Délmagyarország, 1966. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-21 / 17. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJ. a magyar szocialista munkáspari lapja 56. évfolyam, 17. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1966. január 21. Az amerikaiak kikötőket és repülő­tereket epitenek Dél-Vietnamban Jó évet zart a tanácsi ipar A hála és hűség tanúságtétele Kész a megyei bajnokság sorsolása A barátság kongresszusa Irta: dr. Vadász Elemér akadémikus, az MSZBT alelnöke A Magyal-—Szovjet Ba­ráti Társaság IV. kongresszusa olyan időpont­ban ül össze, amikor a ma­gyar dolgozók szívében és emlékezetében még elevenen ott élnek az 1965-ös jubileu­mi esztendő eseményei, azok az érzelmek és azok a gon­dolatok, melyeket felszaba­dulásunk 20. évfordulójának nagyszerű ünnepe ébresztett. Bennünk él az a szeretet, megbecsülés és hála, amelyet a magyar nép különös erő­vel érzett ezen az évfordulón a felszabadító Szovjetunió iránt. Bennünk élnek azok a gondolatok, amelyek a fel­szabadulás óta eltelt két év­tized eredményeit vizsgálva születtek. Dolgozó népünk ezen az évfordulón jogos büszkeség­gel állapíthatta meg, hogy pártunk vezetésével, szorgal­mas, teremtő munkánk ered­ményeképpen hazánkat az elmaradott tőkés-földesúri Magyarországból fejlett szo­cialista iparral és mezőgaz­dasággal, fejlett kultúrával rendelkező országgá tettük. Leraktuk a szocializmus alapjait és hazánk ma aktív, egyenrangú tagja a szocia­lista országok nagy családjá­nak; a többi testvéri szocia­lista országgal vállvetve küzd a békéért, a társa­dalmi haladásért. A két évtizedes fejlődés eredményeinek vizsgálata azt is elevenen bizonyítja, hogy ezen a — sokszor nehéz, küzdelmes — úton igaz ba­rátra leltünk a Szovjetunió­ban. A szovjet nép azután, hogy súlyos véráldozatok árán meghozta a szabadsá­got sokat szenvedett né­pünknek, felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a felsza­badult ország új életének megindításához, majd az azt követő években olyan sok­rétű kapcsolatok alakultak ki országaink között, melyek­nek felmérhetetlen szerepük volt országunk fejlődése szempontjából. A testvéri barátságnak és együttműködésnek ebben a termékeny légkörében végez­te munkáját a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság is, amely ugyancsak az 1965-ös eszten­dőben ünnepelte megalaku­lásának 20. évfordulóját. Megállapíthatjuk, hogy a magyar—szovjet barátság két évtizedes fejlődésében, erősödésében és elmélyülé­sében, népeink kölcsönös megismerésében mindig fon­tos szerepet töltött be a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság. S ami ennek az ered­ményes tevékenységnek az értékét még inkább növeli, hogy a munka nagy részét, legnehezebbjét a társaság ál­dozatkész, fáradságot nem ismerő társadalmi aktivis­táinak ezrei végezték. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság legutóbbi kongrc.sz­szusa óta mintegy 6 év telt el. Ezalatt dolgozó népünk­további nagy lépést tett előre a szocializmus építése területén. Eredményesen be­fejeztük a második 5 éves tervet, jelentős eredménye­ket értünk el a szociális és kulturális fejlődés terén, to­vább szélesedtek és eredmé­nyességében gazdagodtak a magyar és a szovjet nép sok­oldalú kapcsolatai. Ez utóbbi vonatkozásban a Magyar— Szovjet Baráti Társaságnak ls sikerült kialakítania tevé­kenységének azon területeit, azokat a munkamódszereket, amelyek az elmúlt években megfelelő fejlődést eredmé­nyeztek a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Szovjet —Magyar Baráti Társaság együttműködésében, s ezen keresztül hozzájárultak né­peink életének és munkájá­nak jobb, alaposabb