Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

PÁSZTAI EMBEREK Zár és köles Ha megjön a szerelem hófehér hegyek kísérik távol. Kezében irkalap lebeg. Vonatok vágtatnak a tájbóL Hajában fenyőtű, toboz, madárhang, gyanta lángol. Kinyílik arca ajtaja, tekintetembe záruk Fogntv volnék vagy firtaű •» a ferfwzolam vádol. Mosolygok. Kilépek vete magányom fogságából. Üveglap alatt éltem itt A kezem üres zár volt Beleknlcsolta ujjait a világba kitárult Megyek. Szavak szólítanak: találd meg őt akárhol. Mindig vár ntt sz iUomás. A vo*Mt folyton száguld. A városon át az ét a háa, • tárgyak szobájából. Es köztük fr. varázslójuk Intésre készen számol. Betépek. Mozdul. Dolgai figyelme rám irányul. A csoda ennyt. És szavak jönnek a hallgatásból. Záruló nyíltság szeretem, hogy is lehetnék bátor, ha tehetném, hogy szüntelen nem te kellenél bárhol. Nem játékom, tulajdonom mit megúnhatnék százszor. Másom kit minden hajnalon keresek lijra társul s járok veled vagy nélküled, boldog vagyok: hiányzol. II LII Iliiig ó néhány éve dolgoztunk már a gazdaságban. Tóta Imre bátyámmal járiam ki a faluból. Kedvel lem az öreget. Amikor először vezettem a vagot a vastag lemezen, odajött hozzam. Kivette kezemből, megmutatta, hogyan tartsam a nyelét. Aztán az üteseket magyarázta. A nagykalapacs félelmetesen csapott le kezeben. Különben nem volt közlékeny természetű ember. Reggel bementünk a műhelybe, magunkra húztuk az olajos munkaruhát, s csinálta mindenki a dolgát. Később a brigádvezetö elkiáltotta: — Früstökre, emberek! Olyankor felült a satupad melle, elővette a literes tejesüveget, szalonnát, kenyeret, evett, mint mi is. Dolgozni fürgén, gyorsan dolgozott. Hatalmas csöveket készítettünk a vizhüzó monmms IMB6 IMí!lHI!l!l!lll\MIII!l!llll!ll hozzászólt. Egy ilyen össze- ment Tóta Imre. óvatosan végigsimított homlokán, állt jövetelnél választottuk meg csukta be maga mögött az a satupad mellett, mindena szakszervezeti vezetőket, ajtót. Lekapta sapkáját, kö- ről elfeledkezve. Előzőleg beszédet hallgat- szönt és bátortalanul előbbtunk, majd lemondott a régi re lépett, vezetőség, akik közül látás- — Nem lehet a Mestert ból sem igen ismertem sen- csak úgy egyszerűen kitenni kit. De a tagdíjat levonták az utcára. Mit vétett? havonta. — Iszik. Valaki Tóta Imre bátya- — Nem bánt azzal senkit, mat is javasolta a vezető- Jámbor ember, ségbe. De ő szabadkozott. — Három dolgozót el kell — Nem értek én ehhez, küldenünk. Legyen ö az Nem olyan, mint a kalapács, egyik. vagy a hidegvágó. — Jó munkás. Igazságta— Majd beletanulsz. So- lanság lenne. hasem okoskodj! — szólt rá Az igazgató vállat vont. az öreg Sebók. majd homlokát dörzsölgette. Aztán ugyanúgy, mint ko- — Akiket elküldünk, úgytorokhoz. A lemezeken sze- rábban, teltek a napok. Tél- is igazságtalanságnak hiszik CSOHÁNY KÁLMÁN RAJZA leteket rajzoltunk ki, levágtuk, meghajlítottuk, összeillesztettük és már hegeszthették is. Tóta Imre bátyám illesztette rendszeresen. Néha napokat átdolgozott egyetlen 6zó nélkül. Adók Pistát egyszer meg- nem a szövetkezetet. tréfálták. Nem nagy dolog az ilyen, megesett majdnem minden kezdővel. A körszeleteket illesztettük, krétával jelöltük meg, ahonnan le kellett belőle köszörülni. — Hozz a raktárból nikkelezett szemmértéket! — re tavasz jött. sok embert a felmondást, vettek fel ismét. Középkorú Szótlanul dolgoztunk esmester jött hozzánk is. Ko- tig. Kedvetlenül mosakodvács volt a szomszédos fa- tünk, s igyekeztünk hazaluban. De egyre ritkábban felé. nyitottak rá ajtót, s inkább — Orrol rám a főnök. Ne a gazdaságot