Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-07 / 288. szám

Minden reggel útra kel A kis védőnőt mindig várták az ózdi járás falusi otthonaiban. Érthető: az édesanyákat és kicsinyeiket óvta. És itt, a zsombói tanyákon? Talán csupán nem mutatják ki annyira. Megbánta, hogy hazajött? Mit mondhatna. Az Ozd környéki emberek nyílt szive, mint mágnes a közelébe pottyant fémet, húzta vissza; a kisteleki otthon 400 kilométeres távolsága pedig hazafelé vonzotta. A kicsinyek védőnője maga is védelemre szorult. Jóformán felnőtt gyermek volt, a középiskola és a védőnőképző' friss végzettje. MÁSFÉL ÉVE Zsombó tanyavilágát rója. Szőke, törékeny lány. Neve: Faragó Valéria. Reggel mindig útra indul. Ha süt a nap, könnyedebb szívvel; ha köd gomolyog vagy eső szemerkél, borús kedvvel. De mindig megy. Mennie kell. A gyermekekért vállalt felelősséget, amikor ezt a szakmát választotta. íme egy napja: — Szerdán 15 tanyát látogattam meg. Ködös reggel volt, eső szemerkélt. A felázott dűlőúton elfulladt a kerékpár. Gyalog mentem. A Bába-dűlőben Soós Antalné ágyban fogadott, alig tudott beszélni. Az újszülött bőrfertőzóse szépen gyógyult, de a mama és nagyobb kislánya influenzás volt. A háznál nincs lázmérő. Megmértem, mindkettőjüknek 38 fokon felül .volt. Orvosságot írtam fel és figyelmeztettem'" az édesanyát, hogy kössön zsebkendőt a szája elé, ha kicsinyéhez hajol. E dűlőben még 12 tanyához tért be. Majd a Dózsadűlőben két házhoz kopogott. Mire hazaérkezett, mintegy 15 kilométer út fáradsága volt lábaiban. Lovasfogat? A tszcs-knél nincs ki befogjon, a gazdák meg jobban féltik lovaikat, mint gyermekeiket. Gyalogolnia kell. Tavasszal ós nyáron kismotorral, kerékpárral megy. Ilyenkor lábon. Ha a tanyák közelében kutyák vicsorítanak rá, táskáját nyújtja pajzsul, fogaik helye sűrűn ékesíti. Otthon hideg szoba, üres fazék várja. Zsombón nincs étkezési lehetőség, maga főz. — Néha belefáradok. Ügy érzem, nem bírom tovább. Ha panaszkodom, feletteseim azt válaszolják: „Miért lettem védőnő, ha nem bírom?" Miért..miért... Mert az élet ezt hozta és ő szereti ezt a szakmát. Arca felderül, amikor azt mondja: — Gondolja, hogy csupa betegeket látok? Ó, nem. Olyan öröm az a sok édes. egészséges gyermek. Nagyon szeretem őket — ilyenkor mosolygó szőkesége olyan, akár egy védőangyalé. A TANYAJÁRÁS sem mindig komor, vacog ős: — Jó időben örülök az útnak. Üde, friss a mező, az ember csak megy a kerékpáron és gondolkozik. Min gondolkozik? — minek kérdezzem. Csak elgondolkozik. Ezen is, azon is, mint általában az életet kereső fiatalok. Szekrényében egész sor könyv: irodalom, szakrra. És versek. A költeményeket különösen szereti, az iskolában lelkes szavaló volt... Biztosan szép gondolatai születnek útközben. — Jaj, nagyon drukkolok — újságolta, mikor hazaérkezett a szervező körútról. — Véradásra készülünk. Vajon hogy sikerül? Tavaly csak ketten adtak: én és a szomszédasszony. Most öt pedagógust és öt tanácsi dolgozót beszéltem rá. Holnapra egészségügyj előadást szerveztünk. Egy orvos a véradás jelentőségéről beszél. Ugyanakkor az „anyák iskoláját" tartjuk, melyen három kisfilmet mutatunk be a csecsemőgondozással kapcsolatban. mikor a OTTHONA, ^ kályha doli rombol, otthonos. Televízió a sarokban. Két pár átázott bundacipő szárad, míg a harmadik pár szolgálatban van. Naponta váltja, akár a régi postakocsis az átizzadt lovakat. Egyes tanyákat víz sáncol el a védőnő elől, ezen át kell gázolnia. Havonta 110—120 tanyai házat kerps fel. Az ősszel Balástyán és Forráskúton is helyettesítette a védőnőket. Két hónapig napi 12 órát dolgozott Forráskúton társadalmi munkában segített. Csoda-e, ha néha elfárad. Lelkileg is... Azért nem választott szíve ellenére! Mindenki elfárad, aki becsületesen