kölcsö­nös megismeréséhez, kultu­rális értékeink kölcsönösen hasznos cseréjéhez. Társaságunk munká­jának nagy lendületet adott hazánk felszabadulása 20. évfordulójának eszten­deje. Ezen az évfordulón, amely az egész magyar nép országos, nagy ünnepe volt, a magyar és a szovjet em­berek szívében tovább erő­södtek a barátság érzésé­nek szálai és még inkább tudatosodott a két nép sok­oldalú együttműködésének kölcsönösen előnyös volta. Ez az általános légkör ter­mékeny talajt biztosított társaságunk tevékenységé­hez, fokozta annak haté­konyságát. Ebben a légkörben tar­tották meg kerületi és me­gyei elnökségeink konfe­renciákat, amelyeknek előké­szítése során még inkább fo­kozódott és szélesedett ak­tivistáink tevékenysége. A jelenlegi helyzet jó alapot biztosít ahhoz, hogy az el­következő években ered­ményesen ápolhassuk tovább a magyar—szovjet barátságot. Ebből a szempontból is nagy jelentősége van annak, hogy 1967-ben az egész haladó emberiséggel együtt ünne­pelhetjük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Számunkra, magyarok számára ez az évforduló különösen jelentős, hiszen a forradalom kivívá­sában, a fiatal szovjet állam védelmében mintegy 100 ezer magyar internaciona­lista harcolt szovjet testvé­reink oldalán. A szovjet nép ezt soha nem felejti el ne­künk, örök hálával emléke­zik azokra, akik vérrel pe­csételték meg népeink ba­rátságát. Ahhoz, hogy ezeknek a fontos eseményeknek és té­nyeknek a politikai jelen­tőségét kellő hatékonysággal tudatosíthassuk hazánkban, arra kell törekednünk a jövőben is, hogy munkánk során minél szélesebb töme­gekhez juthassunk el. T1 ársaságunknak fontos * feladata, hogy a magyar és a szovjet nép sokoldalú kapcsolatainak, kölcsönösen előnyös együttműködésének, történelmi barátságnak ta­laján, a magyar dolgozók széles tömegei körében, más tömegszervezetekkel és tö­megmozgalmakkal szoros egységben, tovább szélesít­ve a Szovjet—Magyar Baráti Társasággal meglévő együtt­működését, konkréten és őszintén, mind az emberek értelmére, mind pedig érzel­meire hatva tudatosítsa a magyar—szovjet barátság je­lentőségét. Ezzel egyrészt hozzájárul a hazánkban fo­lyó ideológiai munka egé­széhez, másrészt a két nép barátságának elmélyítésével elősegíti népeink nemzetközi összefogását a békéért, az emberi haladásért, a szo­cialista világrendszer erő­sítéséért, a nemzetközi mun­kásmozgalom egységéért, a szocializmus és kommuniz­mus felépítéséért vívott harc­ban. Ülést tartott Minisztertanács NAPIRENDJÉN: A MUNKA TÖRVENYKÖNY­VE MÖDOSlTASANAK HATÁSA — A KIS­IPAROSOK. KISKERESKEDŐK, SZABAD­FOGLALKOZÁSÚAK JÖVEDELEMADÓJA — V SZÁLLÍTÁSI SZERZŐDÉSI RENDSZER — A POLGÁRI VÉD ELEM A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Meghallgatta és tudomásul vet­te a külkereskedelmi miniszter jelenté­sét a KGST külkereskedelmi állandó bizottságának üléséről. Megvitatta és elfogadta a SZÖVOSZ elnökének a zöldség- és gyümölcs fel­vásárlásának eredményeiről, a lakosság ellátásának helyzetéről és a téli idő­szakra tárolt készletekről szóló jelen­tését. A munkaügyi miniszter ismertette a Munka Tödvénykönyve módosításával kapcsolatos intézkedések tapasztalatait. A Minisztertanács a jelentést megvitatta és tudomásul vette. A Minisztertanács tavaly decemberi határozatának megfelelően pénzügyminisz­teri javaslatokat terjesztett elő a nagyobb jövedelemmel rendelkező kisiparosok, ke­reskedők és sEabadfoglalkozásúak jöve­delemadójának emelésére. A kormány a javaslatokat megvitatta, elfogadta s fel­hatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye. A Központi Döntő Bizottság és az Országos Tervhivatal elnökének közös elő­terjesztése