Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-07 / 288. szám

Uj háztulajdonosok Az új kubai városi re­form keretében a lako­sok ezrei lettek háztu­lajdonosok Havannában, abban a házban, ahol évek óta laknak. Eddig több mint 7 ezer bérlő­nek adták át a tulajdon­jogot igazoló okiratot egy külön erre a célra létesített hivatalban. Kubában 1960-ban tör­vényesen reformálták a városi lakosság helyze­tét: a lakbéreket leszál­lították a felére és ki­mondták, hogy öt—húsz év alatt mindenki tulaj­donossává lesz annak a lakásnak, amelyben la­sik. A 'régebbi házak la­kói hamarább lesznek háztulajdonosok, mint a modern lakások bérlói. I I Után az Után felé Vita az újságiróklubban Rozov darabjáról Tipikus volt-e Vova alak­ja az Ütőn című színműben és ilyenek-e általában a mai fiatalok? Vagy a föhös csak egy örök-elégedetlen, perifé­rikus jelenség, dacos keve­sek reprezentánsa Rozov színpadán? Ez a kérdés került a vita központjába az újságiróklub­ban a lapunk kulturális ro­vata által rendezett ankéton. Vova kétségtelenül típus. De erőteljesen elkülöníti a többiektől a konkrét lázadás iránti bátorsága. Van ereje ahhoz, hogy otthagyja a szá­mára terhesnek érzett kör­nyezetet és rálépjen arra a szimbolikus útra, melyen vé­gül is megoldódik az emberi társadalommal szembeni Éjoq,áizunk txálaizoL... Ez év októberében házasságot kötöttem, s volt munkahelye­met férjem munkahelyével cseréltem tel. Mindketten Szegeden vagyunk álltshau. Most közölték velem, hogy kilépésemmel munkaviszonyom folyamatosságát megszakítottam és ezzel az egy helybpn végzett munkához fűződő előnyüket elvesztettem. Mit mond erről Ilyen esetben a Jogszabály? (B. K.-né szegedi lakos.) A Munka Törvénykönyve r munkahely joghátrány nélkül történő megváltozta­tásának elősegítésével is vé­di a házasság intézményét. Ezt a célt szolgálja az Mt ,V. 30. § (1) bekezdése, amely szerint: „A mukaviszony fo­lyamatosságát nem szakítja meg a munkaviszony meg­szűnése, ha a dolgozó 30 napon belül új munkavi­szonyba lép." A ferntn ren­delkezést kell alkalmazni akkor tó, ha a dolgozó azért mondja fel munkaviszonyát, mert házasságot kötött, vagy házastársát más hely­ségbe helyezték és annak lakóhelyére kíván költözni." (Mt. V. 30. § (2) bekezdés b) pont.) A idézett rendelkezés b) pontjának alkalmazása szempontjából önmagában a házasságkötés ténye nem elegendő s írem is ez indo­kolja a kedvezményes fel­mondás biztosítását Ugyanis — mint ahogyan az levél­írónk esetében is történt — a házasságkötéssel nem állt elő olyan helyzet, amely miatt a házastársaknak la­kóhelyük különbözősége miatt vált volna indokolttá egyikük munkaviszonyának megszüntetése. A b) pont szerinti felmondásnak — amelynek alapján korábbi jogait magával viszi — csak akkor van helye, ha a dol­gozó házastársa lakóhelyé­nek költözés miatt kívánja munkaviszonyát megszüntet­ni. A fentiekből adódik, hogy olvasónkkal szemben a munkáltató eljárása jog­szerű volt. Volt munkahelyemen segéd munkást munkakörben határo­zatlan Időre alkalmaztak. Jüllua 15-én létszámcsökkentés rímen clboi-vétottak, ugyanakkor hasonló beosztásban szerződött dol­gozókat tovább alkalmaztak. Ezt az eljárást