Délmagyarország, 1965. október (55. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-27 / 253. szám

A vietnami szakszervezeti küldöttség Csepelen A hazánkban tartózkodó vietnami szakszervezeti küldöttség, élén Ho Sy Ngoijal, a Vietnami Dolgozók Általános Szövetségének titkárával, kedden a Csepel Vaséi Fémművekbe látogatott. Megismerkedett a gyáróriás életével, munkájával és hosszabb időt töltött a szerszómgépgyár dolgozóinak körében. Az üzem ugyanis kapcsolatban áll a Hanoi Gépgyárral, s termékeit — mint a vendégek elmondták — jól ismerik, szeretik a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. A delegáció ezután a pártmunkás könyvtárban rendezett összejövetelen a Csepel Vas- és Fémművek tömegszervezeteinek aktivistáival találkozott. Ho Sy Ngoi elmondta: igazságos harcot folytatunk. Jól ismerjük a felszabadító háború törvényeit, s mély meggyőződéssel valljuk, hogy legyőzzük az agresszort. Mellettünk állnak a szocialista országok, a békeszerető embermilliók szerte a világon. Az Egyesült Államok sosem volt úgy elszigetelve, mint napjainkban. A népek az agresszió ellen foglalnak állást, s tetteik, nem pedig álnok nyilatkozataik alapján ítélik meg az USA vezetőit. Ho Sy Ngoi befejezésül köszönetet mondott a magyar munkasok, egész népünk testvéri támogatásért, az erkölcsi és anyagi segítségért, amellyel hazánk hozzájárult a vietnami hazafiak sikereihez. (MTI) Negyedév ELEJÉN VEGEN Nem mindegy, hogy mit, de az sem mindegy, mikor: a tervben előírt árut rendszerint elkészítik az üzemek, de kibocsátása már gyakran nem egyenletes. Példáért, sajnos, nem kell a szomszédba menni, jelen esetben a Szegedi Konzervgyár szolgáltatja. Jól spekuláltak A konzervgyárban tulajdonképpen jól állnak az 1965-ös lerv teljesítésével. A belkereskedelemnek szállított áruk értéke tíz-, a külKereskedelemnek egymillió forinttal haladja meg az előírt értéket. Ez jó. S azt sem mondhatjuk, hogy nem okosan gazdálkodtak. Az első fél évben, amikor az exportra szánt cikkek gyártását késleltette, hogy a rossz időjárás miatt nem értek be időre a főzelék- és zöldségfélék, nem ültek karba tett kézzel, olyan nyersanyagot dolgoztak fel, ami nem kiviteli cikk, s előszállításként hamarabb átadták a belkereskedelemnek. Ügy gondolkoztak, hogy mikorra nagyobb ütemben gyérthatják majd a kiviteli cikkeket, nyugodtabb körülményeket teremthetnek maguknak. Jól spekuláltak, ezt bizonyította a harmadik évnegyed. Júliustól kezdve úgy ment az exporttermelés, akár a karikacsapás. A TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalat lehívásai általában megegyeztek az éppen futó termeléssel és a zöldborsóval, a lecsóval, a hámozatlan paradicsommal, a csemegeuborkával és a zöldbabbal megelőzték magukat. Korábban 2—300 vagon árut is kénytelenek voltak ideiglenesen az udvaron tárolni szezonidőben, most még a külső raktárakra se nagyon volt szükség, mivel a készárut hamarosan útjára bocsáthatták. Hasznos, de viszonylagos A félévet még lemaradással, a háromnegyed évet már túlteljesítéssel zárták a konzervgyárban. A lemaradás megszüntetése feltétlenül hasznos, bár meglehetősen viszonylagos. Egyrészt azért, mert nem egészen azokat az árukat gyártották, melyek a tervben eredetileg szerepeltek, másrészt pedig azért, mivel a termelés és a kiszállítás ütemtelenségét jelzi. Ezekről nem tehetnek a konzervgyáriak, mivel a termelés alapanyagait a mezőgazdaság adja, tehét az időjárás függvénye is az, hogy miből mennyit és mikor gyárthatnak. A Konzervipari Tröszt és a TERIMPEX nem is ragaszkodik mereven a terv előírásaihoz. A külkereskedelemmel éves keretszerződést kötnek, s bár ennek van negyedéves „bontása", a diszpozíciók sem mindig igazodnak hozzá. Elvették a természettől... Öszi barangolás a Hóra Ferenc Tsz-ben Már június voit: mélyen kúszó esőfelhők alatt mentőnk a Barában (a szegedi !vaftaarvak az a része ez, amely a Tisza alsó folyása mellett a röszkei háromszögben fekszik). A látvány szinte fájt: rmgy kiterjedésű fiatal lucernások víz alatt. A tavaszi első kaszálás nagyresze elrohadt, hiszen némelyik táblát megközelíteni se nagyon tudták. A gazdák elkeseredetten figyelték aratasfror a Baktöt is: mikor apad már le a víz, vajon lehet-e még termelni itt valamit az idén? A gazdaság hatalmas kiterjedésű tábláin júniusban meg csak 120 holdnyi kukorica zöldellt. A paprikaföldeket is csak „lyuggatták" aszerint, hogy hol engedte meg az időjárás a munkát, s hol nem. Kicserélt világ 1.. Es aki most ismét bejárja a szegedi Móra Ferenc Tsz sokezer holdas határát, mintha egy kicserélt világ-' ban járna. A haragvó, minden csekélységért felcsattanó szövetkezeti asszonyok és férfiak jókedvűek, örülnek a gazdag termésnek. A nyári nyomasztó kilátástalanságot örömmé változtatták. És ebben elvitathatatlan érdemük van a vezetőknek. Szili Antal, a tsz elnöke mostanában ha teheti mindenkit meghív Dorozsma alá egy kis ku korica nézőbe. Egyedül is sokat és szívesen időzik itt. Július 5-én vetették ezt 100 holdnál is nagyobb táblát. Ennek ellenére a termés jó, és szépen beért. 60—70 mázsás csöves állagot mutatnak a mérések. Ismt a Barában is szép. érett kukoricatermés díszlik az elpusztult lucernások helyén. Most már értő szemek számlára sem lehet vitás: akármilyen volt az időjárás, a gazdasági átlag 620 holdon — eléri a 40—50 mázsás nyerscsövest. A feketeszéli határrész már jócskán homokos, s a környéken a domaszéki tszcsgazdák apró birtokainak rengetegjében igazán szép kukoricája csak a Móra Ferenc Tsz-nek van. Lefagyott, nem sokat érő misling-táblák közepette itt is 30—40 mázsás csöves kukorica vár törésre. A fűszerpaprika-táblák hozamai is hajazzák a holdanként! 40 mázsát. A krumliásás véget ért és a tavaszszal agyonázott földek 53,6 mázsa átlagtermést adtak. Kenyérgabonából is itt született az idén a szegedi táj eddigi legmagasabb rekordja. 180 hold Bezosztája átlagosan 24,8 mázsát adott Ha hektárokkal mérnénk, az átlag jócskán meghaladná a 40 mázsát is. Egy kis világszínvonal ez már! Nehéz küzdelmet vívtak az időjárással és győztek. A tsz elnöke, párttitkára, főagronómusa most már bízvást ki merik jelenteni: az év elején tervezett 25 millió 682 ezer forintnyi termelési értéknek — amit vállaltak — globálisan nem lesz híja. A gazdák jövedelmét sem kell a rossz időjárásra való hivatkozással lejjebb srófolni. Tulajdonképpen mi történt itt? Alapvetően semmi különös. A vezetők alapos szakmai éleslátással mindig az adott körülményekhez tudták igazítani a munka folytatását. Látták, hogy a tenyészidő lerövidül? Gondoskodtak arról, hogy azért mégis annyi tápanyag álljon a növények rendelkezésére, amennyi szükséges a beéréshez. Az említett homoki kukoricásokban mindenütt ott találjuk az „áruló" nyomokat. Az elszórt, esőtől naptól elavult üres műtrágyás zsákokat. S ez már önmagában is kellő magyarázat. A „lehetellen" is megoldható Íme, a jó szakmai, politikai vezetés mellett szinte a