alapján a kormány rendeletet hozott a szállítási szerződések rendsze­rének új alapon történő rendezésére; ezzel összefüggésben az igazságügymi­niszter előterjesztése alapján úgy határo­rozott, hogy a Polgári Törvénykönyv terv­szerződésekre vonatkozó egyes rendelke­zéseinek módosítására előterjesztést tesz az Elnöki Tanácsnak. A Minisztertanács a honvédelmi mi­niszter előterjesztése alapján — a hon­védelemről szóló 1960. évi törvény megfelelő rendelkezéseinek végrehajtása céljából — határozatot hozott a polgári védelemmel kapcsolatos alapvető fel­adatokról. A kormány ezután egyéb ügyeket tár­gyalt. Kedvezően hatott a Munka Törvénykönyve módosítása A munkaügyi miniszter­nek a kormány ülésén meg­tárgyalt jelentése — a töb­bi között — megállapítja, hogy a Munka Törvény­könyvét módosító intézkedé­sek — a Központi Bizottság 1964 decemberi határozatán alapuló más intézkedésekkel együtt — kedvezően éreztet­ték hatásukat. Így például 1965 első kilenc hónapjá­ban — 1964 azonos idősza­kához viszonyítva — egy­harmadával kevesebb dol­gozó mondott fel és egy­ötödével csökkent a munka­helyükről felmondás nél­kül kilépők száma. Az ada­tok szerint a kilépők zöme változatlanul segéd- és be­tanított munkás, közülük is leginkább a fiatalok és a rö­vid munkaviszonnyal ren­delkezők. Emelkedett viszont 1965 első három negyedévében a vállalatok részéről történt felmondások száma, ami a múlt évben végrehajtott lét­számcsökkentések következ­ménye volt. Mindent egybe­véve 1965 első háiom ne­gyedévében kevesebben vál­toztattak munkahelyet, mint az előző év azonos időszaká­ban. A vállalatok többségénél 1965 első három negyedévé­ben csökkent az igazolatla­nul mulasztott munkanapok száma, javult a munkafe­gyelem. Ehhez hozzájárult az is, hogy a vállalatok eredményesebben használták fel a törvényben biztosított fegyelmi lehetőségeket. Je­lentős eredménynek lehet tekinteni — bár e téren a helyzet még mindig nem kielégítő —, hogy egyre több művezetőt, üzem- és részlegvezetőt ruháznak fel fegyelmi jogkörrel. Hatékonyabbá vált a tár­sadalmi tulajdon ellen vé­tők felelősségre vonása is. Több ilyen ügyben indult eljárás, nőtt a kirótt kár­térítések összege is. A vál­lalatok az esetek mintegy 40 százalékában kártérítés­ként a jogszabály szerint előírható teljes összeget szabták ki. Nem szereztek viszont következetesen ér­vényt annak az elvnek, hogy elsősorban és fokozottabb mértékben azokat kell fe­lelősségre vonni, akik ki­rívóan hanyagul végzik munkájukat, s gyakran okoz­nak kárt. A vizsgálatok ta­pasztalatai ugyanis arra mu­tatnak, hogy a felelősségre vonás során sok helyen az okozott kár mértékétől füg­getlenül káros egyenlősdi érvényesül: a kisebb kárt okozó dolgozókat keményen felelősségre vonják, de a jelentős mérvű és gyakori károkat okozókkal szemben liberális döntéseket hoznak. A Minisztertanács az ilyen gyakorlatot elítéli. A jelentés beszámol ar­ról is, hogy a vállalati, va­lamint a területi munkaügyi döntő bizottságok megala­kulása nyomán a munkaügyi vitákat gyorsabban és job­ban intézik. A bizottságok döntései általában helyesek, a határozatoknak körülbelül 80 százalékát mind a válla­latok, mind a dolgozók el­fogadták, s a megfellebbe­zett határozatoknak is csak egyharmadát változtatták meg a másodfokon eljáró szervek. A jelentés a továbbiakban szóvá teszi, hogy a vállala­toknak és a helyi tanácsok­nak az eddiginél nagyobb gondot kell fordítaniok a döntőbizottságok működésé­hez szükséges feltételek biz­tosítására. A Minisztertanács az elő­terjesztés alapján kötelezte a minisztereket, hogy to­vábbra is megkülönböztetett gondot fordítsanak a Mun­ka Törvénykönyve