Délmagyarország, 1965. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-25 / 226. szám

Utószezon — Tejföllel anélkül? parancsolják a (Mészáros András rajza.) paprikás csirkét, vagy Ember adhatja az embernek... A véradás társadalmi ügy Farkas Antal EGY ELFELEJTETT SZOCIALISTA KÖLTÖ IIALALANAK 25. ÉVFOBDULOJARA N«m múló pártnak számában ezt írta róla: lozsvárott, majd Bécsben élj A,Vnóírmin*d"r£ü „Farkas Antal... proletár- innen küldözgeti haza tudóIgozúnak zengtem. költő talán a legkülönb, de 6Ításait a Népszavának, a (Gyairyovszky Emii: egyben nagyon előkelő poéta írja verseit, melyeket kéÁnuikÖ"1 emlékezeté- is- Kötik a lóbált for- sóbb a Bujdosó Péter nótásnek.) mák, ha biztos, és töri könyve (1923) és Idegen haóket, de a zseni, a géniusz táron, sótlan kenyéren (1927) Csak negyed százada halt illata csap meg, mint má- című köteteiben ad közre, meg, de emlékének feledés- jusivirágos ág, egyik-másik Ezekben már az emigrációbe merülésére mi sem jel- versében." E kötetnek a Há- ban megtört, öregedő költő ború előtt című versében kétségei, bizakodás és remár előre visszautasítja az ményvesztettség között hulimperialista háború gondo- i&mzó érzelmei, a személyes sorsával kapcsolatos érzéslemzőbb, mint hogy halálának dátumát is rosszul tudják. Az Üj Magyar Lexikon (bizonyára a róla 1957ben tanulmányt író Komlós Aladár nyomán) 1942-re teszi halála esztendejét: az új irodalmi lexikon nem tudja, más források meg októKesze a zsoldod, a puskád, uram, világ, az elfáradás és m Ha bajod van. eredj. (végeid haIálvárás ^ ^^ ^p. Sajnos, később mégis elber'l-re halála napját Hol- kapta őt is a háborús psziott e napokban huszonöt éve, 1940. szeptember 28án ejtette ki kezéből termékeny tollát, melyet egy hózis, s áldozatául esett a hamis, a cárizmus elleni demokratikus szabadságharcot harsogó propagandának, A véradás a szegedi klinikák, kórházak számára társadalmi ügy, hiszen 400 liter vér szükséges havonta a szegedi egészségügyi intézetek betegellátásához. Enynyi vér kell ahhoz, hogy a baleset után kórházba szállított beteg a sokktalanltáshoz vérátömlesztésben lenti, hogy a véradás nem áldozat, de a cél érdekében a véradó vállalja a kivizsadást A véradók megérdemlik a társadalom megbecsülését A véradónap technikai lefelgyógyult betegek által írt köszönőlapok ls segítenek eloszlatni ezt a tévhitet . Csongrád- megyében a vérgalast, a tuszurást, a vér- adó állomások kölcsönösen kisegítik egymást, ilyenkor szállítják a vért. A vér egy részét az Országos Vérellátó Szolgálat budapesti központi intézetében feldolgozzák, így részesülhessen hogy a szu- hanyoütáaa a Vöröskereszt éa készülnek a plazma-keszit1 —_ "-1-"5- — ... . . . . mények, a gamma-globulin a Véradó AUomas feladata. oltó£nyagf fibrin stb., Egy évben egyszer van vér- amelyek visszajutnak hozadónap egy intézményben, zánk. Egyelőre Szeged vérgyárban, faluban, tehát a ellátása okoz problémát nem termeléssel elfoglalt vezető- ^ a Me6leg hova fordí ket csak arra kérjük, hogy egyszer egy évben foglalkozzanak körzetükben a véradással, a véradónap sikerének biztosításával nyújtsanak segítséget a szervező bizottságnak. Az eddigi tapasztalatok szerint a vezetők állásfoglalása, magatartása igen fontos a véradónapok sikerében. Minden ember igényt tart arra, hogy áldozatát éppen közvetlen környezetében fontosnak tart- cserben a betegeket; a megsák, igényeljék, számontartlés utáni esetleges vérzés ne váljon tragédiává, hogy a beteg csecsemő plazmát kaphasson, a tüdőmütéthez nélkülözhetetlen másfél liter vér rendelkezésre álljon. Egy szívműtéthez, a szív-tüdő készülék feltöltéséhez 6 liter vér szükséges, egy művese-kezelés 3 liter vért igényeL Ötezer betegnek egy évben 1964-ben Szegeden 5 