választotta, avatkozz bele. Minek? Rád is megharagszik — tárta ki — Hiába, a szakszervezet megtett mindent — lépett műszak után a Mesterhez. — Mégse sikerült. — Ne búsulj. Imre. Többet senki se tett volna nálad. Mondtam én a választásnál is. hogy beletanulsz — vigasztalta az öreg Sebők. — Mit ér az. ha nem tudtuk megvédeni az igazságunkat? Legszívesebben elmennék én is. — Meg kell azt gondolni, fiam. Aludjunk rá egyet. Másnap reggelizés közben jött az öreg Sebők. — Megette a fene az egészet. Tóta is elmegy. Abbahagytuk az evést. Percek alatt összejött a brigád. — Nem engedjük. Becstelenség lenne. — Engem ő tanított a munkára — kiáltotta Adók Pista —. akkor inkább én ls megyek. Mel'éje húzódtam. Lassan egvsorba állt a brigád. Egymásra néztünk, s tudtuk, nem válunk meg Tóta Imré— Kiss Péter, kovácsmes- kezét a Mester útközben. És ter — hangsúlyozta a bernit- elmondta az alábbiakat: tatkozásnál. Attól kezdve Ivott a kocsmában. Ott Mester tett a neve. találta a főnök. Rászólt. Együtt csihelttik a lemezt, menjen gvonsan haza. De ő Ügyes keze volt. Kettőt-hár- egyáltalán nem akart mozmat csapott az anyagra, s dúlni a pohár mellől, máris kiformálódott. amit — Ebből nem dirigál, szólt rá az egyik idősebb éppenséggel akart. Pár nap Annyit iszok, amennyit aka- tői. munkás. — Ha nem akar- elteltével úgy kezeltük, mint- rok. hazamegyek, ha akarok. — És a Mester? nak adni. hivatkozz csak ha mindig közöttünk dolgo- Nótázni kezdett, átnézett — Marad ő is rám. hogy én küldtelek. zott volna. Egy hibáját rög- a főnökön. Később dicsérte • Az éeész brigád bevonult Meglesték az ablakon át tön észrevettük, de nem a homoki földet, amit már az irodába A géo'"ró H->dÁdók Pistát és kinevették, szóltunk. Ivott. Sajnálta a a szövetkezet használt, még ten kapta fel a feitt Nem Amikor visszajött a műhely- földjét, amit a szövetkezet- később pedig illetlen 'sza- mindennapi eset volt. Az be, még mindig nevettek, nek leadott. vakkal fejezte ki a föld le- igazgató többször ismételtePista nem szólt semmit. — Négy hold volt a ho- adása miatti fájdalmát. S _ De kérem Odaállt, a satupadhoz és il- mokon — ismételgette más- másnap reggel átvehette a lesztgette tovább a lemezből naposan — Nem is a leg- felmondó levelet. Láttam, jobb föld, de az enyém. de készeme hajlított szeleteket, keze reszketett és gyanúsan csillogott. Tóta Imre bátyám akkor lépett be az ajtón. Megfogta a Pista vállát, a megfricskázta fejét — Ne hagy magad, öcsém! Általában kéthetenként szívott be. Nem csinált feltűnést. botrányt, megitta a maga járandóságát, hazament cs lefeküdt. És másnap kíméletlenül verte a vasat. Amikor kibontottuk a Aztán a munkatársakhoz kendőbe, papírba takart enfordutt. Megkeményedett az nivalőt. 6 csak nézett maga arca. enyhe pír borította. elé. Olyankor nem nyúlt — Szórakozzatok otthon, soha a táskájába készített Ült egyked xr . . ,, Nyugodtan beszéltünk. — Ne sirasd ami volt Megmondtuk, ha a Mester ^ kulon" ^nnesv. ránk se számíthat, ben velünk g.vuhk meg a bajod — Imre, 1111)11 '"i limai tanácsolta Az öreg Sebők neveket soTota ,.o!t fe! taian öt-hat embert említett, akik korántsem '.v hétig járt az ?'yan ^ munkások, mint a irodára. Megbe- ^ester S am, igen tenyerelték a szak- elobb-utobb elI akartak szervezet veze- ken,,n' a gazdaságból, fóségi ülésén, — De kérem, nem kell javaslatot kér- mindjárt lázadást csinálni, tok a megyei központtól is. Ha annyira akarják, maradjon a Mester. Az igazgatóis Értitek? Odahaza. harapnivalóért A műhelyben egyforma- vűen. Amikor már nem bír- De az igazgató hajthatatlan nak tűntek