Délmagyarország, 1965. október (55. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-09 / 238. szám

Útépítők szocialista szerződése A VII-es új balatoni út és az E—V-ös — VlI-es út'bu­dapesti bekötő szakasz épí­tése újszerű feladatot Jelent az útéDÍtőknek. Hatalmas mennyiségű földtömegeket kell megmozgatni, összeha­sonlíthatatlanul többet, mint més szokványos útépítésnél. A problémák gyors megoldá­sára szombaton az építtető Budapesti Közúti Igazgató­ság, az Üt- Vasúttervező Vál­lalat, a Betonútépí'ő Válla­lat, Hídépítő Válla at és az Aszfaltútépftő Vállalat szo­cialista szerződést kötött. Vál­lalták, hogy az EJ—V-ös és VII-es út budapesti bekötő szakaszát 1965. december 31­ig e'készítik. A VII-es út Tö­rökbálint—Martonvásár kö­zötti szakaszát 1966. május végére akarják elkészíteni. IGY IS LEHET Hagyobb a választék — Kezdeményezés a lakos; ág jobb ellátásáért Bár ruházati Iparunk év- azok a már boltokba került ről évre egyre jobban fej- áruk, amelyeket éppen avá­lődik, s a kereskedelem is , . , ... ,, jól képviseli a lakosság ér- iaszték bővítése céljából dekelt, mégis előfordul, hogy rendeltek megyei ktsz-ektől, országosan bizonyos cikkek- kisebb vállalatoktól. bői nincs elegendő válasz- „ . ték. S ilyenkor mit csinál °™««<>san gondot okoz az a jó kereskedő, jelen eset- idősebb korosztály számóra a ben a Csongrád Megyei Ru- kubán sarkú fűzős cipők házati Kiskereskedelmi Vál- beszerzése. Erre gondolva a lalat? Felhasználja a helyi vállalat a makói cipész ktsz­árualap nyújtotta lehetősé- töl rendelt több százezer fo­geket; utazik, tárgyal, ren- r'nt értékben Ilyen típusú del és szerződéseket köt cipőt, s így a szegedi bol­ktsz-ekkel, helyiipari válla- tokban, s a megye üzletei­latokkal az áru biztosító- ben is a vásáríók örömmel sóra, a választék bővítésére.' fedezhették fel a kívánt ci­A Csongrád Megyei Ru- Pöket- Csaknem hiánycikk házati Kiskereskedelmi Vál- stómba megy az extra mé­lalat az idén 18 millió forint retű Pulóver, kardigán. Ezért helyi árualapot kapott. A a Csongrád Megyei Ruhé­vállalat vezetői az eltelt idő- 2811 Kiskereskedelmi Válla­szakban jól gazdálkodtak a lat a Szegedi Fonalmentő lehetőségekkel. Ezt bizonyít- Vállalatnál rendelt ilyen kö­ják azok a szerződések, sőt tött holmikat. Ugyancsak in­nen biztosították az átme­Újabb uszályok, pontonok készülnek Tápén Felkészültek a hajók téli javítására Serény, ütemes munka fo- készültek a téli nagyjavítási Iyik a MAHART tápéi hajó- munkákra Is. November kö­javító üzemében. A parton zepére várjók az uszályo­két 400 tonnás uszály vázán kat, vontatóhajókat a téli dolgoznak a hajólakatosok, kikötőbe. Tizenöt-tizenhat s a szakipari munkások. Az víziközlekedési eszközre szá­egyiket novemberben — ha mítanak. Ezeknek a javítá­sikerül, mór október végén „ót, karbantartását kell el­—, a másikat decemberben végezniük decemberben és adják át a folyami közle- januárban, kedésnek. A 426-os 400 ton- g^ segítséget nyújt a nás uszályon a villanyszere- hajójavítónak a Jó időjárás, lők, csőszerelők, asztalosok A 200 dolgozó közül közei és festők tevékenykednek. A 140_en szabad ég aUtt dol. 427-esen a hajólakatosok a goznalc> 8 ezeknek a mun­fenéklemezeket és a bordá- kája eredm<5nyesebb a ked­vező Időben. Mint a hajójavító vezető­zatokat készítik. Már a munkapadokon van egy 25 méteres csőponton je>" Er"dei~ Károly elmondotta, váza is. A felépítményszere- nem lesz porbléma a terv lők