Délmagyarország, 1965. december (55. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-18 / 298. szám

A nehezen nevelhető szülőkről... Kz egygyermekes szülőket lünk, hanem a magunkén be- tette hasonlókká őket, ha­szolünk. G is elfárad, mi is nem Rájuk is — mutatott a elfáradtunk! És egyszercsak fényképre —, akiknek a so­olyan messze vagyunk egy- ha el nem halványuló emlé­mástol — Ryermek és felnőtt küket szeretjük Bennük!... ez az egy van ... hát persze, -.mint Makó Jeruzsálem- A korayén fyerek hogy foltjuk, vigvazunk rá, tői! összegezve: az egyke elvét es gyakorlatát vallók messze felette állnak azoknak, akik Ott, ahol valóban nem te- az „egyse" elvét vallják. Az het meg egv gyermek, az „egykte" családokra azonban razinteseg utjat Unacsoa va- a kérdég társadalmi oldalát lasztani! „Mi nagyon szerettünk vol­_ ., , . . ... „ na még egy testvérkét Ne­Egy másik „kategóriába" kedi de anyu (vaRy apu) be. tartoznak a nagyon hataro- ( é j u nem ,ehet! Vi- Kello[ emmeneK, elso a/ zott, megfontolt szülők, akik "nt Pi.ti ar „„nkatMtvé- K™m T !" » uu 1 nem is akartak több ever- ^ , ' unokatestve- elkenyeztetettseg. Ez abból akartak tobb gyer rpd (vagy 8 jszomszéd gye- következik, hogy a szülő a rek) tevédül van. Majd- társadalom esetleges szemre­bemek olyan kevés ideje jut "*n1 °lyerVd6a: mlKnt T« .,SAt hányásait azzal igyekszik el­2ETte gg e8y k,CaU hasonllt 18 lensúlyozni, hogy azt mond­Mtt tegyünk? „kategorizálva", az első cso­portba azokat sorolhatnánk, akik nemcsak mondják, ha­nem érzik is: „Sajnos, csak embert akarunk belőle ne­velni!" Sajnos, csak ez az egy! Igen, mert többnyire az első gyermek után megbetegedett ltjit'ta.Se vT az anya vagy az apa, te az- " óta elkerülte a házat a gyer­mekáldás! meket. — Nézze, kérem, figyelmen kívül hagyva is jelentős nevelési problémák várnak. A fő veszélyek közül csak kettőt említenék! Az első, az Persze ritkán sikerül egy- _ Igaz csak „ az egy arra, hogy rendszeresen és alaposan foglalkozzék a gye­rekkel! Még ezzel az eggyel „.^re két'távoli"rekon, v7iv va~ i^nnS'mi^enTm'm­lelőteéeet l"a gondokat * Ott kü,JBnfen két ey"" «K«S* lelosseget, a gondokat. Ott mek közdtt testvéri kapcsra nak akik ketten-hárman két "evernwkük van! ££ ,at°wkh0B 1?as°n,dt' Vagy akár" v^nnak tcstvérekfúv^ etót­Y ékráÁTof három. megközelítőt teremten . ben természetes következ­Y-ék! Ahol három! Nézze Nyugodtan megelégedhetünk ménv az elkényeztetettség' meg mindkét helyen az em- . harátsáraal is meny az elKenyezxeietrseg. her is. meg az assVny is ki- ^Ktnn" ha örökbe- J^S^ffV ott"Te­tepoeott kérgü^cipőkben jár. Adnánk mellé, mondjuk ™ti ^ egyszem gyerme­egy kislányt? - kérdezik gya- ket, ahol féltik a vele egv­korta az egykte szülők. Saj- korúak barátságától te el­nos, egyértelműen nem lel- várják, hogy „társadalmi kesedhetünk az ilyen egveb- életet" wk otthon, a felnőt­kent tiszteletre méltó, nemes tek társaságában éljen... szándékért! Miért? Mert, Ebből következik az úgyne­valljuk be őszintén — es ez vezett „koravénség", amelyet nagyon is emberi dolog —, hogy máséval bizony sokkal­ta igényesebbek vagyunk, Tízéves télikabátjuk van .. Nem azt mondom, hogy mi „jajjdejól" élünk! De ha ez az egy som lenne, akkor- már tehetne egy kis vikendhi­zunk, vagy valami olcsóbb kocsink! De akkor meg mi­nek? Nem igaz? Mert akár egy víkendház, vagy akár egy Trabant, öröm lenne-e gyermek nélkül? És külön- mintTMjátünk^al.'éTíöga" ben is mi lenne velünk dolt RVPrm«.k jd tulajdonsá­oregsegünkre? Jo-jo az a gail Rvakran tezre sem vesz­nyugdíj! De ha jön egy hoaz- szük> ha összehasonlítási ala­szabb betegség. Mégis ott az p^ a uját gyermekünk tn­• gyerek! — fejerik be az újdonságai állanak, egyszuszra elmondott — pro Az örökbefogadással kap­ás eontra — érvek sorát! Hát igen! Ezek a raciona­listák azt vallják, hogy „mindenből egy keveset!" Kiesi kocsi vagy kiesi ház, kevés gyerek! Sokfélék va­gyunk emberek! Mit szó/ a gyerek? csolatban azonban elmesél­hetek egy megható igaz tör­ténetet is. Egy idősebb kol­légám meghívott magához. Két gyermeke 8—18 évei lő­hetett. — A kislány pont otyan szerény, mint a kedves fele­séged — mondtam, amikor Mert az a tény, hogy nlnes magunkra maradtunk. — De testvére, nagyon mélyen és még a tartása, a tekintete Is •laposan foglalkoztatja ót! az dvé! A fiú meg csupa Tc Miért? Mert sokat unatko- vagy! A beszéde, alkata, zik, egyedül! Hogy nincs mozdulatai... ecvedül? Hogy mindig ve- Barátom szemei könnybe­lünk van, vagy a nagyma- lábadtak s tekintetem egy sárguló fényképen akadt Bocsánat! Ilyenkor néha meg. Ez a két gyerek... 5—6 Jobban unatkozik, mintha éves korukban! Közelebb »gyedül lenne! Mert, ha az lépve a falhoz láttam: a dá­ö nyelven szólunk, ha Je- tum nem stimmel. A fotós ereszkedünk" hozzá — ez neve alatt 1940 áll! megy egy darabig. De nem — Két gyermekem — ad­lehet örökké hajolgatni! Fel- ta meg a magyarázatot ha­felegyenesedünk... S ami- rátom —. akik 44-ben pasa­kor visszahelyezkedünk ilyen tultak el. Ezek itt ketten úgynevezett „periagogiai-gug- ugyanis nem vérszerinti gyer­golóállésba", nehezen megy mekeim. Örökbefogadtuk a váltás. Észre sem vesszük, őket és sajátunkként szaret­hogy bár „guggolunk", de jük. Ügylátarik, ez az at­már nem az ő nyelvén szó- moszféra nemcsak hozzánk a tzülő a legritkább esetben vesz csak észre. Csak annyit tud, hogy a gyermek rendkí­vül „okos". De osztálytársai nem okosnak, hanem nagy­képűnek tartják te nem szí­vesen barátkoznak vele... A fó veszélyek ismeretében tehát van min gondolkodni­ok az egykés szülőknek. S biztosan meg is találják kér­déseikre a feleletet. Kolozsvár? Gytila Rendszámol kap 80 ezer kismotor A Belügyminisztérium és lönböztető jelzés nélkül ei­a Posta- és Közlekedésügyi káz° kismotorok vizsgázta­Minlsztérium együttes ren- tó» nélküli közlekedése, delete alapján a kismotorra Országosan mintegy 60 000 kat 1966. január 1-el rend- kismotorkerékpárt éa tulaj­számmal látják el. Ezt meg- donorét érinti a kőtelező előzően pedig hatósági vizs- vizsgáztatás. A magyar Don­gára kell vinni azokat a Góknak, Berváknak és Pan­segédmotorokat, amelyeknek niknak nem kell vizsgaz­óránkénti sebessége eléri az niuk, mert sebességük nem 50 kilométert. A különböző ** « 50 kilométert. Ezek MOPED-ek és robogók sra továbbra is rendszám nél­bességét a motorkerékpár- kül vehetnek részt a forga­gyárak 65-70 kilométerre lomban azokkal a külföldi növelték te a kis, 50 köb- gyártmányú kismotorokkal centis motorokat két sze- együtt. amelyeknek a sebes­mély elbírására is konstru- "«m haladta meg az álták. A mindinkább növek- 50 kilométer óránkénti se­vő forgalomban megenged- bességet. hetetlen a minden megkü- Zsolnai Laszlo A* olvasd Ujá Szolidaritás a vietnami néppel Az AIsóttszavidéki Vízügyi Igazgatóság gépészeténél dolgozó „November 7." szo­cialista brigád brigádérte­kezleten foglalkozott a viet­nami kérdéssel. A brigád tagjai az értekezleten elhatá­rozták. levélben fejezik ki szolidaritásukat a vietnami nép harca iránt. A levélben egyebek között ezt írják: „Szolidaritást vállalunk a vietnami néppel és tiltako­zásunkat