a napok. A szer- ta tovább a hallgatást, az nak bizonyult. — Menjen csak ő. Igaz, Azelőtt előfordult, hogy hogy jó munkás,, de problé- valaki fütyörészni kezdett, ma van vele. Nem is az. Néha felhangzott egv-egy hogy iszik, hanem olyankor dal is- Aznap délután Adók mindenkinek a földet hajtó- Pista fütyörészett. Aztán gatja. — Az nem bűn mond csatlakozott, más is. Sőt. nóta harsant, később zúgott az ta Tóta Imre. — Gürcölt ®gész ™űhely- akartuk hiom V-t —x m r ol » U - l melléfoghat egyszer... számok, a munka nem vál- ajtóhoz lépett, s kiköpött az tozott. Bementünk reggelen- udvarra, ként, napközben többször — Négy hold vott a hokinéztünk a pókhálós, pisz- mokon — mondta később, kos ablakokon, délután pe- így éltünk. Egyszer a dig hazamentünk. Éltünk. Mestert behívatták az iroHa beköszöntött a hideg idő. dáha. Benzinnel lemosta kea lemezkályhákban állán- zét. ronggyal megtörölte, dóan égett a tűz és teher- sapkáját is megigazította, autó hordott bennünket a — Kidobtak — intézett el faluba. Néha termelési ta- berniünket., nácskozásra hívtak a kőz- — Hogy-hogv kidobták? — pontba bennünket. Sorban fortyant fel Tóta Imre. — ültünk a hosszú lócákon, ke- Se szó. se beszéd, egyszerűen zünkben gyűrögettük az csak kidobtak? Loptál te, emberekre, olajfoltos sapkánkat Az el- vacy mi az isten? — Mi megértjük egymást nökséc elöl foglalt helyet — Hagyd a fenébe. Meg- Nagyon hiányozna a munpiros drapériával takarták élek. kája, ha elmenne, le az asztalt. Akadt, aki Egyenesen az igazgatóhoz. _ Márpedig elmegy érte. megvette. S most leadta a szövetkezetnek. Persze. hogy sajnálja. Ezérl még nem kell öt kidobni. — Nincs szükségem ilyen hinni, hogy olvan hamar vége lett a műszaknak. jlH Ly.,1 gittünk néhány korsó sört a gazdaság klubiában. Mindenki ott volt. Mester a harmadik korsó sör kiürítése után ünnepélyesen ldjelen— A szakszervezet soha- tette: leségemet. Mit mondhat nekem. S a lányomat meg nem is akartam elképzelni. Más apa úgy van ilyenkor, hogy nagyon megveri a leányát, és azt kiáltozza neki: „Agyonváglak te, ilyen meg amolyan!" Nekem ilyen gondolatom nem volt. Tudtam, hogy az én leányom nem hibás semmiben. S még a feleségemet sem hibáztathattam. Hiszen ö még engem vígasztal, ne aggódjam, mert mosást kapott az intézőéknél. A tervem az volt: egyenest az intézői lakba megyek, s ott megkérdem, akit találok: ..Hogy leszünk mármost ezután." Az intézővel szerettem volna találkozni, ami valószínű is volt, de még inkább a fiúval ... S hogy mit mondanak, azt tudtam. Tudtam én jól. S már akkor a kezem a szurony markolatán lesz! Egy csepp álmosságot nem éreztem, de szüntelenül ásítottam. Nem bírtam abbahagyni. Erre emlékszek tisztán. Egészen belefájdult a szájam. Ha behunytam a szemem, magam előtt láttam az intézői lakást. Jártam ott néhányszor, ha kocsis koromban hoztam valamit a városból nekik A verandán túl jön az előszoba. Oda négy ajtó nyílik. Onnan nem is megvek tovább, csak szólítok valakit. Ahonnan a hang jön. ha nekem megfelel. azután indulok!... Nem szóltam a komámnak semmit. Azt hitte, az öröm zavart meg. A.hngv a vonatról leszálltunk, a falun keresztül egyenest ki a majorba. Jó világos reggel volt már. A templomnál az én komám hív, hogv s feszület előtt legalább köszönjük meg, hogy hazaérkeztünk. Egyéb gondolatom van nekem, nem a köszönés. Csak intettem. Próbáltam a szuronyom, nehogy éppen akkor szoruljon, amikor legjobban szükség lesz rá. Jött az én komám, egészen megszentült képpel. Nem soká tudtam volna várni rá! Ki, gyalog a majorba. Egyszerre a komám nyelve nagyon