Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-25 / 304. szám

LÖPI FERENC: Tiszai ösz főbb szólamra Párás tükrödről szőkr víz, hajóm a révbe, őszbe visz, s míg füstölög a csöndbe zárt apály. ezüst halakkal úszik el a nyár. • A vizek hátán fut a szél, hullám-csikóit üzi, hajtja s tajtékba fúlva buknak partra. A füzek alja csupa vér. Pucér fák, bokrok ág-bogán picit megül az első csepp eső, s aztán görög, öröme repdeső, — " földet itat a nyár torán. Sirály sikong a víz fölött a lecsap, kikapja kishalam. Másikat fogni hasztalan; lefelé úsznak jégrögök. • Tüzek lobognak, — fáj a csend Füzesben ég az őszi felhő. Boszorkány-lány a lángba ment és hamujából nő az erdő. • Tápé alatt már jégpillés a part uszályok húznak egyre fel. S beállnak, hol a víz magába halt. Fölötte cinke énekeL • .Tég hátán jég. a Tisza zajlik, havas táblákon muzsikás halál surrog a vjzen parttól partig, s elmegy vele, mint bukott lány, a nyar. JOBBAGT KAROLY: Bicskei beflebem Leterítettünk két tátorlapot a szalmás pelyván, aztán jó nagyot nyújtózva, fohér pokrócunk alatt vártuk, hogy Jöjjön el a virradat Karom alatt a szalma zizegett s a béke lengett a fészer felett ahol megszálltunk, fáradt katonák általkocsizva sok falut, tanyát Egy pisszenés se volt. A hangtalan estében szinte láttam önmagam: A lábaimnál — Ó, hogy ropogott! — lovaink ették még az abrakot. Csak ők dobogtak. Lehelletüket éreztem szinte a fejem felett. S aludtam volna, olyan boldogan, mint kisgyerek, ha ünnep-este van, de mint Jézus, a szűk betlehemijászolban, kezdtem én is érteni s érezni, hogy még sokat szenvedek — És föl-föl nyögve néztem az eget. KONYA LAJOS: Aszú Ö, gondolatok, szivem riadalmát csitítók, rendező elvek a sistergő káoszon! A hídon, melyet rontó aradat, szétszakított, zúgó seregetek töretlen átoson. Gátak a rohanó ösztönök sodra ellen, szárnyak a suhanó, feszült egek iránt, aranymetszés, arány, kövekben, levelekben, törvénybe tört valóság, szabály, életre szánt • Gondolatok, ti fáradt erekben szétsugárzók, ne hagyjatok bolyongni lapos melyíöldeken! Emeljetek magasba, ahonnan messze látok, s ahol az eszmék ízes aszúbora terem! Erről az emberről Szabó Pál: is egyre kevesebbet beszél a krónika, mint általában azokról a korabeliekről, akik ott születtek valaha a századfordulón. Vagy előtte néhány évvel, vagy utána néhánnyal. Ember a kóró mögött ei az utcákat, kerítéseket, kispadokat, mint a madarak és a nap ragyogóan sütne a falu felett... Semmi nem zavarta meg az estét. Kint, valahol lövés pukkant. Ekkor megrezzent Bégen a fél vármegye firaj- szöbhöz ért, hátrapillantott, Az imaházban korábban Só Mihály, nagyon, pedig.. 1 ta derült, amint elment asz- aztán kilépett a folyosóra, alkonyodik, mint kint az ha az isten akarja, a kapaszonynézöbe a szomszéd fa- Só Mihály csak ül és csak utcákban, s a falu fölött, nyél is elsül, hát nem igaz? luba, és mezítláb nyargalt néz és azt látja, hogy már mert elég magas a terem és haza... meg amikor .. .be- csak négy ember van bent, szinte elképesztően magosan ült abba az idegen autóba már csak három, kettő, vannak az ablakok. Nem le- Lehetett tán nyolc, vagy a városba a köréje sereglett egy • • • egy se. Csend. Még felé világítanak a padokra, kilenc óra, amikor elosznök és úriemberek társasé- iégyzúgás se hallik, mert hanem csak úgy, fent egy- lott a gyülekezet és mept ki gában!... Nagyon megjám- légy sincs már. Van itt a másnak. Keresztbe-kasba. erre, ki arra. Sötét volt mint borodott. Kiváltképpen ak- fene. Semmi. Csak a csend A kulcs ott szokott len- a korom, a villany az este kor, amikor az a szomszéd- ami vp(?tplpn GK vala. n, a titkos helyen> amit csak <*ak '"bbant falubeli özvegyasszony a ,, , ., , , .. . .. . , . .. .. . . . tan \ege. Nincs tovapo. nyakába csimpaszkodott. Az- ho1 vaIam' kolompol a csönd- ok tudnak, a hívok. Amint olyan nagy a csend, hogy tán jött az első gyerek, a ben. így kolompolt valaha a belép a helyiségbe, a fenti szinte siket tőle az ember, második, a harmadik... csörtető marha a réten. ablakok fényei levetítik ár- Mindössze erre. Árokhant feOlyan annyira bőséges ál- Aztán valami mást érez, nyékaikat és szinte sötét £ das volt ez, hogy talan bele .. , . , . . ..... , . ... es amarra meg vágtató, szeis gebedt volna, ha hirtele- mpgPed,g olyat" hoKy baj van- E® ez a sötétség is fáj. kér csattog, s beszedfosznében bé nem' áll nazaré- van itt, nagy baj, valami A tanácsháznál az üresség, lány hallik. De ez is elnénusnak. Azaz hívőnek. Mert nem pásszol, mintha elverte és a távolodó emberek lép- mu'l, mire Só Mihály leforigy akarta, vagy se, a fogá- volna a jég a vetést, kitört tei fájtak, itt meg a sötét- dul a Itt egyen* hoz verte a garast. Kocsma- , , . ... , , sen le, a sikátor végen balra, k9 „„rv, volna a teeszben a száj- ás seg es raadasul itt is árad, . " oa nem menet, semmirele J aztán menni kell még vagv szeszes italt nem ihat, még körömfájás, vagy még ennél egyre árad rá a magános- "T d * tejet is csak kecsketejet Ls nagyobb... Egyetlen a ság... tíz-tizenkét ház ellen, amíg úszik mivel tehene nincs, vágy, ami félelmes ás gyöt- De majd csak jön valaki, hazaerSzelíd, jámbor ember lett, relmes: nem itt lenni. Va- hiszen most imaeste van és Ahogy távolodik, annál napszamra is inkább befő- laho] máshol. Ott, ahol szé- a hívek, azok hívek, bár- jobb érzéssel fészkelődik gadtak. Negyvenötben ka- pen zeng az emberek ajká- mi is történik kívül, a vi- meg lelkében egy nagy, nagy pott néhány hold földet, a a beszéd, s ahol örökkön lágban. És azok jöttek, csak- " . . , x-.t.it termelőszövetkezet alakulá- m a napés az árnyak nem ugyan. Ezegyszer So Mihály nyugalom. A SOK enekett sakor szo nélkül, simán be- hagyják el soha a fákat... vette át a szerepet. Ö kezdte, zsoltár ts egyetlen egy karlepett. Nem is lett volna menni innen, menni. Jó dél- diktálta az éneket. mert dallá harsan a sötétben. Mlmar semmi baj, ha azon a utan van már és megyen az mintha minden énekkel tel- iyen jd js az ha az emberre bizonyos oktoberen az a lö- jmaházba. Ott, csakis ott sza- ne ott, a tanácsházánál az . , „.'„, n ves el nem pukkant volna. kadhat le kikéről a félelem, az iroda, és emberek lepnék zuhano veszedelemben *o- • zel vannak az égiek. Nem De elpukkant. * A falu közepe bolydult fel Inkább, min+ a széle, de ez se nagyon. Mindössze is egy ember, Só Mihály hergelte belé magát a dologba, mégpedig úgy, hogy mié, itt az ideje, hogy az egész teremtett világ csak zsoltárt énekeljen, meg hozsannákat zengjen, mert ... erre harsan legjobban a kapa, kotytyan a szekér, zeng a tarló, dübörög a traktor, tehát: pofa be. Vagyis, felöltözött fekete ünneplőruhába, kezé*be vette a görbebotját, és felment a tanácsházához. Emberek álltak csomóban, vitatkoztak, hangosak voltak, de széken, vagv asztalnál nem ült senki. Mindenki állt. Só Mihály leült a tanácselnök helyére. botjával az asztalra kondított, hogy olyan nagyot, csattant, mintha leszakadt volna a padlás és azt mondta: — Nem akarok többé kommunistákat látni! Az emberek ránéztek, plllantig csak álltak, aztán lassan megfordultak és ballagtak kifelé. Amelyik a küFONTOS SÁNDOR TAJ, OSZIBARACKFAKKAL történhetik semmi baj. Jóleső érzés. Tagadhatatlan. - Kipp-kopp - Só Mihály bakkancsa kopog. De alig koppan néhányat a Járda, amikor durr .. 