Délmagyarország, 1965. október (55. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-09 / 238. szám

! Natasa — közelről LJUSZA SZAVELJEVA NYILATKOZATA Amikor J. Makszimov, a népszerű szovjet Ifjúsági Irodalmi folyóirat, a Junoszty nuinkatársa fölkereste, Natasa Rosstova. Illetve a Tolsztoj hősnőjét alakító Ljusza Szaveljeva földig érő, hófehér báli ruhában fogadta. Szeme tágra nyílt, mlnthu csak azt mondaná: „Nem lettetne elhagyni ezt az lnter|út7 Hiszen kl tudja, mi kerekedik kl ebból?" Ma már tudjuk: a Háború és béke című film a moszkvai nemzetközi filmfesztiválon megosztva kapta a nagydijat a magyar Húsz órával. Az Interjú akkor — a forgatási szünetben — mégis létrejött. Hogyan kezdődött?... — És hogyan alakítja-gyúrja a szerepeket? — Minden attól" függ, milyen darabra készülök, mi az előzménye, és mi következik utána. Mindenesetre, ennél a szerepnél mindent elolvastam Lev Nyikolajevlcs Tolsztojról. És minden fölvétel előtt százszor ls átnéztem a Háború és béke idevonatkozó oldalait. És Kuzminszkaja emlékiratai Is sokat segítettek nekem. Éppen olyannak képzetlék nyilatkozat várhat- És tudják - folytatta az ... , , Ifjú művésznő -. meglehet, — Natasa ekkor még nem ' s volt Natasa. Eddig a cso- kár is lettem. Három évvel hogy önöknek ez különös dúlatos átváltozásig ínég hát- később, az iskola befejezése 'esz, de Natasa és Pierre ra volt tíz-tizenöt perc. Ez- után bevettek a Kirov Szín- alakja nekem rendkívül koralatt előttem állott, és be- ház balettkarába. Hogy még- szerűnek tűnik ma is vacv izélt a fiatal, huszonkétéves ls, miként lettem filmszí- 7, , " 8 , ' yagy művésznő, I.jusza Szaveljc- nész? Leningrádban meghív- na ugy tetszik, „aktuális", va, aki Rosztova szerepét tak az Akszjonov forgató- Hiszen Natasa és Pierre formálja meg a Háború és könyvéből készült Amikor a minden gondolata, elmélkebéke című regény filmvál- hidak leomlanak című film dése kifeje2l valamennyi tozatában — írja az interjú- próbafelvételeire. Debutálá- . , * ban Makszimov. - Míg be- som mégsem sikerült Lenin- enlber gondolatát a lélek azélgctünk. körülöttünk grádban. „Elraboltak" Moszk- szépségéről, a becsületességgyöngysoros. gyémántos, véba. ről, a tisztességről, az életBalett és szobrászat [elfogás^ « ezek a gondorog: hölgyek, katonák, urak r , ^ ^ , , latok értékesek, ma is na- Bezuhova vendégei. Pár ~ L-JUs20. ™ a balett? gyon izgatnak bennünket, perc múlva Ljuszának is utá- , ~ Természetesen, nem fenuk kell mennie hogy élénk lpdte,sm meg róla - LrQGKC vidám Natasaként perdüljön mondja Rosztova azóta vi- után érdeklődéssel be Helena házának vendég- lághfrúvé vált alakítója. - juk, milyen lesz Ljusza Szaszobájába, s ott úszó-sodró va" egyazab1d veljeva, a leningrádi baleritancba szédüljön Vaszilij ™?r!® , . , na mint Natasa Rosztova Lanowal, azaz Anatolij Ku- Mint balerináé Gisel kettőse "a;m'nt Nataaa Rowtova. raginnal. a2 Adane című balettben. Különösen azért érdekes ez. — Ljusza, kérem, mond- Hogy mit szeretek? A költé- mert ebben a szerepben a Jon el néhány szót olvasóink- szetet ^ a szobrászatot Ro- 82e«ed' közönség is látott S^S&SVSySSSST ^ az antik művészek al- ^hírességet, — Rendkívül nehéz vala- kotósait Mennyi erö, érzés, Plragadó Audrey Hepburn-t. mit ls mondanom, hiszen oly szenvedély van bennük! Néz- A többl szovjet lap krltikákevés, amit eddig tettem - „ CTak meg> mennyire ja, de a Népszabadságnak a S íanúsága^zertn? !f- «« embert a mozdu- moszkvai fesztiválra kikülbájos Sznveljeva. - 1942-ben latai... Azt hiszem, épp a dött tudósítója is azt hanszülettem a körülkerített balett szerettette meg velem «oztatja, hogy épp olyannak Leningrádban. Aztán isko- „ szobrászatot Rodin és a képzelték el maguknak Naha™adeikdtLttáÍSl a koré" görög mesterek művel segi- tasát a regény olvasása közográflai intézetbe írattak be tenek nekem a tánc megfor- ben> amilyen Ljusza SzavelKésöbb ott Komszomol-tlt- múlásában. 