Délmagyarország, 1965. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

Apró Antal elvtárs beszéde Szegeden (Folytatás az 1. oldalról.) — A Központi Bizottság decemberi határozatában világosan megmondottuk, ho® gazdaságpolitikánk végrehajtása közben olyan hibákat is követtünk el, ho® az utóbbi években a fogyasztás és a beruházás jobban nőtt az országban, mint a nemzeti jövedelem. Aho® szokták mondani: többet fo®asztottunk, mint termeltünk. Szeretném azonban aláhúzni, ho® alapjában véve gazdaságpolitikánk, amelyet a VII.—VIII. pártkongresszuson dolgoztunk ki, a meglevő nehéaségek dacára bevált. Nem megváltoztatni kell ezt a gazdaságpolitikát, hanem a hibákat kell kijavítani. — A hibák e® része a politikai és gazdasági vezetés gyengeségéből adódik. Alá szeretném húzni, hogy az elmúlt nyolc hónap gazdasági életünkben kezdeti javulást mutat. Nálunk az a mondás van, hogy „szegények vagyunk, de jól élünk". El&zör is olyan nagyon szegények nem vagyunk, de olyan gazdagok sem, ho® megengedhessük magunknak, ho® a magyar üzemek egy részében — a vezetés hibájából — korszerűtlen, eladhatatlan terméket ®ártsanak, amely ott marad a belföldi, vagy külkereskedelmi raktárakban, va® ha nem, akkor áron alul kell eladni itthon, vagy külföldön. Nevezetesen, ha ezek a rosszul dolgozó ®árak tőkés üzemek lennének, régen csődbe kerültek volna, a munkásokat elbocsátották volna. Szocialista viszonyok között pedig évről évre megmentjük ezeket a rosszul dolgozó üzemeket és vezetőket, mert a szocialista állam annyira humánus, ho® nem engedi őket tönkremenni. Megmenti őket a jól dolgozó üzemek és jól dolgozó munkások rovására. — Az ilyen hanyagul dolgozó üzemek, trösztök, minisztériumi főosztályok vezető, de sokszor a vállalatoknál dolgozó munkások, mérnökök sem törődnek azzal, ho® rossz munkájuk rontja az ország hírnevét, rontja fizetési mérlegünket. Nekik az a fontos, ho® mi van a borítékban! A deficitért, a hanyag munka következményeiért főjön az állam, a kormány feje! Van ilyen beállítottság a munkához e®es Csongrád me®ei üzemeknél is, de még e®etlen javaslatot sem kaptunk, ho® csukjuk be az ilyen üzemeket, va® alakítsuk át, a vezetőket pedig váltsuk le. A további fejlődés megalapozásának útja — Mi nem vagyunk olyan gazdagok, elvtársaim, ho® szó nélkül megengedhessük magunknak azt a luxust, ho® az üzem e® részében a nyolcórás munkaidőből 6—7-et, va® ennél kevesebbet dolgozzanak, ezzel szemben 8 órát, plusz túlórát is fizetünk. Emiatt visszaesik a termelékenység. Csak szigorúbb, növekvőbb hasznot hajtó, a termelés és fogyasztás összhangját biztosító gazdálkodással lehet megtartani a mai életszínvonalat és megalapozni további gazdasági fejlődésünket — mondotta Apró elvtárs. — A párt és gazdasági vezetők előtt nemcsak azért hangsúlyozzuk a külkereskedelem, a fizetési mérleg fontosságát, mert a növekvő behozatalt több exporttal kell ellentételezni, hanem a növekvő külkereskedelem e®ben a műszaki fejlődóst is elősegíti. — Ezután azt hangsúlyozta, ho® sajnos igen sok helyen megszűnt az a világ — ami régen volt —, ho® a ®árakban a vezetés éjjel-nappal azon törte a fejét, ho®an lehetne jobban dolgozni, még többet még jobb áron értékesíteni. Ebből a régi ®akorlatból „fent is, lent is" a vezetők számára bizonyos dolgokat vissza kell hozni. Sokan ú® tekintik az ország külkereskedelmét — itt Csongrád megyében és másutt is —, hogy „az már nem az én asztalom, azért nem én va®ok a felelős". A felelősség lényegében csak addig terjed, amíg az áru elhagyja a gyár kapuját. Majd eladja a Külkereskedelmi