sérelmesnek tartom, mert emiatt két hónapig kereset nélkül voltam, és munkaköny­vembe ..munkaviszony megszűnt" bejegyzést Írták. Vlsszamehe­tek-e volt vállalatomhoz, vagy kérhetem-e a munkakönyvi be­Jegyzés kijavítását. (L. J. Szeged.) A Munka Törvénykönyve módosítása a gazdaságos ter­melés elősegítése érdekében a munkáltató részére lehető­vé teszi, hogy: „A vállalat a határozatlan Időre szóló munkaviszonyt felmondással megszüntetheti... / ha a vállalatnál mutatkozó lét­számfelesleg szükségessé te­szi". (Mt. 29. § (1) c) pont.) E felmondási jogosultság­gal. sajnos, egyes munkál­tatók visszaélnek, s rendel­tetésétől eltérően egyéni és baráti kapcsolatok létesíté­sére és ápolására használják fel. A létszámfelesleg fel­mondási okként való megje­lölésével a jogalkotó szán­déka az volt, hogy a veze­tés minden jogi korlátozás rtclköl a terv teljesítéséhez optimálisan szükséges lét­számot foglalkoztathassa. Ez az egy lehetőség a kapun belüli munkanélküliség meg­szüntetésére, valamint a fog­lalkoztatott dolgozók minő­ségi cseréjére. A fenti rendelkezés célja világos és egyértelmű. Ezért munkaviszonyt létszámfeles­leg címén megszüntetni csak az alábbi feltételek fennfor­gása esetén lehet: 1. A felmondást eszközi ő .vállalat létszáma kevesebb kell hogy legyen, mint a felmondás előtt volt. 2. Előfordulhat, hogy a felmondást követően a vál­lalat létszáma nem csökken, hanem növekszik. A növe­kedés azonban csak abban az esetben nem érinti a fel­mondás hatályosságát, ha a) a vállalat a felmondás­kor az új felvétel szüksé­gességéről még nem tudott és nem is tudhatott; b) az alkalmaztatás olyan munkakörbe történt, ame­lyet az elbocsátott dolgozó nem tudott, vagy nem is akart ellátni. Az idézett rendelkezés sze­rint levélírónk munkáltató­jának eljárása több szem­pontból ls kifogásolható. Egyrészt szerződéses dolgo­zókat részesített intézkedé­sével jogtalanul előnyben olyan dolgozóval szemben, aki határozatlan időre léte­sített munkaviszonyt. Más­részt a segédmunkási mun­kakör tipikusan olyan fel­adatokat ró a dolgozóra, amelynek ellátása különö­sebb képesítést nem igényel, tehát azt az elbocsátott dol­gozó is el tudta volna látni. Ezért levélírónkat jogosan illeti meg két hónapra az át­lagkereset. (Természetesen csak akkor, ha ez idő alatt önhibáján kívül elhelyezked­ni nem tudott, s ezt hitelt érdemlően igazolni tudja.) Amennyiben volt vállalaté­hoz visszamenni nem kíván — mert erre is lehetősége van —, úgy munkakönyvi bejegyzésének „áthelyezve" történő kijavítására lehet kötelezni volt munkáltatóját. Dr. Siklós Sándor Szegedi Textilművek keres azonnal! belépéssel esztergályos, lakatos, ' láng- és villjanyhegesztő, asztalos szakmunkásokat, betanuló munkakörte női munkavállalókat, valamint férfi segédmunkásokat Jelentkezni lehet a Textilművek személyzeti osztályán. xS. 18878 ^konfliktusa. Vovdnak szük­sége van erre az útra. — Vova — a többi fiatal­hoz hasonlóan — nem tűri a direkt nevelést, szabad akar lenni — hangoztatta a vita során Kormos Lajos, a Sze­gedi Nemzeti Színház művé­sze. Miklós Klárának, a da­rab másik szereplőjének az volt a véleménye, hogy nem lehet a fiatalokat ezért hu­liganizmussal