dolgozik. És mindenki beismeri, aki tiszta, pózmentes ember. Ügy érzem, nagyon szép és nagyon emberi az, hogy elfárad az édesanyák és kicsinyeik egészségének őrzésében. Másnap pihenten ébred. Estiére ismét elfárad ... Ez a munka és az emberi lélek természete. Ha úgy tetszik: dialektikája. Balogh Ödön „Olyan öröm az a sok egéstlséges gyermek." A kibernetika segít az orvosoknak A leningrádi politechnikai főiskolán Vlagyimir Ahutyin professzor vezetésével olyan kibernetikus express-analizátort konstruáltak, amely 10— 15 perc alatt képes teljesen megvizsgálni az emberi szervezetet. A készüléket egy középfokú egészségügyitechnikai képzettségű operatőr kezeli. A szervezet állapotát az analizátor 14 csatornája vizsgálja és adja ki a konkrét diagnózist. A szervezet állapotát a szív-érrendszer, az ideg- és a légzőrendszer normális mutatóival egy speciális számítógép memóriájában tárolt minták révén hasonlítják össze. Az elektroés fonokardiogrammok, az elektroenkefalogrammok feldolgozása és osztályozása azon elv alapján történik, hogy „van-e eltérés a megadott normától, vagy sem." Az express-analizátor elősegíti a megbetegedések kezdeti formáinak korai észlelését. A lelkiismeret parancsa szerint Pedagógusok a népművelésben Kétmillió kilométer— VONATON A reggeli személyvonat lassan kigördül az újszegedi állomásról. Makó irányába zakatolunk. Alig, hogy elhagyjuk az állomást, máris megjelenik a jegykezelő kalauz. A belépő középtermetű, zömök, egyenruhás férfit, Szöllősi Pista bácsit mindjárt megismerem. Régi ismerősként üdvözöljük egymást. Amint közelebb kerül hozzám, mosolyogva meg is szólít. Huszonnyolc éve — No, utazunk, utazunk... — Igen, utazunk — válaszolom kedélyesen. — Csak minél sűrűbben ezen a vonalon. Amíg az ellenőrök veteránja a mellettem ülő fiatalember jegyét kezeli, megkérdezem tőle: — Mondja csak, Szöllősi bácsi, mióta dolgozik már a vasútnál? — Oh, kérem, már nagyon régóta! Hamarosan már huszonnyolc éve, hogy szolgálom a vasutat. — Szép kis idő egy munkahelyen — bólintok elismerően. S nyomban újabb kérdést teszek fel. — S ennyi idő alatt menynyit utazott? Szöllősi bácsi kissé elgondolkodik és a feltett kérdésre így válaszol: — Hát, hogy egészen őszinte legyek, pontosan nem tudom. De egy biztos, ha összeraknám a megtett kilométereket, egy jó párszor már körül kerülhettem volna a földet. Szeretem az utasaimat Szöllősi bácsi, miután ellenőrizte az utasok jegyeit, ismét visszajött és folytattuk a korábbi témát. — Ha figyelembe veszem — kezdte ismét —, hogy havonta öt ezer — ötezerkétszáz kilométert vagyok szolgálatban a vonaton, akkor most közel állok a kétmillió kilométeres úthoz. Persze voltak olyan időszakok is, hogy jóval többet mentünk. De átlagban csak ötezret számítok havonta. — Ennyi kilométer és szolgálat után milyennek ismerte meg az embereket. — Az emberek nagyon különbözők, különösen az utazó emberek. Az egyik ilyen, a másik olyan. Most például valaki azt kifogásolja.' hogy meleg a kocsi, a másik pedig ennek az ellenkezőjét állítja. Nem egyszerű kérem, az utazókkal, bánni. A gyerekeken kívül néha a felnőtt embert is figyelmeztetni kell, hogy betartsa az utazás szabályait. Számtalan olyan eset fordult már elő, hogy az utasok egyike vagy másika sáros, piszkos cipőjét/ felrakta a padra. Vagy a ki nem nyitható ablakot addig cibálta, míg ki nem tört. Sok-sok ilyen, és ehhez hasonló példa volt már eddigi szolgálatom alatt. De azért szeretem az utasaimat. Hamarosan átadja... Lassan megérkezem kitűzött célpontomhoz. A többször megszakított beszélgetésünk végére is érünk. Megtudon> még Szöllősi bácsitól, hogy másfél év múlva megy nyugdíjba. Erről így beszél: — Szeretem a munkámat, és még ma is szívesen dolgozom. Örömmel állok helyt. De egy