Minisztérium — mondják. De ugyanezek a vezetők itt a megyében és másutt is és nem kis számban az ipar felső irányító szerveiben, amikor az általuk irányított vállalatnak, üzemnek, gazdságnak, szövetkezetnek va® tanácsi vállalatnak több nyersanyagot- több importgépet, va® több beruházást követelnek, akkor oda állnak a népgazdaság „közös asztalához". Ilyenkor saját asztaluknak tekintik a „népgazdaság asztalát". — Véget kell vetni ennek a felfogásnak — hangsúlyozta a Minisztertanács elnökhelyettese — többet kell törődni a munka minőségével és azok a vezetők, akik hanyagságból, liberalizmusból, hozzá nem értésből a munka minőségével nem törődnek, bármilyen poszton is legyenek, nem érdemlik meg államunk bizalmát. — Nálunk szocialista viszonyok között az a gyakorlat, ho® a népgazdasági terv, a költségvetés külön-külön népgazdasági ágakat ölel fel. Ez a szakosodás érthető és erre szükség van. De nincs külön-külön népgazdasági terve senkinek! Népgazdasági terv csak egy van! Ennek megvalósításáért minden párt-, állami, gazdasági funkcionáriusnak, mindnyájunknak harcolni kell! Fel kell lépni a termelési, a műszaki fegyelem erősítése érdekében minden olyan nézettel szemben, amely a hibákat mindig a „másik asztalán" keresi, a deficitet pedig a közösből. a népgazdaságtól kéri. A decemberi határozat visszhangja A továbbiakban a Központi Bizottság múlt évi decemberi határozata végrehajtásának néhány tapasztalatáról beszélt. Mint ismeretes, az említett határozatot közvéleményünk és gazdasági életünk vezetői jól fogadták és a kezdeti problémák után mindenki megértette, hogy ezekre az intézkedésekre szükség van, sót jó néhányat ezek közül már a koráb' bi években kellett volna megtenni. Az eddig kiadott intézkedések kétféle jellegűek voltak. Egyrészt olyan intézkedések, amelyek hosszabb időre szólnak és a népgazdaságban strukturális jellegű változást készítenek elő, (mint például a műszaki színvonal emelése). Ide sorolhatók azon szervezeti változások is, amelyeket a különböző iparágakban végrehajtottak. Másrészt a kormány olyan intézkedéseket hozott, amelyek a dolgozók széles rétegét érintették. Mint például az alacsonyabb nyugdíjak emelése, a kétgyermekesek családi pótlékának rendezése. A szigorú, takarékos gazdálkodás: folyamat A továbbiakban Apró Antal elvtárs elemezte, hogyan értékeli a kormány az első félévi gazdálkodást? — A terv első félévi teljesítésének tapasztalatai azt mutatják, ho® számos vonatkozásban sikerült érvényt szerezni a Központi Bizottság említett határozatának és a népgazdaság az elmúlt hat hónap alatt általában a tervnek megfelelően fejlődött. — Vannak kezdeti biztató eredmények gazdasági fejlődésünkben, de pártunk és kormányunk ezt ú® értékeli, ho® ezek csak az első lépések. Sajnos, nem e®szer találkoztunk olyan véleményekkel, amelyek a jelenlegi szigorúbb, takarékosabb gazdálkodásunkat rövid átmeneti intézkedéseknek tekintik. Ez távolról sincs í® és jelenlegi gazdasági problémáinkat csak több év megfeszített munkájával tudjuk megoldani. Az első fél év tapasztalatai alapján néhány összefüggésre hívom fel a figyelmet. — A fél év során iparunk hat százalékkal termelt többet, mint e® évvel korábban. A terven felüli termelés azonban nem szolgálta megfelelően a kiviteli árualapok bővítését. Azt mondhatjuk, ho® csak kisebbik rész volt a többlettermelésnek az a része, amely megfelelt a külkereskedelem igényeinek. Továbbra is előfordult, ho® kevésbé keresett, va® nem megfelelő cikkeket ®ártott az ipar. A második fél év során az iparnak az éves terv teljesítéséhez még inkább