Délmagyarország, 1965. november (55. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-23 / 276. szám

Halolt fénycsövek Három ... négy ... egy .., kettő ... egy ... egy ... kettő ... Eh. minek számoljam tovább! Ez a tizennégy romlott. fénycső — a Hősök kapujától a nagyállomásig — is megerősíti ítéletemet. Azt tudniillik, hogy Szegeden minden nagyon szép és rendes a szabadtéri játékok idejen, de aztán...! Némelyik lampa még agonizál, fel-felvillan benne az élet, tíz-tizenkettö azonhan elfeketültcn lóg a kötelén, illetve közömbösen himbálódzik az éjszaka sötétjében. Minek is esnének! Megcsappant az idegenforgalom, a szegedieknek meg jó így is. Persze, már amelyiknek. Mert nekem nem jó. Negyedik éjszaka tűnődöm a holt lámpák sorsán és gyötör a gond: szóljak, ne szóljak a DAV-nak? Vajon illetékes vagyok-e? A főiskola gyakorló általános iskolájával szemben magasan felstúszolt téglarakás a járda peremén — ez még a sötétségre is árnyékot von. I/ármás gitáros fiúk dülöngélnek el mellettem, nekik nem probléma az én problémám. Békés, rendes fickók. Egy kis vakarcs féloldalvást utamba vágódik es azt, mondja: „Hová, te ürge?" A hang inkább rezignált, mint udvarias, de tovább enged. Zörög mögöttem a gitár, különben csend gunnyaszt a házak fölött. íj jel kettőre jár ar. Mó... F. N. L Napsugaras porták A „hírős" váro6 szülte és volt, korán elhalt édesanyja Rácz Mihály bácsi portája. A nevelte, több mint fél évszá- helyett. Ifi éves korától maga gazda nincs itthon, 75 éves zada élnek Szegeden, mégis nevelte és gondozta kisebb hamisítatlan parasztemberek testvéreit Hajnaltól estig maradtak. A föld kötőereje, dolgozott, a család patriarchális fegyel- „ . Valamit megéreztek... me, a megcsontosodott paraszti életforma erősebb volt, mint a város varázsa. I ház őszi ékessége Utcájuk neve stílszerű: létére nem bír tétlenül ülni. Egy,ik ismerősének segít. Felesége — kedves, idős néni — ebédhez várja férjét, aki-. — Szórakozás? vei 46 éve megértésben, xze— Egy-egy vasárnap el- retetben él. Az udvar téglámentünk a Kiskőrösi halász- val kövezett és olyan tiszta, csárdába vagy a Hági étte- mintha imént mosták volna Tarló utca. Néhány ház még rembe. Csak amióta tsz-ben fel. A tyúkok drótkerítés möőrzi napsugaras, szegedi „fej- vagyunk, jutottunk el a Ba- gött szedegetnek, díszét". A járda és az udva- , „ » „„.„„.„ rok piros téglával kirakva, latrmho7" A ga7dasflg kozos - Szeretem a tisztát. Szüzöld ajtók, zöld ablakok - kirándulást szervezett sza- Jejmnel jgy gzoktam meg _ a hagyományos utcaképhez munkra — magyarázta Hódi tartoznak. Tisztaság és csend. néni. Bár az új szocialista életformával akkor ismerkedtek meg, amikor az ember nehezen fogadja be a válföldűtra Hódi Laios és Rácz tozást' mégis meSéreztek va- zöld ablakok. Amint beszélMihály portáját 'tudakolom. «tünk egyre ^ább m^bivetkeztettem erre: A szegedi zonyosodwn: a tísztaxag nem Uj Élet Tsz-töl tizenegy hold puszta külsőség. Ilyen a gonMagas, zárt rendszerű zöld kapun kopogok. Semmi moz gas. Az utca ls néptelen. Lovasfogat fordul be a — Hódi én vagyok — nyújtja kezét a zömök, keez a válasz megjegyzésemre. Az öreg ház, mely napsugaras fejdíszt visel, gondozott és ápolt Zöld kapu, zöld ajtó, ménykötésű gazda. Pár perc ,kát vá,lalt tizeT)nhyolc al múlva mar .1 teglaval belelt tiszta udvaron köszöntjük a sóvárosi szövetkezeti gazda. . , . A A részes művelést közösen "Z™ "ti végezték és egyenlően őszranda téglaoszlopain a* al- ^ jövedelemből> sovai'osi