is hamarosan hozzákez- te]Jes{té9ével. Nemcsak azért, denek a munkához, hogy ha- mert az ldőjárá<, kedVező, téridőre átszállíthassák a Dunára a pontont. Idén négy darab 400 ton­nás uszályt és három cső­pontont készítenek el a tá­hanem azért sem, mert több praktikus újítást vezettek be a gyártási technológiában, így gyorsabban tudják elké­szíteni a hajótesteket, cső­péi hajójavító telepen. Fel- pontonokat. neti lepedóhiányt is. A helyi árualap nagy ré­szét a finomkonfekció vá­lasztékának bővítésére for­dítják. így például több mint félmillió forint érték­ben rendeltek félkész férfi­öltönyt a Káx-ász utcai 7-es számú Adám konfekcióüzlet részére a Szegedi Divatsza­bóságtól. Ugyancsak a Sze­gedi Divatszabóság szállítja a Női Modellbolt vásárlói­nak az ízléses, legújabb di­vat szerint készült női ru­hákat, köpenyeket, kosztü­möket, komplékat. Ezek a ruhadarabok Igen kedveltek, csupán néhány darab ké­szül belőlük, s ez nem mel­lékes a vásárló nők szá­mára. Rendszeres szállítója a vállalatnak a Minőségi Ru­haipari Javító Ktsz ls. Itt készülnek az extra méretű női blúzok, a kismama ru­hák stb. Egyébként a válla­lat a megyén túl is elmegy azért, hogy a lakosság ré­szére minél Jobb ellátást biztosíthasson. Különösen nagy gondot fordítanak ar­ra, hogy a legújabb divat szerinti holmik is megvásá­rolhatók legyenek. A Csongrád Megyei Ruhá­zati Kiskereskedelmi Válla­lat vezetői, eladói tehát gondosan készültek az őszi­téli idényre is. H. M. Szegedi tudósok K0L0SVARY GAB0R Az egyetem Táncsics Ml- az Állatrendszertani Intézet Tanítványai szeretik. de haly utcai épületében talál- vezetőjének. így került a „tenger" után a Tisza part­jára! Úgy mint Bíró bácsi Magénéletét is az a derűs optimizmus jellemzi, ami tu­dományos munkáját végig­kísérte. Mélyen humanista, szereti az embereket. Példa­képe az öreg Bíró Lajos, aki 7 évig élt a pápuák között a dzsungelben, anélkül, hogy fegyvert használt volna! Neki sem volt soha komo­lyabb összetűzése senkivel; vú ember; ki gondolná róla, két gyereket nevelt fel Jó­hogy civilben nagy „csavar- formán úgy, hogy akár egy­gó": erdők, vizek vándora. szer is megverte volna őket. Székely ember, hajtja a ku­tatás, a vándorlás ösztöne! Lengyel útja előtt a Tisza­kutató expedíciójával járt a csapi kanyarban. tunk rá, az Állatrendszerta­ni Intézetben, amint prepa­rátumokkal és egyéb készít­ményekkel telerakott asztala mellett dolgozott. Nemrégi­ben tért haza lengyelországi útjáról, ahol — az ottani tudósok vendégeként — a Balti-tenger partján végzett értékes gyűjtőmunkát, s most ezt az anyagot dol­gozza fel. Csendes, halksza­nemcsak azért, mert nagyon ritkán buktat, hanem mert mint mondotta —• arra kí­váncsi elsősorban, mit tud­nak a növendékei, s nem arra. hogy mit nem. Ez te­remti meg iskolai környeze­tében azt az egészségesen nyugodt légkört, amely nél­kül nem tudna dolgozni. — Még egy kérdés. Ha Ilyen derűs, nyugodt légkör van körülötte, akkor ez azt jelenti-e, hogy semmire sincs panasza? Nem zavarja békés alkotómunkájában semmi? — De igen! Az adminiszt­ráció ... Nikolényi István Ha gyors, vizsga kell hozzá A KRESZ-t módosító ren­delkezéssel kapcsolatban a segédmotoros kerékpártulaj­ták az MTI munkatársának — A KRESZ-t módosító nek rendelet szerint csak az mi­nősül segédmotoros kerék­párnak, amelynek motorja 50 köbcentiméternél nem nagyobb hengerűrtartalmú, s óránként 50 kilométernél nem képes nagyobb sebes­séggel haladni. Tudomány és gyakorlat — A Tiszakutató Munka­közösség minden évben jú­liusban szervezi meg ezt a lassan már 7—8 éves múltra visszatekintő expedí:lót, ami­kor a növény és állatvilág legszebb időszakát éli. A Ti­sza ártere növény-, állat-, sőt embertani-néprajzi sz:m­pontbój ls különös világot rejt; ezt a kikülönült élőhe­lyet akarjuk szakszerűen felderíteni. Botanikusaink komoly mezőgazdasági ta­nácsokat adnak vizsgálataik eredményeképpen az árterü­let felhasználására. Kipuha­tolják továbbá, hol lehet va­dászati rezervátumot létesí­teni, vízkutatónk pedig az ipari szennyeződés fokát vizsgálja, hogy az üzemek betartják-e az előírt szabá­lyokat. Tenger után a Tisza mellé Az erősen őszülő tudó® n kolozsvári egyetemmel Jött Szegedre még a 20-as évek­ben. Ezután Budapestre a Nemzeti Múzeumhoz került, ahol 25 éven keresztül mint múzeumór foglalkozott a na­gyobb állóvizek élővilágával: le-lejárt az Adriára tenger! i művel, könnyített vizsgáié­állatokat gyűjteni. Baloldali | hetőséget biztosítanak; a mű­beállítottsága miatt azonban sok nehézsége adódott, nem tudott pályáján előrehalad­ni. 1954-ben nevezték kl munkássága elismeréséül Szegedre egyetemi tanárnak: — korengedélyt is kaphat­nak. — A BM Közlekedésren­donosok köréből számos kér- dészeti Csoportfőnöksége fel­aes crKszctt s. KOZIGKGQGS" , , , , , . , rendészeti szervekhez. Ezzel hívja a segédmotoros kerék­kapcsolatosan a Belügymi- pártulajdonosokat, hogy az nisztérium közlekedésrendé- év végi vizsgatorlódás elke­szeti csoportfőnökségén a rülése végett A—K kezdő­következő tájékoztatást ad- betűig október 31-lg, L—Z-lg november 30-ig jelentkezze­— A rendelkezést az tette szükségessé, hogy az utóbbi években a közúti forgalom­ban mind nagyobb számban vesznek részt olyan segéd­motoros kerékpárok, ame­lyeknek sebessége megha­ladja a korábbi előírásokat. Ezek és a hasonló segédmo­torkerékpárok 1966. január 1-től csak mint motorke­rékpárok vehetnek részt a közúti forgalomban, ha ha­tósági jelzéssel — rendszám­táblával, forgalmi engedély­lyel — látják el, s vezetőjük érvényes motorkerékpár­vezetői igazolvánnyal ren­delkezik. — Azoknak, akik 1964. december 31-ig bezárólag már rendelkeztek effajta jár­szaki ismeretekből és a gya­korlati vezetésből nem kell vizsgát tenniök, a KRESZ­ből azonban igen. Az érde­kelt segédmotorkerékpár­vezetök — külön kérelemre — A következő évben, az V.-ben, már nem 6 volt a némettanárunk. Soha többé nem került vele kapcsolatba az osztály. Aztán túljutottunk az érettségin, következtek az egyetemi évek, a forradalmak, az ellenforradalom. Néha találkoz­tam az utcán vele, mindig udvariasan köszön­töttem, de mindannyiszor úgy fogadta, mintha vadidegen lennók. Alig biccentett, és elnézett fölöttem. Sokszor már azon voltam, hogy be­szüntetem a köszönéseket, de a bennem élő örök kisdiák mégis mindig kalapom megemelé­sére késztetett. Ezek után bennem ls megacé­losodott a meggyőződés, hogy Wagner Adolfnál ridegebb, kellemetlenebb jelenség nem ls le­het a pedagógusok között. Később kicsit meg­zavart az a tanúvallomás, amelyet az ellenfor­radalmi bíróság előtt tett, mint a vád korona­tanúja. a szegedi direktórium elnökéről, a na­gyon derék Czibula Antal doktorról. Talán tud­játok, hogy szerelmese és tudósa volt a gyü­mölcskerlészkedésnek, hogy a szegedi tanyavi­lágban, Szatymazon országos hírű mlntaszőlőt rendezett be. 1919 nyarán is ott tartózkodott, amikor a Szegedet