fejezzük ki az ame­rikai agresszió és a terror­bombázások ellen. Mély együttérzésünket fejezzük ki. Kívánjuk, hogy a vietnami nép dicső harca sikeresen fe­jeződjék be." A November 7. szocialista brigád Szubjektív karfársnő Az egyetem folyosóján halk folt könyvek és jegyzetek va- Kabátját az ablakkillnesre zsongás. A vizsga Izgalmától lamelvikét, és helyesbítenek. akasztja, aztán kezeit dör­reszkető nagv diákok, leve- Diák felfogás szerint az asz- zsölgetve kérdezi: lező hallgatók várják, hogy tály stréberei ők, akik - - Ti jól felkészültetek? mikor kerül rájuk a sor. Né- urambocsá' - még arra ls Jaj, olyan Izgatott vagyok, hányan szorgalmasan róják a képesek, hogy a koníerenci- én csak egyszer tudtam elöl­kövezetet. Ki tudja, hánv ki- ákra felkészüljenek. vásni az egészet, lométert tettek már meg az . - Ezt már ismerjük ­első vizsgák óta? Itt-ott, ki- Csak egyszer olvasta jegyzi meg az egyik. - Eel sebb csoportokat alkotva, az A létszám szaporodik, a 'JÍ/ÍS2.Ü" eshetőségeket mérlegelik. ^éklek u sorban megérkez- ,etaUal szepen egy néByes" Mindig akadnak jól tájékra npk zottalc, akik tudják eddig ki-| tői mit kérdeztek, ma inge- ,/ u'i^/' _m H.ríiH nat év koruli lány lokl be rült, vagy derült hangulat­ban van-e tanár? sel. — Igen — helyesel a másik Most egy ^karcsú,i húszon- _ meséld be akinek tudod, a 9gy 5_600 oldalas csapóajtót. Haia magas anvagból egyszeri elolvasás kontyba tupirosva. raamöl- után négj-esre lehet felelni! Az ablaknál hárman egy- döke és szempillája feketére mást kérdezgetik. Átfésülik festve. Arcát vastag púderré- - Persze - válik elgondol, mégegyszer az egész anyagot, teg borítja, de ez a mester- kozóvá — előfordul, hogy az Ha úgy érzik, hogy a vá- séges sápadtság tagadhatat- ember kifogja- kap egy olyan lasz nem elég pontos, fella- lamil jól áll neki. Egyenesen kérdxst amit viszonvlaa iól pozzák a táskában összezsú-a tanulgató csoporthoz megy. Kercle,t' arnlt vlszonyla* J01 ismer. Ha viszont nincs sze­rencséje, történhet fordítva is. Mivel szegény levelező ta­gozatoe hallgató képességeit nem Ismerheti tanára, „be. íródik" az elégtelen, s hull­hatnak a • krokodllkönnyek ARCOK" " rajzlap (MM X. X L V^é X itiikiitiiiiiiiitititiiitiiiitittiiiitttittiiiiiiitiifiiftiiiiiiiiiiiiiii Tanterem, asztalsarok. Az statikából, ipari jogból, sz érthető ls, hiszen épp asztalokon rajztáblák, a p»- ács- éis kőművesszerkezetek vizsgák színhelyén, az píron egy jövendő csa'ádi tudományéból. így a 13-1 tőipari technikumban szer­ház körvonalai. Két szoba kezdés után csak 26-án összkomfort, minden nézet- mondhatja magát mesler­férfiak, akik töprengő nek- aki eredményesen arccal hajolnak a rajzlap 02 akadályokat, fölé, a kőműves mesterlevé- A vizsgázók közül né­lért ktezítik o vizsgamun- gyen sz állami építőipar­kát. A KIOSZ mes tervi Ts- ban dolgoznak, öten építő Sáinek sos-ában különleges ktsz-ekben. de van egy ter­hel ye ven az övéknek: más mel őszövet kereti és egy ön— hász Imre azonban szakmabeliek egy nap alatt állóan dolgozó is. A hátsó , u- 1 -vu végeznek. ők egy hétig tö- sorban zömök, fekete fia- büszkébb arra a esa­kéletesítlk e tervet, s még telem ber .szerkeszt nagv ládi házra, amelyet Üjsze­akkor nem sóhajthatnak fel buzgalommal: Juhást lm e„Hen maga tervezett ée megkönnyebbülten. Azután re. az ÉM Csongrád Megá-ei következik ugj-anis a gya- Építőipari Vállalat műveze­korlat, s a szóbeli fele'e- bője. ö haladt eddig leg­tek számtanból, mértanböl, előbbre a munkával, s ez a épí­zer­aett technikusi képesítést 