paraszthazak jelleg- J zetes őszi ékessége: paprikafüzérek. — Ebből pénzeltünk évtizedek óta — jegyzi meg a háziasszony. Hódi Lajosné — bandában dolgoztak erőteljes, derűs asszony — ben. gazdalánynak született. Szerette-e a paraszti munkát? Már az „aranyember" Nem is gondolkodott ezen; beleszületett, családi örök- A *w>mszed haza. az a friss ségként kapta. Nehéz sorsa festésű magas zöld kapu, a dolkodásuk is. Rácz néni csupa szív és jóság. — Nekem soha sem volt haragosom. Az egész utcával — Miért maradtak együtt? jóban vagyok. A családom: — Hát... — töpreng a vá- testvéreim, a fiam, a rne1 aszón — korábban is egy nyem és az unokáim mind a tsz- nagyon jó emberek — megindultság érződik hagjában. Túl a nte#yaUatáron A kecskeméti művésztelep | A városi busz korszerű, ketnyomvonalas, középütt fél, közelebbi Hódmeróvásárhely vidékünk, művésetány ée padokat magóba ^ A „^m'lakók közt foglaló parksavos uton robog — nádtetős házikók közt. A vasúton túl a Műin ismerős nevek. Mindjárt egy; Fülöp Erzsébet — a kert tágas parkja oszi pom- múlt héten megnyílt vásár paban. A megállónak háttal csinos, kimkatabküus, teraszos arcát a parknak fordítja a Pai-k vendéglő. Öszi csend. A közelben a kastély. Kastély? Nem. Egyemeletes, egyfelől csupa müteremablakos ház. Csak kastélyra emlékeztet. A század zeléssel, hogy a réz anyaga is jelentkezzék... A kastély csendje Érdekes szakdolgok. Végül inkább « prózai, nyilvánosabb kérdéseket támasztja fel bonnem e rengeteg munka látása: jó itt dolgozni? — Csodálatos hely — mondja leplezhetetlen lelkesedéssel. — Május 11. óta dolgozom itt, a két megbízásért elbúcsúztam a munkahelyemtől is és ... Szehelyi őszi tárlaton is szerepel, orosházi. Megyek a csendes folyosón — olyan csendes, mintha egy lélek se élne a házban. Műtermében fest. Egy gobelin pályázatra készül. Július retöéic"még féfétTg 'marádközepe óta él ítt, zomán- ni: biztos eredményes lenelején épült Kecskemét vá- ^ festmények> rajzok ^ ne! ív* penzen a cívisek tilta- ... w , ... . önkéntelenül a falakra kozasa ellenerő, akik le- ™ * pillant, s követem tekintegyin tettek Kada polgármes- bek kozt a most. Hód mező- ^ bólintok. Azután véter ideájára: „Ugyan, még vásárhelyen kiállított kép gigjárva a bámulatosan sok mit nem. majd épít mú- ^ g bo| 3 képek' munkát szemem egy asztavésztelepet Debrecen, vagy Ion állapodik meg: épp Szeged." A polgármester — Arra gondoltam, hogy olyan bámulatosan sok s nem hagyta a „hírős" vá- nemsokára már megyek ha- változatos fajta kaktusz élre* hírét — most Szegedről ^ g összecsomagoltam vezi az ablakon beáradó is ide kell jönni. „ ,„ _ napot Elmosolyodik. — Ez Lvmyt Grünwald. majd magyarazza, s lassan a va- J a ^nésen?. kertéezRcvosz Imre vezetése alatt lodl okra lyukadunk: — Az kedtem. múvésziskola működött ben- igazság az, ha valamit esi- Nem ls csodálom. A ne, Pólya Tibor. Hermann naJokj idegesít, ha látják, nyugalmat s szorgalmat Lipót, dolgozott itt, aztán a teliéin befeie- áraMtó abIak elíitti P^*, a h ,horő^i meg.47.ilnt 1057- mig ^Uesen oeieje- gjjj^g s rendezett természet Megértem; a művészet érzékeny foglalatosság. Nézzünk másik ismerőst. Egyik szobrászmű teremben a szegedi Stefániay Edit. ö viszont mindent kirak a fahaborúval megszűnt 1957 ben támasztotta fel a Kép- wtt, megérti, zómüvéazeti Alap másfél millióból, s évente két, es fél- háromszázezerből tartja fönn. A major domus A „major domus" — prózai nevén gondnok, Szentivanyi István mondja: - Az lókra, állványokra, polcokra