1 Lövés pukkan itt, közvetlen közel. Anynyira közel, hogy Só Mihály úgy érzi, mintha a hasa egy nagy bádoghordó volna és az pukkant ki. Ez valószínű is, mert olyan gyorsan és könnyen pattan által a Serfőző kerítésén mintha bolha volna. A kerítésen belül hatalmas kórókúp. Egy kévJt hirtelen kiemel, a helyére búvik, lekucorodik. És akkor ráhúzza magára. Meg se mozdul. Meg-se nyikkan, meg se pLsszen. Itt békesség és csend. Csak néha kórólevél zizzen és Só Mihálynak hevesebben dobog a szive. Reggel hatkor Serfőző András adni akart-a a tehénnek, és amint felveszen egy kéve kórót, csak áll és csak néz, mert egy ember alszik mögötte. Kucorogva, mint valaha, ó, beh nagyon régen, az Anya méhében. Tavaly, karácsony másodnapjára lakodalomba voltam hivatalos. A Zsigamajorba. Körözsi Imre lányát adták férjhez, a legkisebbiket, Ilonát, Karsai Ferenchez, az agronómushoz. A hoszszúháti üzemegység elletőkanászának lányát? Azt bizony! Ez az Ilona, amikor néhány éve elvégezte az általános iskolát, váratlanul azt mondta: „Nen tanulók tovább!" Pedig tanulhatott volna, jófejű leány, s az apja nem tudta, mi ütött belé. De a barátnők bezzeg tudták! Karsai Feri! A kislány belehabarodott az egyetemről frissen érkezett fiatalemberbe, s megígérte barátnőinek: „Vagy őhozzá megyek, vagy senkihez!" Ez nagy fenyegetés volt, de a fiú még semmit sem tudott róla. S Ilonka érzelme nem bizonyult azalmalángnak. Karsai meglepődött, aztán jót nevetett az iskolahagyott lányka romantikáján. Nem közeledett, hanem megszokta a gyereklány szerelmét. Megszokta, és tetszett is neki utóbb . .. Férfiúnak az ilyesmi soha nem hátrányos ... Ilonkát pedig egy kicsit sajnálták az emberek, reménytelen érzelmei miatt. Négy vagy öt év múlt így el. Benőtt a feje a lánynak, s bár szerelme nem csappant, meg tudta mérni magában, mire számithat vágyakozásával, várakozásával. El. el a majorból! Ápolónői tanfolyamra jelentkezett Ilonka. Felvették, s el is utazott nagy nehezen. Még mindig bizakodott valamelyest. S nem hiába. A fiatal agronómus, aki még a vonathoz sem ment kl, mikor híve a kétéves iskolara indult, 10 DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat 1965. deremher Zá. néhány nap múlva azon vette észre magét, hogy hiányzik valami. Ezért aztán csak az osz múlhatott el. Mikor karácsonyra hazajött Ilonka, amilyen gyorsan csak lehetett (nagyszerű szervezőnek bizonyult Karsai) megtartották az esküvőt. Én az örömapa Körözsi es egy brigádvezető közé kerültem. Körözsi, mihelyt nem a sertések mellett érezte magát, nagyon elszótlanodott. A brigádvezető tartott itallal és beszéddel bennünket. Ha elhallgatott, engem kiejtett néha figyelméből, csak átnyúlt, átalszólt rajtam: „Nézzed mán! Emlékszel? Ez igen! Bezzeg régen! Figyeled? Láttad? A fiatalok táncoltak, mókáztak, dévénkoztak ott előttünk. Űgy hajnal felé a brigádvezető elkezdett mesélni nekem: — Amikor költözni