megszállva tartó francia parancsnokság kiutasftotta a kommunista direk­tóriumot, és az Felsőtanyén. Szatymazon ren­a találkozón. Sokkal többen gyűltünk össze és szen annyi sokszor megesik, hogy elmarad a elég sok tanárunk ls élt még akkor. Vidáman lecke és a diák beszedi a szekundét, de az folyt a szeretetteljes évődés az öregdiákok és a Ilyen baleset sohasem lehet, ennyire végzetes, már nagyon öreg tanár urak között. Csak Wag- Legközelebb majd csak kiköszörüljük a csorbát! ner ült mereven mellettem, kissé, alig észreve- Ez a szegény ember, ez a hófehér hajú tanár hetően elfordulva tőlem. Eleinte ügyet sem ve- azonban nem ezt látta. Sőt, azóta, szakadatla­tettem rá, de később, amikor már felhajtottunk nul elvetemült gonosztevőt lát bennem, gyűlöl néhány pohár bort. bosszantani kezdett a do- és irtózik tőlem. log. Hirtelen elhatározással feléfordultam és Kiszáradt a torka. Ivott néhány kortyot, majd kertelés nélkül megkerdeztem: miért haragszik folytatta: rám? — ön azt nagyon Jól tudja! — mondta ki­mérten. — Fogalmam sincs róla. — Én pedig sohasem felejtem el! — De mit, az istenért? — Valóban nem emlékszik? Arra a Jelenetre, 1914 márciusában, a tankerületi főigazgató előtt, a németórán? — Valami rémlik ugyan, de már nem tudom pontosan, mi is történt? — Hogy mi történt? — csattant fel most a hangja. —• Hát az történt, kérem, hogy ön en­gem szándékosan, gonoszul nevetségessé tett. Kompromittált. Ünt szólítottam fel, mert az dezkedett be. Wagnernek a kommunisták szaty- osztály legjobb németistája volt. Dicsekedni mazi „garázdálkodásáról" kellett volna tanús­kodnia a bíróság előtt. Általános meglepetést keltett, amikor az elnöknek arra a kérdésére, hogy milyen embernek ismerte a direktórium elnökét, csöndes, de Igen határozott hangon, minden szót külön hangsúlyozva csak ennyit mondott: — Doktor — Czibula — Antalt — én — tal­pig — becsületes — embernek — Ismertem! — Rendes dolog volt — ismerte el Dinusz. — A tárgyalást én is végigültem annak ide­jén és ezt a bátor, az akkori időkben szinte vakmerő kijelentését nehezen tudtam össze­egyeztetni azzal az ellenszenves képpel, amely bennem kialakult róla. — A gyorsan múló é ois már-már egészen el­halványították a régi iskolai jelenet emlékét, amikor — 15 évvel ezelőtt — sor került har­mincéves találkozónkra. A véletlen úgy ren­dezte, hogy a vacsorán Wagner volt a jobb ol­dali szomszédom. A hangulat igen jó volt ezen akartam az ön tudásával a főigazgató előtt, ön pedig úgy tett, mintha semmit sem tudna. Rá­adásul pedig, amikor látta, hogy milyen kinos helyzetbe hozott, a könyve mögé bújt és sze­mérmetlenül kinevetett. Ennél gonoszabb, ke­gyetlenebb pofont tanár még sohasem kapott diáktól. — EJlképedve bámultam rá. Az első pillana­tokban egyetlen szót sem értettem abból, amit szinte zihálva mondott. Annyira idegen, any­nyira képtelen volt. De aztán villanásszerű kép­sorozatban lepergett előttem az egész jelenet. — Már nem tudom pontosan, miket mond­tam a vacsoraasztalnál, csak arra emlékszem, hogy szinte sírásszerűen csuklottak fel belőlem a szavak. Waener, aki lassan egészen felémfor­dult, megértett. Az arcán láttam, amint foko­zatosan lehervad róla az örökös, faavas mosoly. A szemén, amint megtörik hideg, éles fénye és Íriszét meleg párák borítják el. Rádöbbent arra, hogy több mint harminc éven át alantalanul. igazságtalanul, tehát embertelenül gyűlölt. Ö tudott embertelenül gyűlölni, akiben