ország egyetlen művészte- — látni szereti. Megszálepe. ahol szobrászmütermek molhatatlanul soknak tűnó vannak. Három szobrász- zománckép. kerámiák; a nak, öt festőnek s két gra- műterem közepén több méfikusnak ad egyszerre ott- tere* faállvány, oldalt széthont Ez az otthon külön- szedett gipszforma terebékülön műtereimből, szobá- lyes darabjai. Ez utóbbi egy ból s előtérből áll. Az ott- váci parkba készült kő honhoz teljes ellátás tartó- díszrács formája, mely maiik, ezért a beutalt mű- darakat szimbolizál, a zsüvész napi 12.— forintot ri már el is fogadta, a töbvagy jövedelme arányában bi a kőfaragók dolga. Az többet fizet. Főleg a fi- állvány pedig egy ózd-bojoatal művészek szeretik na- ki bölcsőde falara készülő gyon, akiknek nincs műtér- tizenkét négyzetméteres pirnük. Mindig telt ház van. rogránit dombormű elkésziA gondnok neveket 6o- tósét varja, rol, nem győzöm írni, néhányat ragadok ki a listából. Dolgozott itt Bcncze ösztönöz. Németh Ferenc kjintha Jókai mesevilágának jóságos, nemes szívű alakjai elevenednének meg e tisztalelkú idó6 asszony elbeszélésében. fl föld megőrizte Élete olyan magától értetődő, mint a természet. Alsóvárosi gazdalány, az esti harangkondulás még vasárnap is otthon kellett találja, aaszonykorában feles földben „vergődtek". A dolgos életre nem panaszosan emlékszik, inkább az alkotó munka elégtételével. Most hét derekán vagy vasárnap a kaput lesi, mikor toppannak be az unokák. Nem őriz semmi haragot szívében, emlékezetében. Mintha nem ismerné a rosszat, a gonoszt — csupa szeretet Rácz néni. — A mai alsóvárosi fiatalok milyenek? — Urasan öltöznek, s úgy élnek, mint a belvárosiak. Nem lehet megkülönböztetni — feleli csendesen. Őket, az alsóvárosi öregeket azonban szinte változatlanul megőrizte a paraszti élet. A város varázsai nem hódították el a Földtől, nem kényeztették el; egyszerűen, természetesen, örökös dologban éltek, ahogy a parasztgazda! élet parancsolta. Balogh Ödön flz a bizonyos 50% Jó ismerősök, ha hosszabb idő múltán találkoznak, hamar egymásnak szegezik a kérdést; — És mennyit keresel? A válasz többnyire ez: csak 1500-at... vagy csak 2<)00-et...' Meglepődne a kérdezett, ha barátja válaszát így nyugtázná: Vagyis összesen 2200 körül, vagy summa-summárum, tehát 3000-et. Nos, hogy kettőjük közül ki tudja jobban? Ennek eldöntésére idézzük tanúnak a statisztikai adatokat. Kezdjük talán azzal, hogy minden 1 forint kifizetett munkabér után 50 fillér a társadalmi juttatás. Ez azt jelenti, hogy a munkások és alakalmazottak jövedelmének felét kitevő összeget fordít a társadalom szociális és kulturális juttatásokra. Ennek e ven kén ti értéke meghalaja a 35 és fél milliárd forintot. Vegyük sorra, hogy mire mennyi jut és hogyan kerül a lakossághoz ez a sok milliárd? A gyerekek eltartásához hárommilliárd 274 millió forinttal járul hozzá az állam. Ebből terhességi és anyasági segély 190 millió, gyermektej-juttatás 70, csecsemökelengye 53, az ösztöndíjak összege évente 140 millió forint. A legutóbbi vizsgálatok szerint a bölcsődék évi fenntartásának összege 252,8 millió volt. Ebből a szülök 39,6 millió forintot fizettek, a többit: 213,2 milliót az állam vállalta magára. A napközi otthonok 1029,5 millió forintos költségeiből 290,5 milliót térítettek a szülök, 739 milliós állami hozzájárulással szemben. Családi pótlékra 1,3 milliárd jut, és ez most további 500 millióval még emelkedett. Mibe kerül az egészségvédelem? Évente 6833 millió forint. Ebből csak a