rendelke­zéseinek betartására, a vég­rehajtás rendszeres ellen­őriztetésére. Biztosítani kell, hogy a rendelkezések ellen vétőket fegyelmi és anyagi tekintetben igazságosan von­ják felelősségre, megszűnje­nek az egyenlősdire irányu­ló és liberális tendenciák. Az illetékes szervek segítsék elő, hogy a vállalati és a területi munkaügyi döntő­bizottságok zavartalanul vé­gezhessék fontos feladatai­kat. A kisiparosok, kiskereskedők és a szabadfoglalkozásúak jövedelemadója A kisiparosok, a magánké- jövedelműek adóját, viszont reskedők és a szabadfoglal- emeli a progresszió mérté­kozásúak általános jövede- két a nagyobb jövedelmű lemadójáról szóló kormány- kisiparosoknál és magán­rendelet mérsékeli a kisebb kereskedőknél. A jobb minőségért A múlt év végén új verti­kális marógépet és horizon­tális köszörűt helyeztek üzembe a Fémfeldolgozó és Finommechanikai Vállalat­nál. Mindkét gép a jobb mi­nőségű munkát segíti elő. Dombegyházi Péter marós már jól ismeri új gépét és szívesen dolgozik rajta, mert segítségével a korábbinál pontosabb szerszámokat ké­szíthet a többi munkafolya­mathoz. A javító-szolgáltató tevé­kenységet folytatók adóáta­lány-tételei nem változnak. Az általános jövedelem­adón felül alkalmazottan­ként havi 500 forint tételes adót is kötelesek fizetni azok az adófizetők, akik al­kalmazottat foglalkoztatnak. Ez a különadó nem terheli azokat, akik özvegyi vagy gyámi jogon gyakorolják iparukat, vagy százszázalé­kosan csökkent munkaké­pességűek, a 65 éven felüli férfi- vagy 60 éven felüli nő­adózókat, amennyiben csak egy alkalmazottjuk van és adóköteles tiszta jövedelmük az évi 36 000 forintot nem haladja meg. Nem kell fi­zetni egy éven át ezt a kü­lönadót a szakmunkássá lett és ugyanazon a helyen to­vább foglalkoztatott alkal­mazott után sem. A kormányrendelet szabá­lyozza a különböző adóked­vezményeket is. Így például maximálisan évi 1000 forint adókedvezményben részesül­hetnek azok, akik ipari ta­nulót foglalkoztatnak, to­vábbá a csökkent munka­képességűek. Az adókivetési utasítás in­tézkedik a tényleges jövedel­meknek megfelelő adóbeval­lások biztosításáról, az ezt elősegítő bizonylati fegye­lem (könyvvezetési kötele­zettség stb.) megszilárdítá­sáról. A rendelkezések megsér­tőivel szemben a törvényes keretek között megfelelő el­járást kell indítani. Az adó­apparátus dolgozóinak fel­adata. hogy megfelelő adat­gyűjtéssel, az adóalapok jobb kimunkálásával bizto­sítsák a kis, illetve a nagy jövedelmek közötti differen­ciáltabb adóztatást. Fokozot­tabban ellenőrzik az adózók­nál az alkalmazottak tartá­sát, s eljárást indítanak azok ellen, akik illegálisan foglalkoztatnak alkalmazot­tat. A mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadójá­nak a földterületre vonatko­zó adótételei nem változnak. A fuvarozási engedéllyel nem rendelkező, mezőgazda­sági Ingatlant nem használó személyek a tulajdonukban levő lovak után a koráb­ban megállapított lóadó­tételeknek a kétszeresét fi­zetik. A kormánytól kapott fel­hatalmazás alapján a pénz­ügyminiszter egyidejűleg módosította a levonásos rendszerben fizetendő adóra vonatkozó rendelkezéseket az adótételek változatlanul hagyása mellett. A szabá­lyozás szerint az év végén összesítik azoknak a szel­lemi szabadfoglalkozású dolgozóknak (írók, zeneszer­zők, művészek stb.) a jöve­delmét, akik tiszteletdíjukat különböző helyekről veszik fel, hogy ennek alapján tényleges összes jövedelmük arányában ál lapítsák meg adójukat. A kisebb jövedel­mek — így például az 500 forintot meg nem haladó kifizetések — nem kerül­nek összesítésre az adózás szempontjából. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents