi László Csongrád megyei, Tóth László Győr megyei, Gazsó Sándor Zala megyei és Szendrei Sándor Komárom megyei képviselő. A felszólalók az 1966. évi költségvetés tervezetéi, elfogadták és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlották. Vass Istvánné elnök ezután a tegnapi ülést bezárta. Az országgyűlés ma délelőtt 10 órakor folytatja munkáját. A továbbiakban dr. Tímár Mátyás költségvetési expozéját, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter. Szél János és Bódi László Csongrád megyei képviselők felszólalását ismertetjük. Kialakultak harmadik ötéves tervünk főbb arányai — Az 1965-ös érvel lezárult a második ötéves terv időszaka — kezdte beszédét Tímár Mátyás. Az eltelt öt év jelentős fejlődést hozott a gazdaságban. Az ipari termelés 47 százalékkal emelkedett, a mezőgazdasági — a megelőző öt érv átlagához képest — mintegy 10 százalékkal. A kiskereskedelmi forgalom 30, az összlakosság egy főre jutó reáljövedelme 20 százalékKai nőtt. A legjelentősebb tényező ez utóbbiban a mu nkásak és alkalmazottak számának gyarapodása mintegy 400 ezer fővel, ami jela a társadalmunkban végbement hatalmas méretű átrétegeződést. Szerepet játszott a reáljövedelem emelkedésében a közvetett juttatások bővülése is. Nem kedvező, hogy az életszínvonal növekedésén éves terv folyamán hatalmas bejM£ibelj^ítményekkel szo- ^^^ progrsmot hajtotrosabban osszefuggo reálbe- , , . rek emelkedése csupán 8 tunk vegrc ~ mondotta, százalék volt. A második öt- majd így folytatta: Közelebb kerültünk céljainkhoz 5 év alatt — az eredeti tervhez viszonyítva — 9—10 milliárd forint bevételi kiesést okozott az államháztartásnak. — A fejlődés nagyobb ütemét lehetővé tevő módszerek és eszközök kialakítására számos intézkedés történt már a tervidőszak első éveiben is, majd 1964-ben a problémák szélesebb körű felmérése és a Központi Bizottság decemberi határozatai alapján. Nyilvánvaló azoníés az elmúlt év folyamán jobban igazodott a szükségletekhez. Javult a vállalati gazdálkodás szervezettsége, szilárdult a bér- és munkafegyelem, aminek következtében emelkedett az egy dolgozóra jutó termelés. A termelés növekedésének kereken 90 százaléka a termelékenység emelkedéséből származott. A készletnövekedés üteme az előző évekhez képest mérséklődött. Jelentős eredményt értünk el a felesleges készletek mozgósításában. A vállalatok 5—6 milliárd forint érban. hogy az említett tékű ilyen készletet értéke— A második ötéves terv időszakában közelebb jutottunk társadalmi és gazdasági céljaink realizálásahoz, de elképzeléseinkel nem valósítottuk meg maradéktalanul. Üj problémák jelentkeztek az ipar területén. Az 1956 utáni években a gazdaság rekonstrukciója jól haladt és előbb fejeződött be a tervezettnél. A rekonstrukció viszonylag egyszerűbb feladatának befejeztével ismét előtérbe kerültek a fejlesztéssel kapcsolatos bonyolultabb kérdések. Ezek közül a legfontosabb, hogy — a gazdasági egyensúly es az optimális fejlődési ütem biztosítása érdekében — a beruházásokat a belföldi szükségletek és a fizetési mérleg szempontjából legfontosabb területekre koncer.tr.iljuic E téren nem tudtunk kielégítő eredményeket elérni. Nem 'A Parlament üléstermében... Képünkön: Kádár János (.jobbról), Kállai Gyula (középen), Gáspár Sándor es Csetcrki Lajos javult eléggé a termakek minősege, nem szélesedett kellően az export, a gazdaságosság sokhelyütt háttérbe