vádolni és el­ítélni. Kell azonban a he­lyes ráhatás, hiszen lénye­gében e hatások komplexu­mában — Szima ragaszkp­dása és betegsége, Palcsikov halála, Pável barátsága — ta­lálja meg helyét az emberek között a társadalomban^ A szegedi előadás kétség­telenül új elemeket, új el­gondolásokat tartalmazott. Kényszerítő körülmény volt, hogy a darab eredetileg filmforgatókönyvnek készül­ve, rengeteg színt és szerep­löt szorított be a színház adott formái és méretei kö­zé. Ilyen új megoldás volt a díszletezés, a kellék-nélküli­ség és a pantomim-játék. A kocka- és téglatest alakú, berendezési tárgyakat jelölő színpadelemek díszítőhatása kötelezően parancsolta a né­zőrey a szöveg figyelését, nem hagyta a gondolatokat elc^tangolnl, s így hasznos­nalc bizonyult. A vitában különösen a pantomim-játék fogadtatásá­ra volt kíváncsi Demjén Gyöngyvér és Jászai László, az előadás két szereplője. Az elhangzott hozzászólásokból is kiderült: a szegedi közön­ség nem fogadta idegenül ezeket a szokatlan megoldá­sokat. Az ifjúsági előadáso­kon — mely egyébként szin­te minden darab bemutatá­sának egyik különleges pnfc. baköve — is hamar hozzá­szoktak ahhoz; hogy ebben a darabban kéz- és arcjáték fejezi ki az evést, a lábmoz­gás az utazást stb. Ennek ellenére » azonban valamit feltétlen meg kell jegyezni, Az a mód, ahogy a diáksereg ehhez hozzászo­kott, nem a legszerencsésebb volt. Hangos vélemény-nyil­vánításokkal, bekiabálások­kal, olykor a színpadra való feldobálódzássai fejezték ki csapongó gondolataikat, za­varva ezzel nemcsak szom­szédaikat, de a színészeket Ls. Felettébb hasznos lenne tehát, ha ezek a gyerekek, mielőtt színházba mennek, ilyen — bizonyos tematikai vagy előadási szempontból problematikusabb — dara­bot megnézni, kapnának va­lamiféle tájékoztatót, ismer­tetőt, akár szaktanártól, akár az osztályfőnöktől arra, hogy mit fognak látni és hogyan nézzék azt. Ez talán nem is kerülne nagy fáradságba, is­kolai és színházi szempont­ból is szerencsés és tanulsá­gos lenne. Lépjünk rá erre az ,útra, ne csak az Úton, hanem más ilyen mű felé. De ne csak az iskolában, ha­nem talán máshol is. • N. L (A Quick karlkatOrája) KEP SZÖVEG NÉLKÜL. Móra nevét viseli majd Friss öröm, kisebb gonddal Pusztamérges népe emlé- Az épület készen áll, kf­kezetében őrzi a múzeum- vülről már szinte teljes a igazgatót, szegedi írót, aki a kép. A falakon belül azon­Dobó-féle tanyánál ásatáso- ban még festés, parkettázás kat végeztetett. Többször várja a munkáskezeket. De­járt a faluban, meg is írta cember elseje volt a meghosz­egyik novellájában. Nem a szabbított átadási határidő, jó homoki bor ihlette meg, A közel egymillió 700 ezer hanem a pusztamérgesi ta- forintos költséggel épülő nyai emberek. Nos, kölcsö- kultúrotthon jórészt község­nös a megbecsülés: az új fejlesztési alapból készül. A művelődési otthon Móra Fe- ""egyei tanács végrehajtó bi­renc nevét viseli majd. így határozott a községi tanács­ülés. Szeged a hazai lapokban 1965'39 aiA. Jog4ra Szövetség JÁRMAI Bél*: 96 millió fortn­életéboj. Magyar Jog. november, tos költséggel rekonstruálják a [Szegedről is.] szegedi kenderfonógyárat Nép­dfc. 1. zWkött : (Fénykép.1 