3eva külsőre, és ahogyan megformálja a figurát Az összehasonlítás és a szakszerű elemzés természetesen a filmtörténészek, filmesztéták dolga lesz. Reméljük, nem kell mér sokat várni, és a különbséget vagy hasonlóságot mi is eldönthetjük majd. Ferencz Győző Nem Szegeden fordult elő, minket ls érdekel, ami ezúttal Szolnokon történt, táj jelleg nélkül. Mert mit lehessen tudni, ha le is kopogom, nem adódik-e meg, hogy egy szép napon a szolnokihoz hasonló, keresetlen szavakkal folytatott vita Indul valamelyik önkiszolgáló vevő és egy üzlet személyzete között. A szóban forgó konfliktusról a Verának szólított kackiás abonyi menyecskének a vonaton hallott szavaiból ítélve merem állítani, hogy olyan páratlanul üdvös újítás kerekedhet ki, amelyhez — lévén az manapság szokás — feltétlenül be akarok társulni. Most Újítótárs A történtek teljes végeztével másodmegértéséhez előbb szor ls betértem az hadd mondjam el üzletbe egy skatulya az esetet, úgy ahogy sárga boxkenöcsért Vera asszony beszélte el a szomszéd menyecskének. — Tudod. Teca, az úgy volt, hogy nálunk a nyáron huzamosabb Ideig nem lehetett a trafikokban Fecskét kapni, amit az uram olyan nagyon kedvel. Emiatt az én emberem naphosszat csak búsult, nyűgösködött és sóhajtozott. No, mondom, ezt nem nézem tovább, nem én. Így esett, hogy bementem Szolnokra Fecskét keresni. Találtam ls nem messze Már kimenőben voltam, amikor a vöröshajú pénztáros mind a két kezével marasztalt, mondván, hogy az előzőleg ugyanitt vásárolt Fecskét csak úgy suttyomban csúsztattam be a táskámba. fizetség nélkül. Erre egyszeriben megfordult velem a világ. Mondtam is mindent neki, ami csak kifért a szávaié pénz nálam. Azt mondták, nem baj, úgy is kell az bűnjelnek. És elhiheted, hogy most Is ebből kifolyólag jártam bent. Azért arra gondoltam tépelödésemben, jó volna ha a jövőben kibontva adnák Ilyen helyen a megvásárolt árut jelentette ki Vera. amihez amaz helyeslően bólintott. Ez persze nem Jő! Ezért szükséges az én feles betársulAsotn az ötlethez, hogy — megegyezés esetén ismertessem a magam tökéletesítő javaslatát: Legyen a pénztárosnál egy kis dátumozott Jelbélyegző az elrendemon, de hiába, mert zett áru megjelöléhárman is körül- fiéne. Igaz, erről az gyakorlati megváló- az állomástól, de bár sításával a jövőben ne találtam volna, el lehet kerülni min- mert elhiszed Tecánrt, den, a szolnokihoz milyen förgeteges fogtak és hátravezettek, frást készítettek és bepanaasszonyok ls beszéltek, de egyikük sem tette hozzá, hogy szóltak a szabály- azt rá kell nyomni a sértési előadónál. A kiadott portékám. hasonló. epés szócsatét. baj kerekedett kl belőle, amikor dolgom tetejében a trafikot is ott kellett hagynom, mert nem volt már csak a vonatra Ez egyedül az én ötletem. O. J. Ötmillió tonna szén évente — hulladékból Sziléziában, a Dimitrov- Haldex új üzemegysége, a bánya mellett megkezdte a Dimitrov-bánya