1957-ben. Mosit mellé akar­ja tenni a máslkat, a mes­terlevelet is. A rajzlapon takaros há­rikó vetületei látszanak; tiszta, ügj-es munka. Ju­cim él Külföldi | VENDEG Egy ismerősöm mesélte, hogy pári­zsi tartózkodása alatt megismerkedett «gy pipaszurkálógyár igazgatójával, bizonyos Duvallal. A villogó szemű, deresedő bajuszú francia nagyon meg­örült az ismerősömnek, amikor meg­tudta róla, hogy magyar. Kiderült: Duval úr az elmúlt év folyamán há­rom napot töltött Magyarországon, a Bámexbumfért vállalat vendégeként. — O, szép Magyarország! — kiál­tott fel Duval lehunyt szemmel, szí­vére szorítva kezét. — Felejthetetlen élmény volt. Igazán felejthetetlen! — Merre járt. Duval rú? — érdek­lődött az ismerősöm büszkén. — Lát­ta a Balatont? — A Balatont, sajnos, nem láttam, de voltam Agárdon — halkította le a hangját te az arca egészen átszelle­mült a visszaemlékezéstől. — Agár­don, a pogány magyarok szent he­lyén, ahol évente egyszer lóáldozatra kat mutattak be a törzsek. Megillető­dötten, elszorult szívvel jártam be Agárd tölténclmi utcáit... — Pardon, minek az utcáit járta be? — kérdezte csodálkozva az isme­rősöm. — Agárd utcáit — felelte Duval meghökkenve. — Lehetséges, hogy ön nem ismeri ezt a történelmi neveze­tességű helyet? — Dehogynem ... Izé ... többször is jártam ott — hebegte az ismerő­söm. Kínos pillannt volt. Mintha gú­nyos, lenéző mosoly suhant volna vé­gig a francia arcan. — ö, hogyne .., Persze, persze ... — Verpeléti úr vitt. le kocsin ebbe a kis községbe, ő volt az útimarsal­lom. Verpeléti űr megmutatta azt a helyet is, ahol annak idején azt a vérszerződést kötötték. Mos? egy fá­ból készült vikendházacska áll azon a helyen, s körülötte néhány barack­fa. Festői látvány. Ebéd után leheve­redtem az egyik fa alá te a történe­lem szelét éreztem fújdogálni. Nagy élmény volt. Szerettem volna valami emléket elvinni erről a helyről, hal­lottam ugyanis, hogy gyakran talál­nak ezen a telken régi pénzeket, ser­legeket, kürtöket. Nem voltam rest é« felástam a fél kertet. Verpeléti úr volt oly szíves és nemcsak ásót adott, de meg is mutatta, hogy a kertecske mely részét ássam fel. Sajnos, pe­chem volt: nem találtam semmit.., — S mi a véleménye a Margitszi­getről? — Micsodáról? A Margitszigetről? Nem láttam. Mondom, csak három napot tölthettem az önök szép hazá­jában. A második napon Zömölki úr vett pártfogásába, ővele utaztam le Kadarkútra... — Pardon, hová? — Kadarkútra. A híres kadarkútt csata színhelyére, ahol egy maroknyi magyar vitéz legyőzte a félelmetes Ali beg hatalmas seregét. Zömölki urat, kalauzomat, a történelemben jártas, tudós embernek ismertem meg. Pontosan megmutatta, hol állt Alt bég vezéri sátra és merről támadtak a magyarok. Most egy rozzant kút áll a török vezér sátra helyén. Több ol­dalról lefényképeztem ezt a kutat, hattérben lebukó nappal. Zömölki úr olyan élvezetesen adott elő, hogy szinte magam előtt láttam a csatát, ön is járt már ezen a helyen? — Jártam... jártam... hajjaj! — felelte ismerősöm és közben szégyen­kezve arra gondolt: valószínűleg hi­ányzott az iskolából, amikor a kadar­kútt csatáról tanultak. — Na és a..; Halászbástya? — kérdezta remény­kedve, sapadtan. — Csak messziről láttam, amikor Sümegi úrral Kunpeszérre utaztunk. Ez már a harmadik napon történt. — S ott, ott mit néztek meg? — A hajdani híres kunpeszéri ki­rályi vár hűlt helyét. Sümegi úr el­mondta, hogy valaha itt állt- Európa legszebb vára. Építőjének nevét — valami olasz volt — már elfelejtet­tem. Most egy kopár legelő van a vár helyén. Természetesen lefényké­peztem ezt a legelót. Higgye el, uram, kőművesekkel együtt együtt sírtam Sümegi úrral, amikor hallottam, hogyan rombolták le a császáriak ezt a csodálatos várat, az első magyar királyok kedvenc lakhe­lyét, majd az egész hegyet, amelyen a vár állt... — rebegte Duval szi­pogva és együttérzően kezet szorított az ismerősömmel. Hazatérése után az volt az első dolga, hogy a történelemkönyvben utananézett Agárd történelmi neveze­tessegeinek, a kadarkút! csatának és a kunpeszéri királyi vár történeté­nek. Egy árva betűt sem talált róluk a könyvekben. Végül a Bámexbumfért vállalatnál bizalmasan megsúgták ismerősömnek, hogy a történelmi adatokból egy szó sem igaz. Verpeléti kartárs azért vit­te lc a francia vendéget Agárdra a vállalat kocsiján, mert ott nyaralt a családja és velük akart tölteni egy napot. Zömölki kartárs bort hozott Kadarkútról, Sümegi kartárs pedig rég nem látott keresztanyját látogatta meg Kunpeszéren. Tervezték azt is. hogy a negyedik napon megmutatják a külföldi ven­dégnek Attila sírját, de erre mái­nem jutott idő. Azóta sem tudja szegény, hol van eltemetve' a hun király. Mikes György épített — a Juhász család­nak. Nehéz araakme az épíié*, nagy szó, komoly rang mes­terének lenni. Tudjak ezt jól a buzgón rajzoló fér­fiak, Juhász Imre te tár­sai, köztük a másik szege­di fiatalember, Illés Lász­ló in. És tisztában van a feladat nagyságával ifj. Re­meczkl István, a muronyl Lenin Tsz kóművesbrigádjá­ní^f vezetője, meg az 52 éven Oldh Vinee bácsi, • vizs­gázó ácsok veteránja is. aki a tiszafüredi Vegyesipari Ktsz-ből jött Szegedre mes­terlevelet szerezni. Amint­hogy mindenki tudja: sok értő mesterre, pontos mun­kát végző kőművesre, ácsra van szüksége az országnak, s évről évre több kellene belőlük. Ezért fontos a vizsgák eredménye. Nem­csak nekik személy sze­rint, hanem valamennyi mostani te ezutáni építte­tőnek; gazdaságunk egészé­nek is. S. M. Mindjárt kiderül Erre már a harmadik lt közbeszól: — Éppen ezért én nem hi­szem el, hogy valaki el mer­jen jönni a kollokviumra űgy, hogy egyszer olvasta csak el a kön vvet. A lány zavartan neveti Felhúzza keskeny vállát, az­tán csak úgv, odaveti: — Ja kérem, szubjektivitái ia van a világon! Erről én nem tehetek! összenéznek a többiek. Egyik sem akarja elhinni, hogy tanáruk a teljés tájéko­zatlanságot elnézze, még ha az ilyen csinos külsőbe ls van bújtatva. — Ezen ne vitatkozzunk! Kiderül úgyis mindjárt, hogy hány zsák telik, hiszen ta­valy ls nála vizsgáztál. Tu­dbd "mit? . Bemehetsz előt­tünk. Nem siket ült A következő percben már nem is érdekli őket az egész vita, folytatják a tanulást, ahol abbahagyták. Egy óra múlva nyílik a tanári szoba ajtaja. „Szub­jektív" kartársnő (mert ma­guk közt így nevezték el) tántorog ki rajta, szeme előtt asebkendővel. — Mi van? Elhúzott? Arcát, melyet a könnyáz­tatta festék és púder masza­tosra mázolt, egv pillanatra társai felé fordítja. Aztán csak int egyet és elrohan. — Szegény kislány! Ügy látszik, csakugyan nem ké­szült. — És remélem, hogy most egy egész világ omlott össze benne — teszi hozzá hármuk közül a legcsipősebb nyelvű. Hrabovszki Mihályné Autogén­hegesztőt vasvasashoz keres a MEH VíllalM. Szeeed, Tábor u. T ib ez. xS. » Ml Azonnal pénzhez jut, ha faleslages könyvelt el­adja. Maqas áron vásáro­lunk régi és újkiadá­sú szépirodalmi, tudomá­nyos és Ifjúsági könyveket. Könyvesbolt Kárász u. és Dugonics tár sarok. xk. 3539 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Szombati 196a. december U.

Next

/
Thumbnails
Contents