Délmagyarország, 1965. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-23 / 276. szám

Gyakorlativá szélesednek a szegedi és az odesszai egyelem kapcsolatai A. I. Jurzsenko nyilatkozata A. I. Jurzsenko, az Odesszai Állami Egyetem rektora hétfőn délelőtt a József Attila Tudományo^vetem rektori hivatalában dr. Wittman Tibor oktatási rektorhelyettessel, dr. Fodor Géza tudományos rektorhelyettessel, valamint dr. Ágoston Györggyel, a tudom án yegyetem Nevelési Bizottsága elnökével és a három egyetemi kar nevelési és tudományos bizottságainak képviselőivel folytatott tapasztalatcsere jellegű baráti eszmecserét. Délután dr. Márta Ferencnek, a tudományegyetem pártbizottsága titkárának társaságában a városi pártbizottságra látogatott el Jurzsenko professzor, ahol Perjési László, az MSZMP városi bizottságának első titkára fogadta. A meleg, baráti hangulatú beszélgetésen részt vett dr. Biczó György, a városi tanács vb feinöke, Sípos Géza, a váróéi pártbizottság titkára, Deák Béla, a pártbizottság Osztályvezetője és Papp Gyula, a városi tanács vb elnökhelyettese is. A kiváló szovjet tudós teegedi tapasztalatairól a következőket. mondotta a Dél-Magyarország munkatársának kérdéseire: — Szívből örülök, hogy ellátogathattam az önök csinos, kultúrált, építészetileg is érdekes, harmonikus városába. Az egyetem intézményeiben tett látogatásaim arról győztek meg, hogy — bár az egyetem viszonylag nem nagy — a benne folyó oktatási és tudományos munka magas színvonalú, « kor igényeinek megfelelő. Ezt nem udeariaskodásból mondom, hiszen tudós vagyok, akinek a dolgokat a valóságnak megfelelően kell megítélnie. Technikai eszközökben és helyiségek tekintetében is elsőrangúan ellátottak az önök intézményei. Kémikus kollégáimmal máris hasznos eszmecserét folytattam. Minden jel arra mutat, hogy a legközelebbi hónapokban a két egyetem kapcsolata gyakorlativá szélesül. Remélhetően arra is sor kerül már a közeljövőben, hogy nyaranta kisebb diákcsoportok kölcsönös látogatásait is megszervezzük. — Hány hallgató tanul az Odesszai Állami Egyetemen, s milyen körülmények között készülnek fel az életre? — Tizenháromezer hallgatója van egyetemünknek — mintegy négyezer nappali, több mint négyezer levelező és ugyanennyi esti tagozatú hallgató. A levelező és esti hallgatók főként a humán szakokon lelhetők; egyáltalán ninas a gyakorlatokhoz kötött — például fizikai, kémiai, biológiai — szakokon levelező hallgatónk. — Valamennyi vidéki hallgatónak biztosítanak kollégiumot? — A jelentkezőknek mintegy 70 százalékát tudjuk jelenleg elhelyezni. Most van épülőben egy nagyméretű diákszállónk, ha elkészül, minden "szállásigényt megoldhatunk majd. Egyébként a hallgatók 75— 80 százaléka ösztöndíjas. — Hogyan történik a végzettek elhelyezkedése? — A végzett hallgató — az oktatási év végén — csupán igazolást kap arról, hogy elvégezte az egyetemet. Diplomáját a munkahelyén nyújtják át, miután egy esztendőt eltöltött abban az intézményben, üzemben, ahová beosztották. — Hogyan bonyolódik le az elosztás? — Az oktatásügyi minisztérium év végén közli velünk, hogy hová szükséges szakembert küldenünk. A fakultásokon kifüggesztjük a helyek listáját, amelyen természetesen az igényelt szak megjelölése is szerepel. A végzett diákok ezekre az ívekre vezetik fel egyéni kívánságukat, 6 mi azt igyekszünk lehetőleg tekintetbe venni. A tudományos tevékenységet illetően elmondotta Jurzsenko elvtárs, hogy a kutatás úgynevezett „állami" és „tanszéki" témák szerint folyik. Bizottságokat nem állítanak fel, a fakultások ugyanis eléggé operatívak ahhoz, hogy minden tudományos kérdést megoldhassanak a fakultáson belül. A népgazidaság szempontjából fontos kutatási problémák lehetőleg a tanszékek alapvető kutatási problematikájával esnek egybe. • A. I. Jurzsenko ma, kedden délután 5 órakor az egyetem Béke-épületében előadást tart fiáko-kémiai kutatásairól. Nyolcvan víztározó tó *SZBT.HlMtt«ég • Rnbnhan A mezőgazdasági területek öntözésének fejlesztésére még soha annyi víztározó tó nem épült az országban, mint a második ötéves tervben- A tervidőszak előtt 16 völgyzárógátas tóban az öntözésre tárolt víz alig haladta meg a kétmillió köbmétert. így csupán az idén felépített tizenkét új tó háromszor annyi vizet ad a mezőgazdaságnak, mint az 1961 előttiek. A második ötéves tervben, főleg a dombvidékek völgyeiben több mint nyolcvan új tavat létesítettek. s most már a mezőgazdaság rendelkezésére álló tavak összesen 55 millió köbméter vízzel segítik a belterjes gazdálkodást. Az iparvidékek és a lakosság vízellátási gondjait több mint 12 millió köbméter víz tartalékolásával enyhíti a Rakaca völgyi, a bokodi és a gyöngyösoroszi nagy tó. Jelenleg tehát már összesen száz víztározó tó segíti az ország vízgazdálkodását. A vízügyi szakemberek az utóbbi években elért gyors fejlődés arányában irányozták elő a víztározó-hálózat bővítésének harmadik ötéves tervét is. Különösen jelentős a Keleti-főcsatorna környékére tervezett két nagy víztározó, amely nélkül már nincs mód a keleti országrész öntözésének fejlesztésére. Ezért Bakonszegnél 300 holdnyi területen több mint kétmillió köbméter öntözővíz tartalékolására alakítanak ki egy új tavat. Balmazújvárosnál pedig 10,5 millió köbméter vizet befogadó tó építését irányozták elő. Mindkettő tervezését megkezdték és előreláthatólag a harmadik ötéves terv első felében sor kerül az építési munkálatokra is. Bakuban Hétfőn Nagy Richárdnak; az MSZMP budapesti bizottsága osztályvezetőjének vezetésével Bakuba utazott a Magyar—Szovjet Baráti Társaság háromtagú küldöttsége. Egyidejűleg hattagú művészdelegáció is utazott az Azerbajdzsán Köztársaság fővárosába. A magyar küldöttek részt vesznek az azerbajdzsáni magyar kulturális napokon. (MTI) Magyar-szovjet kulturális tárgyalások Az 1966—1967. évi magyar—szovjet kulturális csereegyezmény tárgyalásaira hétfőn szovjet kulturális küldöttség érkezett Budapestre. A delegációt Sz. K. Romanovszkij, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő külföldi kulturális kapcsolatok állami bizottságának elnöke vezeti. A vendégek fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Lugossy Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes és Demeter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének alelnöke. Ott volt G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, továbbá a nagykövetség több tagja. A következő két évre szóló magyar—szovjet kulturália csereegyezmény tárgyalásai hétfőn délután megkezdődtek a Művelődésügyi Minisztériumban. 'Korszerűsítették a tatabányai alumíniumkohót (MTI Foto — Mező Sándor felvétele) A szilíciumos egyenirányító üzembe helyezése hatszázalékos energiamegtakarítást eredményezett. Elkészült az új timföld siló és a korszerű timföld lefejtő állomás is. A kádak áramerősségét 50-ről 60 kiloamperre növelték, így a fajlagos energiafelhasználás lényegesen csökken. Ma már a tatabányai alumíniumkohóban az egy tonna alumínium termelésére esö energiafelhasználásnál elérték a világszinvonalat. Képünkön: A központi egyenirányító vezénylő ternyoknak és a velük összefüggő gazdasági kategóriáknak (a piac, az arak, az önköltség, a nyereség, a hitel stb.) az eddiginél lényegesen nagyobb, aktív szerepük legyen. Az áruviszonyok és az értéktörvény ugyanis a szocialista gazdaságban is léteznek és hatnak, a fejlődés érdekében tehát minél jobban fel kel! használni őket. Semmiféle5 közeledést nem jelent ez a tőkés