hányóinak termelést a Haldex Lengyel minden egyes tonnájából A gazdag koldus Szegény, nélkülöző öreg- melegcipőt, csizmát raktároként ismerték Szőnyben a zott. Az élelmiszerek közül napokban elhunyt 73 éves legrégibb az a láda lokvár, Psenák Ferencet, pedig né- amit még a német katonák hány évvel ezelőtt jól jöve- hoztak be az országba és delmező „foglalkozást" vá- már kőkeménységűre száradt. —Magyar Részvénytársaság új üzemegysége. A július elején munkába állított üzem termelési kapacitása 100 tonna óránként. A létesítendő üzem területének előkészítését és az építkezési munkát lengyel vállalatok végezték; a berendezéseket és a gépeket a magyar NIKEX Külkereskedelmi Vállalat szállította. Az üzemépítés műszaki irányítását a magyar fél biz100—200 kg szenet nyer, amelynek fűtőértéke 4000— 5600 kcal/kg. Ezt. a szenet erőművek és brikettüzemek használják fel. Az aprószemcsés, éghetetlen anyagokat a cementgyárakban, kerámiaipari üzemekben, bányákban hasznosítják. A Dimitrov-bánya mellett alig fele a KGST-országok kereskedelmi forgalmában jelenleg érvényes árnak. A hasznos tapaszlalatok és a beruházási költségek gyors megtérülése — (kb. öt év) — a lengyel—magyar részvénytársaságot a beruházási tervek továbbfejlesztésére ösztönözték, s tervbe vették az előzőknél nagyobb objektumok létesítését. A Rokitnlca-bánya mellett létesítendő üzemegység például, amely a jövő év áprilisában kezlétesült új üzemegység, a Haldex Lengyel—Magyar di meg a munkát, 180 ton Részvénytársaság negyedik na/óra termelési kapacitás tosította. A szerelési mun- üzeme. A részvénytársaság sal dolgozik majd. kát lengyel vállalatok végez- üzemei a hányók hulladék-, ték. anyagából együttesen mintegy 200 000 tonna szenet Viszonylag egyszerűen nvernek évente, teljes értékű nyersanyaggal látják Hatvanöt özemnek ad el A Haldex részvénytársaA próbák elvégzése után el a cementgyárakat és a ke- Jelenleg a szénen kívül a Dimitrov-bánya mellettié- rámlalparl üzemeket. tesített uj üzemben megkezdődött a normális ter- Rendkívül olcsó melőmunka. Az üzem terme13 bányának, 10 cementgyárnak és 32 kerámiaipari üzemnek ad el különféle termékeket. A Haldex távlésének alapanyagát a ré-' A Haldex immár öteszten- lati terveiből, amelyek az ffí óc n'/ i'i 1 m t~\r 1 rl<-ílrÓMir/\lr .1JL. t_ /. „ A .„ 1 r — „12 4 nen zii i„i> • t.» r gi ós az új szolgáltatják. A alkotó hulladék hasznos tokkal " szolgált a hasonló nyersanyaggá való átalakítá- nemzetközi vállalkozások, sának folyamata viszonylag Intézmények számára ls — 1959-es államközi szerződélasztott magának — rendszeresen csempészkedett. Lakása a Duna partján, közvetlen a vámőrség és vízirendőrség szomszédságában volt, de olyan ügyes „fortéllyal" dolgozott, hogy hosszú ideig nem sejtették tiltott mesterségét. Lakása valóságos raktárává vált a csempészholmiknak. Nem kis meglepetést okozott a vámőrségnek, amikor egy házkutatás alkalmával a rendőrség többek között 238 öngyújtót, 260 kendőt, többszáz karórát és 66 000 forintot kobozott el a „szegény" Psenák bácsitól. Az ezért kapott börtönbüntetésből tavaly szabadult. Bár nyugdija ls volt, mindenkinek nehéz sorsáról panaszkodott. Még az étel maradékokat is összegyűjtötte az üzemi konyhán. Botra támaszkodva, görnyedten járt, de ha senki sem látta, kiegyenesedve, fürgén lépkedett. Most, amikor agyvérzés érte az öreg csempészt, a sajnálkozást rövidesen Ismét