volt erő és bátorság, hogy az ellenforradalom vészbírósága előtt talpig becsületes embernek mondja a di­rektórium szocialista elnökét. A rideg, szobor­ember megkapta Jobb kezemet, a melléhez szo­rította és magához húzott. — Fiacskám —• suttogta rekedten —, ne ha­ragudjon rám. bocsásson meg nekem, öreg, hiú és oktalan tanárjának, aki azelőtt nagyon, de nagyon szerette magát. Talán legjobban vala­mennyi tanítványa között. Éppen ezért fájt olyan nagyon, sebzett meg oivan mélyen az, amit látni véltem. Végtelen hálával köszönöm, amit ma tett. Kimondhatatlanul boldog vagvok. hocv megérhettem ezt a percet. Hogy ez a ször­nyű tévedésem most már nem kísérhet el a sírba is. — Azt hiszem, mindkettőnk szeme könnye® Amint ott állok a padban, kezemben a Her- volt. Amikor koccintottunk ugy nézett a sze­mann und Dorothea, előttem a padon, Dinlusz membe. ahogyan csak az apám tudott széles háta mögött, a kinvitott szószedet. Ve- Gvarmathy elhallgatott. A poharára meredt­rejtékezve vergődöm a nehéz szöveggel. A amelvben aranyfénnyel csillogott a szatymaz! könyvem mögül puskázni szeretnék és sehogy rizlinR. sem megy. Aztán látom a tanár arcán a fagyos — Veletek szemben ültem — szólalt meg ké­mosolyt és hallom fenyegető hangját: „Ecsém, sőbb Dinusz Robi. — Csak annyit láttam, hogy ezt megjegyzem magamnak!" Akkor azt hittem, nagyon barátkoztok. Mondtam is szegény Ko­hogy a tudatlanságom, a készületlenségem dühf- csondinak: Nézd csak. nézd. már ez a Gyár­tette fel. Bár dühét kissé túlzottnak véltem, hí- mathy is stréberkedik! SŐT... Csak egy kis szócs­ka, egy hitvány kis el­lentétes kötőszó, mégis annyi mérget megetet az emberrel. Azt mond­ja például az egyik gyár kereskedelmi osz­tályának vezetője: — Az utóbbi években felszökött üzemünk ex­port-grafikonja. Szállí­tunk a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának, Ju­goszláviának, Indiának és Burmának, sót nyu­gati tőkés országoknak is... Az Idegenforgalmi szakember pedig így kommentálja a szezon imponáló mérlegét: — Jártak nálunk_ cso­portosan lengyelek,' bol­gárok, románok, cseh­szlovákok, sőt nyugati turisták ls ... S íme, a közönségszer­vező ngitációja: — Az idei program ékessége a sok külföldi vendégművész. Szerepel a műsorban német, ro­mán, csehszlovák, ukrán és mongol művész, sót több nyugati is... És itt mindig felsza­lad a hangsúly és na­gyobb a szünet, mint mikor nagyon oda kell figyelni. Non plus ultra! Mert hiszen a kereske­delmi szakember szerint az az igazi siker, az az elismerés teteje, amikor az a „sót" következik. Az Idegenforgalmi szak­ember is akkor húzza ki magát, amikor a ke­mény valutát számolja, a közönségszervező pe­dig ezzel akarja elad­ni a bérletet, ezzel a aöt-tel. Másokat is megkér­deztem róla, nem okta­lanul haragszom-e erre a kis szóra. Nem olva­sok-e túl sokat ebből az apróságból? Hiszen én úgy érzem, valami kri­tikátlan és ízléstelen hajlongás, indokolatlan bókolás lapul benne. S a válasz: ..Sót!.. Mielőtt mindezt leír­tam, mégis magam Is tettem egy próbát. Vet­tem egy nyulat, egy szép kövér vadnyulat és meg­főztem a barátaimnak — Mit szóltok, mi­lyen? — Hát nyúl... — De ennek pikanté­riája is van, barátaim! Ezt Bugacon lőtték, sőt egy nyugatnémet vadász lőtte egy angol puská­val! Egyszer már abba­hagyták az evést, de hogy ezt megmondta :r> még a lábast is kitörüi­ték. Sőt... Sz. S. I. Szombat 1965. október 9. DÉL-MAGYARORSZÁG 5 »

Next

/
Thumbnails
Contents