táppénz 1770, a gyógyszer 1037, a kórházak es klinikák fenntartása 3170 millió forint. Udöltetesre évente majdnem 300 millió forintot fordít az állam. Ebből az összegből 480—500 ezer ember pihen, nyaral az ország legszebb vidékein és egyenként 356 forint hozzájárulást kap költségeihez. A könyvtárak, a rádió, a színházak, a televízió, a Yiozik fenntartásához 6—700 millió forintot ad az állam. Nyugdíjra, szociális otthonokra ós segélyekre 5506 millió forint jut Munkaszervezési és munkalélektani tanulmányok Igazolják: az egészséges embert jellemző munkaképesség helyreállítása néhány órán túl egész rövid pihenővel, másrészt a pihenőiidőbe étkezéssel biztosítható. Ezért az üzemi étkezés rendszere és annak fejlesztése hasznos éa fontos az egész társadalom szempontjából. Ennek költségeire évente 1000 milliót fordítunk. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint több mint 180 ezer ember, az összes munkások közel tíz százaléka él munkása zaláson. A szállások évi fenntartási költsége 327,2 millió forint. Ebből 22,9 százalékot téritettek a lakók, a többit* 252,3 milliót az állam fedezte. Jelentősek azok a juttatások is, amelyeket a munkabérrel együtt kapnak a dolgozók. Ilyenek a hűségjutalom, a nyereségrészesedés, a fizetett szabadság, a fizetett ünnepnap, a fizetett étkezési idő és a tanulmányi idő kedvezmény. Ezekre együttvéve 12 112 millió forintot fordít a társadalom. A felsorolás korántsem teljes. Az is igaz, hogy a részesedés az említett összegből, nem mindig azonos r különböző rétegek számára. Az azonban bizonyos: az ötven százalék, ha borítékon kívül is, de mindenki számára jelentős jövedelem. D. K. Szeged a hazai lapokban 1965/37 SEBESTYÉN Arp»cf Ar _ ön- Ztidöíág •let*. DJ Elet, nov. IS. kéntes néprajzi gyűjtők »ieiedi ulálkozöja. Ma gy»r nyUvor, 1úuuí-«rrotemb*r. nov 1W4. okt. M—nov l-is-l Harai körkép. IMú Kommunista. november. [A. s/pgedi Iskolák esti tagozatairól is.1 MAsz Lászliné: Három linnepseg a szegedi járási tanacsnál. Közalkalmazott, nov. 13. Az ország egyik legkorszerűbb autóbusz-pályaudvarát szombatén avatták f-l ünnepélyesen s nyelvjárási [Fényképpel.] összejöt etel Szegeden. Cj Élat. 13. [A asidó hitközségben.] Tóra-ünnepségek a fflvároaban és vidéken. Üj Élet, nov. 15. [Szegeden is.l TÓTH Béla: Szeged Ú1 központi autóbuszpálvaudvara. Népszava, nov. lii. [Fénykép.1 REMZSO Laina: Hózsa 8ándor Igazsága. Tükör, nov. 16. Ünnepség Szegeden a Csonka fivérek emlékére. Népszibiriiág, Szegetlen, a Marx téren. Nép- nov- 17szabadság, nov. II. (-án): A nyolcvanéves Sándornál. ÜJ Élet. nov. 15. SIFLIS Mózsefl: Rozov SzeeeVa« den. Film. Színház. Muzsika, nov. 19. [Fénykép a Nemzeti LENGYEL István: A szegedi Színház Ütőn című elóarlásáróM — Mindkettő dekoratív, de ábrázoló jellegű — László, Kondor Béla, Kalló "!™?dja ^ndékát megviViktor, Hincz Gyula.' Kaja- SJf "may Edit Amit a naturátől elvettem, azt gazdag felületi megmunkálással akarom pótolni. Közben zománcokat is készítettem, kihasználva a Zománcipari Művek adta lehetőséget, több kiállításon szerepeltek. Különböző újfajta zománcokkal, a transzparens kerámia mázak A névsorban mér egyre fémen való alkalmazásával közelebbi nevek csendültek kísérleteztem, olyan efképri Gyula, Csohány Kálmán, Csikai Márta ... Német, francia a főleg cseh művészek. — Azok is el voltak ragadtatva — fűzd hozzá a gondnok. • lakók Légitáska Valamennyien újságainkba, könyveinkbe mélyedtünk. Két óra utazás alatt mind a hatan elmondtuk, nrte a szívünkön