a szükségleteknek, a külkereskedelem igényeinek megfelelő termékeket kell produkálnia. Meg kell akadályoznunk a tervek gazdaságtalan túlteljesítését és az üzemekben gyökeresen szakítani kell a még gyakran jelentkező „mennyiségi" szemlélettel. Másrészt a kormánynak az a véleménye, ho® bár vannak kezdeti eredmények a létszám-gazdálkodásban, fel kell vetni, hogy nem csökken megfelelően — sőt növekszik — az alkalmazotti létszám. Az állami iparban — építőipar nélkül — 996 ezer munkás és 313 ezer alkalmazott dolgozik. A 996 ezer munkásból 660 ezer fő dolgozik teljesítménybérben és ezen belül 480 ezer fő normában. Amíg az elmúlt fél évben az állami iparban a munkások létszáma csak 0,6 százalékkal emelkedett, addig gyorsabban növekedett az alkalmazottak létszáma, mintegy 1,3 százalékkal. Az alkalmazotti létszám egészségtelen alakulását különben többéves viszonylatban is megfi®elhetjük. Változatlanul fontos feladataink vannak továbbra is a termelés, a minőség javításánál. valamint a beruházások további koncentrálása terén éppen úgy. mint a fegyelmezett munka megteremtésében, az egyéni felelősség fokozásában. Nemcsak országosan, de itt Csongrád me®-ében is ezzel kapcsolatban nem kevés a tennivaló. Bár a MERT jelentése szerint általában javult itt a me®ében az exporttermékek minősége, sokszor nem e®enletes és visszaesések is vannak. Az egész társadalom támogassa a mezőgazdaságot! A továbbiakban Apró elvtárs arról beszélt, hogy népgazdasági tervünk egészében igen nagy feladatot jelent az időszerű mezőgazdasági munkák elvégzése. — A rendkívüli időjárás a mezőgazdasági munkák végzését egész évben nagyban hátráltatta és sajnos jelenleg is hátráltatja. Borsod és Veszprém me®ékben még vannak aratatlan területek, másutt befejeződött már az aratás. Országosan összesen mintegy 250 000 kh gabona termése vár eícséplésre. Becslések szerint ezt a munkát csak szeptember végére tudják befejezni a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok. A várható terméseredmények és a felvásárlási tervek eddigi teljesítése alapján megállapítható, hogy az ország kenyérgabona-szültségletét hazai termésből fedezni tudjuk. — lemaradás van a folyamatos munkák végzésében, főleg a talajelőkészítésben és a növények jelenlegi fejlődési állapota is azt mutatja, hogy a betakarítási munkák összetorlódnak. Vonatkozik ez a kukoricára, de más termékekre is. Ez jelentősen megnehezíti az őszi gabonafélék vetési munkáinak időbeni elvégzését. Az e®ébként is na® erőfeszítést igénylő veszteségmentes őszi betakarítási és vetési munkák minden eddiginél nagyobb szervezettséget követelnek. Szükség van az egész társadalom öszszefogására ahhoz, hogy — tekintettel a rendkívüli helyzetre — a mezőgazdaság előtt álló nagy feladatokat el lehessen végezni. Kérjük a Csongrád me®ei elvtársakat, a tanácsi szerveket, a mezőgazdaságban dolgozókat, ho® tegyenek meg mindent a mezőgazdasági és felvásárlási tervek teljesítése, sőt túlteljesítése érdekében. Ezt kívánják a népgazdaság belső szükségletei, de külkereskedelmi érdekei . is. Ez évben a kedvezőtlen időjárás következtében óriási károk érték népgazdaságunkat Ez a kár minte® hárommilliárd forint Csökkentsük ezt, amennyire lehet szervezettebb munkával, a feladatok jó elvégzésével. A továbbiakban Apró Antal elvtárs kitért az 1966-os évi, valamint a III. ötéves terv és a gazdasági mechanizmusban történő változtatások előkészítésére. Vázolta az ezzel kapcsolatos munka helyzetét Hangsúlyozta, hogy a magyar népgazdaság helyzetében leszűrt tapasztalatokat a nemzetközi tapasztalatokkal