lehetetlen is megoldható. A vezetők órdeme abban áll, hogy a sok előre nem látott baj, akadály ellenére is kelló határozottsággal tudtak intézkedni. A gazdákat pedig azért illeti elismerés, hogy a kapott utasításokat a legjobb tudásuk szerint hajtották végre. A kukoricatáblák, a paprikaföldek tiszták, mint az arany, számottevő gyom sehol sincs a nagy szövetkezeti birtokon. — Igaz, nem voit nekünk tán még egy nyugodt óránk sem — mondta az elnök, s el kellett hinnem neki. Látva azt i«, hogy míg ezt a kegyetlenül kemény küzdelmet vivták a természettel, volt idejük építkezésre a majorok csinosítására is. Akármelyik majorba lép az ember, mindenütt tapasztalja: vége már a régi szertelenségnek, ez már üzem! Takaros, zárható géppark költözött a Dózsa majorba ls a régi lomtár, össze-visszaság helyére. Uzemraktár létesült, felépültek a roskatag istálló helyén az új műhelyek, minden gépnek tiszta garázsa van. Az egy évvel a határidő előtt üzembe állított csibenevelő telep pedig 260 ezer pecsenyecsirkéi, több mint 8 millió forint értékű árut ad az idén a né'pgazdaságnak. Erős ifi a remény Szólni kell arról is, hogy miközben a szónak teljes értelmében kimarták a jó termést a természet szeszélyeinek kezéből, felkészültek az új esztendőre is. Az őszi kalászosok zöme, a rozs és az árpa már zöldell. Alig 180 hold az a terület, melyet elő kell még készíteni. Láttam, hogy a kukoricával egyszerre hordják le a földekről a szárat is, hogy mihamarabb szánthassanak. Ez a biztosíték ahhoz, hogy — ha nem fordul esősre az idő — november l-re az utolsó szem búza is a földben lesz. Szeretném ide írni a Móra Ferenc Tsz asszonyainak, valahánynak a nevét. Ide írnám a traloristákét is. Az ő munkájukat most pénzzel tán meg sem lehet fizetni. Mint ahogy a vezetők fáradhatatlanságát sem lehet forintokkal mérni. Azt tapasztaltam: mindenkiben — néhány szájhős potyalesőt leszámítva — erős itt a reménység: jövőre már könynyebb lesz. Érkeznek majd újabb gépek is és több éjszakát alhatnak végig a traktorislák. S bizonyos, hogy szocialista öntudatban is erősebbek lesznek az emberek. Érdemes azt is megjegyezni, hogy az ütemtelenség kihat a vasúti rakodásra, szállításra is. Az őszi idényben sokkal több vele a probléma, mint volt korábban. Bár azt is meg kell jegyezni, hogy a vasút ötletszerű kocsikiállitásai miatt is gyakran zavar keletkezik a rakodás folyamatosságában. Ha nem — nem A számok is az ütemtelenségre vallanak. Az export ki szállítások mindig negyedév végén, márciusban, júniusban és szeptemberben domináltak az idén, s ez így volt körülbelül tavaly is. Csak egyetlen adat: 1965 júliusában 141, szeptemberében 323 (!) vagon árut indítottak exportra a konzervgyárból. Kérdés az, törvényszerű-e a kiszállítások hullámzása, s hogy miként lehetne ennek elejét venni? Most például, amikor elegendő árualappal rendelkezik a gyár, s már október végén járunk, jó lenne látni, miként alakul majd a helyzet. De nem egészen látják: a diszpozíciókat csak 8 —10 nappal a szállítás előtt kapják meg. Vajon a „lehívások" mindig egyezni fognak a meglevő árualappal? Ha igen, akkor túlteljesítik majd éves exporttervüket, ha nem — nem. Az bizonyosnak látszik, hogy csak értékbeli teljesítés lesz, a termelt áruk mennyisége nem éri majd el az előírt szintet. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az idei évben a termelés és a kiszállítás egyaránt ütemesebb volt, mint tavaly. Az olasz címkézőgép, a raktár és a csomagoló szétválasztása hozott némi eredményt. Ha pedig az új, ezervagonos raktárt is birtokba veszik, s bevezethetik a rakodólapok használatát, ismét lesz „kereskedni" valójuk e tekintetben. F. K. Csépi József Gyorsabb cukorrépa• betakarítást A kukorica törés miatt Csongrád megyében csökkent a répa átadásának üteme. Emiatt a répatermésnek közel 50 százaléka átadatlan. Tekintettel arra, hogy . most már jelentősebb fagyok is bekövetkezhetnek, a kukoricatöréssel párhuzamosan meg kell gyorsítani a cukorrépa betakarítását. A megyében több helyen nagy mennyiségű kiszedett répát tárolnak, melyet a fagyveszély fokozottan fenyeget. Különösen nagy a lemaradás Makón, ahol a 2300 vagon termésnek még csak két százalékát adták át. Hasonlóképpen lemaradt a makói járás: 4100 vagonból mindössze 1300 vagon répatermést szállítottak el. Különösen Apátfalva, Földeák, Magyarcsanád, a szentesi járásban pedig Nagymágocs maradt el a répaátadással. A későbbi torlódás elkerülése végett gyorsabb ütemű répaszállításra van szükség. A cukorgyárak két hét óta vasárnap is vesznek át répát, azonban a legutóbbi vasárnap csupán 90 vagon répát adtak át a megyében. Á párfoktatás fő feladata: az ideológiai irányelvek feldolgozása A

szocializmus teljes felépítésének egvik alkotóeleme a társadalmi tudat szocialista átalakítása, a marxista eszmék elterjesztése és meghonosítása a tömegek gondolkodásában. A partoktatás nagy szerepet játszik e feladat megoldásában. Az idén több mint 700 ezer hallgató kezdte el politikai képzését a különböző tanfolyamokon, és e nagyszámú hallgatóság érdeklődése, igényessége évről évre növekszik. Az igények színvonalas kielégítése magas követelményeket támaszt a pártoktatással szemben. A KB ideológiai irányelveinek országos méretű feldolgozása felfokozta az érdeklődést az ideológiai-p>olitikai kérdések iránt. Az irányelvekben felvetett kérdések további tanulmányozása az idei oktatási év feladata. A tennivalók' lényegét röviden a következőkben foglalhatnánk össze: a pártoktatás hatékonyabban járuljon hozzá a hallgatók eszmei-politikai fejlődéséhez, és szolgálja ezzel a szocializmus építését. A hatékonysag növelése szerteágazó, sokoldalú tevékenységet igényel. Mindenekelőtt a propagandisták színvonalas, tartalmában és módszereiben is gazdag oktató-nevelőmunkáját igényli. A hallgatók a pártoktatás különböző tanfolyamain választ várnak politikai, elméleti kérdéseik sokaságara. Legnagyobb az érdeklődés a szocializmus építésével kapcsolatos országos és helyi problémák iránt. Mit értünk el eddig? Milyen nehézségeink vannak, milyen feladatok állnak előttünk, hogyan lehet azokat a legjobban megoldani? — ezek a naponta felmerülő kérdések. A nemzetközi élet eseményei alkotják az érdeklődés másik fő területet. Még csak felsorolni is nehéz lenne, hány és hány nemzetközi kérdés foglalkoztatja ma párttagságunkat és közvéleményünket. Az eredményes oktatáshoz azonban nem elég csak azt ! tudni, milyen kérdések vetődnek fel. Azt is látni kell, hogy ma — a különböző belső és külső tényezők hatására ' — sok esetben bizonytalanság, aggodalom, sőt olykor kétkedés is meghúzódik egy-egy kérdés mögött. Ez elsősorban abból fakad, hogy társadalmunkban egyes osztályok éa rétegek között még lényeges gondolkodásbeli és világnézeti ! különbeégek vannak, amelyek felszámolása r?m megy ; egyik napról a másikra. Saerepje van még az utóbbi időben ; érezhetően fokozódó imperialista ideológiai behatolási és | fellazító kísérleteknek. A kommunista mozgalomban meglevő vita ugyancsak zavart okoz az emberek fejében. E

lsősorban tehát azt követeli a piártoktatás hatékonyságának növelése, hogy a kérdésekre adandó válaszaink legyenek tényekre épülő, hiteles, és ezáltal i érvelő, meggyőző erejűek. A pártoktatás valamennyi tanj folyamán úgy kell oktatni, hogy növeljük a hallgatók esz; mei szilárdságát, biztonságérzetét, erősítsük meggyőződésüket a szocializmus ügyében. Olyan meggyőződés kialakításán kell fáradoznunk, amely nemcsak akkor szilárd, amikor „minden jól megy", hanem akkor is, amikor a fejlődéssel együttjáró nehézségeket kell leküzdeni, és amikor téves, rosszindulatú, ellenséges kísérletezéseket kell visszaverni, meghiúsítani. Tartalmi vonatkozásban ez mindenekelőtt a két rendszer rendkívül bonyolult küzdelmének helyes értékelését és sokoldalú magyarázatát igényli. A közvéleményünket érdeklő kérdések tekintélyes hányada e közpxmti p>robléma köré csoportosítható. Legyen sző gazdasági életünk helyzetéről, fejlődésünk üteméről, az életszínvonal alakulásáról, a KGST-ről vagy a Közös Piacról, Vietnamról vagy Dominikáról, minden egyes esetben eljutunk a szocializmus és a kapitalizmus között folyó küzdelem szerteágazó problémáinak értékeléséhez. A két rendszer küzdelmének bemutatásához a tények és érvek sokasága áll rendelkezésünkre — sajnos nem mindig élünk velük —, amelyekkel bizonyítani tudjuk a szocializmus erejét, fölényét és biztos perspektíváját. Jobban használjuk fel fejlődésünkről tanúskodó eredményeinket. Sőt, nyugodtan elmondhatjuk, hogy meglevő problémáink, fogyatékosságaink helyes felmérése, az eredményekkel történő pxrntos összevetése, valamint leküzdésük módjának ismerete is fegyverré válhat a kezünkben. A marxizmus—leninizmus eszméit, s a szocializmus fejlődését reálisan oktató propagandamunkától idegen az iskolás, magoló, sematikus módszer. Az eredményes, színvonalas oktatás nemcsak tartalmilag, hanem a formákat illetően is meggyőző erejű. Ez nem utolsósorban azt jelenti, hogy a pórtoktatás valamennyi formáján biztosítani kell az őszinte, nyílt viták lehetőségét, abból kiindulva, hogy a helytelen nézetek ellen csak a helyes álláspontok kialakításával lehet eredményesen harcolni. Kizárólag nyílt eszmei küzdelemben lehet mind több és több ember tudatát alakítani, formálni. A nyílt eszmei küzdelem természetesen nem egyeztethető össze a helyenként tapasztalható álobjektívitással és még inkább nem az eszmei közömbösséggel. Ellenkezőleg. Oktatói munkánk legyen harcos a demagóg, demoralizáló nézetek elleni küzdelemben Ez megkívánja a pártszervezetek és propagandisták ideológiai és politikai munkája iránti fokozott figyelmet. F

elsorolt tennivalóink megoldása nem könnyű, és ismételten szükséges aláhúzni: minden a propagandisták jó munkájától függ. Az elmúlt évek sorén végrehajtott változtatások eredményekeppen ma túlnyomórészt jól felkészült, tapasztalt oktatók végzik a fáradságos, de szép munkát. Pártszervezeteink állandó feladata, hogv az oktatási év folyamán minden segits-get megadjanak a propagandistáknak, mindenekelőtt tartalmi vonetk zásban. a hazai és nemzetközi események, valamint az időszerű ideológiai kérdések rendszeres és pontos ismertetése révén. Minden feltétele megvan annak, hogy az 1985/66-os pártoktatás eredményekben gazdag, a szocializmus építését hathatósan elősegítő év legyen. • GYOVAI GYULA Szerda, 1963. október 27. DÉL-MAGYARORSZÁG 3