szemlélethez,'nemcsak azért, mert a piaci kategóriákat továbbra is tervszerűen alkalmazzuk, hanem döntően azért, mivel a mi rendszerünkben a munkaerő a jövőben sem lehet áru. Változtak és változnak fogalmaink a népgazdasági terv lényegéről is. Egyre nagyobb fontosságot tulajdonítunk ennek úgyis mint a gazdaságpolitikai irányítás eszközének. A terv kötelező jellegét úgy helyes értenünk, hogy az komplex egész, és a gazdasági cselekvés kötelező irányvonala. A fő célkitűzéseket, a megvalósítás útjait, a fő népgazdasági arányokat központilag kell meghatározni, de a jelenleginél lényegesen nagyobb önállóságot kell adni a vállalatoknak. A vállalalati önállóság kiterjesztését azonban nem lenne helyes összekapcsolni a „munkásönigazgatás" rendszerével, mert attól sem a gazdasági hatékonyság növelését, sem a szocialista demokrácia fejlődésé! nem várhatnánk. Fenntartandó ezért a2 az alapelv, hogy az állami vállalatok össznépi tulajdonban vannak, és a népgazdaságot központilag irányítják. A jelenleginél jobban kell hasznosítani a szocialista tervgazdálkodás előnyeit. A reform kiinduló irányelvei azt célozzák, hogy erősödjön népgazdaságunk szocialista jellege. Emellett különösen pozitív hatást kell gyakorolnia előtérben álló gazdaságpolitikai céljaink elérésére, így termelésünk színvonalának emelésére, s különösen a műszaki fejlődés fokozódására; az életszínvonal megalapozott emelkedésére; a vállalatok önállóságának növelésére a demokratikus centralizmus alapján: a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk fokozódásása; a termelés és a fizetőképes szükségletek kiegyensúlyozott emelkedésére. A kiinduló irányelvek tehát ennek megfelelően részletesen foglalkoznak a népgazdasági tervezés, a vállalati önállóság. az árrendszer, a beruházások, a kereskedelem, a termelőszövetkezetek, a tanácsi gazdálkodás, az egyszemélyi vezetés és az üzemi demokrácia, életszínvonal-politikánk kérdéseivel. Tervgazdálkodásunk alapjául a reform szellemében az eddiginél határozottabban az ötéves tervezést tesszük, és ezzel egyidejűleg erősítenünk kell a távlati tervezést. Növeljük a termelés tudományos megalapozottságát, és nagyobb fontosságot biztosítunk az objektív oizonytalansági tényezők számbavételének. A vállalati önállóságot illetően a tervirányítás jelenlegi módszerét, vagyis a kötelező tervmutató számok lebontását nem tekinthetjük szükségszerűnek, és nélkülözhetetlennek a szocialista tervgazdálkodásban, bár korábban ez szükséges volt. Az új rendszer teljes kiépítésével egyidejűleg meg kell szüntetnünk a kötelező tervmutató számoknak az üzemekre történő bontását. A vállalatok önállóságát abban szükséges elsősorban kifejezésre juttatni, hogy az éves és a többéves tervüket maguk készítsék el. Központilag két feladatot szükséges megjelölni, mégpedig a megrendelők igényeinek mennyiségi, minőségi és időbeni legjobb kielégítését, valamint a jövedelmezőség rendszeres növelését. Az állami vállalatok anyagi érdekeltségi rendszerét az önálló gazdasági elszámolás elvének következetesebb alkalmazásával helyes megoldani. Irányelv: a gazdaságosabban működő vállalatok többet nyújthassanak dolgozóiknak, és többet fordíthassanak a vállalati alapok képzésére, mint a kevésbé jól dolgozó vállalatok. A reform másik alapvető részét képezi a helyes árrendszer kialakítása. Jelenlegi termelői árrendszerünk sok fogyatékossággal rendelkezik, fogyasztói árrendszerünk pedig az 1951. évi ár- és bérreform következményeit tükrözi. Olyan árrendszer kialakítása volna kívánatos, amely az árak arányai és a jövedelmezőség révén a jelenleginél helyesebben orientálja majd a termelőket és a fogyasztókat a gazdasági döntésekben, jobban elősegíti o termelés idomulását