bizakodóan beszélt, hogy majd rendbe teszünk mink mindent, s egyéb. Én magam előtt a kopasz, alacsony intézőt láttam egyre. Ez az intéző kopasz ember volt, inkább köpcös mint sovány, s úgy tudta mozgatni a busa szemöldökét, hogy némelyik ember már attól megijedt, ha elébe szólítódott. Vigyázni kell ezzel, mert ezen igen sok a zsiradék ... Az a fiú, az nyurga volt. az anyjára ütött! Az senkinek se köszönt már kicsi kora óta, pedig ... A major bejáratánál csak eltátja a száját a komám: ..Hé! ne mindjár oda menny!" — Azt hitte, a hurcolkodás miatt indulok a park felé. ahol az intéző lakott. De én mentem, keményen! Amint a komámtól elváltani, egyszerre mégis meglassultam: eszembe jutott... jaj. Előbb látni akartam a családomat. Ki tudja, aztán ... Lekanyarodtam az útról, megkerültem a magtárat. A hosszú ház előtt már tárgyalták jövetelünket. Ott állt födetlen fejjel a feleségein is. Mintha béklyó keletkezett volna a lábamra, olyan nehéz lett nekem egyszerre a járás. Hogyan rejtsem el a bánatomat. I

em fog belenvugodni. Tóta Imre bátyám ekkor kor az asszonyok, s men iaiia. nc*.v (,|t funkciójával. valami történt velem, szaporán elébem sietett. Csak megálltunk egymással szemben. Telifutotta szemünket a könny. — Mosol még az intézőéknél? Nagyon elcsodálkozott — Tavaly ilyenkor mostam... egyszer ... Azt írtam meg. — Hát akkor ki mosott? Maga is meglepődött egy kicsit. amikor kimondta a fenti szavakat. De az igaz;ató csak vállat vont. — Fiúk, ezt riGTn gondoltam. Azóta jó néhánv év telt el. Együttmaradt a brigád. Mester se iszik már. lassan-lassan megvigasztalódik. NyáÜgy látszott, itt már sem- ron aratáskor azonban süni sem segít. A Mesternek rűn odaáll a mühelyajtó elé, riennie kell. A gazdaságban s nézi az újbúzát hordó von\z igazgató dönt, s a szak- tatókat. Olykor-olykor ki— A kománé szegény, az kérte el tó- szervezet mégsem változtat- köp az udvarra. Tóta Imre lem a helyet... Igen, a komáék lakásában halotti csend uralkodott, mikor pedig az örömtől kellett volna hangoskodjon a környékük. Hangzott aztán — a sírástól... A leányka, a nagyobbik, karácsony hatja meg az ő rendelkező- bátyám meg váltig emlegeti, *eit. Kedvetlenül jött vissza nem való ő a szakszervet műhelybe Tóta Imre. For- zetbe. válasszanak már mást "tattá a lemezeket., összeil- De csak nevetünk rajta, és lesztette. oda-odament a kö- kíméletlenül odacsapunk a szörűhöz, a felesleges része- lemezre, olvan legven. amielött való napon felkéredzkedett cgy"ket leköszörülte. De lassan Ivettnek éppenséggel ml szénasszekerre. s mikor a kocsis nem , , ., , ügvelt oda, leugrott. haladt" OIykor kézfejevel akarjuk. ötödik hónapjában volt. Szil vesz- „ terre be is fejezte az életét. Veress MlklOS: Mondani akartam valamit, de jobb oldalamon, a hallgatag oldalmon. olyan hangot hallottam, mint amikor valaki elveszítette a levegőt, és nagyon kap utána. Körözsi fuldokolt ,.. Csupa nedvesség a szeme! Csak most vette észre magát a brigádvezetö. Áthajolt és súgta. — Ne. komám, ne! De Körözsi szeméből ettől patakzani kezdett a könny. — Nem azért mondtam el, hogy megszomoritsalak. Inkább, hogy örüljünk Ilonka érdekében. Asztur karácsony Csorgó gyertyák ülnek homályos ablakainkban imádkozunk misére harangol szent karácsony asztur hecvek fölött a fények szuronya villan és József általnyújtja dermedt öklét a rácson üvegcserép-mezőkön lépdel vala Mária fölsír vak gyermeke égett-fatörzs-kezében nincs jászol se tej se tűz suhog az angyalok szárnya csillagok tükröződnek megfagyott nagv szemében. Szombat, 1965. december Za.DlL-MAGYARQRSZAG ]]