Délmagyarország, 1965. október (55. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-09 / 238. szám

! Natasa — közelről LJUSZA SZAVELJEVA NYILATKOZATA Amikor J. Makszimov, a népszerű szovjet Ifjúsági Iro­dalmi folyóirat, a Junoszty nuinkatársa fölkereste, Nata­sa Rosstova. Illetve a Tolsz­toj hősnőjét alakító Ljusza Szaveljeva földig érő, hófe­hér báli ruhában fogadta. Szeme tágra nyílt, mlnthu csak azt mondaná: „Nem le­ttetne elhagyni ezt az lnter­|út7 Hiszen kl tudja, mi kerekedik kl ebból?" Ma már tudjuk: a Háború és béke című film a moszk­vai nemzetközi filmfesztivá­lon megosztva kapta a nagy­dijat a magyar Húsz órá­val. Az Interjú akkor — a forgatási szünetben — mégis létrejött. Hogyan kezdődött?... — És hogyan alakítja-gyúr­ja a szerepeket? — Minden attól" függ, mi­lyen darabra készülök, mi az előzménye, és mi követ­kezik utána. Mindenesetre, ennél a szerepnél mindent elolvastam Lev Nyikolajevlcs Tolsztojról. És minden föl­vétel előtt százszor ls át­néztem a Háború és béke idevonatkozó oldalait. És Kuzminszkaja emlékiratai Is sokat segítettek nekem. Éppen olyannak képzetlék nyilatkozat várhat­- És tudják - folytatta az ... , , Ifjú művésznő -. meglehet, — Natasa ekkor még nem ' s volt Natasa. Eddig a cso- kár is lettem. Három évvel hogy önöknek ez különös dúlatos átváltozásig ínég hát- később, az iskola befejezése 'esz, de Natasa és Pierre ra volt tíz-tizenöt perc. Ez- után bevettek a Kirov Szín- alakja nekem rendkívül kor­alatt előttem állott, és be- ház balettkarába. Hogy még- szerűnek tűnik ma is vacv izélt a fiatal, huszonkétéves ls, miként lettem filmszí- 7, , " 8 , ' yagy művésznő, I.jusza Szaveljc- nész? Leningrádban meghív- na ugy tetszik, „aktuális", va, aki Rosztova szerepét tak az Akszjonov forgató- Hiszen Natasa és Pierre formálja meg a Háború és könyvéből készült Amikor a minden gondolata, elmélke­béke című regény filmvál- hidak leomlanak című film dése kifeje2l valamennyi tozatában — írja az interjú- próbafelvételeire. Debutálá- . , * ban Makszimov. - Míg be- som mégsem sikerült Lenin- enlber gondolatát a lélek azélgctünk. körülöttünk grádban. „Elraboltak" Moszk- szépségéről, a becsületesség­gyöngysoros. gyémántos, véba. ről, a tisztességről, az élet­Balett és szobrászat [elfogás^ « ezek a gondo­rog: hölgyek, katonák, urak r , ^ ^ , , latok értékesek, ma is na­- Bezuhova vendégei. Pár ~ L-JUs20. ™ a balett? gyon izgatnak bennünket, perc múlva Ljuszának is utá- , ~ Természetesen, nem fe­nuk kell mennie hogy élénk lpdte,sm meg róla - LrQGKC vidám Natasaként perdüljön mondja Rosztova azóta vi- után érdeklődéssel be Helena házának vendég- lághfrúvé vált alakítója. - juk, milyen lesz Ljusza Sza­szobájába, s ott úszó-sodró va" egyazab1d veljeva, a leningrádi baleri­tancba szédüljön Vaszilij ™?r!® , . , na mint Natasa Rosztova Lanowal, azaz Anatolij Ku- Mint balerináé Gisel kettőse "a;m'nt Nataaa Rowtova. raginnal. a2 Adane című balettben. Különösen azért érdekes ez. — Ljusza, kérem, mond- Hogy mit szeretek? A költé- mert ebben a szerepben a Jon el néhány szót olvasóink- szetet ^ a szobrászatot Ro- 82e«ed' közönség is látott S^S&SVSySSSST ^ az antik művészek al- ^hírességet, — Rendkívül nehéz vala- kotósait Mennyi erö, érzés, Plragadó Audrey Hepburn-t. mit ls mondanom, hiszen oly szenvedély van bennük! Néz- A többl szovjet lap krltiká­kevés, amit eddig tettem - „ CTak meg> mennyire ja, de a Népszabadságnak a S íanúsága^zertn? !f- «« embert a mozdu- moszkvai fesztiválra kikül­bájos Sznveljeva. - 1942-ben latai... Azt hiszem, épp a dött tudósítója is azt han­születtem a körülkerített balett szerettette meg velem «oztatja, hogy épp olyannak Leningrádban. Aztán isko- „ szobrászatot Rodin és a képzelték el maguknak Na­ha™adeikdtLttáÍSl a koré" görög mesterek művel segi- tasát a regény olvasása köz­ográflai intézetbe írattak be tenek nekem a tánc megfor- ben> amilyen Ljusza Szavel­Késöbb ott Komszomol-tlt- múlásában. 3eva külsőre, és ahogyan megformálja a figurát Az összehasonlítás és a szaksze­rű elemzés természetesen a filmtörténészek, filmesztéták dolga lesz. Reméljük, nem kell mér sokat várni, és a különbsé­get vagy hasonlóságot mi is eldönthetjük majd. Ferencz Győző Nem Szegeden for­dult elő, minket ls érdekel, ami ezúttal Szolnokon történt, táj jelleg nélkül. Mert mit lehessen tudni, ha le is kopogom, nem adódik-e meg, hogy egy szép na­pon a szolnokihoz hasonló, keresetlen szavakkal folytatott vita Indul valame­lyik önkiszolgáló ve­vő és egy üzlet sze­mélyzete között. A szóban forgó konfliktusról a Ve­rának szólított kac­kiás abonyi me­nyecskének a vona­ton hallott szavaiból ítélve merem állíta­ni, hogy olyan pá­ratlanul üdvös újí­tás kerekedhet ki, amelyhez — lévén az manapság szokás — feltétlenül be aka­rok társulni. Most Újítótárs A történtek teljes végeztével másod­megértéséhez előbb szor ls betértem az hadd mondjam el üzletbe egy skatulya az esetet, úgy ahogy sárga boxkenöcsért Vera asszony beszél­te el a szomszéd me­nyecskének. — Tudod. Teca, az úgy volt, hogy ná­lunk a nyáron hu­zamosabb Ideig nem lehetett a trafikok­ban Fecskét kapni, amit az uram olyan nagyon kedvel. Emi­att az én emberem naphosszat csak bú­sult, nyűgösködött és sóhajtozott. No, mon­dom, ezt nem nézem tovább, nem én. Így esett, hogy bemen­tem Szolnokra Fecs­két keresni. Talál­tam ls nem messze Már kimenőben voltam, amikor a vö­röshajú pénztáros mind a két kezével marasztalt, mond­ván, hogy az előző­leg ugyanitt vásárolt Fecskét csak úgy suttyomban csúsztat­tam be a táskám­ba. fizetség nélkül. Erre egyszeriben megfordult velem a világ. Mondtam is mindent neki, ami csak kifért a szá­vaié pénz nálam. Azt mondták, nem baj, úgy is kell az bűnjelnek. És elhi­heted, hogy most Is ebből kifolyólag jár­tam bent. Azért ar­ra gondoltam tépelö­désemben, jó volna ha a jövőben kibont­va adnák Ilyen he­lyen a megvásárolt árut jelentette ki Vera. amihez amaz helyeslően bólintott. Ez persze nem Jő! Ezért szükséges az én feles betársulA­sotn az ötlethez, hogy — megegyezés esetén ismertessem a magam tökéletesítő javaslatát: Legyen a pénztárosnál egy kis dátumozott Jel­bélyegző az elrende­mon, de hiába, mert zett áru megjelölé­hárman is körül- fiéne. Igaz, erről az gyakorlati megváló- az állomástól, de bár sításával a jövőben ne találtam volna, el lehet kerülni min- mert elhiszed Tecánrt, den, a szolnokihoz milyen förgeteges fogtak és hátra­vezettek, frást ké­szítettek és bepana­asszonyok ls beszél­tek, de egyikük sem tette hozzá, hogy szóltak a szabály- azt rá kell nyomni a sértési előadónál. A kiadott portékám. hasonló. epés szócsa­tét. baj kerekedett kl be­lőle, amikor dolgom tetejében a trafikot is ott kellett hagy­nom, mert nem volt már csak a vonatra Ez egyedül az én ötletem. O. J. Ötmillió tonna szén évente — hulladékból Sziléziában, a Dimitrov- Haldex új üzemegysége, a bánya mellett megkezdte a Dimitrov-bánya hányóinak termelést a Haldex Lengyel minden egyes tonnájából A gazdag koldus Szegény, nélkülöző öreg- melegcipőt, csizmát raktáro­ként ismerték Szőnyben a zott. Az élelmiszerek közül napokban elhunyt 73 éves legrégibb az a láda lokvár, Psenák Ferencet, pedig né- amit még a német katonák hány évvel ezelőtt jól jöve- hoztak be az országba és delmező „foglalkozást" vá- már kőkeménységűre száradt. —Magyar Részvénytársaság új üzemegysége. A július elején munkába állított üzem termelési kapacitása 100 tonna óránként. A létesítendő üzem terü­letének előkészítését és az építkezési munkát lengyel vállalatok végezték; a beren­dezéseket és a gépeket a magyar NIKEX Külkereske­delmi Vállalat szállította. Az üzemépítés műszaki irá­nyítását a magyar fél biz­100—200 kg szenet nyer, amelynek fűtőértéke 4000— 5600 kcal/kg. Ezt. a szenet erőművek és brikettüzemek használják fel. Az aprószem­csés, éghetetlen anyagokat a cementgyárakban, kerá­miaipari üzemekben, bá­nyákban hasznosítják. A Dimitrov-bánya mellett alig fele a KGST-országok kereskedelmi forgalmában jelenleg érvényes árnak. A hasznos tapaszlalatok és a beruházási költségek gyors megtérülése — (kb. öt év) — a lengyel—magyar részvény­társaságot a beruházási ter­vek továbbfejlesztésére ösz­tönözték, s tervbe vették az előzőknél nagyobb objektu­mok létesítését. A Rokitnl­ca-bánya mellett létesítendő üzemegység például, amely a jövő év áprilisában kez­létesült új üzemegység, a Haldex Lengyel—Magyar di meg a munkát, 180 ton Részvénytársaság negyedik na/óra termelési kapacitás tosította. A szerelési mun- üzeme. A részvénytársaság sal dolgozik majd. kát lengyel vállalatok végez- üzemei a hányók hulladék-, ték. anyagából együttesen mint­egy 200 000 tonna szenet Viszonylag egyszerűen nvernek évente, teljes ér­tékű nyersanyaggal látják Hatvanöt özemnek ad el A Haldex részvénytársa­A próbák elvégzése után el a cementgyárakat és a ke- Jelenleg a szénen kívül a Dimitrov-bánya mellettié- rámlalparl üzemeket. tesített uj üzemben meg­kezdődött a normális ter- Rendkívül olcsó melőmunka. Az üzem terme­13 bányának, 10 cementgyár­nak és 32 kerámiaipari üzemnek ad el különféle termékeket. A Haldex táv­lésének alapanyagát a ré-' A Haldex immár öteszten- lati terveiből, amelyek az ffí óc n'/ i'i 1 m t~\r 1 rl<-ílrÓMir/\lr .1JL. t_ /. „ A .„ 1 r — „12 4 nen zii i„i> • t.» r gi ós az új szolgáltatják. A alkotó hulladék hasznos tokkal " szolgált a hasonló nyersanyaggá való átalakítá- nemzetközi vállalkozások, sának folyamata viszonylag Intézmények számára ls — 1959-es államközi szerződé­lasztott magának — rend­szeresen csempészkedett. La­kása a Duna partján, közvet­len a vámőrség és vízirend­őrség szomszédságában volt, de olyan ügyes „fortéllyal" dolgozott, hogy hosszú ideig nem sejtették tiltott mester­ségét. Lakása valóságos rak­tárává vált a csempészhol­miknak. Nem kis meglepe­tést okozott a vámőrségnek, amikor egy házkutatás alkal­mával a rendőrség többek között 238 öngyújtót, 260 kendőt, többszáz karórát és 66 000 forintot kobozott el a „szegény" Psenák bácsitól. Az ezért kapott börtön­büntetésből tavaly szabadult. Bár nyugdija ls volt, min­denkinek nehéz sorsáról pa­naszkodott. Még az étel ma­radékokat is összegyűjtötte az üzemi konyhán. Botra támaszkodva, görnyedten járt, de ha senki sem látta, kiegyenesedve, fürgén lép­kedett. Most, amikor agy­vérzés érte az öreg csem­pészt, a sajnálkozást rövide­sen Ismét meglepetés, cso­dálkozás váltotta fel. Mivel Magyarországon egyetlen hozzátartozója sincs, a sza­bályoknak megfelelően a községi tanács jegyzőkönyv­be vette hagyatékát. Bárho­vá nyúltak a kis lakás kacat­tengerében. mindenütt érté­ket találtak Egy kerékpár belsőgumi húszezer forinttal volt kibélelve. Százasok hulltak kl a szegényes ron­gyokból, a széttaposott ci­pőkből. s bőven találtak köl­csönadott pénzekről szóló nyugtát. Bár az öreg csem­pész mindig ezerfoltú ka­bátban. elnyűtt cipőkben járt, a lakásán öt, valódi bőrből készült kubátot, szá­mos vadonatúj bakancsot, egyszerű: az anyagot elő­sző!" 30 mm átmérőjű szem­csékké őrlik, majd az ún. hidrociklonba juttatják, amely a szenet különvá­lasztja a többi anyagtól. A meddőhányók dós beruházási és termelő­hányókat munkája értékes tapasztala- sen alapulnak, kiviláglik, hogy a lengyel—magyar részvénytársaság üzemei a Jövőben 45 millió tonna, há­s ugyanakkor jelentős gaz- nyókban levő hulladékanya­dnsági sikerekkel büszkéi- got fognak feldolgozni, s kedhet. A hányókból nyert ennek eredményeképpen öt­fekete gyémánt rendkívül ol- millió tonna szenet nyer­csó: a Haldex üzemeiben nek évente, kinyert egy tonna szén ára W. W. Magyar László lentkeztek a drága emlékek. Régen elporladt metistának lenni. Azon a nevezetes napon, azon l-onéfol lr/,4 • Pw, „«,,' tLt: ^ Ál- TI „ 1 L .tl —. Ír r . • • , . . , . • ... Ne fickándozz! iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin tanáraikat csúfnevükön idézték, a Bolhát, Csingást, a Strigót, s a Fuszujkát. — Te, Gyarmathy — koppantotta hirtelen po­harát az asztalhoz Dinusz Robi —, Wagnernek mi volt a csúfneve? — Wagneré? Wagner Adolfé ... ? Nem em­lékszem, talán nem is volt neki A negyvenéves találkozón a hét „fiú", aki az szen mindegyiknek volt. — Lehetetlen — kételkedett Malonyay—, hl- Nagy Ferkó. az órán, váratlan látogatót kapott az osztály. A tankerületi főigazgató toppant be hozzánk. Wagner elsőnek engem szólított fel. Brillírozni akart velem. Történetesen készületlenül mentem az órára. Valami nyakatekert német szöveg volt a lecke. — Goethe Hermann und Dorotheaja — vélte ország különböző részeiből összeverődött, úgy határozott, hogy most már ötévenként gyűlnek össze. — Amíg a készlet tart... — szólt csöndesen Malonyay, de senki sern mosolygott a tréfán. Az első öt év telt most le. Csak négyen ül­tek az öreg, de korszerűen átalakított és fel­újított kávéház sarokasztalához. — Fogytán a készlet! — nézett Nagy Ferkó bozontos, hófehér szemöldöke alól Malonyayra. A pincér letette az asztalra a négy duplát. A — Wagnernak nem volt. Biztosan tudom. — Hát ez meg hogy lehet? — Semmiféle csúfnév nem illett hozzá, ö csak Wagner volt. Wagner Adolf. — Nem szerettük. Senki sem szerette. Rideg, kegyetlen alak volt. — Félreismertük. Melegebb, érzőbb szívű em­!>er nem volt a2 egész tanári karban. — Akkor nagyon ügyesen titkolta. — Igen. Titkolta. Én is csak véletlenül tud­tam még. Egészen furcsa körülmények között. kávégőz szomorúan lebegett a sokáig nyugton Pontosan tizenöt esztendeje. A 30 éves talál­hagyott poharak fölött. Még az a négy szem- kozónkon. Arra 6 is eljött. pár sem bolygatta meg, amely tétován bele­meredt. — Ügy ült ott akkor ls kőztünk, mint egy hi­degen mosolygó Buddha-szobor. Szinte vártam, — Walter beteg. Táviratozott. A szíve nem mikor mutat rám és fagyosan mosolygó szájá­engedte — tolta a sürgönyt a poharak mellé Dinusz Robi. — Hat Domonkos Feri, meg Kocsondy? — — A szószedetem rendben volt — folytatta Gyarmathy. — Kiírva benne az ismeretlen sza­vak. A keskeny füzet előttem feküdt a padon, kinyitva. Olvastam a nehéz német szöveget, de a fordítás csak akadozva ment. Ha megakadtam, a könyvem mögül lepislogtam a szótárba, de az izgalom képtelenné tett arra, hogy megtaláljam benne az ismeretlen szót. A füzetet Wagner nem láthatta, mert éppen a te széles hátad ta­karta el előle, Dinusz. — Most már emlékszem, súgtam ls. — Egyszóval belesültem. Amikor végre, vég­telennek tűnő tízpercek után eltávozott a fő­igazgató, Wagner, arcán az ismert vérfagyasztó mosollyal, rám mutatva csak ennyit mondott: „Ecsém, ezt megjegyzem magamnak!" Fella­pozta az osztálykönyvet és vastagon fogó plaj­hangzott bizonytalanul a kérdés Gyarmathy Elégtételt adott. Most én szeretnék neki elég Lackó szénfeketére festett, vékony bajusza alól. tételt adni — emelte fel a fejét Gyarmathy. — Domonkos a télen halt meg. — Kocsondy már három éve, Sydneyben. Malonyay kevergetni kezdte a kávéját. Sokáig hallgattak. Az osztályra gondoltak. amely úgy szétfoszlott az időben, mint a kávé­gőz a poharak fölött. Az öreg gimnázium leg­nagyobb létszámú osztálya volt 1910-ben az övék. Az I/A. Hatvanhat borzas hajú gyerkőc. Tizennyolcban már csak tizenhatan maturál­tak. A többit a frontokon szórta szét a háború és soknak neve rákerült a veszteséglistákra. Már csak négyen vannak. Azazhogy öten, a szívbeteg Walterrel. Szinte egyszerre sóhajtott mind a négy. Később mégis nekividámodtak kicsit. Este pe­dig, vacsora után, csöndes borozgatás közben — ncLúido°zrz!"2lSS7en fe,ém 3 $ZaVa: "EcSÓm!MoSt Evd hatalmas négyest irt ^."^ l.láí­— Azon az estén egészen mást hallottam tőle. tam, hogy a szekundát kétszer ls aláhúzta. Ele­inte nem sokat törődtem vele. Van Időm bő­ven — gondoltam —. majd kijavítom. Később Itt az osztálv előtt nyugtalankodni kezdtem. Már közeledett az év X másik három közelebb búzta székét az ... & - Ti valószínűleg nem emlékeztek arra a ^fn. «^^a ^nt felolva.sta tanári noteszé­kínos jelenetre, a IV-ben. németórán. Nem sok- bd!" k'nKek nL"lye" ,k?'kulu»t1 sf azzai bogy ka! a félévi bizonvítvánvosztás után. Azt talán ükiJ.obbat akar. felelésre jelentkezhet. Ha tud. kai a félévi bizonyítványosztás után. Azt talán még tudjátok, hogy eleinte ón voltam a ked­vence. Ha ugyan fel lehet tételezni róla, hogy egyáltalán lehetett kedvence. Megközelíthetetlen javíthat. — Ha mertünk volna! — nevetett Malonyay. — Ügy féltünk tőle, hogy senki sem jelent­len következménye. Sváb faluban éltem kölvök­koromat, és ott jártam kl az elemi Iskolát. Rámraegdt a német annyira, hogy még a ké­sőbbi szegedi évek sem tudtak egészen meg­legalábbls lélekben — valóságos kamaszokká szabadítani tóle. A sok bennszülött szegedi gye­fiatalltotta őket az emlékezés. Tolakodva Je- rek között íev nem vt>u művészet legjobb né­magasságban trónolt felettünk. Valamennyien kezett. Még azok sem. akiket bukásra ítélt, ígv éreztük. Én is. De németből én voltam a Nekem harmast, elégségest szánt, ami a tör­legjobb. Ez nem egvénl érdem, hanem a vélet- téntek után elég emberségesnek számított. De a félévi jeles emléke nem hagyott békén. Rö­vid töprengés után felálltam, hogv javítani sze­retnék. — Ecsém, ez szemtelenseg! — vágott végig a hangja és én megsemmisülve rogytam vissza a padba. 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Sxombat. 1965. október 9 3

Next

/
Thumbnails
Contents