Délmagyarország, 1965. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-16 / 270. szám

Segédmunkásokból szakmunkások Szakmunkások, művezetők továbbképzése — üzemen belül Nyáron, az építők napján, amikor a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat új művelődési otthonét avattak, még csak remény volt arra, hogy az ősz folyamán birto­kukba vehetik a termeket a 3560 munkást foglalkoztató vállalat dolgozói. November 7. ünnepe előtt azonban a vállalat munkásai, műszaki­jai „beköltözhettek" a paza­rul berendezett, ízléses mű­szaki klubba, a faburkolat­fallal ékeskedő, minden igényt kielégítő előadóter­mekbe — s nem utolsósor­ban az oktatási termekbe, amelyekben akár kisebb — 20—30 tagú — csoportokat, akár 150—200' embert oktat­hatnak egyszerre — a leg­elegánsabb, legotthonosabb körülmények kőzött. Iskolai táblák A nagyméretű iskolai táb­lákra a közeljövőben betűk, számok, gépszerkezeti ábrák kerülnek: e vállalatnál ugyanis űzetni akadémiát szerveztek, melynek kereté­ben három fokon történik a szakmunkásképzés. Illetve a különféle továbbképzés. CMy mértékben talán egyet­len iparágat sem forradalma­sított — rövid néhány esz­tendő alatt — világviszony­latban a' technikai előrehala­dás, mint épp az építőipart Se szeri, se száma az új tech­nológiai eljárásoknak. Nem szükséges hát külön bizony­gatni, milyen égető szükség volt e vállalatnál az üzemi akadémiára, s mennyi effek­tív haszon származik abból, ha módszeresen, az igények­nek megfelelően minél kvali­fikáltabb munkásokat állít­hat a vállalat saját építkezé­seihez. lati vizsgára is. s a vizsgá­kon sikerrel túljutott jelöl­tek nyerik el a szakmunkás­bizonyítványukat. Újdonsült szakmunkások A vállalatnak 1063-ban volt legnagyobb szüksége ilyen újdonsült szakmunká­sokra; ekkor 35 ácsot kezd­tek képezni, akik közül 29-en szakmunkás-bizonyít­ványhoz jutottak a tanfo­lyam végén. A beiratkozott 54 kőművesből 45, a 10 víz­vezeték-szerelőből 8 vizsgá­zott eredményesen 1963-ban. Tavaly a 15 beiratkozott szo­bafestő-jelöltből valameny­nyi szakmai képesítést szer­zett, rajtuk kívül még 6 ács, 12 kőműves. 6 parkettkészí­tő, 8 hidegburkoló és 2 kály­hás. Idén 9 kőműves, 3 ács, X vasbetonszerelő, 1 műkö­ves, 1 kőfaragó, 4 szobafestő, 2 hidegburkoló, 2 parkettás és 1 kályhás vizsgázott Az akadémia középfokú oktatásának keretében — amint Losoncz László szb­titkár elmondotta — az idén a többi között cserépkályhá­sokat képeznek tovább; itt legalább 5 esztendős szak­mai munka az előfeltétel, ök 96 órában korszerű tech­nológiai ismereteket sajátí­tanak el. Az üzemi akadémia felső­fokú képzési formájában ré­szesítik az idén például azo­kat a vasbetonszerelőket, akik túljutva az alap- és kö­zépfokú képzésen — 8 évi szakmai gyakorlattal rendel­keznek. Tanulnak a művezetők A művezetők képzése az idén a téli három hónapban megy végbe, 70 órában; Sze­geden két 70—70 tagú cso­port keretében zajlik majd le az oktatómunka. Ezenkí­vül Hódmezővásárhelyen ok­tatnak egy külön csoportot Az üzemi akadémián túl természetesen számosan vesznek részt olyan tovább­képzésen, mely az állami in­tézmények oktatásához kap­csolódik: technikumokban tanul 70 dolgozó, a Műegye­tem építészmérnöki karán 11 -en tanulnak tovább, a Marxizmus—Leninizmus Es­ti Egyetemen 11-en hallgat­nak jelenleg előadásokat az esti egyetem 2 éves szakosí­tott tanfolyamán öten tanul­nak. Az általános iskola fel­ső tagozatába iratkoztak be 83-an; ők a vállalat keretein belül működő kihelyezett osztályokban sajátíthatják el ismereteiket Dér Endre Agytorna A kaliforniai Berkeley Egyetem kutatói arra a tudományos szempont­ból megtámadhatatlan eredményre jutottak, hogy az agy fejlődésé­hez határozottan szük­ség van a tornáztatasára. A kísérleteket azonos korú fiatal patkányo­kon végezték. Három csoportba osztották őket és pontosan egyforma táplálékot adtak nekik. Az első csoport tagjait a laboratóriumok ha­gyományos módján „ne­velték". A második cso­port állatait teljesen el­szigetelték egymástól. A harmadik csoportnak at lehető legkedvezőbb életviszonyokat biztosí­tották. Tízesével, tizen­kettesével éltek nagy ketrecekben és minden­féle játékot folytathat­tak. 80 nap után a három csoport állatait feláldoz­ták és agyukat meg­mérték. Az izgalommen­tesen élő második cso­porthoz tartozó állatok agya határozottan köny­nyebb volt a többjénél. A harmadik csoport pat­kány agya átlagosan 4,6 százalékkal volt súlyo­sabb a többiénél, míg a normális viszonyok között élő csoporté kö­zépen foglalt helyet Jogászunk válaszol Kereakedösegéd vagyok * vidéken dolgozom. Ez év novem­ber 1-én átszervezés elmén felmondtak. Szakmám sajátosságá­ból adódóan a tél elótt nehezen tudok elhelyezkedni, pedig eltar­tásomról magamnak kell gondoskodnom, mivel férjem ténylegea katonai szolgálatot teljesít. Hova forduljak panasszal, ki tud rajtam segíteni? (Sz. F.-né.) A katonai szolgálatot tel­jesítő személy feleségének munkaviszonyát a Munka Törvénykönyv sajátos fel­mondási tilalommal védi, il­letőleg különböző kedvezmé­nyekben részesíti. Mind a munkaviszony védelmére, mind a kedvezmények bizto­sítására vonatkozó jogszabá­lyok ozonos célt szolgálnak. A dolgozó nő meglevő mun­kaviszonyát védi az Mt. V. 37/B. §-a, amikor kimondja: „A sorkatonai szolgálatot tel­jesítő személy feleségének munkaviszonyát a vállalat vagy a termelés átszervezése, valamint létszámfelesleg cí­mén felmondással megszün­tetni 'nem lehet." A.z idézett jogszabály egy előnytelen helyzetben levő dolgozó nő munkaviszonyát — tehát meg­élhetésének alapját — védi a felmondással szemben, amennyiben arra érdemes, tehát fegyelmezett dolgozója vállalatának. A fenti védelmi célokat szolgáló rendelkezésen túl­menően jogunk a munkavi­szony létesítésének elősegíté­se érdekében meghatározott kedvezményekben részesíti az állampolgári kötelezettsé­gét teljesítő férj feleségét. Ennek érdekében az Mt. V. 23/A. § akként rendelkezik, hogy: „Munkaviszony létesí­tésénél — egyébként egyenlő feltételek mellett — előnyben kell részesíteni a sorkatonai szolgálatot teljesítő szemé­lyek azon hozzátartozóit, akikkel a bevonulásig közös háztartásban éltek." Sajnos, e kedvezmény nehezen kény­szeríthető ki, mivel egyes vezetőknél mi sem egysze­rűbb, mint annak „bizonyí­tása", hogy ^ jelentkezőknél nem „egyenlőek" a feltételek. A törvénykönyv idézett rendelkezései szerint Sz. F.­né munkáltatójának fenti döntésé törvénysértő, mivel átszervezésre hivatkozva szüntette meg felmondással levélírónk munkaviszonyát. Ezért az adott munkavi­szonyt a vállalatnak helyre kell állítani! Az előadók Az üzemi akadémia elő­adói gárdájának törzsét a vállalat 36 mérnöke s 6 köz­gazdásza alkotja. Rajtuk kí­vül műszaki tanárokat, is fog­lalkoztatnak a szegedi tech­nikumokból. Az oktatási fel­adatokból különös szorga­lommal, lelkesedéssel veszi ki részét kezdettől Heim Já­nos főmérnök, épületgépész, valamint Csánk Elemér, Csala János, Mucsi Lajos és Szolcsányi Gábor építész­mérnök. A matematika'okta­tásán ál kiemelkedik odaadó munkájával Kertész Imre. Az üzemi akadémia alsó­fokú oktatásában azok a se­gédmunkások, betanított mun­kások részesülhetnek, akik legalább háromévi szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Elméleti képzésük hat hóna­pon át folyik. A kötelező el­méleti tórák száma 70-tói 120-ig váltakozik, a szaknak megfelelően. Az elméleti ok­tatás befejeztével a tanfo­lyam résztvevőinek az aka­démia vezetősége által össze­állított vizsgabizottság eiött elméleti vizsgát kell tenni ök. Az egy év átképzési idő le­teltével sor kerül a gyafeor­Zászlóaffér 1919-ben 1910. november 16-án Hor­thy Miklós fehér lován a „darutollas nemzeti hadse­reg" élén dicsőségesen bevo­nult Budapestre, ahol fogad­ván a fogadandókat, meg­hallgatván a meghallgatandó­kat, s végül elmondván.az el­mondandókat, „tetemre hív­ta" a bűnös várost... Körülbelül ez vagy eh­hez hasonló szövegezésűek voltak azok a beszámolók, melyek a kor lapjaiban ak­kor megjelenhettek. Csak annyi volt a különbség kö­zöttük, hogy egyikükben a taps s az éljen, másikukban pedig a tetemrehívás volt a több. Csak a vegyítés ará­nyai változhattak, összetéte­lük nem. November 18-án az Üj Magyarország, a szegedi szél­sőjobboldali lap Válasz rova­tában ez a néhány soros köz­lemény jelent meg: „Igen, kedves fiatalember, mi is lát­tuk tegnap reggel a szivár­ványt. Nagyon bájos lehetett az a kisfiú, aki elcsudálko­zott azon, hogy az Ég Kitűz­te a nemzeti lobogót, de a Kultúrpalota nem. Ennyi volt az egész ." 11 Ap­rócska kellemetlenkedés, tű­szúrás; normális időkben s főképp egy Űj Magyarország típusú hecclapocskától fel sem tűnik, még egy sajtópör­re, még egy helyreigazítást követelő levél megírásához sem elég. De nem 1919 no­vemberében, a bosszúállás mézesheteit élő ellenforrada­lom idején. Ekkor bizony nagyon is elég volt ez ahhoz, hogy személyi hajszát indít­sanak a Közművelődési Pa­lota és igazgatója ellen. Fő­képp, ha az igazgatót Móra Ferencnek hívták, kit haza­árulónak kiáltott ki az ellen­Szeged a hazai lapokban 1965/36 R. HTJTAS Magdolna: Az Ikes lgek ragozása Dugonics András nyelvében. Magyar Nyelv, szep­tember. ÁBRAHÁM Ambrus: Az össze­hasonlító ideiasxövettani kutatá­sok .mai állása a József Attila Tudományegyetem Általános Ál­lattani és Biológiai Intézetében. Magyar Tudomány, október, m­.Msztróclókkal.) SZELF.SI Zoltán: Buday La­jos (1911—1955). Művészet, októ­ber. (Nekrológ.1 FÜLEKI József: Az erkölcs fejlődése és az etika feladatai. (Az etika oktatók második or­szágos konferenciájáról.) Tár­sadalmi Szemle, november. (A konferenciát Szegeden rendez­ték, szeptember 15—11-én.l Postás lakónegyed Szegeden. Népszava, nov. 9. Alapfokú kib ímetikal tanfo­lyam. Népszava, nov. 12. [A Jó­zsef Attila Tudományegyete­men.] PÉTER László: Csonka Vince fial. Elet és Irodaiam, nov. 13. TÓTH Béla: Ősbemutató. Ké­pes t'jság. nov. 13. (Fénykép a Szegedi Nemzeti Színház Utón című előadásáról ! forradalom sok nagyhangú törtetője. Móra ezért óvatos volt El­küldte a valóságot közlő s egyben helyreigazítást kérő levelét a lapnak, melyet az, bár átírva és elferdítve, kö­zölt november Í!9-én. A lovagiasság szabá­lyai szerint ezzel le is zárul­hatott volna az ügy, de — mondtuk már — 1919 novem­berét írták! Mi sem volt ter­mészetesebb tehát hogy Mó­rát még fel is jelentették a kormánybiztos főispánnál, Vasek Ernőnél „a zászló ki nem tűzésével tanúsított ha­zafiatlan magatartásáért". De annál sem lehet semmi ter­mészetesebb, hogy a főispán erre, a polgármester útján, kiküldte Szekerke Lajos ta­nácsnokot az ügy kivizsgálá­sára. Móra védekezésében aztán — mely „Adalékok az intézet történetéhez" című fogalmaz­ványában maradt fenn — elő­adta, hogy a zászlót azért nem tűzte ki, mert 1. csak utasításra tűzheti ki, de azt nem kapott; 2. ha kapott vol­na is utasítást, akkor sem teljesíthette volna, mert a zászlót még július 7-én el­vitte tőle a hadsereg, s azóta sem kapta vissza. Móra válaszát kénytelen­kelletlen tudomásul vették, jegyzőkönyvezték, s ezzel az ügy le is zárult. S tudomá­sunk szerint ez üggyel kap­csolatban Mórát többé nem is háborgatták. Nem lenne ez az ügy szá­munkra sem több, mint ot­romba s ügyetlen piszkáló­dás, ha kiszakítva korából csak a puszta eseménysoroza­tot néznénk, s nem vennénk figyelembe a „záróakkord­ját" sem, melyről szintén a már említett „Adalék" tudó­sít. Ebben ugyanis azt közli Móra, hogy az annyira kere­sett és kiszerkesztett zászlót a hadsereg december 3-án visszaküldte a Közművelődé­si Palotának. \ S ez valódi helyére te­szi az egész ügyet. Mert rak­juk csak össze ismét a mo­zaikokat, hogy teljessé váljék a kép. Megtámadják Mórát egy újságban, s midőn azt ki­védi — feljelentik a felette­seinél. S mikor ott sem sike­rül a dolog, azután visszavi­szik a zászlót... De mit is akarhattak áz egymásnak oly ügyesen, ru­tinosan összekacsintó cinko­sok? Csak hangulatot kelteni Móra ellen, vagy nyomást gyakorolni rá, hogy hagyja ott a helyét, vagy egyszerűen ürügyet ahhoz, ha Szeged is Siófokká érik, hogy majd el­tüntethessék? Nem tudjuk, de az talán ma már nem is fontos. Csak annyi s csak az, hogy miképp egy cseppben is benne van az egész tenger, úgy e kis ügy cseppjében is benne van s maradéktalanul ama kor egész tenger szeny­nye is. Papp János Befejeződött a „Népek barátsága" hét Hétfőn befejeződött Haj­dú-Bihar megyében a Haza­fias Népfront megyei bizott­sága által rendezett „Népek barátsága" hét eseményso­rozata. Az ünnepi héten ki­állításokon, előadásokon és más rendezvényeken ismer­tették a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország, Cseh­szlovákia, Bulgária és a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság népének életét. Szakképzett szerelő vagyok s legutóbbi munkahelyemen szak­mámban évente átlagosan csak 5—« hónapon át tudtak foglal­koztatni. Ezért Ipari vállalathoz szerettem volna elmenni, de eb­ben munkakönyvem visszatartásával próbáltak — átmenetileg sikerrel — megakadályozni, ami miau három hétig elhelyezkedni nem tudtam. Jogos volt-e ez az eljárás és követelhetem-e a kénynyerplhenő miatt kiesen munkabéremet? (P. K., Kistelek) A fenti panasz alapját ké- kához való jogának gyakorié­pező intézkedés több szem- siban jogellenesen akadá­pootből i6 törvénysértő, lyozza, amiért természetesen Könnyű felismerni; népgaz- anyagilag is felelősséggel tar­daségi érdek fűződik ahhoz, hogy egy szakképzett munka­erő munkaidejének túlnyo­mó részében ne segédmun­kát, hanem szakmunkát vé­gezzen. Ez egyébként válla­lati érdek is, mivel a szak­és segédmunka bértétele, va­lamint társadalmi hasznossá­ga között jelentős különbség van a szakmunka javára. A két egyező érdek betartására törvényes előírások vannak. Ugyanis az Mt. V. 49/A. § (1) bekezdése ilyen esetben — a dolgozó kérelmére — áthe­lyezési kötelezettséget ír elő a munkáltató részére, ameny­nyiben az helyileg nem old­ható meg. A munkakönyv jogtalan visszatartásához a munkajog megfelelő szankciókat fűz. A kifogásolt intézkedés ugyanis — a fenti érdekeken túlme­nően a munkakönyv kezelé­sére és kiadására vonatkozó rendelkezéseket is sérti. S ez nem formai dolog! Nálunk ugyanis a dolgozó munkához való jogát munkakönyv nél­kül nem gyakorolhatja. Amennyiben a munkáltató a dolgozó munkakönyvét rosz­szul értelmezett vállalati ér­dek miatt önkényesen vissza­tartja, ezzel a dolgozót mun­tozik. Az Mt. V. 30. § (1) bekez­désének előírása szerint: „A dolgozó részére legkésőbb a munkaviszony megszűnése­kor ki kell adni a munka­könyvét" ..., míg az idézett § kimondja, hogy „meg kell téríteni azt a kárt (már mint a vállalatnak), amelyet a vál­lalat a munkakönyv vagy egyéb igazolások kiadására vonitkozó kötelezettségének megszegésével okozott" — a dolgozónak. A fenti rendelkezések azon­ban csak akkor alkalmazha­tók, ha a dolgozót a munka­könyv jogtalan visszatartása miatt valóban kár (az adott esetben keresetkiesés) érte, és kárelhárítási kötelezettségé­nek mindenben eleget tett. Ezért mondja ki a hivatko­zott pont, hogy: „Nem kell megtéríteni a munkabérnek... azt a részét, amely máshon­nan megtérült, vagy a dolgo­zó kellő gondossága mellett megtérülhetett volna." Ha a fentiek megfelelő bi­zonyítást nyernek, a jogtala­nul eljáró vállalatot — a ki­esett időre — átlagkereset megfizetésére lehet kötelezni a dolgozó kérelme alápján. Dr. Siklós Sándor Töpreng a szállo­dátlanul maradt vidé­ki, kezében a pesti hotelek többrendbeli sajnálkozásával, s a kiküldetési rendel­vénnyel a zsebében. De aztán eszébe jut az IBUSZ egy jeles intézménye, a fizető­vendég szolgálat, s a „barátságos meleg szoba" reményében igényel, elöjegyeztet, fizet. Az előérzet kissé meginog ugyan a vá­rakozás hosszú per­cei alatt, de végülis előbukkan a félho­mályból némi fény. Végre beléphet a fi­zetővendég a kifize­tett szobába, de csak azért, hogy az ugyan­csak előre ki egyenl i­LÁtiát&U falúin... tett fűtést azonnal hiányolni kezdje. A hálóinges házi­bácsi még szinte fél­álomban mentegető­zik. őket sohasem értesítik előre az IBUSZ-tól. Ha dél­után jön meg a ven­dég vagy időben fel­hívja magára a fi­gyelmüket, teszem azt telefonon, akkor természetesen be­gyújtanak, de így! Hat jó. A vendég szembenéz azzal a ténnyel, hogy a két nagy ablak, 3 ajtó, és amellett némi fal ke­retezte jókora hűvös­ségben kell nyuga­lomra hajtani fejét. Vetkőzés közben még kitárja a kályhaajtót, hátha — de bizony csak por és hamu, akár a halotti be­szédben, pedig látjá­tok feleim, nagy do­log a XX. század; előre is be lehet ké­szíteni azt a tüzelőt, heon! Mármost azok a vá­logatott kínzások, amelyek az ágyban rejtekeznek, nem is igen lepik meg aven­déget. Az már csak természetes, hogy ilyen hűvös fogadta­tás után az ágyacska rugocskai állandóan hangolják magukat: plim-plam-plöm, mozdulatra mélyebb, puszta szuszogásra magasabb hangocska csiklandozza a dob­hártyát. Reggel persze már minden mindegy, csinnadrattára is jót aludna az agyongyö­tört delikvens, dehát nyilván nem aludni utazott Pestre. Tuda­tában ván 6 ennek, de valahogy az az érzése, hogy a buda­pesti IBUSZ még ná­la is jobban tudatá­ban lehet, másképp bizonyára megfelelő fekvőhelyről és talán némi melegről ls gondoskodott volna a számára. S. M. 4 Dit'MAGYARORSZAG Kedd, 1965. november 18.

Next

/
Thumbnails
Contents