Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-28 / 23. szám

Az idei költségvetés ^^^^ VlEÁG PROEETÁRfAI, EGTESOŰfETBKI DiiMmmm az országgyűlés \ MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 56. évfolyam, 23. szám Ara: 50 fillér Pcntck, 1966. január 28. előtt tímár mátyás Csütörtökön délelőtt 11 órakor összeült az országgyű­lés. Az ülésen részt vett Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a forradal­mi munkás-paraszt kormány elnöke, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke nyi­totta meg. Bejelentette, hogy Szabó József Somogy megyei képviselő lemondott mandátumáról, és a megüresedett kép­viselői helyre Gombaszögi Jenő soron következő pótképvi­selőt behívta. A lemondás folytán a honvédelmi állandó bizottságban egy hely megüresedett. Vass Istvánné javas­latára az országgyűlés egyhangúlag Molnár György Szol­nok megyei képviselőt választotta meg a bizottság tagjává. Bejelentette az országgyűlés elnöke, hogy Klujber László interpellációját — amely a legutóbbi ülésen hang­zott el, s az arra adott választ az országgyűlés nem fogadta el — az ügyrend 15. paragrafusa 5. bekezdése alapján ta­nulmányozásra és tárgyalásra kiadta az ipari bizottságnak. A bizottság az interpellációban felvetett kérdés tanulmá­nyozását még nem fejezte be, ezért ezzel kapcsolatos je­lentését későbbi időpontban terjeszti az országgyűlés elé. Vass Istvánné ezután arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány megbízásából dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter benyújtotta az 1966. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. Az el­nök a benyújtott törvényjavaslatot előzetes tárgyalásra ki­adta az országgyűlés állandó bizottságainak és szétosztotta a képviselők között. Az országgyűlés elnöke bejelentette, hogy a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának az országgyűlés 1965. november 13-án berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rén­deletéről szóló jelentését — az alkotmány rendelkezései nek megfelelően — a képviselők között ugyancsak szétosztotta. Az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának je­lentését tudomásul vette. Az országgyűlés ezután Vass Istvánné javaslatára az 1966. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot tűzte napirendre. Ezután dr Timár Mátyás pénzügyminiszter emelke­dett szólásra, s tartotta meg költségvetési expozéját. A nagy tapssal fogadott beszéd után dr. Pesta László, a terv- és költségvetési bizottság előadója javaslatára az országgyűlés az előterjesztett törvényjavaslatot általános­ságban és részleteiben együtt tárgyalta. A vitában felszó­lalt Vida Miklós budapesti, Stark Janka Pest megyei, Szabó István Hajdú-Bihar megyei, dr. Hornung Mátyás Szabolcs-Szatmár megyei képviselő, Nagy Józsefné könnyű­ipari miniszter, Mohácsi Imre Szolnok megyei, Juhász Já­nos Fejér megyei, Friss István budapesti. Szél János Csong­rád megyei, dr. Törő Imre Pest megyei, Mihályfi Ernő Nógrád megyei, Varga István budapesti, Kovács József Bé­kés megyei, dr. Fekszi István Szabolcs-Szatmár megyei, Bódi László Csongrád megyei, Tóth László Győr megyei, Gazsó Sándor Zala megyei és Szendrei Sándor Komárom megyei képviselő. A felszólalók az 1966. évi költségvetés tervezetéi, elfogadták és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlották. Vass Istvánné elnök ezután a tegnapi ülést bezárta. Az országgyűlés ma délelőtt 10 órakor folytatja munkáját. A továbbiakban dr. Tímár Mátyás költségvetési expo­zéját, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter. Szél János és Bódi László Csongrád megyei képviselők felszólalását is­mertetjük. Kialakultak harmadik ötéves tervünk főbb arányai — Az 1965-ös érvel lezárult a második öt­éves terv időszaka — kezdte beszédét Tímár Mátyás. Az eltelt öt év jelentős fejlődést hozott a gazdaság­ban. Az ipari termelés 47 százalékkal emelke­dett, a mezőgazdasági — a megelőző öt érv át­lagához képest — mint­egy 10 százalékkal. A kiskereskedelmi for­galom 30, az összlakos­ság egy főre jutó reál­jövedelme 20 százalék­Kai nőtt. A legjelentő­sebb tényező ez utób­biban a mu nkásak és alkalmazottak számá­nak gyarapodása mint­egy 400 ezer fővel, ami jela a társadalmunk­ban végbement hatal­mas méretű átrétegező­dést. Szerepet játszott a reáljövedelem emelke­désében a közvetett juttatások bővülése is. Nem kedvező, hogy az életszínvonal növekedésén éves terv folyamán hatalmas bejM£ibelj^ítményekkel szo- ^^^ progrsmot hajtot­rosabban osszefuggo reálbe- , , . rek emelkedése csupán 8 tunk vegrc ~ mondotta, százalék volt. A második öt- majd így folytatta: Közelebb kerültünk céljainkhoz 5 év alatt — az eredeti tervhez viszonyítva — 9—10 milliárd forint be­vételi kiesést okozott az államháztartásnak. — A fejlődés nagyobb ütemét lehetővé tevő módszerek és eszközök kialakítására számos in­tézkedés történt már a tervidőszak első éveiben is, majd 1964-ben a problémák szélesebb kö­rű felmérése és a Köz­ponti Bizottság decem­beri határozatai alap­ján. Nyilvánvaló