meglepetés, csodálkozás váltotta fel. Mivel Magyarországon egyetlen hozzátartozója sincs, a szabályoknak megfelelően a községi tanács jegyzőkönyvbe vette hagyatékát. Bárhová nyúltak a kis lakás kacattengerében. mindenütt értéket találtak Egy kerékpár belsőgumi húszezer forinttal volt kibélelve. Százasok hulltak kl a szegényes rongyokból, a széttaposott cipőkből. s bőven találtak kölcsönadott pénzekről szóló nyugtát. Bár az öreg csempész mindig ezerfoltú kabátban. elnyűtt cipőkben járt, a lakásán öt, valódi bőrből készült kubátot, számos vadonatúj bakancsot, egyszerű: az anyagot elősző!" 30 mm átmérőjű szemcsékké őrlik, majd az ún. hidrociklonba juttatják, amely a szenet különválasztja a többi anyagtól. A meddőhányók dós beruházási és termelőhányókat munkája értékes tapasztala- sen alapulnak, kiviláglik, hogy a lengyel—magyar részvénytársaság üzemei a Jövőben 45 millió tonna, hás ugyanakkor jelentős gaz- nyókban levő hulladékanyadnsági sikerekkel büszkéi- got fognak feldolgozni, s kedhet. A hányókból nyert ennek eredményeképpen ötfekete gyémánt rendkívül ol- millió tonna szenet nyercsó: a Haldex üzemeiben nek évente, kinyert egy tonna szén ára W. W. Magyar László lentkeztek a drága emlékek. Régen elporladt metistának lenni. Azon a nevezetes napon, azon l-onéfol lr/,4 • Pw, „«,,' tLt: ^ Ál- TI „ 1 L .tl —. Ír r . • • , . . , . • ... Ne fickándozz! iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin tanáraikat csúfnevükön idézték, a Bolhát, Csingást, a Strigót, s a Fuszujkát. — Te, Gyarmathy — koppantotta hirtelen poharát az asztalhoz Dinusz Robi —, Wagnernek mi volt a csúfneve? — Wagneré? Wagner Adolfé ... ? Nem emlékszem, talán nem is volt neki A negyvenéves találkozón a hét „fiú", aki az szen mindegyiknek volt. — Lehetetlen — kételkedett Malonyay—, hl- Nagy Ferkó. az órán, váratlan látogatót kapott az osztály. A tankerületi főigazgató toppant be hozzánk. Wagner elsőnek engem szólított fel. Brillírozni akart velem. Történetesen készületlenül mentem az órára. Valami nyakatekert német szöveg volt a lecke. — Goethe Hermann und Dorotheaja — vélte ország különböző részeiből összeverődött, úgy határozott, hogy most már ötévenként gyűlnek össze. — Amíg a készlet tart... — szólt csöndesen Malonyay, de senki sern mosolygott a tréfán. Az első öt év telt most le. Csak négyen ültek az öreg, de korszerűen átalakított és felújított kávéház sarokasztalához. — Fogytán a készlet! — nézett Nagy Ferkó bozontos, hófehér szemöldöke alól Malonyayra. A pincér letette az asztalra a négy duplát. A — Wagnernak nem volt. Biztosan tudom. — Hát ez meg hogy lehet? — Semmiféle csúfnév nem illett hozzá, ö csak Wagner volt. Wagner Adolf. — Nem szerettük. Senki sem szerette. Rideg, kegyetlen alak volt. — Félreismertük. Melegebb, érzőbb szívű em!>er nem volt a2 egész tanári karban. — Akkor nagyon ügyesen titkolta. — Igen. Titkolta. Én is csak véletlenül tudtam még. Egészen furcsa körülmények között. kávégőz szomorúan lebegett a sokáig nyugton Pontosan tizenöt esztendeje. A 30 éves találhagyott poharak fölött. Még az a négy szem- kozónkon. Arra 6 is eljött. pár sem bolygatta meg, amely tétován belemeredt. — Ügy ült ott akkor ls kőztünk, mint egy hidegen mosolygó Buddha-szobor. Szinte vártam, — Walter beteg. Táviratozott. A szíve nem mikor mutat rám és fagyosan mosolygó szájáengedte — tolta a sürgönyt a poharak mellé Dinusz Robi. — Hat Domonkos Feri, meg Kocsondy? — — A szószedetem rendben volt — folytatta Gyarmathy. — Kiírva benne az ismeretlen szavak. A keskeny füzet előttem feküdt a padon, kinyitva. Olvastam a nehéz német szöveget, de a fordítás csak akadozva ment. Ha megakadtam, a könyvem mögül lepislogtam a szótárba, de az izgalom képtelenné tett arra, hogy megtaláljam benne az ismeretlen szót. A füzetet Wagner nem láthatta, mert éppen a te széles hátad takarta el előle, Dinusz. — Most már emlékszem, súgtam ls. — Egyszóval belesültem. Amikor végre, végtelennek tűnő tízpercek után eltávozott a főigazgató, Wagner, arcán az ismert vérfagyasztó mosollyal, rám mutatva csak ennyit mondott: „Ecsém, ezt megjegyzem magamnak!" Fellapozta az osztálykönyvet és vastagon fogó plajhangzott bizonytalanul a kérdés Gyarmathy Elégtételt adott. Most én szeretnék neki elég Lackó szénfeketére festett, vékony bajusza alól. tételt adni — emelte fel a fejét Gyarmathy. — Domonkos a télen halt meg. — Kocsondy már három éve, Sydneyben. Malonyay kevergetni kezdte a kávéját. Sokáig hallgattak. Az osztályra gondoltak. amely úgy szétfoszlott az időben, mint a kávégőz a poharak fölött. Az öreg gimnázium legnagyobb létszámú osztálya volt 1910-ben az övék. Az I/A. Hatvanhat borzas hajú gyerkőc. Tizennyolcban már csak tizenhatan maturáltak. A többit a frontokon szórta szét a háború és soknak neve rákerült a veszteséglistákra. Már csak négyen vannak. Azazhogy öten, a szívbeteg Walterrel. Szinte egyszerre sóhajtott mind a négy. Később mégis nekividámodtak kicsit. Este pedig, vacsora után, csöndes borozgatás közben — ncLúido°zrz!"2lSS7en fe,ém 3 $ZaVa: "EcSÓm!MoSt Evd hatalmas négyest irt ^."^ l.láí— Azon az estén egészen mást hallottam tőle. tam, hogy a szekundát kétszer ls aláhúzta. Eleinte nem sokat törődtem vele. Van Időm bőven — gondoltam —. majd kijavítom. Később Itt az osztálv előtt nyugtalankodni kezdtem. Már közeledett az év X másik három közelebb búzta székét az ... & - Ti valószínűleg nem emlékeztek arra a ^fn. «^^a ^nt felolva.sta tanári noteszékínos jelenetre, a IV-ben. németórán. Nem sok- bd!" k'nKek nL"lye" ,k?'kulu»t1 sf azzai bogy ka! a félévi bizonvítvánvosztás után. Azt talán ükiJ.obbat akar. felelésre jelentkezhet. Ha tud. kai a félévi bizonyítványosztás után. Azt talán még tudjátok, hogy eleinte ón voltam a kedvence. Ha ugyan fel lehet tételezni róla, hogy egyáltalán lehetett kedvence. Megközelíthetetlen javíthat. — Ha mertünk volna! — nevetett Malonyay. — Ügy féltünk tőle, hogy senki sem jelentlen következménye. Sváb faluban éltem kölvökkoromat, és ott jártam kl az elemi Iskolát. Rámraegdt a német annyira, hogy még a későbbi szegedi évek sem tudtak egészen meglegalábbls lélekben — valóságos kamaszokká szabadítani tóle. A sok bennszülött szegedi gyefiatalltotta őket az emlékezés. Tolakodva Je- rek között íev nem vt>u művészet legjobb némagasságban trónolt felettünk. Valamennyien kezett. Még azok sem. akiket bukásra ítélt, ígv éreztük. Én is. De németből én voltam a Nekem harmast, elégségest szánt, ami a törlegjobb. Ez nem egvénl érdem, hanem a vélet- téntek után elég emberségesnek számított. De a félévi jeles emléke nem hagyott békén. Rövid töprengés után felálltam, hogv javítani szeretnék. — Ecsém, ez szemtelenseg! — vágott végig a hangja és én megsemmisülve rogytam vissza a padba. 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Sxombat. 1965. október 9 3