kicsit úgy érzem már, elfaradtam. Hamarosan átadom a helyemet a fiataloknak. Azt kívánom csak tőlük, hogy tegyenek meg ők is sok-sok millió kilométert, úgy mint én. Legyen kitartásuk és szorgalmuk. * E kis írást emléknek is szántam a derék vasutasnak, azért az odaadó munkáért, amit huszonnyolc éven át oly igaz szívvel és tiszta lelkiismerettel végzett. Bnzóki István V gaz, ma nem vezetnek „tartozik'' rovatot a tanítók, tanároty iskolán kívüli munkájáról. Nem kérik számon, t0ipt valami leltári tárgyat. A társadalmi munkának emberhez méltó ösztönzője van: a pedagóguslelkiismeret parancsa ... Nos, mit sugall a hivatástudat? Azt, hogy a falusi pedagógusok vállalják a magvető szerepét a falvakban. Ki-ki a számára legkedvesebb szakkör, vagy öntevékeny művészeti csoport esze-lelke legyen. Ellentétes ez a túlterhelés elleni törekvéssel? — mint ahogy egyik levélírónk feltette a kérdést. Egyáltalán nem. A népművelés egy-egy sajátoá „talaját" művelni nem í'attyúhajtás a pedagógushivatás fáján. Ellenkezőleg, természetes, nemes ága a ..fakoronának". A járási művelődésügyi osztályon elsősorban azokat dicsérik, akit? érdemesek e címre: népművelők. A tápéi Török házaspárt, a szöregi Kurunczi Ferencet, a sándorfalvi Szánlhó Tivadart, az ásotthalmi Zentai Antalnét, és másokat, akik — példás pedagógusok az iskolában — szívükben hordják a népi tánc, a dal. a g költészet vagy a bábjáték szeretetét és hirdetésének belső kényszerét. Dc említhetek tanyai pedagógusokat is: a Kistelekhez tartozó feketehalmi iskolában Harmath István, a domaszéki Bajai úti iskolában Hegyvári Ferenc és felesége a tanyalakók valóságos kulturális centrumát alakították ki maguk körül. Mint fovráshoz a szomjas szarvasok, úgy jönnek ide művelődni a tanyasi parasztok. Persze a falvakban tanító pedagógusoktól senki sem várja el. hogy nappalukat. estéiket egyaránt az oktatásnak és népművelésnek áldozzák. Hiszen örüli — lünk, hogy a korábbi évek értelmetlen túlterhelése — amikor a pedagógus a falu napszámosaként mindent végezni kényszerült — alábbhagyott. Viszont a másik véglet, ha megelégszünk azzal: a falusi tanítók, tanárok zárt folyosót építsenek ki maguknak az iskola és otthonuk köztftt. Semmit se lássanak a falu életéből, sdmmit se tegyenek a felnőttek neveléséért. Igaz, egyre kevesebben vannak, de azért ma is akadnak olyan „nebáncsvirágok" — méghozzá főként fiatalok —, akik csupán óraadóként jöttek a falvakba. Szabad idejükben otthonuk „elefántesonttornyában" kötögetnek, rádióznak és álmodoznak. Társasági életük szombaton és vasárnap virágzik a szegedi szórakozóhelyeken. A falu közművelődési élete ismeretlen dzsungel számukra. ahová kényelmetlen bemerészkedni. A hozzájuk hasonló szemléleti! „oktatók" bizonyára sértődékenven fogadják a népművelésre, a KlSZ-munkába kapcsolódásra buzdító megjegyzéseket. Mit sem törődnek azzal, hogy a felnőttoktatás. az ismeretterjesztés. a művészeti tömegmozgalom, a kulturált ifjúsági élet megannyi teendője kéri szakavatott iránvításukat. Hangsúlyozom: nem sokat, csupán egyetlen témakörben, hetenként 3—4 órát. Az elzárkózás a népműveléstől nemcsak benső szegénységükről árulkodik, de a kollégalltást is sérti. Hiszen helyettük is másnak kell dolgozni. A pedagóguspálya és a munkatársi kötelezettség egyaránt kötelezi őket a népművelési mozgalom támogatására. Persze a legszebb, a legnemesebb, ha mindezt a lelkiismerete sugallja a pedagógusnak. És — szerencse — ők vannak többen! Balogh Ödön 4 TESTVÉRORSZÁCOK ÉLETÉBŐI a legjobb mester a munka és a barátság Hasznos ajándék kolibri ara Az erőműnél hamarosan megszokták az egzotikus turbánt viselő sötétbőrű. szikár embereket, bár kezdetben furcsa volt látni a 100 000 kilowatt kapacitású óriási gőzturbina mellett a keleti méltósággal, tempósan mozgó férfiakat. Mindig volt mellettük tolmács, s figyelmesen hallgatták az előadók és az élenjáró dolgozók szavait. Sok kérdést tettek fel, minthogy messziről jöttek a Szovjetunióba; Indiából. Bihar állam Energetikai Hivatalából érkeztek, hogy a gőzturbinákat tanulmányozzák. A közös nyelv Kezdetben kissé zavarta őket a szokatlan környezet, s az irányukban megnyilvánuló általános, szívélyes érdeklődés, de mindezt fokozatosan megszokták, s úgy jöttek az erőműbe, mint a munkahelyükre.' Aztán közelebbről megismerkedtek és összebarátkoztak a munkásokkal és a mérnökökkel; megtanultak valamelyest oroszul, s nagy gyönyörűséget okozott nekik minden helyesen összeállítót mondat, minden megtanult új szó. Végeredményben nem volt olyan nehéz megértetni magukat. A háziaknak és a vendégeknek egyaránt közös nyelvük is volt az anyanyelvükön kívül: a munka és a barátság. Rengeteget tanult „örömmel közlöm önökkel — írta Moszkvába az Energetikai Hivatal főmérnöke. Odzsa —, hogy a ,.Masinoekszport" meghívására Moszkvában tanult 10 mérnökünk kitűnően megállja helyét a munkában. Mindegyikük rengeteget tanult elméleti és gyakorlati téren egyarant A Szovjetunió sok iparvállalatánál 1960 óta tanulnak szakemberek a világ különböző országaiból. Ez a sajátságos iskola azért vált szükségessé, mert a „Másinoekszport" elnevezésű országos intézmény évről évre mind több nagytermelékenységű gépet és berendezest szállít egyre több országba. A Szovjetunió jó hitével Tanfolyamainak végeztével a hallgatók visszautaznak hazájukba: Magyarországra, Csehszlovákiába. Indiába. Afganisztánba. Irakba, Jugoszláviába. az Egyesült Arab Köztársaságba, Kubába és más országokba. A szerzett ismereteken kívül magukkal viszik a Szovjetunió jó hírét. De a „Masinoekszport" 'nemcsak a Szovjetunióban fogadja a külföldi szakembereket: gyakori eset, hogy szovjet emberek utaznak a vásárló országokba. így pl. a „Masinoekszport" tavaly egy év leforgása alatt több mint 200 kitűnően képzett mérnököt. technikust és szerelőt küldött külföldi országokba. Új film Mi hollandok Nyomós érv Bert Haanstra filmje a cinema veritéről folyó fel-fellángoló vitában: minden ékesszóló kritikusi és esztétái érvelésrél szemléletesebben bizonyítja a rejtett kamera használatának jogosságát. De nemcsak a különös valóságrögzítés létjogosultsága mellett tanúskodik. egyúttal példát is mutat arról, milyen keretek között használható ez a módszer, alkalmazója milyen határok között mozoghat vele., Bert Haanstra, amit legjobban ismer, a maga népét vette célba rejtett "kamerájával. Két évig járta Hollandia városait, falvait, csatornáit, sporttelepeit, míg elegendő anyag gyűlt össze filmjéhez; A Filmvilág számára adott interjújában a Mt hollandok alkotója felfedi a fillm készítésének műhelytitkait. Elmondja, hogy hol autójának ablakából, hol egy sebtében felállított campingsátorból célozta meg névtelen hőseit, s rögzítette filmszalagra mozdulataikat. Munkamódszerét ismerve még inkább el kell ismernünk eredményeit, azt, ahogyan a különböző embertípusok legkifejezőbb jvllemjegyeire rátalált, ahogyan felvételeit összeválogatta, ahogyan magát a sajátosan holIgnd embert bemutatta. Művészi mértéktartás, kitűnő arányérzék jellemzi filmjét és valami különös fanyar humor, amely szinte minden epizódot áthat. A legtöbb jellemző és kifejező erő talán a film vágásában van, ahogy a különkülön felvett részleteket egymás mellé illeszti, ahogy az" egymasra felelő képekkel kontrasztokat teremt. De Bert, Haentsra filmje hiába viseli a Mi hollandok nevet, jóval több ennél: képein nemcsak egy nemzet fiai tűnnek fel, hanem maga az élő, dolgozó, szerető, szenvedő és békére, boldogságra vágyó ember. A. L. Kedd, 1965. december X DÉL-MAGYARORSZÁG 5