szorult a mennyiségi feladatok mögött. A', indokoltnál nagyabb mértékben nőttek a készetek. A gaztíaságiiányí fás rendszere nern biztosította eléggé a vállalatok önállcsígát, azt, no;;v a döntés joga és a felelősség ott érvényesüljön, ahol az a legindokoltabb. A mezőgazdaságról elmondotta hogy bár az átszervezés alatt és utál is emelkedett a termelés, javult a munka szervezettsége, mégis túlzoixnak bizonyult a termelés emelésének terv izeit ülcme. Minthogy a nemzeti jövedelem felhasználási oldalán a következtetéseket nem vontuk le időben, ez feszültségek forrásává vált. — A nagy átalakulás iá elóké. zítéssel es kedvező iégkorcen ' folyt le. de az átszervezéssel járó problémák: a nagyüzemi termelés megalapozásának iolyamata, a termelőszövetktíz - i vfczeiés személyi feltétele.nek kialakulatlansága, egyes tisztázatlan gazdaságirányítási kérdések (így például az árrendszer) lassították a fejlődés ütemét. K problémák újszerű megoldásokat követeitek, me'yeknek objektív feltételeit, legkedvezőbb forma t azonban egy-két év alatt nem volt lehetséges kialakítani. — Az említett OKOK következtében a nemzeti j.'.veaeaz ötéves terv utolsó evében a tervezett 36 százalékkal szemben csak 25— 26 százalékkal volt magasabb az 960. évinél. Ugyanakkor a fogyasztás es a felhalmozás nem igazodott eiíggé e változáshoz, ami külkereskedelmi mérlegünket kedvezőtlenül befolyá~lta. A nemzeti jövedelem-kiesés nagyobb része a mezőgazdaságnál jelentkezett, a további rész az iparban, aminek oka elsősorban az önköltségcsökkentési feladatok nem teljesítése volt. Ez utóbbi, kérdések nem olyanok, amelyek könnyen megoldhatók. Szükségessé vált^r a tapasztalatok alapján, gazdaságirányítási rendszerünk szélesebb körű elemzése és átfogó reformjának kidolgozása, az iparosítás magasabb fokának és a szocialista mezőgazdaság követelményeinek megfelelően. Ezt tűzte napirendre a Központi Bizottság 1965-ben. E reform meliett jelentős tényező gazdasági fejlődésünk meggyorsításában a távlati tervek elkészítése, az optimális fejlesztési arányok kimunkálása, a harmadik ötéves terv kidolgozása. A szónok ezután arról beszélt, hogy az ipari termesitettek, ennek mintegy felét a kereskedelem, leértékelés útján. A Központi Bizottság 1964 decemberi határozatai más vonatkozásban is eredményre vezettek. A vállalatok nagy többsége teljesítette az önköltségcsökkentési tervet és többletexportot is produkált. — A mezőgazdaság össztermelése 3—4 százalékkal elmaradt a tervezettől, amiben legfőbb szerepet a természeti csapások játszottak. Az ár- és belvizek a mezőgazdaságban csaknem, egymilliárd forint értékű terméskiesést okoztak. A szájés körömfájás mintegy 800 millió forint kárt okozott. Az Állami Biztosító a termelőszövetkezeteket ért károkra az utóbbi évek térítéseinél jóval nagyobb öszszeget, 'több mint egymilliárd forintot fizetett ki. A zöldség- és gyümölcstermelés kérdése — Az árviz sújtotta területek terméskiesése ellenére gabonából a tervezett menynviséget betakarítottuk ós búzából elértük az eddigi legmagasabb holdankénti átlagot, 12,5 mázsát. Nem végleges adatok szerint a kukoricatermés holdankénti átlaga 16,8 mázsa, ami szintén jónak tekinthető. A száj- és körömfájás miatt a szarvasmarha-felvásárlás kismértékben lemaradt, a sertésfelvásárlás azonban ezt ellensúlyozta. Nagy volt a kiesés a zöldség-, szóló-, gyümölcstermelésben; ez (Folytatás a 2. oldalon.)