ezer beteg részesült vérátömlesztésben, az elmúlt tíz évben közel 900 esetben végeztek újszülöttön életmentő vércserét A vér és vérkészítmények a gyógyászat nélkülözhetetlen eszközei, vér hiányában nincs tüdősebészet, nincs szívsebészet, nincs modern gyermekgyógyászat, megbénul a kórházak élete, nincs biztonságban a szülönó, a hemofiliás, a gépjárművezető, sőt az utcán járókelő sem. Minden más gyógyszert gyárakban elő lehet állítani, a vért csak ember adhatja embernek. A vércsoportok még ezt a lehetőséget ls szűkítik és figyelembe kell venni azt ls, hogy a mai technikával a teljes vér csak 21 napig tartósítható. Ezek a feltételek megszabják a tennivalók módját is. Egykét esethez lehet alkalmi véradókat összehívni és a vért közvetlenül átömlesztenl, de havonta 400 liter vért (1300 véradó) előteremteni csak akkor lehet, ha a véradás szervezetten történik, a vért egy helyen, a Véradó Állomáson tárolják, és onnan szétosztják. A 21 napos felhasználási Idő azt jelenti, hogy a vérgyűjtésnek az egész év folyamán tervszerűen, folyamatosan, nagyobb hullámzás nélkül kell történnie. Lega ább egyszer! Hogyan lehetséges ez? Ha minden egészséges ember egyszer egy évben vért ad! Az alkalmasságot orvosi vizsgálat dönti el. Szegeden és a szegedi Járás1 an 8 ezer véradó tanúsíthatja, hogy a véradás részére kárt nem okozott, utána szokott munkáját folytathatta. Egészséges embernek nem szabad megéreznie a véradást, a levett vérmennyiség egyébként is a szervezet vérraktáraiból a vérkeringésbe jut és pótlódik. Ez nem azt jetása. Egyetemes felelősség Űj véradókra van szükség, erre hívjuk fel Szeged társadalmának figyelmét ós a betegek nevében kérjük az egész lakosság segítségét! Közvéleményünk elítéli azt, aki baleset után cserbenhagyja a bajbajutottat, nem nyújtja a tőle elvárható segítséget Ugyanez ezerszeresen érvényes arra, hogy a társadalom nem hagyhatja sák és keljék. méltóképpen értéSzeged ellátása — gond Néhány ellenvélemény ismeretes előttünk is, ezekre szeretnék válaszolni. A véradás egy része Jelenleg ls bizonyos térítés ellenében történik, miért van szükség ennek megszüntetésére, a teljesen térítésmentes véradásra? Ennek okai összefoglalva a következők: a vér értéke pénzben soha nem fejezhető ki, kivétel nélkül minden országban a véradást, mint az igazi humanitás megnyilvánulását igyekeznek elválasztani a pénztől. Mivel az egész társadalom szükségletéről van szó, igazságtalan és méltánytalan, hogy csak a társadalom egy töredéke teremtse elő a szükséges vért, még ha anyagi juttatásért is. Ha minden egészséges ember egyszer egy évben vért ad, ez senkinek nem jelent megterhelést, és nincs szükség arra, hogy a bajbajutott családjára hárítsuk a vér előteremtését. Az önkéntes véradó nem titkolja el esetleges betegségeit, a térítésmentes véradás révén felszabaduló jelentős összegek (Szegeden egymillió forintnál több) az egészségügy fejlesztésére és egyéb igényeire fordíthatók Exportálják-e a vért? Nagyon ostoba, de itt-ott felbukkanó kétely. Minden véradó a Véradó Állomás adminisztrációjába betekintést nyerhet, és megtudhatja, ki kapta a vérét A mentésükhöz, a gyógyulásukhoz szükséges vért elő kell teremtenünk, és s ezért valamennyien egyetemlegesen felelősek vagyunk. DR. GÁL GYÖRGY, a szegedi Véradó Állomás vezetője emberöltőn át serényen for- amint Ady és Babits lógatott hogy szolgálja vele vételével úgyszólván minparaszt és munkás testvére- - den magyar költő így járt, IL Móricz és Juhász, Tóth ArElszegényedett kisvárosi pád és Kosztolányi, de aszoértelmiségi családból szár- cialista költők, Peterdi Anmazott, 1875-ben született dor és Várnai Zseni is. Szentesen. A Mezőtúr kör- Ám nem sokáig. Hamarosan nyéki tanyavilágban tanítós- szembefordul