fekszik, s mást is érdekelhet. Az anekdotázásba is belefáradtunk már. Így aztán a tágabb világot elénk táró újságok lapjait böngésztük. Percenként zizzent a vékony papír, s a szemek a vonat kattogó ritmusára siklottak végig a sorokon. Az ablak melletti két hely szabad volt Lassan kúsztunk be a kiskunfélegyházi állomásra. Mindannyian a folyosó felé néztünk. Nem érdeklődve, csak unaloműzésből. Ki száll le, milyen új arcok jönnek? Idős, barázdált arcú néni állt meg a peronon. Benézett, aztán ment tovább. Mögötte valamivel fiatalabb kendős fej. Ö mái- benyitott. — Van szabad hely? — Kettő — válaszolt egy fiatal férfi. Ellenőr volt, kiszállásra indult. — Anya, jöjjön! A néni vissza tipegett Óvatosan letette lába elé a spárgaszatyrot, aztán leült. Mégegyszer megnézte, jól van-e úgy. aztán összekulcsolta ráncos, keményre dolgozott kezét, és hallgatott. A lánya is. — Sok ember van a földön. Alig lebeg fecni tőKik — mondta maga elé a nénike, mintha Imát morzsolt volna. Mindannyian felé néztünk. Furcsa volt a summázó megállapítás. Szemügyre vettük. Világoskék szimpla balomt viselt a fekete kendő alatt. Vastag flór harisnyát. Szemei összehúzódtak az erős fénytől, ahogy egy pontra függesztette tekintetét. A lányán áruházi, olcsó konfekciókábát. Világosszürke. Nagyobb, mint amekkora kellett volna. Felállt a lány. Megszemlélte a csomagtartót, van-e még hely, aztán a peronra ment Egy nagy kosárral tért vissza. A másik kezében tépett spárgaval toldott léfiitáska volt. A világoskék alap>on, melyet a piszok már elszürkitett. fehéren rikitott a holland légitársaság felirata. Disszonáns volt a kép. Az idős parasztasszony a kék balonkabéttal, és a lánya a szakadozott légitáskával. Nem mintha nem láttunk volna „modern" parasztasszony t, de ezeknek olyan nagy szomorúság ült az arcukon, hogy sehogy sem fért össze a modern jelzővel. Sok ember él a földön — ismételte meg újra az öregasszony. — Miért mondja ezt néni? — kérdezett rá egy fiatal tanítónő, aki arról panaszkodott a mielőbb, hogy más faluba helyezték udvarlóját, aki évfolyamtársa volt, s most szétváltak útjaik. — Láttam én. Tülekedés, rohanás. — De anyuka! Hallgasson már! Mintha meg sem hallotta volna a lánya szavát, már mondta is. Halkan, sziszegő hangon. Sziszegve fogatlan szája miatt. — A férjem után mentem. Hívtak a gyerekek. Az uram már 32-ben elment. Azt mondta, kint jobban megél. Aztán majd hazajön. Nrm jött, nem is írt. ötvennégyben hallottam róla. Amerikában van, jól megy sora. Menjek ki hozzá. Akkor nem akartam, de két évre rá a gyerekek ls — a lányára emelte összehúzott szemét — felkerekedtek. Mentem velük. Kerestem mindenütt, nem találtam. Pedig ott voltunk 4 évig. Még p>énzt is gyűjtöttem. Akartam egy kabátot venni neki. Soha nem volt télikabátja. Sok embert láttam ott. De őt nem. Sokan vannak a világon, csak azokat nem találjuk, akiket keresünk. A néni elhallgatott, elmerengett. Felidézte magában az éveket, amikor a munkanélküli segélyből kabátra rakott félre. Magának nem vett semmit. A lánya sem. Gyűjtöttek, repülőjegyre. S mikor felszállt a gép — először ültek rajta — ők voltak a legboldogabbak. Villásreggelivel fogadták a levegőben, s utazó-táskát adtak emlékbe. — Sokan voltak a repülőtéren. Falu béliek — oldódik fel a lány is. — Vártak minket, mert írtunk, hogy hazajövünk. — Irigyeltek, amikor leszálltunk « repülőről. Sok ember van a földón. S milyen furcsák ... Irigyeltek... Kovács Attila 4 FÍJLIMMYMKMF/A* Kedd, MÜ. iKtgaiato 23.