a szükségletekhez, s a korszerű termékek gyorsabb terjedését, a gazdaságosabb fogyasztási struktúra kialakulását szolgálja. Mindehhez reálisabban kell számításba venni a termeléssel kapcsolatos társadalmi ráfordításokat. Ezzel együtt természetesen az állam árpolitikai eszközökkel is. kalkulációs sémákkal, árellenőrzéssel, bizonyos alaptermékek fix árának megállapításával, gazdaságpolitikai eszközökkel is irányítja az áralakulást. Szükséges a beruházások hatékonyságának lényeges javítása. Ennek érdekében kellő egyensúlyt kell teremteni minden időszakban a beruházási javak kereslete és kínálata között. Ésszerűbben kell elosztani a beruházási döntési hatásköröket, és csökkenteni kell a beruházási bürokráciát. A kereskedelmi mechanizmus is továbbfejlesztésre szorul. Ennek iránya az kell legyen, hogy a termelők a fizetőképes szükséglet, a piaci igények legjobb kielégítésére törekedjenek, s az eladók és a vevők érdekeinek esetleges ütközése a társadalmi érdek érvényesülését segítse elő. Az adminisztratív jellegű elosztási módszerek helyett rugalmasabb és gazdaságosabb kereskedelmi módszerek kellenek. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek hatalmas fejlődése ellenére is még sok kezdetleges vonás és fogyatékosság mutatkozik gazdálkodásunkban. Ezek jórészt gazdaságirányítási rendszerünk problémáiból erednek. A reform fő iránya a mezőgazdaságban a (szövetkezeti) önálló gazdálkodás fejlesztése, és egyúttal a közgazdasági eszközökkel történő irányítás hatékonyabb, differenciáltabb kiépítése legyen. Az önálló elszámolás és az önigazgatás elvének fejlesztése szükséges. A termelőszövetkezetek államirányítása a törvényes felügyeleten túlmenőleg közgazdasági jellegű legyen. A tanácsi gazdálkodásban is sok a javítanivaló. A reform szellemében a tanácsok gazdasági jellegű tevékenységét olyan irányban kell fejleszteni, hogy pénzügyi önállóságuk számottevően nőjön. Tevékenységükben egyaránt érvényesítsék a gazdaságpolitikai központi elképzeléseit és területük lakosságának közvetlen érdekeit, törekvéseit. • Életszínvonal-politikánkat is érinti a reform, mégpedig azzal, hogy folytatnunk kell a életszínvonal további emelését. Alapelv, hogy a szocializmus építése járjon együtt a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével a termelés és a termelékenység állandó növekedése alapján. Nem következik azonban ebből, hogy az életszínvonal emelését minden esztendőben lehetségesnek tartjuk, hiszen gazdaságunk mai fejlettségi foka ezt még nem teszi lehetővé. Most is — mint ismeretes — ilyen időszakban vagyunk, öt év alatt viszont már észrevehetően javulnak az életviszonyok. G

azdaságirányítási rendszerünk átfogó felülvizsgálatának fenti vázlatos ismertetésével kapcsolatban hangsúlyozottan rá kell mutatnunk arra — amelyet az előadó is hangoztatott a Közpionti Bizottság ülésén —, hogy a reform bevezetése csak fokozatosan történhet. A pártunk vezetőire jellemző komoly és higgadt megfontolást tanúsítja az az elhatározás, hogy a kiinduló irányelveket a párt-, társadalmi, és tudományos szervek, gazdasági vezetőfórumok meghatározott körében bocsátja vitára, majd 1966. első negyedében tűzi újra napirendre végleges határozathozatal céljából. Tisztában kell azonban lennünk azzal, hogy az elképzeléseket — a folyamatos részintézkedések mellett is — csak 1968ban lehet átfogóan érvényesíteni. Sok tennivaló, vita és elmélyült munka áll a gazdaságirányítás reformjának végleges megfogalmazása és gyakorlati megvalósítása előtt. Körültekintő és a körülményeinket. gazdasági, társadalmi változásainkat figyelembe vevő munkával azonban újabb előrehaladásunk jelentős lépéseit tehetjük meg. L. Z. Kedd, 1965. november 23. QÉL-MAGVARQRSIAQ 3