együtt kívánjuk majd hasznosítani. Megemlítette, ho® e® új, korszerű gazdasági mechanizmus csak megkönnyítheti, de a munka, a termelés mindennapos rendszeres szervezését ellenőrzését automatikusan semmilyen mechanizmus nem helyettesítheti. Növeljük a párt szerepét és befolyását Foglalkozott az előadó a politikai, az ideológiai munka több kérdésével — i® a nyugati kommunistaellenes taktikával, módszerekkel, majd a párt belső helyzetével, a pártszervezetek politikai munkájával. Hangsúlyozta: pártunk befolyását, aktivitását és vezető szerepét társadalmi, gazdasági és kulturális életünk minden területén fokoznunk kell. — Élénkíteni kell a párt belső politikai életét és bátrabban kell hirdetni, védelmezni eszméinket, politikánkat a na®okat hallgatókkal és a suttogókkal szemben — mondta. — E®esek úgy érzik, ho® napjainkban r.em „illik" annyit beszélni a szocialista építőmunka eredményeiről és szégyellik összefoglalni, ho® mi mindent tettünk az elmúlt húsz év során és mit teszünk nap mint nap a nép érdekében. Nincs ez így jól, és mindent meg kell tenni a politikai munka megjavítása érdekében. — A mi pártunk a munkások és széles dolgozó rétegek pártja. Politikai párt, forradalmi munkáspárt! A mi pártunk eletében, a szocializmus építése ®akorlatában nap mint nap új elméleti és politikai kérdések merülnek fel, idehaza és nemzetközileg. Az osztályharc nemzetközileg éleződik. A föld egyes részein mát helyi háborúk vannak. Ne felejtsük el, ho® a tömegekért nemcsak mi harcolunk, ellenfeleink is harcolnak és itthon az országban és a határokon túl is vannak ellenfeleink. Végül az előadó a párttagság jobb tájékoztatására, a közvélemény jobb informálására hivta fel a fi®elmet, majd röviden a KGST-rőJ, a szocialista országok együttműködésének néhány problémájáról beszélt Tervszerű, előrelátó munka a KGST-ben Többek között elmondotta, ho® a KGST végrehajtó bizottsága — munkatervének megfelelően — kéthavonként rendszeresen ülésezik. Az ülések napirendjén számos, a gazdasági kapcsolatok különböző területét érintő kérdés szerepel. A KGST határozatok alapján 1964 elején kezdték meg és 1965 júniusában fejezték be az országok tervező szervei az 1966—1970 évekre szóló tervek egyeztetését. A konzultációkról a tervhivatalok elnökei jegyzőkönyveket írtak alá és ezek a je®zőkönyvek szolgálnak majd alapul az 1966—1970. évi hosszúlejáratú külkereskedelmi és gazdasági e®ezmények megkötéséhez. Ezekre az év második felében kerül sor. Megállapíthatjuk, ho® 1966—1970. években áruforgalmunk a KGST-országokkal minte® 50 százalékkal fog növekedni. Leggyorsabban — körülbelül 70 százalékkal — a Szovjetunióval növekszik külkereskedelmi forgalmunk. A Szovjetunióból növekvő mértékben hozunk be tüzelőanyagot, villamos energiát, nyersvasat, hengerelt árut, rezet és egyéb színesfémet, e® sor fontos ve®ipari terméket, valamint fát, piapírt stb. A Szovjetunió biztosítja anyagbehozatalunk háromnegyed részét. Ennek fejében mi fokozzuk a gépiek, a műszeripari és híradástechnikai termékek, a friss és feldolgozott zöldségek, gyümölcsök, kötöttáruk, konfekcióipari termékek szállítását, tehát olyan cikkeket adunk cserébe, amelyek megfelelnek népgazdaságunk adottságainak, termelési szerkezetének. Az 1966—1970. évi tervek koordinációja igen na® jelentőségű munka volt, amelyben a KGST-országok több ezer szakembere vett részt. Azonban távolról sem szabad azt hinnünk, hogy a terve®eztetés minden problémát megoldott. Sok olyan nyitott kérdés maradt, amelyek megoldásáért a továbbiakban még sokat kell fáradoznunk. Kitért az előadó a KGST-államok tüzelőanyag és energiamérlegének problémáira, majd néhány szót szólt a nemzetközi ®ártásszakosítás kérdéseiről. — A KGST különböző szervei hosszú évek óta rendszeresen foglalkoznak a ®ártásszakosítással és kooperációval — elsősorban a gépipar és a vegyipar, de más iparágak területén is. Ennek ellenére a KGST-ben folyó szakosítási munka nem kielégítő: lassú és nem elég hatékony. Elmondhatom, ho® 1958 óta a KGST-országok kb. 1700 különféle termék szakosítására hoztak ajánlásokat. Ebből a ma®ar gépipar 250 féle termék szakosított gyártását kapta meg. Ezek között 50 olyan gép van, amelyet kizárólag nekünk kell előállítanunk. A ránk szakosított gépek: szerszámgépiek, híradás- és műszeripari termékek stb. Mindezek aránya azonban még igen alacsony gépipari termelésünkben. Ebből a helyzetből kiindulva tettük meg azt a javaslatot — amit a KGST XIX. ülésszaka határozattá is emelt —, ho® hívjunk össze e® széles körű nemzetközi szakosítási konferenciát. A konferencia elé azt a feladatot állítottuk: elemezze, hogy mik az okai a szakosítás nem kielégítő előrehaladásának és te®en javaslatokat a kibontakozás útjaira. Most a KGST-ben és valamennyi tagországban folyik a konferencia előkészítése, amelynek megtartására előreláthatólag még az idén sor kerül. Hangsúlyozta azonban, ho® hazánk kapcsolatai nemcsak a szocialista orszá'gokkal bővülnek, hanem van fejlődés a nem szocialista államokkal is. Az imperializmus megmutatja igazi arcát Apó Antal elvtárs ezek után a nemzetközi helyzet főbb eseményeiről adott tájékoztatót. Hangsúlyozta, hogy napjainkban a nemzetközi helyzet eléggé feszült és a világ több pontján fegyveres harcok dúlnak. Az amerikai imperializmus, amellyel kapcsolatban még ma is illúzióik vannak egyeseknek, sokkal inkább megmutatja, mint korábban a maga igazi hitleri arculatát. Félredobva minden nemzetközi jogot, „alkotmányos formát", durván megsértik, lábbal tiporják a népek alapvető jogait és nyíltan az erőszak, a tömeggyilkosság eszközeit alkalmazzák. A jelenlegi amerikai bel- és külpolitika az ország erejét, fölényét ny'ltan értelmetlen hódító célokra használja fel. Arra törekszenek, ho® saját szájízük szerinti politikát kényszerítsenek a különböző kisországokra. Az ameri Icai kormányt elsősorban az áldozatokkal és presztízsveszteségekkel járó vietnami háború köti le. Belföldön és külföldön egyeránt nő e politika ellenzéke, a kétkedés, ho® lehet-e ®őzni az ilyen háborúban. E®re többen új taktikát sürgetnek az amerikai közvélemény képviselői közül is. Az USA szövetségesei részéről is bírálatok érik ezt a külpolitikát. Johnsont az e®ik kanadai lap i® jellemzi: „Mint e® texasi, valószínűleg azt a régi vadnyugati elvet vallja, hogy először lőni, aztán kérdezni". A francia közvélemény Johnson taktikáját árvízhez vagy földrengéshez hasonló természeti csapásnak tekinti. A továbbiakban Apró Antal elvtárs részletesen foglalkozott a vietnami kérdésekkel, a vietnami nép nehéz harcával és hangsúlyozta szolidaritásunkat. Kitért az indiai—piakisztáni konfliktusra, az algériai eseményekre cs a görögországi helyzetre. Foglalkozott az ENSZ válságának kérdéseivel is. Befejezésül Apró Antal elvtárs pártunk Központi Bizottságának, a többi kommunista és munkáspártjaival folytatott kétoldalú tárgyalásairól és ezek eredményeiről adott tájékoztatást, végül páriunk Központi Bizottsága, Kádár János elvtárs és a kormány nevében a Csongrád megyei elvtársaknak sok sikert és jó egészséget kívánt az elkövetkezendő időszak munkájához. Vasárnap, 1965. szept. 12. DÉL-MAGYARORSZÁG 3