Délmagyarország, 1965. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-16 / 270. szám

Emléktábla ; a Csonka fivéreknek A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének szegedi intéző bizottsága és a III. kerületi tanács vb ma, kedden délután 2 órakor avatja fel a Csonka fivérek szülőházának falán, a Földműves utca 8. szám alatt Szeged két kiváló fiának, Csonka Ferenc vegyésznek (1848—1940) és Csonka Jánosnak, a motorgyártás magyar úttörőjének (1852-1939) emléktábláját. Beszédet dr. Bátyai Jenő, az MTESZ műszaki titkára mond, az emléktáblát Vincze Antal, a III. kerületi tanács vb elnöke ^ veszi át Két tűz Középütt vannak a vezetés és végrehajtás folytonos dialógusa ban; fel és le állandóan felelniök kell. Felelnek a szó válaszadó és felelösségjelzö értelmében egyaránt. Ha szobor szimbolizálná tevékenységüket a művezetőket sok mindenfelé mozduló karral kellene ábrázolni. I munkanap mérnökei Azoknak a jelképes karoknak a munkáját nem is olyan régen, háromnegyed évvel ezelőtt kormányrendelet tette gyorsabbá, szabaDíjnyertes filmek Vasárnap este a pécsi Petőfi filmszínházban díszelőadással fejeződött be az első magyar játékfilmszemle. A bemutatott filmek értékelése után kiosztották a díjakat. A szemle nagydíjával tüntették ki Fibry Zoltán kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művészt „Húsz óra" című filmjéért, külön fődíjat kapott Kovács András rendező „Nehéz emberek* e. filmjéért, fődíjat kapott Jancsó Miklós rendező ^tgy jöttem" és Keleti Márton „A tizedes meg a többiek" c. filmért. A legjobb rendezés diját Fábry Zoltán, a zsűri különleges diját Kovács András rendező, a legjobb operatőri díjat Illés György, a legjobb színészi alakítás díját Sinkovits Imre kapta. Kiváló művészi teljesítmény díjat kapott Jancsó Miklós, Keleti Márton és Szabó István. A díszelőadás a „Gyermekbetegségek" című új magyar film ősbemutatójával ért véget. (MTI) ZENEI NAPTÁR Megkezdődtek az ifjúsági hangversenyek Vasárnap délelőtt a Jó- szobalány monológját zsef Attila Tudományegye- mondta el. tcm központi épületének A műsor második részéíolajában tartatták meg az ben a Zeneművészeti Szakuj hangversenyévad első if- iskola 30 tagú zenekara júsagi koncertjét. A közép- játszott Első számként kolások számára rendezett Hándel B-dúr Concerto 1 angverseny 1 műsorában ré- grosso-ját, majd Bach cgi mesterek műved szere- moll Passacaglia című műP-ltek. A műsort a Tömör- vét a fúvósegyüttes adta kény gimnázium női kara elő. Ezt az eredetileg orgonyitotta meg, Palestrina, nára írt művet Vántus IstR arrenao Vecchi és Las- ván, fiatal zeneszerzőnk sus művednek előadásával, dolgozta át fúvósokra. A A dr. Mihálka György ve- kompozíció, mely minden zette együttes mély átélés- részletében hitelesen és 6el, kiforrott technikai tu- plasztikusan adta vissza az dassal adta edő a rene- eredeti orgonamú élményét, szánsz madrigálokat. Ez- hangulatvilágát az 6 veután Joó Csilla és Gregor zénvletével hangzott el. József énekelt — Delley Jó- Az első ifjúsági koncert zsef zongorakíséretével — sikerében nagy szerepet Pergolesi-, Hándel- és játszott az a tény, hogy az Bach-áriákat -dalokat, előadók között fiatal műma jd — a kor hangulatá- vészek és fiatal együttesek nak érzékeltetése érdeké- szerepeltek. A koncertnek ben — Miklós Klára elsza- a tanulságát a későbbivalta Shakespeare 75. szo ^^^ 1<f" nettjót és Moliére Tar- A műsort Erdős János ístuffe című darabjából a mertette. A Rigoletto új szereplői Lassan minden operaénekesnek repertoár-darabja lesz a Rigoletto. A vasárnap délutáni előadás címszerepet Littay Gyula, a mantuai herceget pedig Vargha Róbert énekelte — ezúttal először. Hangilag talán éppen Littay Gyula erőteljes organuma találja el legjobban azt a színt, melyet Verdi kedvenc hősébe beleálmodott. Csakhogy ézésünk szerint kissé túljátssza szerepét. Pedig ismételjük: zeneileg igen jó teljesítményt nyújtott. Vargha Róbert produkciójából kitűnt a szép, tiszta szövegmondás, ahogy a legkényesebb szólamokban is énekelt. Legjobban az Asszony ingatag előadása sikerült. Az előadás karmestere ls új volt. Szalatsy Istvántól Várady Zoltán vette át a pálcát. Jól fogta össze a zenekart. Dzsesszhangverseny a Tisza Szállóban Semmi sem árulta el vasárnap délelőtt a Tisza Szálló nagytermében, hogy itt dzsesszkoncert lesz. Terített asztalok, fehér inges felszolgálók várták az idei évben ismét meginduló ifjúsági dzsesszklub tagjait és az érdeklődőket, akik az évadnyitó hangversenyre eljöttek. A két éve működő klub egészséges formája a .iatalság lázongós zenei igényeinek kielégítésének; alapszabályzata többek között a rendezvényeken való kulturált öltözködést és viselkedést is előírja. Ezúttal két együttes adott műsort: Hulin István triója és a Dixieland zenekar. A most végzett fiatal orvos, Hulin István — aki utoljára szerepelt itt, mivel foglalkozása Jászberénybe szólítja — tartott rövid előadást a Spirituálétól a Double six uocale-ig címmel. Triójával pedig — melyben rajta kívül Joó Attila (b^gő) és Hájos Ferenc (dob) szerepel — bemutatott egy saját szerzeményt is. A Molnár Gyula (klarinét) vezette Dixieland— Stompeos-együttes bebizonyította, hogy nehezen avuló műfajt képviselnek. Igen jól sikerült Molnár Gyula: Fura úr című kompozíciója. Az együttes többi tagja Major Róbert, Szelezsán István, Joó Attila, Bodó József és Kobrizsa András volt. A hivatalos műsor után öröm zene következett, kedvelt számokat játszottak közkívánatra. Az évadnyitó rendezvényen új vezetőséget is választottak. Az új vezetőség: Gausz Antal (elnök), Juhász Endre (elnökhelyettes) Joó Ete (titkár) és ifj. Gallé László (szervező titkár). N. L dabbá. S az, mondják a szemközt ülő férfiak — Tari Sándor, a TMK-sok és Herpai Imre, a dobüzemiek művezetője —, nem jelképes, hanem valóságos itt a kábelgyárban. Tagadhatatlanul szükség is van rá, a fejlődés nagy íve megkövetelte, hogy a növő feladatokhoz igazítsak a hatásköröket. A hétköznap: állandó gyürkőzés az ember és az elvégzendő munka között. Gond a feladatkiosztás, az ellenőrzés, az anyagellátás; gazdaságosabb megoldások, újítások is forognak a homlok mögött; tanítani kell a fiatalokat, a többieket, minél többet; és tanulni kell minél többet, minél hasznosabb. hasznosíthatóbb dolgokat. Meg aztán előreserkenteni a versenyt; összefogni a brigádokat, segíteni őket a szocialista cím felé, meg azon is túl, mindig tovább. Elevenek állnak a gép mellett, vigyázni kell rájuk, mert a baleset állandóan „ugrásra kész" a kerekek, tárcsák, szerszámok világában. Nincs különösebb címük és mégis van; rangot ad nekik feladatuk. A munkanap mérnökei ők. Azt pedig, hogy a teljes embert kívánó feladatokat hogyan oldják meg, elvük szabja ki számukra; mindketten párttagok. Ugyanazért a gyümölcsért Az a többlet, hogy valaki kommunista, többnyire apró magatartási motivációkból kristályosodik eggyé, valahogy úgy, ahogy az ember jelleme összeáll a tulajdonságok filmkockáiból. Különösen így van ez a műhelyben, ahol a vezető vezető voltát azzal is mérik a dolgozók, mennyire érdekli őket maga az ember, hogyan érti meg helyzetüket, azokat a néha potomnak látszó, de sohasem mellékes emberi problémákat, amelyekkel hozzá fordulnak. Kemény mértéke van a műhelyben a példamutatásnak. Ezt. a próbát napról napra ki kell állni, s példaadásra vár az egymáshoz tartozás, egymásért való felelősség bizonyítása is. „Gyermekkora gyermekkorunk, velünk nevelkedett a gép". Elmondhatná ezt a két művezető is. Törzsgárdatagok. régi szakmunkások a „kábel" hőskorából. A többiekkel egy sorban nevelkedtek a gépek közt, velük együtt növelték mai nagyságára a gyárat. Aztán kinőttek a társak közül, magasabbra kerültek a közös gyökerű fán, de mint minden ág, ók is ugyanazért a gyümölcsért vannak, oda tartoznak a műhely többi dolgozójához, s ez a legfontosabb. — Persze az élre állás, vezetés nem indult könnyen — emlékezik Tari Sándor. — Ki kell tanulni azt is, mint a szakmát, hogy az emberek érdekeit szinkronba lehessen állítani az üzemével. A fogadtatás, a kezdeti véleménykülönbségek, nézetütközések az új beosztásban, a két tűz, amelyet egyformán tisztelni kell, nehéz órákat okoztak annak idején a fiatal, művezetőnek. De a tüzek, amelyek körülfogják, meg is hevítik az embert, különösen, ha az elvi hév már fnegvan hozzá odabent. — Nem azt mondom, hogy most nincsenek már nézeteltérések apróbb-nagyobb dolgainkban — fűzi tovább a gondolatsort —, de járja nálunk egy mondás: „Műszaki vitáknál meg lehet sértődni, de nem illik". S ehhez igazítjuk a hangnemet is. Rangjelzés a munkaruhán — Fontos, hogy az ember ismerje, számon tartsa a munkatársai gondját, baját, hangulatát, egyéniségét is — ez Herpai Imre véleménye. — Meg kell mérni minden jó vagy rossz szót. büntetést, jutalmazást, általában minden intézkedést, tisztelni kell a többiek érzékenységét, igazságszeretetét. Példákat sorolnak a „mérlegelés" fontosságára, arra, hogy a mérték, ha egységes is, mégis rugalmas, emberre szabott legyen. Van, aki a kelleténél többet iszogat „apák napján", s másnap elkésik; van, aki sosem késik, egyszer mégis elszalad előle az óramutató. A szándék etikájának alkalmazása az alapos emberismeret és szeretet minden esetben segít. Egy ízben héten át kocsmazott az egyik szaktárs, be se tette a lábát a gyárba, szerelmes volt, bánata nem ismert határt. Ma boldog családapa, éppen akkori bánata — s most már boldogsága — okozójának oldalán. S ki állt mellette a nehéz időkben, ki kereste fel, hívta vissza az üzembe, beszélt a lelkére? A művezetője, aki változatlanul bízott benne, tudta, hogy jó dolgos, hitte, hogy nem tart sokáig a kesergés. A megértés pedig megértéssel találkozik. Az összhang, összetartás, az összetartozás pedig eredményeket szül. Jól dolgozó üzemrész jó művezetőjének lenni rang. A rangjelzést a termelési számok, sikeres százalékok csillagozzák meg a negyedévi kimutatásokban. Naponta százszor keresik, várják, utasítják, hívják, kérdezik a művezetőt. Teszi a dolgát, s még azon túl is tevékeny. Tari Sándor és Herpai Imre is jó néhány ésszerűsítésnek, újításnak „adtak életet" munkahelyükön. A TMK művezetőjét gyakran á munkaidő utáni órák is ott kapják a műhelyben, amint célszerűbb szervezésen töri a fejét. Herpai Imre. mint pártcsoportbizalmi is szót ért műszak alatt, s után az emberekkel; gazdasági, politikai kérdésekről, a termelési lehetőségekről, mindig arról, ami a legfontosabb. Esténként aztán negyedosztályos diák lesz a gépipari technikum padjaiban. így, ebben a szellemben élnek, dolgoznak, teremtenek a kábelgyári kommunista művezetők, még jobban összekapcsolva, amit az élet egybekötött: a munkások és a gyár ügyét. Simái Mihály Másképp kellene variálni Néhány évvel ezelőtt a magyar bútoripar kitűnő kezdeményezéseképpen jelent meg a Varia elnevezésű, variálható, s olykor nemcsak garnitúrákban, hanem darabenként is vásárolható lakásbútor. Bátran mondhatjuk, hogy a terpeszkedő kombinált bútor ellen ez volt a legjobb érv a modem kisbútor pártján. Azóta már többféle kisbútor is megjelent a színen, dc a Varia még mindig „fut", még mindig közkedvelt. Ajaj, még hogy fut! Beszaladt már az irodákba ls. Hogy csak kettőt mondjak — nem bánom, haragudjanak meg rám — a kéziszerszámgyár és a Kenderfonóós Szövőipari Vállalat irodáiban is található belőlük. Ugyanakkor hol ez, hol az a Varia-darab hiányzik a bútorüzletből. Nem lenne jobb másképp variálni? Mondjuk úgy, hogy az irodabútor az irodákba, a lakásbútorok a lakásokba kerüljön? Az éghajlaton változtassanak Az volna a csoda, ha a mi éghajlatunkon nem lenne esős, nyirkos a november. Kinn az Odessza-lakónegyed új részén mégsem számítottak rá az építők. A Székely sor teljesen, a Csanádi utca részben járhatatlan, mióta gyakrabban esik. Még a Székely sor és a Vedres utca sarkára is leszórt valaki egy nagy földkupacot, pedig ott járható volt az út. Az új rész házai között vezető járdát az utolsó pillanatban kiaszfaltozták ugyan, de másnap már teli is szórták földdel, sámal. Az aszfalt pontosan 24 óra hosszáig volt ép, szélét másnap már letörték. Nem túlzás: szinte életveszélyes a közlekedés ezen a terepen, hiszen a közvilágítás is hiányzik még. Egy markológép napok óta dolgozik, egyengeti a talajt, teherautókra rakja a felesleges fóldet, téglát, csodarabokat, ami éppen útjába kerül. A kibetonozott úttest is sártengerré vált a rakodástól. Gyakran esik szó arról, hogy javítani kellene az építőipar szervezettségén. De ha már ez olyan nehezen megy, legalább az éghajlaton változtassanak valamit! A sarkalatos probléma Sok sarok van a városban, de most egyesegyedül a Juhász Gyula és a Mihály utca sarkáról van tzó. E sarkon is csupán egy műhely-helyiségről, mely valaha egy kisiparosé volt, jelenleg pedig a színház használja raktározásra. E helyiséggel szemben a bútorgyár található, alapc«an beszorítva a lakóházak közé. Hogy mi köze van kettejüknek egymáshoz? Csak annyi, hogy a bútorgyár már hosszú ideje kéri az illetéseket, adják neki oda raktárnak ezt a helyiséget. Ha egy-két napig nem kap a gyár diszpozíciót a készáru elszállítására, szinte moccanni sem tudnak a szúk üzemben. A színháznak valószínűleg édesmindegy, hol a raktára .hiszen úgyis messze esik a színháztól, de nekik nagyon jól jönne, hiszen csak keresztül mennek az utcán, s máris ott vannak. Nagyobb raktárterület, szinte semmi szállítási költség! Hát ez a bútorgyár sarkalatos problémája. Bar egy kis jóindulattal már régen nem lenne sem sarkalatos, sem probléma. FEHER kalman Meleg vízzel vagy szénnel? Panaszok a fűtésre az Odessza városrészben Az újszegedi Odessza-negyed lakásainak fűtésével mostanában több panasz hangzott el. Különösen azokban az épületekben, amelyeket legkorábban építettek, az úgynevezett l-es ütemben. Erről leveleket is írtak szerkesztőségünknek, a többi közt ördögh Lászlóné, Odeszsza III. „A" IV. 12. szám alatti lakos. Azt írja, hogy a lakásokban 18-19 Celsiusfoknál nem nagyobb a hőmérséklet. A fűtési költséget nem is tartja soknak, főleg ha kapnának érte fűtést „Három év alatt — írja —, kivéve az 1964—65-ös téli szezonban egy hét kiesést, a fűtés