azon­íés az elmúlt év folyamán jobban igazodott a szükség­letekhez. Javult a vállalati gazdálkodás szervezettsége, szilárdult a bér- és munka­fegyelem, aminek következ­tében emelkedett az egy dolgozóra jutó termelés. A termelés növekedésének ke­reken 90 százaléka a terme­lékenység emelkedéséből származott. A készletnöve­kedés üteme az előző évek­hez képest mérséklődött. Jelentős eredményt értünk el a felesleges készletek mozgósításában. A vállala­tok 5—6 milliárd forint ér­ban. hogy az említett tékű ilyen készletet értéke­— A második ötéves terv időszakában közelebb jutot­tunk társadalmi és gazdasági céljaink realizálásahoz, de elképzeléseinkel nem valósí­tottuk meg maradéktalanul. Üj problémák jelentkeztek az ipar területén. Az 1956 utáni években a gazdaság rekonstrukciója jól haladt és előbb fejeződött be a ter­vezettnél. A rekonstrukció viszonylag egyszerűbb fel­adatának befejeztével ismét előtérbe kerültek a fejlesz­téssel kapcsolatos bonyo­lultabb kérdések. Ezek kö­zül a legfontosabb, hogy — a gazdasági egyensúly es az optimális fejlődési ütem biz­tosítása érdekében — a be­ruházásokat a belföldi szük­ségletek és a fizetési mérleg szempontjából legfontosabb területekre koncer.tr.iljuic E téren nem tudtunk kielégítő eredményeket elérni. Nem 'A Parlament üléstermében... Képünkön: Kádár János (.jobbról), Kállai Gyula (kö­zépen), Gáspár Sándor es Csetcrki Lajos javult eléggé a termakek mi­nősege, nem szélesedett kel­lően az export, a gazdasá­gosság sokhelyütt háttérbe szorult a mennyiségi felada­tok mögött. A', indokoltnál nagyabb mértékben nőttek a készetek. A gaztíaságiiányí fás rendszere nern biztosí­totta eléggé a vállalatok ön­állcsígát, azt, no;;v a döntés joga és a felelősség ott ér­vényesüljön, ahol az a leg­indokoltabb. A mezőgazdaságról elmon­dotta hogy bár az átszerve­zés alatt és utál is emelke­dett a termelés, javult a mun­ka szervezettsége, mégis túl­zoixnak bizonyult a termelés emelésének terv izeit ülcme. Minthogy a nemzeti jövede­lem felhasználási oldalán a következtetéseket nem von­tuk le időben, ez feszültsé­gek forrásává vált. — A nagy átalakulás iá elóké. zítéssel es kedvező iég­korcen ' folyt le. de az át­szervezéssel járó problémák: a nagyüzemi termelés meg­alapozásának iolyamata, a termelőszövetktíz - i vfczeiés személyi feltétele.nek kiala­kulatlansága, egyes tisztázat­lan gazdaságirányítási kérdé­sek (így például az árrendszer) lassították a fejlődés ütemét. K problémák újszerű megol­dásokat követeitek, me'yek­nek objektív feltételeit, leg­kedvezőbb forma t azonban egy-két év alatt nem volt lehetséges kialakítani. — Az említett OKOK követ­keztében a nemzeti j.'.veae­az ötéves terv utolsó evében a tervezett 36 szá­zalékkal szemben csak 25— 26 százalékkal volt magasabb az 960. évinél. Ugyanakkor a fogyasztás es a felhalmo­zás nem igazodott eiíggé e változáshoz, ami külkereske­delmi mérlegünket kedve­zőtlenül befolyá~lta. A nem­zeti jövedelem-kiesés na­gyobb része a mezőgazdaság­nál jelentkezett, a további rész az iparban, aminek oka elsősorban az önköltség­csökkentési feladatok nem teljesítése volt. Ez utóbbi, kérdések nem olyanok, amelyek könnyen meg­oldhatók. Szükségessé vált^r a tapasztalatok alapján, gazdaságirányí­tási rendszerünk széle­sebb körű elemzése és átfogó reformjának ki­dolgozása, az iparosítás magasabb fokának és a szocialista mezőgazda­ság követelményeinek megfelelően. Ezt tűzte napirendre a Központi Bizottság 1965-ben. E reform meliett jelentős tényező gazdasági fejlődésünk meg­gyorsításában a távlati ter­vek elkészítése, az optimá­lis fejlesztési arányok ki­munkálása, a harmadik öt­éves terv kidolgozása. A szónok ezután arról be­szélt, hogy az ipari terme­sitettek, ennek mintegy fe­lét a kereskedelem, leérté­kelés útján. A Központi Bi­zottság 1964 decemberi ha­tározatai más vonatkozásban is eredményre vezettek. A vállalatok nagy többsége tel­jesítette az önköltségcsök­kentési tervet és többlet­exportot is produkált. — A mezőgazdaság össz­termelése 3—4 százalékkal elmaradt a tervezettől, ami­ben legfőbb szerepet a ter­mészeti csapások játszottak. Az ár- és belvizek a mező­gazdaságban csaknem, egy­milliárd forint értékű ter­méskiesést okoztak. A száj­és körömfájás mintegy 800 millió forint kárt okozott. Az Állami Biztosító a ter­melőszövetkezeteket ért ká­rokra az utóbbi évek térí­téseinél jóval nagyobb ösz­szeget, 'több mint egymil­liárd forintot fizetett ki. A zöldség- és gyümölcstermelés kérdése — Az árviz sújtotta terü­letek terméskiesése ellenére gabonából a tervezett meny­nviséget betakarítottuk ós búzából elértük az eddigi legmagasabb holdankénti át­lagot, 12,5 mázsát. Nem vég­leges adatok szerint a ku­koricatermés holdankénti átlaga 16,8 mázsa, ami szin­tén jónak tekinthető. A száj- és körömfájás miatt a szarvasmarha-felvásárlás kismértékben lemaradt, a sertésfelvásárlás azonban ezt ellensúlyozta. Nagy volt a kiesés a zöldség-, szóló-, gyümölcstermelésben; ez (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents