Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-04 / 286. szám

üzemgazdasági kérdésekről A faipar fejlődése az üzemgazdasági munka fejlesztésének is irányt szab a vállalati és gyári tervezésben, a profil kialakításában, a gyártás előkészítésében, a gyártás és a technológia tervezésében, a műszaki fejlesztésben, a beruházásban, a termelésnek az energia-, az anyag- és a munkabérköltségekre való kihatásában, az alapanyagok, a segédanyagok megválasztásában, és beszerzésében, illetve a késztermékek értékesítésében. a termékösszetétel alakulásában. B A profilalakílás Az üzemgazdász tevékenységének a termelésre kell támaszkodnia. A vállalatok általában hajlamosak elfogadni az olyan termékek gyártását, amelyeknek úgynevezett „jó ára van". Sokszor azután az idók folyamán annyira vegyes profilűvá válnak, hogy ezt nem tudjók műszaki fejlesztéssel megfelelően követni és az egyébként felesleges „eszköz lekötésük" jelentősen növekszik. A termelés szerkezetének leegyszerűsítését eredményező optimális profil felmérése a legcélszerűbb feladat, amellyel a sokféle termék előállítása és az azok mellett keletkező melléktermékek feldolgozása nem vezet túl bonyolult és nem gazdaságos termelési szerkezet kialakulására. Nagy vállalatoknál az egyes gyárak és üzemek optimális profiljának kialakítása maximális célszerűség figyelembevételével igen fontos üzemgazdasági munkát igényel. Az új termékek előállításának technológiáját már a termék gyártása előtt kell megtervezni, ehhez azonban folyamatos felmérések, olyan adatok szükségesek, amelyekre a tervező technológus támaszkodhat. A termelés folyamán természetesen a technológia alakulhat észszerűsttés, újítások hatására, • de ha megfelelő felmérések, adatok alapján tervezzük meg a technológiát, akkor ezen változásokat megelőztük és a gyártás már a legcélszerűbb technológiával Indulhat. Nyert ügye van a vállalatnak. ha a technológiai tervezés és gvártáselőkészítés j<í üzemgazdasági tevékenységgel függ össze, jó adatszolgáltatásra támaszkodhat. A technológia ellenŐrzése a részfolyamatok feldolgozása az önköltség és gazdaságosság szempontjából a technológusok feladata. Tapasztalataikat a szakszerűség és műszaki követelmények szembentartásával fel kell használniuk a technológia alakítására. Csak jól megalapozottan, a beruházás és műszaki fejlesztés várható gazdasági eredményeinek és a termelés önköltségére való hatásának alakulására vonatkozó előzetes felmérésével szabad végrehajtani. Tudnunk kell előre a műszaki fejlesztés és a beruházás várható hatását a termelésen keresztül a vállalati eredményre. Ezt' csak jó üzemgazdász szemlélettel, az üzemgazdasági munka ilyen irányú fejlesztésével lehet megoldani. H A költségkihatások Ennek vizsgálata igen fontos üzemgazdász feladat. Fel kell mérni, hogy a költségek arányának milyen jellegű alakulása befolyásolja kedvezően a vállalati eredményt. A termékösszetétel alakításával a gazdasági vezetés hatásosan tudja befolyásolni a vállalati eredményt, ha Ismeri az egyes termékeknek a különböző költségtényezőkre való kihatását. Ezek a felmérések az üzemgazdászok, a vállalati üzemgazdasági tevékenység elemző hatáskörébe tartoznak. A faiparban igen változatos és sokrétű ez a probléma. A betervezett vagy megrendelt késztermékekhez csak műszaki és statisztikai adatokra támaszkodva lehet megválasztani az alap- és A fejlesztés irányai a faiparban Üttörők „harci" tettei segédanyagokat. azok minőségét és mennyiségét. Ha ugypnls túl drága (túl jó minőségű) vagy túl sok (esetleg nagyobb méretű) anyagot rendelünk egy termékhez, az annak költségét növelni fogja. Az ellenkező végletnél szintén ugyanez a helyzet. Az egységnyi főtermékek mellett keletkező melléktermékek arányának állandó figyelemmel kísérése és értékesítése is fontos feladat és szintén üzemgazdasági munkát igényel. Célszerű például a különböző párhuzamosan termelhető termékek csoportosítása, mert ezeknél a termelési költségek olcsóbbak.1 Az értékesítő és a termelő szoros kapcsolata elengedhetetlen a vállalaton belül. Állandóan figyelemmel kell kísérni a minőségi összetétel alakulását a megrendelések elfogadásakor. a termelés után és az értékesítés után is. Az ösztönzés eszközei Külön' kell foglalkoznunk az ösztönzési rendszer kérdésével. A faiparban is igen jó hatással lehet a vállalati eredmény alakulására az ösztönzési rendszer helyes megválasztása. Különösen érdekes a vállalaton belül az egyes gyárak, üzemek ösztönzésének kérdése. Nem érthetünk egyet azzal, ha mereven ragaszkodik a vállalat az üzemek felé ahhoz az ösztönzési formához, ahogyan a főhatóság magát^ a vállalat ösztönzi. Az sem helyes, ha azonos profilú és termelési szerkezetű üzemeit a vállalat különböző szempontok, mutatók alapján igyekszik ösztönözni. Természetesen a különböző jellegű üzemeket nem szabad mindig ugyanazon mutató alapján ösztönözni, mert káros hatással lehet vállalati szinten az eredmény alakulására. Ha valamelyik üzem a másik számára előkészítő munkát végez és mindkét üzemet az önköltségi mutatók javulása alapján ösztönzik, az előkészítéssel foglalkozó üzem hajlamos önköltségét olyan munkamegtakarítással csökkenteni, amellyel a másik üzem önköltsége növekszik. Igen érdekes a továbbiakban az a gyakran felmerülő probléma, hogy a vállalaton belül a gyárak közötti együttműködés rovására megy az az ösztönzési mód, amikor nem a vállalatot tekintik ösztönzési egységnek. Ez valóban fennáll, de sokszor a vállalatok között is létrejöhet olyan körülmény, amikor a vállalatok saját érdekeiket tartják szem előtt és a népgazdasági érdek eltörpül. Ismét a faiparból hozok példát. Fűrésziparunk nagy mennyiségű szovjet lucfenyőrönköt kap általában 6 és 4 méteres hosszúságban. Ennek jelentős részét exportra dolgozzuk fel, azonban az exportigények különböző, úgynevezett tört hosszúpági méreteket igényelnek. Ezért a rönköket rövidebbre kell vágni. A leeső 1—2.75 méteres darabokat a lédaipar kapja meg, és ennek megfelelő mennyiségű hosszú rönköt újból megkap a fűrészipar. Ugyanekkor ebből a rövid anyagból néha igen jó minőségű, például rezonáns fa előállítására alkalmas anyagot lehetne kiválogatni, amelynek azonban' igen olcsó az ára. A fűi-észnek ejónyö.sebb, ha a rövid anyagért hosszú rönköt kap cserébe, amelyből a jól fizető exportárut tudja termelni, mintha a rövid választékot olcsón értékesítené a hangszeriparnak a rezonáns fa gyártáséra. A vállalatoknál az eszközlekötési járulék ösztönző szerepe igen sokszor elsikkad, mert nem a vállalaton múlik, hogy milyen termelőeszközzel gyai'apítia a gépparkot. Talán egyik ipart sem érint olyan érzékenyen ez a körülmény, mint a faipart, hiszen nehezen tudunk olyan faipari gépet mondani, különösen a modernek közül, amelyből a hazai ipar is gyárt. Sokszor még a legegyszerűbb forgácsoló szerszámokra is vonatkozik ez. A nagyvállalatok gyárainak önálló elszámoltatását, ezt a gyakran vitatott kérdést a faiparban is különbözőképpen kezelik. Véleményem szerint nem szabad elvetni azt az üzemgazdasági tevékenységet, az eredményességre való törekvést, gazdasági szemléletet a gyárakban és ennek jó hatását a vállalati eredményre, amelyet ez az önálló elszámolási lehetőséget nyújt. Törekedni kell azonban arra, hogy a vállalati érdek, a vállalati gazdasági szemlélet érvényesüljön. Erről más ösztönzési eszközzel kell gondoskodni. Nagyon jó módszernek látszik, ha a gyári vezetők egy részét nemcsak a gyári eredmény alapján premizálják, hanem a kifizetés feltétele a vállalati' eredmény megfelelő alakulása is. A vezetők egy részét azonban okvetlenül csak a gyári eredményekre kell premizálni. Török Imre erdőmérnök. Szegedi Falemezgyár Uj módszerek a húsiparban A húsipar szerkezete, valamint a húsipari termelés szakmai jellemzői és mutatói alapvetően eltérnek a könynyűi párétól és ez a körülmény nyilvánvalóan az üzemgazdasági munka fejlődésének irányát, e problémák megoldásának sorrendiségét döntően befolyásolja, $ A termelékenység mérése Előrelépést jelent, hogy körülbelül két év óta a termelókenységváltozást nemcsak forinton keresztül mérjük, hanem az egyes gyártmányok munkaigényossegéaek alapján kialakított egyenértékmutatók segítségével kidolgoztuk a termelékenységváltozás naturális mennyiségi mutatók segítségével történő ellenőrzésének és elemzésének módszerét. Erre feltétlenül szükség volt, mert az egyes gyártmányok nettó termelési ériékének megállapításában fokozott mértékben jelentkeztek árpolitikai szempontok, és ezenkívül a húsiparra jellemző nagy vertikalitás miatt a forinttal való termelékenységmérés sok esetben torz képet ad a termelékenység alakulásáról. Lényegében véve tehát arról van szó. hogy a termelékenységváltozást a húsiparban döntő jelleggel az egy munkásra, illetve egy munkás munl^iórára jutó termelés természetes mértékegységben mért mennyiségének változásával határozzuk meg. Az egyes termelő üzemek önálló eredményclszámolása a húsiparban annak nyilvánvalóan helyes volta ellenére sincs megoldva. A sok apró termelőtelep önálló gazdasági elszámoltatása, az ezzel járó nagy adminisztrációs munkatöbblet miatt, majd a fokozottabb mérvű gépi adatfeldolgozás megvalósítasával válik megoldhatóvá. Egyelőre a termelő üzemi egységekre vonatkozó operatív üzemgazdasági munka az ott folyó egyes fontosabb termelési tevékenységek gazdaságosságának rendszeres napi elemzésével, a közvetlen alapanyag-felhasználás jellemző mutatóinak vizsgálatával, gyártásközi gazdaságossági számítások elkészítésével és publikálásával igyekszik nagyobb gazdasági eredmények elérését elősegíteni. ©7f' r v i isszaállítá s A termelési módszerek fejlesztésében a húsiparban az idén előszór megszűnt a negyedévas operatív tervezés. Tekintettel arra azonban, hogy a húsiparban a rendszertelen élőállat-ellátás következtében a termelés ütemessége rendkívül hullámzó, állandóan tervtől eltérő programozást igényel, szükségessé vált az operatív tervek helyett a tervvisszaállítás bevezetése. Lényegében arról van szó, hogy megállapítjuk az egyes termelési tevékenységek, fontosabb gyártmányok ós gyárt mán y csoportok egységnyi termelési értékét, közvetlen anyagköltség és üzemi eredménymutatóit. valamint ugyanezek fajlagos munkaigényességí mutatóit és e mutatók, valamint a tényleges mennyiségi termelés alapján kiszámítjuk a tényleges termelésértékét, közvcllen anyagköltségét, üzemi eredményét és bérigényét tervszinten. Ezt szembeállítjuk a mérleg szerinti tényszámokkal, és kielemezzük az eltérések okát. A terv visszaállításkor kialakított mutatók módot nyújtanak arra, hogy tetszés szerinti időpontban, a ténylcgpis termelés mennyiségi adatainak ismeretében, rövid idő alatt termelési értéket és eredményt, valamint jó körülbelüli munkabér-felhasználást produkáljunk könyvelési zárlat nélkül. Másik fontos eredmény a húsipari üzemgazdasági munka fejlesztésében az utókalkuláció • hasznosítása. Tekintettel arra a lehetőségre, amit a feldolgozási költségeknek a közvetlen anyagköltségekéhez viszonyított elenyésző csekély volta biztosít, mód nyílt arra, hogy a húsiparban a gyártmány önköltségét összesen két kalkulációs tényezőre bontsuk: a közvetlen anyagköltségekre és a feldolgozási költségekre. Így a közvetett költségek felosztása a húsiparban rendkívül leegyszerűsödött, és egyenértékSzámok alapján lehetővé vált. ^ Az utókalkuláció egyszerűsítése Az idén további lépéseket tettünk az utókalkuláció egyszerűsítésére, s ennek a munkának eredményeként jövőre bevezetésre kerül a normatív utókalkuláció. A gyártmányonként megállapított termelési érték és a vele szembeállított anyagköltség különbözete tevékenységenként, illetve gyártmányonként bruttónyereség formájában mutatható ki,' ennek a termelési értékhez való viszonya operatív adathalmazt biztosít, alkalmas a rövid időközönkénti eredmény kimunkálására, és a tervtől való eltérést előidéző okok megszüntetésére. A vállalati szintű üzemgazdasági munkában nagy jelentősége van az egyes termelési folyamatok gazdaságosságának operatív, gyártásközi elemzésének és ellenőrzésének. E tekintetben is folyamatosan bővül a húsiparban az üzemgazdasági osztályok munkaköre és fontossága. Mocsai Pá! üzemgazdasági osztályvezető. Csongrád Megvei Húsipari Vállalat Az egyedül élő Karagó Istvánné minden pénteken izgatottan készül a délutánra. Várja a három órát, mert ekkor érkeznek az úttörőgyerekek a petőfitelepi 1. számú iskolából. Fát aprítanak az idős aszszonynak, segédkeznek, amiben csak kell. Természetesen beszélgetnek is Karagó nénivel. Nem vár hiába úttörő pártfogódra például a 72 éves Tóth Antalné és azután Dőnci Józsefné sem. Őhozzájuk is jár a telepi iskola egy-egy őrse. Újságot olvasni, takarítani, a fűszereshez bevásárolni, kertet kapálni. Kinél egy éve, kinél fél éve, de rendszeresen és pontosan: úgy, hogy a várakozásban sose csalatkozzanak az öregek. Az idős, életük javát leélt, járni is alig tudó öregek örülnek annak a féltucat gyereknek, aki segíteni akarással és sok-sok szíves szóval érkezik hozzájuk. A Mikes Kelemen kitüntetett úttörőcsapat „Tettek könyvében" az őrsök másfajta ..harci1 cselekedeteit is feljegyezték. Erre néhány példát: A Fecske és az Orbébi őrs az óvodások gyermekjátékait javítja immár két éve. A petőfl telepi 5. utcai óvoda számára pedig különböző szemléltetőeszközöket, számolótárgyakat is készítenek. A Sólyom őrs rendszeresen javítja az iskola megrongálódott szekrényeit, polcait, padjait stb. De Vigyáznak . az útkereszteződéseknél alsóbb osztályos pajtásaikra is; őrt állnak a közlekedés veszélyes pontjain. Az Őzgida őrs a Somogyi Könyvtár kihelyezett telepi fiókjában a könyvek rendezésében, és a kölcsönzési lapok névsorba szedésében segít. Az őrsök tagjai különböző szakkörökben is hasznosan töltik az időt. — Van irodalmi gyermekszínpadunk is — újságolta dr. Hofszang Józsefné úttörővezető. S ezeken kívül közös játékokat rendeznek. ahol minden tanuló kiélheti „romantikusabb indiános1' kedvét is, persze tanári felügyelettel. A petőfitelepi úttörők mai „harei" tetteire méltán büszkék az ottlakó emberek. Maiké István Mielőtt a „vörös kakas" felrepülne A szegedi tüzrendészeti parancsnokság jól szervezett önkéntes tűzoltó-hálózattal rendelkezik a, várost körülievő községekben, falvakban, tsz-ekben. Ezt a hálózatot ellátták a tűzoltáshoz szükséges felszerelésekkel is. Adott esetben tehát az állam által biztosított, s- jelentős értéket képviselő felszerelésekkel fékezhetik meg a tüzet, állhatják útját a „vörös kakas" felrepülésének. Sajnos, néhol olyan gondatlansággal találkozni, hogy a felszereléseknek nemhogy kellő szertárt, raktárt biztosítanának, de még a felszerélésekkel sem tudnak elszámolni. Az ellenőrzések alkalmával kiderült, hogy a forróskúti Haladás Tsz-ben Sándor Tibor tsz-elnök mit sem tud a tűzvédelmi felszerelések hollétéről. Hiányzik innen 12 lederfecskenrlŐ és 22 vederfecskendő-tömlő, közel 2 és fél ezer forint értékben. Kérdés, adott esetben mivel fognának hozzá a tsz tagjai a tűzoltáshoz? Nem hinnénk, hogy a tsz kertészetében éppen a vederfecskendőkre és tömlőkre lett volna szükség a locsoláshoz. Vagy talán mégis? Ugyanilyen hanyagságot állapítottak meg a tiszaszigeti Búzakalász, az. algyői Rákóczi, az üllési Árpád, a szatymazi Béke, a balástyai Szirtusvirág. Móra Ferenc é.s az Alkotmány, továbbá a tápéi Tiszatáj, a röszkei Petőfi és a dorozsmai József Attila Tsz-ben. Az állam által juttatott csáklyák, szikracsapók, vederfecskendők/ r.yomóíümlők hiányoztak, s néhol olyan mennyiségben, hogy szükség esetén tehetetlenek lettek volna egy esetleges tűz oltásánál. Hanyagság ez a javából. Végső fokon a társadalmi tulajdon károsítása. A felsorolt tsZ-ek vezetőségével szemben kártérítést igénnyel lépett fel a szegedi tüzrendészeti hatóság. A kártérítést természetesen kifizetik a tsz-ek. de fordíthatták volna ezt a pénzt más célra is. De legyen ez figyelmeztető a jövőt illetően, mert mulasztásukkal nagy értékek elhamvadását okozhatták volna. L. F. Hiánycikk lesz-e a menyasszony? Az elmúlt húsz évben a világ nagy részén számszerűleg erős túlsúlyba kerültek a nők. Férfihiány miatt a leányok százezrei maradtak pártában. A statisztika csak nyolc olyan országról tud, ahol a férfiak a második világháború után is többségben muradluk, ezek India, Ausztrállá, Kanada, a Délafrikai Köztársaság, az EAK, Írország, Albánia és Luxemburg. Másutt mindenütt 0—6 százalékkal több a nő, mint a férfi. Nyugat-Berlin egyenesen a férfiak paradicsoma, mert ott 929 ezer férfire 1 millió 268 ezer nő jut. Magyarorszagon 5 millió 18R ezer : 4 millió 958 ezer az arány a nők javára. A természet a jelek szerint megelégelte a nők számára sok hátrányt • jelentő aránytalanságot, s bőségesen gondoskodott férfi-utánpótlásról. Kivétel nélkül mindenütt több fiú születik, mint lány, a 24 évnél fiatalabb korosztályban már majdnem mindenütt a férfiak vénnak többségben. A házasulandó korban levők közül csak hét országban — Lengyelországban, a Szovjetunióban, Indiában. az USA-ban, Japánban, Portugáliában és Görögországban — van továbbra is férfihiány. Négy-öt éven belül azonban itt is kiegyenlítődik a nemek aránya. Magyarországon máris beköszöntött a menyasszonyhiány korszaka. Bar a 20 és 29 év között még 30 ezerrel több a nő, mint a férfi, a közvetlen utánpótlást jelentő 16— 19 éves korosztályban azonban már a fiúk vannak hatezres többségben. A 16 évnél is fiatalabbak között pedig ötvenezerrel több a fiú, mint a leány. A következő évtizedekben tehát a lányok válogathatnak és a fiúknak kell „igyekeznlök", ha nem akarnak az agglegénysorsra jutni. Fenyő- és tölgyfa dézsák 65—130 literig beszerezhetők Szeged, Vasmúszaki Áruház (Melegkúttal szemben). V. 17011 Szombat, 1985. december 4. DÉL-MAGYARORSZÁG 7