BENCSIK [István :1 Eszperantó szava, núzeum és könyvtár. Fejér Meg' megyei Hírlap, nov. 20. [Szege- Népszava, dec. 1. ISzegeden.l * c -tó _ . , „ . Százszemélyes leányszállo Sze­A Szegedi Egyetemi Színpad geden. Népszava, dec 1 tegnap este bemutatta Eugene Icnesco román származású fran­cia író ..A király halódik" című drámáját. Népszava, november 28. A szegedi embereket élénken foglalkoztatja a Játszóterek ügye. Népsport, aov. 29. BANFALVI József: A kristály­váza története. Népsport, nov. 30. [A szegedi Hámán Kató Álta­lános Iskola négytusa csapatá­ról. 1 Szegeden megkezdődött a szén „detronizálása". Esti Ilirlap. dec. 1. Tízezer északi vendégmadár a szegedi Fehér tón. Esti Hírlap, dec. 1. * Szeged és Szabadka együttmű­ködésének elmélyítéséről folyta­tott hasznos eszmecserét Sza­badkan Csongrád megye es Sze­ged 37 tagú delegációja. Népsza­va. dec. 2. Ionesco Szegeden. Film. Szín­ház, Muzsika, dec 3. [Az F.gyete­mi Színpad bemutatóláról.l NAGY József: Érdekesebb, iz­galmasabb és színvonalasabb küzdelemsorozat a tavalyinál az NB II keleti csoportjában. — A meglepetések csapata a Sze­gedvi VSE. Népsport, dec. 3. TÓTH Bétla: Pályaudvar. Ké­pes CJság, dec. 4. [Fénykép az új autóbusz-pályaudvarról.1 zottsága félmillió forinttal segítette ki a községi taná­csot. A falu lakói 83 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a vagonki­rakodásokkai. A KISZ-isták 300 munkaórát ajánlottak fel a középület környezetének építésére. — Legnagyobb gondunk a bútorzat — panaszolta Lő­kös Ferenc vb-elnök. — Ko­rábban olyan ígéretet kap­tunk, hogy a megyei tanács művelődésügyi osztálya biz­tosítja. Most értesültünk/ hogy az idén már nem kap­hatjuk meg a berendezést. Nincs pénzügyi fedezet. Igy hiába készül el a művelő­dési otthon, a télen aligha fogjuk gyümölcsöztetni. A tanács vezetői keresik a lehetőséget; hogyan lehetne mielőbb'a népművelés szol­gálatába állítani a művelő­dési otthont. Friss örömüket csupán ez a gond felhőzi. Az első szegedi újságíró Sajtónapi emlékezés Miskolczy Istvánra Az első szegedi hírlap, a Tiszavidé­ki Üjság csak a szabadságharc ide­jén, 1849. január 1-én indult, de új­ságírói már előbb voltak ennek a vá­rosnak. A legrégibb szegedi tudósítás 1728-ban a Frankfurter Journal ha­sábjain jelent meg: rossz hírünket vitte szét a világba. A boszorkányül­dözés áldozatainak július 22-í tűzha­lálát írta le benne az egykori ripor­ter. A hazai lapok közül a Magyar Kurír közöl 1789-ben először szegedi híradást. Szeged név szerint ismert első hír­lapírója, több pestbudai lap itteni tu­dósítója Miskolczy István (1781—1838) városi aljegyző, Csanád vármegye táblabírája. Móra Ferenc, amikor Szé­chenyi korának két szegedi literáto­rát, Vedres Istvánt és Miskolczyt az utókor figyelmébe ajánlja, ezt írja a kevésbé ismert tollforgatóról: „ö nem olyan hegyen égő tűz, mint a nagy földmérő, ó csak olyan helyi szentjá­nosbogárka, aki azonban mindenütt ott röpköd." Tevékenységét, a várost szeretökre oly jellemző „kétfrontos" állásfoglalását meg így jellemzi: „Kedves, szeretetre méltó, naiv, itthon mindig csörög, pattog, izgat a kultú­ráért, kifelé azonban mindig azt hir­deti, hogy nincs több ilyen