kielégítő volt." Egy másik levélben azt közlik a panaszosok, ugyancsak az l-es ütemben épült új házakból: „Két fűtőt is alkalmazunk. Az udvarban szénhegyek sorakoznak. Miért nem azzal fűtünk?" Mint ahogy Ördögh Lászlóné leveléből is kiderül, a forró vizes fűtés az Odesszanegyedben nagy általánosságban bevált. A szóban forgó épületrészekben azonban más a probléma. Galambos István, hévízfűtést üzemeltető gázgyár főmérnöke közölte, hogy az első ütemben épült lakóházakat, 260 lakást, annak idején széntüzelésű kazánokkal látták el. A szénfütést kikapcsolta természetesen tudnak ide is meleg vizet adni, de csak 40 Celsius-fok hőmérsékletűt. Ez viszont addig elégséges csak, amíg a kinti hőmérséklet plusz 5 Celsiusfok. A gázgyár elsősorban a többi ütemben épült lakásokat látja el — szám szerint 660-at — elégséges hőérV*ü forró vizzel. Ha készen lesznek a IV-es ütemben epult hévíz osztójának kazánházi szerelésével, akkor az l-es ütem lakásainak 50 Celsiusfok hőmérsékletű vizet is tudnak adni. De ez is csak abban az esetben lesz ott elégséges, amíg a kinti hőmérséklet el nem éri a mínusz 3 fokot. Nyilvánvalóan akkor át kell térniük a széntüzelésre, hiszen elsősorban ezért is fizetnek, s ehhez megvan a szénkészletük, amellyel szabadon rendelkeznek. A gázgyár, a hévízfűtés üzemeltetője, nem teheti meg, hogy az l-es ütemben épült lakásoknak mindvégig megadja a kellő hőértékü meleg vizet. Ebben az esetben ugyanis túl kellene fűteni a többi ütemben épült lakásokat, vagyis külön kellene járatni öt nagyteljesítményű szivattyút. Mindezeket tudja az l-es ütemben épült lakások szövetkezeti vezetősége, mégis a legtöbb panasz innen fut be. Az ügyvezető egymás után írja panaszos bejegyzéseit, holott módja és lehetősége lenne a lakók érdekében a leggazdaságosabban felhasználtatni a rendelkezésükre álló szénkészletét, azaz meleget szoL gáltatni. Megvizsgáltuk a IV-es ütemben épült házak lakóinak friss panaszait is. Előre kell bocsátani, hogy ezeknek az új lakásoknak a fűtőberendezéseit még műszakilag nem adta át a kivitelező a gázgyárnak. A szükséges ja* vitások, korrigálások most folynak, hogy a hibákat mindenütt elhárítsák. Pintér Gyula, a Csongrád megyei Építőipari Vállalat fűtésszerelője éppen a cédulákra írt panaszokat szedte össze Oláh Pálné házeflügyelőtől. Néhol csöpögnek a radiátorok, avagy egyes szobákba nem jut el a meleg víz stb. A szerelő elmondotta. hogy sajnos alapvető szerelési hibákkal is találkozott. Volt eset, hogy a radiátorszelep gittel volt eltömve, s nagyon sok esetben piszok, törmelék van a radiátorokban vagy a csövekben. Mindezt ki lehetett volna küszöbölni körültekintőbb szereléssel. A lakónegyed minden egyes épületében naponta légtelenítik a berendezéseket a kielégítő fűtés miatt, hogy az esetleg viszamaradó gázt a radiátorokból, csövekből eltávolítsák. Megtörténik, hogy a radiátorokat elzárják a lakók, mert soknak tartják a meleget, illetve csavargatják, piszkálják a szelepet. A következő légtelenitésnél nyilvánvalóan az ilyen radiátor eleve kiesik a hálózatból. A 14-es épület negyedik emeletén, a 19-es lakásban például a fűtőtest végdugóját csavargatta a lakó „légtelenitési" szándékkal. A végdugó menete megszakadt, s a lakást elöntötte a víz. a gázgyár ezért ismételten ezúton is felhívja a lakók figyelmét; hogy az ilyen jelenségek elkerülése végett házi szereléssel ne kezeljék, ne nyúljanak a radiátorokhoz. A hibákat jelentsék be, hogy azokat a szakemberek hárítsák el. L. R Kedd, 1965, november 16, üil*taag1 arqrizáü 5 89