kellett! Az uradalmi cselédnek! A negyvenhármas év karácsonya legemlékezetesebb nékem. Katonák voltunk. Igaz, dolgozott, amit tudott az asszony, s gyermek, a nagyobbacska. Nekiink cseperedő lányunk volt éppen. No, december elején lapot hozott a tábori posta, hogy hurcolkodni kell a majorból! Egészen megzavarodtunk ott Zsmerinkában, ahol akkor a mi ezredünk az állandó hátrálásban állomásozott. Mit tegyünk? Szabadságot kértünk, de azzal a gondolattal, ha nem engednek el. megszökünk, ha kell. Szavam össze ne keverjem, volt nékem egy szívbéli, jó komám, akivel jóban, rosszban együtt múlt legénykorom óta az életünk — majorbeli komám, egy osztályba jártunk, együtt kezdtük a majorbeli munkát. Tényleges időnket együtt töltöttük, s még a lagzink is egy napon volt, de meg s gyermekeink is, az elsók, egy héten születtek. Együtt szenvedtünk a Donnál is. Részt vettünk a nagy téli megfutamodásban, s azóta is minden rosszban. Volt annyi emberség a zászlóaljparancsnokban, elengedett bennünket. Engem is, a komámat is. Késő délután étkeztünk a városba. Ott várni kellett éjfélig a csatlakozásra a nagy sötétségben, mert el kellett minden fényt ftiggönyözni. Csak a restiben lehetett valami hitvány világosságot kapni a lefüggönyözött ajtó mögött. Ahogy ott kortyoljuk a féldecinket, két falubéli öregosszonnyal akadunk össze. Ott szopogattak valami édes pálinkát. Napszámba jártak ezek a majorba, de így telente hátaltak a piacra. — No, mi újság odahaza, öreganyám? — kérdeztük tréfásan, de őjj egyszerre hápogni kezdtek, forgolódni kezdtek, ahogy a csitri lányok szokják ... Az én komámat mindjárt elnyomta a buzgóság. De én csak sóhajtoztam. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy mintha a két, falunkbéli öregasszony hangját hallanám valahol a közelben. Az asztal mellett vagy még inkább az asztal alatt. Odahúzódtak a motvótkkal. Előbb üevet sem vetettem szavukra, de amint fülön szúrt mégis ogv-egy igéjük, figyelni kezdtem rájuk. Ilyesféléket csócsáltak: — Hej. ez is ha tudná, mire megyen haza! Addig járt szegény asszony az intézőékhez, amíg... no, szegény kislány, nem tudta megőrizni az anyja .. Az úrfi addig settenkedett körülötte ... Látszik már rajta! Nekem kalapálni kezdett a szivem! Az én feleségem azt irta nekem a tavaszon, ne aggódjak, mosni jár az intézőékhez... — Nem is a paplanos ágyban történt. hanem a tejházban! Nem engedte volna az anyja! De még a fiúé se, a nagyságos asszony. Oda csalogatta a fiú a tejhágba a lányokat... Sustorogtak még egy darabig, s talán elaludtak. Soha még a hideg sem fájt nekem annyira, mint ott a váróterem asztalán az a gondolat. Kibugygyant a könnyem. Aztán az asszonyra gondoltam. SzeBény feleségem, micsoda aggodalomban vár most engemet. Arra már nem is gondoltam. Ijogv aludjak. S ahogy telt az idő, és közeledett a mi vonatunk indulásának Ideje, annyira felszáradt a szemem, hogv égni kezdett, s a fejemben, ha akartam, ha nem. olyan kegyetlen gondolatok gyűltek, hogv magam is féltem, s hessegetni kezdtem őket, A szuronyom! Velem volt a szuronyom! Egyszerre sokat jelentett nekem a szurony! Mikor fütyült a vonat. fe!ráztam«:a komámat.. Az asszonyokat sehol láttam. A komám nem sejtett miről semmit. A hajnali hüvösségben mindenki reszketett a vonaton, csak én nem. Egy óra alatt otthon leszünk. Az agyam meg csak járt, mint egy motolla. El sem tudtam képzelni a fe» ) nepi setn-