dicsősé­ges város, mint Szeged..." Életéről alig tudunk valamit. Sziny­nyei József hatalmas írói leltárában szerepel ugyan, de csak annyi, ameny­nyit Reizner várostörténetében itt-ott elhullajt róla. Születési és halálozási évét sem tudja.1 Elkerülte figyelmét, hogy a Regélő, amelynek Miskolczy szorgos munkatársa volt, 1838. szep­tember 23-án közölte a gyászhírt: „Budán, szeptember 15-dikén gyomor­görcsben végzé 57 évre terjedet éle­tét m. Roglaticzi Miskolczy István ur, 5 cs. kir. apostoli felségének arany­kulcsosa, *s több tekintetes vármegye táblabírája. Hűlt tetemei Budán, ön kívánsága szerint a' közönséges te­metőben 17-én takaríttattak el. Keser­gi halálát hitese, m. Felső-Pulyal Bük Josefa asszonyság, ki az idvezül­tet boldog házasságának 27-dik évé­ben veszté el." Halála előtt két nappal még közle­ménye jelent meg a Regélőben. Ak­kor divatos módon verses rejtvénye­ket írogatott Az egyik ilyen rejtvé­nyének Szeged volt a megfejtése: A szép hazával létem egykori], A mély Tiszának partján váram áll, Környemben , bennem dúlt sok harcvihar, A vad tiirfiknek jármát hordozám. De most szabadság kincsem, honosim Árpád beszélte nyelven szólanak, Békével szántván a kitvér ugart. Gazdag gyümölcsöt hoznak a tanyáik. Rajtok Juhlalkák, marhak, szép lovak Sokan tenyésznek. — Kis v é g s fl tagom Egyik vezér volt a hét fflk közül, Kik jó hazánkat visszafoglalák. Vas md elsőmnek sok hasznát, veszed, Hálád azonban mégis abban áll. Hogy vas szerekkel sújtod fejbe azt. Ebből az Igénytelen versikéből tó kitetszik a reformkori eszmék vissz­hangja: az élénk történelmi tudat. Árpád meg a hét vezér emlegetése, s . a hun—magyar rokonság hitét tükrö­ző „visszafoglalás" szó honfoglalás helyett. Aztán a polgárosulás szándé­kig sőt valósuitságának illúziója, ami­kor a múlt, a feudalizmus háborúi után a munkás jelen idilljét festi. Az almanach-líra ízlésvilágát megtestesí­tő epigrammikus versikéi, amelyeket a Regélő Jelesmondások vagy Emlék­mondások rovatában közölt, szintén őriznek valamit ebből a reform­igényből, a haladásba vetett bizoda­lomból: Nem dúl örókké a zivatar! Kilép A fellegekből gyászba borult napunk, S maid Jóltevöleg hintve fényét Honfi-kebelbe megint tüzet gyújt. Biztatás Nem tart örókké a tórök átka, és Felkél talán még szunnyadozásihól A nemzet, és áldván porunkat Sírva sóhajtja nevünk, s kezet fog. Vigasztalás A nemzeti egységnek mint a pol­gári haladás alapföltételének az óhaja egybecseng a reformkor nagy gondol­kodóinak, költőinek programjával. A történelmi tudat ébresztése is ennek a korsxellempek része. Miskolczy szépprózai elbeszélései (A temerkényi csikós, A két lantos, A koponya stb.) többnyire a szegedi múltból merítik tárgyukat. Ám tudományos igényű dolgozatokkal is szerepel. Mindenek­előtt neki köszönhetjük Néhai idősb Vedres István életrajza címmel (Re­gélő, 1834) „Szeged Széchenyijének" első, pótolhatatlan értékű adatait. De ó voltaképpen városunk első történet­írója is: Szeged történetei címmel folytatásokban írta meg 1836-ban a város históriájának vázlatát, s Nagy Ignác szerint kéziratban egy nagyobb várostörténete is készen állott kiadás­ra. Külön írásban idézte Tóth Mi­hályt, Szeged nevezetes főbíráját, az 1552-es sikertelen fölszabadításl kí­sérlet vezérét. A város elhunyt veze­tőiről írott nekrológjain kívül főként a Honművész ben közölt rendszeres játékszíni tudósításai őrzik meg nevét. 1838-ban ugyanitt állandó színtársulat alapítására is javaslatot tett. Reizner jegyzi föl róla, hogy 6 a város első polgári zenekarának megalapítója, s 1834-ben ő kezdeményezte a „hangá­szati oskolát", s ezzel a szegedi zene­oktatás úttörője is. Ez a tevékenysége voltaképpen a kaszinói működéséből nőtt l^i. Czímer Károlynak, a kaszinó történetírójának a megalapításra (1829) vonatkozóan éppen Miskolczy írása (1834) a fő for­rása. A palánki (belvárosi) kaszinó könyvtáráról, tisztújításokról, közgyű­lésekről, kulturális kezdeményezései­ről gyakran tudósítja a Regélő és a Honművész olvasóit. A kaszinó nevé­nek mostani rossz csengését nem sza­bad visszavetítenünk a reformkorba: akkor a középnemesség polgároso­dást, gazdasági-társadalmi haladást akaró rétegeinek, művelt és tettre vá­gyó képviselőinek volt szervezete. Miskolczy választmányi tagként a kezdeményezők egyike. Némiképpen neki köszönhető Széchenyi első szege­di látogatása is 1833 szeptemberében. Az erről írott két tudósítása a Hon­művészben éppen legjelentősebb új­ságírói tette. Czímer írja, hogy Széchenyi figyel­mét Szegedre Vedres István, a pa­lánki kaszinó reform-törekvéseire pe­dig Miskolczy lelkes szegedi tudósítá­sai hívták föl. S a Honművészben így számol be „a legnagyobb magyar'' » ideérkezéséről: * „Folyó hevának 3-ika már azért ls őrök emlékezetessé lón városunkra nézve, hogy ma tizeilfél óra tájban érkezek hozzánk a Duna nevet viselfi géphajó. Bátor Tiszánk a kegyetlenkedő szelektől Izgaltatva békét­lenül fogadta esodamivü út terhét, mégis a magasra esapődó habok legkevesebb aka­dályt se tehettek a haji mindenkori se­bességének. Ami pedig r napot még in­kább örökítette minden iakosuítk szivébe/ az, hogy midőn szerencsénket legkevésbé se gyaníthatok, véletlenül Jelent meg ná­lunk az említet gözhajőn méltóságos Szé­chenyi István gróf úr ónaaysága." Másik cikkében pedig az itteni tar­tózkodás eseményeiről számol be. E történelmi nevezetességű híradás sokon kívül sok más is őrzi nevét. Beszámolt pl. több cikkben is 1836 nyárvégi, majd 1837 tavaszi tüzekről/ melyek száz számra pusztították el a zsindelyes házakat és rettegésben tar­tották a lakosságot, annyira, hogy a toronyórákat is leállították, nehogy ütésük vaklármát keltsen a pattaná­sig feszült idegekkel. kimerült nép­ben. Tudósított a farsangi és szüreti mulatságokról, a „hangász nevendé­kek próbatételéről", szószólója lett ő is a Vedres tervezte pest—szegedi csa­tornának, s így tovább. A szegedi újságírás és művelődés­történet egyik lelkes reformkori mun­kásának emlékét idézhetjük föl, ami­kor Misikolczy Istvánra emlékezünk. S ez némiképpen jelkép is: a szegedi hírlapírás későbbi nagyjai — Mik­száíhtól Tömörkényen át Móráig, Ju­hász Gyuláig — mind ugyanígy egye­sítették 'magukban a tollforgatást a közéleti szereppel, s ezzel máig su­gárzóan adtak példát. pPter László 4 ölt--MAGYARORSZÁG Md. 1»65. óecembar X %

Next

/
Thumbnails
Contents