a háborúval, kodott a század fordulóján, sőt 1918 tavaszán, az oritt jelentek meg első ver- szágszerte föllángoló tőmegseskötetei (Költemények, mozgalmak hatására írt 1894; Viharzúgás, Pacsirta- Megjött az öcsém című köldal, 1899), melyekben még terményével az érlelődő fora népnemzeti Iskola epigon- radalom előkészítőinek sorájának hangja szólal meg. A ba lépett Az őszirózsás fornyomorgó tanyai tanítóból radalmat is versekkel köűjságíró lesz Makón, majd szönti: Iván hazamegy című 1903-ban a Szegedi Napló- versében október 31-én, az hoz kerül. A Délmagyaror- első hírek hallatára kiáltszág hasábjain „Szegedi em- ja: lékeimből" címmel cikksorozatban írta meg 1934 nyarán és őszén néhány itteni élményét A Délmagyarország 1934. június 10-i és szeptember 8-i számában SzámcK tárcaja, „portja, k,™ srssjsinzus aS^Bjr: awssswrfcré: r —" mt két fiatal újságíró és csa- rös zás2ió, A vörös ^^ nál fogva - nekünk kflládjuk a Fodor utca 7. SZ. ma;„„• lönW« adiWáoüintalatt Eredj, Iván, eredj! Hová te mígy. Utóbb-elébb A mi utunk la, meglásd, larra megy. 1928-ban tér haza, s viszszaül íróasztalához a Népszava szerkesztőségében. Ha nem is a régi harcossággal, ha nem is a forradalmi szocializmus perspektívái szerint, csupán a szociáldemokrácia adta korlátozott keretek között, de holtáig a munkásosztályt szolgálta. Egyik versében így apellál a non omnis moriar hitével az utókorra: Mégis, a mi lábunk nyomán Icaak kisarjad, akárhogy tapossák. Az az áldott termés, amitől [majd gazdag lesz e szegény ország. Akkor az emlékünk selymét [újra szövi a Jövő rokkája S az unokák keze virágot szór [rája. Farkas Antal helyét a magyar szocialista líra történetében újabb irodalomtörténet-írásunk már méltó módon megjelölte, anélkül, hogy jelentőségét túlbecsülte volna. Az irodalmi köztudat azonban még nem Ismeri eléggé ennek a költészetnek néhány valóban maradandó, értékes teljesítmé1905-ben napilappá alakult a Népszava, s munkatársai sorába hívta a jó tollú szegedi újságírót, aki közben már újabb verseskönyveivel költői érlelődéséről (Március, 1902), sőt a szocializmushoz való közeledéséről (Almok, 1904) ís tanúbizonyságot tett. Ettől kezdve holtáig munkatársa a Népszavának: rendre jelennek meg nemcsak versei, de elbeszélései és egy regénye (A csanádi parasztbáró, 1907) is. Az 1914-ben megjelent Templomtüzek, vörös zsoltárok. című verseskötetében lép elénk, mint érett szocialista költő. Erre a kötetre Ady Endre is fölfigyelt, s a Nyugat 1914. június 1-i indul, Májusi zsoltár, Vég- lönleges adósságaink vanrendelet) és Fekete nóták. nak. Törlesztésükhöz az vörös ritmusok c. kötetével (1919) szolgálta a két forradalmat A bukás után emigrálnia kell: előbb Ko évforduló kínálta alkalommal lássunk hozzá. PÉTER LASZLÖ Rövidlátás gyógyítása ultrahanggal Japán tudósok fedezték fel a rövidlátás gyógykezelésének ezt az új módszerét. Ismeretes, hogy a rövidlátás — a rendellenes, hosszúkás szemgolyó — valóságos nemzeti betegség Japánban, ahol a lakosság nagyrésze szemüveget visel. Yamamoto professzor klinikáján legújabban ultrahanggal gyógyítják a rövidlátást. Az ismert japán szemorvos megállapításai szerint az ultrahangok serkentőleg hatnak a szemgolyó vérkeringésére, fokozzák a rugalmasságát, és ennek következtében a szemgolyó fokozatosan vtezszanyeri normális alakját. Egy-egy kezelés mindössze 15 percig tart és a hírek szerint néhány kezelés után a legtöbb páciens már szemüveg nélkül hagyja el a klinikát. Csak nyolcan liiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Száguldunk. Gépkocsival. Ez manapság eléggé gyakori. Persze én csak józanul szeretek száguldani. Az úttól, az időjárástól, a látási viszonyoktól — egyszóval a körülményektől függően. Mert nem szeretnék Idő előtt fejutni a mennyországba. Ez alkalommal kitűnőek a körülmények. Nem panaszkodhatom. Olyan messzire elláthat az ember, amennyire csak futja a szeme sugarából. Már messziről látom, hogy egy aprócska pont közelít felém az országúton, illetve én közeledem hozzá. Apró emberke a pont — kisiskolás, hátán az elmaradhatatlan táskával. Szerintem a táska nagysága mindig attól függ, mennyit tud az ember. Azaz, hogy mennyi van a koponyában, mennyi kívül. Ha kevés van belül, akkor nagy a cucc kívül. Érthető ugyebár, hogy az első osztályosnak még nagy a táskája, hiszen ... sok van még kívül. A többsége fejen kívül van még ilyenkor a tudománynak, hogy vinné az ördög — vagy hozná —, plusz begyümiszelnek egy fél cipót is reggelente abba a szerencsétlen táskába, nehogy éhen vesszen délig, vagy éppenséggel déltől estig az az ártatlan gyeink. Mert ha szánt, vagy vet az ember, akkor nem kell nagy tarisznya, hisz' a munkát megszokta, igy hát könnyebben viseli, mint az iskolás a tudomány várának ostromát. Az ostromhoz kell a nagy táska is, éppen úgy, mint a fél cipó. Később megváltozik a helyzet. Ezúttal nagy táskával találkoztam. Két soványka lába, meg jó nagy fejecskéje volt, rajta micisapka, amelynek felesleges részét nyugodtan kibérelhette volna egy gólyacsalád fészeknek. De azért az a parányi emberke kilátott a sipkaszörnyedelem alól, annál is inkább, mivel a simlit célszerűen félrefordította. — Tessék már elvinni a keresztútig! — szólalt meg a sipka, amikor megálltam mellette. — Szállj be! Indulás. Berreg a motor, fut a kocsi. A sipka alól két hatalmas szem mered előre, alatta meg jókora nyílás, kerpkrG tátva — Hogy hívnak? — érdeklődöm — Ambruzsnak. — Oszt milyen Ambruzsnak*. — Vassnak. — Vass Ambruzsnak? A sipka alól csodálkozva bámulnak rám a szemek, mintha valami félnótásnak képzelnének. Aztán fészket rak az ábrázaton a szánalom és máris kapom a választ. — Annak hát. Hm ... úgy látszik, illet volna tudnom a dolgot. Nyargalunk. Aztán nemsokára előttünk amott egy fekete pont. Aprócska nont közeledik, apró emberke az a pont. Amint közeledünk, látom, hogy nagy táska, alatta két láb, fölötte sipka. Szóval, apró emberke, épp olyan tiszta, rendes ruhában, mint Ambruzs, megszólal a kocsiban ülő nagy sipka. — Tessék már felvenni a testvéremet! — A testvéredet? — Azt. Nyargalunk, már hárman vagyunk. Kérdem a testvérét, hogy hívnak? — Daninak. —Milyen Daninak? — Vassnak. — Értem. Oszt hányadikos vagy? — Én elsős, Ambruzs meg másodikos. DEi-MAGTARORSZAG szombat, 1965. szept. 85. Kérdeznék tovább, de megint feltűnik amott egy fekete pont. Aprócska pont, nagy táskával, amelynek két lába meg feje van, takaros a ruhája, új a táskája. — Tessék már felvenni a testvéremet — szólal meg váratlanul Dani. — A testvéredet? — Azt. Megállunk. A nagy sipka meg a táska bemászik a kocsiba, s indulunk. Majd megpukkadok a nevetéstől. De még mielőtt elhatároznám, hogy leleplezem valahogy őket, Ismét feltűnik amott egy pont, a negyedik Vass. Mert — gondolom — csak ő lehet — Tessék már felvenni a testvéremet! Megállunk, a gyerek bemászik, aztán indulás. — Hogy hívnak? — Imrének. — Milyen Imrének? — Hát Vassnak. Hű, a mindenit a huncutjainak! De mire elfojtanám a nevetést, hogy komolyan lehordjam ezeket a nagytáskás kisbitangokat, hát megint ... — Tessék már felvenni a testvéremet! Stop. — Hogy hívnak? — Hát... Vassnak ... — A teremburáját, hát az egész iskola Vass?! Csupa csudálkozó nagy szemeket látok haragos kérdésem nyomán. Tágranyílt hatalmas, gyönyörű, őszinte gyerekszemeket. Nézem őket Egyikről a másikra fut a tekintetem és lám — hasonlítanak. Lehet ez? — Szoljatok hát! Az egész iskola Vass? — Nem a', mi csak nyolcan vagyunk ,,. KACZUR ISTVÁN I